Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-05 / 54. szám
A cigánytábor az égbe megy Szovjet film ■ A korszerűség útvesztői Film-rangon aluli . tálalásban Ha hinni lehet a frissen kiragasztott plakátnak. akkor a felszabadulásunk 32. i vfordulóját köszöntő új magyar fiV.net, Szabó István Budapesti mesék című alkotását Egerben, a Bródy moziban mutatják be. Miért? Es milyen műsorpolitikai meggondolás száműzi ezt a jelszabadulás élményéből táplálkozó, a közös akaratot oly nagyszerűen szimbolizáló, szuggesztlv erejű szép filmet a Bródy moziba? A Bródyba, ahol lehet ugyan vetíteni, de csakis « szükség kölcsönzi számára már évek óta a mozi elnevezést. Ne átitassuk magunkat! Igazi mozi (igazi?) csakis egy van Egerben: a Vörös Csillag. Ez is régen, nagyon régen épült, de legalább egy ideig még alkalmas a premier mozi rangjára. S e mozi, amely helyet ad a Lopakodó hold című csak tévedésből megvásárolt amerikai westernnek, a Fejnélküli lovasnak, a Kincses szigetnek. a különböző műfajt és értéket képviselő filmeknek, jóknak, rosszaknak, közepeseknek, nem tud fogadni egy új magyar filmet, egy kiemelkedő művészi alkotást. Így a Budapesti mesék a forgalmazás szeszélyéből — vagy üzleti, taktikai okokból? — rangon aluli tálalásban, a Bródy mozi szűkre szabott vásznán pereg le a ltözönség előtt. Miközben a premier-moziban A háborúnak vége című francia— svéd produkció és a Mr. McKinley szökése című kétrészes, látványos szovjet filmet kínálja a műsor. Indokolatlan a forgalmazási szakemberek döntése. Hiszen látták a szóban forgó filmet, ismerik értékeit, sőt,, mindenkit megelőzve, valamint költséget és fáradtságot nem kímélve, február elején egy délelőttre lehozták a Budapesti meséket és az esztétikai tanfolyam hallgatóinak, alig harminc érdeklődőnek a Vörös Csillag moziban levetítették. Utána pedig Szabó István, a rendező — akit meghívtak —az alkotó érdeklődésével hallgatta a véleményeket. Nem csak indokolatlan, érthetetlen is az effajta műsorösszeállítás, mert méltatlanul hátrányos helyzetbe kényszerít egy új magyar filmet. A közelmúltban a fővárosban megrendezett magyar filmszemle éppen a Budapesti mesék díszelőadásával vette kezdetét s a program vitáin együtt ültünk a Heves megyei Moziüzemi Vállalat vezetőivel, szorgalmasan jegyeztük a magyar filmekről megfogalmazott őszinte véleményeket, a forgalmazás eredményeit és a statisztikai szemlélet nyese- getését célzó intelmeket is. A frissen kiragasztott plakát mintha azt sugallná, hogy nem ugyanazt hallottuk, láttuk a filmszemlén, vigy legalábbis másként értelmezzük a műsorpolitika fogalmát. A filmforgalmazás rendjéhez, módszereihez nem először fűzünk szerény ellenvéleményt. Bár meggyőződéssel vitázunk, de a műsorbeosztás, a politizálás — hogy hol és hány napig játszanak egy filmet —, vagyis a forgalmazás sok mindenre figyelő gondját, feladatát nem kívánjuk felvállalni. Hogy ez alkalommal hangosabban, sürgetőbben szólunk, azt csupán az aggódás diktálja. Szurkolunk a jó magyar filmek fogadtatásáért, sikeréért, és nem szeretnénk, ha egy-egy elhibázott taktikai döntés megtépázná szellemi értékeinket. Ilyen érték o. Budapesti mesék, amelynek a premier- moziban, a Vörös Csillagban a helye... Márkusa László Gorkij elbeszélését, a Makar Csudrát vitte filmre a rendező, Emil Lotjanu. Az elbeszélés tiszta poézis arról a féktelen és szinte már- már kor- és