Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-15 / 87. szám
/ Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: A polgárháború Délre költözött A MINAP, amikor Bejrútban a külügyminisztérium egyik magas rangú funkcionáriusától azt kérdeztem: hol tart ma a konszolidáció a másfél éven át dúlt polgárháború után, ezt a helyesbítő választ kap -m: „A polgárháború még nem ért véget. Csupán a. ról van szó, hogy a szembenálló felek Bejrutban és másutt lábhoz tett fegyverrel néznek farkasszemet, de az ország déli részében változatlanul harcolnak”. A hírügynökségi jelentések azóta is arról tájékoztatnak bennünket, hogy Libanon déli részén folytatódik a testvérgyilkos háború. Nagyjából ugyanazok az erők állnak ott szemben egymással, amelyek, amikor még az egész ország volt a csatatér, vívták áldatlan harcukat. Az egyik oldalon a Libanonban élő 300 ezer palesztin menekült gerillái és az ország haladó pártjaihoz tartozó szövetségeseik állnak. Velük szemben a jórészt maronita keresztényekből álló, jobboldali beállítottságú pártmilicisták. Ez utóbbiak a veszélyes déli szomszédnak, Izraelnek szinte nyílt támogatását élvezik. Fegyver- és lőszerutánpótlást kapnak onnan, sebesültjeiket izraeli kórházakban kezelik. Mert Izraelnek komoly érdeke fűződik az arab világot megosztó libanoni polgárháború folytatásához. Ez esetben ugyanis „jégre lehet tenni” a közel-keleti válság politikai rendezésének az ügyét. A JOBBOLDALI EBÖK azért akarják megvetni a lábukat az Izraellel határos Dél-Libanonban, hogy ott — kettészakítva az országot — egy „keresztény mini-Libanont” hozzanak létre. A palesztinok és szövetségeseik viszont Libanon egységéért harcolnak, valamint azért, hogy a palesztin gerillák megtarthassák az Izrael katonai akcióit elhárító ottani támaszpontjaikat. Bonyolítja a helyzetet, hogy az országban állomásozó — nagyrészt Szíriái csapatokból álló — arabközi békefenntartó haderőnek nem áll módjában véget vetni a fegyveres összecsapásoknak. Ha ugyanis e csapatok a Tel Aviv által „vörös vonalnak” minősített Litani folyótól délre bevonulnának, ez automatikusan Izrael katonai beavatkozásával és Libanon déli részének megszállásával járna. A szíriaiak ezért az ellenőrzésük alatt álló A1 Szaika nevű palesztin szervezet harcosait küldték el a délen küzdő testvéreik megsegítésére. KÉT NAPJA GYÁSZOS ÉVFORDULÓT, a polgárháború kitörésének második évfordulóját jegyezte Libanon. És, sajnos, úgy, hogy a fél éve meghirdetett béke még mindig nem teljes. P.V. Munkás —katona nagygyűlés az Egyesült Izzóban Czinege Lajos és Vo Nguyen Giap beszéde A hazánkban tartózkodó vietnami katonai küldöttség amelyet Vo Nguyen Giap hadseregtábomok, a VKP Politikai Bizottságának tagja. miniszterelnök-helyettes, nemzetvédelmi miniszter Ye* zet, csütörtökön az Egyesült Izzóba látogatott el. A vendégek felkerestek töbi üzemcsarnokot, tájékozódtak a gyárrészlegek munkájáról, majd forró hangulatú munkás—katona nagygyűlésen találkoztak a gyár és a főváros dolgozóinak képviselőivel. A himnuszok hangjai után dr. Molnár Endre, a budapesti pártbizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Beszédében méltatta a vietnami nép nehéz küzdelemben kivívott, történelmi jelentőségű győzelmét, azt hogy áldozatos, hősi küzdelemben megakadályozta a világ legerősebb imperialista hadigépezete szándékának megvalósítását. Ezt követően a vietnami katonai küldöttség vezetője lépett a mikrofonhoz, s tolmácsolta hazája népének és hadseregének üdvözletét. Meleg szavakkal szólt arról a testvéri támogatásról, amelyet a magyar nép nyújtott Vietnamnak. Brezsnyev Párizsba készül Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök csütörtökön délután fogadta Sz. Cservonyenkót, a Szovjetunió párizsi nagykövetét. Az államfőtől távozóban a szovjet nagykövet közölte, hogy a találkozón Leonyid Brezsnyev június végén vagy július elején esedékes franciaországi látogatásának előkészítéséről és más kérdésekről esett szó. „A SzovParancsnokvőltás a zöldsisakosoknál A libanoni arabközi békefenntartó erők élére új parancsnokot neveztek ki. Sami al-Khatib ezredes (a kép bal oldalán) El-Hadzs ezredestől veszi át a ..zöldsisakosok” irányítását. El-Hadzs a libanoni belbiztonsági erők parancsnoka lett (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Talán nincs a világnak még egy