Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-08 / 56. szám
/ Á többiek megsértődnek Brigádélet a Mátra Szövetkezetben Kiváló társadalmi munkások Nőnapi ünnepség Egerben A marxizmusról — népszerűén Külkereskedelmi cserearány A Mátra Ruhaipari Szövetkezetben nemrég értékelték a brigádok múlt évi eredményeit. Az első helyezést az Április 4. szocialista brigád érte el. — Ez a legjobb brigád, attól függetlenül, hogy van egy aranykoszorús brigádunk is — tájékoztat Csörgő Istvánná szb-titkár, — Miért? — A vállalásuk 115 százalék, ezt teljesítették is. Ezenkívül rengeteg társadalmi munkát végeznek: egy óvodát, egy iskolát és az öregek napközijét támogatják. A három brigád közül őná- luk a legjobb az összetartás, a közösségi szellem. Ügy- hogy ők eleget tesznek a hármas jelszó követelményének. Meg aztán órájuk mindig számíthat a szövetkezet. — Mikor, például? — Ha túlórázni kell, vagy ha nyakunkon vannak a szállítások, szó nélkül vállalják, akár a tizenhatórázást is. A többiek is ugyan, de ott már hallani lehet más hangokat is... Szóval, erről a brigádról érdemes beszélni. Lehet, hogy a többiek megsértődnek, de hát... Saját érdek is A brigád tíztagú, valamennyién a ksz férfikan' fekció-üzemében dolgoznak, nadrágokat varrnak, szalagmunkával. A tagok többsége negyven év körüli asz- szony. Zohó Mihályné a brigádvezető. Gyöngyösön lakik. Két unokájára a legbüszkébb, de természetesen nagyon örül a brigád eredményeinek is. — Egy brigádtagra se tudnám azt mondani, hogy nem nagyon akar dolgozni. Már csak azért sem, mert valamennyien családosak vagyunk és pénzt akarunk keresni. így hát, ha a szövetkezet érdekében kell valamit csinálnunk, azt tulajdonképpen a saját érdekünkben is tesszük. — Van-e brigádélet munkán kívül is? — Épp most voltam fönt a RUSZÖV-nél egy brigádvezetői értekezleten, én ugyan nem szóltam hozzá, mert új ember voltam, de bizony én is elmondhattam volna, amit a többiek: részt veszünk a -politikai oktatáson, sőt: nagyon is szeretjük. Jó az, hogyha az ember tud valamit. A fiataloknak szívesen segítünk a munkában, azt szeretnénk, ha minél jobb munkát végezne a szalag, függetlenül attól, hogy ki brigádtag, ki nem. Kirándulni is voltunk, igaz, csak egyszer, mert mindnyájan családosak vagyunk, így alig van rá több lehetőség. — Mivel nincs megelégedve? — Hát... mindig vannak emberek, akik elégedetlenek a fizetéssel. Most darabbérben vagyunk; azt mondták, hogy ez a fizetés emelkedésével jár... Hát. mi nem nagyon vesszük ezt észre... ...legkevesebb baj A brigád egyik tagja Tóth Jánosné. Sólymoson lakik, szintén belekóstolt már a nagymamaságba. — Szerintem jó a brigádunk, mert mind ilyen idősebb. .. Ügy érzem, hogy művelünk van a legkevesebb baj. összeforrott kollektíva vagyunk. — Hallottam, hogy iskolát támogatnak társadalmi munka gyanánt. — Igen. A solymosi iskolának csináltunk kisebbfajta zászlókat. Meg egy óvodának bábfigurákat varrtunk. — Min kéne javítani? — Sokszor a fizetés a probléma. .. a legtöbb ezért morog. .. De hát majd csak kialakul. Jakab Ferencné gyöngyösi asszony. — Nincs éles határ a brigád és a brigádon kívüliek közt. Nem számit, hogy ki a fiatal, ki az idősebb. Olyan, mintha az egész szalag egy kollektíva, egy brigád lenne, — Mi okoz nehézséget? — A helyszűke. Elég nehezen férünk... Talán, majd ha kész lesz az új üzem. — Mikor lesz kész? — Idén kezdik az építést. Őket az állam... — Nem régen vagyok brigádtag, alig egy éve — mondja Szalai Istvánná, aki Szűcsiből jár