Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-06 / 55. szám

ILLYÉS GYULA: OROK, S MÚLANDÓ A gangon ültünk. Besötétlett. S mit elhagyott a tény, a nap: továbbrajzolta arcodat okos és szomorú beszéded. Mint mesteri kezek alatt a sok mellékesből a lényeg, kialakult időtlen képed. Munkáltak fürgén a szavak. Ott állt homályt, romlást legyőzvén — rembrandti, tiziani festmény — oly készen, tisztán, halhatatlan a mfi, melyen nem öregedhetsz, hogy odanyúltam akaratlan eleven, múlandó kezedhez. GARAI GABOR: SOKÁIG ÉLNI Ügy szeretnék nagyon sokáig élni, hogy öregen is megismerjelek, mikor tüzedből már nem futja égni, s én is parázslók, alig perzselek. Tudom, hogy akkor is ragyogsz nekem még, szemedtől ez a fény nem múlik el; magad ragyogsz akkor is, nem az emlék, s feledteted velem, hogy halni keik Magad ragyogsz, ráncok közül is épen tündököl majd e lágy önkívület: két csillagod a test mögötti térben, hol a tagok elejtik terhüket, hol a nyers mámort az álom bevonja, s nyugvók a vágyak, — sosem bágyadó’'? hol öntudatlanul váltja valóra csömörtclen varázslatát a csók. JEVGENYIJ JEVTUSENKO: AZ IFJÚ NŐ A hullámból kiszállt az ifjú nő, csodálkozó szemmel nézett körük Csupa fiatalság volt és erő, jött diadalmasan, fesztelenük Vonalain figyeltem, hogy suhan, zajjal dominóztak a part felett, sötét hajából, lengve magasan, nagy, fehér liliom emelkedett. A játszók meglepetten felnevettek: „Nini, csoda-liliom! Igazán!” Bíbor-piros vitorlák díszelegtek a kékszínű, nedves fürdőruhán. Kivillogott a szép fogak fehérje, a sárga part felé ment szótlanul, s hallatszott: lesült bőréről a fövénybe a lefutó sok csepp zizzenve hulk Az élet elfut jó és rossz napokban, a porló évet nem marasztalom, de én már most tudom határozottan, mit látok majd halálos ágyamon. Lesznek szent és bölcs percek életemben. Lesz sok-sok bánat és sok-sok öröm. De akkor az a nő lesz majd szememben, ahogy kiszáll a vízből s szembe jön Áprily Lajos fordítása > Ősbemutató Egerben „Gogol­panoptiknm' Köllö Miklós és a Dominó pantomim együttes a Me­gyei Művelődési Központ rendezte Színházi Esték so­rozatban Gogol-panoptir kum címmel tart ősbemu­tatót március hetedikén Egerben a Gárdonyi Géza Színházban. Képünkön két jelenet a Gogol és Dosztojevszkij műveiből összeállított két- felvonásQs játékból. (Fotó: Bankó Imre) ■*******»*.**A*^*aaAAA****A*^^. ét Új könyvek A Gondolat Könyvkiadó újdonsága az Anyanyelvi ol­vasókönyv. A kötet Tompa József, a kiváló nyelvész, csaknem fél évszázados mun­kásságával ismertet meg bennünket: a tudós szerző elsősorban a rendszert és a mozgást vizsgálja mai nyel­vünkben. A Szemtől-szem- ben sorozat új kötete Péter Brooliot mutatja be, Koltai Tamás kalauzolásával. Az Európa Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg az utóbbi hetek egyik legszebb kiadványát: a Bol­dog látomások a világ tör­zsi költészetével Ismertet meg sok szép, színes műmel­léklet kíséretében. A fordí- tásgyűjteményt Tornai Jó­zsef állította össze, 6 a kötet egyes darabjait is ő fordí­totta. A Századunk mesterei sorozatban újabb kiadásban látott napvilágot Vladislav Vancura Három folyó című regénye. A Modern Könyv­tár legújabb kötéte a Vé­nusz, Ámor és féltékenység; Peter Taylor elbeszéléseinek válogatott kötetét Geher Ist­ván szerkesztette és Vajda Tünde írt hozzá utószót. A Móra Könyvkiadó meg- jeíenttette Liselotte Wels­kopf-Henrich ifjúsági regé­nyét. A Tokei-ihto visszatér című kötet népszerűségére jellemző, hogy ez már a har­madik magyar nyelvű kiadá­sa. Örök divat gyerekeink körében Jules Verne. Ez al­kalommal egyik legnépsze­rűbb ifjúsági regényét je- lenttette meg a kiadó, a Két­évi vakáció-t Nem hiányoz­hat a könyvesboltokból A Pál utcai fiúk; Molnár Fe­renc ifjúsági regénye — Reich Károly pompás illusztrációi­val — a 21. kiadást érte meg Kossuth Lajos öröksége cím­mel, a XVIII—XIX. század közöl remek mondaváloga­tást Lengyel Dénes; a kötet­hez 6 írt utószót és-jegyzete­ket is. Horváth Péter mese­regénye, A sárga táltos, Bok­ros László illusztrációival. A Zrínyi Kiadó jelenttette meg — Szentpétery Imre for­dításában és jegyzeteivel — Brodarics István históriáját, a mohácsi vészről. A kötet­hez Klaniczay Tibor írt be­vezetőt Ismét kapható a könyvesboltokban A második világháború története, 1939— 1945. I. kötete, amely a há­ború előestéjének legfonto­sabb problémáit világítja meg. l^ocsa László Csepelről költö- zött az anyjával Dunate- lepre. Mindennap borotválkozott vasalt ingben járt horgászni, ma­gatartásában azonban nem volt semmi feltűnő, kivéve azt hogy sose fordította el a fejét, amikor oldalt nézett Mintha rajta akarta volna kapni az embereket hogy figyelik. Haraszti minden reggel találkozott vele a negyvenhármas villamoson, megjegyezte magának a dolgot, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget egé­szen addig, amíg Kocsa udvarolni kezdett a húgának. Haraszti tíz­éves korától kezdve Rikkancsnak szólította a lányt Irma átkozottul dühös volt ezért annál inkább, mert a csúf név rajta maradt Kocsa néhány hónap múlva megkérte Irma kezét. Haraszti összezavarodott. Irmázni kezdte a lányt, de majd beletört a nyelve és gyakran elszólta magát. Kocsa ilyenkor rávillantotta szemét, de hallgatott. Haraszti elviselhetet­lennek érezte jövendő sógora pil­lantását. Amikor a dunatelepi te­lek kerítését kötözték, megkérdez­te tőle: „Te mondd, merev a nya­kad, vagy mi baja van? A telek Irma hozománya volt Ko­csa a szokottnál is kevesebbet beszélt, amikor a telken dolgoz­tak — annál jobban megnézett mindent, a virágkaróktól kezdve az utolsó deszkadarabig, amit évek során odahordott a család. „Egyszer majd ház épül itt” mon­dogatta az apjuk. Egyszer. Kocsa válasz helyett leszakított egy ringlót a fáról. Gondosan megtisztogatta és úgy emelgette, mintha ennek az egy gyümölcs- nek ** ví_ Csörsz István: Ketten úgy, mint azelőtt számítani az egész termés súlyát Haraszti akkor gondolt rá igazán először, hogy Kocsóé lesz a telek és a ház. Mindezek az apróságok kikezdték az idegeit Apja és az anyja mintha semmit se vettek volna észre Irma persze elmúlt huszonnégy éves és attól féltek, hogy a nyakukon marad. Harasz­ti egyre dühösebb lett Bár az el­jegyzés napján megfogadta, hogy befogja a száját, képtelen volt fegyelmezni magát Az fájt neki a legjobban, hogy Irma is meg­változott Mintha eltanulta volna Kocsától szemének azt a hülye rángatását! Haraszti egy alkalom­mal olyan dühbe gurult hogy pofonvágta a lányt A dunatelepi építkezésen az egész család dolgozott Ha­raszti még soha nem hajtotta így magát Irma már a hetedik hónapban volt és egyre formátlanabb lett Haraszti döbbenten nézegette. Fel­fordult a gyomra a látványtól. A legnagyobb kétségbeeséssel gon­dolt a jövőre. Az se vigasztalta hogy őt igazolták az események. Amint az új házba költöztek a fi­atalok, kiderült hogy Kocsa nem segit a házi munkában. Megszok­ta, hogy az anyja végez el helyet­te mindent De nem törődött a telekkel és a házzal sem. Hamarosan Dunatelepre költö­zött Kocsa anyja is. aki az első pillanattól kezdve gyűlölte Irmát A gyerek koraszülött lett, csípő­ficamos. Bőgésen kívül nem hagy­ta el más hang a torkát Harasztit az egészségügyi prob­lémáknál jobban érdekelte, hogy kire hasonlít a gyerek? Szeren­csére Irmáia ütött, apjától csak a szemét örökölte: Haraszti egyre azt várta, hogy rángatni kezdi, mint az apja. Megkérdezte az üzem orvosától, örökölhető-e az ilyesmi? Az orvos azt mondta, nem. Hát akkor majd teszünk ró­la, hogy ne tanulja meg! — gon­dolta Haraszti. Elhatározása új értelmet adott az életének. Irma egy év múlva vis zaköl- tözött a gyerekkel a szülői házba. Megindult a pereskedés, hogy kié legyen a dunatelepi ház? Kocsa nem vitatkozott, egy régi csepeli ügyvéd barátja igazgatta helyette a dolgait, aki sajnos értette a dol­gát : egyik fellebbezés a másikat követte. Irmának végül is volt helye, a gyereket befogadták és úgy nevelték, mintha semmi köze se lett volna Kocsához. Egyelőre nem volt baj a szemével. Szeren­csére lány, gondolta Haraszti. Egy lány mégis nehezebben tanulja meg az apja hülyeségeit A kis­lány szerette. Haraszti ezt jóindu­latúan, de komoran tudomásul vette. \/égre jó ügyvédet fogadtak. ’ a szódás cigány fiát, aki valamikor Haraszti iskolatársa volt. Vajónak hívták a fiút és ál­talában lenézték a környéken, ugyanúgy, mint az apját Nagyda­rab férfi lett belőle, keveset moz­gott de gyorsan beszélt és vágott az esze. Fél év alatt elhalászta a házat Kocsától. Februárban megkapták a végzést hogy Kórsá­nak és az anyjának ki kell taka­rodnia a házból, Irma azonban nem költözött vissza Dunatelepre. A Kertészeti Kutató Intézetben dolgozott és ez a szülői házhoz esett közelebb. Jóformán csak ta­karítani jártak Dunatelepre az asszonyok. Kocsa, meg az ügyvédje új ter­vet eszeltek ki: előbb a gyerek- láttatás ügyében, aztán a gyerek­tartás összege miatt, végül azért indítottak pert Irma ellen, hogy elvegyék tőle a gyereket Az utób­bi nyilván Kocsa anyjának az ötlete volt: a kislányt ugyan nem szerette, Haraszti ékat azonban még jobban gyűlölte, mert el akarta adni a dunatelepi házat hogy Csepelen vegyenek másikat az árából. Valamelyik tárgyaláson kiderült hogy már előleget is ka­pott rá. Haraszti ékat megint Vajó védte a perben, de ezúttal nehezebb dolga volt Irma körül ugyanis valami segédmunkás le- gyeskedett a Kertészeti Kutató­ban. Irma azt állította, hogy az egésznek nincs jelentősége, de ak­kor már valamennyien tudták, hogy másképp festenek a tények a periratban, mint a valóságban. Kocsa azzal az indoklással adta be a keresetét hogy Irma er­kölcstelen életet él és nem alkal­mas a gyereknevelésre. Haraszti úgy gondolta, itt az ideje, hogy tegyen valamit. Szólt a hantjá­nak, Pálosnak és egy délután megvárták Irma fiúját a Kerté­szeti Kutató kapujában. Kovács­nak hívták, Haraszti már kinyo­mozta. Dálos valamikor ifi válogatott • birkózó volt — ő állt elől és amíg Haraszti beszélt, a vállát emelgette. Egyre fenyegetőbben emelgette a vállát és végül mégiscsak leke­vert a fiúnak két pofont, mire az bátraesett a kecskefűz bokrok alá. Pálos ötlete volt, hogy Kocsát is meggyőzzék: hiábavaló a további piszkálódása. Azonkívül ideje lett volna, hosV eltűnjön közösen épí­tett horgászhelyükről, a hárosi kő- gátróL Továbbra is odajárt pe- cázni, mintha semmi se történt volna közöttük. Szombat délután volt és tudták, hogy Kocsa kint ül a gáton. Haladéktalanul hozzá­fogtak a terv kivitelezéséhez, de amikor Haraszti átemelte jobb lá­bát Pálos motorjának hátsó ülése felett, iszonyú fájdalom hasított a derekába. A lumbágó, gondolta. — Állj meg! — könyörgött Pá­losnak. Homlokát és hátát kiverte a víz, didergett és olyan gyengé­nek érezte magát, hogy attól félt, leesik a motorról. Pálos azonban két napja cserélte ki a motor lökésgátlóit és büszke volt, hogy milyen jól bírják a strapát. Ami­kor Pálos gázt adott, Haraszti né­mán, rémült nyugalommal eleresz­tette barátja vállát és jobbra dőlt a víz felé. Ilyen lehet a halál, gondolta. Érezte a fű érintését amely selymes volt, mint Irma haja. Pálos ledobta mellé a bukósisa­kot: a tetejére esett és megállt egy földhányáson. Haraszti úgy bámulta, akár egy csodát Pálos himbálózó járásával megindult a gát felé. K ocsa mozdulatlanul figyelte őket. Horgászbotja végérő’ pókhálószerű fényes fonál veze­tett a vízig. Haraszti félrefordí­totta fejét a fűben, akár egy nyúl az alomban. Tudta, hogy Kocsa fél és arra gondol; hogy mindjárt megverik. Miért nem fut el?... Én se futnék, jutott eszébe. Wnxrá ic fnt.nék? ^^V^^WWKAA^AAAAAAAA^WS^^AAA/VWWA/WWNAAAAAA^AIWAAAAAAAA^AAAAA^AAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAUi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents