Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-12 / 60. szám
Ki, hol kaphat állást ? Beszélgetés a pedagógusképzés gondjairól A kérdés most aktuálisabb, mint bármikor is volt Érthető, hiszen az új pályázati rendszer, alapozva a nagyon is valós népgazdasági érdekekre, sajátos körülményeket teremtett. Az is tény, hogy felsőfokú oktatásunk helyi vagy országos gondjai, az utánpótlás, a stafétaváltók nevelésének nemegyszer jelentkező nehézségei élénken foglalkoztatják az óvónők, a tanítók, a tanárok majd százezres táborát Ezekről a témákról beszélgetett munkatársunk Soós Károllyal, az Oktatási Minisztérium pedagógusképző osztályának vezetőjével. SEGÍTSÉG A HÁZASPÁROKNAK — A rendelkezés szükségességét általában megértették a fiatalok. Mégis akadnak joggal aggodalmaskodó ifjú házaspárok, akik úgy érzik, hogy a legtöbb helyütt hiába kopogtatnak, mi lesz velük, hol fogadják őket? — Hozzánk is befutottak a jelzések. Bajuk egyébként nem mai keletű, ugyanis a korábbi gyakorlat szerint se könnyen találtak mindkettőjük számára egyaránt kedvező állást. Igaz, a jelenlegi, a bizonyos mértékben korlátozott kiírások — elsősorban azokra a kisebb településekre várnak nevelőket, ahol igen nagy a tanárhiány — a választási skálát szűkítették. Nos, bízvást állíthatom: nem feledkezünk meg róluk és semmiképp sem kell — ez embertelen megoldás lenne — elszakadniuk egymástól. Az illetékesek — elsősorban a megyei művelődésügyi osztályok és a főiskolák — feltétlenül megtalálják a megoldást. A jövő sokkal biztatóbb. Az ez évi tapasztalatokat ^ — természetesen a kedvezőtleneket is — értékeljük és igyekszünk az elhelyezés eddiginél jóval megnyugtatóbb változatát kialakítani, olyat, amelyik a korábban előre nem látott mozzanatokkal is körültekintőbben számol. Egy viszont pillanatnyilag is tény: sokkal kevesebben szereznek diplomát, mint amennyi pályakezdőre számítanak a különböző oktatási intézményekben. Ez azt jelenti, hogy senki sem marad katedra nélkül, hiszen valahol, valamelyik iskolában mindenképpen hasznosíthatja felkészültségét. pességgyarapodás is befolyásolja a pedagógusszükséglet változását. Emiatt keresnek tanítókat Budapesten is. Eddig nem ismertük eléggé a pedagógustársadalom belső mozgását, a létszám nehezen követhető módosulását így aztán a beiskolázási arányok nem mindig a későbbi, valós igényeknek megfelelően formálódtak. Pontos szakos összetételt aligha teremthetünk, de a tervezési munka színvonalát feltétlenül javíthatjuk. Az angol nyelv tanítása kétségkívül társadalmi igény. Az iskolák azonban nem éltek az újszerű lehetőséggel és rendkívüli tárgyként sem lelkesedtek érte. Igen, ebben az esetben valóbán nem számoltunk ezzel a tartózkodással. Azt hittük, az oktatási intézmények kapva kapnak a pedagógiaszakos fiatalokon. Kollégiumi nevelők, nevelési igazgatóhelyettesek, úttörő-csapatvezetők lehettek volna belőlük, hiszen ők többi kollégájuknál jóval szélesebb körű pedagógiai felkészítést kaptak. Máig is azt vallom, nem az elképzelés volt rossz, hanem a fogadtatás lett kedvezőtlen. KEVESEBB ELSŐÉVES — A kérdésnél maradva: végül is mi lesz az angol, a pedagógia szakosok sorsit? — Másik szakjuk szerint pályázhatnak a meghirdetett állásokra. S ha ez például magyar — amit nagy óraszámban tanítanak —, akkor nem okoz gondot az elhelyezkedés. Vigasztaló, hogy az 1978-ban bevezetendő új általános iskolai tantervek jobb körülményeket teremtenek, s ez az idegen nyelv is lehet fakultatív tantárgy. A fiatal tanárok addig is sokat tehetnek az ügy érdekében, ha kedvük tartja, akkor a művelődési házakban