Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-10 / 58. szám

4 ^*AAAAA/W\A/VVVVV>AAA<MMMyM>iiWM*M¥*MMfc<MWMWM>A<MyMy^MWMWMyM*M>* Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Mindent vagy semmit DÜSSELDORFBAN TULAJDONKEPPEN min­den úgy történt, amint az várható volt A CDU, a nyugatnémet jobboldal legerősebb pártja kongresz­szusán megszokott formáját futotta. Szélsőséges uszí­tás a kormánykoalíció ellen, az NDK elleni kiroha­nások, az európai biztonság és együttműködés meg­kérdőjelezése — íme, a tanácskozás rövid összefog­lalója. Már önmagában az is furcsa és sértő, hogy a párt vezetősége a tanácskozás második napját teljes egé­szében a „felelősségünk Németországért” provokatív jelszó jegyében bonyolította le. Senkinek sem lehet kétsége, milyen „felelősséget” vállalt a CDU a né­met népért, amikor tudomásul sem véve, hogy az NSZK-n kívül egy másik, egy szocialista német ál­lam, az NDK is létezik, a vitának olyan látszatot adott, mintha csupán egyetlen Németország lenne. Tetézte a provokációt Karl Carstens, az elnökség tagja, aki felhívással fordult „minden némethez”. Talán azt fölösleges is hangsúlyozni, hogy a politikus miféle „nemzeti egység” megtartására buzdította hon­fitársait. SZÉP SZAMBÁN AKADTAK olyan felszólalók, akik egyszerűen tudomást sem vettek a bonni kor­mány keleti politikájának azokról a kétségtelen eredményeiről, amelyeket a koalíció a realitás talaján a Moszkvához, Varsóhoz, Prágához és a többi szocia­lista országhoz fűződő viszonyában az elmúlt évek­ben elért Persze mindig könnyebb támadni, mint konstruktív programot adni. Nos, a CDU ebben sem hazudtolta meg magát Elhangzott ugyan egyfajta po­litikai program, de az sem egyéb durva kirohanások­nál, az NSZK jelenlegi bel- és külpolitikája tagadásá­nál. Helmut Kohl ismét a CDU elnöke lett, jószerivel éppen azért, mert következetesen megmaradt koráb­bi, jobboldali álláspontján. Igazat kell adni Egon Bahmak, az SPD ügyveze­tőjének, aki a kongresszusról szólva annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy a jobboldal továbbra is a „mindent vagy semmit” politikát folytatja, amivel előbbre egy tapodtat sem jut és megmarad a „törté­nelem perifériáján”. Alighanem saját hívei körében is mérsékelt si­kert aratott a CDU kongresszusa. Az NSZK belső gazdasági gondjai közepette kockázatos vállalkozás volt a tanácskozás középpontjába a két német állam viszonyát állítani. A CDU NEM VÁLLALKOZOTT ARRA, hogy ezeket a gondokat Düsseldorfban megvitassa, hanem csupán hidegháborús alternatívákat nyújtott hí­veinek. Gy. D. Öt dokumentum aláírásával Véget ért az afro-arab csúcsértekezlet Kairóban véget ért az afro—arab csúcsértekezlet. Képünk: előtérben Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet VB-elnöke a záróülésen. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Kairóban szerdán délben véget ért az első afro—arab csúcsértekezlet. Hatvan af­rikai és arab ország küldött­ségvezetői szerdán dél­előtt zárt ülésen vég­legesen jóváhagyták, majd nyilvános ülésen aláír­ták az arab világ és Afri­ka együttműködésének leg­fontosabb elveit és módoza­tait meghatározó öt doku­mentumot. A „kairói deklarációt” és az „akcióprogramot” az 1976. áprilisában Dakarban tar­tott afro—arab miniszteri f konferencián dolgozták ki. E két dokumentum megerő­síti az afrikai és az arab né­pek szolidaritását, azt az akaratát, hogy új gazdasági világrend megteremtésén munkálkodnak. A