Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

I „A ház, meg az ágyú közt csak ez a kis patak .. Kálmán bátyám békés háború a Mire megöregszik, sok Elő múzeum, avagy: BNP mindent megengednet magá­nak az ember. Még azt is, hogy a saját teje szerint em­lékezzék a íiatalabb-volt, de nehezebb időkr'e. Gyanítom, hogy a 70. évét éppen mos­tanság elhagyott Dudás Kál­mán bátyám is így lehet va­lahogy a szépen, ünnepesen hangzó Eükkszenlrnárton faluoan, melyet így, kikelet­kor különösen kívánatosai) — kékben, zsenge zöldben' játszva — ölel körül az úju­ló természet. Ügy beszélik, ha akadt te­lepülés ebben az országban, melyet elkerült a mérges há­ború, úgy Bükkkszentmárton biztosan az volt. Köszönhette pedig a békéjét annak, hogy az utak építése korábban sem volt olcsó mulatság, és ha kimaradt, hát ily' módon maradt ki a mi Mártonfal- vánk. Mint dézsából *a víz, ha felborul a dézsa, úgy terül fezét, úgy csurdogál végig a hegyek oldalán, a házfala­kon, meg mindenütt, ahova csak nézel, a jó tavaszi fény.. Igencsak ez juttatta Kálmán bátyámnak is eszébe, hogy egy, a lapockája alatt meg­akadt golyó, mintha meg­mozdult volna. Ráadásul az ízületét’ ÜS" kézdik érézni az idő változását... Nosza, a doktorhoz! Míg vár sorára, beteg ő is, akár a többi várakozó. Mire kijön —‘ kezében a recepttel — csupa erő, egész­ség. szinte a kezem ügyibe, mint most ide, az az almai'a... Boldogasszony napja volt, a bélapátfalvi búcsú napja. De sok jó bort megittam én azon ilyenkor! Most meg csupán egy kis rossz víz kellene a kútból, de csak úgy pattog az ágasba, meg az ostorba a golyó. Végre csak nem bírok magammal, és mondom a ko­mámnak, Vitárius Jánosnak, én odamegyek a kúthoz. Ne menj, te. De bizony, me­gyek én, úgy megáhítottám a vizet. Hogy könnyebben mozogjak, leszedtem a há­tamról ,a szerelvényt, félol­dalra fordulok, kezemben a kulacs, akkor érzem az ütést a hátamon. — Ugye, most golyót kap­tál — így a baj társam. — Kaptam. Jöttek a szanitécek, lefor­dították rólam a blúzt, azt hittem, megfúlok. Azzal vége is volt nekem á háborúnak. Nem maradt más belőle, csak a golyó, itt a lapockámnál mert azt nem vették ki soha belőlem, meg ez a keskeny, 110-es rtadrág- szíj, amit most is viselek. . . De, hogy szavamat ne fe­ledjem, június 13-án érkez­tem meg. Itthon csak a csen­desség, semmj nyoma a há­borúnak. Beké van a . tahi­ban. ' Nn _hisZeá, szép ‘ kis' 'bé­ke! Mert lövések azért''Van­nak. innen' is; onnan *is,- a hegyekről. Aztán, még 43- ban — vagy talán már 44-re kelve — idegen katonával is találkoztunk Németek, arról , jöttek, Eger felől. Vonultak visszafelé, távbeszélőket te­lepítenek. hogy tudják, hon­nan. és mennyi nyomukban az orosz. Nosza, a falu vé­giben felállítottak két ágyút Sípos Durat Ferenc házánál, itt. ahol most ez az új híd viszen á: az árkon. Na. mon­dom. vege a békének Bükk- szarilmávIonban! A ház meg az ágyúk -közi-csak ez a kis patak, és a német ágyúzni .k 'Z'Jel.t oda fel. a kékeié Sár­rá. boey le is szaka hoztuk az ab’ák> Voll géppuskájuk is. azzal meg a kocsma előtti akná­ba fészkeitek be, kitek is vele szc" órán. hogy meglelt hüvellyel az akna. Sokra, úgy ve,em nem m . o Lek. nv’i't (>>{v)k regge!re 'teve. már se ágyú, se géppuska, se ném.'l. De jött három ro­mín. az oroszokat meg a a"’ it falvi Eú-iony Kicsiny Máié vezetgette jó irányba. Véltük, rendbe is lesz már mindén, elinaltak a-németek, és a románok sem sokat ta­nyáztak -a nyomukban. Men­tek tovább, de vagy tizenkét pár ökröt elhajtott addig a német, míg ezek jöttek óva­tosan. A többi' már könnyebben alakult. Jött még egy román szakasz, úgy harminc ember­rel. Ezeknek takarmány kel­lett, de az is igaz, hogy se­gítettek szántani a földet, meg a kocsmába is beültek, ittak, meg az itteniekkel ci­vakodtak. Oly Igen nagyon, hogy a nemzetőrünk. Kovács Barna, még a puskát is rá­juk fogta. Azok meg kicsa­varták a kezibül. Mondtuk utána, persze, szegénynek: — Milyen káplár vagy te, Barna? — hagyod, hogy a kezedből-a puskát kicsavar­ják. .. ? ! No, érről ennyit. így volt itt -a történelem 32 eszten- .dővel ezelőtt. Másokhoz ké­pest valóságos béke, ha nem is az igazi. Mert az igazi, ez itten, hogy kifeszíti a mad­zagot a kút, meg a kerítés között az udvaron az asszony, oszt’ ráteregeti száradni . a gatyát, az inget, a pendelyt. Meg a tyúkok, meg a' ku­tya, Meg, hogy .itt .sincs már huzakodás a .kocsmába.: akár, ba-.egy. liier .bqytmsg- ihalunkl "ákkóV Ift éáák cS'é'ft- désseggéí diskurálurrk, jól mondom, igaz-e...? B. Kun Tibor Mindjárt az elején meg­mondjuk. hogy a három be­tű — BNP — a Bükki Nem­zeti Park hivatalos rövidíté­se. Üj rövidítésről és új fogalomról van itt szó, hi­szen az Országos Természet védelmi Hivatal elnöke 1-977 január elsejétől kezdődően nyilvánította védetté és je­lölte ki nemzeti parkká a Bükk hegység Borsod és He­ves megyében fekvő, 38 ezei 774. ti hektárnyi területét. Rakonczay Zoltán, az Or­szágos Természet védelmi Hi­vatal . elnöke, nemrégiben Égerben járt, ahol a Mát­ra—Eger—Nyugat-bükki In­téző Bizottság testületét tá­jékoztatta új nemzeti par­kunk létrehozásáról, kezelé­séről és fejlesztéséről. Ez al­kalommal került sor az aláb­bi beszélgetésünkre. — Mi indokolta a Bükki Nemzeti Park létrehozását, s mi lesz konkrétan is meghatározható rendelteté­se? — A természetvédelem íratlan törvénye, hogy min­den ország elsősorban a máshol eló nem forduló, jel­legzetesen hazai adottságai­ra összpontosítja figyelmét, erőforrásait. A Bükk hegy­ség minden tekintetben egyedülálló érték. Az embe­ri környezetet szennyező, nagy ipari létesítmények ve­szik körül, s környezetéből érintetlen szigetként emel­kedik ki. Tájképi megjelené­se nemcsak országosan egye­dülálló, de nemzetközileg is figyelemre méltó. Meredek ormaival, a „kövek” vonu­latával, mély szurdokvölgyei­vel, a fennsík hullámos fel­színével, hegyi rétjeivel, ha­talmas erdőségeivel, bő vizű patakjaival, magas fokú esz­tétikai élményt nyújt. Geo­lógiai formakincse páratlan: gazdag meredek sziklafalak­ban, különböző földtörténeti korú rétegfeltárulásokban. A Bükk hegység bővel­kedik ritka növényfajok­ban és növénytársulásokban Számos olyan őshonos és jég­korszaki maradványé nö­vényfaj fellelhető itt, 'amely az országban másutt nem ta­lálható. Említhetünk több olyan kihaló - madárfajt is, amely csak a Bükk erdősé­geiben, sziklafalain fészkel. A BNP rendeltetése, hogy megőrizze, intézményes vé­delemmel. óvja, gondozza és fejlessze a Bükk vonzóere­jét jelentő szép tájképi meg jelenését, éleüaniiag’ kedve­ző természeti tulajdonságai! tiszta levegőjét, vizei tiszta- ágúi. nyugalmat adó csend­jét, valamint természeti és kultúrtörténeti értékeit. — A természet véd elem - lieu több kategóriát kiilün­b-Szí sínek. meg, s ezek kö­rül sok félreértés tapasz­talható. Miben különbözik más természetvédelmi té­rülőié klói a nemzeti park? — A nemzeti park a leg­teljesebb. legsokoldalúbb ter­mészetvédelmi kategória, amely az ország legjelentő­sebb és lehetőség szerint ter­me zeles állapotban tartott területeinek megőrzésére és bemulátására szolgál. A ha­zai előírásokon túl. megkell felelnie bizonyos nemzetközi előírásoknak is. A nemzeti park legfontosabb rendelte­tése — és ezt valósítjuk meg a Bükkben is — a természet- járással egybekötött termé­szettudományos és kultúrtör­téneti ismeretterjesztés. Gon­doskodnunk kell korszerű és a természetbe illő berende­zésekről, felszerelésekről (ki­látók, pihenőpadok, esőhá­zak stb.) és a látogatók szak­szerű vezetéséről. Azt akar­juk elérni, hogy a Bükk élő szabadtéri múzeumként szol­gálja az idegenforgalmat, a turizmust, a felüdülést, az ismeretterjesztést. Lesznek majd olyan idegenforgalmi zónák — a természeti körül­ményeket legkevésbé zavaró, közkedvelt látványosságokat nyújtó helyeken —, ahol nem korlátozzuk a szabad mozgást. És lesznek olyan belső területek, amelyek egy része szigorúan zárt, más ré­szük pedig korlátozottan lá­togatható. Ott alakítjuk ki ezeket a területeket, ahol a legjelentősebb és legveszé­lyeztetettebb természeti ér­tékek megőrzése szigorúbb védelmet kíván. A bükki, szigorúan védett területek 5664 hektárnyit tesznek ki, s ezek a következők: a dédesi vár környéke, Csondró-völgy, Látókövek, Garadna-oldal, Háromkúti-völgy. a lillafüre­di István-barlang felszíne, a Szinva-oldal, Sebesvíz-völ- gye, Jávorkút környéke, Nagymező, Balla-völgy, Csú­nya-völgy, a cserépváralji Kő-völgy, Hór-völgy, Abla- koskő-völgy, Leány-völgy, a Kövek vonulata, Szalajka- völgy. a felsőtárkányi Vár- iegy. Szarvaskő, Imókő. — A Bükki Nemzeti Park természet- és tájvé­delmi tevékenységet szol­gál, de ezek mellett ható­sági feladatok végrehajtá­sa is szükséges. — Ezért hoztuk létre a Bükki Nemzeti Park Igaz­gatóságát, Miskolc székhely* lyel. Az igazgatóság vezetnie egri származású erdőmérnük. Sstregova Sándor. Az igazga­tóság ellenőrzi és termesze.- védelmi szempontból koor­dinálja a nemzeti park te­rületén gazdálkodó, működő szervek tevékenységét, s emellett közvetlenül végezte­ti a természetvédelmi és táj- gondozási munkákat. — Melyek azok a legfon­tosabb tennivalók, amely -k megvalósításán most fára­doznak a Bükki Nemzed Park területén? — Már korábban is foly­tak a Bükk hegységben kü­■ iönböző tudományos kutatá­sok, vizsgálatok, ezeket most meggyorsítjuk összehangolt és szakmailag alaposan elő­készített program . alapján. Készülnek a területrendezé­si és fejlesztési tervek. Ter­mészetesen, s ezt kellett vol­na elsőként említeni, azon­nal megállj !-t parancsolunk a különböző tájrombolások­nak, s elkezdődik a már meglevő sebek begyógyítása. Megtiltottunk minden olyan tevékenységet, amely a táj jellegét, kedvező természeti tulajdonságait, barlangkép­ződményeit, forrásait és víz­folyásait, védett növény- és állatvilágának tenyészetét, valamint a nemzeti park rendeltetésének , betöltését zavarja vagy veszélyezteti. Természetesen a mi erőfe­szítéseink önmagukban ké­vését érnek, ezért számítunk a tevékenységünkhöz kap­csolódó szervek, gazdálkodó egységek, de minden egyes ember támogatására és se­gítségére is. Csak így vál­hat valóban nemzeti kinccsé mindaz az érték, amit vé­denünk, oltalmaznunk és megőriznünk kell magunk, s az utókor számára. (pataky) Akkor hát, hadd halla­nánk. hogyan is volt ez a béke — háborúban? — Na, az úgy volt — és Dudás Kálmán bajuszára si­mít, melyet az idő őszbe pe­dert — szóval úgy, hogy en- . gémét 37-től 43-ig, minden ’ esztendőben behívtak káto- . nának. Legutóbb Rozsnyóról jöttem háza, mivel ütőkép­telen maradt a csapatunk. Azt én el nem felejtem: jú­nius 13-a volt, jövök haza a feleségemhez, meg a két gye­rekhez. Először persze, óva­tosan, de aztán látom, hogy se a német nem jött még , úgy hátra, se az orosz olyan előre, hogy bekerültek vol­na a faluba. Csendesség van. Csak így is maradjon! — mondom, de nem alszik az ördög. Hiába, hogy nincsen a falu­ban idegen "katona egy szál se, engemet faggatnak: hogy- mint volt, mért engedtek ha­za. .. ? Fene tudja, hány­szor. el nem soroltam itt a népeknek, hogy 244-en vol­tunk, Kutyástól, macskástól, mi, gyalogosok, a Donnál. Köztük jómagam is, mint magyar baka; sarzsi, az sem­mi, csak a csillag az égei\. De ez nem is számos. Az volt csak a fontos, hogy em­ber legyen. Mert, akik. előt­tünk voltak, a 13-asokat már szétverték, mi váltottuk őket. a 43-asok. Hideg volt, jó, hajnali hi­deg. Én meg odakint, jár­őrben, megbújva egy domb mögött. Egyszer csak’ látom, egy lovas jön felém. Eme­lem a puskát, de még időben kiveszem, hogy magyar a lo­vas, szakaszvezető, mire odabocsátom. Azt mondja ne­kem. bajtárs . — de így ám, hogy bajtárs —, Bohus alez­redes urat keresem. Eligazítom a szakaszveze­tőt. én meg tovább, egy ve­tés végibe. Le nem vált sen­ki, de egy káplár, az csat­lakozik. Az idő meg megyen. Mozdulni nem lehet, pedig — de ihatnék. Van is egy kút, Nemcsak munkával Amikor egy minden szem­pontból kifogástalan, jó mun. kás felől érdeklődtem, mind­járt az ő nevét mondták. Hozzátették, nagy becsben tartják őt a vezetők, de tö­kéletesen elismerik a társai is. Amit ő csinál, abban hi­ba nincs Azt meg lehet néz­ni. Mindez annyira szépen hangzott, hogy már szinte megjelent előttem a. szobra: A munkás. így, ilyen cím­mel: — Milyen ez az ember gyáron kívül? — kérdeztem. — Nagyon rendes, akkor is. Nem iszik, nem kártyázik, semmi káros szenvedélye, egyszóval... O' O O Ki emlékszik arra, . hogy valamikor az Orczy-kastély- ban volt Gyöngyösön a szak­munkástanulók tanműhelye? Ott leste el a szakma forté­lyait Szigeti 'László, is. Az akkori mestere később a legjobb barátja lett. ' Még 1953-báh került a' gyárba, ott volt az első kapavágásnál, így mondja. Akkor még nem az Izzó, hanem a. szerszám- gyár neve díszelgett. a bejá­ratnál. Azóta sem jutott eszébe egyszer sem, hogy máshová .vigye a munkakönyvét. — Mehettem volna, de. mi­nek? Hívtak ide is, oda is, biztattak címmel is, . ranggal is, de én csak maradtam. Nem mintha Itt minden tö­kéletes lenne. A brigádja, az Osztapenko, már tizenháromszor kapta meg a elmet, de büszkélked­hetnek a szakma kiváló bri­gádja titulussal is. A 11-es üzem. széreldéjében ők az öb­lösüveggyártó gépsor össze­állítói. Valójában még csak most kóstolgatják ezt a mun­kát, mert a próbagyártás csak tavalyelőtt volt. — Odónként van Is miért bosszankodnunk. Legtöbbször a szállító partnerék. miatt kell visszafognunk a lendü­letet. A magyarázat soha nem hiányzik^ meg is ért­jük, hogy nem'rajtuk múlik, de mikor kapkodni kell, ak­kor izzik a hangulat a sze­reidében. Ingerültek leszünk, a legjobb haverok is hajba kapnak minden apróság mi­att A csoportjához két brigád tartozik. Ha nincs elég mun­kájuk,-akkor néhány embert elvisznek másoknak besegí- ■ teni. Előrajzolni is, ha kell. ' Amikor a meó-nál akad el a munkadarab, akkor oda kell menni, kérni őket, vegyék előbbre azokat, amik nekik kellenek a szereiéihez. ízelítőnek csak ennyit. ab- . bői, hogy olyan könnyű-e „jó munkásnak” lenni, mindig száz százalékon felül teljesí­teni,, esetenként még a 110 százalékot is túlhaladni. O OO Mindenekelőtt a bunyó, a box, vagy ahogy hivatalosan mondják: az ökölvívás ér­dekli. Valamikor maga is ott ugrált a szorítóban, kezdet­ben kesztyűvel az öklén, ké­sőbb pedig fehér ingben, nyakkendővel. — Öregszem is, de az időm sem engedi már úgy, inint valaha.-A mérkőzés ve­zetése is elvesz egy-két na­pot, az utazgatással együtt. Erre már nem- futja á többi leendőim mellett. A nemzeti sport, a foci ma is tűzbe hozza. De szíve­sen veszi a kezébe a kaland­regényeket, és az elbeszélése­ket. Mindennap végigolvassa tyi újságot. A tv-ben A hét és a híradó köti le a figyelmét. Esténként egyébként is a tv lép elő főszereplőként. És ha már bekapcsolta a készülé­ket, végignézi a műsort, leg­feljebb a végén morgolódik, minek kellett egy-egy rossz filmre elfecsérelni az idejét. — A politika érdekel. Az afrikai elnökgyilkosság, va­lamint Dzsumblatt legyilko- lása sokat foglalkoztat. Örü­lök a francia baloldal előre­törésének és tudom, nem jó az nekünk se, hogy Indira Gandhi kibukott a választá­son. Legjobb barátja most Nagy József, akivel gyakran meglátogatják egymást. Ilyenkor mindenről szó esik, a politikáról is, a fociról is a gyári dolgokról is, mert szívesen mondják el egy­másnak a gondolataikat, és azt is tudják, a másiknak is van véleménye mindenről. Ha úgy tetszik: semmi rendkívüli nincs az életében. Szabad óráit úgy tölti, mint annyi 'más munkás ebben az országban. OOO — Azt mondják, a rossz időjárás okozta a rossz ter­mést tavaly. Hát nem csak az. Voltam én kint a tsz föld­jén a társaimmal, krumplit szedtünk. Legalább százan álltunk a táblában, de ha nem maradt legalább száz mázsa krumpli a földben, akitor egy szem. se. Senki sem szólt érte. Beleszív idegesen a ciga­rettájába. — Járok a piacra is. üzlet, be is, ismerem az árakat. Bosszankodtam is miattuk. De főként azért, miért olyanok a cipők, amilyenek. Rosszak. Nem lehet hordani őket, rögtön tönkremennek, Emi­att pedig nem lehet a rossz időjárást szidni, azt hiszem. Van egy kis kertje a ház körül, abban szokott szösz- mötölni. Egy időben házinyu- lakkal is foglalkozott. Akkor bérelt lucernaföldet Is. Az egyik haverja ment levágni a takarmányt, ő megforgatta, begyűjtötte, boglyákba rak­ta, aztán fogadott egy ko­csit, az hazahozta. — A kaszálásért semmit sem fizettem, a haverom szí­vességből csinálta. Megittunk utána egy üveg sört, annyi volt az egész. Csak a fuvar­ért kellett pénzt adnom. Dé hogy a nyulakba bele­esett a vész, elment a ked­vem tőlük. Ami megmaradt belőlük, azokat eladtam. A ketrecek még ott állnak üre. sen, mintha arra számíta­nék, hogy egyszer még hát­ha .. hátha lesznek abban újra nyulak. Jó elfoglaltság volt, no, meg kell adni. OOO A nagyrédei óvoda az övék. Oda jár ki a brigád ezt-azt megcsinálni. Azért éppen oda, mert rédeiek dolgoznak körükben, így aztán „haza­járnak” Rédére. De az öregek napközijébe is elmentek a közelmúltban. Vittek' egy kis segítséget az idős embereknek. Hiába, megesik az ember szíve eze­ken a magányos asszonyo­kon, férfiakon, akik annyi hálával fogadnak minden fi­gyelmességet, hogy szinte rös- tellkedni kell miatta. Ami igaz, igaz: akaratlanul is magára gondol az ember olyankor, mi lesz, ha meg­öregszik? Ott a gyerek, a Laci, az 1. sz. iskola IV. osztályába jár. Nem töri magét, de baj sincs vele. Ha hazajön azzal, hogy a foci közben elesett, lement a bőr a könyökéről, vagy hogyr elszakadt a nadrágja, még haragudni sem lehet rá. Annak idején, gyereknek 6 sem volt masabb. Ez villan fel benne mindjárt, ha az apai intelmeket csak elmond­ja ennek ellenére is. Kötele­zően, az apai tekintély miatt. Azt mondja a gyerek, ó pe­dig rendőr lesz, ha megnő. Nem tagadja, amiikor először hallotta, egy kicsit meglepő­dött. Kezdi már szoktatni magát a gondolathoz. Azóta rendőrviccet nem mesél sen­kinek, ha a gyerek is ott van a közelben. OOO Az első név Szigeti Lász­lóé volt: őt említették, mint olyan dolgozóját a gyárnak, akinek a munkáját elisme­rik. A keresete átlagban 3600 forint, ehhez még a prémi­umot lehet hozzászámítani, ami ezer forintra jön ki. Túl­óra csak a hajrákban van nagyobb mértékben, de úgy havi 30—40 túlórát minden­ki szívesen elvállal. Ez nem is sok, a pénz is jól jön. Ami ezen felül is előfordul, azért már ő is morog, mindenki morog, ha csinálják is azt, amit kell. A terv miatt. A gyárban elismert ember Szigeti László. A gyáron kí­vül éppen olyan, mint any- nyi más hasonló. Apró örö­mök, kisebb-nagyobb bosszú­ságok, szelíd szórakozás, csendes pihenés tölti ki nap­jait. Figyel a világra, a köze­lebbire is, a távolabbira is. Elégedett ember. Nem a munka élő szobra, nincs tele vonalassággal, el­fogadja az általános igazsá­got, de mérgelődik a bosz- szantó dolgok miatt. Ami­kor a véleményét kell meg­mondani, akkor sem rest Nem rendkívüli lény, de az sem biztos, hogy ő pél­dázza az átlagot. Egy ember, tehát egyéniség, tehát más, tehát megismételhetetlen —» ismerőé rejtély. G. Molnár iereae

Next

/
Thumbnails
Contents