Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-18 / 115. szám

Téma a közlekedés Az új KRESZ bevezetésének egyéves tapasztalatai A HEVES MEGYEI Köz­lekedésbiztonsági Tanács márciusi ülésén foglalkozott a megye 1976. évi baleseti statisztikájával. Megállapí­totta a beszámoló, hogy az előző évihez viszonyítva a balesetek száma 19,5 száza­lékkal csökkent. Ezen csök­kenés azonban még jelentő­sebb. ha figyelembe vesz- szük, hogy a gépkocsipark­ban az emelkedés évről év­re jelentős. A múlt évben a gépkocsipark megyei vi­szonylatban mintegy négy százalékkal, a vezetői enge­délyek száma mintegy 6—7 százalékkal emelkedett és el­érte az 54 ezret. Sajnálattal kell megálla­pítani viszont, hogy a ha­lálos balesetek száma 4,6 százalékkal emelkedett. Ha tovább boncolgatjuk a baleseti statisztikát, megál­lapíthatjuk, hogy az 1976-os év utolsó negyede, valamint az 1977-es év első negyede emelkedést mutat. Mivel magyarázható a balesetek számána^ lényeges csökke­nése, illetve az utolsó ne­gyedévben annak emelkedé­se. Az új KRESZ 1976. ja­nuár 1-én lépett életbe. Előt­te megyeszerte a vállalatok­nál, termelőszövetkezeteknél és intézményeknél oktatás, majd vizsgáztatás folyt. A ' megye járművezetői mint­egy 70 százalékban tanfo­lyamon vettek részt, illetve vizsgát tettek. Igyekeztek te­hát elsajátítani azt, ami új a KRESZ-ben. Ezzel magya­rázható többek közt a csök­kenés. Nem elégedhetünk meg a múlt évben elért sikerekkel, tovább kell fokoznunk a KRESZ oktatását, mert ered­ményt csak a rendszeres ok­tatástól várhatunk. Akkor lesz munkánk eredményes, ha azt megfelelő szakembe­rek végzik. Erre enged kö­vetkeztetni a múlt évi bal­eseti statisztika, mert ^z ok­tatást és vizsgáztatást az ok­tatógárda a múlt évben ma­gas szinten végezte. Elemez­ve a balesetek körülményeit, azok okait, meg kell állapí­tani. hogy az elmúlt évben „vegyesen” közlekedtünk. A járművezetők egy része — feltételezve azok, akik nem végeztek lanfolyamot, vagy akik csak „hallgatók” voltak — figyelmen kívül hagyták a módosításokat és a „régi” KRESZ rendelkezéseinek megfelelően közlekedtek és ezáltal okoztak balesetet. VANNAK VISZONT olyan járművezetők, akik figyel­men kívül hagyják mind a „régi”, mind az „új” KRESZ rendelkezéseit és ezzel járul­nak hozzá a baleset bekö­vetkeztéhez. A KRESZ tiltja az alko­holos állapotban való- jár­művezetést, ennek ellenére — sajnos —, számuk nem csökken, pedig a bíróságok megfelelő intézkedéseket hoznak az ilyen járműveze­tőkkel szemben. Mindenki­nek tudomásul kell vennie, hogy aki alkoholos befolyá­solt állapotban vezet jármű­Magnósok! Figyelem? Száz évet viszonylag köny- nyü végigpásztázni. Különö­sen. ha egy jól áttekinthető kis kiállítás — „Százéves a hangrögzítés’^; Budapesten, a fővárosi Művelődési Ház­hangdobozokkal, mikrofon­nal, fülhallgatóval, mono vagy sztereo módszerrel ját- szadozók, szórakozók és mű­velődök sok tízezres tábora (egyetemi kollégiumokban, A BRG stúdióbercmlezésci a kiállításon (balra) cs tölcscrcs lemezjátszó, egykori nevén gramafon, az 1900-as évekből. i (KS fotó — Németh Ernő felvételei) ban — kézen fogja