Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-30 / 75. szám
Amikor a tizedek milliót érnek MEGÉRKEZETT A TA* VASZ, benépesült a határ, és a kertekben is szorgos munka folyik. A továbbiakban a döntő szerep a milliós értékű gépekhez és technológiához, a szervezéshez értő embereké, az 6 munkájuk nyomán válnak valóra a mezőgazdasági üzemek tervei. Ezeket érdemes még egyszer összegezni és összehasonlítani a népgazdasági tervben foglalt igényekkel, célokkal. Ügy gondolom, hogy az összehasonlítást a termelés és irányítás minden szintjén érdemes elvégeznünk, hiszen az üzemi szándékra való időbeni reagálás adhat lehetőséget nagyüzemi gazdaságaink vezetőinek — akik minden fórumon elismerték a népgazdasági tervcéljaink helyességét — a szükséges intézkedések megtételére. A nagyüzemek terveiről rendelkezésünkre álló információk közül most csak a szántóföldi növénytermesztés néhány olyan mozzanatára térek ki, amelyek meghatározó jelentőségűek tervcéljaink hiánytalan teljesítésében. A szántóföldi növények közül a legnagyobb területen a kukoricát termesztjük. Az évenkénti 1,4—1,5 millió hektár vetésterület a szántóföld1 28—30 százalékát foglalja el. E területen termelt kukorica értéke közepes terméshozam esetén 17—19 milliárd Ft között változik, amely a szántóföldi növény- termelés bruttó termelési értékének 36 százalékát adja. Hazai kukoricatermesztésünk alapvetően az állattenyésztést — a hús-, a tej-és a tojástermelést — szolgálja. Az abrakfogyasztás háromnegyed részét — évenként 5 —6 millió tonna — a kukorica fedezi. A termelés színvonalának emelkedésével, az előállított terméktöbblet növekedésével egyre nagyobbá szemeskukorica-export jelentősége is. A kukorica minden piacon jól értékesíthető exporttermék, ezért jelentős devizabevétel forrása is. „Az elmúlt időszakban a legjobb termelési eredményt 1975-ben értük el, amikor az összes kukoricatermés meghaladta a 7 millió tonnát, az egy hektárra számított termésátlag az 50 mázsátj Különösen a nagyüzemek eredményei voltak jók. Az állami gazdaságok 57,1 q, a termelőszövetkezeti közös gazdaságok 55,2 q májusi morzsolt szemes kukoricát takarítottak be átlagosan hektáronként. Ezek az átlagtermések világviszonylatban is jó eredménynek számítanak. 1976-ban az aszály súlyosan károsította a kukoricavetéseket, jelentősen csökkent a terméshozam. AZ ELMÚLT ÉVEK eredményeiben meghatározó szerepe volt a nagy termőképességű hibridek, az iparszerű technológiák, a kemizálás elterjedésének, a szakismeret nagymértékű növekedésének. A korszerű termelési és szervezési folyamatok széles körű megvalósításának a hordozói a termelési rendszerek voltak, amelyeket az élenjáró mezőgazda- sági nagyüzemek hívtak életre. Az ipari anyagok, eszközök, használatának növekedése maga után vonta a termelési költségek emelkedését. Megállapítható az is, hogy ott, ahol a termelésfejlesz- tés eszközeit hatékonyan használták, gondosan megszervezték a munkát — és szerencsére ilyen az üzemek többsége — az ágazat jövedelmezősége javult. A termelőszövetkezetek kukoricatermelésének költség, és tiszta jövedelemváltozása a búzáéval összehasonlítva az alábbiakat mutatja (Ft/hek- tár). 1971-72. 1972—74. években 1973. Termelési költség Búza 5.331 5.849 6.877 Kukorica 7.527 8.734 10.845 Tiszta jövedelem: Búza 3.060 4.095 1.995 Kukorica 1.583 2.612 4 253 Meg kell jegyeznem, hogy a jövedelmezőségen az V. ötéves tervidőszakra kialakított szabályozók nem változtattak, mivel a költségemelkedést a felvásárlási árak növelése ellensúlyozza. A sze- meskukorica-termelés tehát továbbra is jól jövedelmező, a legmagasabb szinten gépesített ágazataink közé tartozik. Az 1977. évi népgazdasági terv megközelítően az 1974. évi május 31-i összeírás szerinti kukorica-vetésterülettel számol (1450 000 ha.). Természetes, hogy a tervezés során jó néhány nagyüzem több éves tapasztalata alapján azzal kalkuláltunk, hogy az évelő pillangósok és az egynyári szálas takarmányok vetésterülete az elmúlt évihez viszonyítva számottevően nem változik, viszont lényegesen nagyobb gondot fordítanak üzemeink a szálas- és tömegtakarmány-ter- melés