Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

í Braun János boltvezető- helyettes, alapítótag. Vasas, ne hagyd magad! ] 00 esztendős a vasasszakszervezet A marxizmusról — népszerűén A munkaerő szakmai összetétele A népgazdaságban foglal­koztatott munkaerő-állo­mányt' több szempontból vizsgálhatjuk. A területi ösz- szetételen például a vidék és városok, illetve egyes me­gyék közötti munkaerőmeg­oszlást értjük; az ágazati struktúrán a munkaerőnek a népgazdaság különböző ága­zatai közötti megoszlását; s végül a szakmai összetétel a munkaerő-állomány minősé­gi összetételére utal és szá­zalékosan fejezi ki a szak­munkások, a betanított mun­kások, a segédmunkások, az érettségizettek, diplomások stb. arányát az összes foglal­koztatott munkaerő-állomá­nyon belül. A munkaerő szakmai ösz- szetétele, iskolai végzettsége folyamatosan változik. 1960 —1973 között pl. az érettsé­gizettek száma 389 200-ról 899 500-ra emelkedett, a dip­Komplex A KGST -országok közötti együttműködés fejlesztésében fontos állomás volt a komp­lex program kidolgozása és elfogadása. Pontos megneve­zése: „Komplex program a KGST-tagországok közötti együttműködés és a szocia­lista gazdasági integráció el­mélyítésére és tökéletesíté­sére”. A komplex programot a KGST huszonötödik üléssza­kán fogadták el 1971 júniu­sában. Ebben a programban rögzítették a KGST-országok közötti együttműködés to­vábbi fejlesztésének legfon­tosabb irányelveit, módszere­it, eszköz- és intézményrend­szerét. Leszögezték többek között, hogy a nemzetközi munka- • megosztás kiemelten fejlesz­tendő formái — az egysze­rű árucsere-forgalom mellett lomásoké pedig 169 700-rúl 336 100-ra. ’A munkaerő szakmai ösz- szetételét az iparban a kö­vetkező adatok jellemzik: 1973-ban az állami ipar 1,5 millió dolgozót foglalkozta­tott, 1 078 000 munkást, 144 692 műszakit, 137 896 ad­minisztratív dolgozót, 62 222 kisegítő alkalmazottat és 18 275 nem ipari csoportba tartozó dolgozót. A munká­sok megoszlása: 475 876 szak­munkás, 417 581 betanított munkás és 174 426 segédmun­kás. 1960-hoz viszonyítva, nőtt a szak- és a betanított munkások száma, a segéd­munkásoké pedig csökkent. Az egyedi és kis sorozatú ter­mékeket gyártó iparágakban a munkásállományon belül, a szakmunkások száma és aránya dominál. Ennek for­dítottja jellemzi a híradás- technika és a textilipar mun­kásállományát. program — a közös fejlesztési progra­mok kidolgozása és megvaló­sítása, a tagországok válla­latai közötti termelési együtt­működés. Rögzítették továb­bá, hogy a nemzetközi együttműködés intenzív el­mélyítéséhez szükség van a szocialista világrendszerben meglevő áru- és értékviszo­nyok tudatos felhasználásá­ra. A komplex program nem­csak elveket és módszereket rögzít. Több mint 200 konk­rét teendőt, intézkedést so­rol fel — rendszerint határ­időket is megállapítva —, amelyeknek elvégzése, végre­hajtása hozzájárul a gazda­sági, tudományos és műsza­ki együttműködés tökéletesí­téséhez, a szocialista gazda­sági integráció szélesítésé­hez, fejlesztéséhez. Hol az a brigád? Marsó Zoltán brigádvezető (Fotó: Szántó György) nácskozáson többek ezt mondta: — Feladatainak a brigá­dunk mindig eleget tett. és a jövőben is igyekszünk ele­get tenni. Példa erre, hogy az egy dolgozóra jutó for­galmunk öt év alatt 33 szá­zalékkal nőtt, az egy négy­zetméternyi eladótérre eső forgalmunk pedig megdup­lázódott. Úgy döntöttünk, hogy mi is csatlakozunk a csepeliek felhívásához, a ju­bileumi munkaversenyhez. Hogy hol van az a bri­gád? Ott, a helyén. Nem csi­nál semmi mást, mint vég­zi a munkáját. Nem pihen­nek a megszerzett babéro­kon. mert