időszerűtlen szabadságvágyról, amely a vándorló cigányokban ma is él. Nincs előttük országhatár, ilyen vagy olyan tulajdon; se élet, se halál nem izgatja a képzeletüket, ha elkapja őket a szenvedély, az a forró pára, ami képes felgyújtani minden pillanatban a vérüket. Az már teljesen a véletlenen múlik, hogy egy ilyen sűrű szenvedélyből lólooás, verekedés, csók, esetleg halálos bicskaszúrás pattan-e ki. A két háború között nálunk is gyakrabban lehetett még látni azokat a sáloros kocsikon kóborló, gebéket csapkodó cigányokat, akiknek még a bőrszíne és a pillantása is sötétehb maradt a már letelepedett cigányokénál. Tarka ruhájuk, fekete bajszuk, bagózó asz- szonyaik messziről mutatták kik ők és hogy csak betévedtek egy-egy nagyobb faluba; netán a városba is bemerészkedtek szerezni, lopni, vagy egyszerűen csak világot látni. Radda és Zobar szerelme Gorkij költészete. A költészet megszépít, átalakít, hogy egy másik síkon mondja el az igazat az emberi sorsokról. Itt is az az igaz, ahogyan a féktelenül hiú és magát nagyra tartó, magát elérhetetlennek feltűntetni akaró Radda ugyanazt a gőgöt, ugyanazt a vágyat, ugyanazt a szépséget akarja megalázni szerelmében, mint Lojko Zobar, három ország híresen legügyesebb lótolvaja. Aki az aka«ztófa alul kitör, mert úgy érzi, rajta nem fog sem a bájolás, sem a szemmel verés, sem a csendőrök golyója. Gorkij a történet csattanójával hiteti el, hogy az embernek legnagyobb ellensége salát maga oly annyira, hogy éppén akI. Tinka kikászálódott az ágyból és a kemencéhez^ futott. — Már melegszik! — jelentette Évának, aki csak nem akart tudomást venni arról, hogy elkezdődött az új nap. A konyhában már zörögtek az edények, anyjuk ügyködött a tűzhely körül, éppen két kövér beiglit csavart a tepsibe. Megállíthatatlan gyorsasággal áradt a nap az este felé. Ügy tűnt, semmire sincs idő. Délután négy órára díszben állt a fa, és vadonatúj rongyszőnyeg tarkállott a fehérre sikált padlón, öt óra után megérkezett Hajni is, a legidősebb nővér, aki a városban tanult és kollégiumban lakott. Az' asszony az ajtóban állt és nézte lányait. Bágyadt volt kissé, a lábon kihordott influenza elgyöngítette. A konyhában minden elő volt készítve a vacsorához, s közel- gett lassan a gyertyagyújtás ideje. Az asszony leült a padkára. hátát a kemencének döntötte. Fiatal volt, mindössze 3G éves és néha úgy vélte, az a szerencséje, hogy nincs ideje sorsán töprengeni. így jó minden, ahogy van. Megfeszített munka, örök készenlét, rohanás a védőbe, az MNDSZ-be és a szülésekhez. Milyen különöst hogy az kor teszi tönkre magát, amikor a legközelebb sántikál a boldogsághoz. A rendező dalokból, táncokból, a szabad és szabados élet olykor viharossá növesztett pillanataiból állítja össze ezt az epizódsort, amelyből kitevődik végül is a cigány tragédia: a fiú a leányt, a fiút a lány apja öli meg, életük legszebb, legvonzóbb órájában, az egész közösség előtt. Mert ebben a világban mindenki mindent lát és hall és semmit nem lehet eltitkolni; ebben az ötven-hatvan tagú családban, ahol talán ezer évnél is öregebb hajtású szokások tartják — úgy ahogy rendben az emberi tisztességet, a titok ismeretlen fogalom. A századforduló fe- renejóskás Magyarországát is elénk rakja ez a film, csendőreivel, jellegzetes figuráival, a kisvárosi akasztás jelenetében, Szilágyiban és abban a társaságban, hol a férfiak kimeredt szemmel, nagy