Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
Megnyílt a Szentedrei Skanzen A Szabadtéri Néprajzi Mű' zeumban Szentendrén április 3-tól fogadják a látogatókat. Az új idényben több néprajzi újdonságot láthat majd a közönség. Képünkön a tető alá került mándi gótikus fatemploni. Tubu, slingelt kendőben Elfelejtett rózsaszentmártoni hűsvétok Mint annyi hegyek, dombok közé zárt falu, Rózsa- szentmárton is sokáig őrizte sajátos népi szokásait, hagyományait. Az itt élő parasztemberek, szőlőművelők pogány eredetű hiedelmek, majd a katolikus vallás liturgiája alapján formálták egy-egy ünnep, évszakváltás módiját, s ruházatuk szintén ehhez igazodott. A bányászat megindítása, a környező falvakból, városokból idetelepült munkások, műszakiak, magatartásforma ja, bizonyos értelmű magasabb tudati szintje, műveltsége azonban sok mindent megváltoztatott a faluban. A munkások keveredtek az egykori zsellérivadékokkal, földművesekkel, s ez óhatatlanul visszaszorította a kultikus szokásokat, másféle viseletét húzott az emberekre. Ami, megmaradt például a húsvétolásból, jószerint már csak az idősebbek emlékezetében él. Feledik a középkorúak. A mai fiatalok, kisiskolások pedig mit sem tudnak a régi ünnep ízéből- szinéböl. Száz tojás Ezt nem a locsolkodóknak, húsvéthétfő vendégeinek szánták valamely kiszemelt lányos háznál. Rózsaszent- mártonban még a két világháború között is az divatozott, hogy megvárván ünnep szombatján á feltámadást jelző kora esti kondu- lást, több háznál összejöttek a fiatalok. Fiúk, lányok vegyesen. Előbb tojást fújtak, kilyukasztva két végén a meszes, kemény héjt. Majd rántotta készült, amire jól csúszott a Tarcoldalban termett nova, mellyel bőven szolgáltak a pincék. Tartott aztán az evés, ivás olykor éjfélig. Egy-egy lányos háznál sokszor száz tojást kifújtak. És nem dobták szemétre héjukat, hanem vékony zsineget húztak át a két lyukon, majd hosszú füzért készítettek belőle a legények, hogy vasárnap reggelre felékesítsék az utcai fákat. Legszebb, legkapósabb rózsái leányzónak az számított, akinek ablaka előtt leggazdagabban, tojásfüzérrel díszítve állt a fiatal ákác. lábra kell kapuk Ahogyan kelt a nap húsvét vasárnapján, úgy növekedett a zsongás, mozgás is faluszerte. Kisajtó, nagykapu után futottak a gazdák, hogy sokszor valahol a határában leljnenk jogos tulajdonukra. Ezért a kis tolvajlásért, a sarokvasból kiemelt kapukért azonban nem haragudott ilyenkor senki fia. Tud&AÉwm 19?t. április 10., vasárnap ta mindenki, hogy a mulatságból, táncos házból hazatérő, ákácfákat ékesítő ifjak fejezték ki ily módon is vonzalmukat valamely szépleány iránt. A szülők megtréfálása, egy-egy kisajtó falun keresztül való hurcolása másfelé csakúgy divatozott harminc-negyven esztendeje, mint az akkori Rózsaszent- mártonban. S ahogyan most az öregek mesélik, szégyenében hetekig elbújt emberi szem elől az a leány, ahol a szülei háza kapuját meg sem mozdították éjnek évadján a bortól kigyúlt legények. Leány a kútnál Persze, a legszebb, a legizgalmasabb mindenkor hétfő volt. Amikor a férfinép apraja-nagyja már kora reggel nekivágott a kanyargós, dombnak tartó, völgybe futó utcáknak, kiöltözve, zsebben a szagosvízzel. Délutánig