Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-13 / 61. szám
! Az asszonyok a gyöngyösoroszi tsz-ben Emlékek egv másfél napról — „Nagyon nagy dolog ez! Hányán lehetünk nők ebben az országban? Két- vagy há- rommillióan? Közülük hat- százan vagyunk itt. És a hatszázból pont én voltam az egyik. Alig akartam elhinni, amikor kezembe adták a mr-'Mvót”. — Vilmos András \ i hatvani konzervgyár szakmunkása így fogalmazta meg, talán valamennyiünk helyett érzéseit, amikor a második nap eléggé fárasztóan hosszúra nyúló első része után a Parlament folyosóján álldogáltunk. S hogy valóban mennyire nagyszerű érzés, az fűd ja igazán megérteni, aki volt már valaha országos tanácskozáson megyéje képviseletében, tized- vagy huszadmngával, felhatalmazva arra is, hogy ha szót kér és kap, ezernyi asszony nevében beszéljeh gondokról, örömökről, munkáról, vagya gyerekekről. Köszönetét tolmácsoljon vagy éppen kérjen. A nőkonferencia másfél napjáról hírt adtak a lapok, kivonatosan közölve a hozzászólások egy részét, ismertetve a párt és a kormány képviselőinek e kérdésekben kifejtett álláspontját. De igazán képet rajzolni az egészről, bizony nehéz feladat. Mert minden óra hozott valami érdekeset. Személyes találkozásokat, beszélgetéseket, a hivatalos jelentésekbe bele nem férő nagyon is szubjektív élményeket. Hogy is volt? Kétmonda- tos hírben szerepelt, hogy megyénk egyik képviselője is szót kapott. De mennyi közös izgalom előzte meg ezt a felszólalást. Kezdve attól, hogy már a felfelé vivő úton kötetnyi tanács hangzott, el arról, mit mondjon még Jenéi Artúrné, aki hozzászólásra készült. Ha mind elmondta volna, nem két-három perccel lépte volna túl a „kiszabott időt”, hanem órákkal. Mikor a tanácskozás soros elnöke bejelentette, hogy dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter hozzászólása után ő következik, mindanyAz eredmény biztató nyiunkat elfogott az izgalom, jó, jó, de olyan komoly beszéd után vajon figyelnek-e eléggé? S mikor indult volna, huszonegy szempár leste aggódva. S milyen büszkék voltunk arra — akár magunk mondtuk volna el —, hogy ő volt az egyetlen hozzászóló — az országbeliek közül, akiknek szavait közben is taps szakította félbe, hogy Borbély és Sághy elvtársak fel-fel jegyeztek adatokat. Hogy „odafigyeltek”, ahogy mondani szokás. Mert nagyon komoly gondokról szólott. A nők tanulásáról, amelyen múlik a fizetés, az előbbre- lépés, a megbecsülés. S milyen szívet melengető volt a kis Hacsavecz Kati, amint áhitatosan megállt a kupolacsarnokban. Ahogy szinte lábujjhegyen ment be az országgyűlés termébe, megnézve, hol ülnek a „honatyák a s ahogy lelkendezve beszélt húsz éve minden meghatottságával arról, milyen jó, hogy idejött. S amilyen talpraesetten mondta el a véleményét arról, megkapott e mindent a tanácskozástól, amit várt. Többen, akik részt vettünk az 1971-es nőkonferencián, sokat gondolkoztunk azon, tud-e annyit adni, mint az az első, ahol komoly javaslatok születtek törvényes jogalkotásra, ahol izzóan röppentek a szavak a legnagyobb gondokról. Mire végefelé jártunk a tanácskozásnak, akkor éreztük, tudott. Nem azt a „harcrakész” hangulatot árasztotta, de más formában, ez is előbbrelépést hozott. Nagyon megfontoltan, a további lépésekről tanácskozott itt mindenki. Már nem szü- lehettek olyan forradalminak számító javaslatok — mint pl. a névviselés —, de sem súlyában, sem fontosságában nem volt kevesebb az, hogy szavakba öntődött, nyíljon meg minden kapu a nők előtt. Mert, bár sokat haladtunk, még messze vagyunk az elégtől. S mindez úgy mérlegelve hangzott el, hogy számba vette mindenki azt, ami van, amit lehetséges elérni, s azt is, hogy a nőkön nagyon sok múlik. Rendeletekkel nem lehet előítéleteket megválPanasz nyomában, Kálban Levél a festőktől A NagyaUöldl Kutató- és Feltáró Üzem dolgozói a Kőrösök és a Berettyó térségében szénhidrogén után kutatnak. Eddig 23 kutatófúrást végeztek el, az