Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-15 / 62. szám
Az idei FIN Ifjúsági szervezetünk múltja és jövője A forradalmi ifjúsági napok (FIN) immár hagyományossá vált politikai rendezvénysorozata nemcsak a fiatalok, de az egész társadalom politikai életének tartalmas és kedves színfoltja lett. A FIN idei rendezvényei céljukat tekintve nem különböznek a megelőző évekétől: méltó keretet adnak a magyar forradalmi múlt három nagy tavasza emlékének, a fiatalok tudat- és érzésvilágába beültetik és ápolják a forradalmi hagyományok tiszteletét, mozgósítják őket országépítő, életjobbító feladataink végrehajtására. A formák és módszerek sem sokat változtak. A fiatalok és felnőttek együtt helyezik el a kegyelet virágait az 1848-as, 1919-es emlékműveknél, a felszabadító szovjet hősök sírjainál, szép szavak és műsorok idézik a forradalmárok életét, tetteit. Van azonban néhány új elem, ami az idei rendezvényeket tartalmilag gazdagítja. Éppen két évtizede, 1957. március 21-én bontott újra zászlót az ellenforradalom zűrzavara után újjászervezett magyar kommunista ifjúsági mozgalom, a KISZ. Jóllehet, március 21-e az ifjúsági mozgalomnak nem születésnapja — hiszen a KISZ örököse és folytatója az előző ifjúsági szervezetek hagyományainak és a mozgalom 1918. december 30-án született — az elmúlt húsz év küzdelmei és sikerei mégis emlékezésre késztetnek. A két évtizeddel ezelőtti zászlóbontók többsége együtt él. dolgozik a mai KISZ-esekkel, nap mint nap tettekkel segíti az ifjúsági szervezet munkáját. Féltő gonddal figyeli a maiak tevékenységét. Jó alkalom az idei FIN, hogy kötetlen, baráti beszélgetéseken megelevenedjen az újrakezdés, a szervezet építése, a hansági és a többi nagyszerű vállalás teljesítése mind a mai napokig, amely tettek ugyancsak méltók a húsz évvel ezelőttiekéhez. Mint ahogy a majd hat évtized során mindig, úgy a KISZ ma is hű harcosa és segítője a munkásosztály, a nép ügyének, a párt politikájának. A fejlődés természetes rendje szerint minden időben más és más vojt a fő feladata, aminek az ifjúsági szövetség becsülettel mindig eleget is tett. Nehéz, nem is kell a különböző időszakokat egymáshoz mérni és eszerint alkotni értékítéletet a „régi” vagy mai KISZ-esek munkájáról. Az egyedüli helyes mérték: hogyan teljesítették a mindenkori feladatokat. A KISZ mai tagjainak az a legfőbb dolguk, hogy részt vegyenek a fejlett szocialista társadalom felépítésében, dolgozzanak, tanuljanak becsülettel, legjobb tudásuk és képességük szerint. Tegyenek többet, mint az átlag állampolgár, tudják a feladataikat és higgyenek az ügyben. A KISZ a párt ifjúT / T-küldöttgyűlések Számadás öt éy munkájáról HEVESEN szombat délután tartotta küldöttgyűlését a TIT járási szervezete, amelyen részt vett többek között Búzás Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Juhász Tamás, a TIT megyei szervezetének titkára. Dr. Grúz János, a járási hivatal elnök- helyettese köszöntötte a résztvevőket, majd Lövet Gyula, a járási TIT-szervezet titkára számolt be az elmúlt öt év ismeretterjesztő munkájáról. Mint értékelésében megállapította: növekedett az igény az ismeretterjesztés iránt. Feladataik között kiemelten foglalkoztak a munkásmü- veltség fejlesztésével. A hozzászólások után a küldöttek új elnökséget választottak, 6 döntöttek arról, hogy kik képviselik majd a hevesi járást a megyei küldöttgyűlésen. A TIT hevesi járási szervezetének elnökévé ismét dr. Nagy Ferencet választották. Cseh Béla tudósító EGERBEN a Fegyveres Erők Klubjában vasárnap délelőtt került sor a TIT egri városi szervezetének tisztújító küldöttgyűlésére. Helyet foglalt az elnökségben Polgár Miklós, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Kovács János, a városi pártbizottság titkára, dr. Kocsis Sándor, a városi tanács elnökhelyettese. A résztvevőket Danes Lajos al- elnök, a Továbbképzési Kabinet vezetője köszöntötte, maid dr. Komárv Endre, a közvetlenül segítő előadások száma növekedett. Részletesen értékelte a különböző szakosztályok munkáját. Külön is kiemelte a kis fizikusok és matematikusok baráti körét, amelynek keretében 200 általános iskolás, tehetséges gyermek foglalkozhatott a tananyagoknál magasabb szinten kedvenc tantárgyával. Emelkedett a szakmunkások számára indított továbbképző tanfolyamok száma. Igen jó kapcsolatot sikerült kialakítani a vállalatokkal, szövetkezetekkel. A Heves megyei Tanácsi Épitő- ipari Vállalatnál például a TIT támogatásával 1783 dolgozó vett részt különböző jellegű és szintű képzésben, s ebből 589-en részesültek szakmai továbbképzésben. A korábbiaknál fokozottabb figyelmet fordítottak a jövendő szakmunkások művelődésére, a munkásszállások fiatal lakóinak ismeretterjesztésére. A TIT egri városi szervezetének tagsága öt év során több mint 73 százalékkal növekedett, s jóllehet a 35 éven aluliak aránya meghaladja a 44 százalékot, több szakosztályban is „fiatalításra” van szükség. Statisztikai adatokat idézve elmondotta dr. Komáry Endre, hogy az eltelt öt év során társadalom- és természettudományi témákból 4810 előadás hangzott el. amelyek hallgatósága meghaladja a 237 ezret. A feladatokról szólva az ismeretterjesztés tartalmi és módszertani színvonalának javítását hangoztatta. Tévészervezet elnöke összegezte az eltelt öt év munkájának eredményeit. Mint elmondotta, ismeretterjesztő tevékenységük során arra törekedtek, hogy mindig szorosan kapcsolódjanak a szocialista építés feladataihoz. a társadalmi-politikai élet kiemelkedő eseményeihez. A termelést, a gazdasági-politikai feladatok megvalósítását 1 kenységük középpontjában a munkásművelődés tartalmi és módszertani színvonalának emelése áll. Jobb kapcsolatok kialakítására törekednek a szocialista brigádokkal, segítve azokat kulturális vállalásaik teljesítésében. A hozzászólások elhangzása után megválasztották a szervezet új elnökségét és a megyei küldöttgyűlés egri résztvevőit. A TIT egri városi szervezet elnökévé újra dr. Komáry Endrét, az Idegen- forgalmi Hivatal vezetőjét választották. (p. d.) sági szervezete. Tagjaitól joggal várja a párt, hogy ismerjék, hirdessék, védjék és tettekkel hajtsák végre politikáját. Mutassanak többet abban is, hogy önzetlenül tesznek a közösségért, többet vállalnak másoknál, gyarapítják ismereteiket, tudatosan készülnek arra, hogy a fejlett szocialista társadalomban élni, dolgozni, vezetni tudjanak. Az utóbbi években erőteljesen fejlődött a KISZ kommunista, politikai jellege. Magasabb politikai, erkölcsi és cselekvési követelményeket állít tagjai elé, konkrét tetteket igénylő, értelmes feladatokat ad számukra, amelyek teljesítésével évről évre elszámoltatja őket. A KISZ IX. kongresszusának határozatai a tisztességgel végzett mindennapi munkát és az elkötelezett, aktív politikai magatartást fogalmazzák meg fő feladatként a szervezet, minden KISZ-tag számára. Értelmes és világos a lecke: társadalmi ügyünk, hogy jobban, fegyelmezettebben tegyük dolgainkat, többet és jobbat alkossunk. Az sem mindegy azonban, hogy miként élünk. A FIN idei politikai akciói során széles körű beszélgetést folytatnak a fiatalok a „Hogyan éljünk?” problémakörről. Időszerű és igen hasznos párbeszéd ez, ami lehetőséget nyújt az egyén és társadalom viszonyának, a kis és nagy közösség érdek- azonosságának, a szocialista emberré válás feltételeinek tisztább megfogalmazására. A jövőre készülés nemes szándékát tükrözi ez az akció, egyre inkább szerves, mindennapi elemeként ,a KISZ-szervezetek munkájának. Az Ifjúsági szervezet tavaszi politikai élete igen gazdag. Sor kerül a KISZ-szervezetek értékelő, majd programkészítő taggyűléseire. a szervezetek küldöttgyűléseire. Mindenütt' ügyelnek arra, hogy az ünnepségek, rendezvények résztvevői között KlSZ-en kívüliek is legyenek, együtt ünnepeljenek, politizáljanak, szórakozzanak és sportoljanak velük. Ez is feladata a