térsége, ahol az imperialista gazdasági érdekek összefonódása a politikai és katonai érdekekkel olyan nyíltan kifejeződnék, mint a Közel-Keleten. A legfőbb érdek, összetűző kapocs — a kőolaj. E nélkülözhetetlen energiahordozó hallatlan felértékelődése a közel- keleti térségben mélyreható változásokat idézett elő. A TÉRSÉGRE a legnagyobb befolyást gyakorló imperialista hatalom az Egyesült Államok. A Közel-Kelet történelmének: legutóbbi fél évszázada bizonyítja, Washington folyamatosan arra törekedett, hogy akár a legközelebbi szövetségesei rovására is (például a második világháború idején) kiterjessze érdekszféráját ebben a térségben. Bár az 1973. évi olajválság (tehát a meghirdetett szállítási tilalom, majd az árak több szakaszos, meredek emelkedése) nyomán a vezető amerikai lapok sugalmazott cikkeket közöltek, amelyek szerint az USA meg tud élni az arab olaj nélkül is — a valóság minderre rácáfolt. 1973-at követően nemhogy csökkent volna, de nőtt az USA-ba bevitt arab olaj mennyisége, s ma már a mértékadó amerikai közgazdászok is megegyeztek abban, hogy a következő 15— 20 évben az Egyesült Államok egyszerűen képteler lesz csökkenteni olajimportját. Olajimport — fegyverexport Az olaj és az amerikai érdekek a Közel-Keleten ni 1977. április Iá., péntek 1973-ban az amerikai olajimportnak csak 10 százaléka származott a Közel-Keletről, 1976-ban már az USA behozatalának 38 százaléka volt arab olaj — ez a két szám is kifejezi, milyen lét- fontosságú amerikai gazdasági érdekek alakítják az USA közel-keleti politikáját. Voltaképpen ez a felismerés a magja az amerikai politika változásának, amely a Közel-Kelettel kapcsolatban a múlt években végbement. Lényegében az történt, hogy az egykori „egylábú” amerikai politikát (az Izraelhez fűződő kapcsolatokat) „két- lábúvá” bővítették, azaz megőrizve a Tel Aviv-i kormánnyal kialakított viszonyt, kapcsolatokat építettek ki. a térség reakciós arab államaival is, mindenekelőtt Szaúd- Arábiával. Washington közel-keleti politikája átértékelésekor a következő célokat tűzte kd: 1. Stratégiai törekvése a térségben, hogy visszaszorítsa az antiimperialista arab nemzeti felszabadító mozgalmakat, s természetes szövetségesüket, a Szovjetuniót. 2. Az arab olajra hosszú távon szüksége van, mindemellett számításba vette a térség hadászati jelentőségét is. 3. Az arab országok az olajáremelés révén gazdasági hatalomra tettek szert, tehát őket, mint gazdasági- kereskedelmi-pénzügyi partnereket is meg akarták őrizni a washingtoni politikát irányító amerikai nagytőkés csoportok. Az Egyesült Államok politikáját végrehajtó gépezet tehát fokozta gazdasági, politikai (6 nemegyszer katonai) nyomását a térség országaira, hogy beleilleszkedjenek a Washington által elképzelt „új” Közel-Keletbe. Az 1973. évi olajválság után kialakult helyzet kedvezett az amerikai terveknek, hiszen az arab világon belül — részben az olajbevételek révén — megnőtt a reakciós erők hatása, Washington nem válogatott a módszerekben, hogy céljait elérje. Az Amerika- barát arab rezsimeknek szállított fegyverektől kezdve a politikusok megvesztegetéséig, a mindenütt meglevő törzsi-területi ellentétek kiaknázásáig az amerikaiak mindenfajta eszközt bevetettek. Szemléletes példáját adja a washingtoni gazdasági, katonai és politikai érdekek egymást erősítő összeolvadásának az Egyesült Államok fegyverexportja. Szaúd-Ará- bia pl. 1980-ig 25 milliárd dollárt szán fegyverekre. A szaúdi fegyverexporttal Amerika politikailag magához láncolja Rijadot. Ugyanakkor a szaúdi megrendelések profitot juttatnak az amerikai fegyvergyárosok zsebébe, sőt magának a Pentagonnak is olcsóbbá teszik a korszerű fegyverrendszerek előállitását, mert az . arab megrendelők nagy tételű vásárlásai nyomán például csökken az F—5E gépek, az M—60-as harckocsik önköltsécfo SZAÚD-ARABIA egyébként is az amerikai hídfőállás szerepét játssza. Ríjad dühödt antikommunizmusa, szembenállása a haladó arab törekvésekkel, gazdasági, politikai kötődése Amerikához — megfelelő alap a Washingtonnal való együttműködésre. Két éve Fejszal király halála után amerikai iskolázottságú — és gondolkodású — politikusok kerültek az előtérbe, és a térség amerikai érdekek szerinti stabilizálásának forgatókönyve alapján növelték az ország szerepét a közel-keleti kérdésekben. Manapság a térséget érintő ügyek zömét Szaúd-Arábia politikai-pénzügyi beleszólásával tárgyalját Vonatkozik ez az úgynevezett rijadi tervre is, amelynek fokozatosan nyilvánosságra kerülő részletei azt mutatják, hogy a múlt év őszén a szaúdi fővárosban tartott hatoldalú találkozón átfogó koncepciót dolgoztak ki. Ez a vezérelv a libanoni kérdésen túl felöleli a palesztin ügyet, az Izraellel szembenállást — egyszóval a mai Közel-Kelet kulcsproblémáit. Hat ország, Illetve politikai erő vett részt a rijadi csúcson (Libanon, Szíria. Egyiptom, Kuvait, Szaúd-Arábia és a PFSZ), tehát a konfliktusban érdekelt valamennyi arab állam. A HÍJADBAN hozott döntésekben (éppúgy, minta végrehajtás pénzelésében és ellenőrzésében) a hangadók a házigazdák voltak. Márpedig a rijadi álláspontot az Egyesült Államok súgásai szerint alakították ki. Dunai Péter jetunió — mondotta a diplomata — nagyra értékeli Franciaországgal kialakult kapcsolatait és mindent megtesz az együttműködés kiszélesítéséért. Meggyőződésünk, hogy a (Brezsnyev látogatása alkalmából) sorra kerülő megbeszélések nemcsak a két nép számára lesznek hasznosak, hanem reméljük, az enyhülés érdekeit is szolgálják majd.” A Szovjetunió — mondotta egy kérdésre válaszolva Cservonyenko — nem felejti el azt a szerepet, amelyet Franciaország játszott a kelet—nyugati kapcsolatok létrehozásában. Nem lehet azonban csak a múltra támaszkodni. „Azt kívánjuk, hogy a szovjet— francia kapcsolatok a béke és az enyhülés javára fejlődjenek és mi a magunk részéről mindent megteszünk ennek érdekében.” A szovjet nagykövet az újságíróknak válaszolva közölte, hogy a találkozón Zaire kérdése nerm szerepelt külön témaként, de szóba került A Szovjetuniónak mondotta, semmi köze sincs ahhoz, ami ebben az országban történik. WASHINGTON Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete a Fehér Házban „munkaebéd” keretében találkozott Zbigniew Brzezinskivel, az amerikai elnök külpolitikai főtanácsadójával. A megbeszélésen azoknak a kérdéseknek a megvitatását folytatták, amelyek James Carter és Anatolij Dobrinyin keddi tanácskozásán vetődtek fel. Zbigniew Brze- zinski szerint megvannak a feltételek ahhoz, hogy az idén létrejöjjön James Carter é6 Leonyid Brezsnyev első csúcstalálkozója. BONN Maihofer belügyminiszter és Vogel igazságügyminiszter csütörtökön délelőtt a kormány ülésén beszámolt a Buback nyugat-német főál- lamügyész elleni merénylet ügyében folyó vizsgálat állásáról. Hivatalosan jelezték, hogy feltehetőleg hosszabb időre lesz szükség a feltételezett tettesek kézrekerítésé- re. MOSZKVA Hivatalos baráti látogatáson Moszkvában tartózkodó Mohammed Daud afgán elnök csütörtökön villásreggelit adott vendéglátói tiszteletére, melyen szovjet részről Nyikolaj Podgomij, Alekszej Koszigin és más hivatalos személyiségek voltak jelen. Mohammed Daud moszkvai tárgyalásainak eredményeként csütörtökön a Kremlben szerződést írtak alá a gazdasági együttműködés fejlesztéséről. Ötszáz tudós a nukleáris energia felhasználásáról TEHERÁN Negyvenegy ország 500 tudósa, kormánytisztviselője és nukleáris ipari szakembere tartott ötnapos tanácskozást a nukleáris energia kérdéseiről Persepolis iráni városban. Az értekezlet szerdán este határozat elfogadásával ért véget. A konferenciáról érkezett értesülések szerint a határozat ellenzi Carter amerikai elnök nukleáris energiapolitikáját, mert az magában foglal olyan törekvéseket, hogy korlátozzák az atommáglyák kifejlesztését. A persepolisi értekezlet határozata rámutat, hogy a nukleáris energia a legtöbb ország számára az energiafüggetlenséget jelenti. Azok az országok azonban, amelyek nem rendelkeznek nagy urániumforrásokkal, ezt a függetlenséget csak az atommáglyák útján szerezhetik meg. A határozat megállapítja, hogy Carter elnök javasolt korlátozó intézkedései nem hatékony eszközök a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására. A dokumentum kimondja azt is. hogy Carter tervei egyoldalúan megsértik az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról 6zóló szerződést, amely lehetővé teszi a nukleáris know-howk szabad áramlását. C í±qjl4L R Csepel Autógyár 3. sz. Gyára felvételre keres: esztergályos, maros, köszörűs, > géplakatos. szakmunkásokat, férfi és női betanított munkásokat JELENTKEZÉS: a gyár üzemgazdasági osztályán Eger. Kistalyai u 2. sz