a nagyon szép ki­tüntetés csak újabb ösztön­zést adott nekik. De miért van az, hogy Marsó Zoltán nem a válla­lat központjában kapott be­osztást, hogy onnan terjesz- sze tovább - módszereit? — Ezt az embert nem le­het innen elvinni — vála­szolta Csépány Ferenc igaz­gató. — Pedig akartuk már. Azt mondta, megcsinál ő mindent, csak hadd marad­jon az üzletben, ö keres­kedő, neki a vevők nélkül nem élet az élet. Ez a fel­fogása hat ki az egész kör­nyezetére, de ma már távo­labbra is. az egész vállalat­ra, mert egyre többen fi­gyelnek arra nálunk, hogy mit és hogyan csinál a Kos­suth Drigád. Ugye, mégis csak igaz, hogy minden „titok” nyitja maga az ember. G. Molnár Ferenc Uácz Imrénc, Bakos Éva pénztárosok és Kocsis Ferencné vezetőhelyettes kasszazáráskor Nem is akármilyen . bri­gád, hanem a Magyar Nép- köztársaság kiváló brigád­ja. Mi van velük azóta, hogy megkapták a magas kitüntetést? Hogyan dolgoz­nak, hogyan élnek? Többek lettek vagy kevesebbek, mint amilyenek voltak ázelőtt. a kitüntetés előtt. A válaszért menjünk el Hatvanba, a lakótelepi ABC- áruházba. ahol Marsó Zoltán vezetésével végzi munkáját a Kossuth brigád. • ■ • Az üzlet belülről is, mint egy kirakat. Tömve áruval. Itt aztán nehéz ellenállni a csábításnak, könnyen a vá­sárlókosárba kerül az ön­magát kelető sokféle finom­ság. A hentesáruk pultjánál is egy csokorra való vásár­ló, de alig kell valami kis1 időt várakozniuk. Az üzletbe nem lehet úgy belépni, hogy a vezető fi­gyelő tekintetét bárki elke­rülné. Az állandó mozgás azon­ban a raktártérben is meg­van. Egyik autó a másikat éri, hozzák az árut, azt át kell venni, aztán kirakni az üzlet polcaira. Közben cseng a telefon, majd az egyik szállító cég megbízottja ke-, resi személyesen az üzlet fe­lelősét. Percnyi szünet nél­kül áramlik a vevő és az áru a boltban. Csak állni és nézni ezt a nyüzsgést, ezt az ember-han. gyák alkotta bolyt, önmagá­ban is változatos és érdekes látvány. De hát ez nem film, ez nem szórakozás, ez üzlet, ahol kereskedők dol­goznak. Méghozzá sokat. számolja el. Ez nagyjából tízezer tételnek, felel meg. Súlyban pedig kitesz 300 ki­logrammot annak a sok-sok árunak az átrakása az egyik kosárból a másikra. Hihe­tetlen adatok ezek. Hogy milyen munka vár az üzlet dolgozóira, ezekből is kitet­szik. Strobán Katalin egy éve eladó. Nem itt szabadult, hanem egy olyan kis üzlet­ben, ahol összesen négyen voltak. Most ott áll a cse- megéspult mögött. Mire le­telik a délelőttös műszakja, otthon csak lehuppan a re- kamiéra, és legaláob egy fél órát; pihennie kell. Aztán» már úgy érzi magát, mint­ha semmi sem történt vol­na. Esténként jöhet a tánc, a mozi, a szórakozás. Egyikük sem tudja más­hol elképzelni az életét, tői”, sőt, azt vallja, az kell is, hogy ösztönzzön minden­kit a még jobb és eredmé­nyesebb munkára. • ■ • — Aszódról mintegy har­minc állandó vevőnk van — mondja a brigád veze­tője. — Autóval jönnek, fel­pakolnak, egy hétre bevá­sárolnak. Véletlenül tudtam meg, hngy aszódiak. Ügy derült ki, hogy a kedves ve­vő kérésének megfelelően teljesítettünk egy megren­delést, amiért köszönetét mondott, és akkor jegyezte meg, hogy ő pedig aszódi, így kezdődött. Igaz, nálunk alapelv, hogy a vevő kéré­sét teljesíteni kell. Ha a föld alól is, de a kért árut meg kell szerezni. Enélkül nincs kereskedelem. A leg­fontosabb tehát, hogy le­A számok felől nem kell érdeklődni, aki kíváncsi ar­ra, tavaly hol tartottak a tervük teljesítésében, most, a hónap első hetében meny­nyi volt a forgalmuk, csak rá kell néznie arra a táb­lázatra, amely ott függ a kis iroda előtt, a falon. Mintha figyelmeztető