Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-30 / 75. szám

Miért zsúfoltak az egri iskolák? Beszélgetés a városi tanács eLnökhelvettcsével A falvakban, a községek­ben tanító pedagógusok ma is a megyeszékhely általá­nos iskoláinak kivételes helyzetét emlegetik. Arról beszélnek, hogy ide aztán jut pénz. innen nem hiá­nyoznak a legkorszerűbb szemléltető eszközök. Mindez sarkított vélemény, ts az igazságnak csak töre­déke, mert az utóbbi időben olyan gondok jelentkeztek, amelyek végleges megoldása még hosszú ideig várat ma­gára. A legaggasztóbb a zsúfolt­ság. Erről beszélgetett mun­katársunk dr. Kocsis Sán­dorral, Eger Város Taná­csának elnökhelyettesével, a városi művelődésügyi osz­tály vezetőjével. Túl az ölezreu — Miként alakult ki ez a nyugtalanító helyzet? — Évről évre mind gyor­sabb ütemben nőtt az első osztályosok száma, különös­képp az északi és a déli la­kótelepeken: Cseboks zári­ban, illetve Lajosvárosban. Az előbbi helyen 1973. au­gusztus 20-án adták át azt a tizenhat tantermes oktatási intézményt, amely a maga idejében kielégítette az igé­nyeket. A szülők örömmel küldték ide gyerekeiket, ugyanis a szellemi gyarapo­dás minden tárgyi feltételét biztosították számukra. Az­tán egy-másfél év alatt új öt. tízszintes épületek népe­sültek be, . s a kisebb-na- gyobb diákok természetesen a legközelebbi iskolát roha­mozták meg. Itt már hu­szonöt tanuló és 14 napkö­zis csoport oktatásáról gon­doskodnál? a nevelőik. Az is tény, hogy ez korántsem a felső határ. A-z építkezés tempója nem lassul, ráadá­sul a fészekrak ók zöme fia­tal házas. Lajosváros is gya­rapszik, ha nem is ilyen len­dületesen. A feszültség ma még űgy-ahogy enyhíthető, kiutat azonban csak a hosz- szú távra szóló orvoslás je­lenthet. Ide kívánkozik még egy kifejező adat. Becslések szerint a tanulói létszám korábban sosem haladta/túl az ötezres szintet, ma vi­szont a hathoz közelit. Env- nyit jelent a mind fokozódó urbanizáció és a természe­tes népességnövekedés együt­tes hatása. iíliidaló intézkedések — Ügy tűnik, hogy erre a tervezés során nem fordí­tottak kellő figyelmet, hi­szen, ha idejében intézked­nek. elmaradtak volna a ne­hézségek. — Ez fény, ám egyéb okok is közrejátszottak. Igen zsú­foltak az osztályok a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola 11-es és IV-es számú gyakor- lós iskoláiban. Sokan úgy vé­lekednek, hogy a fiatalokat itt jobban felkészítik, s így elmélyültebb ismereteket sze­reznek, mint másutt. Mon­dani sem kell: még fél igaz­ság sincs ebben a hiedelem­ben, mert egyebütt is jól képzett tanárok tevékeny­kednek, s a korszerű oktatás fegyvertára sehol sem hiá­nyos. Mégis ez a nézet hat, s ezért igen sokan ide sze­retnének kerülni. A városi tanács művelődésügyi osztá­lya évekkel ezelőtt elkészít­tette a Trinitárius úti épület bővítésének tanulmányter­vét. Az elképzelésekből mégsem lett semmi, mert ak­kor hiányzott a pénz. Az Oktatási Minisztérium fel­ajánlotta segítségét: az ötö­dik ötéves tervre ígérte a milliókat. Ennél több máig sem történt! Ezért a gondo­kon pillanatnyilag csak át­hidaló