eredmény biztató. (MTI fotó — Balogh P László — KS) Levélben jött a panasz a szerkesztőségbe: a Heves megyei Szolgáltató Vállalat káli üzemének festőműhelyében a dolgozók, hogy úgymond, a legkevésbé sem ideális körülmények között végzik mindennapi munkájukat. A bejelentés — amire utóbb a helyszínen hivatkozom — láthatóan meglepi Síké Béla telepvezetőt. — Ha az állításnak valóban komoly alapja lenne — mondja —, bizonyára már régen elmentek volna az emberek az üzemrészből. Az utóbbi esztendőben azonban mindössze egy szaktársunktól váltunk meg, de távozásának, tudomásom szerint, semmi köze nincs a munkahelyi állapotokhoz ... Egyébként tény, hogy a részleg veszélyesebb terület a többinél, hiszen itt sok vegyszerrel dolgoznak. Tudjuk is a kötelességünket: a munkásokat rendszeres orvosi ellenőrzésre kötelezzük. toztatni, akaratán kívül nem lehet senkit sem megváltani. Sokunknak jelentet kedves élményt, hogy találkoztunk Fanni Edelmannal, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség főtitkárával, sokan várták Turgonyi Júlia felszólalását, aki megszokott közvetlenséggel fejtett ki tudományos nézeteket nem középiskolás fokon, de mindenkit tanítva. S felejthetetlen este volta Vasas-székházban, ahol a külföldi delegációk köszöntötték a hatszáz résztvevő személyében az egész magyar nőtársadalmat. Tanácsokat adtunk és kaptunk, újabb ismeretségek szövődtek a megyék delegációi között, afféle módszer- vásárnak is beillő be. égetések folytak a folyosón. Mert ki ne gondolta volna, hogy nálunk is meg kellene próbálni azt, amit Kakucsi Gab- rielláék csinálnak a Fehér Akác Tsz-ben, hogy két falu közösen építi óvodáját. Vagy ki nem sorolta volna fel magában a lehetőségeket és a valóságot, mikor Nagyváradi Istvánná, a dunaújvárosi igazgató arról ejtett szót, jobban figyelembe kell venni a káderutánpótlásnál a nőket. A gyermekélelmezés, a szakmunkásképzés mindenki gondja volt, és az ma is. Elgondolkoztató kérdése volt Mikó Jánosnénak, az Ózdi Kohászati Művek egyik dolgozójának, hogy vajon minden felelősség az üzemeké a közoktatásban? Nem kellene korábban, többet tenni azért, hogy a harmincévesek ne a gyárban fejezzék be a nyolc osztályt? Ki győzné felsorolni a számtalan gondolatébresztő javaslatot, vagy éppen gondokat tolmácsoló szavakat. Másfél napig a nőké volt a Parlament. S hiszem, hogy ez a másfél nap hasznos idő volt. Űj elképzeléseket, terveket szült, új tervekre ösztönzött. Mert ki tehetne többet a nőkért, mint mi nők? Deák Rózsi Negyedévenként vannak a vizsgálatok Egerben... Az üzemvezetőnek nincs kifogása a kérés ellen, készséggel elkalauzol a festőműhelybe. A helyiségben — ahol a délutáni műszakban éppen hárman foglalatoskodnak a kádak körül — szúrós, fojtós, küpnyfacsaró, kellemetlen szag fogad. Meg a három asszony csodálkozása. Láthatóan, nem számítottak idegen látogatására. Zavarba jönnek. Bizonytalanul válaszolgatnak. Nincs különösebb hiba, nem érzik magukat rosszul, jó az étvágyuk — magyarázzák. — Levélről, levélíróról nincs tudomásuk. Vajon ki küldhette...? — találgatják egymásra nézve. _ Kis idő múlva azonban őszintébbek, bátrabbak lesznek. Káló Jánosné megoldja a nyelvüket: — Hát, az az igazság — beszéli Kalóné —, hogy azért kellemesebb helyet is elképzelnénk magunknak! Mert bizony, mint bárki más észHa egyszer valami miatt összeszólalkoznának a nők és a férfiak a gyöngyösoroszi Február 24. Tsz-ben, valahogy így perlekedhetnének egymással: — Mire vágtok úgy fel, hiszen mi tartunk el titeket is. Mi lenne belőletek nélkülünk, nők nélkül? — Ugyan már! Méghogy az asszonyok tartanának el bennünket? És mi lenne belőletek, ha mi nem ülnénk oda a gép kormánykerekéhez? Ilyen szóváltásra aligha kerül sor valaha is, de a képzeletbeli civódás mégis jelez valami fontos dolgot. ★ — A társadalom általános fejlődésével együtt változott a nők helyzete, de a teljes egyenjogúságért folytatott küzdelem még nem tekinthető