Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
Totó, lottó, meg a kisöcsi, a borítékos Bolondos szerencsekerék Homokóra Apró. félmaréknyi szerkezet. Egy homokóra! Az időmérés legrégibb eszköze, amelyet ősi formájában állítólag a kínaiak alkalmaztak először, de a feljegyzések szerint a csillagászatban is használtos volt. A tizenhetedik században. Rivaltus, a híres csillagász e tudományág nélkülözhetetlen eszközének tartotta. A modern telefonhomokórák három percet mérnek és 180 másodperc alatt csurog át az egyik üvegedénykéből a másikba a-finomszemcséjű festett homok. Három perc! Milyen kevés és mégis milyen sok idő. Három perc egy normál telefonbeszélgetés ideje, három perc alatt megfő lágyra a tojás, három perc alatt ki lehet tölteni egy ötös lottószelvényt, ennyi idő alatt meg lehet születni, de meg is lehet halni. — Három perc nagyon rövid idő! — Attól függ, mivel töltjük. Egy csókolódzó szerelmespárnak a három óra hossza is fikarcnyi időnek számít, a három perc meg éppen alig va- laminek. Ha valakit ütnek, három perc az egy örökkévaló-1 1 ságnak tűnik. Egy keserves három perc alatt meg lehel j bukni a szigorlaton, az érettségin, ennyi idő alatt ki lehet ‘ húzni egy fájós fogat, és meg lehet szabadulni a kínoktól, 180 másodperc alatt két ember megszeretheti és meggyűlölheti egymást. Természetesen nem minden három perc egyformán fon'1 tos az életünkben. Egyik csak annyira, hogy ha túllépjük határát, akkor többet fizetünk a telefonhasználatért, vagy éppenséggel nem lágy, hanem kemény lesz a tojás, a másiktól meg lehet, hogy a sorsunk függ. Az élet sok-sok három percből áll, tehát egyetlen hárora perc életünk darabkája. — Van homokórája? — Nincs! Én nem szeretem méricskélni az időt — Az egész életünk nem más pedig, mint időbeosztás. — Tudom! Én azonban mégsem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Dolgozom, alszom, kirándulok, szórakozni járok. és mindezekre bizonyos időre van szükségem. Aki folyton az időt méricskéli és közben arra gondol, hogy forog az óramutató, vagy pereg a homok, és telik az élete, az szerintem nem okos ember. Sőt! Belfe is lehet bolondulni. — Mióta dolgozik jelenlegi munkahelyén? — Kerek tíz esztendeje. Éppen ma annyi! — Látja, még a napot is pontosan tudja, tehát. 1 — Természetesen nem függetleníthetem magam az időtől, de azt hiszem, nem az a fontos, hogy mennyi idő telik el, hanem az, hogy mire mennek el az órák, a percek. — Kérem, fejezze ki akkor az eltelt tíz esztendő lényegét! — A lényeg nálam is, és bizonyára másnál is egy: Minél többet tenni másokért, hiszen mások örömeiből származik a saját boldogságunk is.., ^ Szalay István Kiosztották az 1977. évi Ybl Miklós-dijakat Alkohol - egészség? KIÁLLÍTÁS az alkoholfogyasztás ÉS A bűnözés t Összefüggéséről — EGER AZ ALKOHOLIZMUS TÜKRÉBEN — SZESZMENTES ITALOK BEMUTATÓJA A MEGYESZÉKHELYEN Szomorú statisztika bizonyítja: meglehetősen sok alkoholos italt fogyasztunk. Magyarországon 150 ezer olyan alkoholistát tartanak nyilván — sajnos Heves megyében sem keveset — akik állandó orvosi kezelésre, ellátásra szorulnak. A családi botrányok, a rendőrségi intézkedések ékesen alátámasztják a tényt: az alkoholfogyasztás szorosan ösz- szefügg az erőszakos cselekményekkel, az elkövetett bűntettekkel. Miként lehetne csökkenteni az italfogyasztás mértékét, hogyan segíthetünk azokon, akik még szeretnének megkapaszkodni az utolsó szalmaszálban, kijutni az alkoholizmus mélyre húzó örvényéből ? Milyen támogatást nyújthatunk — és kell is nyújtanunk — azoknak, akik az elvonókúra után az ab- sztinensek, a nem ivók táborába tartoznak? Hogyan előzhetnénk meg ezernyi családi és egyéni tragédiát? — mind-mind olyan kérdés, amelyre a szakemberek — orvosok, igazságügyi és rendőri szakemberek — napjainkban is keresik a választ, a megoldás kulcsát. Részben sikerült is megtalálni azt a „mankót”, amellyel segítséget nyújthat a társadalom az alkoholista betegnek. Mert — mint az áprilisban megrendezendő egri, alkoholellenes hónap során bizonyítják — az alkoholizmus betegség! A rendezvénysorozatot április 6-án, az SZMT-székház nagytermében s megtartandó előadásokkal nyitják meg. Ezt követően kiállításokra, egészségvédelmi és felvilágosító előadásokra kerül sor a megyeszékhelyen. Szó lesz az italfogyasztás és a bűnözés, valamint az egyéni tragédiák összefüggéséről, az alkohol egészségkárosító hatásáról. — Totót, lottót, sorsjegyet tessék...! Tessék, csak tessék, van még a lottószelvényből. ..! Parancsoljon, uram, melyiket szeretné? — őzt a barna tizennyolc éveset, ugye, magam is, kérem, legyen szerencséje, tessék, csak tessék, kerek a kerék, forog a kerék...! Válasszon nyugodtan, drága mama, ezt nem lehet későn kezdeni, tudja, hogy mondják ma már: nem hazárd ez, csak csuda játék, nem vagyonra megy, , csak kísértése a szerencsének ... Ne féljen, nem lesz' semmi baj, ha megüti a főnyereményt .,.! Hármas jubileumot ül ebben az évben a bolondos szerencse: harmincéves a totó, húsz lett a lottó, és tíz a kisöcsi, a borítékos sorsjegy. „Drága” titok A totó ókorában történt, amikor még nem 13 + 1-ről, hanem csak 12 találatról szólt a mese, nos, történt, hogy egy sporttotózó 3,30-ért megkísértette a szerencsét, méghozzá olyasformán, hogy egyformán töltötte ki az A hasábot is, meg a B hasábot is, gondolván, ha már lúd, legyen kövér, két tizenkettes többet ér egynél... Ha nem lenne igaz ez a mese, most azt mondanám, hogy április elsején történt az eset, de igaz volt. Lényeg, hogy emberünk a szelvényt kitöltötte, s miután a rádió mellett végigizgulta a totómeccseket, fel- üvöltött: — Tizenkettes, tizenkettes, két gyönyörű tizenkettes! Hétfőre kiderült, hogy nincs is több az egész országban. Csak ez a kettő, egy szelvényen. Ugyanekkor az is kiderült, hogy ez a kettő sem kettő, hanem csak egy tizenkettes, mert a B-sort barátunk elrontotta, azon „mind. össze” tizenegy találata lett. Milyen is az ember: szom örköd ni kezdett, hogy az a rengeteg pénzt, amit megnyert, nem is lesz olyan rengeteg... És mert ez valóban a totóókori mese, az OTP-ben sem tudta a kisasszony, hogy barátunk így járt jól igazán. Mert a két tizenkettesre — ha úgy sikerül — egyedül kapta volna meg a telitalálatokra járó összes pénzt, amelyet mindig annyi felé osztanak el, amennyi a tizenkettes ... Hamar kiderült azonban a ,'drága” titok; emberünk megtudta, a telitalálat mellé ráadásként a tizenegyes is fizet neki egy keveset, mire a boldogsága a fel- legekig ért... ... S múlt az idő, forgott tovább a szerencsekerék. Lehet több 78 ezer forinttal...? Egy szép diáklánnyal történt az alábbi eset. Kezdődött azzal, hogy húsvétra otthonról csomagot kapott, mert valami elfoglaltsága miatt nem tudott hazautazni. A gondos mama a sonka, meg a süti mellé egy százast is becsomagolt. Mindebből pedig a városban a lányokkal egy nagy lánymuri lett, és a pénzből nem maradt több, csak egy kerek tízes. Hősnőnk három lottóra szánta az árva vasat, és egy hét múlva felfedezte, hogy valahol a közelben járhatott Fortuna, mert az egyik szelvényen két találatot ért el. De mert közben a főiskolán ösztöndíjat is kapott, nem szaladt kiváltani a kettesért járó tizennyolc forintot. Talán két hétbe sem tellett, az ösztöndíj gyorsan elment, ekkor eszébe jutott lánykánknak, a két találat. Gondolta, tizennyolc forint, pénz az ,is, majd’ hogy nem egy húszas ... ám az OTP-ben közölték vele, hogy szelvénye a kettesek listáján nem szerepel. — Várjon, kislány, talán a hármasoknál... — s a kedves nénike a találatokat ott kereste. — Nincs mondta —, de várjon kicsit... ez az, megvan, drága gyerek, magának négytalálatosa’ van! Tizennyolc forint helyett hazavitt akkor nyolcvanezret... ...És még ezzel sincs vége, mert forog tovább a szerencse kereke! Az asszony megbocsát — de hol a tanulság? Kocsmába ment a barátokkal egy családos férfiú. A kocsmában nagyra nőtt a hangulat, így történhetett, hogy estére a kocsma bezárt, de az ivós hangulat még maradt. Volt valaki a bandában, aki véletlenül tudott is még egy jó helyet, s hogy ezt felkeressék, Füzesabonyba mentek. Bor, jókedv — akadt min. den mennyiségben. De lassan elment az idő, idővel a buszok, a buszokkal a barátok, csak a mi emberünk maradt, s mire észbe kapott volna, rájött, hogy nagyon hosszú volt a nóta, s már csak a vonattal jut haza. Az állomáson nyitva volt még az újságos, vett tőle Képes Sportot, Népújságot, és mert éppen kapható volt, megreszkírozta, s ráadásul vett négy forintért egy borítékos sotsjegyet is. Szórakozottan kibontotta, s azon nyomban megtudta, hogy a szerencsét — ha lump módon is —, bizony fülön fogta. Nem nyolcat nyert, nem is húszat, nem is azt, hogy „újra húzhat”, az állt „csak" a kis szelvényen, hogy nyereménye: ötvenezres... Duplán megrészegedve érkezett meg asszonyához, aki szóhoz sem hagyta jutni, csak mondta, hogy te csavargó, te ilyen, olyan, szedte- vette ... Szóhoz sem juthatott szegény, pedig mondta volna, mutatta az ötvenezres sorsjegyet, de dühöngő felesége ezt figyelembe sem vette. Végre mégis szava akadt, s ekkor a férj elhebegte, .J)pgy.,r-tigaz, ivott, a cimborákkal be is rúgott, s azon mód, részegségben — megütötte a főnyereményt. A bősz asszony pedig azon nyomban megbocsátott. Ki pedig mindezt olvassa, tanulságot ne keressen e három kis történetben. Mert a szerencse, — a szerencsétlen — vak a balga, vak egészen; nem tudja, hogy mikor, hova ... csak szédeleg, csak szédeleg mamlasz módra. Ha idetalálna, de jó is volna! — ha máskor néni, hát most, áprilisba’... B. Kun Tibor A Magyar Építőművészek Szövetségének székházában csütörtökön dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési államtitkár átadta a kitüntetetteknek az 1977. évi Ybl Miklós-dijakat. Az Ybl- díj I. fokozatát kapta Szabó Árpád építész a tervezésben végzett több évtizedes kimagasló 1 munkásságáért; Schmidl Ferenc építész több évtizedes, magas színvonalú építészeti, városfejlesztési és oktatói munkásságáért. A díj II. fokozatát kapta többek között Ferenczy Károly építész a műemlékvédelemben és a helyreállítá- sokban kifejtett kiemelkedő elméleti és tervező munkásságáért. Ila áramütés ér, ha balesetet szenvedsz... Középiskolások vöröskeresztes vetélkedője (Fotó: Szántó György) Az Egészségügyi Szakiskolában tegnap délután vörös- keresztes vetélkedőt rendeztek, amelyen 11 csoportban 55 tanuló vett részt. A fiatalok az egri, a füzesabonyi és a petervásári intézetekből jöttek, délelőtt pedig a kisebbek, az általános iskolások vetélkedtek egymással. 1977. április 1., péntek A zsűri megállapítása szerint a fiatalok szakszerűen látták el az olyan „mindennapi” sérüléseket, mint amilyen az áramütés, az üzemi vagy az iskolai baleset. Az első helyen a Mező- gazdasági Szakmunkásképző Iskola (Eger) végzett, a csapat tagjai: Kiss Tünde, Asztalos Anna, Bordás Gizella, Rejzer Mária és Farkas Judit. A szakkör vezetője: Ivá" nyi Tamás. Versenyen kívül indult az Egészségügyi Szakközép- és Szakiskola, amely a legjobbnak bizonyult. FENÁKEL JUDIT: Egy gavallér Pesten fojtva a rohamot, az arca pirosba, bordóba, végül lilába játszott az erőltetéstől, szeme kidülledt és könnybe- lábadt. Miután percekig hiá2. Tibor engedelmesen bólogatott. Állandó pirulásának köszönhette, hogy mindenki jó gyereknek tartotta. Még Erzsiké is nevethetett rajta, pedig nála nagyobb balek nem volt a vállalatnál. — Jaj, ,Tibor olyan aranyos ezzel a piros arcával. Az ember meghatódik, hogy még ilyen is van~ A taxiban lehunyt szemmel ismételte: lennie kell egy telefonnak. Elsőnek ugrott ki a kocsiból, és míg Sztankó fizetett, végigszaglászta az épület környékét. Sehol semmi. Szűk mellékutca, az autók fönt parkoltak a gyalogjárón. El se fért volna egy telefonfülke. Sztankó belökdöste őket az ajtón. Egyre romlottak az esélyei. A konzultáció természetesen elkezdődött. Az U- alakú asztalsort máris belengte a fontos emberek cigarettafüstje.* Nekik, még csak ez hiányzott, az utolsó üres helyeket kellett elfoglalniuk az elnökség közelében. Az ajtó beláthatatlan távolságba került tőlük. Erzsiké mindjárt a fülükhöz hajolt, és sorolta az elnöklő férfiak nevét. Aztán jobb- ra-balra biccentett az ismerősöknek, az egyiknek mosolyt küjdött, a másiknak szemhunyorítást. Először érezték meg, csak ő van közülük otthon a szakmában. Erzsi tolla szaporán mozgott a vadonatúj jegyzetfüzetben. percek alatt megtelt az első, aztán a másik oldal, miközben Tibor negyvenedszer rótta papírra: „Hol lehet egy rohadt telefon?!” Erzsi füzete fölött Sztankó kriksz-krakszaira sandított, ő is szorgalmasan jegyzett, némely szavakat aláhúzott, másokat bekerített, de negyedóra múlva elfáradt, és egy házikó alaprajzát próbálta fölvázolni emlékezetből. Tibor ekkor kezdett el köhögni. Előbb finoman, inkább krákogásszerűen, aztán nagy akarattal visszaba birkózott ellenállhatatlan köhögésével, szájára szó- ritott tenyérrel kimenekült a teremből. Most, hogy higgadtabban vizsgálódott, az előcsarnokban fölfedezte a telefont. Ezt a csatát — gondolta diadallal — nem lehet elveszíteni. Megvolt a szám, megvolt a telefon, már hallani vélte a nő édes alt hangját, ami ismerkedésük pillanatában úgy borzongatta, mint egy reményekre följogosító simogatás. De a kagyló nem Gabika hangját közvetítette. Háromszor ismételte a kísérletet, eredménytelenül. A portás egy fémtízes ellenében megengedte, hogy a hivatali készüléket használja. „De sebesen kérem, mert itt minden percben bejöhet egy fontos hívás.” A bevezető játékról — Hát nem ismeri meg a hangomat, Gabika? Hármat találgathat, Gabika ... — le kellett mondania. — Hallóóó? Kivel beszélek? — Velem — suttogta Tibor operatív sebességgel. — Varjú Tibor az üdülőből. Július tizennégytől-huszonnyol- cig. Feltétlenül találkoznunk kell. ■ Igen, még ma. Mondjon egy időpontot. Nem jó, korai. Az se jó, késő lesz. Fél hatkor megy a vonatom. Igen, egy presszóban, hátha késni találnék. Itt most egy értekezlet van. A főnökömmel ‘ jöttünk. Helyes', fél négykor az Emké- ben. Melyik az az Emke? Rendben, most már tudom. Az ebédlőben Tibor még lecsapott a vengédlő telefonjára, és most valamivel meghittebb beszélgetést folytathatott Gabikával. Megkérdezte, kézhez kapta-e azt a levelet, amit a barátjával küldött neki? Kézhez kapta. Megkérdezte miért nem válaszolt rá? Mert Gabikának nem akadt olyan barátja, aki postásává szegődött volna, és nem akart otthon, vagy a vállalatnál kellemetlenséget csinálni. Megkérdezte, emlékszik-e még a kis facsoportra az üdülő mögött, amit ők ketten, Gabi— Tibi-ligetnek neveztek el. Ekkor azonban egy pincér rászólt: „Uram, a beszélgetés szigorúan három perc, tessék a hívást megismételni.” (Folytatjuk)
