Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
Féltő szigor kellene... Cigánysors, Gyöngyöspatán Gyermekköszöntő nőnapra Apró, kedves ajándékkal készülnek a nőnapra az egri Széchenyi utcai óvoda csemetéi. A köszöntő versike után egy olyan „kitüntetésben” részesítik az anyukákat, a nagy mamákat, amelyeket bizonyára nem felejtenek el egyha•* mar. Hogy mi lesz az? Azt mi sem árulhatjuk el, hiszen — titok! A képen is mindössze azt örökíthettük meg, ahogy az ovisok a meglepetést készítik a közelgő nőnapra... (Fotó: Tóth Gizella) Hárommillió palánta Egerből A közelmúltban az Egri Csillagok Termelőszövetkezet paprikapalánták nevelésére kötött együttműködési szerződést a SZÖVTERMÉK- kel és az egri áfész-szel. A szövetkezet történetében először az idén hárommillió paradicsompaprika-palántát nevelnek az Eger déli részén levő fóliatelepen. Mint Tömöri Zoltán ágazatvezetőtől megtudtuk,- hat fóliasátorban 4200 négyzet- méter felületen hajtatják majd a palántákat, melyeket május 10-e után ültetnek ki a SZÖVTERMÉK a fogyasztási szövetkezet irányításával néhány Heves megyei gazdaságban. A hárommillió palánta 60 hektár paprika termelésére elegendő, melyet a betakarítás után a Német Szövetségi Köztársaságba exportálnak majd. A szövetkezet Eger zöldségellátására megkülönböztetett figyelmet fordít. Márciusban például 80 ezer fejes salátát küldenek a piacra, további 20 ezret pedig április elején, a húsvéti ünnepekre szállítanak. Ellátják a háztáji és a kiskerteket is palántákkal, amelyeket a SZÖVTERMÉK útján értékesítenek. A zöldségtermelés mellett évek óta virágkertészettel is foglalkoznak. Cserepes, vágott és egynyári virágokat termelnek, főleg Eger ellátására. Az idén csaknem 60 féle virággal foglalkoznak a ciklámentől a szegfűig, illetve a pálmafélékig. A közeli napokban nyolcezer hortenziát küldenek a virágüzletekbe. Néha a jó szándék is hiába. A gyöngyöspatai Dankó- telep putrijaiból először csak egy család költözött a cigánysortól nem messzire eső Bem tábornok útra. A szomszédok, a környéken élők méltatlankodtak s amint tehették, otthagyták a takaros egy-két szobás házakat, s a falu másik részén építkeztek. A tanács segíteni akart a viskók lakóin, s mivel kevés készpénzükhöz negyvenezer forint OTP-kölcsönt kaptak, megvételre ajánlotta nekik az üresen maradt, viszonylag olcsó épületeket- A községi vezetők kiutat reméltek, sajnos, nem ez történt, hiszen az elmúlt évek során itt újabb nyomornegyed született. Tizenhármán egy szobában A kerítésnek nyoma sincs, az udvarokon szeméttenger bűzlik, a hulladékokat szeszélyesen söpri a szél. A tetőszerkezet majd mindenütt rogyadozik, a falak omladoznak, s úgv festenek, mintha ágyúgolyók tépázták volna őket. Itt bizony hiába keresnénk a gondos gazdákat. Csömörék portájáról gyereksereg viharzik felénk. Rosszul öltözöttek, s egyiküket se vádolhatnánk túltáplál tsággal. Egyébként kedélyük felhőtlen, s készséggel szolgálnak felvilágosítással. A tizenhárom éves Vera — a kislány csak negyedik ősz-, tályos, mert írni-olvasni még nem tanult meg — így mutatja be a családot. — Kilencen vagyunk testvérek, közülünk egyedül Jancsi dolgozik, ő naponta Pestre jár munkába. — Édesapód? — Most börtönben ül. .1 — Mit követett el? — Azért büntették, mert nem mentünk az iskolába• Arról is szó esik, hogy miből, miként élnek. A családi pótlékot emlegetik. Egymással versengve mondják: a napi menü kenyér, zsírral vagy szalonnával. — Húst mikor esztek? Egyszerűen azért naivak Baloghék, mert panaszkodnak. Nem mintha okuk és joguk nem lenne a panaszkodásra, de ők azért naivak, mert úgy gondolják, foganatja is lesz mindannak, amit okkal és joggal elsorolnak. De miért lenne foganatja? • ■ • Történt pedig, hogy Gyöngyösön a Bajcsy-Zs. u. 23. sz. alatti lakásokat, a társaikkal együtt az IKV rendbe akarta szedetni. Eljárt felettük az idő, hiszen