befejezettnek. A nők jogainak érvényesülését még számos tényező akadályozza, amelynek gazdasági, társadalmi és tudati-szemléleti okai vannak. Ez a megállapítás a mezőgazdaságban dolgozó nőkre is vonatkozik. Ezeket a szavakat, megállapításokat a tsz közgyűlésén a nőbizottság elnöke, özv. Horváth Kálmánná mondta el. De nemcsak ezeket, hanem még többeket, másokat is. Akik hallgatták a beszámolót, megállapították, hogy az nagyon igaz dolgokat tartalmaz. Mentes a túlzásoktól, az elfogultságtól, nagyon valóságos helyzetet körvonalaz. Ebben a szövetkezetben — ahogy szokás mondani — „törődnek” a nőkkeL ★ A tsz legfontosabb üzemága a szőlészet. Ebben egyetlen brigád dolgozik, a nők brigádja. Minden munkát ők végeznek el a szőlőtőkék között, metszenek, kapálnak, szüretelnek, ahogy jön a sora. A nők munkahelye a műanyagüzem is. Itt három műszakban kell a gépeket kiszolgálniuk. A nők ezt is vállalják, mert az éjszakai pótlék sem megvetendő tényező. A fűrészüzemben a férfiaké a munka nagyobbik hányada, a nők inkább csak a könnyebb tennivalókat végzik. Ha pedig gépről van szó, bármilyenről, ott már csak férfi jöhet számításba. Ilyen a munkamegosztás Gyöngy ösorosziban. De hát nemcsak ebben a tsz-ben szokás a gépre a férfit ültetni, a kapa végére pedig az asz- szonyt állítani. Azon ugyan lehet vitatkozni, hogy hol reveheti, a vegyszerektől, a mérgező anyagoktól eléggé rossz itt a levegő, gyakran megfájdul a fejünk. Cseppet sem véletlen, hogy nem akárki bírja az újabb érdeklődők, jelentkezők egy-kettőre továbbállnak! Mi is inkább csak azért maradunk, mert már hozzászólunk mindenhez. S tudjuk: valakinek feltétlenül el kell végeznie az itteni feladatokat is. — No, meg aztán a kereset sem éppen utolsó: veszélyességi pótlék nélkül is annyi pénzt adnak, mint az üzemben sehol másutt — folytatja Balázs Józsefné. — Nekünk ugyanis a 2500—2600 forint körül is megvan... Persze: a 105—110 százalékos teljesítmény mellett! — Itt nem jár veszélyességi pótlék? — Nem — f’Mi tömören Kerepesi Józsefné. — És védőételről, rövidebb munkavan ebben az egyenjogúság, de hát az élet ma még ilyet produkál szerte ebben a kis országban. Ha a statisztikát is segítségül akarjuk hívni, az derül ki, hogy ebben a termelő- szövetkezetben a dolgozóknak legalább a hatvan százaléka nő. Ök alkotják a többséget. — A vezetésben is hasonló az arányuk — közli Horváth Kálmánná, nem kis büszkeséggel. A részletek pedig: a brigád élén, a csapatok irányításában a nők kaptak szerepet. Azokban a bizottságokban is, amelyek „női jellegűek”. Bár a főkönyvelő is a gyengébb nemből való, a helyettese is. de termelés szakmai részét már a férfiak tartják kezükben. Ezen megint lehetne vitatkozni, de arról nem a férfiak tehetnek mégsem, ha agrármérnök vagy -technikus nem akad a nők között egy sem. ★ Minden nő elvégezte az általános iskola nyolcadik osztályát. A nyugdíjasok között még találni olyat, akinek nincs meg a végbizonyítványa. De a nők a szaktanfolyamokon, is jeleskednek. Most is1 ta" nul közülük kettő állami in- tézményben, a szőlőtermesztési tanfolyam hallgatóinak is nagyobb része kerül majd ki a nők köréből. Az arra érdemesek az elismerést sem hiányolhatják. Eddig hárman kaptak miniszteri kitüntetést, öten pedig Kiváló dolgozó-jelvényt vettek át. A szocialista brigádok versenyében a legjobb eredményt a nők érték el. A Dobó Katicáról elnevezett brigád már csatlakozott a csepeliek versenyfelhívásához. Ök adminisztratív dolgozók, ezért vállalták azt, többek között, hogy egy teljes napot töltenek a tsz földjén társadalmi munkában, amikor ezt a vezetőség igényli tőlük. ★ A műanyagüzemben megépítették a szociális létesítményeket, így már ott semmi panaszuk nem lehet a nőknek. Az óvoda is működik már, aminek a fenntartásához a nők vállaltak társadalmi munkát. Sokat segít a nőknek az a gyakorlat is, hogy a tsz a háztáji területeken is elvégzi géppel a permetezést, de a fuvarozást is, a termények beszállítását. időről sem hallottunk eddig. Pedig furcsa, hogy nem járA kollektív szerződés, vagy a munkavédelmi szabályzat valószínűleg egyértelműen felelhetne erre. Az asszonyoknak azonban sem az egyikről, sem a másikról nincs tudomásuk. Nem ismeri őket Káló Jánosné sem, pedig ő már a régebbi munkásokhoz tartozik, s — mint kiderül — 30 tagú szocialista brigád vezetője. Azt sem tudják pontosan megmondani, hogy legutóbb mikor voltak alaposabb egészségügyi vizsgálaton. De —ha körülményes, fárasztó is a megjelenés —, biztos, hogy többször jártak már az üzemorvosnál, Egerben. S úgy emlékszenek, hogy a doktor is felkereste a festőműhelyt. A helyzet meglehetősen kínos — viszont a levegő észrevehetően elviselhetőbbé válik. És Sike Béla is közlékenyebb lesz. — Van itt elszívóberendezés — mutatja az üzemvezető —, csak hát nem győzi erővel, ha kinn, ezzel a szel- lős függönnyel elválasztott szomszédos helyiségben a kollégák mindur.tr..':.n nyitva felejtik az égetőkemence súbertjét Tgy kicsivel A nőbizottság nem feledkezik meg az idős emberekről sem. Évente kis ünnepséget rendeznek a tiszteletükre, ahol szíves szóval, a magúit által rendezett műsorral igyekeznek jó hangulatot előteremteni. Most a Páva-kört alakítják meg. A művelődési otthon élére új női igazgató került, ő serkenti az asszonyokat a közös éneklésre. ★ A pártalapszervezet titkára Zimány Kálmán. A véleményét kértük. — A nőbizottság munkája elismerésre méltó — mondta. — Elvégzik a munkájukat, a nők szorgalmasak a gazdasági teendőik ellátásában is. Termelőszövetkezetünk vezetősége minden támogatást megad a nőbizottságnak is, a tsz-ben dolgozó nőknek is. Azt szeretnék a mi tsz-tag- jaink, ha a nőbizottság vezetői a munkahelyükön is gyakrabban keresnék fel őket, hogy maguk gyűjtsenek tapasztalatot a nők munkájáról, ott, a helyszínen válthassanak szót egymással a mindennapi dolgokról is, a főbb kérdésekről is. Jogos kívánság ez. Nádasi Kálmán, a tsz elnöke ezeket mondta: — Már csak arányuknál fogva is jelentős szerepük van a nőknek a gazdálkodásunkban. Ezt a tényt kifejeztük azzal is, hogy az utóbbi időben a jövedelmüket is: nagyobb mértékben növeltük. Ha a szövetkezeti átlagot száznak veszem, akkor a nőknél ez legalább harminc százalékkal több. Ami szintén nagyon lényeges, a műanyagüzemünkkel biztosítottuk a nők számára is az egész évi munkalehetőséget. Ezután is arra törekszünk, hogy minden jogos igényüket minél teljesebb mértékben kielégítsük. ★ Á nők, az asszonyok. De . sokszor elmondjuk, nem tudunk nélkülük élni. Így van ez a mezőgazdasági üzemekben is, ahogy az előbbiek is igazolják. Könnyű volna most szokványkifejezéseket használni a nők megbecsüléséről, általában is, konkrétan is, de az igazság mégis ott van, hogy mi férfiak még mindig adósok vagyunk, van mit törleszteni, sőt: egy életen át lesz mit törlesztenünk nekünk is, az utánunk jövőknek is. G. Molnár Ferenc nagyobb lígyelmességgel a huzat nem vinné át a gázt a festőkön. Nemegyszer szóltam már miatta, de úgy látszik, hogy minden szavam falra hányt borsó! Különben az idén jelentősebb korszerűsítést tervezünk megint a telepen. Legalábbis előadtam már néhány kérésünket, s a vállalatvezetőség megígérte, hogy teljesíti. A munkák során a kemencét szeretnénk kivinni a mostani helyéről, s nagyobb teljesítményűre cseréljük a ventillátort a műhelyben. Javasoltam, hogy a festők részére biztosítsanak 20 százalékos veszélyességi pótlékot, s az emberek kapjanak védőételt. Annyit kérünk, amennyit megérdemlőnk. Ez az üzem ugyanis például tavaly is a vállalat árbevételének 40 százalékát adta, s a kilencmilliós nyereséghez hétmillióval járult hozzá. Mégis, hogy mást ne mondjak: itt a legalacsonyabb a bérfejlesztés, az átlagbér ... A levél, nos, az a levél tehát mégsem érkezett ok nélkül. S a jogos panaszokra — remélhetőleg mielőbb elfogadhatóan reagál majd a vállalat vezetősége is. (OVÓnii J /
