Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
\ Az egri határ holnapja Az elnöki ablakból A téeszelnök ablakából Eger legszebb pontjára nyílik a kilátás; a Népkertre. Az első emeleti iroda berendezése a szabvány eleganciát tükrözi. Talán a dísznövény több és ízlésesebb az átlagnál. A fiatal téeszelnök — jóval innen a negyvenen — gyors karriert futott be. Eddig nárom munkahelye volt. Felsőfokú végzettséggel rendelkezik, Komlón kezdett mint gyakornok, majd Tar- naörs következett, ahol négy évig mint főagronómus, két esztendeig mint termelőszövetkezeti elnök dolgozott. Az elmúlt év végétől az Egri Csillagok Termelőszövetkezet új elnöke. — Milyen érzés a megye legnagyobb városában, a megyeszékhelyen téeszelnöknek lenni? — Más. Ennyit tudok mondani. Ez a szó felel meg a legjobban. A falu és a ier- mélőszövetkezet egy egység. Társadalmi, politikai és gazdasági vonatkozásban is. Ott az természetes, hogy a termelőszövetkezet sok esetben magát a falut jelenti, és bármire kerül sor — gondolok itt akár társadalmi ünnepségre, akár kulturális vagy sportrendezvényre — a termelőszövetkezetnek kell oroszlánrészt vállalnia mindenből. így akarva, akaratlanul. kimondva és kimondatlanul a termelőszövetkezet mindenkori vezetője a falu egyik vezető személyiségének is számít Azon lehet vitatkozni, hogy ez helyes vagy helytelen, de így alakította ki a mindennapok gyakorlata. Egerben a termelő- szövetkezet elnöke, egy a sok vállaiat vezetője közül. Ezzel csak azt a bizonyos mást kívánom hangsúlyozni. — Hogy jogaaták a kollégák és a tagsági — Azt hiszem, nem áruiok el különösebben úgy titkot, ha elmondom, hogy nem én jelentkeztem erre a posztra. A téeszelnök bizonyos szempontból nem rendelkezik magával. A felsőbb irányító szervek vezetői megbíztak bennem, úgy látták, hogy eddig jól dolgoztam, a termelő- szövetkezet tagjai szintén letették mellettem a bizalom szavazatát, hát akkor most rajtam a sor... — És hogy kíván ennek a feladatnak eleget tenni? — Itt egy alapvető dolgot tisztán keli látni. Az égi. termelőszövetkezetnek eddig is a szőlő volt, továbbra is a szőlő lesz a fő profilja. Ez megszabja az alaptevékenységet. Nekünk ebben a lehetőségben szabad és kell gondolkodni. — Sokszor elhangzik 'az egriektől, hogy a város termelőszövetkezete vegye ki jobban a részét a város ellátásából. — Igen. Ez részben jogos követelmény. Mindenképpen arra törekszünk, hogy segítsünk a zöldségellátás gondjain. Elsősorban a korai primőrökre gondolok. Az idén már 85 ezer fej salátával jelentünk meg március elején az egri elárusítóhelyeken. Körülbelül félmillió különböző palántát nevelünk, hogy segítsünk a kertszövetkezeteknek. a kerttel rendelkezőknek. Ez is fontos. Szóval ez így igaz hogy jobban ki kell venni a részünket a város ellátásából. — Akkor hogy nem igazi — Egyszer véletlenül odafigyeltem egy utcai beszélgetésre és ott éppen arról volt szó, hogy már itt van egy ilyen nagy termelő- szövetkezet, akkor miért nem látja el az egész várost tejjel, hússal. Erre mondom én, hogy ez egyszerűen demagógia. Mert akkor ugye azt is felvethetnénk, hogy ahol bikavért akarnak mm, akkor ott. abban a városban termeljék is meg. Mindent ott kell megtermelni, ahoi arra legjobbak az adottságok. Ez nemzetgazdasági érdek. És it+ térnék vissza a szőlőre. A bikavér az egri bor. bizonyos értelemben nemzeti kincs. Ezt itt lehet megtermelni és nem máshol. Nekünk ezt kötelezően tudomásul kell venni. Nagy szerencse, hogy ezt elődeink is igy gondolták, és igen nagy tisztelettel kell szólni azokról, »kik a kedvezőtlen közgazda- sági körülmények között is tovább folytatták az