Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-29 / 74. szám

ft résztvevők között az egri Fhiomszerelvénygyár képviselői KGST-taaácskozás a megyeszékhelyen Képünkön a csehszlovák delegáció vezetőjével (balról a második) beszélget Kócza Imre vezérigazgató és Vass Tibor, a pneumatika munkacsoport elnöke. (Fotó: Szántó György) Nyolc országból érkeztek küldöttségek. amelyeknek tagjai — vállalati vezetők, kutató, fejlesztő szakemberek — részt vesznek a KGST ffépipari állandó bizottságá­ban dolgozó hidraulikus és pneumatikus speciális mun­kacsoport Egerben sorra ke­rülő tanácskozásán, A mint­egy hatvan szakember egy hétig lesz a megyeszékhely vendége. Az ülés hétfőn kez­dődött a Technika Házában; a megnyitón jelen volt Somo- di Lajos, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osz­tályának vezetője és Kovács János, az egri városi párt- bizottság titkára is. A bará­ti országokból érkezett ven­dégeket Somodi Lajos kö­szöntötte, ismertette me­gyénk fejlődését, szólt ipa­runk nemzetközi kapcsolatai­ról. Ezután pedig a munka- csoport elnöke, Hans Winter­feld ismertette a tanácskozás munkaprogram j át. Az ülés feladata a szakosí­tási egyezmény végleges ki­dolgozása a hidraulikus és pneumatikus automatikaele- mek gyártásában. Az együttműködés itt elfogadott szempontjai alapján, június­ban írnak alá egyezményt Lengyelországban az állandó bizottság tagjai. A tanácskozás magyar kül­döttségének tagjai között me­gyei szakemberek is vannak: az egri Finomszerelvénygyár vezetői. A pneumatika téma­körével foglalkozó egyik munkacsoport elnöke Vass Tibor gyáregységvezető. A vállalat számára különös je­lentőségű ez a mostani ta­nácskozás, hiszen az itteni megállapodás alapján kez­dődik meg nagyobb arány­ban a gyár termékeinek ex­portja a szocialista orszá­gokba. Hidraulikus automa- tikaelemek gyártásával a Danuvia Szerszám- és Ké­szülékgyár foglalkozik, pneu­matikus automatikaelemeket pedig az egri Finomszerel­vénygyár készít. A svéd li- cenc megvásárlásával a fej­lesztésben a gyár nagy előnyre tett szert, s a pneu­matikus elemek gyártásában, jelenleg is tartja vezető he­lyét a szocialista országok kö­zött, bár több ország is be­jelentette szakosodási szán­dékát ebben a témában. Kó­cza Imre, a Finomszerelvény­gyár vezérigazgatója elmond­ta, hogy már az elmúlt év­ben is szállítottak termé­keikből a KGST-országokba, a legnagyobb megrendelő Csehszlovákia, több mint há­rommillió rubel értékű au- tomatikaelemet vásárolt. A következő négy évben az árucsere-forgalom keretében szállított pneumatikus hen­gerek és vezérlőszelepek ér­téke eléri a 16 millió ru­belt. Az igény évről évre egyre nagyobb lesz, hiszen az automatizálásban nélkü­lözhetetlenek ezek a termé- * kék. A tanácskozás szüneté­ben megkérdeztük a cseh­szlovák delegáció . vezetőjét, Ludovik Hornyákot is, aki az együttműködés fejlesztésé­nek lehetőségeiről a követ­kezőket mondta: — A szocialista országok­ban jelenleg a gyártási ka­pacitás nem elegendő ezek- 'ből a termékekből; az Jgé- nyek nagyobbak. A megol­dást a hatékonyabb együtt­működésben kell keresni, s ezért ez a tanácskozás is nagy jelentőségű. Fejlődniük kell a kétoldalú kapcsolatok­nak; ennek példájaként a magyar és csehszlovák együttműködést említhetem, hiszen nemcsak a tudomá­nyos kutatásban _ dolgozunk együtt, hanem állandóan nő a