elhúzódott a locsolkodás.' S bizony nem egy rózsái leány ágynak dőlt másnap, harmadnap, szenvedve a náthát, meghűlést, amit a dévaj ifjak okoztak. Mert ilyenkor nemcsak a szagos víz szolgált, hanem az udvari gémeskút is, ahová ricsaj, riadalom közepette kihúzatott némely leány. Merült a vödör, locscsant a víz az ünneplő prusz- likra, szoknyára. A rózsái lányok otthonának, öltözékének dísze volt a szalvétaszerű, slingelt kendő. Húsvétkor különösen becses holminak számított, mert odaajándékozása szerelmi vallomással ért fel. Tubunak nevezett, fonottas kalácsot csomagoltak bele a lányok, s amelyik háziszőttes a legdíszesebb volt, a belé göngyölt tészta pedig a leg- ízletesebb. az dukált a „választottnak”. Jár a sza«osvíz Változik a falu arca, kopnak a szokások. A hagyományból mára csupán a szagosvíz maradt meg. Csak persze most százféle illatot lobogtatva, s ízléses bolti tálalásban. És megmaradt a vendégváró kedv, a terített asztal. Amelyhez az idegent éppen oly szívesen ültetik le, mint a messzi városokból hazalátogató családtagokat. Húsvét: két nap öröm, két nap ölelkezés, találkozás, két nap családi meleg. De tavaszünnep is, amit addig őriz, tart a férfinép, ameddig szívében tavaszkedvűen fiatal. Én két hete megvettem az idei kölnit. Moldvay Győző Milyen titkokat reft a személyiség? Beszélgetés dr. Petrikds Árpád tanszékvezető docenssel Az elmúlt napokban tartalmas pedagógiai tanácskozást rendeztek Egerben. A vitaülésen — erre egyébként az ország minden részéből érkeztek nevelők és kutatók — arra kerestek választ, hogy miként lehetne tökéletesen megismerni a tanulók személyiségét. Szó esett természetesen az értékelés és a jellemzés sokakat foglalkoztató témaköréről, is. Ezekről a kérdésekről beszélgetett munkatársunk dr. Petrikds Árpáddal, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem tanszékvezető docensével, a Magyar Pedagógiai Társaság neveléselméleti szakosztályának elnökével. Közelebb az ifjúsághoz — Milyen eredmények születtek az elméleti vizsgálódások során? Miként hasznosíthatja ezeket a tanító, a tanár, mindennapi munkájában? — Sokat beszélünk" erről, de hát itt nem a szavak, hanem a tények számítanak. Az elmúlt -évek* folyamán jó néhány részletet tisztáztunk; Nincsenek megfejthetetlen titkok, ha a személyiséget alaposan jeltérképeztük, akkor kidolgozhatjuk a fejlesztését szolgáló taktikát • és stratégiát. Ehhe? vár a gyn- korjat okos tippeket, haszno- síható ötleteket. E téren egyébként nagyon is jól jön a segítség... Hadd említsek: példákat]:. .Olykor, hadilábon, állunk az, átfogó, a. hosszú . távra' szóló”; programmal iá Az' értékelés nértté'gySzércsáK' szűk területet pás'gtáz, a jellem-- - zések esetlegesek, általánosságoktól hemzsegnek, s vajmi keveset mondanak a diákok sokszínű egyéniségéről. Ebbe a helyzetbe nem szabad belenyugodni! Igaz, az egyes oktatási intézmények, tisztességgel ellátják feladataikat, s általában ügyesen megbirkóznak a beiskolázással, a pályairányítással, és a választással járó tennivalókkal. Javítani kell viszont a nevelők, az osztályfőnökök ilyen irányú tevékenységét. Ha árnyaltabbá formáljuk, akkor valóban közelebb kerülünk az ifjúsághoz. Csak a