másik három dokumen­tumot a szerdán véget ért csúcstalálkozó előtt Kairó­ban tartott miniszteri kon­Európa-tanács Rómában Március 25-én Rómában kétnapos csúcstalálkozóra ül­nek össze az európai gazda­sági közösség tagállamainak állam-, illetve kormányfői. Az úgynevezett Európa-ta- nács idei első ülését azért rendezik az olasz fővárosban, mert egyúttal meg kívánnak emlékezni a Közös Piac lét" rehozásának, az úgynevezett római szerződés aláírásának huszadik évfordulójáról is. Az EGK hat alapító tagja 1957. március 25-én Rómá­ban írta alá az alapító ok­mányt. Az idei csúcstalálkozón tárgyalnak majd a Közös Piac kibővítésének témájá­ról, Görögország, Portugália és Spanyolország felvételé­nek lehetőségéről, a japán kereskedelmi verseny által okozott nehézségekről, a ki­lenc ország kohászati ipará­nak válságáról, a politikai kérdések terén a legnagyobb hangsúlyt a belgrádi tanács­kozás előkészítése, a kilen- cek közös álláspontja kapja meg, a belgrádi tanácskozás megnyitásáig azonban a Kö­zös Piac még egy csúcsta­lálkozót tart. Mi okozza a földrengéseket? (Tudományos hírmagyará­zónktól.) A katasztrofális romániai földrengés újabb figyelmez­tető jel volt: a Föld belső erői soha nincsenek nyuga­lomban és még a XX. száza­di technikai fejlettség sem képes akadályt állítani e félelmetes belső energiák út­jába. Ez a romániai földren­gés csupán egyike volt an­nak a földrengéses kataszt- rófasorozatnak, amely 1976. február 4-én a közép-ameri­kai Guatemalában kezdődött el és amely huszonkétezer emberéletet kívánt. A föld­rengések legtöbbje tavaly májusban pusztított Dél- Amerikában, a Szovjetunió üzbégiai területén, Eszak- Olaszországban, sőt a hónap végén Kínában, amely utób­bi földrengés nyitánya volt a példátlan méretű júliusi és augusztusi kínai földrengé­seknek. Augusztusban Alasz­ka és a Fülöp-szigetek tér­ségében pusztított földrengés. KÉT ÖVEZET Ha törvényszerűséget ke­resünk a földrengések kipat- tanási helye között, akkor kiderül, hogy mind a közeli múlt, mind az elmúlt év­századok jelentős földrengé­sei két övezetben koncent­rálódtak. Az egyik a Csen­des-óceán partvidékét kíséri, míg a másik az Eurázsiai- lánchegység környezetéhez tartozik. A pusztító földren­gések többsége a Csendes­óceán peremvidékére esik, míg az Eurázsiai-hegység- rendszer gyakoriságában csak Qiwfgg ] 1977. március 10* csütörtök ezután következik. Vannak viszont a Földnek hatalmas térségei, ahol a földrengé­sekről szinte csak hírből hal­lanak az emberek. Mi ennek az egyenlőtlen eloszlásnak az oka? Amióta az ember egyre jobban meg­ismeri a Föld belső szerke­zetét, sőt alászáll az óceánok mélyébe is, egyre pontosabb feleletet tud adni erre a kér­désre. Földünk szilárd kőzet­burka az új kutatások alap­ján leginkább valami tek­nősbéka páncéljához hason­lítható. Ez azt jelenti, hogy a kőzetburok nem egységes, hanem több önálló darabká­ból, „kőzetlemezből” áll. Ezeknek a kőzetlemezeknek a vastagsága általában 80— 120 kilométer közötti. E fan­tasztikus vastagságú lemezek nincsenek nyugalomban, ha­nem az alattuk állandóan áramló izzó magma hatására egyes övezetekben távolod­nak egymástól, más öveze­tekben egymás felé közeled­nek. A távolodás térségei az óceánok közepén húzódó víz alatti hátságok, míg a köze­ledés elsősorban a mélyten­geri árkok, a hosszan el­nyúlt szigetivek. Illetve az ezekkel szomszédos fiatal lánchegységek területén kö­vetkezik be. Ez utóbbi tér­ségekben az egymásnak üt­köző kőzetlemezek iszonya­tos erők hatására összetöre­deznek, egymás alá buknak. Ha egy vékonyabb kőzetle­mez kisebb sűrűségű, na­gyobb vastagságú másik kő­zetlemeznek ütközik — ez következik be a Csendes­óceánt körülvevő térségekben —, akkor a vékonyabb le­mez igen nagy mélységbe is alábukik és ezért a földren­gések több száz kilométer mélységből is kipattanhat­nak. 100 KILOMÉTER MÉLYSÉGBEN A legmélyebb földrengé­sek a 700 kilométert is el­érik. A felszíni pusztítás szempontjából azonban sok­kal károsabbak a kisebb mélységű rengések. Az Eurá- zsiai-hegységrendszer térsé­gében a földrengések általá­ban kisebb mélységben pat­tannak ki, mint a Csendes­óceán környékén. A romá­niai földrengés fészke példá­ul 100 kilométer mélység­ben volt. Ez utóbbi övezet­ben pattant ki az említett észak-olaszországi földren­géssorozat tavaly május 6- án, e térségbe tartozik az Uzbég SZSZK területén má­jus 17-én lezajlott földren­gés és a közeli múlt török- országi katasztrófája is. Ez a térség azokból a tengeri üle­dékekből épül fel, amely év­százmilliókon át a mai Föld­közi-tenger ősében, az ún. Tethys-tengerben egymásra halmozódtak és amelyeket az egymáshoz közeledő — Eurá­zsiát, illetve Afrikát hátán hordozó — kőzetlemezek a magasba préseltek. A leme­zek ütközése, közeledése, az üledékrétegek felgyűrődése, illetve függőleges kiemelke­dése ma sem fejeződött be, erről tanúskodnak a romá­niai földmozgások is. Kétségtelen, hogy az el­múlt több mint egy év alatt a katasztrofális földrengé­sek száma megnőtt a ko­rábbi évekhez viszonyítva. Ebből azonban semmiféle tá­volabbi következtetést le­vonni nem lehet, hiszen a Föld múltjában is sűrűn vál­takoztak aktívabb és nyu- godtabb időszakok, másrészt a földrengések gyakorisága emberi léptékkel mérve szin­te semmitmondó, hiszen olyan ez. mint hogy ha ez­redmásodperc alatt akarnánk megítélni egy emberi életet a születéstől a halálig. LEHETSÉGES AZ ELŐREJELZÉS Mégis fölvetődik a kérdés, hogy a tudomány képes-e előre jelezni a katasztrofális rengéseket, vagy esetleg — legalábbis a távolabbi jövő­ben — megakadályozhatja-e ezek kipattanását? Azt mond­hatjuk, hogy az elvi lehető­ségek megvannak a földren­gések előrejelzésére. Így például a Föld nagy töréses övezetei mentén lézersugár­ral mutathatják ki a iegkiT sebb elmozdulásokat is. A nagy erejű rengéseket meg­előző kisebb előrengéseket az érzékeny földrengésmérő műszerekkel biztosan kimu­tatják. A kőzetlemezekben felhalmozódó feszültség el­változásokhoz vezet, a Föld nehézségi erőterében és mág­neses terében és ezek a vál­tozások érzékeny műszerek­kel kimutathatók. A rádioak- tív anyagok bomlása során keletkező gázok felszaporo­dása bizonyos törések men­tén a fokozódó aktivizáló­dásra figyelmeztet. A kéreg­mozgások megváltoztatják a kutakban a vízszint magas­ságát, hévforrások apadhat­nak ki, vagy kezdhetnek in­tenzív működésbe. Egyes ál­latfajok nyugtalan viselke­dése is figyelmeztethet egy katasztrófa közeledtére. Mindezek azonban csak a felkészülést tehetik lehetővé. A károk csökkentését csak a megfelelő, meglehetősen költ­séges földrengésbiztos épít­kezés biztosíthatja. Arról azonban, hogy a földrengé­sek kipattanását az emberi­ség megakadályozza, a tu­domány jelenlegi állása sze­rint még le kell mondanunk. Juhász Árpád ferenda dolgozta ki. Ezek közül a „politikai nyilatko­zat” megerősíti: az afrikai és az arab országok teljes mértékben támogatják Pa­lesztina, Zimbabwe, Dél-Af- rika és az úgynevezett Fran­cia Szomáli-part népeinek harcát, valamint a Comore- ezigetek egységét. Síkraszáll Izrael, Dél-Afrika és Rhodé- sia gazdasági-diplomáciai és kulturális elszigetelésének fokozásáért így a kőolaj- embargó megszigorításáért. Közvetlenül a konferencia bezárása után Habib Satti tunéziai külügyminiszter a konferencia szóvivője tájé­koztatta az újságírókat a tanácskozásról. A konferen­cia idején — mondotta — egyetlen alkalommal sem jutott felszínre ellentét az afrikai és az arab állam­csoport között, ugyanak­kor nézeteltérések mutat­koztak az arab országok és az afrikai államok csoport­jain belül. A csúcskonferen­cia légkörét ennek ellenére „testvérinek” nevezte. Államcsíny — belga módra Államcsínynek és alkot­mányellenes lépésnek minősí­ti a belga ellenzéki pártok között nyilatkozata a parla­ment feloszlatását. A szer­dán délelőtt hozott rendelet, amely feoszlatja a törvény- hozás két házát, és április 17-re írja ki az új választá­sokat, technikailag lehetővé tette, hogy a középjobboldali koalíciós kormány, amely a múlt hét vége óta kisebbség­ben van a parlamentben, a választásokig hatalmon ma­radjon és a parlament elle­nőrzése nélkül hozhasson döntéseket Mivel a törvény- hozás feloszlatása azonnali hatályú, a miniszterelnöknek már a délutánra tervezett ülésén sem kellett beszámol­nia a politikai helyzetről, és elkerülte a bizalmi szava­zást, amely feltétlenül a kormány bukásával járt vol­na. Társadalmi összefogás Helsinki után, Belgrád előtt (Folytatás az 1. oldalról) juk meg, hogy a Helsinkiben aláirt záróokmány elvei a közvélemény hatékony köz­reműködésével fokozatosan teret hódítanak a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok kapcsolataiban. — A záróokmány aláirása óta eltelt időszakban a szo­cialista országok javaslatai nyomán több olyan kezde­ményezés került a nemzet­közi politikai érdeklődés homlokterébe, amely az eny­hülés megszilárdítását és a népek közötti bizalom erősí­tését szolgálja. — Közvéleményünk biza­kodással tekint a záróok­mányt aláíró országok kép­viselőinek belgrádi tanácsko­zása elé. Bízunk abban, hogy Belgrád nem a termé­ketlen viták és kölcsönös szemrehányások színtere,_ ha­nem az eddig elért eredmé­nyek számbavétele, a béke további szilárdításának, a gyümölcsöző és sokoldalú együttműködés továbbfejlesz­tése, Helsinki jótékony szel­leme folytatásának és kiszé­lesítésének fóruma lesz. Csak így valósítható meg Európa népeinek biztonsága és békés alkotó munkájának sokolda­lú kibontakoztatása. Közös munkára hívunk fel minden békeszerető, a békés egymás mellett élés gyakor­latának kibontakozásában ér­dekelt erőt azért, hogy min­den józan gondolkodású és jóakaratú ember részt ve^ hessen az egyre szélesedő európai párbeszédben. KiskerUulaj d on o sok, kistermelők Figyelem! Az egri ÁFÉSZ Egerben a piactéren 1977. március 11—31-ig, a hatvani ÁFÉSZ Hatvanban 1977. március 14—31*ig FÓLIASÁTORBAN árusítással egybekötött termékbemutatót rendez az AGROKER, a VASVILL, VETÖMAGTERMELTETÖ és ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT, és a HAZAFIAS NÉPFRONT MEGYEBIZOTTSÁGANAK közreműködésével. Helyszínen megvásárolhatók: különböző mezőgazdasági kisgépek, kertiszerszámok és eszközök, műtrágyák és növényvédő szerek, vetőmagvak, gyümölcsfacsemeték és egyéb szaporítóanyagok. Érdemes megtekinteni a vásárlással egybekötött bemutatót!

Next

/
Thumbnails
Contents