Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: A madridi csúcs ALIGHANEM SÍRJÁBAN FOROGHAT mosta­nában Franco generalisszimus. Európa utolsó fasiszta államfője. Spanyolország megrögzött kommunista- gyűlölő diktátorának 15 hónapja bekövetkezett halá­la után Madrid kommunista csúcstalálkozó színhelye lett. Enrico Berlinguer, az olasz, Georges Marchais, a francia, valamint a házigazda, Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára kétnapos esz­mecserét tartott. Mégpedig zavartalanul, annak elle­nére, hogy a demokráciával szégyenlősen barátkozó spanyol királyi' kormány eddig még nem törvénye­sítette a Spanyol KP működését. Olyan tényezővé vált azonban e párt az országban, hogy már nem lehet sem figyelmen kívül hagyni, sem elnyomni. A KONFERENCIA EGYB.EN azt is demonstrálta, hogy a kommunisták ma Nyugat-Európában ugyan­csak fontos politikai tényezőként jönnek számításba. A találkozó fő célja az volt, hogy részvevői kifejez­zék az olasz és francia munkásosztály és a nép szé­les tömegeinek szolidaritását a spanyol dolgozókkal, Hispánia demokratikus erőivel. Madridba érkezése­kor Berlinguer ezt így fogalmazta meg: „Készek vagyunk megadni a szükséges erkölcsi támogatást testvérpártunknak és Spanyolország demokratikus erőinek, s azon a véleményen vagyunk, hogy a Spa­nyol Kommunista Pártot legalizálni kell.” A tőkés Európában a görögországi és a portugál ifasizmus megdöntése után a spanyol fejlemények írendkívül fontos lépést jelentenek a demokrácia ki­építése felé. Am e folyamat egyik szépséghibája, hogy a madridi kormány, amely ez ideig nem tudott szabadulni jobboldali béklyóitól, húzódozik a kom­munista párt tevékenységének hivatalos törvényesí- tésétől. Kénytelen azonban tudomásul venni, hogy a párt létezik és aktív politikai tevékenységet folytat. Olyannyira, hogy a Spanyol KP a közeli jövőben esedékes parlamenti választásokkal kapcsolatban — első pártként! — nyilvánosságra , hozta jelöltjeinek listáját az ország valamennyi tartományában. MIKÉNT AZ OLASZ ÉS A FRANCIA TEST­VÉRPÁRT, a Spanyol KP is elfogadja a polgári de­mokrácia játékszabályait. Ezért igényt tarthat arra, hogy a nyugat-európai közösségekkel kacérkodó kor­mánya — elismervén a párt könstruktív szerepét — törvényesítse is státuszát. Minden jel szerint a mad­ridi hármas csúcstalálkozó ehhez hozzájárult. | P. V. Az OKP vendégeként Olaszországban tartózkodó Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, látogatásának végéhez érve, csütörtökön sajtóértekezletet tartott Rómában. Kiszabadu­lása és Moszkvába érkezése óta, Corvalán először látoga­tott el nem szocialista or­szágba és első ízben találko­zott a nyilvánosság előtt a nyugati sajtó képviselőivel. A Chilei Kommunista Párt vezetője ebből az alkalom­ból drámai módon hívta fel a világ közvéleményének fi­gyelmét a fasiszta junta bűn­tetteire. A Pinochet-rendszer 3500 demokratát tart ma is börtönben ítélet nélkül, vagy karikatúrába illő, megrende­zett ”erekben hozott ítéletek alapján, s 2500 azoknak a száma, akiket a rezsim egy­szerűen nyomtalanul „eltün­tetett”. Ezekről a személyek­ről sem családjuk, hozzátar­tozóik, sem mások nem tud­nak. Sorsuk azt jelenti, hogy Chilében ma szinte mindenki bizonytalanságban él — han­goztatta Corvalán, s példák­kal ecsetelte a jogbiztonság teljes hiányát Chilében. Fel­hívással fordult a világ de­mokratikus közvéleményé­hez hogy segítsen a junta elszigetelésében, követelje, hogy a rezsim adjon számot az