be. két fia van, egy 17 és egy Í3 éves. — Hogyan érzi magát a brigádban? — Nagyon örülök, hogy köztük vagyok, mert jó a kollektíva. Jók hozzám, megértenek, szeretnek Ács Ferencilé Gyöngyösön lakik, 'két gyerek édesanyja. A meós az ő munkájával a legelégedettebb. — Tudjuk, hogy a mi brigádunkról általában jó a vélemény. Ügy érzem, mi rá is szolgáltunk erre. Igyekszünk jól dolgozni, de emellett jó a hangulat is a szalagon. — A társadalmi munkák között említették az öregek napközijének segítését. Mit csináltak például a múlt évben? — Hát... az elmúlt évben a mi brigádunk néni csinált az öregeknek semmit, legfeljebb hulladékanyagot vittünk nekik, amit ők még fölhasználhattak. De most volt a brigádvezetőnk Pesten a RUSZÖV-nél; ott mondták, hogy elsősorban az öregeket kell támogatnunk, ők vannak ránk utalva, mert az iskolákat, meg az óvodákat támogatják mások. Megőrizni az exportot Többen is mondták beszélgetés közben, hogy kérdezzük meg a meóst is. — Nem tudom azt mondani, hogy rossz dolgozó van a brigádban, mert olyan nincs! — jelenti ki Dqbos József minőségi ellenőr. — De az igazság az, hogy minőség terén az egész szalagnak fejlődnie kell. Mi több odaadást szeretnénk, mivelhogy exportról van szó. Nem dolgoznak rosszul, de hogy az exportot meg tudjuk őrizni, ahhoz mindnyájunknak jobban oda kell figyelnünk. — Konkrétan? — Szalagon dolgoznak, és a különböző műveleteket más-más végzi. Előfordul, hogy egyikük elrontja a saját munkadarabját, de továbbadja. A következő asz- szony meg átveszi, s tovább csinálja, nehogy a másik megsértődjék. Ennek persze nincs értelme. — ön szerint ki végzi a Jegminőségibb” munkát? — Ácsné. ö tökéletesen dolgozik. — Igen, fi. Meg Zohőné — fordul hozzánk a szalagvezető, Saiga Béla. — Nekik párjuk még a világon sincs! Mi úgy gondoljuk — és őszintén reméljük —, hogy ha most nincs is, hamarosan lesz'— nem is egy. Molnár Pál Hétfőn a szaktanács székházában bensőséges kitüntetési ünnepséget rendeztek a nemzetközi nőnap alkalmából. A vendégeket Földvári Aladár, a SZOT elnöke köszöntötte, majd Gál László, A Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő nőbizottság tagjait, aktíváit, a nőmozgalom. régi munkásait és rajtuk keresztül a megye nőtársadalmát köszöntötték tegnap délelőtt, a Hazafias Népfront székházának tanácstermében, Egerben. A résztvevőket, akik között ott volt Bessenyei Jánosné, a megyei pártbizottság munkatársa is, Páti Jenő, a népfront megyei titkára köszöntötte, méltatva a nemzetközi nőnap jelentőségét, s azt a harcot, amelyet a nők. — mint édesanyák — a béke megvédéséért folytatnak az egész világon. Beszélt a nők áldozatos munkájáról, amelyet a termelésben és a családi életben, a gyermeknevelésben vállalnak. Az ünnepségen a megyében első ízben adták át többéves társadalmi munkáért öt asz- szonynak a Kiváló társadalmi munkás kitüntetést. Hatan az Érdemes társadalmi munkás kitüntetést kapták. a SZOT főtitkár-helyettese 57 kiemelkedő szakszervezeti tevékenységet végtó leánynak és asszonynak átadta a Szakszervezeti munkáért kitüntetést. (MTI) A cserearány (terms of trade) olyan mutatószám, amely az export—import árarányokat vizsgálja és amelyet az export és az import árindexeinek viszonya, hányadosa fejez ki. Azt vizsgálja és mutatja ki. hogy meghatározott időszakban, valamilyen bázisévhez képest a kiviteli vagy behozatali árak milyen mértékben nőttek. Ha a hányados nagyobb egynél- akkor az exportárak nőttek jobban, ha kisebb egynél, akkor az import drágult