Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-06 / 55. szám

Színek az öltözködésben Öltözködésnél nemcsak a ruha, vagy öltözék formá­ját vesszük figyelembe, ha­nem azt is, hogy amit ma­gunkra veszünk, az színben is harmonikus legyen. Van­nak úgynevezett divatos szí­nek. 1977 tavaszi-nyári di­vatjának színei a kék tónu­sok. Ezek mellett szerepel­nek még a semleges színek (gyöngyfehér, széiüabarna, árvalányhaj), az élénk szí* nek (citromsárga, sárgásna­rancs, óarany, veronai zöld, pipacs, világos kármin), va­lamint a kiegészítő színek (világos rószaszín, erdei cik­lámen). A kék árnyalatai: világos türkiz, azúrkék, ne­felejcs, világos ultramarin. Ezek a színcsoportok, amelyeket az Intercolor Nemzetközi Színbizottság el­fogadott,; iránymutatók. Ez a színskála olyan előrejelzés, amit a legtöbben nem ha­gyunk figyelmen kívül, mi­vel a divatos színek hamar tért hódítanak. A legtöbb nő persze tudja, illetve ke­resi, melyek azok a színek, amelyek jól állnak neki. Vannak, akiknek szinte min­den szín jól áll. Sokaknál azonban lényeges a saját színskála kialakítása. A szí­nek kiválasztásánál fontos tényező a hajszín, az alkat és a kor is. (Ámbár ez utób­bi már kissé túlhaladott szemlélet: nem igaz, hogy csak a fiataloknak áll jól a PÉNTEK IMRE: Ember és gép Automatikus dallamot rázkódnak ki a számsorok, kibernetikus zenét szerez a gép, de mindegyik mögött ott dereng fémbe karcolt, sóvárgó — esendő emberarcúnk. s a műszerfalat verő impulzusokban is a. mi szívünk dobog. CSEH KAROLY: Égy holdsütésben Arcnnk holdsütött homokján senki sem hagy nyomokat Megérkeztünk Sem ég sem föld nem vonz magához Kié leszünk? Engem a tegnap még simogatott kutya űz álmaimban utánad már csak az emlékezet csahol hűségesen. Arcunk az egy ketté válik mintha két összefonódott kéz szétriad Mosolyunkból két mosolyból kihulltak mind a csillagok De sem könnycseppek sem homokszemek nem fénylenek Mi kötne össze minket? Ketten hajiunk egy kettéhasadt üres asztal fölé s egy hulló hajszálban eml éktelenné álmodja LELKES MIKLÓS: Ballada világos, idősebbeknek csak a sötét szín való.) A divatos, az új mindig sokba kerül. Ezért ajánlatos a meglevő ruhatárat divat szerint kiegészíteni. Az új darabok színben és formá­ban illeszkedjenek a már meglevő öltözékekhez. Mindenkinek természetes vágya, hogy ne csak divatos, hanem egyéni is legyen. Ezt a többféle variációban hord­ható, jól kihasználható ru­hadarabokkal érhetjük el. Példaként hozhatjuk a vo­Érdekességek a Postamúzeumban Budapest belvárosában, ötpercnyire, a Deák téri metró- állomástól, a Népköztársaság útja 3. szám alatt, egy múlt századi műemlék jellegű épületben nyílt meg 1972f októbe­rében a posta múzeuma. Több mint négy éve várja láto­gatóit, mégis csak kevesen ismerik. Kevesen — a bemu­tatóit tárgyak, emlékek érdekességéhez, fontosságához képest. . A múzeum nem csupán postai emlékeket kínál látni­valóul, hanem bemutatja az írás, a hírközlés történetét. Iskolai történelem-, sőt fizikaóra helyett érdemes volna, akár csoportosan is meglátogatni. Megtudhatjuk, hogy a XIX. század végén a magyar dr. Hermann Emánuel forradalmasította a levelezést. 