ivászat közben éneklik magyarul a magyar dalt; „Alma a fa alatt, nyári piros alma.” Ettől is, meg a képek színeitől, ritmusától is kedélyesebbnek látjuk ezt a cigánytragédiát: a táncok, s szép cigánydalok, az események közé köré-mögé kórusként felvonuló táncos és énekes cigányok olyasmit igyekeznek nekür.k megmagyarázni, amit magunknak elképzelhetetlennek tartunk; de az attól még csupa költészet is lehet Szvetlána Torna vonzó jelenség; Grigorij Grigoriu, Borisz Mulajev és Ion Skur- ja jó alakításokat nyújtanak. Szergej Vronszkij képei és Jevgenyij Doga zenei anyaga érzékeltetnek egy népet, amely ma is, elpusztíthatsz lanul újrateremti önmagát. Amíg az égbe nem megy, vagy be nem sorakozik a földön valahová. anyák zöme éjjel hozza világra a gyermekét, legfeljebb hajnalban. Alig emlékszik olyanra, hogy nappal kopogtattak volna az ajtaján. Amikor abroszt bontott az asztal fölött, eszébe jutott a férje. Látta, amint odalép a fa elé és meggyújtja a hegyében ágaskodó csillagszórót. Vajon mit csinál most? Két éve, hogy elváltak. Soványan, tüskésen érkezett meg a fogolytáborból és nem találta helyét. Budapestre ütazott ott fölszedett valami nőt, és utána már ment minden egy csapásra. A válóperen megkérdezték tőle: — „Asszonyom, nem akar bé- külni?” Nem szólt semmit. Mit mondhatott volna, hiszen össze sem vesztek. Mielőtt elment, estéken át magyarázkodott, ő meg csak fél füllel hallgatta. Hogyan is figyelhetett volna egészen rá, amikor fontosabb gondjai voltak? Hogy megvegye-? két szentképért azt a hatvan kilós malacot, meg az, hogy tavasszal mit ültessen a keriA* trtőbbi időben különböző fórumokon — a sajtóban, a rádióban, a televízióban — sok szó esik a bevezetés előtt álló új tantervekről, ezek Ígéretes vonásairól, az iskolaügy fejlesztésének időszerű kérdéseiről. Ritkán beszélünk viszont a sokak által ismert, ám mégis kevesek által emlegetett gondokról, azokról a nehézségekről, amelyek orvoslása ma sürgetőbb, mint valaha is volt. Ezek közül villantunk föl most egy csokorravalót. A felmérések bŰTölete Alapjában véve örvendetes jelenség, hogy az oktatás is lépést tart a rohanó idővel, s az is helyes, hogy soksok milliót áldozunk szemléltető, kísérleti és audovi- zuális eszközökre, hiszen ezek lényegesen megkönnyítik a nevelők munkáját. Nem rosszak a tudás, a felkészültség mérését szolgáló feladat- és tesztlapok sem. A divatnak hódolva arról viszont nemegyszer megfeledkezünk, hogy a túlzott mértékben adagolt gyógyszer újabb bajok okozója lehet. Így van ez például akkor, ha elburjánoznak a felmérések. Nem kell biztoß ismeret ahhoz, hogy a gyerek három változat közül kiválassza a helyeset. Olykor elég a sejtés vagy a szerencse is. Megvan a minimális szint, de mögötte bizonytalanság rej- likl Túl sok a mankó, s ha egyszer elvesszük őket, cso- da-e, ha mozgásképtelenné válik a tanuló. Az alapvető, az egyes tárgyak esetében néhány oldalban sűríthető, a későbbi eligazodáshoz nélkülözhetetlen tulásanyag hiányzik. Ezért történik meg az, hogy hetedikes-nyolcadikos diákok — jóllehet nem buktak meg — képtelenek felsorolni a földrészek neveit, a legismertebb országok fővárosait, emiatt nem jelent számukra semmit Kölcsey, Vörösmarty neve. Egyébként is: eluralkodik a papírmunka: a tanító, a tanár adminisztrál, az élőszó egyre kevesebb szerepet kap a számonkérésben. A következmény tragikus: a fiatalok igen nehézkesen fejezik ki magukat, keresik, de nem találják meg a legmegfelelőbb szavakat. Fogalmazási készségük is igen gyatra, hiszen a különböző írábe. csak burgonyát vagy a széleken salátát is? Végül is élni kellett. Felnevelni a három gyereket. Apró-cseprő ügyeken töprengett napról napra, s miután a férje végérvényesen elköltözött, berendezte a kamrát műhelynek és spárga talpú cipőket varrt. Valóságos divatot teremtett a faluban. Nagy zsákvarró tűvel dolgozott és vastag bőrkesztyűben, nehogy megkérgesedjék a tenyere, nehogy eldurvuljanak az ujjai, nehogy a születendő gyerekek felsikoltsanak az érintésétől. Hajni hozta be a levest, utána Tinka jött, hangos énekszóval, fülénél markolva a lábost, ami tele volt mákos tésztával. Harrpadik- nak Éva lépett be, egy tepsi hurkával. Lerakták az asztalra a vacsorát, aztán Hajni szólalt meg: — Anya. gyújtsd meg a gyertyákat. Az asszony a fához lépett,' s abban a pillanatban, ahogy fellobbant ujjai között a láng, megszólalt kint az -> sos feladaványokra csak egy-két mondattal, igennel vagy nemmel, esetleg a megfelelő szövegrész aláhúzásával kell válaszolniuk. Erre a kóros jelenségre mindenképp fel kell figyelni, mert — új tanterv ide vagy oda — a kiutat kizárólag az jelenti, ha jó érzékkel megtaláljuk a hagyományos és az új módszerek keverésének egészséges arányát. Ehhez aligha nélkülözhető a képzettség, a rangos szakmai tapasztalat. Az ilyen fontos tennivalóval — bármennyire is.tiszteletre méltó a vállalkozás nem mindennapi merészsége — a képesítés nélküliek egyre növekvő tábora sosem birkózhat meg. Az sem vigasztaló — a statisztikai adat sajnos tény, hogy a jelenleg oktató több mint százezer pedagógus negyven százaléka levelező úton szerzett diplomát. A munka melletti tanulás ugyanis sosem egyenértékű a nappali tagozaton eltöltött négy-öt évvel. Lépcsőfok a gondolkodásig Tévedés ne essék: nem a lélektelen biflázás, magolás mellett kardoskodunk. Ez a merev pedagógiai szemlélet szerencsére már a múlté. A cél az, hogy a gyereket gondolkodásra neveljük. Ne legyen két lábon mozgó lexikon, de mindenképp tanuljon meg eligazodni a napról napra nagyobb ütemben gyarapodó ismeretek labirintusában. Erre viszont — és ezt kár lenne tagadni — Ariad- né-fonál nélkül képtelen. Egyszóval: kell egy minimális alap, amelyhez viszonyíthat. Erre támaszkodva keresheti, láthatja csak meg a legfontosabb összefüggéseket. Ha ez hiányzik, akkor hiába a korszerű oktatás egész fegyvertára, mert az önálló véleményalkotáshoz vezető lépcsőfokokat semmilyen bravúrral nem lehet átugrani. Ahogy az emberi szervezetet a csontrendszer tartja, úgy mindenfajta szerkezet csak szilárd vázra, alapokra épülhet. A pedagógus feladata az — a módszer, a fogás jellege másodrendű kérdés! —. hogy megtanítsa mindazt, ami kell a fundamentumot jelentő szinthez. A siker a tanítók, tanárok képzettséggel társult hivatásszere- tetén múlik, s valóban rántó. Három halk, majd két erősebb koppanás. Tinka megdermedt, szája lefelé görbült. Éva sóhajtva zöttyent le egyik székre, Hajnalka pedig rémülten nézett húgaira. Az asszony kiment, aztán visszajött és halkan közölte: — El kell mennem. — Tudtam! — csattant fel Tinka. — És pont most! — Hova? — rebegte Éva. — Feketeszélre. — Oda, a csodába? Olyan messzire? — szisszent föl Hajni. — És mivel? Szekérrel jöttek érted? — Nincs azoknak szekerük. — Csalc nem akarsz