termékcsere is. A csehszlo­vák fémfeldolgozó iparban, a beruházásokon egyre több hidraulikus és pneumatikus­berendezés dolgozik, ezeket Magyarországon, többek kö­zött Egerben gyártották. A mi fejlesztőink is megszok­ták már, hogy magyar be­rendezéseket tervezzenek fel- használásra, így történt ez például a plzeni Skoda Mű­vek berendezéseinél vagy a dubnyicai vegyi műveknél. Jogunk van feltételezni, hogy ez a szakosodás a jövőben tovább szélesedik. A tanácskozás a jegyző­könyvek egyeztetésével, szombaton fejeződik be. (hekeli) Az ünnepekre készül a kereskedelem Az április 4-i, majd1 a hús­véti két-kétnapos munka­szünet a szokásosnál gondo­sabb felkészülést igényelt a kereskedelemtől. Az alapvető s elálló élelmiszereket mór ünnepi bőségben kínálják a boltok, ajánlatos is ezeket mihamarabb megvásárolni, hogy az ünnepek előtt jus­son hely és idő a napi cik­kek beszerzésére. A Belkereskedelmi Minisz­térium tájékoztatása szerint a fővárosi és minden megyei tanács az érdekelt vállala­tokkal koordinációs értekez­leteken készítette elő az ün­nepi ellátás árufedezetét, ha­tározta meg a szállítás üte­mezését. Április 3-án és 4- én, valamint húsvét mind­két napján a kijelölt ven­déglátó üzletek árusítanak tejet és péksüteményt. Gon­doskodtak a zavartalan ke­nyérellátásról is. Az ünnepi étrendekhez minden alapanyag az igé­nyek szerint áll rendelke­zésre. Ezen a héten orszá­gosan 600, a húsvét előtti hé­ten 650. összesen tehát 1250 vagon hús és húskészítmény kerül forgalomba — a két hét alatt fagyasztott húst nein árusítanak —, ezenkí­vül 16 vagon tartalék is rendelkezésre áll. A húsvét fő ételéből, a sonkából, s egyéb füstölt húsokból a ta­valyival azonos mennyiséget terveztek, ezzel hiánytalanul kielégítik az igényeket. A téli tárolású burgonya és zöldség a múlt évinél jobb ellátáshoz elegendő. Lényegesen kedvezőbb a pri­mőráru-kínálat is —, salátá­ból, hónapos retekből. Ubor- 'kábói, karalábéból, zöldpap­rikából, paradicsomból és zöldhagymából is kielégíthe­tik az igényeket. Almából minő mennyiségben, mind választékban bőséges a kí­nálat, az ünnepek előtt tíz tonna importszőlő is forga­lomba kerül. Narancsból 40 százalékkal, banánból 33 szá­zalékkal több kerül az üzle­tekbe a tavalyinál, de való­színűleg ez sem lesz elég. Ugyancsak kevés a dióbél és a mák, mazsolából viszont van elegendő. A marxizmusról — népszerűén Anyag és tudat Vállaltan vagy elhallgat­va: minden filozófia, a filo­zófia alapkategóriái. Kap­csolatuknak, viszonyuk jelle­gének megválaszolása -minő­síti a filozófiákat — mate­rializmussá vagy idealizmus­sá. Mi az anyag? A marxista —leninista filozófia szemszö­géből nem azonos az embert környező valóság egyik vagy másik megnyilvánulásával. Nem annak egyik vagy má­sik — s kiváltképpen nem valamelyik „kézzelfogható” — részmozzanatát jelöli. A dialektikus materializmus anyag-fogalma nem azonos a tűzzel vagy a vízzel — amint az ókori materialisták hitték —, sem a kiterjedéssel — ahogy a XVIII. század mechanikus materialistái .vélték. A filozófiai anyag­kifejezés nem a tömeget és nem az elemi részecskék egyikét vagy másikát jelöli. Hanem? A marxista—leninista anyagfogalom arra a körül­ményre utal, hogy a valóság létezett az embert megelő­zően, s hogy az ember en­nek az őt megelőző és tőle független — szakadatlanul átalakuló, ám megsemmisít- hetetlen — valóságnak a terméke. Az anyag mint fi­lozófiai kategória nem azo­nos tehát a valóság végte­len sokféleségében, rendkí­vüli gazdagságában felme­rülő konkrét formák és tu­lajdonságok egyikével sem. Ellenkezőleg: kiemeli azt az általános és lényegi vonást, amely valamennyi anyagi megnyilvánulásban közös. Azt, ami közös, a valóság objektív jellegében ragadja meg: abban, hogy az ember előtt már létezett, s hogy az ember számára ennek az őt megelőző és tőle függet­len valóságnak a megértése és elsajátítása életfontossá­gú. Az anyag filozófiai megha­tározása Lenintől szárma­zik. Több tucatra rúg azok­nak a polgári filozófiai igyekvéseknek száma, ame­lyek megkíséreltek e meg­határozás cáfolatát — máig sikertelenül. E híres megha­tározás így hangzik: az anyag filozófiai kategória, amely az érzeteinkben és gondolkodásunkban feltáru­ló, bennük visszatükröződő, ám ezektől függetlenül léte­ző — azaz objektív — való­ság megjelölésére szolgai. Az anyag tehát mindaz, ami a tudat előtt és attól függet­lenül létezik. A tudat vissza­tükrözi az anyagot és ter­méke annak. Nem elfelejtendő, hogy ez a meghatározás 1908-ban, az oroszországi munkásmozga­lom 1905-öt követő apálya időszakában látott napvilá­got. Akkor, amikor a mun­kásmozgalom egyes áramla­taiban erőre kapott a csüg- gedés és kiábrándultság, amely filozófiai megerősí­tést kapott egyes — osztrák és-német — filozófiai áram­latoktól. Ezek az áramlatok azt vallották, hogy a valóság — azonos az ember érzéki benyomásaival. Ha így van, nem a valóság megváltozta­tása a feladat. Elegendő ki­cserélni az ember benyomá­sait, érzéki képeit — és más lesz a valóság. Ezt az ab- szúrdnak tűnő, ám rendkí­vül nagy hatású, s ami a döntő: politikai passzivitás­ra és béketűrésre késztető álláspontot cáfolta meg Le­nin. A valóság — állította — nem azonos az ember érzéki benyomásaival és tudati képeivel. Ezek előtt és ezek­től függetlenül létezik. Nem az érzeteken és a gondolato­kon kell tehát változtatni, ha a valóság megváltozását akarjuk. Hanem? A valóság — a reális természeti és tár­sadalmi viszonyok — meg­változtatásával lehet elérni, hogy ezeknek terméke, az ember is megváltozzék. Ne felejtsük el ezért, hogy annak a materializmusnak, amit Lenin vallott, gyakor­lati és társadalompolitikai mondanivalója volt. A va­lóságot kell megváltoztatni, ha azt akarjuk, hogy az em­berek tudata megváltozzék — és nem fordítva. Növekvő áruforgalom a szocialista országokkal Tordai Jenő külkereske­delmi miniszterhelyettes hét­főn hazánk és a többi szo­cialista ország' gazdasági együttműködéséről tájékoz­tatta az újságírókat. Kiemelte, hogy külkeres­kedelmi forgalmunk döntő forrása egyre inkább a sza­kosítás és- a kooperáció. Ed­Már úgy tűnt, hogy bezár jják, és felszámolják az al* debrői- szakosított sertéstele­pet, mert a 70"es évek ele­jétől, amikor Aldebrő, Fel- debrő és Tófalu termelőszö­vetkezete társulásban épí­tette egymás után öt éven keresztül veszteséges volt. A fuzáriumus takarmányfertő­zés és más betegség tetemes károkat okozott. Ezek miatt nagy volt a malacelhullás. 