intézkedésekkel le­hetünk úrrá. A szükség sze­rint módosítjuk a körzetha­tárokat — ezt tettük koráb­ban is — s a többletlétszám egy részét oda irányítjuk, ahol viszonylag kevesebben szoronganak. A Csebokszári- lakótelepi gyerekekből jó néhanyan a Cifrakapu úti és a Ráckapu téri oktatási in­tézményekbe kerülnek. Ha megegyezés születik, akkor igénybe vesszük a Malom úti középiskolás fiúkollégium klubszobáját és a Ráckapu téri pártkörzet helyiségét is. Elképzelhető az is, hogy vég­ső esetben lakásokból ala­kítunk ki ideiglenes tan­termeket. — Mindez vigasztaló, az viszont korántsem, hogy Egerben — falun ilyenkor már ritkán akad példa — teret nyer a kétműszakos, a váltakozó tanítás. Ennek ha­tékonyságát joggal kérdője­lezik meg a pedagógia szak­emberek. Mi erről a vélemé­nye? — A diákok délelőtt való­ban frissebbek, fogékonyab­bak, mint délután. A neve- löknek is jóval nehezebb az estébe nyúló órákon foglal- , kozni a fiatalokkal. A fi- gyelem kalandozik, az isme­retek vontatottan rögződnek. Különösképp így van ez az alsó tagozatban. Mi tagadás, ezzel — ha ideiglenesen is, de csak visszaléptünk. A ta- nítók-tanárok hivatásszere- tete persze enyhítheti a gondokat: ha több energiát áldoznak az ifjúságra, akkor kisebb lesz a törés. Segíthet a kirilelező — Mikorra várható az új iskolák építése? Palócélet: tv-kínálaí Heves megyei népi együttesek műsora Gyöngyösön Vetélkedőkben nincs hiány: ezzel a megállapítás­sal jellemezhetjük közműve­lődési életünk jelenét és a közeli jövőjét is. A pávakö­rök sem maradhattak ki ebből a nagy nemzeti meg­mozdulásból. ahogy kiderül ez a most folyó előkészüle­tekből is. Megyénk népi együttesei legutóbb Gyöngyösön talál­koztak. a Városi Művelődési Központban, ahol szakmai zsűri előtt adták elő műsoru­kat Palócélet címmel. A té­ma az élet kezdete és vége közötti ívet rajzolta fel. Az ünnepi alkalmak szokásait mutatták be egységbe szer­kesztett előadásban a kü­lönböző csoportok. A gyön­gyöspatai pávakör, az Ecsé- dí Népi Együttes, a fedémesi népdalkórus, a Mátraderecs- kei Termelőszövetkezet Szín­játszó Együttese, a Bodonyi Művelődési Ház gyermek tánccsoportja, a szentdo- monkosi színjátszó együttes és a Vidróezki Népi Együttes mellett a nagyvisnyói Sütő Gyula furulyaszólója és a bodonyi Fejes Pálné sirató­éneke hangzott fel. A műsort Bakó Ferenc múzeumigazgató szerkesz­tette. Ez volt a Heves me­gyeiek . ajánlata a tv-szerep- léshez. És hogy eljutnak-e az országos nyilvánosságig, az a zsűri döntésétől függ. Ez a döntés pedig csak akkor születik meg, ha a megyék valamennyi műsorát már végignézték, hogy kiválo­gassák közülük a tv-ben is bemutatandó tizenhat leg­jobb összeállítást. — A Csebokszári-városne- gyedben huszonnégy tanter­mes épül, s előreláthatólag 1979. szeptember elsejére ké­szül el. A Lajosváros négy tanteremmel gyarapszik. Ez emeletráépítést jelent a Vli­es számú oktatási intéz­ménynél, s valószínűleg 1979 őszére fejezik be. Üjabb nehézségeket okoz majd az, hogy a munka kezdetétől az átadásig szünetel a tanítás. Ám a diákokat valahová el kell helyezni, azaz másutt erőteljesen nő a zsúfoltság. A hatodik ötéves tervre egyébként erre a lakótelep­re is tervezünk egy huszon­négy tantermes épületet. A távlat biztató, de a jelen korántsem rózsás. Egyébként nem a pénzen múlik, hogy idáig jutottunk. A milliók nem hiányoztak, ám a mun­kák ütemezése során se a városi tanács, se a művelő­désügyi osztály nem számolt kellőképpen a várható, a felmérhető igényekkel. — Fogadjuk el a tényeket, s ne keressük tovább a ki­utat? — Szó sincs erről, hiszen érvényt kell szereznünk az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozatnak. A nevelőmun­ka színvonalát csak úgy emelhetjük, ha kedvező tár­gyi feltételeket teremtünk. Egyedül az általános iskola kötelező, s a tankötelezett­ségi törvényt csak úgy hajt­hatjuk végre maradéktala­nul, ha nem hiányoznak a megfelelő oktatási intézmé­nyek. Szerintem a kivitelező vállalatok segíthetnének. A téma számukra sem lehet közömbös, mert dolgozóik gyermekei is érdekeltek. Jó szervezéssel, fokozott törő­déssel előbbre hozhatnák a határidőket. Nem túlzott kí­vánság ez, ráadásul a fiata­lok, a jövő nemzedéke szá­mára hoznak áldozatot... Pécsi István A Szombathelyi Tanárképző Főiskola oktatástechnikai tanszékén egy éve működik a házi tv'stúdió. Most jelentős befektetéssel és az UNESCO segítségével színes felvételek készítésére Is alkalmassá tették a berendezést. A gyakorló iskola tantermeiben felsze­relt kamerák segítségével visszajátszhatják cs kielemezhetik saját tanóráikat is. A képen: dolgozik a stáb a házi stúdió keverőasztalán. (MTI fotók — Horváth Péter felv. — KS) flz egri főiskola tanári hangversenyéről Az egri tanárképző főisko­la tanári hangversenyét az ének-zene tanszék hétfőn es­te rendezte meg a főiskola zenetermében. A tanszék — úgy tűnik — ezzel a nyilvánosan is meg­hirdetett hangversennyel kö­zelebb kíván kerülni az egri közönséghez, amely az idő folyamán kissé elszokott en­nek a jó akusztikájú kama­rateremnek a látogatásától. A tanszék oktatói most ar­ra vállalkoztak, hogy a főis­kola hallgatósága előtt be­mutassák, mi a kedvenc té­májuk, honnan merítenek hangulatot, inspirációt az oktató-nevelő munkához is, miközben a zene, a dal, a dal­lam iránti szeretetüket ki­élik. A műsoron Mozart, Haydn, Chopin, Donizetti, Csaj­kovszkij, Wolf, Puccini és Liszt művei szerepeltek. Azért hagytuk a felsorolás végére Lisztet, mert három műve is elhangzott ez alka­lommal, az E-dúr consolation mellett a Petőfi szellemének című zongoradarab és az Obermann völgye című mű is. horeezné Marik Erzsébet a szenvedélyeket és hangulato­kat egymásba oltogató Lisz­tet, míg Ary Tibor az elmél­kedő szellemet érzékeltette. Dobosné Mag Stefánia az A-dúr Polonaise-zel aratott sikert, az e-moll Nocturne és Schumann Álmodozása in­kább- lírai hatásokat váltott ki. Aryné Hencz Irén Mozart- áriákat, egy bájos Csaj- kovszkij-dalt és az Ékszer- áriát énekelte Puccini Ma­nón Lescaut-jából, míg Aradiné Pataki Márta Grieg és Wolf muzsikája mellett arra, is vállalkozott, hogy Norina covatináját előadja Donizetti Don Pasquale cí­mű operájából. A zongora­kíséretet Dobosné Mag Ste­fánia és Ary Tibor látták el. Az oktatásnak és nevelés­nek szentelt falak között természetszerű az, ha a ko­molyság uralkodik, akár a zenében is. Értjük, hogy az oktató érdeklődése simul ahhoz a nagy zenetörténeti anyaghoz, amiből válogatni kell, szemelvényeket kell hoznia — még ilyen alkal­makkor is. De úgy érezzük, a hangverseny műsora akár frissítésnek, akár színezés­nek hozhatott volna leg­alább egy-két számot a hoz-* zánk közelibb huszadik szá­zadi zenéből. Haydnt, Schumannt, Chopint lehet nagyszerűen előadni, érzései­ket, gondolataikat értjük; szeretjük azt, ahogy meg­váltják magukat a zenében; a csipkeszerűen légies Doni- zetti-dallamoknak mindenki örül; szívünk szerint szeret­jük a még mindig és újból felfedezésre váró Lisztet, akinek egész sor munkáját alig ismerjük, vagy nem ' egészen jól. De azért nem ártana egy ilyen hangverse­nyen ezt a nem is akármi­lyen mai zenét is megszólal­tatni. Ez igény — úgy gon­doljuk — azok részéről is, akik ezt a hangversenyt nagy figyelemmel, nagy oda­adással és lelkes visszhang­gal végig élvezték. Minden bizonnyal vannak kedves és kedvenc darabok a kortárs zeneirodalomból, amelyeket ez, a művészetet nagyon komolyan vevő öt zenetanár szívesen bemutat közönségének. Az alkalom az előadók és a közönség ta­lálkozására mindig nyitva áll. (f. a.) POZSGAI ZOLTÁN: Szegények bátorsága — Ügy. — Mindenki! — Pótado szerént évente! — Az ital árát is. — No és, ha temetési költ­ség is kell? — Megadjuk! — Akkor szóljál neki, Mátyás. Hogy menjünk vég­re valamire — szólt az öreg Czakó. És a mi taligánkon kitolhatja Muzsaj azt a bom­bát a Fiatár tó mellé. — És harangoztassunk, amikor kitolja. — Harangoztassunk. És gyújtsunk gyertyákat a szo­bornál. Borsos Mátyás félretöröl­te bajuszát, s karját Muzsaj vállára tette, s hogy a ré­szeg, bódult ember megért­se minden szavát, egészen közelről a fülébe mondta. A részeg egy ideig csak hallot­ta, de nem értette; szeme merev volt a megerőltető figyeléstől. Aztán, hogy megértette, hátravágta fejét, összeha­rapta száját és fölüvöltött: „Barna kislány, kinek sze­ded a rózsát? FIármas hu­szár a babám, annak kötök bokrétát.” Vastagon elered­tek a könnyei. Borsos félre­állt. mert Muzsaj, ha sírva énekel, aközben le szokta csatolni a falábát, s hamar oldalba teremt vele valakit. De a falábú csak kiköpte a cigarettát egy vénember láb­fejére. — Tehén? Hehej, te­hén! Van ott ész, bíró úr...! Aki kitalálta. És szent Ven­del. a barmok védszentje hagyná, hogy nekem tehe­nem legj*en? Nem, azt nem hagyná. Nem is kell! Jó, hogy apátok kocsikereke el­vágta a lábamat, mi? Most itt a falábú Muzsaj. — Föl­röhögött. — Akácfa a lába! És ha a bomba elviszi, nő helyette az akácerdőben, mi ? De más ember csámpai he­lyett nem nő, mi? Az életem ennyi? Ennyi? — Fölkelt, s a szélső ház előtt mélyen le­döfte falába hegyét a földbe. A szeme körbejárt. De a sze­mek mind elbujkáltak előle a pipitéres árokpartra, a ko- koesikerekels csapásadba. Má­tok. az öreg kisbíró is csak feszengett. Kökény János, az első unokatestvére is elbúj­tatta előle a tekintetét. — Igaz, félig