területi hozamainak növelésére. Számítottunk arra is, hogy a kedvező tapasztalatok alapján az üzemek többségében a vezetők Naponta tízezer palack gáz és szakemberek belátják hogy a hatékonyság növelésének legnagyobb tartaléka a mezőgazdasági termelésre alkalmas területek optimális kihasználásában, ezen belül is a rét-legelő területek fűhozamának emelésében, valamint a másodvetésű növények területének növelésében van. HA EZT A FELISMERÉST az üzemek vezetői a termelő munkában is valóra váltanák és ennek megfelelően szerveznék a szálas- és tömegtakarmány-termelést, a gyepterületek ápolását és tápanyag-utánpótlását, az üzemi tervek nem tartalmaznának olyan elképzeléseket, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy egyes gazdaságok a kukorica-vetésterület rovására akarják növelni a szántóföldi szálas- és tömegtakarmány termőterületüket. Magyarországon a kukorir catermésztésben az elmúit években szép eredmények születtek. Az 1976. évi, a megszokottnál kedvezőtlenebb eredmény nagyüzemeinkben nem vetheti vissza a termelési kedvet. A korszerű nagyüzem szakmailag és politikailag jól képzett szak-, embere nagyobb távlatokbani kell, hogy gondolkodjék. Ma-, guk a nagyüzemi szakemberek vallják, hogy egy adott évben, amikor a kukorica és a búza jó terméssel fizet, nagyobb gazdasági bajok már nem lehetnek az üzemben. Ez országosan, az egész mezőgazdaságra nézve is, teljes mértékben igaz. Ebből következik, hogy népgazdasági érdekeink kiemelt feladatunkká teszi a kukoricavetésterv teljesítését. AZT VARJUK a nagyüzemek vezetőitől, segítsék elő, hogy a háztájiban se csökkenjen a kukorica-vetésterület, a jó termés feltételei is megteremtődjenek. Ismételten vegyék számba a kukoricavetésre rendelkezésre ái- ló területeket és szükségszerint tegyenek gyors, hatékony intézkedéseket gazdaságunkban az 1974. évinek megfelelő nagyságú terület bevetésére. Kovács István MÉM-főosztályvezető A táppénz, a munkaerőgond és a népgazdaság ösz- szefüggései: így lehetne felsorolni a téma legfontosabb jellemzőit: Erről folyt a tárgyalás azon az ankéton, amelyet a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa hívott egybe Gyöngyösre, tegnapra a Mátraalji Szénbányák tanácskozótermébe. Elnöki megnyitójában azt hangoztatta dr. Jenes Pál, a SZMT titkára, milyen jelentős pénzügyi kihatása van az indokolatlanul táppénzen levők száma csökkentésének. Ezt támasztotta alá adatokkal dr. Vágó József ellenőrző főorvos az előadásában. A vállalati intézkedések tapasztalatairól számolt be többek között Skultéti János, az Izzó gyöngyösi gyárának igazgatója. Kiderült, hogy a táppénzes állomány egy tizeddel történő csökkentése is millió forintokkal mérhető. Növényvédelmi konferencia Egerben A mezőgazdaságban egyre inkább tért hódítanak a szerves hatóanyagtartalmú csávázószerek. Ezek alkalmazásáról tanácskoztak Egerben megyénk üzemi növényvédelmi szakemberei, akiket — csaknem 70 résztvevőt — Kovács István, a Heves megyei Növényvédő Állomás igazgatója köszöntötte. Ezután Sándor Gábor főmérnök tartott tájékoztatást az aktuális növényvédelmi tennivalókról. A konferencia' további részében Török Ferenc, a Chinoin Gyógyszer- árugyár szaktanácsadója számolt be a szerves csávázószerek felhasználásáról. Végül Érti Pál, a veszprémi MEZŐGÉP Vállalat osztályvezetője diaképes előadásában bemutatta a vállalat új gépeit. A marxizmusról — népszerűén Lényeg és jelenség Minden tudomány fölösleges volna — írta Marx —, ha a dolgok megjelenési formája és lényege közvetlenül egybeesnék. A tudomány feladata — vallotta —, hogy „a felszín pusztán látszólagos mozgását a belső, valóságos mozgásra vezesse vissza”. A marxizmus—leninizmus a lényeget a valóság mélyebben fekvő, belső és viszonylag állandó meghatározottságaként fogja fel. A jelenséget a valóság külszíni és változékony formájaként — megnyilvánulásaként — értelmezi. Hozzunk egy példát hétköznapjainkból. Jól ismert, hogy az utóbbi években hazánkban faluhelyt csaknem futótűzszerűen elterjedtek a „fényes esküvők”. Az arra tévedő idegen megütközik az anyagi javak és egyéb ráfordítások első pillantásra érthetetlen, indokolatlan tékozlásán. Aztán megérkezik az újságíró, és gyakorta ő is foglya marad a felszínnek, a jelenségnek. Fejcsóválva tudósít arról, hogy hazánkban is megjelent a pazarló fogyasztás, a tehetős- ség fitogtatása. Értetlenségét fejezi ki afölött, hogy a házasságkötés szocialista mód- ját-lehetőségeit a falulakók nem veszik igénybe. Ám olvasunk olyan tudósításokat- beszámolókat is, amelyek megpróbálnak mélyebbre hatolni: a lényeget tettenérni. Ezek bemutatják, hogy a te- hetősség fitogtatása csöppet sem új keletű jelenség, hanem a falutípusú emberi közösségek életében történetileg kialakult, a házasságkötés szokásrendjével összefüggő eljárás. Csak éppen az illető embereknek most — a szocializmusban — nyílt módjuk „hencegni”. Amit az adott közösségen belül nem lehet megkerülni: a közösség, az emberi csoport erősebb az egyes embernél, az nem képes magát beidegződései alól kivonni. Sőt találkozunk olyan tudósításokkal is, amelyek kiderítik, — s talán valahol itt a lényeg, a mélyebben fekvő magyarázó körülmény —, hogy a „fényűző lakodalmat” finanszírozó szülők úgy érzik: ha ők már nem, legalább gyermekeik házasodjanak össze feltűnően gondtalan körülmények között, mert ezzel ők — a szülők — legalább gyermekeik útján, elégtételt vesznek a múlton. A jelenségből tehát még igen gyakran nem látszik a lényeg. Ám a marxista filozófia felfogása szerint a jelenség mindig lényegi: a lényeg megnyilvánulása. A kettő között nincs szakadék, inkább átmenetek. . Ha a jelenség ellentmond a lényegnek, akkor beszélünk a látszatról. A látszat kifejezetten eltakarja, esetenként meghamisítja a lényeget. A tőkés termelési mód egyik legnagyobb látszatának feltárása és leleplezése volt Marx „A tőke” című munkájának egyik fő eredménye. Marx ugyanis bemutatta, hogy amikor a tőkés megvásárolja a munkaerőt — amikor kifizeti a munkást —, egyenértékek cseréje játszódik le. Az egyik fél, a munkás pénzt kap, a másik fél, a tőkés árut — a munkaerőárut —, és ennek értéke pontosan egyenlő az érte fizetett pénzzel. A munkaerőt olyan pénzbeli egyenértékre cserélik, amely lehetővé teszi, hogy a munkás megvásárolja mindazt, ami szükségletei kielégítéséhez és ezzel élete regenerálásához szükséges. Ám — mondja Marx —, hogy ez a csere egyenlő csere volna, csak látszat, amely eltakarja saját „legbenső lényegét”. Mit? Azt, hogy a tőkés cserében megkapta az idegen munkaerő feletti rendelkezés jogát. Afölött a munkaerő fölött rendelkezhet, amely saját értékénél nagyobb érték — az értéktöbblet — forrása. Ezt az értéktöbbletet viszont már a kutya sem fizeti meg a munkásnak: ez a kizsákmányolás titka, amit a felszín eltakar, sőt érzékelhetetlenné tesz. Ezért állították a marxizmus—leninizmus klasszikusai, hogy a jelenségből tovább kell lépnünk a lényeg felé. Áprilisban kezdi próbaüzemét a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerein Vállalat horti propán-bután gáztöltő üzeme, ahol naponta tízezer 11 kg-os palackot tölthetnek meg. A töltőüzem biztosítja Nógrád és Heves megye teljes háztartási PB-gázellátásá*. Képünkön: az 1000 köbméteres gáztartály. (MTI fotó — Branstetter Sándor) Álma a fájától.. Hatvani fejezetek a KISZ hőskorából I Fényképek, nyomtatványok idézik a múltat, a húsz esztendeje lezajlott eseményeket, amikor az ifjúkommunisták megújított szervezetbe tömörültek Hatvanban és megyeszerte. A kiállítás dokumentumai között akad néhány tagsági igazolvány is, tanúsítva például, hogy Marosvári János ott volt az alapítók között, Tóth János tanácselnök-helyettest pedig titkárává választotta a Kommunista Ifjúsági Szövetség. — Akkor még szervezési főelőadó voltam a helyi testületnél, s ahogyan vissza- emlékszem, viharos hónapokat éltünk át az új ifjúsági szövetség megalakításáig — idézi a kort Tóth János. — Mi, kommunisták, korábbi DISZ-tagok, még fegyvert is fogtunk a szocialista állam- hatalmat jelképező tanácsháza védelmére! Majd szenvedélyes eszmei csatákat folytattunk, vagy munkára mozgósítottunk a teljes konszolidáció, a politikai tisztánlátás végett. A telefonnál Komócsin elvtárs A frontvonalak valóban