Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-08 / 56. szám
A TIT hatvani közgyűlése Paksi Gyula a technikai felszerelés fejlesztését sürgette, dr. Lukács Lajos megerősítette a közgazdasági szakosztály bővítésének szükségét, Juhász Gábor a TIT-tagok, -előadók szakmai továbbképzéséről beszélt, Czegka Miklós és Ködmön Ferenc pedig a város két nagy élelmiszer- ipari gyárában dolgozó műszaki értelmiség mozgósítását tartotta fontosnak. Németi Gábor a Hazafias Népfront és a TIT együttműködésének szükségére figyelmeztetett hozzászólásában, Juhász Ferenc pedig az ismeretterjesztő munka népgazdasági ösz- szefüggéseire irányította a figyelmet, miközben a \ árosi pártbizottság jókívánságait tolmácsolta a közgyűlésnek. A vita során elhangzott kérdésekre Monori Zoltán adott összefoglaló választ. Majd Sebestyén János, a TIT megyei elnökségének tagja, díszoklevelet nyújtott át a szervezet húsz tagjának, akik valamennyien évek óta eredményes munkát végeztek a városban. Ezt követően — jóváhagyva a titkári jelentést, programot — újabb öt esztendőre elnökséget választott a közgyűlés. Ennek élére ismét dr. Szondy György került, míg a szervezet elnökhelyettese Kocsis István könyvtárigazgató lett A jelenlevők meleg ünneplése közepette választották örökös tiszteletbeli elnökségi taggá dr. Ignáczy Béla, nyugalmazott gimnáziumi tanárt aki csaknem húsz esztendeig tevékenykedett az ismeretterjesztő munka hatvani élvonalában, s nemrég érdemelte ki a TIT aranykoszorús jelvényét (m. gy.) weiri'FTr Haszontalanok A hasonlat mindig sántít és könnyen ad módot néha még a nevetséges túlzásokra is. Most mégsem ódzkodom a túlzástól a hasonlat példája okán. Képzeljük el, hogy a Háború és béke televíziós változatának bemutatója előtt — hogy a dolgok világosabban álljanak majd a nézők előtt — rövid doku- mentumfilmet pergetne a televízió: moszkvaiak nyilatkoznak a békéről és a háborúról. Vagy: a Kísértet Lub- lón bemutatója előtt ismét egy rövid dokumentumfilm, amely a tudomány mai állása szerint bizonyítaná, hogy boszorkányok és kísértetek márpedig nincsenek. Képzeljük ezt el? Nem kell elképzelni. Megtörtént. A nagyvárosban, a sokemeletes modern bérházba került és magukra maradt öregek sorsáról szóló, a Haszontalanok című tévéjáték bemutatója előtt, megmagyarázan- dón, hogy miről is van és lesz szó (?), dokumentumfilmet sugárzott a televízió: az új bérházak új lakóitól és lakóiról. Milyen az élet egy ilyen bérházban, hogyan szokják meg az új otthont, ezzel együtt az új környezetet, hogyan egymást, le6znek-e, vagy 6em emberi kapcsolatok? — feszegette a rövidre szabott kis riportfilmecske a korántsem rövidre szabandó gondolatokat, — óhatatlanul elnagyoltan kérve és kapva a válaszokat. Kár volt ezért a kis filmért, hogy nem lehetett valamivel nagyobbacska, mélyebb és átgondoltabb. De hát nem rajta, mármint e kis dokumentumfilmen múlt a dolog. Sietnie kellett, mert jött utána Kapás Dezső tévéjátéka, amelyet az értet- ’ len néző is értve nézhetett mindezek után végig: egy más műfaj kis torzszülöttké- je megmagyarázta, hogy miért nőtt nagyobbra a tévéjáték egy más műfajban. ' Pedig a Haszontalanok nem kívánt volna semmi előre- és belemagyarázást, hibái ellenére is világosan és egyértelműen elmondta mindazt, amit el akart mondani a magányosságról és arról, A folyosókon szőnyegek, virágok, dísznövények. Csend, tisztaság Bent a szobákban is otthonos rend, kényelem. Az ágyon heverész- ve, asztalnál ülve sok olvasgató embert láni, könyveket, újságokat bújnak. Itt-ott halkan muzsikál a rádió... Ilyen kép fogadja a látogatót nap mint nap az egri Építők Szállóján, a műszak befejezése után. Rendszeresen hallgathatnak ismeretterjesztő előadásokat, részt vehetnek művészeti esteken, s kéthetenként játékfilmeket is láthatnak, helyükbe jön a mozi. A könyv barátai hetente kétszer válogathatnak