eltüntetett személyekről. A fasiszta junta elleni harc távlatairól szólva, Cor­valán kijelentette, biztos e harc sikerében, s a junta ve­zetőinek élőbb-utóbb számot kell adniuk tetteikért. Corvalán hangoztatta: tel­jes mértékben osztja az OKP történelmi kompromisszumá­nak nevezett stratégiáját. Más szóval: a junta megdön­téséhez, a Népi Egységbe tö­mörült baloldali pártok és a kereszténydemokraták kö­zött egységre, közös fellépés­re van szükség. Hozzátette: „Nem következett volna be a véres puccs, ha egyetértés alakulhatott volna ki a Népi Egység kormánya és a ke­reszténydemokratikus párt között”. A testrérpártok kb- titkárainak értekezlete A szocialista országok testvérpártjainak ideológiai és nem­zetközi kérdésekkel foglalkozó titkárai kétnapos értekezletet tartottak Szófiában. Képünkön a magyar küldöttség tagjai: Győri Imre és Óvári Miklós. (Népújság telefotó — BTA—MTI—KS) Franciaország A Barre-terv részleges sikere Az OECD, a gazdasági együttműködési és fejlesz­tési szervezet, részleges si­kert jósol a Barre-tervnek az áremelkedés lelassításá­ban és a fizetési mérleg ja­vításában, de figyelmeztet, hogy a terv elkerülhetetle­nül magával vonja a gazda­sági tevékenység lelassulá­sát és a- munkanélküliség fokozódását. A csütörtökön éjfélkor nyilvánosságra hozott jelen­tés szerint azonban közép­távon elképzelhető a vissza­térés a stabilabb árakhoz és bérekhez, ami később lehe­tővé teheti a kiegyensúlyo­zottabb fejlődést és ebből kiindulva a foglalkoztatott­ság növelését. Az OECD gazdasági ta­nulmánya szerint 1977-ben 8.75 százalékos áremelkedés várható. (A Barre-terv a 6,5 százalékot tekintené az elé­rendő maximális célnak). Az OECD szerint tavaly 9,5 szá­zalékos volt az infláció fran­cia földön. Az export idén 7,25 százalékkal, az imnort, 6 százalékkal nő az OECD elórejeizese szerint, s ennek megfelelően a fizetési mér­leg deficitje az 1976. évi, a szervezet által 6 milliárd frankban megadott szintről 3,8 milliárdra csökkenhet Az OECD-jelentés szerzői szerint az infláció csökkenő üteme az elkövetkező hó­napokban nem lesz elegendő ahhoz, hogy a kormány fel­hagyjon inflációellenes in­tézkedéseivel, ezeket kitar­tóan folytatni kell. Ha azon­ban a foglalkoztatottság te­rén á helyzet túlságosan romlana, szelektív intézke­désekre lenne szükség a munkaalkalmak védelmé­ben. Arab külügyminiszterek kairói értekezlete Bécsi haderőcsökkentés Kairóban csütörtökön — hatvanegy ország részvéte­lével — megnyílt Afrika és az arab világ külügyminisz­tereinek értekezlete. A ta­nácskozás célja előkészíteni a két nagy államcsoport hétfőn — ugyancsak az egyiptomi fővárosban — kezdődő csúcsértekezletét. A megbeszélés első része volt nyilvános, a hivatalos üdvözlések után zárt ülést tartottak. Három üdvözlő beszéd hangzott el: Fahmi külügy­miniszter a vendéglátó egyiptomi kormány nevében, Tunézia külügyminisztere az arab államok, Togo diplo­máciájának vezetője pedig az afrikai országok nevében szólt a tanácskozás részt­vevőihez. Mindhárman hang­A „nagyherceg” tanácsa A nyugati országok bizo­nyos körei részéről a belg­rádi találkozó előtt indított nagyszabású kampányba leg­újabban egy veterán rágal­maz' is bekapcsoltak: Habs­burg Ottó Brüsszelben nyil­vános előadást tartott arról, hogy mit kell tenni a belg­rádi tanácskozáson az euró­pai biztonság és együttmű­ködés érdekében a nyugati kormányoknak. súlyozták az afrikai és az arab államok közös érde­keltségét az imperializmus elleni harcban, annak a kölcsönös segítségnek a fon­tosságát, amelyet a két ál­lamcsoport tagjai egymás­nak nvúitani tudnak a füg­getlenségi harc teljes sikerre vivésében, A zárt ülésen Mahmud Riad, az Arab Liga főtitká­ra és William Eteki Mbov- mova, az Afrikai Egység­szervezet főtitkára tartott beszámolót az együttműkö­dés fejlesztésének lehetősé­geiről. Oltványi Ottó, az MTI tu­dósítója jelenti: Csütörtökön a bécsi Hof­burg nemzetközi tanácskozó- termében megtartották a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tanács­kozássorozat újabb plenáris ülését Wolfgang Behrends nagykövet az NSZK kül­döttségének vezetőbe elnö­költ a sorrendben 128. zárt­körű tárgyaláson. Ezúttal Todor Dicsev nagykövet a Bolgár Népköztársaság dele­gációjának vezetője szólalt fel. A Concordia-saitóközpont- ban rendezett tájékoztatón a szocialista országok szóvivő­je elmondta, hogy Dicsev nagykövet a „szárnyoi sza­gok” biztonságának kérdé" séről fejtette Ki kormanva- nak álláspontját A külön­leges státusszal részt vevő or­szágok érdekeinek az felel meg legjobban, ha Közép- Európa térségében lényeges katonai enyhülést valósíta­nak meg. Ez pedig úgy jö­het létre, hogy a bécsi tár­gyalások közvetlen részt­vevői ebben a körzetben csökkentik haderőiket és fegyverzetüket. Utalt arra, hogy a redukálást kölcsönö­sen és egyenlő szá zafékos arányban kell megvalósítani, ahogyan azt a szocialista or­szágok javasolták. Castro Líbiában A hivatalos látogatáson Líbiában tartózkodó Fidel Castro kubai államfő Moamer Kadhafi elnökkel együtt részt vett a legfelső népi kongresszus ülésén, amelyen kikiáltották a Líbiai Arab Népi Köztársaságot. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Bonyodalmak a Picasso-hagyaték körül €%Miwsia 1977. március 1., péntek Az 1973. április 8-án el­hunyt festő özvegye 4 éve bánatába merülve, tetőtől talpig gyászba öltözötten él, mint az antik tragédiák hősnője. Mougins-ben „feke­te asszonynak” nevezik. 1977. január 8-án az öz­vegy bejelenti Pablo Picas­so kolosszális, mintegy 1 milliárd 270 millió frankra becsült hagyatékának szét­osztását. A nehéz, 45 hóna­pig tartó tárgyalások után Picasso hat örököse aláírta a megegyezésről szóló jegy­zőkönyvet. A vagyon fölött eddig Jacqueline, az özvegy őrködött. Pierre ZercJ ügy­véd, az örökség törvényszé­ki intézője. Az örökösök megunták a sok huzavonát, lemondtak a további szenvedélyes vi­tákról, s végül is sikerült megtalálniok a valamennyi­ük számára kedvező megol­dást. Ennek értelmében min­denki hozzájut az őt meg­illető örökséghez. Picassonak halálakor csu­pán két törvényes örököse volt: Jacqueline Roques, akit 1954-ben ismert meg, és 1962-ben vett feleségül, s kivel azóta vagyoni közös- i ségben élt; valamint az 51 | éves Paolo Picasso, a festő egyetlen törvényes fia. Pao­lo a festő első házasságából született, amelyet 1918-ban kötött Olga Koklova balett­táncosnővel. Szülei 1934-től külön éltek. Olga Koklova 1954-ben elhunyt Alig helyezték el a sírkö­vet a nagy festő koporsója fölött vauvenargues-i kasté­lyának kertjében, a vélel­mezett örökösök máris harc­ba szálltak jogaikért. Pablo Picasso három, házasságon kívül született gyermekéről van szó. A 39 éves Maia, Marie Therese Walter lánya, 1935-ben született. Claude és Paloma, akik 1944-ben, illetve 1949-ben születtek, Francot,e Gilot gyermekei. Ez a három „sze­relemgyerek” apasági kere­setet adott be és 1974-ben el is ismerték örökösödési jogukat. Égy új körülmény azon­ban módosította a helyzetet. Paolonak, a