1869- ben szabadalmaztatta elsőként a világon — a levelezési lapot a mai levelezőlap ősét. A múzeum anyaga tájékoztat arról is, hogy Magyarországon az első postautakat II. Rá­kóczi Ferenc építtette.. Futárai, négy főútvonalon, hordták parancsait, utasításait. Ha a futár e fóntos iratok közül csak egyet is elveszített, halálbüntetés várt rá. A XIX. század elejére megindult a postakocsi-forga­lom. A szállítmány érkezését, indulását kürt jelekkel hoz­ták a lakosság tudomására. Á postai kürtre Josep Haydn írt dallamokat. Másként szólt ugyanis a kürt akkor, ha sürgöny érkezett, s másként, ha hivatalos okmányokat szállított a szekér. A XX. század elején a világon elsőként a magyar posta használt géperejű járművét. Mindez azon­ban csak néhány kiragadott érdekesség a bemutatottak sokaságából. „ Az írás kialakulását, fejlődését az ősember csontokba karcolt képeitől a mai kor légipostái levelezéséig követ­hetjük végig. A vitrinekből megtudhatjuk, hogy i. e. két­ezer évvel a spártaiak használtak először titkosírást, amelynek lényege az volt, hogy farúdra bőrszíjat tekertek. A szíjra csíkonként írták rá a közlendő szöveget. A futár csak a bőrtekercset vitte el. Ezt azonban csak az tudta elol­vasni, akinek az eredetihez hasonló vastagságú f árúd ja volt Megismerkedhetünk a pergamen s a papirusz törté­netével, a kínaiak bambuszba vésett írásművészetével, amely negyvenezer képjelet használt. Arra is választ kap­hatunk, kik találták fel a ceruzát, kik és hogyan használ­tak először sokszorosított szöveget. A tárlók egyikében különféle színű, látszólag össze-vissza csomózott köt 'ek lógnak. Szinte hihetetlen, hogy ezzel is gondolatokat kö­zöltek egykor az azték birodalomban. Felsorakoznak a magyar írás emlékei is. Kiderül, hogy miért számadó a ju­hász, s miért mondják, hogy sok van a rovásán valakinek. A telefon történetét bemutató terem freskóit Lotz Ká­roly készítette. A vitrinekben Bell első vezetékes telefon- készülékének mása. Puskás Tivadar s Edison közös talál­mánya, az első telefonközpont, s a későbbi korok jelfogós, crossbar rendszerű központjainak egy-egy példánya. Itt látható, s kipróbálható a jövő videotelefonja. Csak egy gombnyomás, s a kis képernyőn megjelenik a szomszéd szobában felállított hívókészülék kezelője. A következő terem a távíró történetét mutatja be. Az első elektromágneses távírótól a mai telexgépig minden lényeges típus megtalálható. A terepasztalokon bemutatott okos gépek szintén működés közben láthatók. A terem talán legértékesebb darabja az a szikratávíró, amelyen a Tanácsköztársaság alatt 'Lenin és Kun Béla tartották a kapcsolatot. nalcsíkos szoknya, tunika összeállítást. Nadrággal, blúzzal, vagy pulóverrel többféle variációban, több alkalomra viselhetjük. A szoknya és tunika azonos anyagból — szépiabarna alapon fehér vonalcsíkos gyapjúszövet — nyers színű kötött garbóval (1), vagy ugyanez a tunika óarany színű nadrággal és blúzzal (2), valamint a szoknya pu­lóverrel és ingblúzzal (3). (Rajz és szöveg: Fodor Eta) Az Akropolisz üvegburában? A pisai torony megmentésén fáradozó szakemberek azt ja­vasolták, hogy a tornyot he­lyezzék kalitkába. Vajon az Akropolisz megmentése elképzel­hető úgy, hogy az egész műem­léket üvegbura alá helyezik? G. Plitasz, Athén volt polgár- mestere benyújtott egy tervet, amelynek értelmében az egész dombot hatalmas méretű, lég­kondicionáló berendezéssel ellá­tott űvegbura alá kellene he­lyezni. Véleménye szerint az üvegburás megoldás minden­képpen megfelelőbb, mint az az eljárás, amelyben az UNESCO és a görög kormány egyezett meg. E szerint számos régi mű­emléket kellene múzeumba szál­lítani. Ezek helyébe természete­sen másolatok kerülnének. A tervezett üvegbúra 4000 négy­zetméteres területet borítana be. A költségeket mintegy 200 mil­lió francia frankra becsülik. Virágok hullnak, hullnak higanyfoncsoros tóra. Nagy éjféli mezőkön vakító csillagóra. Izzanak ezüst hálók. Kékezüst hegyre szállnak. Kékezüst fák megőrzik levetett kék ruhádat. A perc hulló öröklét. Csókom viszonzod sírva. Nyugtalan melled lassan édes körét leírja. Virágok hullnak, hullnak higanyfoncsoros tóra. Fájdalmas arany szikrát sikolt a csillagóra. Bevetésre készen. Évről évre egyre nagyobb aggodalom­mal, ugyanakkor — nem titkolom — ka- jánsággal is — figye­lem a tudományos élet és a sajtó közös vitáját arról, hogy lesz-e megint, vagy sem jégkorszak. Il­letőleg, hogy most mi rohanunk-e a jégkorszakba, avagy csak ballagunk két jégkorszak között az embertől kitelhető naiv optimizmussal és nemtörődömség­gel. Atekintetben, hogy mit hoz a hol­napi évtízezred? Manapság már a vitát azért a saját ügyemnek tekintem, utóvégre Ás az én jégkorszakomról van szó, az én bőrömre — hol van már az a neander-völgyi idő, amikor a szőrömre — megy ki a játék, nem ülhetek tétlenül és tudatlanul, míg fejem fölött folyik a csata: lesz-e, és ha igen, mikor: nem lesz-e, és ha nem, akkor miért? Leg­utóbb kedvenc la­pomban — mert ilyenem is van — kissé beijedten olvastam, hogy a mostani hideg telek és a nedves nyarak az új jégkor­szak beköszöntését jelentik, de nem kell megijednem, mert ez csak átmeneti jegese­/f j/ f.c*, Suskus és susmus...?! Nem véletlenül írunk a két címbeli szóalakról. Elő­ször azért, mert szóban és írásban egyaránt gyakran jutnak nyelvi szerephez, má­sodszor azért, mert sokan el" bizonytalankodnak a két szó használati értékének megíté­lésében. Harmadszor: az el- latinositás helytelen gya­korlatában a suskus magyar hangsor olykor-olykor a klasszikus latin nyelv sz-ező ejtésében is felhangzik. Mindkét szóalak magyar megnevezés, s ugyancsak a szócsaládnak a tagja. A hangutánzó eredetű susog, susáról. suspttot, suskusol, susmutol, suspus, suskus, susmus, susma szóalakok jó része még ma is tájnyelvi változat. Az volt a suskus és a susmus is. Ma már mind a köznyelvben, mind az irodal­mi nyelvben elég gyakran nyelvi szerephez jutnak, leg többször ilyen szövegössze­függésben :x kiderült a suskus, suskust követtek el, hivaiali suskus, suskusba ártja ma­gát, suskussal oldották meg. valami suskus van a dolog­ban, ne ártsd magad a csa­ládi suskusba stb. A suskus szóalak jelentés- tartalmáról és rosszalló hasz­nálati értékéről ezek a nyel­vi formák bizonykodnak: suskus: ravaszul, alattom­ban elkövetett cselekedet, összejátszás, nem tiszta ügy, leplezni való szabálytalan­ság, csalafintaság, ravaszság, fondorlat, alattomosság, bi­zalmas megbeszélés, nem egészen jogos cselekedet stb. Néhány évvel ezelőtt igényes nyelvhasználat még nem élt vele, újabban azon­ban már teljes természetes­séggel jelentkezik még a költői alkotásokban is kulcs­szóként. Az irónia, a gunyo- roskodó elítélés festésére va­lóban nagyon alkalmas: „Nincs részrehajlás, / suskus se lehet, / ravasz vezetőkkel / nem fúj egy követ" (Csa­nádi Imre: Asztalcsap ködök). A susmog. a susmusol, susmus szavak ebbe a rokon értelmű nyelvi sorba illesz­kednek bele: sugdolódzik, sugdolódzás bizalmas meg­beszélés stb. A susmus tehát nem annyira rosszalló értékű, mint a suskus. Újabban köz­lő, kifejező szerepe tágul, s erről ez a versrészlet is ta­núskodik: „Tejúti Patyolat-, reklám / a kikiáltott tiszta­ságot, / susmusok centrifu­gáit’’ (Bertók László: De­cember;. Dr. Bakos József dés lesz, mindössze tiz-tizenötezer évig tart és utána min­den rendbe jön. Már megnyugodtam vol­na a dolgok menetét illetően, amikor azt olvasom a másik kedvenc lapomban — mert ilyen is van—, hogy a tudósok egy más csoportjának vé­leménye szerint a ta­valyi száraz év nem egy száraz év volt a sok vizes között, ha­nem a vizes évek voltak közbeiktatód- va az aszályosok kö­zé, és emiatt termé­szetes, hogy felme­legedés várható. Ten­denciájában. Amihez majd hoz­zájárul a légszeny- nyeződés is. És ami­nek következtében a föld olyan meleg lesz, mint egy üveg­ház. Es aminek kö­vetkeztében vissza­jön a dzsungel az én kis falumba is, ahol a kertek végén majd páfrányok lengenek és újból dinoszauru­szok legelésznek Ma­ri ángyom Riska te­hene helyett. Mikor kellően kirémüldöz­tem magam, akkor olvastam tovább, hogy persze azért ijedelemre semmi ok, mert a levegő olyan nagy, a természet meg olyan egyensú- lyos, hogy ez a fel­melegedési ciklus amúgy sem tart to­vább néhány tízezer, esetleg százezer év­nél, aztán minden rendbe jön. Megnyugodtam. Volna. Ha ismét nem olvasom a har­madik kedvenc la­pomban,— mert har­madik is van —, hogy a tudósok egy harmadik csoportja — mert annyi cso­port van, ahány jég­korszak — viszont azt hangsúlyozza, hogy kisebb-nagyobb eljegesedések lesz­nek, amelyek mind sűrűbben lesznek, s mindaddig, mígnem újból be nem köszönt ismét egy nagy elje­gesedés a földön. Hogy mikor? Azt pontosan nem lehet tudni, lévén a föld es a klímaviszonyai nem olyanok, mint vala­mi ultiparti, ahol ki lehet azért tudni, hogy mi van a. part­ner kezében. De azért készül­jünk fel. Biztos, ami biztos. Szívesen megten­ném ezt a készülő­dést, mert tudom, hogy mivd tarto­zom magamnak és a családomnak, szíve­sen felkészülnék, ha végre a tudomány is meg tudna egyezni legalább a sajtóban, hogy lesz-e, és ha igen, mikor lesz a következő jégkorszak. Jó, ha az ilyesmit előre tudja az em­ber. Szén, olaj, apró­fa. Eladjam-e vagy sem a télikabátomat, vegyek-e vagy se in­kább még prémbun­dát is? Olyan kérdése­im ezek, amelyekre legalábbis illene vála­szolnia a tudományos világnak és a sajtó­nak. Épp most mondja Povázsai. hogy mit hülyéskedem, hiszen úgyis olyan rövid az emberi étet, hogy a legkisebb és legvaca- kább eljegesedést sem veszi észre... Megcsókoltam a ke­zét hálából, mert így megnyugtatott: olyan rövid az emberi élet, hogy ilyen hülyesé­gekkel, mint a jég­korszak, nem érde­mes foglalkozni. Ihaj- csuhaj, korán halok meg! Utánam a jég­korszak. (egri) w.a-\-v\AAAAAAAAAAA/WvVV\AA/VVW/VWWWVVV'íiíW^ i

Next

/
Thumbnails
Contents