Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
Döntés és kockázatvállalás KOCKÁZTAT: valamely *á*- íalkozas, cselekvés «órán koe- iiua tesz, veszclyeztet valamit. (A Magyar Nyelv Érteimező Szótára) • KOCKÁZAT: a termel est es értékesítési tevékenységgel szükségszerűen együtt Járó w zonytalansági tényez«» <Koí" gazdasági Kislexikon.) A kockázatról, a kockázatvállalásról mindig igen sok szó esett gazdasági életünkben. Ab utóbbi időben azonban talán az átlagostól is jóval több. Egyszerű „divathullámról” van-e szó, vagy pedig a gazdasági fejlődés következtében került előtérbe e fogalom? — erről beszélgettünk Somodi Lajossal, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetőjével. _ Nem divathullámról v an szó. 1968-tól, a gazdaságirányítás reformjának kezdetétől igen sok szó esett •a vezetői döntések során a kockázatvállalásról. Hiszen megnövekedett az üzemek, termelőszövetkezetek önállósága, s a döntés egyben kockázatvállalást is jelent. Mégis, különösen az utóbbi időben került előtérbe a fogalom. Hogy miért? Azért, mert a tudományos-technikai forradalom következtében jelentősen megnövekedtek a gazdasági méretek, s ilyen körülmények között valóban nagyobb a kockázat is a döntéseknél. Hadd utaljak arra. hogy Heves megyében is felére csökkent a termelőszövetkezetek, az áfész- ek száma az utóbbi évek alatt, s ez egyben annyit is jelent, hogy a termelőszövetkezetek területe lényege- •en nagyobb lett, az áíész-ek tevékenységi köre bővült. De az ipari üzemek jelentős részé is erőteljesen bővítette a termelését, mint például a ■ Fi nomszerel vénygyár, vagy a gyöngyösi Izzó, aztán kialakultak olyan nagyüzemek, mint a Gagarin Hőerőmű, vagy a Thorez-bánya, amelyek a népgazdaság egészében is kiemelkedő nagyságrendet képviselnek. Nos, ilyen körülmények között érthető, ha az egyes döntéseknél valóban jelentős kockázatot kell vállalniuk a vezetőknek. Hiszen megfontolandó, hogy valamely termelőszövetkezet bővítse-e -néhány száz hektárral (any- nyival, ami korábban egy kis tsz területe volt) mondjuk a zöldségtermelést, mert ha sikerül a dolog, akkor jó, de ha nem, akkor bizony milliók eshetnek ki a közösség kasszájából. — Az, hogy valamelyik vezető kockázatot vállal-e, vagy sem, az csupán a vezetőtől függ, vagy más tényezőktől is? — Erre is-is-sel tudnék felelni. Van olyan eset, amikor a külső tényezők szinte rákényszerítik a vezetőt, a vezetőket a döntésre, és egyben természetesen a kockázatvállalásra is. Mondjuk egy ipari üzemen belül nem csupán a vezetők akarásától. vagy nem akarásától függ a termékszerkezet megváltoztatása, s ezzel együtt az olyan további döntések sorozata, mint a korszerűsítés, a munkaerő átcsoportosítása, hanem elsődlegesen attól, hogy a piacon már nem lehet a régi, korszerűtlen terméket értékesíteni. Űjat kell hát helyette gyártani, de egyben azzal is számolni kell, hogy nem biztos, hogy az új mindenképpen utat tör magának. Lehet, hogy nem, és ebben az esetben az új helyett még újabbal kell próbálkozni. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a külső körülmények nem hatnak olyan erősen a vezetőre, a vezetőkre, de mégis vállalnak kockázatot. Tavaly például a rendkívüli aszály idején a másodvetéseknél kockázatot kellett vállalni. A magot ugyanis száraz földbe kellett vetni. Ma már tudjuk, hogy érdemes volt kockáztatni, hisz a másodvetések sok helyen igen jól sikerültek és jelentősen enyhítettek a takarmánygondokon. Ez persze egy kicsit szélsőséges példa, mert « kwkazatváíialasö«í at kockázat lehetősége általában csökkenthető. — Hogy érti ezt? — Ügy, hogy határt kell vonnunk a kalandorkodás és az ésszerű kockázatvállalás közé. A kalandorkodás esetén az illető, aki kockázatot vállal, nem méri fel a helyzetet eléggé körültekintően és hosszú távon, tehát még ha sikerül is a vállalkozása, az eredmények rövid távra szólnak és nem biztos. hogy a népgazdaság érdekeit szolgálják. Az ésszerű kockázatvállalás esetén a vezető hosszú és rövid távon egyaránt gondolkozik, minden lehetséges információt megszerez, a kisebb kollektíva érdekeit összhangba hozza a népgazdasági érdekekkel, és ami igen fontos még: több variáció közül választja ki a legoptimálisabbak Számolva azzal is, hogy esetleg a külső körülmények közben megváltozhatnak és egy másik variációval kell az eredetit helyettesíteni. — Vaunak a megyében is olyan üzemek, termelő- szövetkezetek, amelyek esetében az elmúlt idő" szakban nem nagyon le" hét beszélni kockázatvállalásról. és mégis jó ered" menyeket értek el. — Valóban akadnak ilyenek. Azt azonban feltétlenül meg kéll mondanunk, hogy ha eddig még nem kerültek olyan helyzetbe, hogy nagy fontosságú döntést kellett volna hozniuk, akkor a jövőben meg kell majd ezt tenniük. Hiszen például a specializáció, a szakosodás következtében egyre inkább előtérbe kerülnek a közös beruházások, — itt elsősorban termelőszövetkezetekre gondolok, — amelyeket egy gazdaság már nem tud egyedül megvalósítani. Tehát mindenképpen dönteni kell, és természetesen kockázatot is kell vállalni. Másrészt azt mondanám el, hogy azok az üzemek, vállalatok, termelősaö- vetkezetek, amelyek perspektivikusan gondolkoztak es gondolkoznak, tehát mernek dönteni is, általában már eddig is lényegesem jobb eredményeket értek el, mint a többiek. Éppen ezért érdemes mindig feltérképezni a lehetőségeket. Másrészt hadd tegyem hozzá azt is, hogy gazdasági rendszerünkben mind az ipari, mind a mezőgazdasági üzemek igen nagy központi bátorítást is kapnak a döntésekhez, tehát ez is elősegítheti a változtatást. — Ez a központi bátorítás erkölcsi, vagy anyagi jellegű? I — Mind a kettő. Gazdaságpolitikánk célkitűzései hosszú távra előre ismertek, tehát erre építhetnek az üzemek. Ez elegendő erkölcsi bátorítást adhat, de hadd jegyezzem meg, hogy emellett még a területi pártbizottságok, tanácsok is ösztönzik a helyes döntésre az üzemeket, és ez feltétlenül erkölcsi támogatást jelent Ha pedig azt mondom, hogy ma a zöldségtermelés bővítéséhez 70 százalékos állami támogatás járul, akkor azt hiszem, hogy nyilvánvaló a forintokban mérhető támogatás is. — Szavaiból mintha az csendülne ki, hogy a mos" tani viszonyaink között a kockázatvállalás szinte nem is kockázatvállalás, hiszen szinte „biztosra” mehetnek az üzemek. — Nem, ez egyáltalán nem így van. Igaz, hogy szocialista viszonyaik között valóban van központi bátorítás is, azokhoz a célkitűzésekhez, amelyek a népgazdasági szempontból kiemelkedően fontosak. Kockázatot azonban nálunk is vállalni kell, s előfordulhat, hogy egy döntés nem bizonyul helyesnek. Véleményem «MÉafc notacn as- tóbb. «írmondottak böl következik, hogy a jövőben pedig még inkább előfordulhatnak olyan esetek — főként az üzemi méretek erőteljes növekedése, vagy a körülmények igen gyors megváltozása miatt —, hogy egy döntés nem sikerül, s bizony milliók esnek ki miatta. Éppen ezért azon a véleményen vagyok, hogy ilyen esetben nem kell rögtön a „fejét venni” a vezetőnek, hiszen a kockázatvállalásban benne van a kockázat is. Sőt, a közös cél érdekében biztatni, bátorítani kell vezetőinket, hogy nagyobb kedvvel és ha úgy tetszik, merészséggel változtassanak az elavult dolgokon, kezdeményezzenek újat. Ezt követeli az élet, a fejlődés is. S e témakörhöz még azt tenném hozzá, hogy egy döntés eredménye nem biztos. hogy néhány hónap múlva jelentkezik, lehet, hogy csak hoszabb idő után. Tehát türelmesnek is kell lenni.-- A döntést vagy egy személy, vagy egy szőkébb körű vezető testület hozza. A döntés pozitív, vagy negatív hatását viszont több százan, esetleg több ezren élvezik, vagy „fizetik meg a leckét”. Mi erről a véleménye? — Sokat beszéltünk már a munkahelyi demokráciáról. Az emberek véleményének kikérése, a feladatokra való mozgósítás feltétlenül szükséges. Ilyen esetben tehát nem passzív, hanem alkotó kollektíváról beszélhetünk, amely részese a döntésnek és a döntés következményeinek is. Szerintem a jó vezető ezért mindig a kollektíva véleményének figyelembevételével, a kollektíva érdekében dönt. •— Az előzőekben szú esett arról, hogy napjainkban gyorsan változnak a gazdasági körülmények, s ez nehezebbé teszi a döntéseket, növeli a kockázatván lalást. A vezetők hogyan „védhetik ki” a negatív hatásokat? — Szerintem rendkívül lényeges, hogy a vezetők a döntési gyakorlat során képesek legyenek a gyorsan változó külső és belső körülmények felismerésére és képesek legyenek az új követelményekhez való alkalmazkodásra. Igen fontos továbbá, hogy a döntések mindig a szükséges időben szülessenek. Mindez azonban feltételezi a még színvonalasabb ' vezetést. Ugyanis a döntés, a kockázatvállalás magas fokú gazdaságpolitikai informáltságot igényel. Ez azt is jelenti, hogy a politikai és a szakmai követelmények változatlan érvényesítése mellett fokozottabban figyelembe kell venni a ve- zetőkészeéget, ezen belül olyan tulajdonságokat, mint a kezdeményezőkészség, ,a következetesség, a felelősségvállalás. A magasabb színvonalú vezetéshez új és rendszeres ismeretekre van szükség, amelyeket csak következetes tanulással lehet megszerezni — mondta Somodi Lajos. Kaposi Levente Minden negyedik hiányzik Tessék számolni! mit jelent az forintban, ha egy gyárból minden negyedik ember hiányzik! Ha a tervet a teljes létszámra állapítják meg; lehet-e azt teljesíteni állandóan huszonöt százalékos létszámhiánnyal? Ha a tervet a tényleges helyzetre szabják, mit kezdenek a papíron meglevő huszonöt százalékos létszámtöbblettel? — Nemcsak a táppénzen levőkről van szó, hanem mindenkiről, aki bármilyen okból nem jön be a gyárba — tudtuk meg Skultéti Jánostól, az Izzó gyöngyösi gyárának igazgatójától. A végeredmény szempont, jából végül is teljesen mindegy, hogy ki, milyen indokból nincs a munkahelyén. 9 0 0 A statisztika, ellen lehet berzenkedni, de aligha kétséges, hogy kiváló jelzőrendszer. Ha mást nem, mozgást mutat meg, következtetésre ad alkalmat, jellemez is bizonyos helyzeteket. Például azt, hogy országosan általában a keresők öt százaléka van táppénzállományban állandóan. Csak milliárdokkal fejezhető ki a nekik kifizetett pénzösszeg. Erre kell gondolnunk, amikor azt halljuk, hogy az üzemek mennyire örülnek minden tizedszázaléknak, amellyel sikerül a munkából kiirt személyek számát csökkenteniük. A tizedek mögött is súlyos összegek húzódnak meg. Antihumánus törekvésnek látszik, hogy erőfeszítést tegyen bárki a táppénzen levők arányának lejjebb szorítására. Ha valaki nem tud dolgozni, azt hagyni kell gyógyulni. — De az indokolatlanul táppénzen levők munkába állítása nem ellenkezik társadalmunk alaptörvényével jegyezte meg dr. Mályus László, a gyöngyösi kórház igazgató -főorvosa. — Szabad ezt a kifejezést használnunk: indokolatlan táppénzes állomány? Nem vezet messzire ennek a megállapításnak a használata? — Nem minden az orvoson múlik, bár ő üti rá a papírra a pecsétet. Ne részletezzük, milyen erők játszanak közre, mennyi mindenféle körülmény segíti annak a bizonyos pecsétnek az útját. Ebből az orvos sem emelhető ki, az tény. Ügy tetszik, sikerül a kérdéshez a valóság talaján mo- zo'gva közelíteni. Ha a megoldást akarjuk megtalálni, erre az őszinteségre feltétlenül szükségünk van. OOO A gyöngvösoroszi ércbányánál nagyon magas a táppénzesek száma. Ehhez hasonló nincs is a környéken. Hogyan magyarázzák ezt a tényt az üzemben? Nincs annyi bányász, amennyi kellene. A hiányukat túlórákkal igyekeznek pótolni. Ennek egyenes következménye, . hogy a havi kereset felugorhat nyolcezer forintra is. Ezzel már érdemes otthon elpihengetni. Egy kis reuma, egy kis túl- feszitettség, vagy a szilikózis gyanúja adva van, azért nem igen kell senkinek a szomszédba mennie. Mi van olyankor, ha az orvos a panaszost könnyebb munkára írja ki? Keressen könnyebb munkát valaki a bányában, ha tud. Minden villanykapcsoló mellé sem lehet állítani egy embert. A felvonóhoz is elég egy. De ők is ugyanolyan körülmények között maradnak, mint a többiek: vizes bányában, szilikózis veszélyben. Mégis, sikerült valami eredményt elérniük a gyön- gyösorosziaknak azzal, hogy bevezették: aki nem tud bemenni a munkahelyére, annak fegyelmi felelősség terhe mellett értesítenie kell a közvetlen főnőkét, vagy bármelyik hivatalos személyt, miért marad otthon. A módszer százalékokat faragott le. Gondoljuk el! OOO A beteget nemcsak orvosilag kell visszavezetni az egészségesek körébe, hanem Épül a város „„. 1 .........I.,, B udapest felől érkezve először a Lenin úttal ismerkedik meg a városba érkező autós turista, ahol a földszintes házakat fokozatosan váltják fel a modem sávházak. Jelenleg 176 új lakás épül, közülük az elsőket hamarosan birtokba vehetik az új lakók. tarsadalmiiag is. Ez a rehabilitáció azonban nem olyan egyszerű dolog. — Nagyon figyelemre méltó azoknak a száma, akiknél« munkaereje megváltozott, de nem tudjuk foglalkoztatni őket — állapította meg dr. Molnár Tivadar, a gyöngyösi rendelőintézet vezető főór- vosa. — Képzeljük el, milyen termelési érték marad el amiatt, hogy ezeknek a személyeknek, illetve egy részüknek nem tudunk megfelelő munkahelyet adni. Nagyon kis lehetőséggel rendelkezünk ma még a csökkent munkaképességűek szakmára oktatásában. Igaz, az átlagosnál nagyobb erőfeszítést igényel az ő képzésük. De az is igaz: az a munkahely is nagyon kevés, amelyiket az ő számukra szerveztek bármelyik üzemben. Amikor az orvos ráírja a páciens papírjára: könnyebb munkára javasolva! — az üzemben legtöbbször nem tudnak mit kezdeni az ilyen emberrel. Úgynevezett köny- nyű munkahelyek — üresen, betöltetlenül sehol sem találhatók. Ha pedig elkezdik „mozgatni” az embereket, átcsoportosítanak, mindjárt nyugtalanság keletkezik és elsőnek azok méltatlankodnak, akiknek „mások miatt” kell a megszokott gép mellől egy másikhoz menniük. OOO — Amióta az üzemi orvosunk táppénzbe vehet embereket, változott a helyzet nálunk — mondta Skultéti János. — A járóbetegeknek el kell jönniük az üzemi orvoshoz. Erre egy sor autó- buszjárat ad kényelmes lehetőséget Mégis, dolgozóink több fórumnál is panaszolták, hogy fölösleges kényelmetlenségnek tesszük ki őket ezzel a módszerrel. Azóta sokat törtük a fejünket, mitévők legyünk. Az már biztos, hogy nagyon sokféle okból jó az üzemi orvosi rendelés, ellátás; többek között azért is, mert az üzemet jól ismerő orvos megfelelő biztonsággal tud dönteni a nála jelentkező esetében: a munkahelyén tudja-e a panasza ellenére is a feladatát ellátni, vagy hová lehetne áttenni arra az időre, amíg panaszmentessé nem válik. De az már egy cseppet sem jó, hogy az üzemi orvosok alig rendelkeznek valamiféle műszerrel, a legtöbbször azt teszik, hogy küldik a beteget a kivizsgálásra. Idő, idő, idő és nem egészen indokolt fáradozás. — Minek elmenni az üzemi orvoshoz, amikor úgy is a laborba küld, az SZTK- ba — méltatlankodnak a betegek. OOO Indokolatlanul táppénzen.’ Ha kényelmetlen is, van ilyen. Illúzió lenne azt várni, hogy ez a kategória teljesen megszűnik belátható időn belül. De semmit sem tenni ellene, több mint bűn. Aki beteg, gyógyuljon, de aki tudna dolgozni, dolgozzék. Ha meggondoljuk, menynyire szűkében vagyunk ma már a munkaerőnek, és ennek ellenére a munkaviszonyban levőknek, milyen nagy százaléka hiányzik állandóan a gyárból, az intézetből, a hivatalból, a szövetkezetből, azt kérdezgetjük, hogyan tudjuk ezt a terhet elviselni? Amikor a rejtett tartalékot emlegetjük, erre is gondolnunk kell. Az indokolatlanul táppénzen levők a mi furcsa „aranytartalékunk”. Hasznosítsuk hát őket. G. Molnár Ferenc T.—ara kfbontafcoenafc aw éj krirhár épületének wgiee» BÄmmalat A gydgyoläs- gyó- SK&» ái JfPWta» «4«* •*. . »W StÖ Mád*»)