jegyek? — Hallhatnánk azokról a gondokról, amelyek késleltetik az előrehaladást? — Az egész személyiség minősítésére ma még aligha akad vállalkozó, pedig hát ez a cél, csak így alkothatunk hiteles, teljes képet a fiatalokról. Az se megnyugtató, hogy szinte kizárólag a szóbeli teljesítményeket mérlegeljük. Pedagógiánk osztályzáscentrikus, a felkészültséget úgy-ahogy tükröző jegy elsődleges. Közben megfeledkezünk az iskolán kívüli viselkedés, cselekvés számbavételéről. Erre pedig feltétlenül szükség van, s a bevezetésre kerülő új tantervek és dokumentumok ezt már követelményként írják elő. Akadnak olyanok is, akik nem hisznek a teljes megismerésben. Nos, a kétnapos tanácskozás résztvevői egyértelműen , hangsúlyozták: minden belső összetevőt feltárhatunk. A siker csak attól függ, hogy miként választjuk meg a módszereket. A tanulóifjúságban kialakíthatjuk az önértékelő, az Önkifejlesztő készséget, felfedezhetjük valamennyi adottságukat, képességüket. Ez társadalmi igény. — Maradjunk az osztályzásnál! Dr. Somos Lajos, nyugalmazott egri főiskolái tlanár a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben' éfjy felmérés keretében — többek között azt bizonyítottá,'hogy a■ jeles korántsem jeles, hiszen sokszor hiányzik-az értékét igazoló fedezet.’ Mi erről a véleménye? —Á •" .neves szakember. igen. /i^TQ.mftjVjélíö''..^l^ók.- ra jhíylá,. f,eí"'a figyelnjet, ;'.s. országos érv.ényű igazságokra derített fényt. Iskoláinkban olykor háttérbe szorul á gondolkodási készség fejlesztése, az összefüggések meg- láttatásának igénye. Erről, valamint a követelményekről vétek lemondani. A túlzott elnézés helytelen önértékeléshez vezet. Ha a gyerekek megszokják azt, hogy felkészületlenül is boldogulnak, akkor igen nehezen találják meg majd a helyüket az életben, ahol mindenképp teljesíteni kell 'leírásokat. A tanár nem mumus — Nemcsak elméleti kér. désekröl vitáztak, hanem cl. hangzott néhány nagyon is. gyakorlatias javaslat. Felidézné ezeket? — Hadd említsem mindjárt azt a módszert, amelyet dr. Nagy Andorné, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola igazgatóhelyettese ismertetett. Ebben az oktatási intézményben már megvalósi- tották a folyamatos jellem- zést. A diákok fejlődését az első osztálytól kezdve rendszeresen figyelemmel kísérik. Mindez nem titok, ugyanis alkalmanként — az osztály, főnöki óra erre kitűnő lehetőséget kínál — megbeszél lik a fiúkkal-lányokkal is.', így képet kapnak'‘Önmagukról, kialakulhat bennük az önértékelés készsége, s arra törekszenek, hogy céltudatosan formálják egyéniségüket; Természetesen tájékozódhatnak az osztályban tanító tanárok is. Így egy jól szervezett akció bontakozhat ki, s ez kizárólag a fiatalok érdekét szol-, gálja. Nos, ez remek ötíey másutt is megvalósítható. . Többen az osztályozással, kapcsolatban mondták el véleményükét. Kiemélték: célszerű tenne, ha a korszérű, módszerek nyernének polgár, jogot. Nem egy kérdést kél- lene értékelni,' hanem érdé- 1 mes lenne azt vizsgálni, hogy a tizenévesek miként, sajátítottak el egy nagyobb témacsoportot. Így sokkal vafö- szerűbb képet kaphatnánk a szorgalomról, a jártasságról, a gondolkodási készségről. Só még egy. előny: megszűnne