ezeket a házakat még a „hőskorban” építették meg. Hogy mikor? Már a felszabadulás után. Amikor a' „nyolcvanas” körvonalai még csak kezdtek kibontakozni. Az egy egészen más kérdés, hogy a húszéves múltra visszatekintő házakat miért kell felújítani, a pincétől a padlásig rendbe tenni, és miért tudnak a száz-kétszáz éves házak aránylag fiatalosan megmaradni? Ez olyan rejtély, aminek a megoldását csak a mi állami építőiparunk ismeri. Ök pedig nem szószátyár természetűek, tehát hallgatnak róla. Biztosan okuk is van erre a tartózkodó magaviseletre. Ugyan, mi? Csak azt lehetne legalább tudni. De térjünk vissza az eredeti témánkhoz, a már említett lakások megfiatalításához. Mert ez az oka mindennek. Baloghék is örültek, hogy QSmísm j. 1977. március 6., vasárnap — Fizetéskor, vagy ha pénzhez jutunk. Mint kiderül1: az egyetlen szobában a szülőkkel és a rokonokkal együtt tizenhármán laknak. Ennyien szorongnak éjszakánként a két ágyon és a két kis méretű díványon. Tévéjük, rádiójuk sosem volt... Akinek nem sikerült Olyan is akadt, aki megpróbált kitörni, ám sikeresnek Ígérkező vállalkozása — valaha harmincegy évet dolgozott bányászként, s egykor háromszobás lakása is volt, szerencsétlen családi körülményei miatt nem sikerült. Első asszonya után hat apróság maradt rá, a második négyet szült neki. Nyugdíjasként is tevékenykedik, dé hát a keresetnek nem sok a látszatja. Ma már otthona sincs. Kitörési kísérletei nemegyszer törvénybe ütköztek. Feltört egy lakatlan házat, s családjával együtt beköltözött. Jelenlegi „albérlete” — a szállást ismét önkényesen foglalta el — húsvétig szól. — Ki tudja, mi lesz aztán, fedél nélkül csak nem kóbo- roghatok. Tehetek én arról, hogy saját pénzen vásárolt házam összeomlott. Az utcára csak nem kerülhetek. A vállalat segítene, de a tanács nem ad engedélyt arra, hogy társadalmi segítséggel rendbe hozzák a vityillót Kissé bizony túloz, mert kérés, tárgyalás helyett csak követel, folyvást magas ösz- szeköttetéseire hivatkozik, fenyegetőzik, s így felkorbácsolja az indulatokat. Sorsa mégis tragikus, hiszen a sok évszázados, terhes örökségtől meg akart szabadulni. Társai jövőjét mégsem látja kiúttalannak. — Ha nem dolgoznak, nem mennek semmire. Szerintem a szigor az egyetlen megoldás. Ha énrajtam múlna, semmiképp sem engedném meg a munkakerülést. Miért nem neveznek ki egy vajdát, akitől tartanának' Így ugyanis hiába perlekedik az náluk is minden olyan lesz ismét, mint az új. Illetve, dehogy olyan, attól sokkal jobb. Hiszen új korukban az ablakok nem záródtak .rendesen, a vízcsap is csöpögött, a parketta sem akart a helyén maradni mindenütt, dé a cserépkályha is több füstöt bocsátott ki magából, mint amennyi meleget. Most abban reménykedtek, hogy mindezek a hibák eltűnnek, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szorgos munkásai eltüntetik azokat, mintha soha nem is lettek volna. De hát — Baloghék naivak. • ■ • Előbb az IKV-nak küldtek el egy levelet, amelyben sorra elpanaszolták, hogy mi minden nem tökéletes a felújítás után sem. Erre a levélre hiába vártak választ. Hogy miért? Ismét csak Baloghék naivitása á fő ok. Ugyanis n'em a posta útján juttatták el az írásos „dokumentumot”, hanem odaadták a házfelügyelőéknek. Hogy a levélnek mi lett a sorsa végül is, azt ma már nem lehet kideríteni. Az IKV állítja, hogy ők 'hiába keresték az iktatókönyvükben, a házfelügyelőék pedig azt állítják, hogy ők el nem dugták azt a bizonyos levelet. És miután Baloghék naivak, az újsághoz fordultak. ember, senki sem törődik vele. Mindez szépen hangzik, de hát az ő udvarán is burjánzik a kóró, s nagy kupacokban áll a szemét... Segély és munkaalkalom Illés János huszonegy éve tevékenykedik tanácstitkárként a községben, így hát meglehetősen jól ismeri a cigánysor gyöngyöspatai krónikáját. — Kétszázhúszan vannak, de több gondot okoznak mint a többi — 3300 lakosú a község — falubeli. A Bem tábornok úti tizenkét család semmit nem áldoz otthonára. Az épületeket államköit- ségen rerdbe hozathatnánk, de á pénzt sosem hajthatnánk be. Igyekeztünk kereseti lehetőséget teremteni számukra, olyat, ami viszonylag kötetlen elfoglaltság, s ezért leginkább megfelel igényeiknek. Egyikőjük szintén > ezért az ügyért kardoskodott, s egy budapesti háziipari szövetkezet kosárfonó részleget létesített Patán. Először lelkesedtek az ötletért, aztán hónapról hónapra kevesebbet termeltek. Tavaly decemberben már csak négy-ötszáz forintot fizethettek személyenként a gyatra teljesíményért. Egyébként is húsz jelentkezőre számítottak, de jelenleg mindössze heten állják szavukat. Állandó rendkívüli és gyámügyi segélyt kapnak, de hát a pénznek hamar a nyakára lépnek. — A pedagógusok mit tesznek azért, hogy a gyerekek rendszeresen járjanak iskolába? — A meggyőzés ■ legtöbbször kudarcba fulladt, s az is igaz, hogy a büntetés — a pénzbírság, vagy a börtön- — elsősorban a családot sújtja. Igen erős a nem cigány szülők ellenkezése is. Nemegyszer dühödten reklamáltak, mert gyermekeik is eltetvesedtek. Most fürdőt építünk, ahol a telepről érkező apróságok zuhanyozhatSegítene a szerkesztőség az igazuk megvédésében. Ügy látszik, a naivitás ragadós. Az újságban megjelent néhány sor, ebben nagyjából minden, ami Baloghék panaszára jellemző. Aztán megérkezett a válasz. Az IKV főmérnöke, Tóth János arra hívta fel a figyelmét a szerkesztőségnek, hogy a lakás különböző részei és felszerelési tárgyai közül melyeket kell a bérlőnek rendben tartania, melyeket a kezelő vállalatnak. Kétség nem fér a válasz jó szándékához, csakhát nem egy nyelven beszélünk, az a baj. Az elvégeztetett felújítás el nem végzett javításait panaszolták fel Baloghék. Mindazt, amit a tanácsi építők ugyan „megcsináltak”, de nincs sok köszönet "benne, vagy mindazokat, amiknek a megcsináiását a tanácsi építők elvállalták, de valójában nem végeztek el. Tehát nem az IKV a felpanaszolt fél, hanem ő is a szenvedő alanya ennek az ügynek, mert ő fizetett ugyan, de a kiegyenlített munka — hát, nem éppen első osztályú. Erre hívta volna fel a figyelmét az ingatlankezelőnek az a bizonyos levél, amely szőrén- szálán eltűnt. • a • Baloghék naivitása főként abban mutatkozik meg, hogy ők kifogástalan munkát vártak a felújítás nyomán. Pedig a vízcsap csónak, s aztán váltott ruhában ülhetnek a padokba. Ha tiszták, könnyebben befogadják őket. Lényegében ezt tesszük az óvodában is. Mégis van kiút Ne kerteljünk, ez bizony riasztó kép, ám szerencsére Gyöngyöspatán biztatóbb tapasztalatokat is gyűjthet- tünk. • Mezei Károly — benn a faluban — városon is szépnek számító három szobaösszkomfortos házat épített 1969-ben OTP-kölcsönneL így vásárolta — nem hiányzik a legmodernebb ülőgarnitúra sem — az ízléses berendezést is. Ha otthonából kitekint, az újonnan született cigánysorra lát. Ezért érthető, hogy foglalkoztatja társainak sorsa. Saját sikeréről így vélekedik. — Feleségemmel együtt dolgozunk, én már huszonhárom évet töltöttem a Mát- raalji Szénbányáknál. Valaha mindketten a Dankó-te- lepről indultunk, s azért mentünk valamire, mert sosem kerültük a munkát. Szerintem csak ez lehet a kiút, mert a tétlenség, a csavargás minden rossz forrása. Erre kellene ráébreszteni fajtámat. — Milyen módszerrel? — A szép szó, a józan érvelés nem mindig vezet célhoz, kell az erély is, amit én inkább féltő szigornak neveznék. Ritka az egészség- ügyi ellenőrzés, ha legalább kéthetenként tartanák, akkor felszámolhatnák a mostani áldatlan állapotokat. A körzeti megbízott ne legyen elnéző, ne hunyjon szemet a szabálysértő cselekedetek felett, lépjen fel a lógók ellen a tanács is. Ha egy családban legalább hárman keresnek, akkor senki sem nélkülözik, jut mindenre pénz. Ha csak a jogokat tudatosítjuk, s a kötelességeket nem, akkor szárnyra kap a követelőzés, s a bumeráng visszacsap... Pécsi István pög, az ajtó zárja nem jó, a csempe feljön, máshol úgy kong, mint az üres hordó, mert nincs alatta mindenütt habarcs, amely odakötné a falhoz és így tovább, és így tovább. Ha tudnák azt Baloghék, hogy ezek tulajdonképpen manapság mór egyáltalán nem számítanak hibának, akkor eszükbe sem jutott volna panaszkodniuk, szóvá tenniük. Ilyen apróságokat a munka átvételekor nem szokás, de nem is illik ész- revennie senkinek. Mert úgy általában, nagyjából, egészében meg minden, a munkát elvégezték, a minősége jobb is , az átlagosnál. Így szokták ezt mondani a műszaki átadáskor. Hijnye, a mindenit! Milyen lehet az olyan munka, amelyik az átlagos alatt van? Általános szokás ez mifelénk, úgy megcsinálni valamit, hogy még maradjanak „apró kis hiányosságok”, amelyek nem zavarják „az építmény rendeltetésszerű használatát”, csupán a ku- kacoskodóknak tűnnek fel. A „rendes” emberek annak örülnek ugyanis, hogy már költözhetnek, ha új lakásról van szó; vagy annak, hogy végre elmúlt a nagy rumli az életükből, ha felújításról van szó. • S «• Baloghék naivitása feltűnő és egyedi, sajátos, szélsőséges eset, ezért kirívó, ezért nem érti őket senki, ezért kell nekik megmagyarázni, hogy egészen más világot élünk ma már, mint annak idején, amikor a kőműves, a festő, az épület- asztalos és más egyéb szakmák mestere, segéde, de még inasa is ráért pepecselni ezzel is, azzal is. Akkor sem a határidő nem sürgette őket, sem a technológiai sorrend, sem az anyagellátás nem okozott gondot, de még bonyolítók, megrendelők, kivitelezők, alvállalkozók, szállító partnerek, tervezők sem voltak annyian, olyan nyüzsgő sokadalom- ban, annyira összekuszált szövevényben, mint manapság. Juthat-e ma ideje bárkinek arra, hogy apróságokkal törődjék? Folyik a víz a csapból? Akkor mit számít az a kis csöpögés! Be lehet zárni az ablakot? Akkor minek szóvá tenni, hogy ujjnyi rés van a tok és az ablakkeret között! Lerakták a parkettát? Legfeljebb ne lépjenek arra a két tenyérnyi helyre, ahol feljöttek a lécek! Ma nem érünk rá pepecselni, tessék tudomásul venni. És azt is, hogy nem ilyen akadékoskodással kell a munka eredményét értékelni, hanem a lényeggel: az ezer és ezer új lakással, az új iskolák tucatjaival, a sportcsarnokok sorával, az impozáns művelődési központokkal. Ez a lényeg! • ■ • Baloghék naivak, ebbel indulunk ki, és most, hogy vizsgálódásainknak a végére értünk, ez a megállapításunk még egyértelműbbé vált Ha ők azt gondolják, hogy érdemes szóvá tenni minden piszlicsáré dolgot — a felsorolást lásd, mint fent! — akkor magukra vessenek bosszúságaik miatt, önmaguknak okoznak kellemetlen perceket ahelyett, hogy vennék a szerszámokat és kijavítanák a csöpögő csapot, kicsex'élnék a rossz zárakat, összeillesztenék az ajtókat, az ablakokat és a tokokat, meg a többi apróságot is megcsinálnák. öntudatos dolgozó ilyen semmi ügyben nem megy sehová, hanem belátja, hogy mi a tennivalója. Elvégzi mindazt, amire a vállalkozónak nem volt ideje/ a vállalkozása végzése során, mert neki a lényeges dolgokra kellett koncentrálnia. Ez a társadalmi munka- megosztás mifelénk. Ha véletlenül valaki másként látná ezeket a kérdéseket, magára vessen. Ügy látszik, ő egy befelé forduló, a külvilággal nem törődő, az életet nem ismerő alak, aki soha nem költözött még új lakásba az elmúlt két évtized alatt, soha nem vett új öltönyt, tv-je sincs, autót sem hozott el a MERKUR- tól, ahogy kenyeret sem szokott venni, de étteremben sem ebédel, nem utazik vonattal és egyáltalán nem csinál semmit, még új könyvet sem vesz a kezébe. Az ilyen ember véleménye pedig nem lehet mérvadó a lényeges kérdések megítélésében. A megoldás: adjuk fel — ha még van bennünk — a naivitásunkat és akkor boldog, hosszú élet vár ránk. G. Molnár Ferenc j Baloghék naivak