tanfolyamokat szervezhetnek. A minisztérium okult a tényleges „kereslet” tapasztalataiból, s már a jövő tanévtől — egyes szakokon — erőteljesen csökkenti a felvételi keretszámokat. Lényegében ez történik az angol, a pedagógia esetében. — Ma még jelentős az óvónőhiány, de országszerte több helyütt működnek azok a szakközépiskolák, amelyek érettségizett szakembereket bocsátanak ki. Idővel nem kell tartanunk a túlképzéstói? — Az igényekhez alkalmazkodva szabályozzuk az ütemet. Ha csökken a szükséglet, akkor lassítjuk a tempót. SEGÍT A SZÁMÍTÓGÉP — A tervezésre visszatérve, önként adódik a kérdés: mi a garancia arra, hogy a későbbiek során nem adódnak ilyen hibák? — Elsősorban az új pályázati rendszer léte, ez ugyanis szélesebb körű tájékozódást biztosít számunkra. Néhány év múltán sokkal világosabban látjuk majd a valódi igényeket. Annál is inkább, mert az illetékesek már tavaly hozzáfogtak az országos pedagóguskataszter elkészítéséhez. Ez a nyilvántartás hiánypótló jellegű munka lesz, és fényt derít a legfontosabb Összefüggésekre. A munkálatokban természetesen hadba vetjük a legkorszerűbb eszközöket, a nagyszabású feladattal az Egyetemi Számítóközpont komputerei birkóznak meg. Bízunk abban, hogy ezután valóban hosszú távra szóló objektív tervezés bontakozhat ki. A PROTEKCIÓ ELLEN — Az irányított elhelyezkedés — bármennyire szükséges is — számos megkötöttséget jelent. Ebben a légkörben a kisebb bosszúságok is hatványozódnak. Egyes hallgatók — előírás ide, vagy oda — megegyeznek az igazgatóval, s a jobb képességű pályázók elől megszerzik az állást. Ezzel kapcsolatban a minisztérium álláspontja? — A rendelkezés előírja — s ettől egyetlen iskolai vezető sem térhet el —, hogy figyelembe kell venni a főiskolai bizottság által készített — a tehetséget, a szorgalmat, a társadalmi aktivitást értékelő — ajánlási rangsort. Ha ettől eltérnek, a döntést írásban kell indokolniuk. Mindenfajta visszaélés ellen szigorral lépünk fel. Az ilyen jellegű panaszokkal a miniszter kiemelten foglalkozik. Azt akarjuk — és ez természetes igény —, hogy a nemes versengésben a sikerre leginkább jogosultaké legyen a pálma. Pécsi István Ark. ÍNYIN, L. OSZADCSUK Csak most az egyszer TANÍTÓK ELŐNYBEN — Ez az összkép. A részletek azonban kevésbé rózsásak. A magyar—angol, a pedagógia—biológia szakosok — s ez nemcsak egri, hanem országos jelenség is — például hátrányos helyzetbe kerültek. Ügy tűnik: majd hogy feleslegesen képezték őket. Vajon mi lehet e tervezési hiba oka? — Mindez lényegében igaz. A példaként említett szakpárokon valóban többen végeznek ez évben, mint amennyit jelenleg az iskolák igényelnek. Hadd mondjam el mégis, hogy ez rendkívül bonyolult, meglehetősen szerteágazó témakör. Bármennyire igyekszünk is, egyes esetekben mégsem tervezhetők pontosan a beiskolázási létszámok. A megyék, a városok igényei folyvást változnak, a tantestületek összetétele évről évre formálódik. Nem mindig sejthetjük például, hogy az iparfejlesztés következtében a településviszonyok hogyan változnak. A fővárosban és a vidéken szinte gomba módra nőnek a jókora lakótelepek. Ide — méghozzá gyorsan! — nevelők kellenek, és őket nem lehet mindig a korábbi iskolákból átcsoportosítani. Az egyes szociálpolitikai kedvezmények és a GYES kedvező hatása, a viszonylag gyors ütemű néÁltalában ezzel kezdte: — Csak most az egyszer segíts rajtam! Neked príma lengyel öltönyöd van. Kimondottan illik rám. Másával színházba mennénk. Ugye, megértesz engem? Megértettem. Pása nem először hódította meg Mása szívét az én svájci órámmal, eredeti magyar • mandzsetta- gombommal, szíriai nyakkendőmmel. Legutóbb így szólt: — Ments meg, barátom! A te... szóval a te ruhatáraddal már majdnem révbe értem Másánál. Most sokkal többről van szó! Add át a slusszkulcsodat. ígérem, nem bánod meg! Itt a nagy lehetőség! Megértesz, ugye? Persze, hogy megértettem. Meglágyult szívvel átadtam neki a „Zaporozsec” kulcsát. — öregem! A nő majdnem elájult a gyönyörűségtől! — kiáltotta másnap Pása. — Még egy utolsó bevetés és a kislány... Az utolsó, Mása elleni bevetés munkahelyemen bontakozott ki. „Nyomda”—a lakásban Beszélgetés az újságkészítés mestereivel Balra: egy hetilap címoldalának rajzolt tükre. Jobbra: elkészült a szövegek szedése, a rajzok kliséje. Ezután a rajzolt tükör szerint tördelik az oldalt. Ez az oldallevonaC Lapunk tördelőszerkesztője a szokottnál is nagyobb érdeklődéssel vette át ezt a kéziratot a szerkesztőtől, mert munkájáról: a lapkészítés titkairól szól. Ráírta a szedési utasításokat, berajzolta a tükörlapra és a nyomdába küldte, hogy a tipográfia eszközeivel a betűk szárnyán közvetítse az interjút Radios Vilmos és Ritter Aladár az újságkészítés, a tördelés nemzetközileg elismert tanárai, a szakma mester«. Megkértük: nyilatkozzanak a Laptervezés, tipográfia címen megjelent gyönyörű kivitelű, érdekes könyvükről. — Milyen újságot kíván a mai olvasó? — kérdezzük. — A tetszetős napilapot képeslapot, magazint szívesebben veszi kézbe az olvasó, örömmel forgatja, s a látványtól felbuzdulva jó érzéssel kezd az olvasáshoz, — kezdi Radics Vilmos. — Ebből az alapgondolatból indul ki könyvünk felépítése. Végigkísérjük a lap születését a szerkesztőségben és a nyomdában. — Milyen kérdésekre ad választ a könyv? ■— A laptervezés a központi'téma. Az újságíró megírja — Most az egyszer segíts rajtam! — könyörgött Pása. — A lány már majdnem az enyém, de... szóval a te kocsidhoz hiányzik a neved is. Érted, ugye? Mása már erősen érdeklődik a szakmám és a nevem iránt is. Megértheted: a te foglalkozásodat kell bevallanom. Röviden: add kis időre a szakmád és a neved. Mindezek után Mása vizitet tart az én kicsi, de különálló irodámban, ahol törvényes helyemen Pása trónol. — Kész! — kiáltotta lelkendezve barátom. — Mása hajlandó az utolsó lépésre is! Szeretné megtekinteni a lakásomat! Vagyishát — a tiédet... Merthogy nálam — ezt te is tudod —, ott vannak az öregeim, azonkívül a szomszédok, no meg az az istentelen zaj. Egész éjjel az utcákat róttam. Csak éjféltájt vettem a bátorságot, hogy becsöngessek hozzám. — Kit keres? — kérdezte sok-sok perc eltelte után Pása. Ja... Persze... persze... ismerlek. Csakhogy most nem érek rá. Gyere inkább holnap. Holnap reggel. De későn! A pályaudvar várótermében éjszakáztam, a köröttem cirkáló mindenre kíváncsi rendőrség kereszttüzében, csomag nélküli tranzit utasként Késő reggel felcihelődtem, hogy saiát lakásomba térjek. Ettől a nantól kezdve Pása teljesen megváltozott. Csöndben örvendeztem révbe ért magánélete miatt cikkét a fotóriporter képet a grafikus rajzot készít Ezekből komponál újságoldalakat a tördelőszerkesztő. Ez a tervezés. A tördelőszerkesztő tükörlapra rajzolja a leendő oldal tökéletes mását. A tükör vezénylőkönyv, amelynek alapján a nyomda elkészíti az újságot A rend a szépség forrása. A tipográfiai rend a tetszetős újság alapja. Ritter Aladár a ma és a holnap újságkészítéséről beszél: — Már ma betekinthetünk a jövő szerkesztőségébe és nyomdájába Erről is írunk. Az elektronikus, képernyős szerkesztés és a fényszedésű, számítógépes újság korszakába léptünk. Bizony Jókai Mór és Verne Gyula nagyon csodálkozna, ha betévedne egy modern szerkesztőségbe, vagy nyomdába... A Szovjetunióban például mesterséges hold segítségével vetítik át a moszkvai szerkesztőségből a sok ezer kilométernyire levő nyomdákba az újságoldalakat. — Milyen lesz az újság 2000-ben? — Nem hiszem, hogy a tv vagy a rádió néhány évtized múlva kiszorítja a nyomtatott újságokat. Még sokáig Tegnap azonban csöngettek. — Pása itthon van? — kérdezte köszönés nélkül egy szőke, utolsó divatlap szerint öltözött lány. — Pása nincs, — szóltam kiábrándultán. — Sőt, itt egyáltalán nincs... — Mása vagyok — szakított félbe, s ezt a felvilágosítást elégnek tartván, megindult egyenesen befelé. — Mása vagyok, nem érti? Pását keresem. Szörnyen izgulok, hol van. És éppen az esküvő előtt! A kocsiját a kapu előtt látom, de hol van ő maga? Ahogy ‘ kutatóan nézelődött, rajtam felejtette lehetetlenül kék babaszemeit, és hirtelen felfedezte rajtam a csodálatos lengyel öltönyömet. Figyelmesen megnézte jugoszláv cipőmet, szíriai nyakkendőmet. Kíváncsian meresztgette szemeit svájci órámra, magyar mandzsetta- gombomra, majd határozott hanghordozással szögezte le: — Maga megölte öt! És abban a minutumban elájult. Élesztgettem: — Jaj, ugye nem halt meg? Higgyen nekem, a föld alól is előteremtem magának Pását! — Mi az, hogy a föld alól is?! Hát már ott van? — És súlyos szempillái újra lecsukódtak. Rohantam Pasáért a gyárba, ahol dolgozott. — Elismerem, hogy kissé túlzásba vittem a dolgot, — jelentette ki Pása könnyek között. — De most az egyszer segíts, barátom! ígérem, utoljára! szükség lesz a lapozható, olvasható sajtóra. Továbbra is változik a forma, és a sokszorosítás technikája is újabb lehetőségeket hoz. Tokióban nemrég láttam a holnap újságját. A lakásbán „nyomtatott” hírlapot A nyomdában egy példány készül. Az előfizető otthonába írógép nagyságú készülék kerül. Elektromos hullámok segítségével, papírlapra rögzítve jelenhet meg a napilap, vagy képeslap. — Nálunk szerényebb keretek között történik a fejlődés. A megyei lapok egy része már ofszetnyomású. (A Heves megyei Népújság várhatóan 1979-től. A Szerk.) Kitűnő lett a kép- és a szöveg nyomása. Ezzel megelőzték a fővárosi napisajtót Remélem, hogy ez a fejlődés folytatódik. Az újságíró befejezésként Lengyel Lajos, Kossuth-dí- jas könyvművész szavait idézi : „Radics—Ritter kötete nemzetközi versenyen is bemutatásra kerül. Ez a könyv nemcsak a szakemberek, de az újságkészítés iránt érdeklődők és a szép könyv barátai körében már megérdemelten keltett nagy érdeklődést.” Máté Tót Imre — Hogyan? — kérdeztem kigúvadt szemmel. — Vedd feleségül! Drága barátom, vedd feleségül! Amikor kábán hazavergődtem, Mása éppen a tükör előtt ült, és mintha semmi sem történt volna, ’természetes nyugalommal csodálatos kék szemeit festette. — Na végre! — kiáltott fel örvendezve. — Már úgy unatkoztam, Pása! — Én Szása vagyok. — De hát a vezetékneve Novikov. Bólintottam. — És az öltöny is a magáé? Bólintottam. — És a kocsi, a lakás és minden?... Kétszer bólintottam. — Hát akkor minden rendben. Mi újra együtt vagyunk, Pásenykám! — Szása vagyok! — Rendben van kérem, rendben. Ha egyszer Szása, akkor Szása. Nekem édesmindegy. Kérdezhetek valamit? Főzzek egy kávét? És Mása méltóságteljes nyugalommal, mintha csak otthon leime, bevonult a konyhába. Kiugrottam az ablakon, egyenesen Pasához rohantam és könyörögni kezdtem neki: — Csak most az egyszer segíts rajtam! Nincs hol éjszakáznom! Pása, mint egy igazi jó barát, minden kérdezősködés nélkül, gáláns mozdulattal szétovi tóttá számomra a kempingágyat. Baraté Rozália fordítása