olvasnivalót a letéti könyvtár kötetei közül. Márciusban a debreceni Hajdú Táncegyüttes műsorát láthatják, májusban pedig a gyöngyösi Vidróczki Táncegyüttes tart bemutatót. Szeptemberben az építőmunkások vendége lesz az Egri Csillagok Tsz „Röpülj páva” együttese, s két 19TL március 8., kedd hogy voltaképpen az embereknek — mégha az ellenkezőjét vallják is gyakran — szükségük van egymásra. Az emberek egy még oly mikro- (?) társadalomban is, mint egy tízemeletes bérház. az egymás mércéi, sorsuk párhuzamos vágányokon fut, vagy éppen ugyanazon és kölcsönösen vágynak arra, hogy kitárulkozzanak mások előtt és beavattassanak a szó jó értelmében a mások örömeibe, gondjaiba. Nem kell ehhez semmi más, mint az egyszeri rosszullét ötletéből és lehetőségéből valóságos ismerős hálózatot szövő öreg házaspár meg-megújuló „trükkje”. S az is rögvest kiderül, hogy sokan vannak és lesznek olyanok, akiket csak /a fiatalság álszemérme tart vissza attól, hogy ne csöngessen be a szomszédba egy pohár vízért, — pedig csak szóra, társra és nem vízre szomjas. Nagy kár ezért a filmért. Nagy kár. hogy így sikerült. Így és csak ennyire, bár ez az „ennyire” is az átlag tévéjátékok fölé emeli a Haszontalanokat. Több és mélyebb és finomabb lehetőségek voltak ebben a tévéjátékban, árnyaltabb és izgalmaízben is — áprilisban és de- • cemberben — hangversenyt ad számukra az Építők Kórusa. Augusztusban rendezik meg az immár hagyományos játékos irodalmi vetélkedőt a szálló KISZ-fiataljai és szocialista brigádjai részére, de sor kerül a házi teke- és sakkbajnokságra is. Ez évben együttműködési szerződést kötött a szálló vezetősége a Megyei Művelődési Központtal, amely új színekkel gazdagítja a kulturális rendezvények sorát Az Egri Szimfonikus Zenekar közreműködésével háromszor rendeznek zenei estet Két ízben is bemutatót tart a Megyei Művelődési Központ irodalmi színpada, s ugyancsak két ízben láthatják majd a társastáncklub produkcióját. Bizonyára nagy érdeklődés kíséri a Discjockey klub bemutatkozását a szálló fiataljainak körében. Az együttműködési megállapodás alapján kerül sor a tanárképző főiskola „AGRIA” kamarakórusának hangversenyére. Terveznek fotókiállítást is, amelynek keretében a Megyei Művelődési Központ fotóklubjának legjobb felvételeiből láthatnak válogatást a szálló munkásai. sabb motívumok. Az emeletek és rakások mindegyike egy-egy emberi sorsot, sikert, kudarcot, örömet, bánatot rejtett. Ebben a méhsejtek- hez hasonlító tízemeletes betonkaptárban, ahol mint kiderült, minden egyes méhcsaládnak megvan a maga nagyon is karakterisztikus egyénisége, ahogy mondani szokás: mindenki sorsa egy kész regény. Lehetett volna. De egy jó, izgalmas film mindenképpen. Talán, ha elhagyják azt a dokumentum- film-bevezetőt és talán, ha még ráadásul tíz percet áldoznak a műsoridőből, Dayka Margit és Páger Antal jóvoltából mélyebben és igazabban hatolhattunk volna le egy bérház leikébe. Még így is, hogy bizony csak egy izgalmas, bár kétségkívül jó vázlat sikeredett csak a kitűnő ötletből, még így is milyen remek pillanatokat hozott Garas Dezső, Schütz Jla. Szabó Gyula, vagy Tábori Nóra jelenete. Várkonyi Gábor rendezése egy elszalasztott lehetőség korrekt, helyenkint még így is drámai sűrítettségű kamera elé állítása volt, Márk Iván kamerája, mintha feleslegesen erőltetett volna valami olyan sivárságot amiről nem is akart szólni sem az író, sem a rendező, de még a színész sem. nincs, nem létezik, hisz sohasem általában gondolunk a nőkre, mindig csak anyánk, húgunk, szerelmünk, feleségünk, leendő leánykánk juthat eszünkbe, mindig külön- külön, a saját arcukon a saját mosoly, a saját sors, a saját mondat, hát mi se szólhatunk hozzájuk másként. csak külön-külön, mert csak úgy — általában és először nincsen semmi —, először csak az egyes ember a fontos, s csak azután jöhet az emberiség, közben ragyoghat ám a hármasoltár: anya, szerelem, leány — lássuk külön az anyát, életünk anyját, homlokán a ráncokat, kendőből kibukó ősz haját, gyors, ijedős lefekvéseit, az elkapkodott alvásokat, a rebbenő, minket féltő szempillákat, a kezeket, a kihúzott derék roppanását, a háborúból kimenekítő arc szomorúságát, a békében szülők madonna mosolyát, — külön a szerelmet, testünk vidor kegyeltjét, sétáink választottját, hív meghallga- tóinkat, az énekest, aki a mi dicséretünket zengi, s mi is az övét. a zengést magát, aki főzőcskézni tanul, akitől mi is eltanulhatjuk a magány elleni egyszerű receptet, aki azt mondja: örökké, de nem Szombaton délután tartotta beszámoló, tisztújító közgyűlését a Tudományos és Ismeretterjesztő Társulat hatvani szervezete. Az öt esztendő munkáját értékelő tanácskozáson részt vett Juhász Ferenc, a városi pártbizottság titkára, Sebestyén János, a TIT megyei elnökségének tagja, Juhász Tamás, megyei titkár, valamint dr. Lukács Lajos, a helyi tanács végrehajtó bizottságának titkára is. Dr. Szondy György elnöki megnyitója után Monori Zoltán városi titkár summázta öt esztendő fontosabb eredményeit, a szervezet életében föllépett gondokat, s vázolta az elkövetkező évek fontosabb feladatait. A titkári beszámoló megállapította, hogy az eltelt időszakban a szervezet különböző szakosztályai általában sikerrel feleltek meg a TIT alapvető feladatainak. A város és a hozzá tartozó községek lakossága körében sokat tettek a műveltség fejlesztése, a marxista világnézet terjesztése érdekében. Ez nem csupán számokban tükröződik! A korszerűsödött ismeretterjesztő tevékenység túljutott a felszínen, az emberek tudatának mélyebb régióiban visz végbe jelentős változást A társulat további életét érintő gondok kapcsán követelményként fogalmazta meg a titkári jelentés az értelmiség passzív rétegeinek mozgósítását, szükségét látja a társadalmi érintkezés és eszmecsere állandó formáinak kialakítását, valamint halaszthatatlan cél, hogy a város különböző szervei, intézményei az eddiginél fokozottabban támogassák a szervezet törekvéseit. Szólt Monori Zoltán a szakosztályok közötti aránytalanságról, majd leszögezte: a rétegigények további figyelembevétele mellett fő feladat a jövőben is a munkásművelődés szélesítése, illetve színvonalának emelése. A titkári referátumot igen élénk, izgalmas vita követte. A fazekas népművészetéről messze földön híres Mezőtúr városi tanácsa megvásárolta Badár Balázs egykori jeles nagykunsági fazekasnépművész lakóházát, ahol fazekasházat rendeznek be. Az Idő vasfoga által megvitudja már, mi az, hogy mindhalálig, s nem tartja sokra a formulákat,, hogy ásó, kapa és nagyharang, de este megveti ágyunk, teste átvilágítja testünk a sötétben, hogy ne legyen egészen sötét, — külön a csöpp és új gyereket. puha pusziját, aki után nem kell megtörölni az arcunk, aki nevetve mutatja babáit, fiúktól elcsent autóit, fiúktól elcsent mondataival dicsekszik, úgy fésüli magát, hogy férfi-arcunk is belepirul büszkén, és elindul ő az óvodába, az iskolába, tanul, és dolgozni és hódítani kezd, ám biztosít: csak téged szeretlek, apu, és hallhatjuk külön-külön a mondataikat, hogy vigyázz fiam, a vilii amossíneken, hogy te nyavalyás csavargó, merre jártál, hogy én egy ügyes kis epizódista leszek csak az életedben, nem vágyom főszerepre, hogy menj le sörért, mert szárazon nem vagy elviselhető, hogy ha anyu elvesz téged, akkor ugye te leszel az apukám, hogy az is bolond, aki feleség lesz Magyarországon, hogy fiam, hozhatnál egy vödör vizet, látod, anyád majd összeroppan, hogy meglásd, ha majd nem leszek, A Rádiószinház pénteki bemutatói — hang játékok és dokumentumműsorok — noha szerényen húzódnak meg az egyre szélesedő műsorfolyamban, fontos szerepet töltenek be a pihenőnapok kezdetén, az újfajta szabad idő mérlegben s új rádiózási