1975-ben például a telep ki­használtsága megdöbbentően alacsony, 36 százalék volt. Mindez 1 millió 800 ezer fo­rintot vitt el a közös kasz- szából. • ■ • Amikor egyesült a három község termelőszövetkezete, a korábbi társulás egy gaz­dához, a feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezethez ke­rült. A helyzet azonban elő­ször nem sokat változott. — Csak a gond, a ráfizetés volt vele — emlegeti Kiss János, a szövetkezet elnöke. ■— A sertéstelep minden ve­zetőségi ülésen napirenden szerepelt. Panasz panaszt követett, olyan volt, mint a rossz ruha, amitől meg akar­tunk szabadulni. Hetvenöt augusztusában az egyesülés után fél évvel már tartha­tatlanná vált a helyzet. Az >- egyik vezetőségi ülésen * ar­ról szóltam, hogy mielőbb radikálisan változtatnunk kell a sertéstelep helyzetén. Ezért elsősorban nekünk, vezetőknek kell felelősséget vállalnunk, mert másként nem léphetünk előbbre. Be­vallom, sok álmatlan éjsza­kát okozott nekem is, a ve­Kulcs a sikerhez zetőség tagjainak is, amíg megtaláltuk a megoldás kul­csát. — Mit tettek? Az elnök gyors válasszal folytatja: — Láttuk, hogy az addig tenyésztett magyar fehér hús- és az angol lapályser­tés nem bírja a zárt techno­lógiát. Mindenekelőtt ezen változtattunk fajtacserével. Bekapcsolódtunk az országos hírű Iparszerű Sertéste­nyésztő Közös Vállalkozásba tőlük kértünk szaktanács- adást a tartás és a tenyész- tóstechnológia tökéletesíté­sére. • R • A régi sertéstelepre ma már rá sem lehet ismerni. Teljesen megváltozott, nagy > a tisztaság, minden fertőtle­nített. A dolgozók higiénikus fehér köpenyben dolgoznak. A telepet 1976. január 1-től Leskó Miklós vezeti, aki Bor­sodból, a Héki Állami Gaz­daságból jött ide. — Részt vettem a techno­lógiai átalakításban és köz­reműködtem a fajtacserében is — idézi a telepvezető. — Szövetkezetünk vezetőségé­nek határozata alapján 250 kaposvári hibrid anyakocát vásároltunk. A telepen a tar­tástechnológia javítására a fiaztatók és az utónevelők padlózatára rácsokat szerel­tünk. Ezzel a korábbi 24 százalékos malacelhullást 3,5-re csökkentettük. — Csak a technológia ja­vult? A telepvezető mosolyog. — Ez kevés lett volna. Megérttettük az emberekkel, hogy dolgozzunk nagyobb odaadással és felelősséggel; mert csak így lesz eredmény. Rövidesen meg is változott a szemlélet, bevezettük a két műszakot és a bérezést is megváltoztattuk. Az új tel­jesítménybér mindenkit jobb munkára ösztönzött. Ma már üzemi állatorvos és állat- egészségőr is dolgozik a te­lepen. Á betegségek megelő­zésére pedig fertőtlenítő gé­peket vásároltunk, melyek állandóan munkában van­nak. • HR Vadkerti Miklósné párt­titkár: — Pártszervezetünk cse­lekvési programjában is fon­tos helyet kapott a sertéste­lep termelésének javítása. Minden támogatást megad­tunk az előbbrelépéshez. Az elnök fáradságot nem kí­mélve naponta ott volt a te­lepen és soron kívül intéz­kedett, hogy ne legyen sem­miben fennakadás. Havonta ellenőriztük a munkát, a rekonstrukció és a fajtavál­tás megvalósítását. Külön kiemelném a telepen dolgo­zó 18 tagú Zó ja szocialista brigád helytállását. Ebből heten szakmunkások, akik­nek tevékenysége elválaszt­hatatlan az eredményektől. Ha kellett, ott voltak éjjel­nappal, amikor például nem volt víz a telepen, lajttal hordták az állatoknak, hogy ne szomjazzanak. — Amikor láttuk, hogy je­lentős a javulás a telepen, merész vállalkozásba kezd­tünk — veszi át a szót Kiss János elnök. — Az Állatfor­galmi és Húsipari Tröszt or­szágos versenyt hirdetett a múlt évben a szakosított sertéstelepek között. Terme­lési és értékesítési verseny volt ez, a bevált tenyésztési módszerek és a jó tapaszta­latok népszerűsítésére. Elha­tároztuk, hogy szövetkeze­tünk is benevez ebbe. Ennek tudatában végeztük a mun­kát egész esztendőben. — Milyen eredményt ér­tek el? — Olyat, amire nem szá­mítottunk. 