KISZ- nek és erejéből ma már erre is futja. A FIN politikai ünnepség- sorozat, amelynek fő eleme és tartalma a munka. Ez teszi jogossá és széppé az ünnepet. ennek tudata és gyakorlata teszi méltóvá a KISZ mai tagjait az alapítókhoz. Petroszki István 2. — Jaj, csak nem én pusztítottam el? A postamester integet az üvegkalitkából. A szájáról végre leolvashatja: — Tegye le! Ebéd után jut eszébe az üveg baracklekvár. Futva hozza a kamrából. Az asztal közepére állítja. Jó testes üveg, három és fél, de inkább négy literes. Apa ebbe pörgette az akácmézet valamikor. — Ezt nektek szántam. Tudom, te nagyon szereted, kislányom. És te, Palcsikám? — Én is, hogyne, mama .. — Akkor jó. Vigyétek csak. Az üveg ráér, majd visszakerül, ha kifogyott. — Igen, de... — Ó, engem ne féltsetek! Amennyi nekem kell! De maradt is még. Vigyétek csak nyugodtan. —• Igen, mama, de nincs semmi táskánk... meg egyébként is annyian vannak ilyenkor a buszon ... — Becsomagolom ebbe a papírba — nyúl a hokkedlin gyűrődő újság felé. A veje szinte rákiált: — Ugyan már, ne tessék! Ne tessék félreérteni, mi nagyon örülünk neki, de most tényleg... Robog az úthenger Robog bizony. Zakatolva, fütyülve, szélvészként robog, hogy a csiga is szégyenkezve kotródik el az útjából. És robog véle az ötlet, amely sokkal régebbi, mint ez a kiszuperált úthenger. Az ötlet száguld, és ez a száguldás olyan régi, mint az ember mesélő kedve, hogy be- és átfogja a világot. Eszköz kell — bocsánat a szóért —, amivel s ami által hitelessé válik a mese, vagy ha nem mese — kár persze ezt a szót szégyenlenünk — hát izgalmas és változatos az igaz történet. Lehet ez az úthenger Rozinante, vagy Nasz- reddin Hodzsa szamara, lehet végeredményben Némó kapitány csodálatos tengeralattjárója, vagy egy társas autóbusz, amelyen utazva tudjuk, hogy ha „ ... kedd, akkor ez Belgium... ” Ha szombat, akkor ez most Kállai. Az István, aki az úthenger és a rajta utazó Józsi jóvoltából kies és kis hazánk életének egy újabb hamiska történetét meséli el nekünk. Olyan igaz is, meg nem is történetet, amelyről, mivelhogy éppen egy úthengerről szemléljük a dolgot, tudjuk, hogy nem igaz, csak mese, de amelyről tudatalattinkban — és nemcsak ott — érezzük és hisszük is, hogy bizony az igaz valóság görbe tükre ez. Nekünk csak egy úthengerre tellett a rohanó századunkban. Egy nyugatnémet, vagy amerikai tévétársaságnak Mercedesre, vagy Oldsmobilra is. De hát itt nem is a közlekedő szerkezet mifélesége a lényeg, hanem az, hogy a segítségével haladunk keresztül egy országon, egy tájon, valójában napjaink történetén. Mint most szombaton is a Háromnapos ünnep jóvoltából, meg ezelőtt és még ezután is robogunk az úthengerrel, ■ mint atyáink és egykor nagyatyáink a meseautóval — az aranyországút színezüst po- Tán« Többen bírálták ezt a sorozatot, számon kérve rajta mindazt, amit rajta számon kérni éppen olyan felesleges, miként a könnyű atlétán azt, miért nem löki ki a kétmázsás súlyt. Valahogyan úgy vagyunk mi saját egyszülött tévé-gyermekeinkkel, különösen, ha azok még ráadásul a bohóc sipkáját sem szégyenük legalábbis fejük búbjára jelezni, mint a szomszédék a saját vizfejű gyermekünkkel. Megbocsátják nékünk, még sajnálják is talán, de mindenképpen méltatlankodva fordulnak el tőle. És a példa ráadásul még rossz is, mert nem is a szomszéd szülők, hanem mi, a „saját” szülők ungorko- dunk e bohózatból fogant tévéjáték-gyereket látva: nem kell ez nekünk. Vagy nem nagyon kell. Vagy legfeljebb úgy kell, hogy egye fene, ha már nincs más, megnézzük, ám nevetni rajta, dicsérni miatta, az már szigorúan tilos. Minden bizonnyal a Robog az úthenger sorozat, amelynek Bednai Nándor a jó kedélyű és értő rendezője, nem vonul be a televízió minden idők legjobb vígjátékainak pantheonjába. Afelől is meg vagyok győződve, hogy ez a sorozat nem hozza olyan szégyenkező pírba a kigúnyolt típusokat, hogy azok emiatt esküvel Az „úthengerész” most éppen fogadva, a soha többé hará- csolást például, a szocialista etika, a nemes társadalmi együttélés kolostorába vonulnak a kommunizmus eljöveteléig igét hirdetni. Sőt, még azt sem állítom, hogy néha bizony nagyon is kipipált — na, erről is szóltunk, mehetünk tovább — problémák és nem is mindig szellemes, vagy legalábbis megmosolyogtató formában kerültek a képernyőre. De legyünk megértőek és türelmesek, mint amilyen türelmesek a rendező és társai voltak, mígnem ráakadni tudtak erre az úthengerre, amelyen utazva egy kicsit torzítva láthatjuk a világot. Vagy legalábbis tovább torzítva azt a már torzított valóságot, amelyet nékünk írók és a rendező, színészek és operatőrök bemutatni óhajtanak. Legyünk türelemmel, az úthenger is egyszer célhoz ér és esküm rá, hogy bár sokat és sokan fintorogtak miatta, hiányozni fog pöfö- gése. Pardon: szágulása! Addig is azonban csak robogjon tovább ez az úthenger. Clochmerle Ma is úgy él bennem, mint ahogyan harmadszor — vagy uram ég, negyedszer is — láttam annak idején a moziban, vagy a kép, ami megmaradt bennem pukkasztó nevettetéssel, az a könyv emléke? Ma már nem is tudom, csak azt tudom, hogy sok-sok esztendő kimagaslóan legkacagtatóbb, legkedvesebb, de ami a szatíra tapintatlanságát illeti, a legneveletlenebb filmje volt a Botrány Clochmerlben. Annak idején. Francia film volt, most angol—NSZK-so- rozat a tévében: régi történet új hangon és új eszközökkel, a televízió eszközeinem robog: ropja a táncot vei elmondva. Csak így ezzel a címmel: Clochmerle! Ha jól emlékszem, s a feltételes mód itt csak fogás, semmi más, mert nagyon is jól tudom, hogy a film másfél órás volt. Azaz 90 perces. Most egyetlen folytatás 55 perc. összesen tehát kétszázhúsz perc és négy folytatás műsorideje. Aggaszt, hogy részletező és szájbarágó, terjengős és ezért humortalan lesz ez a tizenhat éven felülieknek szánt sorozat, amelyben — és ezt megint tudom — semmiféle tizenhat éven felüli nem volt — a francia eredetiben. Vas- kosság, népi szájkiszólás, egészséges testiség, gúny és fricska a sznobizmusnak, az igen, az volt, de egészséges kamaszt kitiltani való semmi. Most veszem észre, hogy állandóan múlt időben írok, pedig hát még csak most kezdődött és még kereken három estén, illetve három órán át lehetünk tanúi annak a botránynak, amelynek színhelye és névadója Clochmerle. Irgalmazzon nékem a folytatásos tévéjátékok úristene és ne nekem lett légyen mégsem majd igazam. Ámen. Gyurkó Géza Irénke a férjéhez bújik. Zakója zsebében megigazítja a hófehér kendőcskét. Aztán szól. A hangja majdnem gúnyos: — Beláthatja anyuka, hogy Pálosi nem cipelhet végig a városon egy ilyen bödönt... Kristálytiszta csend. Mintha üvegbura alatt állnának. Palcsi töri fel: — Jobb lenne talán, ha a mama behozná a jövő héten ... — Ügy van — helyesel élénken Irénke. — Ügysem látta még az új bútort anyuka, legalább azt is megnézi. Lehet, hogy Palcsi inspekciós lesz, de mi azért majd elbeszélgetünk... — Igen... igen, kislányom. Elkíséri őket a megállóig. Vidánét csak reszeli az ördög, elébe lép, amint visszafelé jön. — Na. ugye, hogy nincs semmi baj? Mondtam én, hogy ezek olyanok. Jó ember lehet ez a doktor is ... — Igen, — mondja ő. — Nagyon jók, és tényleg nincs semmi baj... Vidáné nem tágít. — Aztán miért jöttek? — Miért? Az én gyermekeim, nem? Miért ne jöhetnének? Különben most azért jöttek, hogy meghívjanak a jövő hétre. Űj bútoruk van, meg akarják mutatni. Mind a ketten könyörögtek, hogy feltétlen bemenjek. Kikerüli a szomszédasz- szonyt. Kocog befelé. A köny- nyein át látja csillogni a lekváros üveget. Szeretné most a konyha kövéhez vágni. Aztán mégis beballag vele a kamrába. Már tenné vissza a polcra, amikor az egyik szögön megpillantja Irénke diákköri sporttáskáját. Eloldja a sárga zsinórt. A szatyor kitátja száját, s elnyeli a pufók üveget. Megemeli. Így éppen alkalmas. Az ajtó mellé állítja. Kéznél legyen. * (VÉGE)