szokások kialakulása idején. Érdekesek is ezek a bemutatók, mert témái mai életünk egy-egy szeletét hozzák elénk, de azért is, mert a hangos fotók, hangképek, vallomások mellett ezek jelentik a rádió irodalomközelségét, magát a rádióművészetet. • ■ • Egy kórterem mikrovilága, zártsága és felnyitottsága, emberek élete a betegség és egészség határán sem mentes szenvedélyektől és apró gonoszságoktól. Legalábbis ezt példázza Vészi selt házat felújítják és stílszerűen berendezik. Itt- helyezik el a híres Badár- hagyatékot, a mezőtúri népi fazekasság születését és történetét (bemutató tárgyakat, eszközöket. és kanyarodnak tovább a mondataik: én nem is tudtam, hogy ilyen veszekedett ember vagy drágám, hogy azt ígérted, szólsz, ha szakítottunk, de nem szóltál semmit, csak azt ne hidd. hogy én féltékeny vagyok, de megöllek, ha megcsalsz, hogy nem is igaz, tévedés volt, mit lehet erre mondani, mit lehet arra mondani, hogy én nagyon szeretlek, de ha szeretsz, belátod, hogy nem lehet veled élni, és mégis élünk tovább, tovább. tovább, mert ők éltetnek minket, ők szülnek, ők temetnek el, ők az élet minden elevensége, de nem lehet tudni, hogyan lesz tovább, ha elfelejtjük mondataikat, hogyan lesz tovább, ha kizuhanunk forró áramaikból, ha elfelejtkeznek rólunk, ha becsukódik egy ajtó, a döndűlés magával ránthatja életünket, nem lehet tudni, meddig képesek dolgozni ránk, meddig tudunk dolgozni rájuk, meddig tudunk dolgozni együtt, élni együtt, szeretni együtt, nem lehet tudni, ha nincs meg, ha elveszett, ha sohasem volt a nőket köszöntő mondat, i Endre új hangjátéka aa özönvíz szerdán. A dráma alcíme: Monológok a várakozásról. De mire várnak a pizsar más emberek? A telefonra, szabad vonalra. Ezen a szerdai látogatási napon özönvízszerűén zuhog az eső. Ilyenkor csökken a látogatók száma, akikről nincsenek valami jó véleménnyel a betegek, mert kabátjukon behozzák az utca szennyét, a korommal kevert esőszagot, a széndioxidos párát Mégis várakozás tölti meg az ecetszagú, bőrszagú termet, ami csak a ’átogatási idő után oldódik fel, amikor mindenki a telefonhoz rohan, de hát valaki mindig ül a telefonon és ez a valaki mindig megelőzött valakit. A türelmetlen várakozás készíti ki a soros nővér idegeit, ez mondatja az egyébként műveltnek hitt emberekkel az ocsmány szavakat: „süket fajdkakas, ócska ripacs.. ~i vén leánykereskedő..., gorilla..., pofa be..., rohadt temetésrendező...”. Mindez azonban nem ad feszültséget a drámának. A megoldás is valami földöntúli természetesség: a nagy esőzések nyomán beáznak a kábelek és megszakad a kapcsolat a várossal. Van azonban a hangjátéknak egy másik, eléggé ki nem aknázott vonala: a magányszülte fóbiák és kényszerképzetek. A színész monológja a csomagot küldő külkeres fiával és a pikkelyes bőrű igazgatóval, a vegyész hiedelme és emlékképei felesége hűtlenségéről. Mindez lehetőség lett volna egy kollekív lelkiállapot kusza vonalainak összefogására, egy másik világ ábrázolására. Az „Özönvíz szerdán” inkább tragikomikus történet, melyben a szerző lehetőséget nyújtott néhány kitűnő színésznek — Földi Terinek a nővér, Básti Lajosnak a színész szerepében — tehetsége igazolására. Ennek a kórteremnek lélekrajza azonban nem volt hiteles, mert az embereket bajban nemcsak akamokságok, szenvedélyek zárják össze, hanem a segítőkész szándék, a gyógyulás hite és reménye is. Igaz, esetleg hetekre eltávolodnak az élettől, igaz, hogy élesebben és bántóbban érzik szigetszerű magányukat, mint egyébként, ugyanakkor azonban még a reménytelen pillanatokban is hiszik, hogy a „kőfalon van egy nyílás, arccal az erdő (élet) felé”. Kbergényl Tibo^ ZENEKARI ESTEK - DISC-JOCKEY KLUB - FOTÖKI- ALLlTAS, TIT-ELÖADÁSOK — BRIGÁDOK vetélkedőKulturális élet az egri Építők Szállójában Gyurkó Géza APÁTI MIKLÓS: A nőket köszöntő mondat Fazekasház Mezőtúron