jobban. Ha a mutató egyenlő eggyel, akkor az exporttermékek és az importtermékele áraiban bekövetkezett változás azonos mértékű volt. A cserearányok vizsgálata a kereskedelmi és a fizetési mérleg elemzése szempontjából nagy jelentőségű: nélkülözhetetlen eszköz a külkereskedelemben, a világpiacon érvényesülő ártendenciák felméréséhez, illetve felbecsüléséhez. A cserearányok alakulása jelentősen befolyásolhatja egy-egy országban a gazdasági növekedés menetét. A külkereskedelem ugyanis fontos gazdaságnövekedési tényező, amennyiben a cserearányok alakulásától függően nyereséget vagy veszteséget okoz a külkereskedelmet folytató ország számára. Ha egy ország növelni tudja a külkereskedelemből származó bevételeit és nyereségét, akkor erősödik felhalmozó képessége s ezzel gyorsítani tudja a gazdaság fejlesztését. A cserearányromlás hatása és konzekvenciája ellenkező előjelű. A külkereskedelmi cserearány a közelmúltig — a számunkra általában kedvező világpiaci ártendenciák következtében — nem okozott gondot, sőt az alacsony nyersanyagárak gazdasági előnyöket nyújtottak. Az utóbbi két esztendőben hátrányunkra változott a külkereskedelmi cserearány, amit az V. ötéves terv időszakában azzal kell ellensúlyoznunk, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem néhány százalékát — export formájában — külföldön kell felhasználnunk. infláció Szakszervezeti kitüntetések a nőnap alkalmából Huszonöt év a nőmozgalomért Milyen soknak tűnik, ha így írja le az ember: negyedszázad. Pedig milyen gyorsan el tud röppenni az idő. Telnek-múlnak az évek, de sok minden mintha tegnap történt volna. Közben a múló idő deres szálakat csempészett a hajunkba, szemüveg élesíti látásunkat, s valahogy egy kissé meg. is fáradt talán az ember. Ámbár ezt a fáradtságot magunk is igyekszünk elfelejteni. Vannak, akik huszonöt év után is úgy érzik, még mindig tenniük kell valamit. Ezek közé sorolom Szepesi Andrásnét is, aki az idei nőnapon kormánykitüntetést kapott. Emlékszem, huszonkét éve találkoztam vele először. Csöndes, halk szavú asz- szonyka volt. A nőtanács járási titkára. Soha sem tartozott azok közé, akik valami látványosan végzik a munkát, de egy biztos — és ezt állították akkori vezetői is, s a maiak is —, nem lehetett olyat kérni tőle, amit nagyon pontosan, precízen el ne végzett volna. Olyan, hogy ,,elcsúszott határidő”, mtaa. tartozott a szótárába. Es mindenkiről tudta, amit tudnia kellett társadalmi munkájában. Nehezen szóra bírható, ha saját munkájáról kell beszélnie. Ügy érzi. s ez így igaz is, hogy amit tett, az önmagáért is beszél. Még a felszabadulás előtt ismerkedett a mozgalommal. Mondhatnánk úgy is, mint passzív résztvevő. A férje már jóval a felszabadulás előtt szakszervezeti tag volt. S ő annyit már tudott akkor, miért harcol a férje, de fiatal volt. s ha félt, a párját féltette. Később maga is barátkozott a közösségi munkával, s felszabadulás után kereste is benne a helyét, Az MNDSZ-ben kezdte, először kultúrmunkával. Azután párttag lett, s 1952-től a nőtanács függetlenített funkcionáriusa. S tulajdonképpen, ha változott is a külső forma, azóta is — s ennek huszonöt éve — mindig a nőmozgalomban dolgozott. Életében egy-egy határkövet, egy-egy nagyobb esemény jelez: megalakultak a tanácsok,. tanácstag lett. S az is maradt húsz éven keresztül, 1957-ben, amikor már rendbe szedtük sorainkat, s megalakultak a nőtanácsok, a nőtanácsnak lett járási titkára. 1970 után, amikor a párt úgy határozott, az egész társadalom ügyévé kell tenni a nőkérdést, a pártapparátusban, de továbbra is a nőmozgalomban dolgozott. S emlékezetében a felejthetetlen élmények között sorakoznak: a nőkongresszus, a nőkonferencia. Találkozás a szovjet asszonyokkal, egy jutalom- utazás során. Dolgozott szinte észrevétlenül és szerényen. Közben, még az igazán nehéz időkben, amikor hat hétig tartott a szülési szabadság- világra hozott két csemetét, s becsülettel fel is nevelte őket — „Voltak nehéz évek — sorolja —, s voltak szépek, amikor láttam is a munkám eredményeit. Hogy is mondják ezt oly divatos szóval? Voltak sikerélményeim. És ézek a sikerek adtak újra és újra erőt, hogy dolgozzam toimbb. Hogy még akkor is talpra álljak. amikor nagyon súlyos beteg voltam. S ebben a talpraállásban segített, hogy voltak. akik éreztették, számítanak még rám. Ha visszapergetnék az időt, s huszonöt évesen újra, megkérdeznék tőlem, mit is akarok csinálni, újra ezt csinálnám. Talán még jobban is. Pedig néha nehéz volt, mert mindig van valami új. azt újra és újra tanulni, szokni keli. De talán éppen ezért szép a mi munkánk.” Tűnődve hallgatunk. Huszonöt év nagy idő. Közös ismerősök emlékét idézzük, akikkel együtt dolgozott, akik közül többen már mint nyugdíjasok élnek. De munkatársak maradtak, mert ebből a munkából nem lehet igazán nyugdíjba menni... (d. r.) Az infláció a pénzforgalomnak az árutermelés és az áruforgalom növekedését meghaladó emelkedését jelenti. A „klasszikus” inflációt fölös mennyiségű pénz kibocsátása okozta, ami a pénz vásárlóerejének csökkenéséhez, fokozatos elértéktelenedéséhez vezetett. Az infláció legáltalánosabb megnyilvánulási formája az árak emelkedése; erre azonban nem szűkíthető le az infláció fogalma, jelensége. Amikor ugyanis a lakosság fizetőképes kereslete meghaladja az árukínálatot, de az árak rögzítettek, akkor áremelkedés ugyan nincs, az infláció azonban mégis létrejöhet, csak burkolt formában: a hiánycikkek állandósulásában, a feketepiac kibontakozásában ölt kifejezési formáit. Napjainkban sem azonosítható az infláció a fölös mennyiségű pénz kibocsátásával. A fölösleges pénz- mennyiség létrejötte inkább okozat, s az inflációt más okok idézik elő. így például a tőkés országokat a hatvanas években jellemző kúszó infláció okaként a legtöbb polgári közgazdász az erőltetett fejlesztést, az erőforrások növekedését meghala dó termelési nö\rekedési ütem .fenntartását jelöli meg. . (Akúszó infláció az árszínvonal lassú emelkedése, amely még nem ölt olyan méreteket, hogy a gazdasági életet dezorganizálná.) A tőkés államok, hogy a teljes foglalkoztatottságot fenntartsák, pótlólagos beruházásokkal és megrendelésekkel állandóan újabb és újabb vásárlóerőt pumpáltak a gazdaságba, amelynek eredményeképpen létrejött az említett feszitett ütemű fejlesztés és a kúszó infláció. A hetvenes években azonban ez a lassú infláció igen sok országban átcsapott a valódi, klasszikus értelemben vett inflációba, amely már olyan méretű, hogy az újratermelés folyamatát is megzavarja, Ezt az inflációt a szakirodalom — a kúszóval szemben — hiperinflációnak nevezi. A tőkés országok jelenlegi inflációja abban is különbözik a korábbi inflációs jelenségektől, hogy átlépte a nemzetgazdaságok határait, valamennyi tőkés országra,, sőt a világkereskedelemre is kiterjedt. 1977. március 8., kedd Kovács Pálné, a Parádi Állami Gyógyintézet gazdasági igazgatója átveszi a Kiváló társadalmi munkás kitüntetést több mint két évtizedes társadalmi munkájáért.