a-, mindenkori' felenetésékétmá' még annyira jellemző félssü# Újfajta légkör formálódna az. iskolákban, a pedagóguso. . kát a diákok nem tartanák mumusnak. Ez a humanista szellem többre ösztönözné a fiatalságot, kibontakoztatná-., nak a sokszor rejtett adóttsá. gok. A gyerekek őlyarí útrá- valőt kapnának, amelyet tó-1 vábbtanulásuk során, és munkahelyükön is, gyümölcsözően kamatoztathatnának. Pécsi István Ha úgy hozza ünnepi kedved, olvasd el, Kedves Olvasó a megtörtént alábbi kis mesét. Nekem annyira kedves, mintha csak azért mondta volna tollba, valami vidám, aprócska múzsa, hogy húsvétra — kakaódhoz sonkádhoz — e kis szellemi táplálékot kinyomtatva odaadja. .. Történt pedig, a régi, nehéz időkben — éppen harminc esztendeje —, hogy egy szegény vasutasember nagyot szippantott az éppen csak szabaddá lett világunk friss levegőjéből. Tavasz volt, mint most. De már húsvét után. Afféle igazi kristálytiszta kikelet a szegény vasutas körül. Mégis, hirtelen krákogni, köhögni kezdett az ember. Közvetlenül a sínek mellett lakott ugyanis, a MÁV-koló- nián, és egy gőzmozdony éppen arra tolatott, a füsttel, korommal sisteregve bevonta, s percekre elszigetelte szegényt a tavasztól. Emberünk azonban kedvét nem vesztette, s amint a cirógató szellő lesegítette róla azt a fránya, füstből szőtt tavaszi köpenyeget, rögtön tovább álmodott arról, hogy márpedig igenis, é6 egyszer és mindenkorra... egyszóval, hogy véget vet a nyomorúságos életnek! Meg ne ijedj, jó Olvasó, torkodon ne csússzon félre semmi jó falat, mert ezt a vasutas úgy gondolta... Ügy, de olyan szépen, hogy szegény nyomorgó családját, feleségét és egyszem fiát ezután sokkal gazdagabban, urasabban tartja... Egy szó, Hogyan történhetett: Húsvéti bárány malacból! mint száz, arra gondolt: kölcsönökből s némi apró, spórolt pénzből — vészén egy kis malácot. Kenyérhéja, egy kis ez-az szegényeknél is csak akad, később kukoricát isi szereznek, de lopásról. .. na nem, arról szó sem lehet. Az csúnya szó, szerezni más, hát szerez majd kukoricát, s karácsonyra, ha segít a sors, meghizlalja majd a malacát! Arra is gondolt, hogy Jancsika, az ő aranyos, egyszem fia, időnként majd legelteti a malacot a töltés mentén. És úgy tett, amint elgondolta, a malacot megvásárolta. Hazavitte, elhelyezte egy kis rogyadozó deszkaólban, megitatta, megetette, s ettől kezdve a malac lett a család szeme fénye. És most ugorjunk itt egyet, ne nagyot, csak harminc évet! Nézzük, mi lett Jancsikából, a szegény vasutas fiából... ? Hogy is mondjam... nagy ember lett: újságíró...! elbeszélő... és ott fent, Pesten, egy nagy lapnál — nélkülözhetetlen. Derék férfi, szép bajuszos, szeme merész, esze fürge, s benne tudás, soksok sztori, hogy nem is győzi elmesélni. És a jó szív — a legfontosabb! — a mi János riporterünk még ma is haza-hazalátogat! Mert a MÁV-kolóniában, a régi-régi kicsi házban vár rá az öreg vasutas... S mert vízzé a vér nem válhatik, borrá pedig még kevésbé, ha Jancsi gyerek megszorul, mindig leesik egy kicsi a kupor- gatott nyugdíjpénzből. János pedig nem hálátlan. Legutóbb is, hogy otthon járt, s az öregtől kapott két Adytól sok gondja-baja el- iramlott, a vén vasutassal borozgatva, felidézték emlékképpen az egykori kis malacot... Szegény pára, szegény jószág... Szerencsétlenség volt, az bizony, az esett szegény malacon, amikor egyszer János gyerek a töltés körül legeltetett. Nem figyelt jól, nem vigyázott, inkább barátokkal játszott... A mozdony fütyült — rémes sikoly, a fiú fülében így hatott —, sa síneken a kerekek szegény párát, s vele a vasutas álmát, darabokra darabolták. Megírom, apám, megírom! — lelkesült János a múlton, hogy az öreggel így elmerengtek —, majd meglátja, megírom én, ezt a mi köny- nyes esetünket! És úgy történt, ahogy mondta. S mert éppen karácsony közelgett, megírta a malac-sztorit egy kis karácsonyi történetnek. Igen am, de mit tesz islcn: az ünnepi lapot reggel meghozta a posta, hó is esett, szép karácsony, de a lapban — nincs benne János riportja. Haját tépi, keze, remeg, és már kedden neki áll a szerkesztőnek, hogy az ő malacnovellája nem volt benne az újságban! A szerkesztő akkor Jánost szép nyugodtan karon fogta, és imigyen nyugtatgatta: •— Arról van szó... nézd csak, öreg.., kicsit hosszú a történeted. Nyolc egész flekk... ! Szép, persze, szép, de karácsonyra, lásd be, nem megy. Ilyen hosszú történetet az újság hasábjain elhelyezni sem igen lehet... Húzd meg kicsit, húzd meg, János, mondjuk ötre... Igen, öt flekk a malacodról szilveszterre épp jó lenne. Szólj hozzá, milyen szerencse, hogy karácsony helyett újévre jelenik meg ez a te kis remeked! Mit tehetett? — meghúzta, ötflekesre kurtította, s a megzspgorodott malacdrámát hősünk a szerkesztőnek szép reményekkel adta át. Igen ám, de lásd mint fentebb: a cikk megint csak nem jelent meg! Ember! — nyögte János, hogy újfent találkozott a szerkesztővel — rosszabb vagy, miht az a mozdony, az csak a malacot ölte meg, de te az én nagy művemet... ! Jancsikám így. Jancsikám úgy.... fatális véletlenek... és még mindig hosszú a cikk, húzzál belőle még egy flekket. Majd megkeressük a módját, és egyik vasárnap leközöljük a munkádat ........ H etek múltak, s néhány hónap, s végleg befellegzett a malacnak. Hősünk pedig márciusban a szerkesztőhöz betoppan. Öregem, egy kis türelem! — szólt a főnök szép szelíden. — Itt az írásod, ■ fogjad, nesze, egy kis munkád még lesz vele. /. Nézd, tavasz van, mindjárt húsvét... kicsikét által gyúrva, húsvétra jó lesz a malacka. Hogy gondolod?! — hor- kantott János — húsvétra akarsz eladni karácsonyi malacot... ? ! • De Janikám, gondolkozzál, nem nehéz ez: malac helyett majd bárányt. írsz... Bárányt, érted: göndör szőrűt, bégetőset, ártatlankát, csen- gettyűset... öregem, én garantálom, a húsvéti szám- • ban lehozom, és tudom isten, tudom bizony, hogy szem nem marad majd szárazon. És úgy lett, ahogy a szerkesztő mondta: János a régi malacot egy új bárányra átformálta. A csoda, ily módon, húsvétra megesett! Kedves Olvasó, ide érve fejezd be te is nyugodtan a reggelidet. Indulj kölnis köszöntőre, s ha netán egyik helyen sonka helyett bárányhúst tesznek elébed, gondolatban emeld meg ' a süvegedet. Emeld meg, mert lehetséges — éppen úgy, mint a mesékben —, hogy megtörténik lám, a csoda, s egy kis átlényegülés útján birkává lesz a malacka. Pont ünnepre, pont húsvétra, így — újságba csomagolva. __ B . Kun Tibor