ember, fé­lig fa vagyok! — Nem, hát nem a fa. A bátorságod! — Ha nem mondanátok most itt minden, hogy az én életem a legrongyabb, akkor talán nem tudnám? Mi va- vagyok én? Egy falábú sen­ki! — Megint összeharapta a száját, s kifacsarodtak a könnyei. — Hát megalkuszunk, jó? De nem tehénre, bíró! Nem tehénre! Rohadjon el mind a tehén! Mind! Hallod, bíró? De ti megkérhettek engem szépen. Hogy kedves Mu­zsaj úr. Muzsaj úr, értitek? És nem falábú Muzsaj. És nem részeg Müzsaj! Muzsaj úr! így mondjá­tok! A kérést. És ak­kor majd azt álmodom a te­metőben, hogy egyszer volt, hol nem volt, valahol volt egy Muzsaj úr! Annák meg volt egy falába. Ab" ban volt két ördöge. Az egyik a nyomorúsága. A má­sik a bátorsága! Mind a két ördög segítette úrrá tenni. Hogy a bíró is elébe álljon és . úgy kérje: hát kedves Muzsaj uram! Kökény János, az unoka- testvére fölzokogott. Az öreg kisbíró minden szót az em­lékezetébe vésett. Muzsaj egészen közel hajolt a bíró­hoz: — Rendben van-e, bögé- nyi bíró? — Rendben, Muzsaj úr! És köszönöm, barátom. — Az nem. Hanem, kö­szönöm, Muzsaj úr! — Köszönöm, Muzsaj úr! Köszönöm! Nem tudtak mozdulni. Csak nézték. A Szenthárom­ság-szobor, meg a Dombi- ház tövéből. Volt bennük valami megilletődöttség, de nagyobb volt az élni akará­suk, a vágyuk, hogy hajlé­kuk, jószáguk épen marad­jon. Az ablakok alatt lyug- galt a faláb a porban, las­san, látszólag nyugodtan. Muzsajt tisztes távolban kö­vette a széles ölű asszony, szoknyáján a sok apró gye­rekkel. Muzsaj a kocsmán túl, a templommal szemközt bement egy nagy, tűzfalas házba. Hátul állt a szekér, amellett a talyiga. Odatolta a szétvágódott trágyadomb­hoz. Megfogta az irdatlan bomba végét, térdig a tra- gyalébe csúszott. Nem látott semmi t, mert a szemére ment valami bódultság. A bomba rádőlt a talyigára. Fölemel­te és tolta; „Édesanyám, ne sirass, köszönöm a nevelést. Lehajolok, megcsókolom a kezét...” A kerék csöndesen nyöszörgött. Kitolta a túlsó faluvégre, azon is túlra. Ott ledöntötte. Akkor is énekelt. Volt ott néhány rőzse. Rá­rakta a bombára és meg­gyújtotta. A láng magasra csapott» és ő nem mozdult el a bombától. Lengyel Márl ott állt a faluvégen. És inte­getett neki a karjával. — Gyere! Gyere már! — IJc Muzsaj nem ment. Mintha elhagyta volna az esze, csak állt a tűz mellett. A tűz elhamvadt. A bom­ba nem robbant. Muzsaj ké­sőbb fölocsúdott. Tántorgott falábán. Megint rozsét ra­kott a bombára. És, hogy meggyulladjon, lehajolt és megfújta alatta a tüzet. A láng ismét magasra csapott. És akkor Lengyel Márí ijed­tében hanyatt esett. Muzsaj Pál szeme odarévedt. Aztán meglódult a faláb az asszony felé. Fölébe hajolt és zoko­gott. — Te isten vagy Má- ri! Te nem hagyod...! Azért nem robbant el velem a bomba! Azért, 'Mári, Te... Lengyel Mári! — A szakál- lához szorította arcát. — Te vagy az isten! Csak ezek nem tudják, hogy ki vagy! És ezután sem tudják! Ó, Pál!... — A gyerekek va­lamivel odébb álltak. Lehaj­tott fővel. Ahogy mindig. Aztán szétvágódott a tűz. A bomba elrobbant. De hoz­zájuk a szele is alig ért ei. (Vége) \

Next

/
Thumbnails
Contents