Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-12 / 60. szám
Lehetőségek parlagon '„A töld a Magyar' Népköztársaságban — tulaj- dottf orma jatol függetlenül — nemzeti kincs... Társadalmunk szocialista fejlődésé szükségessé teszi, hogy minden termelési eszköznek. így a földnek a hasznosítása is, feleljen meg a társadalom, a dől* gozó közösségek, az állampolgárok egyetemes érdekeinek”. (Az MSZMT programnyr latkozatábóL) Megdöbbentő, mekkora éa milyen gyors a változás. Ahol még néhány évvel ezelőtt kert, gyümölcsös vagy szántóföld nyújtózkodott, üzemek, gyárak, új épületek nőttek ki a földből, adnak munkát és hajlékot több ezer családnak. A gazdasági, ipari, kulturális fejlődés azonban — és erre sokszor nem gondolunk — azzal is jár, hogy a mezőgazdaságilag hasznosított terület évről évre fokozatosan csökken. Megyénkben az utóbbi tíz évben az ipar fejlesztése, a város- és községfejlesztés, valamint útépítés céljára 4900 hektár földet vettünk igénybe. A Thorez külszíni bányaművelés, a kiskörei vízlépcső, a Bélapátfalván épülő cementgyári az új 3-as út és az épülő M3-as autópálya — hogy csak néhány példát említsünk — jelentős nagyságú és általában nem mostohán fizető vagy meddő, hanem jó minőségű földet igényelt Fogy tehát megyénkben is a művelhető, a termékeny föld, a termőtalaj és — ez természetes. Természetes, mert sem lakóházakat, sem gyárakat nem lehet a levegőbe építeni. Az viszont már kevésbé elfogadható, hogy jelentős földterületek parlagon, meg- műveletlenül hevernek, részben a földhasználó hibájából, részben — és ez elfogadható — a terület természeti adottságai miatt. Megyénkben 1975-ben 2149 hektár megműveleüen terület volt A tanács szakigazgatá- bí szervei és a mezőgazdasági üzemek intézkedése és együttműködése eredményeként a parlagterületek nagysága jelentősen csökkent, jelenleg a megmüveletlen mezőgazdasági ingatlanok nagysága 652 hektár. (Eger város és az egri járás terület 557, Gyöngyösön és a gyöngyösi járásban 83, Hatvan területén pedig 12 hektár). UGYANCSAK VÁLTOZATLANUL gondot jelent a „vetetten” területek nagysága, amely az elmúlt évben 6950 hektár volt megyénkben. Ezen túl a nem művelt szőlő- és gyümölcsösterületek is jelentősek: ezért 1976-ban 1240 hektár szőlő és gyümölcsös nem termett. Kétségtelen az, hogy ebben az állapotban döntő szerepük van az időjárási s a természeti viszonyoknak, a művelés tárgyi feltételei hiányának, de nem kis mértékben a munkaszervezés — enyhén szólva gyengesége — is közrejátszott ebben. Márpedig azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak — nem állunk olyan jól —, hogy ezeknek a területeknek a terméséről lemondjunk, hogy lehetőségeinket parlagon hevertet- hessük. E földek adta gyümölcsre és kenyérre is szükségünk van. A megyei párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén — a megyei tanács elnökének előterjesztése alapján — megtárgyalta a megyében levő parlagföldek hasznosítását és intézkedési tervet fogadott el a mezőgazdasági rendeltetésű földek maradéktalan hasznosítása érdekében, Hangsúlyozta a megyei párt-végrehajtóbizottság, hogy s parlagföldek hasznosítása nem egyszerűen gazdasági kérdés, hanem nagyon fontos politikai ügy. Társadalmi érdek, hogy minden talpalatnyi földet rendeltetésszerűen hasznosítsanak. Ezek egyébként kifejezésre jutnak a földvédelmi jogszabályok rendelkezéseiben is, amelyek kötelezően előírják a mezőgazdasági nagyüzemek, a földtulajdonos, a föld használója számára a földek megművelését, másrészt a hatóság számára a művelést elmulasztó földhasználókkal szembeni eljárást. Ezeknek a rendelkezéseknek érvényt kell szerezni. A MEGMÜVELETLEN FÖLDEK használatba vétele érdekében nagy erőfeszítésre, hatékony intézkedésre van szükség. Ezzel kapcsolatban a tanácsi szakigazgatási szerveknek, a földhivataloknak és más intézményeknek, a mezőgazdasági nagyüzemeknek a megyei párt-végrehajtóbizottság megszabta a tennivalóit, és azt kéri, hogy már most. a tavaszi munkákra való felkészülés során fordítsanak megkülönböztetett figyelmet az 1976-ban parlagon, illetve vetetlenül maradt területek hasznosítására, — mert ez valamennyiünk érdekét szolgálja. p. j. Lesz elég vetőmag | II w || a A napokban megyénk több községében arra panaszkodtak, hogy nincs elég mag a tavaszi vetéshez. Aldebrőn, Feldebrőn, Egerfarmoson és Mezőszemerén például azt tették szóvá, hogy gondot jelent a petrezselyem-vetőmag, az egri járás több településén viszont azt panaszolták, hogy nehézséget okoz a dughagyma beszerzése Ha van, akkor a magán- kereskedők drágán, kilóját 90 forintért adják. Az észrevételeket továbbítottuk a Vetőmag Vállalat ■ Észak-magyarországi Központjának. Varró Imre főmérnök érdeklődésünkre elmondta, hogy Aldebrőn, Feldebrőn, Egerfarmoson és Mezőszemerén a községi boltok kevesebb vetőmagot, főleg petrezselyemmagot rendeltek, mint amennyit a kiskerttulajdonosok igényeltek. Ezért a vállalat várja az üzletek újabb megrendeléseit A dughagymával a községi boltokat a fogyasztási szövetkezetek és a SZÖVTER- MÉK látja el. Mint a SZÖV- TERMÉK-nél megtudtuk, az esztendő első két hónapjában valóban kevés dughagy- mat tudtak szállitani. Ennek pótlására a Vetőmag Vállalat Észak-magyarországi Központja 30 ezer tasak hagymamagot kínál, várva a megrendeléseket. Lézersugár a bányában As oroszlányi szénnyedencé* ben négy bányát nyitnak a tervezett dunántúli gyűjtő- erőmű kiszolgálására. Ezek közül elsőnek Márkushegyi- ben indul meg a termelés. A bányászok most az 54 millió tonnás szénvagyonhoz vezető lejtős akna építésén dolgoznak. Nemsokára megkezdi munkáját egy szovjet gyártmányú szénkombájn, amelyet lézersugár vezérel. Képünkön: a nagy teljesítményű szénkombájn, felette a lézer fénysugara latható. (MTI fotó — Csikós Gábor felv. — KS) KÉZ KEZET MOS. Isme* rős a mondás? Akkor nincs is szükség, hogy bővebben magyarázzuk, mit jelent e sok évszázados tapasztalatra épült népi mondás. Kéz kezet fog. Voltaképpen ez is érthető, világos fogalmi kép: benne van az egymást segítés gondolata. Lám, mi mindenre alkalmas a kéz. és mi mindent ki lehet fejezni a kezek tevékenységével is. Detken kéz kezet fog. Mármint a tanács és a termelőszövetkezet „keze”. * Néhány esztendeje — ma is találnék erre bizton és sajnos péidát — egyik községi tanácsunk elnöke és a termelőszövetkezet elnöke között az egész falu előtt és a kajánkodók nagy örömére folyt az istentelen huzakodás: ki a legény a csárdában. Más szóval: ki az úr a faluban? A tanács elnöke-e, aki az államhatalmat képviseli, a hivatalt is jelenti, vagy a szövetkezet elnöke az, lévén, hogy nála a pénz, a gazdaság, állván mögötte a termelőszövetkezeti gazdaság. A vita azóta megfelelően eldőlt: egy se úr már ott, ahol az élre választották meg őket és nem a falu urainak. Azóta egyik se elnök és ha jól tudom — bevallom, nem tartottam fontosnak azóta se utánanézni a dolognak — még a faluból is elkerültek. Nomármost. Itt van ez a Detk. Tanácsilag ide tartozik Ludas, a szövetkezethez meg még további két község: Halmajugra és Nagyút. Köz- igazeatásilag vagy két és fél ezer ember sorsa, dolga, ae gazdaságilag, közvetve is meg közvetlenül, majd még egyszer annyié. A szövetkeKéz kezet fog zet országos hírű és nincs oka senkinek megsértődnie, ám Detk neve nem másért, mint éppen a szövetkezete miatt lett ismert. Az elnöke Szabó Imre, hosszú évek óta áll a tagság bizalmából a szövetkezet élén, országgyűlési képviselő is, egyszóval igencsak ismert embere az ország közéletének. A községi tanács elnöke K oncsos István, ugyanezt megelőzően már több mint másfél évtizede szolgálta a tanácsot és a választókat, mint vb-titkár Ludason és már itt is a negyedik éve elnöke á tanácsnak. Jó szakembernek ismerik és ismerik el, de hát „kisebb” ember mégiscsak — gondolhatná a funkciókat méricskélni szerető ember —, mint ama ’ másik elnök. Hogyan fér meg a két dudás egy csárdában? + A JÖ MÚLTKORIBAN Detken járván időt szakított Szabó Imre — nem uradzás ma már, hogy bizony a szövetkezeti elnökhöz is illik és kell előre bejelentkezni —, hogy bár hívatlan, kéretlen jöttem, szót váltsunk egyről és másról. Valahogy „feljött” a beszélgetés során az a régi és már idézett történet a kivagyoként játszó két elnökről. Szabó Imre először döcögve nevetett egy sort, aztán megcsóválta a fejét nagy értetlenül: — Á, bolondok azok... Bizonyisten bolondok.. Még, hogy ki az úr a faluban? Hát a falu. A lakosság. A tagság. Engem a szövetkezeti tagság ide választott elnöknek, a tanácselnököt, meg az állampolgárság oda, a tanács élére. Az egyik gazdaság, termelőüzem, a másik meg államhatalom... Világos ez... Hát persze, hogy világps, ott, ahol tudnak es akarnak világosan látni. Koncsos Istvánnak persze voltak másfajta tapasztalatai is... — Azért van több pénze egy szövetkezeti elnöknek, mert ő is több, mint egy tanácselnök... Hát akkor meg mennyivel kevesebb egy szövetkezeti elnöknél egy vb-titkár — következett logikusan a „szövegből”, amelyet most idéz nekem rossz ízű emlékként a detki tanács elnöke, hogy a csendes szoba mélyén faggatom, milyen tanácselnöknek lenni egy olyan erős szövetkezet árnyékában, mint a helybeli? — Árnyékában? A fényében. .. — helyesbít és igazítja fogalmazásom jó irányba Koncsos István, s mintha csak összebeszélt volna „Imre bácsival”, már teszi is hozzá: ' — Ő ott, én itt. Mindegyikünknek megvan a maga dolga és feladata. Az lenne csak szép dolog, ha én beleütném únos-untalan a szövetkezet irányításába az orrom, Imre bácsi, meg fúrton- fúrt a tanáccsal törődne, hogyan végzi az a munkáját.. .• Ehelyett segítjük egymást. És bevallom őszintén, hogy miután mi kisebb tanács vagyunk, a szövetkezet meg nagy, hát ők adják a többet, ■nem mi... — Én is detki vagyok. Ha a tanácsot segítem, magamnak segítek — mondta ezt igy valahogy Szabó Imre a félévnél is régebbi találkozáskor, ám ez a térben és időben is jól elválasztható dialógusa a két elnöknek, most jól rímel egymásra: dramaturgiailag megszerkesztve szinte. Pedig csak az élet, a józanság, a kellő emberi és vezetői intelligencia dramaturgiája az egész. Csak?! SZEMBEN A KÖZSÉGI tanáccsal, emeletes épület nyújtózkodik a napfényben, még bizony pőrén, mert késtek az építők, s néhány hónap kell ahhoz, hogy • átadják. .. A gyógyszertárat, az orvosi rendelőt benne, meg a hozzávaló lakásokat is, amelyeket fiatalok, orvosok és gyógyszerészek lakják majd. Több mint hatmillió forintba kerül ez az úgynevezett egészségügyi kombinát, s ehhez kereken egymilliót ' adott a szövetkezet. — De mindenhez ad pénzt, hogy már néha szégyelljük is. No persze nem olyan nagyon — teszi hozzá nevetve Koncsos István, s már sorolja is, hogyan éoült Ludason ugyancsak egymillióért., ez is tsz-pénz, megfelelő út, hogyan kap az óvoda, a napközi., a bölcsőde, ha kell munkaerőt is, de pénzt az üzemeltetéshez mindig. — A mi évi pénzünk 200 ezer foA marxizmusról —népszerűén A társadalmi termelés hatékonysága A társadalmi termelés hatékonysága a népgazdasági szintű eredményesség mértékfogalma: arról tájékoztat, mennyire valósul meg a „legkisebb ráfordítással a legnagyobb eredmény” követelménye. Azt juttatja kifejezésre, hogy az újratermelés — tehát a népgazdaság működése — mennyire gazdaságos, mennyire eredményes. A népgazdasági újratermelési folyamat hatékonysága többféleképpen fokozható. Egyrészt olyan termékek és szolgáltatásak létrehozásával, amelyek a szükségleteket — mind a belső, mind a külső piacokét — jobban elégítik ki. Fokozható a hatékonyság a termékek és szogláltatások gazdaságosabb előállításával. Aktív szerepe van a hatékonyság javításában a növekvő munkatermelékenységnek, a holtmunka-ráfordítá- sok csökkentésének, az ezzel egybehangzó termelési és gyártmánystruktúrának, általában minden gazdasági tevékenység — beruházás, készletezés — jobb végzésének. A hatékonyság fokozásának eredményeképpen gazdasági erőforrások szabadulnak fel, s ezáltal a nemzeti jövedelem növelésének pótlólagos forrásai állnak a társadalom rendelkezésére. A hatékonyság nemcsak népgazdasági szinten, hanem részterületeken, iparágakban és vállalatoknál is vizsgálható. Ebben az esetben a konkrét tevékenység ráfordításait, költségét vetik egybe az eredménnyel. 1 Az iparág, vagy a vállalat tiszta jövedelme, nyeresége azonban még nem á hatékonyságot fejezi ki, ehhez figyelembe kell venni a kapcsolódó és tovagyűrűző hatásokat is; az adott vállalattal, vagy ágazattal gazdaságilag összefüggő területeken. Pl. egy fémek és faáruk helyettesítésére alkalmas műanyagot előállító vegyipari vállalat termelése a költségek és az árbevétel kapcsolatában adott esetben gazdaságtalan lehet, ám a termelő tevékenység népgazdasági szinten mégis hatékony, ha a műanyaggyártás kevesebb társadalmi ráfordítást igényel, mint az általa helyettesíthető fém- vagy fatermék előállítása. Más kérdés, hogy a műanyaggyártás gazdaságossá való tétele tovább javítja a termelő tevékenység, társadalmi hatékonyságát Népgazdasági egyensúly A gazdaság olyan állapota, amelyben a fontosabb erőforrások, termékek és szolgáltatások kínálata és kereslete összhangban van egymással. Az egyensúly mindig közelítő jellegű és részegyensúlyok összességéből áll össze. Nem mechanikus összegzése az előbbieknek, hanem szintézise. Az egyensúlyi helyzet csak mint tendencia érvényesül, az időről rint. És ha bármennyi társadalmi munkát is szerveznénk hozzá, nem jutnánk nagyon messzire vele. Nem lenne itt se vízvezeték, se új iskola. Mert két év múlva, ha az építőipar is úgy akarja új iskolát avattunk Det- ken... És ehhez is ad például kétmilliót a szövetkezet. — És mit ad a tanács? — Nem is keveset azért. A kötelességünket teljesítjük. Jól és gyorsan. ' Egy ilyen szövetkezetben sok a beruházás, az építkezés, ehhez sok papír, engedély, állami jóváhagyás, nemegyszer jogi segítség is kelletik. .. Hát mi ebben segítünk. Közvetve persze megint magunknak. A detkiek- nek... Csak időnk lenne több... — Az idő, az a kevés... — sóhajtott volt annak ideji beszélgetésünkkor Szabó Imre, hogy értettem a szóból, bár ö legkevésbé sem rám gondolt, hogyan lógja az újságíró a szövetkezeti elnök idejét A rendszeres találkozásra jut kevés idő. A kötetlen csevegésre a tanács elnökével, hogy így közösen töprengjenek, formálják a falu holnapját. A falvak holnapját. A detki szövetkezeti tagokét és a Detken . lakó ipari munkásokét. MERT VOLTAKÉPPEN itt minden egyre megy ki: szebb, jobb, gazdagabb és nyugodtabb élete legyen a helybélieknek. A szövetkezet jóvoltából is, meg a tanács szándéka szerint is. * / Kéz kezet mos? ' Kéz kezet fog! Gyurkó Géza időre létrejövő részleges egyensúlyhiányok feloldása fontos feladat a népgazdaság tervszerű irányításában. Az egyensúly hiánya — bármely területen jelentkezik — mindig gondot okoz, ellenakciót sürget. Napjainkban külgazdasági vetület- ben bomlott meg az egyensúlyi helyzet: mind 1974-bén, mind 1975-ben az ország behozatala lényegesen magasabb volt, mint kivitele, ennek következtében nemzetközi árucsere-forgalmunk sem volt kiegyensúlyozott, több értéket, árut fogyasztottunk, használtunk fel, mint amennyit a ténylegesen megtermelt nemzeti jövedelem tartalmazott. Épp a külgazdasági egyensúly javítása, helyreállítása érdekében ebben a tervidőszakban nem használhatjuk fel belföldön a mindenkori nemzeti jövedelem egészét, annak egy részét külföldön kell felhasználni, azaz exportálni kell. A költségvetés kapcsán is beszélhetünk egyensúlyról, vagy annak hiányáról. A költségvetés egyensúlyhiánya sem pozitív jelenség. Ez azonban nem jelent feltétlenül a gazdaságon belül is egyensúlyhiányt. Elsősorban azt jelzi, hogy a költségvetés kiadásai meghaladják a bevételeket. A Hiányt azonban — pénzforgalmi szempontból — fedezi az egyéb pénz- tulajdonosok — vállalatok, lakosság — folyó évben fel nem használt, bankbetétekben elhelyezett pénze. A népgazdaság fejlődése akkor zavartalan, amikor egy-egy ötéves tervidőszak átlagában biztosítani tudjuk a külgazdasági egyensúlyt, a gazdaságon belül pedig a részterületeken sem jön létre nagyobb mértékű egyensúlyhiány. Mmüsm £* 1977. március 12., szombat > \ V
