Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-30 / 75. szám
Miért zsúfoltak az egri iskolák? Beszélgetés a városi tanács eLnökhelvettcsével A falvakban, a községekben tanító pedagógusok ma is a megyeszékhely általános iskoláinak kivételes helyzetét emlegetik. Arról beszélnek, hogy ide aztán jut pénz. innen nem hiányoznak a legkorszerűbb szemléltető eszközök. Mindez sarkított vélemény, ts az igazságnak csak töredéke, mert az utóbbi időben olyan gondok jelentkeztek, amelyek végleges megoldása még hosszú ideig várat magára. A legaggasztóbb a zsúfoltság. Erről beszélgetett munkatársunk dr. Kocsis Sándorral, Eger Város Tanácsának elnökhelyettesével, a városi művelődésügyi osztály vezetőjével. Túl az ölezreu — Miként alakult ki ez a nyugtalanító helyzet? — Évről évre mind gyorsabb ütemben nőtt az első osztályosok száma, különösképp az északi és a déli lakótelepeken: Cseboks záriban, illetve Lajosvárosban. Az előbbi helyen 1973. augusztus 20-án adták át azt a tizenhat tantermes oktatási intézményt, amely a maga idejében kielégítette az igényeket. A szülők örömmel küldték ide gyerekeiket, ugyanis a szellemi gyarapodás minden tárgyi feltételét biztosították számukra. Aztán egy-másfél év alatt új öt. tízszintes épületek népesültek be, . s a kisebb-na- gyobb diákok természetesen a legközelebbi iskolát rohamozták meg. Itt már huszonöt tanuló és 14 napközis csoport oktatásáról gondoskodnál? a nevelőik. Az is tény, hogy ez korántsem a felső határ. A-z építkezés tempója nem lassul, ráadásul a fészekrak ók zöme fiatal házas. Lajosváros is gyarapszik, ha nem is ilyen lendületesen. A feszültség ma még űgy-ahogy enyhíthető, kiutat azonban csak a hosz- szú távra szóló orvoslás jelenthet. Ide kívánkozik még egy kifejező adat. Becslések szerint a tanulói létszám korábban sosem haladta/túl az ötezres szintet, ma viszont a hathoz közelit. Env- nyit jelent a mind fokozódó urbanizáció és a természetes népességnövekedés együttes hatása. iíliidaló intézkedések — Ügy tűnik, hogy erre a tervezés során nem fordítottak kellő figyelmet, hiszen, ha idejében intézkednek. elmaradtak volna a nehézségek. — Ez fény, ám egyéb okok is közrejátszottak. Igen zsúfoltak az osztályok a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola 11-es és IV-es számú gyakor- lós iskoláiban. Sokan úgy vélekednek, hogy a fiatalokat itt jobban felkészítik, s így elmélyültebb ismereteket szereznek, mint másutt. Mondani sem kell: még fél igazság sincs ebben a hiedelemben, mert egyebütt is jól képzett tanárok tevékenykednek, s a korszerű oktatás fegyvertára sehol sem hiányos. Mégis ez a nézet hat, s ezért igen sokan ide szeretnének kerülni. A városi tanács művelődésügyi osztálya évekkel ezelőtt elkészíttette a Trinitárius úti épület bővítésének tanulmánytervét. Az elképzelésekből mégsem lett semmi, mert akkor hiányzott a pénz. Az Oktatási Minisztérium felajánlotta segítségét: az ötödik ötéves tervre ígérte a milliókat. Ennél több máig sem történt! Ezért a gondokon pillanatnyilag csak áthidaló intézkedésekkel lehetünk úrrá. A szükség szerint módosítjuk a körzethatárokat — ezt tettük korábban is — s a többletlétszám egy részét oda irányítjuk, ahol viszonylag kevesebben szoronganak. A Csebokszári- lakótelepi gyerekekből jó néhanyan a Cifrakapu úti és a Ráckapu téri oktatási intézményekbe kerülnek. Ha megegyezés születik, akkor igénybe vesszük a Malom úti középiskolás fiúkollégium klubszobáját és a Ráckapu téri pártkörzet helyiségét is. Elképzelhető az is, hogy végső esetben lakásokból alakítunk ki ideiglenes tantermeket. — Mindez vigasztaló, az viszont korántsem, hogy Egerben — falun ilyenkor már ritkán akad példa — teret nyer a kétműszakos, a váltakozó tanítás. Ennek hatékonyságát joggal kérdőjelezik meg a pedagógia szakemberek. Mi erről a véleménye? — A