törvényes örö­kösnek az első házasságából két gyermeke született: Pab- lito és Marina. Apjuk nem törődött velük. A két gyer­mek a családból teljesen kirekesztve nőtt fel. Még azon a napon, amelyen Pi­casso meghalt, a két test­vér Mouginsba utazott. A ház kapuja azonban bezá­rult előttük. Két nap múlva felkeresték apjukat, kérték, engedje meg, hogy részt ve­hessenek a temetésen: — Szó sem lehet róla — mondta Paolo, — a temetés szűk családi körben lesz. Két nappal később Pablito depressziós állapotban meg­mérgezi magát, majd ször­nyű szenvedések közepette, három hónappal később meghal. Picasso halála után Ma­rina ügyvédhez fordult, aki közölte vele, hogy az apja Picasso örököse, és amíg ő él, Marinának semmi köve­telése nem lehet. Ám 1975. június 6-án Paolo második felesége telefonált neki Pá­rizsból, hogy apja meghalt. Marina rögtön repülőgépre szállt, hogy részt vehessen a temetésen. A repülőtéren Claude, Francoise Gilot fia fogadta, akinek feltett szán­déka volt, hogy érvényesí­teni fogja a maga és test­vére. Paloma öröklési jogait. Magára vállalta, hogy össze­gyűjti a széthullott család tagjait. 1974. szeptember 23- án elismerték valamennyiük örökösödési jogát. 1975. június 10-én az örö­kösök — Jacqueline kivéte­lével — Zecri ügyvéd pári- zb irodájában jöttek össze. Iacasso utódai szinte egy­öntetűen elítélték az öz­vegy magatartását, aki azt hangoztatta, hogy egyedül ő jogosult az elhunyt emléké­nek védelmezésére. Csak Marina nem osztotta a töb­biek véleményét Október­ben újabb összejövetelre ke­rült sor, amelyen Jacqueline is megjelent Majd 1976. március 19-én jöttek össze ismét a mesés vagyon örö­kösei — három napra — Jacqueline nélkül. Ügy lát­szott, hogy minden nehézség nélkül rendeződik az ügy. Aláírtak egy megegyezést; amellyel látszólag elsimul­tak a súrlódások. Három hó­nappal később Marina meg­támadta a megállapodást, és újabb jogokat követelt. Csak a múlt év decemberé­ben sikerült Zecri ügyvéd­nél végül is megkötni azt a békés egyezséget, amely le­hetővé teszi e nehéz örökö­södési ügy megoldását Ez szinte már csodának számí­tott Picasso — éppúgy, mint Manet és Bonnard —, hagy­ta, hogy utódjai harcolja­nak az örökségért Négy hónapon belül sors­húzással döntenek Picasso művészi öröksége felől. Mű­vészi és forgalmi érték sze­rint egyenlő részre osztják úgy, hogy mindenki egy bi­zonyos számú képet kap­jon a festő különböző kor­szakaiból. Majd az ingatla­nok problémáját kell ren­dezni. Paolo Picasso, a festő egyetlen törvényes fia, 19Í5. június 6-án bekövetkezett halálá előtt végrendeleté­ben, a második házasságá­ból született jelenleg 17 éves fiára hagyta személyi vagyonának szabad rendel­kezés alá eső részéből a Gisors melletti boisgeloup-i kastélyt, özvegyére pedig párizsi Vieux Colombier-i lakásuk haszonélvezeti jo­gát Első házasságából szár­mazó lányának, Marinának semmit sem juttatott. Ma­rina érdekelt a Cannes-i „La Californie” villa ügyé­ben, ahol nagyapja olyan sokáig lakott A francia állam beleegye­zett, hogy az örökösödési adót képekben váltsák meg, amely Maia, Claude és Pa­loma Picasso a festő három házasságon kívül született gyermeke esetében az örök­ség 20 százaléka, az unokák, Picasso Bemard és Marina esetében pedig 40 százalék. Az örökség: 1885 fest­mény, 7089 grafika, 3222 ke­rámia, 1228 szobor — továb­bá litográfiák, gobelinek, az ingatlanok. t— 50 —) Corvalán: A junta vezetőinek számot kell adniuk tetteikéit

Next

/
Thumbnails
Contents