eléggé tisztázatlanok voltak 1957 tavaszán Hatvanban. Ez kihatott a fiatalok mozgalmi életére is. Többféle formában szervezkedtek. S az időközben megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt városi bizottságában arról folyt a vita: milyen jellege legyen a fiatalok új szervezetének? Akadtak vezetők, akik például a kommunista elnevezéstől féltek gondolván, hogy így csökken a szövetség tömegbefolyása. — Mi eldöntöttük magunkban a kérdést, s mielőtt bárhol a megyében hasonló szervezet született volna, március 16-án délelőtt létrehívtuk az ifjúkommunista szövetség hatvani szervezetét. A pártközpontban Komócsin Zoltán foglalkozott akkor a fiatalok dolgaival, felhívtam telefonon, hogy bejelentsem lépésünket, — folytatja qmlékezését Tóth János. — Először- kicsit meghökkent, hiszen a KISZ hivatalos megalakulását csak öt nappal később proklamálták, de aztán örömmel nyugtázta a telefont, s eredményes szervező munkát kívánt... Bizottság alakul Azokban a napokban alig negyven tagot számlált a Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi szervezete. De ez olyan mag volt, amely gyorsan több szárba szökkent. Előbb a város üzemei mozdultak meg, hogy utánuk a megye mind több településén új és új ifjúkommunista csoportok jöjjenek létre. A szétsugárzó mozgalmi életnek a rövidesen megválasztott városi KISZ-bizottság volt az eszmei-politikai irányítója. Ugyanez a bizottság kezdeményezett mindenfélé termelési, vagy demonstratív megmozdulást. A bizottsági tagok — például Dányi Anna, Szűcsi Magdolna, Kozma Illés, Vigh Gyula, Pusztai Ferenc, Párái József, Gál Aranka, Bózsvár László, Kiss János, vagy a Selypről behívott Marosvári János — igén sokat vállaltak magukra, de ennek meg is feleltek. Szervezetet hoztak létre a cukorgyárban, az állomáson, a fűtőháznál, majd a környező községek következtek. A megújított ifjúsági mozgalom Hatvan környékén elsőként a lőrinci erőmű fiataljai között eresztett gyökeret. Mozgalmas élet Természetesen a KISZ központi vezetése mihamar arra törekedett, hogy az új szellemű ifjúkommunista mozgalmat hozzáértő fiatalok irányítsák, ezért különböző tanfolyamokat szervezett. Marosvári János, aki a vasúti csomóponton dolgozott, s csaknem négyszáz ifjúért felelt, előbb Miskolc mellett, a Csanyik-völgyben rendezett titkárképzőt végezte el, majd Pécelen töltött öt hónapot. — Mindenütt arra figyelmeztettek bennünket, hogy a korábbinál színesebbé, tartalmasabbá kell tennünk a fiatalok körében kifejtett munkát. S a politikai nézetek tisztázása, az ideológiai nevelés mellett szórakoztassunk, műveljünk — veszi át a szót az elnökhelyettestől Marosvári János. — Mi idehaza hajlottunk a szóra, igyekeztünk vonzóvá tenni a szervezeti életet. Nagy sikere volt például az évente megrendezett ifjúsági találkozónak, amelyre százával jöttek Hatvanba a város kör_ nyéki települések ifjúkommunistái. Egy megyei találkozóra különvonat szállított bennünket, annyian voltunk. S látványért Almádiba, Szegedre elutaztunk. Eseményszámba mentek politkai gyűléseink is, amelyeken akkoriban Marosán Györgyöt, Komócsin Zoltánt, Szakasits Árpádot láttuk vendégül. Családban a stafétabot Persze idézhetnénk a régi emlékeket napestig, hiszen fölmelegítik a szívet. Mégis fordítunk a beszélgetés fonalán. Mind Tóth János, mind Marosvári János, a hőskor tevékeny alakítói, formálói idővel „kinőttek” a KISZ- ből, az ifjúsági munkából. Kapcsolatuk, érdekes módon, mégis a fiatalok mozgalmi életének közelében maradt, mindmáig ahhoz köti őket. — KISZ-tagságom akkor szűnt meg, amikor nagyobbik fiam a Bajza József Gimnázium szervező titkára lett — mondja a fehér hajú elnökhelyettes. Marosvári János rögtön csatlakozik. — Nálunk szintén családban maradt a stafétabot. Fiam KISZ-bizottsági titkár Debrecenben, az építőipari szakközépiskolában. Mondtam, maradjon itthon, jöjjön el a jubileumra. De hát nem tehette. Ott ő volt felelős egy hasonló ünnep lebonyolításáért... Stafétabot? Mondhatjuk úgy is: áz alma nem esett messzire a fájától. S most ennek a szólásnak különösen szép, nemes a csengése. Moldvay Győző I Arccal a kukorica felé