a látoga­tót és a hat rendező szerv jóvoltából visszavezeti Edi­son , fonográfjáig, majd is­mét előre a mába. Az út nagy része sima és kényel­mes; úgy látszik, nem érint bennünket különösebben ér­zékenyen, vajon hogyan gramafonoztak apáink, sőt, azt is elfelejtettük, hogyan szórakoztunk vagy húsz esz­tendeje, a hazai magnók és magnózás hőskorában. Annál nagyobb a zava­rna, noha mindenütt ott a jó szándék. A KISZ egye­temi-főiskolai osztálya, a rá­dió ifjúsági főosztálya. a Népművelési Intézet és nem utolsósorban a kereskedel­met és közvetve bár. az ipart is képviselő RAVINE vállalat, mind-mind szorgos­kodik azon, hogy a hangle­mezzel és magnószalaggal, lemezjátszóval, orsós és_ka­zettás magnóval, erősítővel. QJtWÍSÍ$ 1977. május 18., szerda középiskolákban, művelődési házakban, magnós klubok­ban és persze otthon is) megteremthesse és örömmel használhassa szerényebb esz­köztárát. vagy többre képes házi stúdióját, mégpedig a kor színvonalán! Az igényeket még csak össze lehetett foglalni e né­hány sorban. A panaszokat már nehezebb lenne. Ezért csak jelezzük: előreléphet­nénk viszonylag könnyűszer­rel a 101. évbe. Csupán a fent említetteknek, no meg az iparnak, név szerint az elsősorban érintett Budapes­ti Rádiótechnikai Gyárnak, és persze a külkereskede lemnek pontosabban, tájéko­zottabban föl kellene mérnie a jogos igényeket, és hosz- szabb távra össze kellene hangolnia ilyen irányú mun­káját — nem csupán egy jubileumi kiállítás alkalmá­ból. Végtére is a hangrög­zítés második évszázadába lépünk, megkívánható talán, hogy mindenkire egyaránt /onatkozzék, aki e téren ígyködik: Magnósok! Figye- em! (balog) vet, nemcsak fizet, de veze­tői engedélyét is „elveszti” rövldebb-hosszab időre. (A visszavonás időtartama hat hónaptól 10 évig terjedhet.) A KRESZ tiltja a „rá- ivás”-t is, ami annyit je­lent, hogy aki réndőri in­tézkedést igénylő balesetet okoz, mindaddig nem fo- gyászthat szeszes italt, amíg a rendőri intézkedés meg nem történik. Aki a baleset és a rendőri intézkedés kö­zött szeszes italt fogyaszt, igen kellemetlen helyzetbe kerül. Az utólag elfogyasz­tott italmennyiséget úgy kell tekinteni, mintha azt a bal­eset előtt fogyasztotta volna. Fel kell hívni a járművezetők még hívni a járművezetők figyelmét a KRESZ más rendelkezéseire is. A 24. § (2) bekezdés rendelkezése szerint: „Lakott területen be­lül a járművek vezetői kö­telesek az elindulási szán­dékot jelző, menetrend sze­rint közlekedő autóbusznak és trolibusznak a megálló­helyről való elindulását (a jobb szélső forgalmi sávba való besorolását) — ha ez hirtelen fékezés nélkül meg­tehető — lassítással, szük­ség esetén megállással is le­hetővé tenni.” A 27. § (”) bekezdés sze­rint: „Olyan járművel, ille­tőleg járműszerelvénnyel, melynek megengedett legna­gyobb összsúlya a 3500 ki­logrammot, vagy hosszúsága a 10 métert meghaladja, la­kott területen kívül olyan követési távolságot kell tar­tani. hogy a két jármű kö­zé legalább egy — előzést végrehajtó — személygépko­csi biztonságosan besorol­hasson.” SAJNOS A JÁRMŰVEZE­TŐK egy része sem az egyik, sem a másik KRESZ-ren- delkezést nem tartja be és csak az „előnyt” élvező jár­művezetők éberségének kö­szönhető. hogy sok baleset ezen KRESZ-szabályszegés- ből nem következik be. Ta­pasztalatok szerint rendsze­res oktatással, illetve az ok­tatás kiszélesítésével nem­csak a fenti szabályszegés­ből eredő balesetek, hanem a KRESZ egyéb rendelkezé­seinek megszegéséből bekö­vetkezett balesetek is elke­rülhetők, illetve csökkenthe­tők. Figyelmes, óvatos köz­lekedéssel magunk és mások életét menthetjük meg. Dr. Sápi János Heves megye közlekedési ügyésze, az MKBT tagja Ady bűvöletében Újsághír: A költő születésének száza­dik évfordulója alkalmából az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban emlékkiál­lítást nyitottak meg, ame­lyet Gazdag István tanár rendezett. Az értékes anyag nagy része saját gyűjtése, illetve tulajdona. Középiskolás korában kez­dődött. Akkoriban országos pályá­zatot hirdettek a következő címmel: Ady Endre hatása a közgondolkodásra az 1918— 19-es forradalmak előkészíté­sében. Az irodalomkedvelő pesti gimnazistának tetszett a té­ma, s hozzá is fogott a mun­kához. Érdekes, hogy nem a hagyományos módon. — A szakkönyvekből, a ta­nulmányokból sok mindent megtudhat az ember. Én azonban a zseni kortársainak véleményére voltam kiváncsi, mert ezt tartottam igazán hitelesnek. Felkerestem Lu­kács Györgyöt, beszéltem Dé­nes Zsófiával, Duttka Ákos­sal, Kelen Jolánnal. Vala­mennyien készséggel fogad­tak és érdekes adalékokkal gazdagítottak. Máig is emlék­szem a neves filozófus, a ki­váló marxista gondolkodó egy mondatára. „Ha nem is­merem, ha nem hat rám a nagy poéta, akkor sosem fej­lődtem volna azzá. aki va­gyok.” A dolgozattal jó helyezést szerzett, az országos mezőny­ben tizenharmadik lett. En­nél is többet jelentett az, hogy elbűvölte az alkotó. Egyre sűrűbben forgatta mű­veit, s gyűjteni kezdte a munkásságát elemző cikke­ket. Főiskolás korában — Eger­ben lejt magyar-történelem szakos hallgató — tovább folytatta a hajdani búvárko­dást. Egykori írását kiegé­szítette, s benevezett vele a XI. országos diákköri konfe­renciára. Az elismerés mind szélesebb körű tájékozódásra sarkallta. Az sem véletlen, hogy szakdolgozatának gon­dolatköre is erről a területről fakadt. — Elkészítettem — az Űj vétsek alapján — Ady költői nyelvének szótárát. Sok időt igénylő, de izgalmas feladat volt. Sorra elemeztem a hat­vanhét költemény valamennyi szavát. Érdekes összefüggé­sekre bukkantam, megleltem az egyéni íz, a sajátos hangvé­tel lényeges össszetevőit. Egyszóval: eljutottam a tu­datosabb megértésig. Ettől kezdve egyre többet akart tudni a forradalom hír­nökéről. Nem elégedett meg azzal, hogy a könyvtárakban rátalálhat a Nyugat folyóirat egyes számaira, az első kia­dású kötetekre. Elhatározta: amint lehet, meg is szerzi ezeket. — Minden évben elmentem a Pesten rendezett könyvár­verésekre. s majd minden al­kalommal egy-egy ritka pél­dánnyal tértem haza. Nem volt olcsó mulatság, de meg­érte, mert ma már olyan gyűjteménnyel rendelkezem, amilyennel kevesen büszkél­kedhetnek. Bélyegeket, pla­kátokat szereztem, megvet­tem a Beck ö. Fülöp által készített emlékérmet. Hoz­zám került Székely Aladár — Ady fotósa volt — egy, ma már kuriózumnak számító felvétele. Ennek hitelességét az aláírás és a cégbélyegző igazolja. Az ifjú tanár arra töreke­dett, hogy mások is megis­merhessék a számottev > anyagot. Egy részéből ezért rendezett kiállítást. Szerencsére segítőtársai is akadtak. Egyik tanítványától megtudta, hogy a család bir­tokában van az alkotó halot­ti maszkja. Addig érvelt, amíg kölcsön adták. Mások a Könyörgés egy kacagásért című vers kéziratát ajánlot­ták fel. Nemes szenvedély rabja lett az ifjú nevelő. Olyan hobby ez, aminek nem lehet bú­csút mondani. — A kétszáz kötet nem a felső határ, mindenképp to­vább gyarapítóm. Óriási előny az. ha rendelkezésem­re áll minden cikk, tanul­mány. Korábbi témáimhoz ugyanis nem leszek hűtlen, idővel doktori disszertációt kerekíthetek belőlük. S még egy előny: mindennapi mun­kám során is kitűnően hasz­nosíthatom ezeket a műve­ket. Élményszerűvé tehetem az órákat, hiszen, ha a gye­rekeknek nemcsak beszélek a Nyugatról, hanem meg is mutatom az egyes példányo­kat, akkor az ismeretek sok­kal jobban rögződnek, s kö­zelebb kerül hozzájuk az iro­dalom, a művészet... (pécsi) Készülődés a Magyar Vöröskereszt V. kongresszusára Fontos állomáshoz érkez­tek a Magyar Vöröskereszt ősszel összeülő V. kongresz- szusának előkészületei: má­jus 15-én befejeződtek az alapszervezeti vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések, valamint a községekben és üzemekben — ahol több alapszervezet működik — a nagyközségi, nagyüzemi kül­döttértekezletek. A tanács­kozásokon mintegy 20 ezer küldöttet választottak a já­rási, a városi, illetve a ke­rületi küldöttértekezletekre, amelyek május 16-tól június végéig tattanak. A taggyűlésekre a Vörös- kereszt országos vezetőségé­nek illetékesei elmondták az MTI munkatársának: a Vö­röskereszt immár több mint egymilliós tagságának mint­egy 65 százaléka vett részt a tanácskozásokon. Az első összesítések sze­rint a vezetőségi tagoknak mintegy 30 százaléka cseré­lődött ki. megújultak, fel­frissültek a vezetőségek. Ör­vendetes, -hogy sok fiatal kapcsolódott be a munkába. A taggyűlések híven tük­rözték, hogy erősödött a Vö­röskereszt helyi, társadalom­politikai szerepe: az alap­szervezetek eredménnyel működnek közre a szocialis­ta humanizmus szellemének erőfeszítésében. A felszólalók felhívták a figyelmet arra, hogy a többi között hatékonyabb egész­ségnevelő munkára van szük­ség: nem utolsósorban a ci­gánylakosság körében. Az V. kongresszus előké­szítéseként augusztus 15-e és szeptember 20-a közölt tartják meg a vöröskeresztes megyei, illetve budapesti küldöttértekezleteket. (MTI) II. — Hát az kell nekik. Az hiányzik hozzá. Az erdei le­vegő. .. Attól kurázsit kap­nak. — Az neked is jót ‘ tenne talán — jegyezte meg az asszony. — Ne légy ízléstelen. A cimborám előtt. — A falunkban, a szató- csosnak volt egy pár kaná­rija. Az reggel kirakta a ka­litkát a kertjébe, egy nagy faágra. De azok folyton üze- kedtek. Csak az volt a nagy baj, hogy ötöt tojt mindig a nőkanári. így aztán egynek nem jutott párja. Szepi hüledezett. — ötöt? Lehetetlen­— Pajtás, ha hiszed, ha nem, mindig ötöt. Sűrűn, de mindig páratlanul. No, mi­kor kikeltek, kezdődött a cirkusz. Hát egy se akart pár nélkül maradni. Különösen, ha tojó volt a felesleges. Mert egy tojón két fiúkanári még csak megegyezett vala­hogyan. — Szóval, két fiú megosz­tott egy lányt? — nevetett tele szájjal az asszony. — De jó dolga lehetett! — Mondtam már, hogy ne ízléstelenkedj! — Miért? Hát a kanáriak­ról beszélünk. A tubicáidról — tagolta gúnyosan az asz- szony, s mint akit csiklan­doznak, bugyborékolt belőle a nevetés. És ezután Szepi egyre töb­bet találta cimboráját a ma­darai mellett. Szóbeszédekre, megjegyzésekre nem sokat adott. A tanácsai pedig ara­nyat értek! Annak meg kü­lönösen örült, hogy a felesé­ge is megbékélt a madarai­val. Olyannyira meg, hogy maga ment bevásárolni a magboltba ezt-azt: magokat, fillentyüket, sőt vett egy ú.i kalitkát is. A pletyka bolond beszéd, rendszerint a fele sem igaz. — „És ha a másik fele igaz?” Ez a kétség egyik szomba­ti napon fogalmazódott meg #/.epiben. A lépcsőházukban találkozott cimborájával. — Megnéztem a madarai­dat. Szépen énekelnek! — Űgy-e? Mint a baleri­nák. — Primadonnákra gondol­tál, mi? — Mindegy az... Gyere vissza, iszunk valamit. Felesége a heverőn feküdt, kipirultam S csak az a vé­konyka köntös rajta. Átsüt rajta testének a melege is. — Hamar megjöttél! — ásí­tott. — Szedd rendbe magad... Meg adj inni! Az asszony meg, mint aki­nek hátul is szeme van:. _ Te jöttél vissza? Mond­tam. hogy várd meg. Eső ké­szül. Ilyenkor hazavetődik... a madarai miatt — szemér­metlenül nyújtózkodott, s apró poharakat, meg jó kis­üstit hozott. Az asszony egy slukra le­nyelte. majd újra töltött. — Ez most jólesett! Katona Feri sunyítva kós-^ tálgatta a pálinkát és cim­borája arcát. Az asszonyra nem nézett volna! — Eladom őket! — mondta Szepi. Az asszony unottan: — A madarakat? — Azokat! f — Megbolondultál? Mikor már fütyülnek, meg tojnak? — No és? Többet kapok ér­tük! — Nagy szamárság lenne, Szepikém — jegyezte meg a cimbora. — Tisztára bolond ... Ha gyerekünk lenne. .. Az is örülne nekik. — Mért lenne nekünk gye­rekünk? — kapta fel a fejét Szepi. — Hát mert aláírtad! Te is, én is! Nem emlékszel? A férj agya lassan forgott. Sejtése mögött ott állt készen a valóság, mely egyszerre ré­mítette és józanította. Egy villanással átgondolhatta vol­na a helyzetét. De még nem akarta. Ha lassan fordítja rá értelme ablakát, csak elviseli valahogyan. Alikor könnyebb a teher, ha fokozatosan vesz- szük a vállunkra. Ügy nem szakadunk bele. Megaztán, igaz is. „Ezek a madarak az enyémek. Bárki bármit mond, az enyémek ...!” —• Igaz is, majd örül neki a gyerek is. Nem adom el, nem bizony... Veszünk még egy kanáripárt... meg még egy kalitkát. — Az isten se tud kiiga­zodni az eszeden... — je­gyezte meg az asszony, mi­közben töltött. — Köszönöm! — mentege­tőzött Katonai Feri. — Ne­kem elég lesz már . .. — Mit vagy begyulladva 1 Igyál! Szepi is bólintott, hogy igyon. — Jófajta ital, ettől nem fájdul meg a fejed. Ittak hát, hármasban, egyetértésben. (VÉGE)

Next

/
Thumbnails
Contents