1976-ban elértük, hogy egy kiló sertéshúst 3 ki- ló 77 deka tápból állítottunk elő, ami országosan is jó eredmény. Tavaly a féröheiy- kihasználás már 83 százalék volt és 5672 hízott sértést értékesítettünk a Heves me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalatnak a tervezett 4300-zal szemben. Ennyi a szakosítatt telepünk törté­netében még nem volt, ami több mint 18 milliós árbevé­telt és csaknem kétmillió for rintos nyereséget hozott gaz­daságunknak. A Heves me­gyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség javaslata alapján az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt szakemberei minősí­tették az értékesítésre adott sertéseket. Ezekből az első osztályú 1171, a másod- 2615, a harmadoszályú pedig 1408 volt. • ■ • A közelmúltban kedves hangú levél érkezett a fel­debrői Rákóczi Termelőszö­vetkezet vezetőségéhez. Sza­bó Berény, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezérigaz­gató-helyettese, az országos versenybizottság elnöke ar­ról értesítette a szövetkeze­tét, hogy eredményeik alap­ján 150 ezer forint jutalom­mal elnyerték a második he­lyet. Budapesten volt az ünnep­ség, ahol Kiss János elnök vette át az oklevelet és a 150 ezer forintot. — Nagyon jóleső érzés volt, amikor megtudtuk ezt a szép sikert. Nem gondol­tunk arra, hogy egy év alatt sikerül a mélypontról majd­nem a csúcsig elérni. A re­konstrukció és a fajtaváltás eredményes volt, amiért kö­szönet a vezetőségnek, a te­lep dolgozóinak, a Zója szo­cialista brigádnak és mind­azoknak, akik megértették a szükségességét és ebben közreműködtek. Az országos elismerés további munkára ösztönöz bennünket. Ügy tervezzük, hogy az idén 6600 sertést értékesítünk. Erre meglesz a lehetőségünk, mert az elmúlt két és fél hónap­ban jó rajtot vettünk. Mcnlusz Károly dig mintegy 90 sokoldalú és 160 kétoldalú szakosítási és kooperációs egyezmény ki­dolgozásában és megvalósí­tásában vdttünk részt, s je­lenleg 150 hasonló megálla­podást készítünk elő. Tavaly 71 szakosítási és kooperáci­ós megállapodást írtunk alá, vagy hosszabbítottunk meg. így exportunknak 22, im­portunknak 11 százaléka sza­kosított vagy kooperációs termék. Az 1977-re aláírt árucsere- forgalmi jegyzőkönyvek sze­rint forgalmunk 12,9 száza­lékkal emelkedik az idén. ezen belül a kivitel 14, a behozatal 11,8 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly, de magasabb az eredetileg tervezett szintnél is. Kedve­ző az is, hogy a fogyasztási cikkek importja mintegy 14 százalékkal növekszik. Áru­cserénkben a szakosított ter­mékek kölcsönös szállítása az idén mintegy 44 százalék­kal bővül. Kiemelkedően legfontosabb partnerünk továbbra is a Szovjetunió, amellyel vár­hatóan 3,6 milliárd rubeles forgalmat bonyolítunk le az idén, 1Ö százalékkal nagyob­bat az elmúlt évinél. A szocialista országokkal aláírt idei árucsere-forgaxmi jegyzőkönyvek jó alapot és megfelelő kereteket biztosí­tanak a külkereskedelmi terv, s egyben a kölcsönös kötelezettségek teljesítésé­hez is. tNwwjut © 1977, március 39., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents