Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
Az új párttagsági könyv A marxizmusról — népszerűén éget ért pártéletünk jelentős eseménye, befejeződött a párttagsági könyvek cseréje. A majd másfél éves munka sikeres elvégzéséért, a megyei párt- bizottság legutóbi ülésén köszönetét és elismerését fejezte ki a párttagságnak, az alapszervezetek vezetőségeinek, az aktivistáknak, az egész pártapparátusnak. A megyei pártbizottság 1975. 'november 11-t határozatá- szabta meg a tagkönyv- ‘vel kapcsolatos felada- 5. A pártszervezetek és alapszervezetek, a közit! és a megyei határolókban megfogalmazott tennivalókat maradéktalanul végrehajtották, munkájukat ‘ a tervszerűség, a nagyfokú felelősség, a fegyelmezettség jellemezte. A tagkönyvcsere a megye pártéletének nagy politikai eseménye volt: kedvezően hatott a pártélet fejlődésére, élőbbé, elevenebbé tette a politikai munkát. A párttagok politikai tudata gazdagodott és ez kedvező hatást váltott ki a párton kívüli közvéleményben is. Szervezetileg és politikailag is erősödtek alapszervezetéi nk, a párttagság politikai készsége fejlődött. Tartalmában és módszerében is gazdagodott az állami és a gazdasági vezetés, együttműködésük a pártszervezetekkel. A párttagság körében kedvező hatást váltott ki a beszélgetéseknek, a véleménykérésnek ez a formája, amely hozzájárult a pártdemokrácia fejlődéséhez, erősítette a párt és á tömegek kapcsolatát. Fokozta és elősegítette párttagságunk aktivitását, s ezzel hozzájárult a párttagok iránt támasztott nagyobb követelmények megvalósításához a párt eszmei, politikai, cselekvési egységének erősítéséhez. A párt vezető szerepe és tekintélye, az eltelt időszakban tovább nőtt. A tagkönyvcsere —■ amelyet a párttagság egyetértéssel fogadott —előkészítésének legfőbb része a párttagsággal folytatott egyéni beszélgetés volt. Az alapszervezeti vezetőségek egy- egy párttagról közösen alakították ki véleményüket a pártcsoport-bizalmiakkal, a beszélgetőcspportok körültekintően készültek fel a beszélgetésre, amikor is minősítették a párttagok munkáját, magatartását, politikai műveltségét és azt, hogyan tesznek eleget a velük szemben támasztott követelméezek a követelmények legyenek összhangban az alapszervezet előtt álló célkitűzésekkel és azok jobb megvalósításával. A párttagok felelősséggel, ennek jelentőségét átérezve vettek részt a beszélgetéseken. A vezetőségek által megfogalmazott vélemények, értékelések és követelmények — néhány kivételtől eltekintve — megegyeztek a párttagok önmagukról alkotott véleményével. Elvétve előfordult az is, hogy az érintett párttag nem értett égyet a véleménnyel, vagy kifogást emelt azok ellen. De gyakran megtörtént az is, hogy a párttag kritikusabban vélekedett saját magatartásáról, tevékenységéről, mint az alapszervezet vezetősége. A beszélgetések általában jó légkörben zajlottak, őszin. te eszmecserék voltak, amelyeken sok szó esett a kötelességről, a jogokról, a társadalmi és egyéni problémákról, az ország, a megye és a saját munkahely dolgairól. A beszélgetésre általában a realitás, a megalapozott bírálat és a cselekvésre való ösztönzés volt a jellemző. E beszélgetések tapasztalatait taggyűléseken beszélték meg a kommunisták. Ezeken a tapasztalatokat összegező taggyűléseken ott volt a párttagság kilencven százaléka, és a jelenlevők 25 százaléka szólalt fel. A beszámolók többsége és a felszólalok is, helyesen ösz- szegezték a tapasztalatokat, elismeréssel szóltak a beszélgetőcsoportok munkájáról, a munkahely életéről, az eredményekről és a gondokról, a termelést gátló tényezőkről, és szinte mindenhol hangsúlyozták a gazdasági é^ítő- munka pártellenőrzésének fontosságát. A párt belső életének vizsgálata során alapszervezetenként más-más kérdések kerültek előtérbe. Ara szinte mindenhol, a jelentőségének megfelelően foglalkoztak a vezetőségek kollektív munkájával, a taggyűlésekre kerülő beszámolók színvonalával, a pártcsoportok tevékenységével, a pártépítés, a pártfegyelem kérdéseivel, a párttagság eszmei, politikai felkészültségével, a pártmegbízatásokkal. Az őszinte, nyílt beszélgetések során, többen jelentették be kilépési szándékukat a pártból, jó néhány párttagnak pedig az alapszervezetek vezetőségei javasolták törlésüket a pártból. A taggyűlések a kilépési szándékot és a törlési javaslatokat jóváhagyták, mindössze két helyen fordult elő, hogy a taggyűlés nem fogadta el a vezetőség törlési javaslatát. A tagkönyvcsere időszakában 63 párttagot zártak ki a pártból, de ebből 39 függ csak össze a tagsági könyv cseréjével. Egyébként -a pártból való kikerültekkel a bánásmód elvszerű volt és marad, egzisztenciális következmények nincsenek és nem is lehetnek, a kikerültek általában megmaradtak a párt politikájának szimpatizánsaiként. A pártból való kikerülés a párt erősödését eredményezte. Javult a pártfegyelem, erősödött a törekvés a politikai és általános műveltség fokozására. A kikerülések indokoltak és megalapozottak voltak, az intézkedések a párt normáinak megfelelően történtek, mindenütt a szervezeti szabályzat előírásainak . betartásával, és ezért is vannak nevelő hatással a párttagságra. n taggyűlések a reális következtetések után, helyesen jelölték meg feladataikat, bár néhány helyen előfordult, hogy a beszélge- téseken elhangzottakat csak felsorolták, elnagyolták, azok elemzésére, értékelésére, az állásfoglalások kialakítására nem fordítottak elég gondot, a feladatokat általánosságban fogalmazták meg. A tapasztalatok hasznosítása az összegező taggyűléseket követően megkezdődött. Egyes helyeken, a taggyűléseket meg sem várva, a megoldható problémákat rendezték, illetve a javaslat jellegétől függően, a minden- . napi pártmunkában hasznosítják. A januári és a februári taggyűléseken már számot adtak a taggyűléseken az észrevételek és javaslatok megoldásáról, a nagyobb horderejű kérdések pedig bekerültek a féléves munkatervbe, az 1977. évre szóló cselekvési programokba. Az ünnepélyes tagkönyv- kiosztó taggyűléseken a párttagságnak több mint 90 száSzabó Istvánt, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét, munkatársunk a termelőszövetkezetek 1976. évi zárszámadásáról, valamint 1977. évi terveiről kérdezte. — Először azt kérdezem; milyen képet mutat a tsz-ek zárszámadása? — Ügy gondolom, széles körben ismert, hogy az 1976- os évben az aszály következtében a mezőgazdasági termelés összességében mintegy '3 százalékkal az 1975. évi szint alatt maradt. A mező- gazdasági szövetkezetek termelési eredménye lényegében az 1975. évivel azonos volt, így a szövetkezeti közös gazdaságok csak az V. ötéves terv első évére előirányzott, 4 százalékos termelésnövekedéssel maradtak adósak. Adósságunk van, de mégsem kell szégyenkeznünk. Kiemelkedő búzatermést értünk el, az állattenyésztés dinamikusan fejlődött. A változatlan eredmények elérését a szövetkezeti vezetők, tagok és minden dolgozó korábbinál jobb, hatékonyabb munkájával sít került elérni. Ez és az állam megkülönböztetett figyelme lehetővé tette a károk egy részének elhárítását, a kiesések másodvetésekkel való pótlását és az új gazdálkodási feltételrendszerhez történő megfelelő alkalmazkodást. A zárszámadások szerint a szövetkezeti nettó nyereség, összességében 20 százalékkal csökkent. A tartós világpiaci áremelkedések termelőeszközárakban érvényesített növekedése azonban meghaladja a nyereség csökkenését. zaléka ott volt, távolmaradás betegség és az idős kor miatt fordult csak elő. Az időseket, a betegeket a vezetőségek tagjai felkeresték és családjuk körében adták át nekik az új párttagsági könyvet. Több alapszervezetben a kiemelkedően jó munkát végző párttagokat jutalomban részesítették, és ugyancsak több helyen a KISZ vagy az úttörők képviselői köszöntötték az alapszervezet kommunistáit. A párttagsági könyvek cseréje — amely hatodik volt pártunk történetében — egyik legfontosabb tapasztalata az, hogy tovább erősödött a párt eszmei, politikai és cselekvési egysége az országos és a helyi politikát illetően, a vezetők és a vezetettek közös gondolkodásában, a párttagok áldozatvállalásában és a szervezeti életben egyaránt. A tagság ismételten kifejezésre juttatta, hogy egyetért és helyesli a párt politikáját, ismeri, jónak tartja és megvalósítja a XI. kongresszus határozatait, az ötödik ötéves terv célkitűzéseit A kommunisták a kölcsönös beszélgetések, tanácskozások eredményeként, jobban értik; a politika megvalósítása azon múlik, hogyan gazdálkodnak a termelőegységek, mennyire és milyen hatásfokkal vesznek részt a párttagok és a pár- tonkívüliek a helyi poli- ka megvalósításában. S még egy: a sok hasznos, elméletileg, gyakorlatilag és erkölcsileg egyaránt kifejezésre juttatott vélemény mellett — amely a tagkönyvcsere különböző állomásain elhangzott, és amely munkahelytől, beosztástól függetlenül egybecsengett — a kommunisták szavaiból kitűnt: a párt politikája helyes és jó. Nagyra értékelik az elmúlt két évtized következetes politikáját és készek ezért dolgozni, áldozni. Erre tettek ígéretet, s erre kötelezi a megye kommunistáit szívük fölött, az új párttagsági könyv. — Következő kérdésünk csak látszólag azonos az előzővel: mi jellemzi ma a magyar termelőszövetkezeti mozgalmat? — A szövetkezetek megértették a népgazdaság ismert gondjaiból rájuk háruló feladatokat és ezek megoldásában tevékenyen részt vesznek. Tudomásul vették a gazdálkodási féltételek szigorúbbá válását, nagyobb részük a megváltozott követelményeknek meg is felelt Néhány száz szövetkezet helyzete azonban kritikussá vált. Alacsony eszközellátottság, minimális tartalékok és kevésbé jövedelmező termelési ágak jellemzik e kört. A követelményekhez való alkalmazkodás e szövetkezetekben csak a mozgalom és az állarr^ fokozott figyelme révén lehetséges. — Korábban szívesen használtuk a „három harmad” fogalmat, tehát azt, hogy a szövetkezetek harmada gyenge, harmada közepes, harmada jó. Javult-e tavaly a helyzet? — A „háromharmados” fogalmazás már korábban is túlságosan általánosító volt. Az 1976. évi gazdálkodás nyereségszínvonala alapján is megjelenik azonban a hármas tagozódás. A szövetkezetek több mint felének — 780 szövetkezetnek — gazdálkodási eredménye jó. A termelés átlagos jövedelmezősége 10 százalék. A termelési háttér és a termelésfejlesztésben való érdekeltség kellően megalapozott. E szövetkezetek a termőterület 52 ^ százalékát hasznosítják. A szövetkezetek egy kisebb köre — a termőterület 13 százalékán — 32 000 Ft-nál magasabb egy főre jutó éves nyereséget ért el. E szövetTársadalom és személyiség Mi a társadalom — filozófiai szempontból.? Látszólag igen egyszerű a válasz: az emberek összessége. De mit értsünk az összesség alatt? Minden egyes embert külön- külön? Vagy minden embert együttvéve — amikor min* den ember más? A filozófia a társadalmat az emberek között kialakult viszonyok összességeként határozza meg. Ezek ,a viszonyok történetileg változók, mint a tulajdon, a munka- megosztás, a csere és az el* osztás viszonyai, egyszóval a termelés kapcsolatrendszerei. Legalábbis ezek az alapvetők. Rajuk épülnek aztán az emberek személyközi viszonyai, a családi, baráti, munkahelyi kapcsolatok alig áttekinthető sokféleségeként. Mi az ember? Miben rejlik az ember lényege — az, ami azzá teszi, ami? Keressük ezt külön minden egyes emberben? El lehet indulni ezen az úton is, ám nem jutunk messzire. Oda lyukadunk ki. hogy minden ember egyed: mindenkinek vannak másokétól eltérő tulajdonságai. Ám — írta Marx — az egyedek különbsége legfeljebb két fülcimpa vagy ujjlenyomat különbsége. Ami filozófiai szempontból vajmi keveset mond. Többre jutunk, ha szemügyre vesszük az emberi közösségek és a termelés történetileg változó formáit. És itt már felbukkan az ember mint egyén. Az egyén kifejezéssel azt az embert jelöljük, aki szemben a primitív társadalmi állapotok közösségi „betagoltságávaT’, ahol tevékenységét eleve és élethossziglan kijelölték és ezen nem tudott változtatni (kasztok), most már mozgásteret és autonómiát képes magának kiharcolni közösségén belül. Aki dönt és választ — esetenként közössége ellenére is. A személyiség azonban ennél is többet jelent. kezeteket az átlagosnál lényegesen jobb eszközellátottság és a kiegészítő tevékenységek magas aránya jellemzi. Fejlődési lehetőségeik — az általuk fizetett magas adótételek ellenére — az átlagosnál sokkal jobbak, tartalékaik a gazdálkodás stabilitását biztosítják. Az 1976. évi gazdálkodás alapján kialakuló harmadik csoportba 500 veszteséges, illetve alacsony jövedelmezőségű szövetkezet tartozik. E szövetkezetek a termőterület 35 százalékán gazdálkodnak. Gondjaikat jelzi, hogy az 1976. évi összevont gazdálkodási eredményük 120 millió forint veszteség. Álló- és forgóeszköz-ellátottságuk színvonala alacsony, az eszközhiányt pótló hitelek kamatköltsége magas. Emiatt önerőből gazdálkodásukban gyors változtatásra sajnos nem számíthatunk. A korlátozott lehetőségek mellett is meg kell tennünk mindent azért, hogy e szövetkezetek — erejükhöz mérten — részt tudjanak vállalni a szövét- kezetek előtt álló termelésnövelési feladatok megvalósításában. — Mit mutatnak a termelőszövetkezetek 1977. évi tervei? — A szövetkezetek a mezőgazdasági tevékenység 12 százalékos növelését irányozták . elő. Ez megfelel a nép gazdaság igényeinek és sikeres teljesítése biztosíthatja a termelésnövelésbeli lemaradás behozását. Néhány helyen azonban'érzékelhető feszültség. Ilyen pl., hogy a szövetkezetek a központi előirányzatnál több beruházást terveztek, vagyis gyorsabban szeretnének fejlődni, mint amit a népgazdaság teherbíró képessége lehetővé tesz. Helyenként a Tegyük fel még egyszer a kérdést. Mi az ember? Mint egyed — különbözik mindenki mástól. Mint egyén — mint individualitás — képes elkülönülni közössét étöl és „saját feje után” megválasztani lehetőségeit. Ám mi a személyiség? Antonio Gramsci, a kiváló olasz marxista filozófus ezt írta: a „micsoda is az ember” kérdés feltevésével tulajdonképpen azt kérdezzük, „mivé is lehet az ember, vagyis hogy az ember uralhatja-e sorsát, kialakíthatja-e, megteremtheti-e a maga életét? Mondjuk tehát azt, hogy az ember folyamat, pontosabban tetteinek folyamata.” Majd így folytatja: „Mindenki oly mértékben módosítja és változtatja meg magát. amilyen mértékben módosítja és megváltoztatja mindazon viszonyok egészét, amelyeknek ő maga az összecsomó- sodási pontja.” Ha az ember saját viszonyainak konkrét kikristályosodási pontja, akkor „saját személyiséget teremteni annyi, mint tudatosítani ezeket a viszonyokat, a személyiséget alakítani pedig annyi, mint megváltoztatni e viszonyok összességét”. Ügy tűnhet persze, hogy az egyes ember ereje ehhez igen csekély. „De ez csak bizonyos fokig igaz. Minthogy az egyes ember társulhat mindazokkal, akik ugyanazt a változást akarják, s ha ez a változás ésszerű, az egyes ember nagymértékben megsokszorozhatja önmagát, és sokkal radikálisabb változtatást érhet el, mint amilyen az első pillantásra lehetségesnek látszik.” Az ember tehát mindig viszonyainak valamilyen metszéspontja, és viszonyainak alakításával — tetteinek folyamatában — teheti magát személyiséggé. Ám a személyiséggé válás feltétele: a másokkal való társulás. Közös célok jegyében és közös tevékenység árán változtathatja csak meg az ember társadalmi viszonyait — és csak e viszonyok változtatása folyamatában válhat személyiséggé. központi elképzelések részleteiben történő megvalósítás, ban a szerződéses rendszeren kívüli megoldások kerültek előtérbe és a feltételek biztosítását az üzemek az előirányzatok egymás közötti cseréje révén alakították ki. — Tegyük fel tehát akkor ezt a kérdést is a „másik oldaláról”: mit várhat az ország 1977-ben a termelőszövetkezetektől? — Kezdeném a közvélemény érdeklődésének homlokterében álló, kritikus pontokon. A tejtermelés az ösztönzőrendszer módosításának hatására, már 1977. első két hónapjában 16 százalékkal növekedett és remélem, hogy továbbra is megfelel a várakozásnak. Cukorrépából és napraforgóból a terület- és termésnövekedés előirányzatai jelentősek. Zöldségfélékből a tervezett és leszerződött termelés az előirányzatot meghaladja és remélhető, hogy a dinamikus termelés- növekedés fogadására a felvásárlószervek is megfelelően felkészülnek. Nőtt a búza vetésterülete és — feltehetően a szarvasmarha-tenyésztés előirányzataival összefüggésben — jelentősen növelni kívánják- a szövetkezetek az évelő pillangósok vetésterületét. Sajnos, ezzel párhuzamosan csökkenteni tervezik a kukorica vetésterületét. A legfontosabbnak azonban azt tekintem, hogy a szövetkezetek nagy többsége érzi felelőssegét, tudja, hogy az élelmiszertermelés döntő hányadát kell előállítania és mindent megtesz azért, hogy a társadalom várakozásainak megfeleljen. JMfJgQ, 1977. április 1„ péntek nyéknek. Helyesen érvényesítették azt az elvet, hogy A Műszaki Üvegipari Ktsz 1977-ben 120 miljió forint értékű tükröt állít elő. A legkisebbek a fogorvosi tükrök, a legnagyobbak pedig a méter átmérőjüek. Az idén 15 országba exportálnak, az USA-tól, Kuwaitig. Képünkön: ellenőrzik a kész visszapillantótükröket. (MTI fotó —• Soós Lajos — KS) Papp János A zárszámadások tapasztalatai v Tükrök