új szőlők telepítését. — Említette az elődöket. Valóban olyan jó gazdasági struktúrát hagytak magukra, amiről csak az elismerés hangján lehet szólni? — Az előbb éu azt mondtam, hogy heb «sen ismerték fel a szőlőtermesztés fontosságát. — Tehát emellett van, amit nem ismertek föl? — Kérem, én nem olyan régen vagyok itt, nekem semmi jogalapom nincs bírálni az elődeimet. Különben is a gazdaság alapvetően jó irányba haladt. De hadd meséljek el egy esetet. Az egyik kollégámmal kint voltunk a szőlőben és ahogyan nézegetjük a táblákat, azt , mondja a kolléga, milyen nagy ostobaság volt kettő-negyvenes sortávolságra telepíteni a szőlőt. Erre csak annyit jegyeztem meg, hogy amikor tíz évvel ezelőtt telepítették, akkor te is itt voltál, miért nem szóltál akkor. Az asztalon megcsendül a telefon. Tóth Istvánhoz kérelem fut be. Az' egyik iskolának a földiét kellene megszántam. Később meg is említi, hogy létrehoznak egy kisegítő üzemágat. megfelelő gépparkkal, mert a különböző kerteket, földeket meg kell szántani Eger környékén is. — Szóval a gazdaság szekere eddig is jól haladt? — Igén. Bizonyos problémákat meg kell oldani. Jobban kell összpontosítani a beruházásokat, nagyobb gondot forintunk: például a juhászat fejlesztésére, ugyanis sok olyan területünk van, amit sehogyan másképp nem tudunk hasznosítani. Külön tervet dolgozunk ki a parlagföldekre. Ez komoly gond. Több száz hektár földünk hever parlagon. Pontosan felmérjük a területet és amit gazdaságosan nem tudunk művelni, azt a kertszövetkezeteknek adjuk bérbe. Ilyen megoldásra váró probléma a központi gépműhely kialakítása. Ez a beruházás már folyamatban van. Jövőre át is akariuk adni a létesítményt. Megoldást kell találni arra is. hogy a véleményem szerint nagy apparátus létszámát kellő kerültekintéssel és figyelemmel csökkentsük és az indokolatlanul nagy jövedelmeket mérsékeljük. — Lehet, hogy az apparátusban sok a dolgozó, a fizikai munkára viszont annál kevesebb. Hogy kívánják ezt a legfontosabb kérdést megnyugtatóan rendezni? — Egerben különösen nehéz a helyzet. Hiszen egy ilyen városban számtalan munkalehetőség adódik. Az igazi gond; a hagyományos mezőgazdasági munkára találni munkaerőt. Mert aki a gépműhelyben dolgozik, és ugyanolyan körülmények között, mint mondjuk a Csepel Autógyár csarnokában, ugyanolyan bérért az már nem is érzékeli a problémát. Neki teljesen mindegy, hogy termelőszövetkezetnek, vagy másnak hívják a céget, ahol alkalmazzák. A hagyományos mezőgazdasági munkát pedig — gondolok itt például a decemberben, januárban, februárban végzett metszésre, ami igen-igen megviseli az embert —, ezt tudomásul kell venni, jobban meg kell fizetni az átlagosnál. Ez nem pénzcentrikus szemlélet, ez a világon mindenhol így van. Ma még megoldatlan a szőlőtermelés teljes gépesítése. Ami nagyobb gondot okoz az a té- esztagok és alkalmazottak közötti viszony rendezetlen kérdése.\Az egri termelőszövetkezetben 310 a téesztagok száma és háromszáz az állandó és szerződött alkalmazottaké. A rendelkezések nem kívánatos megkülönböztetéseket tesznek alkalmazott és téesztag között Ügy érzem azonban, ez nem szűk helyi gond, ezt központi intézkedéssel kell rendezni. Most az a legfontosabb, hogy azonos munkakörülményeket teremtsünk pontosabb szervezéssel, a brigádok, munkacsoportok mindig ugyanazt a területet műveljék lehetőleg, hogy jobban kötődjenek egy-egy földdarabhoz, termőterülethez. Ez nagyon lényeges dolog. Amit mi el tudunk és kívánunk érni az az, hogy a tagok és alkalmazottak a végzett munkán. a biztosított munkakörülményeken és a munka ellenértékén keresztül ne két különböző