diákok délelőtt valóban frissebbek, fogékonyabbak, mint délután. A neve- löknek is jóval nehezebb az estébe nyúló órákon foglal- , kozni a fiatalokkal. A fi- gyelem kalandozik, az ismeretek vontatottan rögződnek. Különösképp így van ez az alsó tagozatban. Mi tagadás, ezzel — ha ideiglenesen is, de csak visszaléptünk. A ta- nítók-tanárok hivatásszere- tete persze enyhítheti a gondokat: ha több energiát áldoznak az ifjúságra, akkor kisebb lesz a törés. Segíthet a kirilelező — Mikorra várható az új iskolák építése? Palócélet: tv-kínálaí Heves megyei népi együttesek műsora Gyöngyösön Vetélkedőkben nincs hiány: ezzel a megállapítással jellemezhetjük közművelődési életünk jelenét és a közeli jövőjét is. A pávakörök sem maradhattak ki ebből a nagy nemzeti megmozdulásból. ahogy kiderül ez a most folyó előkészületekből is. Megyénk népi együttesei legutóbb Gyöngyösön találkoztak. a Városi Művelődési Központban, ahol szakmai zsűri előtt adták elő műsorukat Palócélet címmel. A téma az élet kezdete és vége közötti ívet rajzolta fel. Az ünnepi alkalmak szokásait mutatták be egységbe szerkesztett előadásban a különböző csoportok. A gyöngyöspatai pávakör, az Ecsé- dí Népi Együttes, a fedémesi népdalkórus, a Mátraderecs- kei Termelőszövetkezet Színjátszó Együttese, a Bodonyi Művelődési Ház gyermek tánccsoportja, a szentdo- monkosi színjátszó együttes és a Vidróezki Népi Együttes mellett a nagyvisnyói Sütő Gyula furulyaszólója és a bodonyi Fejes Pálné siratóéneke hangzott fel. A műsort Bakó Ferenc múzeumigazgató szerkesztette. Ez volt a Heves megyeiek . ajánlata a tv-szerep- léshez. És hogy eljutnak-e az országos nyilvánosságig, az a zsűri döntésétől függ. Ez a döntés pedig csak akkor születik meg, ha a megyék valamennyi műsorát már végignézték, hogy kiválogassák közülük a tv-ben is bemutatandó tizenhat legjobb összeállítást. — A Csebokszári-városne- gyedben huszonnégy tantermes épül, s előreláthatólag 1979. szeptember elsejére készül el. A Lajosváros négy tanteremmel gyarapszik. Ez emeletráépítést jelent a Vlies számú oktatási intézménynél, s valószínűleg 1979 őszére fejezik be. Üjabb nehézségeket okoz majd az, hogy a munka kezdetétől az átadásig szünetel a tanítás. Ám a diákokat valahová el kell helyezni, azaz másutt erőteljesen nő a zsúfoltság. A hatodik ötéves tervre egyébként erre a lakótelepre is tervezünk egy huszonnégy tantermes épületet. A távlat biztató, de a jelen korántsem rózsás. Egyébként nem a pénzen múlik, hogy idáig jutottunk. A milliók nem hiányoztak, ám a munkák ütemezése során se a városi tanács, se a művelődésügyi osztály nem számolt kellőképpen a várható, a felmérhető igényekkel. — Fogadjuk el a tényeket, s ne keressük tovább a kiutat? — Szó sincs erről, hiszen érvényt kell szereznünk az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozatnak. A nevelőmunka színvonalát csak úgy emelhetjük, ha kedvező tárgyi feltételeket teremtünk. Egyedül az általános iskola kötelező, s a tankötelezettségi törvényt csak úgy hajthatjuk végre maradéktalanul, ha nem hiányoznak a megfelelő oktatási intézmények. Szerintem a kivitelező vállalatok segíthetnének. A téma számukra sem lehet közömbös, mert dolgozóik gyermekei is érdekeltek. Jó szervezéssel, fokozott törődéssel előbbre hozhatnák a határidőket. Nem túlzott kívánság ez, ráadásul a fiatalok, a jövő nemzedéke számára hoznak áldozatot... Pécsi István A Szombathelyi Tanárképző Főiskola oktatástechnikai tanszékén egy éve működik a házi tv'stúdió. Most jelentős befektetéssel és az UNESCO segítségével színes felvételek készítésére Is alkalmassá tették a berendezést. A gyakorló iskola tantermeiben felszerelt kamerák segítségével visszajátszhatják cs kielemezhetik saját tanóráikat is. A képen: dolgozik a stáb a házi stúdió keverőasztalán. (MTI fotók — Horváth Péter felv. — KS) flz egri főiskola tanári hangversenyéről Az egri tanárképző főiskola tanári hangversenyét az ének-zene tanszék hétfőn este rendezte meg a főiskola zenetermében. A tanszék — úgy tűnik — ezzel a nyilvánosan is meghirdetett hangversennyel közelebb kíván kerülni az egri közönséghez, amely az idő folyamán kissé elszokott ennek a jó akusztikájú kamarateremnek a látogatásától. A tanszék oktatói most arra vállalkoztak, hogy a főiskola hallgatósága előtt bemutassák, mi a kedvenc témájuk, honnan merítenek hangulatot, inspirációt az oktató-nevelő munkához is, miközben a zene, a dal, a dallam iránti szeretetüket kiélik. A műsoron Mozart, Haydn, Chopin, Donizetti, Csajkovszkij, Wolf, Puccini és Liszt művei szerepeltek. Azért hagytuk a felsorolás végére Lisztet, mert három műve is elhangzott ez alkalommal, az E-dúr consolation mellett a Petőfi szellemének című zongoradarab és az Obermann völgye című mű is. horeezné Marik Erzsébet a szenvedélyeket és hangulatokat egymásba oltogató Lisztet, míg Ary Tibor az elmélkedő szellemet érzékeltette. Dobosné Mag Stefánia az A-dúr Polonaise-zel aratott sikert, az e-moll Nocturne és Schumann Álmodozása inkább- lírai hatásokat váltott ki. Aryné Hencz Irén Mozart- áriákat, egy bájos Csaj- kovszkij-dalt és az Ékszer- áriát énekelte Puccini Manón Lescaut-jából, míg Aradiné Pataki Márta Grieg és Wolf muzsikája mellett arra, is vállalkozott, hogy Norina covatináját előadja Donizetti Don Pasquale című operájából. A zongorakíséretet Dobosné Mag Stefánia és Ary Tibor látták el. Az oktatásnak és nevelésnek szentelt falak között természetszerű az, ha a komolyság uralkodik, akár a zenében is. Értjük, hogy az oktató érdeklődése simul ahhoz a nagy zenetörténeti anyaghoz, amiből válogatni kell, szemelvényeket kell hoznia — még ilyen alkalmakkor is. De úgy érezzük, a hangverseny műsora akár frissítésnek, akár színezésnek hozhatott volna legalább egy-két számot a hoz-* zánk közelibb huszadik századi zenéből. Haydnt, Schumannt, Chopint lehet nagyszerűen előadni, érzéseiket, gondolataikat értjük; szeretjük azt, ahogy megváltják magukat a zenében; a csipkeszerűen légies Doni- zetti-dallamoknak mindenki örül; szívünk szerint szeretjük a még mindig és újból felfedezésre váró Lisztet, akinek egész sor munkáját alig ismerjük, vagy nem ' egészen jól. De azért nem ártana egy ilyen hangversenyen ezt a nem is akármilyen mai zenét is megszólaltatni. Ez igény — úgy gondoljuk — azok részéről is, akik ezt a hangversenyt nagy figyelemmel, nagy odaadással és lelkes visszhanggal végig élvezték. Minden bizonnyal vannak kedves és kedvenc darabok a kortárs zeneirodalomból, amelyeket ez, a művészetet nagyon komolyan vevő öt zenetanár szívesen bemutat közönségének. Az alkalom az előadók és a közönség találkozására mindig nyitva áll. (f. a.) POZSGAI ZOLTÁN: Szegények bátorsága — Ügy. — Mindenki! — Pótado szerént évente! — Az ital árát is. — No és, ha temetési költség is kell? — Megadjuk! — Akkor szóljál neki, Mátyás. Hogy menjünk végre valamire — szólt az öreg Czakó. És a mi taligánkon kitolhatja Muzsaj azt a bombát a Fiatár tó mellé. — És harangoztassunk, amikor kitolja. — Harangoztassunk. És gyújtsunk gyertyákat a szobornál. Borsos Mátyás félretörölte bajuszát, s karját Muzsaj vállára tette, s hogy a részeg, bódult ember megértse minden szavát, egészen közelről a fülébe mondta. A részeg egy ideig csak hallotta, de nem értette; szeme merev volt a megerőltető figyeléstől. Aztán, hogy megértette, hátravágta fejét, összeharapta száját és fölüvöltött: „Barna kislány, kinek szeded a rózsát? FIármas huszár a babám, annak kötök bokrétát.” Vastagon eleredtek a könnyei. Borsos félreállt. mert Muzsaj, ha sírva énekel, aközben le szokta csatolni a falábát, s hamar oldalba teremt vele valakit. De a falábú csak kiköpte a cigarettát egy vénember lábfejére. — Tehén? Hehej, tehén! Van ott ész, bíró úr...! Aki kitalálta. És szent Vendel. a barmok védszentje hagyná, hogy nekem tehenem legj*en? Nem, azt nem hagyná. Nem is kell! Jó, hogy apátok kocsikereke elvágta a lábamat, mi? Most itt a falábú Muzsaj. — Fölröhögött. — Akácfa a lába! És ha a bomba elviszi, nő helyette az akácerdőben, mi ? De más ember csámpai helyett nem nő, mi? Az életem ennyi? Ennyi? — Fölkelt, s a szélső ház előtt mélyen ledöfte falába hegyét a földbe. A szeme körbejárt. De a szemek mind elbujkáltak előle a pipitéres árokpartra, a ko- koesikerekels csapásadba. Mátok. az öreg kisbíró is csak feszengett. Kökény János, az első unokatestvére is elbújtatta előle a tekintetét. — Igaz, félig ember, félig fa vagyok! — Nem, hát nem a fa. A bátorságod! — Ha nem mondanátok most itt minden, hogy az én életem a legrongyabb, akkor talán nem tudnám? Mi va- vagyok én? Egy falábú senki! — Megint összeharapta a száját, s kifacsarodtak a könnyei. — Hát megalkuszunk, jó? De nem tehénre, bíró! Nem tehénre! Rohadjon el mind a tehén! Mind! Hallod, bíró? De ti megkérhettek engem szépen. Hogy kedves Muzsaj úr. Muzsaj úr, értitek? És nem falábú Muzsaj. És nem részeg Müzsaj! Muzsaj úr! így mondjátok! A kérést. És akkor majd azt álmodom a temetőben, hogy egyszer volt, hol nem volt, valahol volt egy Muzsaj úr! Annák meg volt egy falába. Ab" ban volt két ördöge. Az egyik a nyomorúsága. A másik a bátorsága! Mind a két ördög segítette úrrá tenni. Hogy a bíró is elébe álljon és . úgy kérje: hát kedves Muzsaj uram! Kökény János, az unoka- testvére fölzokogott. Az öreg kisbíró minden szót az emlékezetébe vésett. Muzsaj egészen közel hajolt a bíróhoz: — Rendben van-e, bögé- nyi bíró? — Rendben, Muzsaj úr! És köszönöm, barátom. — Az nem. Hanem, köszönöm, Muzsaj úr! — Köszönöm, Muzsaj úr! Köszönöm! Nem tudtak mozdulni. Csak nézték. A Szentháromság-szobor, meg a Dombi- ház tövéből. Volt bennük valami megilletődöttség, de nagyobb volt az élni akarásuk, a vágyuk, hogy hajlékuk, jószáguk épen maradjon. Az ablakok alatt lyug- galt a faláb a porban, lassan, látszólag nyugodtan. Muzsajt tisztes távolban követte a széles ölű asszony, szoknyáján a sok apró gyerekkel. Muzsaj a kocsmán túl, a templommal szemközt bement egy nagy, tűzfalas házba. Hátul állt a szekér, amellett a talyiga. Odatolta a szétvágódott trágyadombhoz. Megfogta az irdatlan bomba végét, térdig a tra- gyalébe csúszott. Nem látott semmi t, mert a szemére ment valami bódultság. A bomba rádőlt a talyigára. Fölemelte és tolta; „Édesanyám, ne sirass, köszönöm a nevelést. Lehajolok, megcsókolom a kezét...” A kerék csöndesen nyöszörgött. Kitolta a túlsó faluvégre, azon is túlra. Ott ledöntötte. Akkor is énekelt. Volt ott néhány rőzse. Rárakta a bombára és meggyújtotta. A láng magasra csapott» és ő nem mozdult el a bombától. Lengyel Márl ott állt a faluvégen. És integetett neki a karjával. — Gyere! Gyere már! — IJc Muzsaj nem ment. Mintha elhagyta volna az esze, csak állt a tűz mellett. A tűz elhamvadt. A bomba nem robbant. Muzsaj később fölocsúdott. Tántorgott falábán. Megint rozsét rakott a bombára. És, hogy meggyulladjon, lehajolt és megfújta alatta a tüzet. A láng ismét magasra csapott. És akkor Lengyel Márí ijedtében hanyatt esett. Muzsaj Pál szeme odarévedt. Aztán meglódult a faláb az asszony felé. Fölébe hajolt és zokogott. — Te isten vagy Má- ri! Te nem hagyod...! Azért nem robbant el velem a bomba! Azért, 'Mári, Te... Lengyel Mári! — A szakál- lához szorította arcát. — Te vagy az isten! Csak ezek nem tudják, hogy ki vagy! És ezután sem tudják! Ó, Pál!... — A gyerekek valamivel odébb álltak. Lehajtott fővel. Ahogy mindig. Aztán szétvágódott a tűz. A bomba elrobbant. De hozzájuk a szele is alig ért ei. (Vége) \