kerékpárral menni? — jajdult fel Éva. — Gyalog sosem érnék ki — mondta az asszony és mosolygott. Fölvette kopott irhabundáját, az anyjától örökölt füles szőrsapkáját a fejére tette, a szekrény aljából kivette a bóbatáskát és ment. A kerékpár gumija sziszegett, surrogott az úttestre fagyott havon s ahogy elhagyta a falut, úgy érezte, irdatlan sötétségbe hajt bele. A kabát gombjára akasztott zseblámpa fénye furcsa kísérteiként hintázott előtte. Végre föltűnt a kopasz olaj- fű gyűrűjébe zárt tanya. A gos eredmények csak akkoff születhettek, ha az eszközt — a korszerűség valamennyi fortélyát — sosem tévesztik össze, egyszer sem azonosítják a céllal Á kísérletek dzsungelében Az iskolákban is a nagy próbálkozások korát éljük. Az egyik vállalkozást még mérlegre sem tettük, de már hozzáfogunk az újabbhoz. Az elvileg helyes törekvések a gyakorlatban eltorzulnak, s a sok útkeresés szenvedő alanya a diáksereg. Igaz, vétele lenne megrekedni a tegnapnál vagy éppen a mánál, de az mégis elképesztő, hogy egyre többen nagy fába vágják a fejszét, s olykor azt is nagyszabású kísérletnek minősítik, ami tisztes újítást javaslat. Mi tagadás, ezen a téren senki sem teremtett rendet. Divat a holnap felé kacsingatni és semmibe véve évtizedek rangos tapasztalatait, légvárakat építeni.' Ha ez a korántsem hasznos folyamat tovább terebélyesedik, akkor idővel ebben a dzsungelben senki sem igazodik el. Megnyugtató, hogy a szakemberek végre tisztáz-* zák a fogalmakat és véget vetnek a bizonyos mérvű káosznak. Ez persze nem jelenti azt, hogy tilos jelzést kaptak a nevelők oktató, jobbító törekvései, hiszen az új tantervek jókora módszertani szabadságot biztosítanak. Kibontakozhat a teremtő fantázia. A nevelés vonalán számos lehetőség vár kiaknázásra. A kezdeményezőkészségre jóval inkább szükség lesz, mint valaha is volt; Az oktatásügy kialakult és bevált kereteit azonban céltalan lenne folyvást feszegetni. Az Oktatási Minisztérium — természetesen kellő megfontolás után, igen indokolt esetekben — korlátozott számban ezután is engedé4 lyez kimagasló eredményekkel kecsegtető, kellőképp előkészített és szakszerűen dokumentált kísérleteket. Aa egészséges fejlődés legfontosabb feltétele azonban a meglévő gondok felszámolása. Ehhez kell az az energia, az az ötletes6éggel párosult hivatásszeretet, amely az ifjúság javára kamatozik. Pécs István pajta árnyéka ormótlan feketén dőlt a hóra. Két öreg ember nézett vele farkasszemet a konyhában. A gyűrt képű öregasz- szony elpityeredett, a villogó tekintetű férfi pedig fellökte homlokán a kalapot. — Hol van Mária? — kérdezte a bábaasszony. — Az az ö dolga — mór- rant fel az öreg és indulatosan lekapta az asztal sarkáról a demizsont. Az asszony föltépte a szobaajtót, de nem volt bent egy lélek sem. — Hol van? — kiáltotta magából kikelve. — Kiűzte innen — nyüszített a vénasszony és trombitálva belefújta az orrát köténye sarkába. — Azonnal megmondja, hova lett a lánya, vagy szólok a rendőröknek — 'lépett az öreg elé, és véreres szemét az arcába meresztette. — Mit tudom én! Nem megmondtam, hogy elkergettem innen a szégyentelen ri- bancát!? Nekem ugyan nem szül zabigyereket! — Ember maga? — lendült felé a bábaasszony és kikapta a demizsont a kezéből. — Na, csak vigyázzon! Maga itt nekem nem parancsolgat — mozdult felé sötéten az öreg. (Folytatjuk*) MAGYAR KATALIN: Gyermek született Farkas András