és megkülönböztetett csoportnak érezzék egymást Szigethy András A marxizmusról — népszerűén Munka és történelem Sokan, sok helyütt elmondták már: a munka az ember alapvető élettevékenysége. Minek folytán lett alapvetővé? A munka mindenekelőtt közvetett tevékenység. Az emberi szükségletek kielégítésére szolgái, ez pedig csak közvetítéseken keresztül mehet végbe. Egyszerűsítő példával élve: az ember számára még nem étel az, ami megehető. Az ember, hogy elfogyaszthatóvá tegye szükséglete tárgyait, előbb át kell hogy alakítsa azokat. Ezért eszközt iktat önmaga és a tárgyak közé és élő munkát fejt ki. A munka eme közvetett jellege folytán szakadatlanül szélesedni kezd azon tárgyak köre, amelyekre emberi tevékenység irányul, amelyek viszont közvetlenül nem elégítenek ki szükségletet. Ezek a termelési eszközök. Használatuknak — fogyasztásuknak — új típusa a termelő fogyasztás. Az ember — maga is a természet része — képes arra, hogy a természeti környezet bármely adottságát fokozatosan megismerje. Fontos ez, hiszen csak ennek az ismeretnek a birtokában lehet ténylegesen átalakítani, fogyasztásra, felhasználásra alkalmassá tenni a tárgyakat! A társadalom fejlődése során az emberi tevékenységgel átalakított tárgyak köre szakadatlanul bővül. Ily módon a társadalom számára a természeti környezet mindinkább egy „elemberiesített” emberi ismeretekéi/ és képességeket hordozó környezetnek adja át a helyét Ezt nevezzük kultúrának. A kultúrában az embert olyan világ veszi körül, amely a korábbi nemzedékek munkájának és erőfeszítéseinek a terméke A kultúra mint emberi környezet, szakadatlanul felkínálja azokat a képességeket, ismereteket, mozgásformákat, amelyeket a megelőző generációk alakítottak ki. Vagyis az emberiség történelmében felhalmozott ismeretek és készségek tárgyi örökségként — elméletileg — adva vannak minden egyes megszülető ember számára. Ezt az embernek el kell sajátítania ahhoz, hogy a történelmet ne kezdje újból és újból elölről, hanem folytassa ott, ahol elődei abbahagyták. Látható tehát, hogy az emberi munkatevékenység tárgyi rögzítettsége, eszköztől irányítottsága és ennek a tárgyi — civilizációs kultúrának az átörökítése — röviden; a munka tárgyi jellege — a történelem folyamatosságának az alapja. Ez biztosítja az emberi létezés folyamatosságát, s ezzel megteremti a történelem lehetőségét. A munka — közvetett jellegén túlmenően — társadalmi jellegű tevékenység. Akár mint együtt termelés a korai társadalmakban, akár mint egymás számára termelés a munkamegosztás kialakulásával. Általa válik lehetségessé, hogy az ember elr sajátítsa, életébe bevonja mindazokat az ismereteket és képességeket, amelyeket az emberek megelőző és kortárs generációi létrehoztak. Ez a lehetőség — mert az — azonban nem vonatkozik egyformán valamennyi kor minden emberére. A lehetőségből a történelem előrehaladó folyamatában lesz valóság, és ez a folyamat iránnyal rendelkezik: a szocializmus felé tart. Egy olyan társadalom • felé, amelynek alapvető ismérve, hogy benne az emberekkel történelmük nem egyszerűen „megesik”. Hanem amelyben az emberek maguk alakítják történelmüket és ennek során alakítják, formálják egymást és önmagukat. Ekkor lesz valósággá az a lehetőség, hogy az ember mindazokat az is- - mereteket és képességeket elsajátíthassa, amelyeket az emberiség történelme során felhalmozott. Brigád a cipőgyárból Angela Davis nevével Elég az üzem gazdaságvezetője? Elég a szakszervezeti versenyfelelős? Elég a pontokba szedett vállalás és a szocialista brigád tagjainak buzgalma? — E tényezők sokat jelentenek a feladatok megoldásában, szocialista brigádjaink vérsenymozgalmában, mert összehangolt, gyümölcsöző munkához vezetnek. Van is rá példánk! Bár alig néhány esztendős a gyárte- lepü nk, az Angela Davis brigád tavaly már megfelelt a bronzkoszorú követelményeinek — mondja a felvetett kérdések kapcsán Gábor András műszaki vezető. — Közelebbről vizsgálva a dolgokat, mégis úgy vélekszem, hogy a szocialista brigádok életének, termelőmunkájának egyéb módon is segíteni lehet. Kevéssé kiaknázott aranytartalék a gyárak, üzemek műszaki gárdája...! ÖOOOO A hatvani Duna Cipőgyárnál, s emlegetett szocialista brigádjánál maradva, pillantsunk vissza néhány teljesítményre, vállalásra. Szálai Anna irányításával tizennégy leány, asszony dolgozik a csoportban. Valamennyi tűzőszalagnál, reszortmunkán, s most, hogy szülések miatt kicsit megfogyatkoztak, naponta 850 pár szandálfelsőrész fut ki a kezük alól. Nem is keresnek rosszul. Havi átlagjövedelmük 2500 forint körül mozog. S munkahelyi közérzet szempontjából feltétlenül előnyös, hogy valamennyien csaknem alapítástól itt dolgoznak. Mit vállaltak az idén? Lindenberger Katalin elsőként napi tervüket említi. — Százkétszázalékos évi átlagot akarunk elérni. Köteleztük magunkat ugyanakkor, hogy rossz munkadarabot nem adunk tovább, egy- tizedet lefaragunk a hibahatárból, gépeinket példásan rendben tartjuk, eljárunk kulturális eseményekre, s részt vállalunk a legkülönbözőbb társadalmi munkákból, Mondhatok is néhányat! Múlt héten kommunista műszakot tartottunk a városi gyermekintézmények javára. Egyik nap a felsőrészhiány pótlására, munkaidő után, ötszáz párat megcsináltunk. S ugyancsak önként vállaltuk, hogy patronáljuk a Rákóczi úti általános iskola mái- sodik osztályát. .Ennek egyetlen szépséghibája van. Csak mi kívánunk segíteni, az osztályvezetőnő újabban erre nem tart igényt! ooooo S a kiaknázatlan arany- tartalék? A műszakiak és a brigád kapcsolata, együttműködése? Gábor András gondolatával kapcsolatban ketten is véleményt nyilvánítottak. Gonda Ferenc üzemrészvezető: — Mi a technológián, döntően nem változtathatunk, inkább abban segítjük a brigádokat, hogy például a nra- dellváltoztatás zökkenőmentes legyen. A raktár elegendő anyaggal lássa el a szalagokat. S egyik munkáscsoport se vállalkozzon olyan feladatra, aminek nincs realitása. Állítom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára tett felajánlását ezért fogja teljesíteni gyáregységünk, s benne az Angela Davis brigád... Egészen más kérdés, bár közvetetten a szocialista brigádok életére hat, hogy kísérletezünk munkatanulmánnyal, munkakialakítással, mozdulatelemzéssel. A felesleges mozdulatok kiszűrésének, a munkavégzés könnyítésének hatalmas szerepe van a termelékenység fokozásában, s növeli az egyéni jövedelemszintet. Csakhát a hármas M-rendszert nem lehet egyik napról a másikra meghonosítani. Értő emberek kellenek hozzá. S persze a dolgozók jeladása, észrevétele. OOOOO Szalai Anna előbb tagad, továbbiakban megerősíti Gonda Ferenc üzemrészvezető szavait. — Fejlődött, változott nálunk a technológia is, csak a jóba hamar belefeledkezik az ember. Emlékezzen csak Gonda elvtárs, hogyan ment nálunk a bukkolás, a szélbehajtás pár esztendeje! Kézzel. S egy szalagnál öten-ha- tan kínlódtunk vele. Most pedig jóformán ügyelni kell az automatára. Dolgozik hat helyett... Természetesen a műszaki , fejlesztésnek határa van, elismerem. Mintahogyan már most jelentkezik nálunk a munkatanulmányozás gyakorlati haszna. Ilyen a kartonozóasztal, ahol minden alkatrész a munkásasszony keze ügyébe esik. Vagy nálunk, a tűzőszalagnál ! Amióta szabályozható, testmagaságuríkhoz állítható forgószékben ülünk, szinte felényi a fáradság, s kettős a figyelem. Ebben mindenképpen igaza van üzemrészvezetőnknek : többet tudunk adni magunkból, közelebb kerülünk, vállalásainkhoz, ha a munkakialakítás és mozdulatelemzés állandó gyakorlattá válik az üzemben. S meghonosítjuk mindazokat a fogásokat, amiket majd a szakemberek kidolgoznak nekünk. OOOOO Anélkül, hogy a vitában a döntőbíró szerepére vállalkoznánk, megjegyezzük: Gábor András helyesen látja a feladatot. A szocialista brigádmozgalom számít üzemeinkben a műszakiak támogatására, szakmai tudására. Számít úgy, ahogyan az üzemrészvezető fejtegette. Vagyis munkaszervezés tekintetében. De számít abban is, hogy a mérnökök, technikusok — munkaköri kötelezettségük mellett — egyik szemüket a brigádmozgalmon tartják. Lesik a felbukkanó problémákat, a gyártási folyamat gyorsításának, az emberi erő kímélésének lehető formáját Ennek csak hányada a hármas M-rendszer. Döntőbb a munkásérdekkel való azonosulás. Ebből nagyon sok jó kijöhet a cipőgyárban, miként most is találtunk biztató példát. Moldvay Győző REKORDOK, vendegek, ünnepre készülés — rövi” den, címszavakban — így foglalhatnánk össze az cl” múlt heti fontosabb ese* ményeiuket, melyek között nemcsak időrendiség tekintetében érdemel első helyet, hogy a visontai bá” nyászok határidő előtt tel jesítették a negyedévi szén” termelési tervüket. És jóllehet, lapunkban beszámoltunk már róla, jólesik újra és újra leírni, hogy a prog” ramnak megfelelően, egy” millió 610 ezer tonna sze” net hoztak felszínre az első negyedév alatt, ráadásként pedig március utolsó bárom napján további 60 ezer tonna szenet termeltek ki. Ha nem is közvetlenül, de ezzel az eredménnyel is kapcsolatos, hogy az elmúlt hét elején több külföldi országból érkezett vendéget — holland szakszervezeti delegációt, szovjet újsár íróküldöttséget — f°K;MÍ tunk a megyében, s tájé” koztattuk őket a munkánk őket érdeklő területeiről. A hét elején érkezett * „hűvös” hír, hogy fagyveszély várható szerte az országban. Természetesen, kellemetlenül érintett ben” nünket a már szépen fel” melegedő napok után, de a közös gazdaságaink meg” tették a kár elhárítására szükséges és a lehetséges intézkedéseket, így remélhetőleg átvészeljük e hideg napokat. S MINTHA csak negyedévi hajrába kezdtek volna az események, egymás után érkeztek a hírek: boraink, a Zenit és a Zalagyöngye továbbra is a legjobbakkal vetélkednek, jogsegélyszol” gálatot hoztak létre az SZMT keretein belül; 1« megye Állami Biztosítói nak munkaversenyében » Heves megyei Igazgatóság bizonyult a múlt évi mun” kája alapján a legjobbnak; új népi ellenőrök tették le az esküt. Nemzeti ünnepünk, áp- * rilis 4. közeledtével a különböző területekről egy” más után érkeztek a hírek a jó munka eredményeként kapott kitüntetésekről, és több, egyesülésre megérett községünk Is ezt az alkal” mat választotta az ünne” pélyes „házasság” lebonyolítására. i Ily módon igazi nagyüzemet hozott a történések” ben, az eseményekben gaz” dag elmúlt hetünk, és úgy ‘tűnik, a kétnapos ünnep” pel aligha ér véget ez a nagyüzem. Hétfőn még április 4-ét köszöntjük, orszá” gunk legmagasabb pontján, a Kékesen emelt hősi em” lékműnél magasra csap a hála lángja, befejeződnek ezzel a forradalmi ifjúsági napok, s következhetnek az újabb dolgos hétköznapok. A HÉTKÖZNAPOK, me” lyek éppen úgy eseménydúsak lesznek, mint voltak eddig a korábbiak, s a tél végi hetekhez hasonlóan reményteljesek is; terme” szetesen azt reméljük, hogy rövid életű lesz a zord idő, s mindnyájunk örömére — tavasz lesz, minden sugarával, melegével az igazi győztes. (ku-ti) J