is len­ne az üzletbeliek mindegyi­kének: „Még van mit csi­nálnod!” Tavaly a húsárak váltó4 zása a Heves megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalatnak nem sok jót hozott. Több millióval kevesebb be­vételük lett, pedig az em­ber éppen fordítva képzel­né el. Itt, a hatvani üzlet­ben nyoma sincs ennek. A számok állandó emelkedést rögzítettek. Kifogtak a dolgokon, mert ők gyorsan olyan áruféle­ségeket szereztek be a ko­rábbinál nagyobb mérték­ben, amelyek iránt viszont megugrott az érdeklődés Hasonló módon jártak el a zöldség- és gyümölcsfélék esetében. Havonta csak ezek­ből 200 ezer forint értékűt árultak. A titok? Állandó kapcsolat a termelőkkel. Már „saját” termelőik van­nak. akik ide hozzák a zöld­ségfélét, akármilyen kis té­telben is. • ■ • Még 1960-ban szabadult, tíz évvel később lett a bri­gád tagja Gedei Istvánná, pénztáros. Hogy mennyi a munkája? Gyorsan kiszá­molja, hogy naponta általá­ban. 1500 vevő vásárlását csalr itt. ebben a brigádban, mert itt a munka szabja meg minden percüket. • ■ • Vezetőképző. Valósággal az a Kossuth-brigád. .Kilenc olyan tagja volt, akiket kö­zülük emeltek ki, áhítot­tak egy-egy üzlet élére. Vi­gyék magukkal, terjesszék az itt tanult módszert Csépány Ferenc, a válla­lat igazgatója azt is elmond­ja, hogy ma már mindenki elismeri a brigád szakmai tudását. Rendszeresen szer­veznek szakmai tapasztalat- cserét a többi boltvezető ré­szére, amely Hatvanban, a Kossuth brigádnál zajlik le. A gyöngyösi Mérges utcai Vés Olimpia utcai ABC-bol- tok vezetői szinte állandóan kapcsolatban vannak a hat­vaniakkal. Az is szokássá lett, hogy egy-egy új üzlet berendezéséhez kikérik a Kossuth brigád tanácsait. Ha a brigád valamelyik volt tagja lett azt új üzlet .vezetője, akkor'természetes, hogy a volt társak egykét estére megszálljak az üzle­tet, ők rendezik be nyitás­ra. Marsó Zoltán sentmit sem titkol ej senki előtt. Nem hivalkodik, nem „kínálja magát”, de ha valaki hívja, megy és segít, ötleteket ad, beszerzési helyeket is meg­jelöl, magával is viszi a kollégát egy-egy üzleti útra. . Nem fél a „konkurreneia­1877. FEBRUÁR 11ÉN a Munkás Heti Krónika felhí­vást közölt: a budapesti vas- és ércmunkások március 4- én, szakegyletük megalakítá­sára gyülekezzenek a Belez- nay-kertben. A kissé régies nyelvezetű határozatot te­kinthetjük a mai Vas-. Fém- és 1 Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete szü­letési okmányának: „Te­kintve, hogy a vas- és érc­munkások a legsanyarúbb viszonyok között vannak —, minden egyes kötelességévé teszi, törvényes eszközökkel odahatni, anyagi helyzetének javítását előmozdítani, hogy így maguk számára ember­hez méltó életet biztosítsa­nak.” Ezután sorra a szervezke­dés útjára léptek a vízveze­tékszerelők. a kovácssegédek, a rézművesek, a lakatosok, esztergályosok reszelővágók, a fémcsiszolók és a villany- szerelők. Az 1890-es években a szakegyletek megindították a küzdelmet az egységes szö­vetségért, amely csak több éves elkeseredett harc után, 1903-ban valósulhatott meg. A Magyarorszagi Vas- és Fémmunkások Szövetségé­nek első elnöke az a Teszarsz Károly vasöntő, akinek je­lentős szerepe volt az össz- mozgalom fontos szerveként 1898-ban megalakult szak- szervezeti tanács létrehozásá­ban. A gyors fejlődésnek in­dult, egységes szakszervezet mozgósította a vas- és fém­munkásokat a szociáldemok­rata párt által irányított, nagyszabású tömegakciókra a munkásmozgalom 1905-ben induló fellendülése időszaká­ban. A nagyszabású tünteté­sek során született meg a hí­res jelszó: „Vasas, ne hagyd magad!” AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ utolsó éveiben, az oroszor­szági szocialista forradalom hatására, kirobbant nagy sztrájkharcokban a vasasok alkották a munkások leghar­cosabb osztagait. A Tanács- köztársaság idején 6 ezredet alakítottak a proletárállam védelmére. Az ellenforradalmi dikta­túra negyedszázadában az öntudatos vasmunkások az illegalitásban dolgozó kom­munisták és a baloldali el­lenzékiek kezdeményezésére — gyakran a szövetség hiva­talos vezetőinek akarata el­lenére — küzdöttek a szak- szervezet védelmében. a munkanélküliség ellen, a jobb bér- és munkafeltéte­lekért. Különösen nagysza­bású sztrájkmozgalmakat ve­zettek 1922-ben, majd 1927- ben. A gazdasági világvál­ság éveiben a vasasok élen jártak a munkásizzasztó be- dó-rendszer bevezetése ellen vívott harcokban. A szövet­ség megszilárdulását bizo­nyította, hogy 1928-ban — a munkások jelentős anyagi ál­dozatai árán — új székhá­zat avattak a Magdolna (ma: Küllői Anna) utcában. Az 1930-as évek közepén, spanyol földön küzdő ma­gyar internacionalisták so­raiban sok vasas is volt. Zsinkó Vilmost jól ismerték a Weiss-Manfred Gyárban, ahol kora ifjúságától dolgo­zott. majd részt vett az il­legális Kommunista Ifjú­munkás Szövetség munkájá­ban. 1938-ban érkezett Spa­nyolországba, ahol az ebrói fronton a fasiszták oltották ki életét. Hedrich Károly vasesztergályost Diaz baj- társ néven ismerték a nem­zetközi brigádban. 1936 no­vemberében halt hősi halált. Az osztályharcos vasmun­kások a második világhá­ború idején is hangot adtak követeléseiknek, ezért 1943- ban 3000 dolgozót bebörtö­nöztek. A diósgyőri nagy­üzemben a katonai terror el­lenére is megünnepelték a május elsejét. A gépeket már az előző napon lombokkal, piros papírcsíkokkal díszí­tették fel. A gyár kapujá­val szemben levő falra pe­dig, hatalmas vörös betűk­kel feliratot festett egy is­meretlen kéz: „Világ prole­tárjai, egyesüljetek!”. Az igazgatóság sürgősen át- meszeltette a jelmondatot. Hamarosan azonban újabb tűnt elő a raktárhelyiség fa­lán. Újabb meszelés kapko­dó nyomozás következett, a nyomra vezetőnek egy va- /gyont — tízezer pengőt — ígértek. A vérdíj azonban nem kellett senkinek, a dol­gozók nem láttak senkit és semmit, csak a nemzetközi munkásosztály piros színű jelmondatát... A felszabadulást követően, a munkásegység jegyében in­dult meg a szervezet új éle­te. Kiépült a bizalmihálózat és megalakultak az üzemi bi­zottságok. 1945 szeptemberé­ben a szakszervezet felvette a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szabad Szak- szervezete elnevezést, majd 1948—50-ben iparági tömeg­szervezetté alakult át. A VASMUNKÁS SZAK- SZERVEZET küzdelmes év4 századra tekinthet vissza és méltán lehet büszke arra, hogy a vasasok mind számuk, mind szervezettségük révén a munkásmozgalom egyik legütőképesebb gárdájaként vettek részt az osztályharc­ban. Szerepük és jelentősé­gük ma is meghatározó a munkásosztályban: a szocia­lista építés alapjának, az iparfejlesztésnek fő osztaga a vasmunkásság. Iparági szakszervezetük ennek meg­felelő elismerésében és tisz­teletében, a jelen és a múlt így olvad össze egységes egésszé. Sípos Péter Mmiisös Q 1977, március 4„ péntek 1 gyen áru, bőséges választék és az új cikkekkel is meg kell ismertetni a vásárló­kat. Akinek ez nincs a vé­rében, az lehet nagyon jó dolgozó, de nem jó keres-, kedő. Ugyanis az elégedett vevő a legjobb propagandis­ta. Ö toborozza a többi vá­sárlót is, ahogy erre az aszódiak példája is rámu­tat. Ennyi a recept. A többi már csak — munka. Csi­nálni kell. Braun János vezetőhelyet­tes a legutóbbi vállalati ta-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents