Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
Ha újra kezdhetné, mit tenne? Kétharmad részben már város A hevesiek — Hevesről. Hevesért „Szakmunkás akartam lenni. .. változatos és jól fizető a szakmám... ha újra kezdeném, újra ezt választanám. .. elégedett vagyok a fizetésemmel is... órabérem egyezik a velem egyidős fér- fidol gőzöké val, sőt van, akiét :úl is lépi...” A válaszokat egy fiatal köszörűs szakmunkáslány adta. Vajon, ilyen elégedett sorsával a fiatal szakmunkásnők többsége? Erre keresett választ egy felmérés során a Hazafias Népfront megyei nőbizottsága és a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet kolektívá- ja. 256 olyan szakmunkásnőt kerestek meg, akik az elmúlt öt év alatt szerezték meg oklevelüket. A kérdések sok mindenre kiterjedtek; miért választotta a szakmáját, felvették-e az első helyen jelzett iskolába, változtatott-e azóta szakmát, elégedett-e munkahelyével, fi-, zetésével, s ha újra kezdené, mit tenne? Sorra olyan kérdések voltak, melyekre választ keresni és kapni fontos dolog, a nők érdekében. A válaszok nem voltak olyan egyértelműen pozitívak, mint a fentebb idézett. Noha a felmérés során a számba jöhetőknék csupán 20 százalékát kérdezték meg, a válaszok — más tapasztalatokat is figyelembe véve — híven tükrözik a többség problémáit, s a következtetéseket túlzás nélkül általánosítani lehet. A GOND A PÁLYAVÁLASZTÁSSAL KEZDŐDIK Hogy jó volt-e az indulás, azt elsősorban azon kívánták lemérni, hányán jutottak el oda, ahová tulajdonképpen szerettek volna. S az sem mellékes, mi határozta meg a választást: a hajlam, a rátermettség, a kedv, a képességek, vagy csupán egyszerűen a család közös akarata. Már az első kérdésnél kiderül, a kezdet sokaknál nem volt zavartalan. A megkérdezetteknek csupán 64,5 százalékát vették fel abba az iskolába, arra a szakmára, ahová elsősorban jelentkeztek. Az első sikertelenség tehát a megkérdezettek 35,5 százalékánál már korán jelentkezett. A további vizsgálódások során kiderült, azoknak sem volt teljesen szerencsés a választásuk, akiket felvettek az „áhított” iskolára. Tanult szakmájának megfelelően ugyanis, csupán a végzettek 72,7 százaléka dolgozik. Tulajdonképpen ez választ ad arra is, mennyire nem volt megalapozott a pályaválasztás, mennyire nem sikerült megtalálni a szakmában azt, amit szerettek volna. Ezt még bizonyosabbá teszi az, hoev az összes megkérdezett 36,6 százaléka még egyszer nem választaná szakmáját. Részben a munkahelyi légkör okozza ezt, részben elégedetlenség a keresettel, de az igazi okot a magyarázó válaszok tartalmazzák; azért választották szakmájukat, mert a csalód úgy akarta, mert a szülők ezt látták a legjobbnak, mert a szomszéd vagy rokon gyerek is ide ment, mert ez való lánynak. Sajnos, ezek a már indulásnál sikertelen pályaválasztások azt igazolják, nem biztos, hogy a gyereknek mindig az a jó, amit a szülők jónak tartanak. Még egy számadat ehhez: az első helyen megjelölt szakmában felvett lányoknak is csupán 70 százaléka barátkozott meg annyira munkájával, hogy újra azt választaná. Akiket rokonszakmára vettek föl, (átirányítottak) azoknak már csak 50 százaléka szerette meg a szakmát. SOK MŰLIK A MUNKAHELYEN Számtalan dolog határozza meg, ott marad-e első munkahelyén, szakmájában a fiatal nő. A megkérdezettek mintegy egyharmada már az első öt évben munkahelyet és ezzel együtt szakmát is változtatott. Ez a szám elsősorban azoknál magas, akik már eleve nem a választott szakmára mehettek. De nem ez volt a döntő. A mezőgazdasági szakmunkáslányoknak például megdöbbentően nagy százaléka nem dolgozik a tanult szakmában, noha szereti. Amiért ott hagyták: nincs szükség a tsz-ben az ő szakmai tudásukra, nincs lehetőség a községben egyáltalán, vagy pedig ha az adott szakmában helyezkedtek is el, miután betanított munkásként dolgoznak, nem ismerik el szakmai képesítésüket. (Például a pincegazdaságban a palackozó soron dolgozó mezőgazdasági szak- munklslányokat nem szakmunkásoknak, csupán betanított munkásoknak tekintik, noha borászok.) De hagyták ott munkahelyüket olyan indokkal is, hogy hátrányos helyzetben vannak a férfiak mögött (ez elsősorban az ipari üzemekben szembetűnő), mert a férfiak jobb gépeket kapnak, a hangnem nem megfelelő, mert a beutalókat elsősorban a férfiaknak adják, mert előfordul, hogy betanított munkás férfi jobban keres, mint a szakmunkás nő, mert előfordul a bérezésnél olyan is, hogy egy vándormadár, ha férfi, jobban keres, mint az állandóan ott dolgozó nő. Anyagi hátrányról a megkérdezett szakmunkásnőknek körülbelül egyharmada panaszkodott. ÉRDEMES-E TOVÁBBTANULNI, ÉS HOL? Érdekesen oszlanak meg a válaszok arról, hányán és hol kívánnak továbbtanulni, esetleg már tanulnak is. Magas a továbbtanulást tervező nők száma. Jelenleg továbbtanul a megkérdezettek egyharmada és továbbtanulást tervez kétharmada. De az, hogy mit és hogyan már nem ilyen kedvező. Sokszor esik szó arról, hogy a szakmunkásnőknek kiseblb a lehetőségük az előmenetelre (ezt a kérdőíveken is említették többen), mégis kevés azoknak a száma, akik a szakmai előmenetelt biztosító tanulást választották. Az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és a vendéglátó- iparban a megkérdezetteknek csupán alig több mint 20 százaléka vesz részt szakmai tanfolyamon. Általános műveltségét a megkérdezettek majdnem egyharmada kívánja növelni, de érdekes, hogy ettől nem szakmai előrehaladását várja, - hanem általában úgy választotta meg iskoláját, hogy utána más szakmában helyezkedhessen el. Az új szakmát tanulók között nagyon magas a mezőgazdasági szakmunkásnők aránya, a 45 továbbtanuló mezőgazdasági szakmunkás egyharmada más foglalkozást keres. A legtöbben a kereskedelmi dolgozók közül tanulnak tovább, saját szakmájukban megfelelő helyeken. Érdekesen bizonyítják a példák, hogy a lányok pályamódosító törekvéseiben nem játszik olyan nagy szerepet az anyagi lehetőség, mint ahogy az jeltételezhető lenne. Noha a kereskedelmi szakmunkáslányok 40 százaléka elégedetlen a fizetésével, más pályára csupán 22 százalékuk menne, és elsősorban azért, mert nagy a fizikai megterhelés. A KISMAMÁK SORSA A fiatal szakmunkáslányok életében éppen az első öt évre esik a legnagyobb változás, férjhez mennek, gyermeket szülnek. A megkérdezettek egyharmada van jelenleg gyermekgondozási szabadságon. Nagyjából ez a szám is fedi az egészet. Nem érdektelen tehát azt vizsgálni, hogyan törődnek a gyermekgondozási segélyen levő fiatal szakmunkásokkal, mennyire kívánják őket az üzemek távlatokban is magukhoz kötni. Arra a kérdésre, hogy munkahelyükről törődnek-e velük, az iparban és mezőgazdaságban dolgozók 50 százaléka válaszolta, hogy nem, vagy alig. Jobb a helyzet a kereskedelemben és a vendéglátóiparban dolgozóknál. Mindez egy kicsit magyarázza azt is, miért nem törekednek szakmai tanfolyamok elvégzésére a fiatalasszonyok a GYES alatt. A munkahelyeken általában nem törődnek velük, nem gondolnak arra, ha helyesen használná ' a három esztendőt (esetleg ennél többet is) a fiatal nők, az üzemek általános ismeretekben és szakmai tudásban is gyarapodó asszonyokat kaphatnának vissza. ★ Egy reprezentatív felmérés adataival szemben természetesen nem lehet a teljesség igényével fellépni. De ezek az adatok bizonyítják, mennyi még a tennivaló, a pályaválasztástól kezdve a munkahelyi lehetőségekig abban, hogy a nők valóban nagyobb lépésekkel jussanak előre. Érdemes tovább vizsgálódni, keresni a nagy többség részére kedvezőbb utakat. A RÉGÉSZEK, történészek, a múltban búvárkodó lelkes lokálpatrióták állításai, bizonyítékai szerint Heves már jóval a honfoglalás előtt lakott hely, később az Árpádok korában pedig királyi vármegye, illetve egyházi kerület központja volt. Mezővárosként' is fontos szerepet játszott, s tudjuk, hogy jó ideje községként sem adja alább járási székhelynél, hosszú esztendők óta „szőkébb hazánk” negyedik legjelentősebb települése. Néhány éve új ipari körzet kölcsönöz markánsabb külsőt az eddig inkább mezőgazdaságáról ismert alföldi helységnek, egyre vonzóbb centrummá válik a főtér, amelyről már az emeletes épületek sem hiányzanak. Az áruház, a sarki édességbolt, a játéküzlet, a presszó modern terme, a fodrászszalon, hogy csupán néhányat említsünk, a legkevésbé sem idézi az egykori falusi ellátás emlékét, hanem kimondottan városi igényre, ízlésre vall. Büszkén is beszélnek róluk, s dicsekedve mutogatják az 1970-től nagyközségi rangot viselő Heves határozott fejlődésének még számos más eredményét! A szavakban azonban ma is sok az elégedetlenség, a türelmetlenség. — Verpelétről kerültem Hevesre — mondja egy fiatalember, Haár Károly, a Rákóczi Tsz-ben —, de már csaknem egy évtizede, hogy itt dolgozom, élek. Itt telepedtem le a nősülésem után, aztán ide építettem a házunkat is. Ügy, hogy most már helybelinek számítok. Jól megvagyunk, jól érezzük magunkat. HANEM AZÉRT túlzás lenne azt állítanom, hogy minden rendben van, minden tetszik. Mert, kérem, itt vannak például az utcák, amelyekről elmondhatom, hogy bizony elmaradnak még a verpelétiek mellett is! Pedig Verpelét tudomásom szerint nem akar város lenni, mint Heves ... Itt, nálunk, ha már mindenütt — legalább az egyik oldalon — van is járda, betonlap, az utak állapota még a belterületen sem egyformán megfelelő. Hogy mást ne említsek: a Tűzoltó, az Almos, vagy a Vasvári utcában egy-egy kisebb esőzés után is akkora a sár, hogy gépkocsival, vagy akárcsak motorkerékpárral végigmenni szinte művészet. Esetleg lehetetlen. S más furcsa különbségekkel is találkozik az ember. Például a Május 1. úton, amelynek még csak az egyik oldalán állnak házak, kétszer annyi az utcai vízcsap, mint a hasonló hosszúságú, de mindkét oldalon beépíted Lenin úton. Van ugyan már mindenfelé villany, lámpa. de az esti Hevesnek még a belsőbb részein sem egyforma a kivilágítása, s egyikmásik bútorraktárban gyertyafény mellett lehet bepillantani a választékba. — Reggel 7 órakor nyit az új kitűnő ABC-áruház — panaszkodik Bürovincz Jánosné virágárus — s délután 6-kor bezár. Hat óra után aztán az egész „városban” nem találni boltot, ahová vásárolni mehetne az ember, akár a legszükségesebbet is. Sőt. a tejivó — ami sok mindent pótolhatna — csupán délig van nyitva. — Kevés a szórakozási lehetőség — halljuk Balázs Miklósáétól; a presszó helyettes vezetőjétől. — A zenészeink nemrégi távozásával az? egyetlen táncos vendéglátó egységtől is el kellett búcsúzniuk a fiataloknak. Ha lakodalomra kibérlik a szomszédos éttermet, a kívülállóknak még a cigányzene élvezete sem jut. Kicsi már a strand is, feltétlenül elkelne egy-két újabb medence... természetesen: gyakrabban tisztított vízzel. Piszkosan ugyanis még a gyógyvíz sem gyógyít... NAGY ZOLTÁN. Heves Nagyközség Tanácsának elnöke többnyire ismeri az emlegetett gondokat, általában helytad a panaszoknak. S mindjárt hozzáteszi, hogy maga sem elégedett mindennel. Sok, nagyon sok még a tennivaló, hogy a hevesiek elégedettebbek legyenek, régi megszokással Hevest ne csak városnak nevezzék, hanem valóban városnak is lássák, érezzék. — Mindehhez azonban pénz, sok pénz is kell — magyarázza hivatali szobájában. — Igaz, hogy amikor idekerültem. talán féle annyiból sem gazdálkodtunk, mint mostanában futja a költség- vetésből. Évente 20 millió forint körül költhetünk már fejlesztésre. Mégiscsak lassan haladunk. Joggal szidják az utcáinkat, mivel még a belterületi úthálózatnak is nem egészen a fele szilárd burkolatú. A vezetékes ^vízhálózatra kapcsolt lakások száma is alatta van a városi normának, nem beszélve a szennyvíz-csatornázásról. Hiányosságok vannak a kereskedelemben, a vendéglátásban, szükséges a gyermekintézmények bővítése, a közlekedés jobbá tétele. Az egészségügyi ellátás javításához feltétlenül kellene már egy-egy fogorvosi, illetve gyermekorvosi rendelő, továbbá központi ügyelet is. Nem utolsósorban pedig egy megfelelőbb gyógyszertár, hogy csak a lényegesebbekről tegyek említést. 1975. óta — a nagyközségi pártbizottság irányításával — \ várospolitikai munkabizottság koordinálja a helyi tanács és népfrontbizottság település- fejlesztési aktívacsoportjainak tevékenységét, egészséges törekvéseit. Az V. ötéves terv időszakában több mint 100 millió forint áll rendelkezésre Heves fejlesztéséhez, s ősztől a tanács építési csoportjának élén mérnökember segíti az elképzelések valóra váltását. RÉSZLETES városrendező si terv készül az előbbre lépéshez, nemrégiben — a közművesítés folytatásához — csatornamű-társulat megalakításáról határozott a nagyközségi tanács. Tovább nő a korszerű otthonok száma: ha a IV. ötéves terv során kapott célcsoportos lakásszámnak most sajnos még a feléről sem beszélhetnek Hevesen, mindenképpen jelentős a hasonló módon megvalósuló 64 tanácsi lakás is, s biztató, hogy az OTP további 136-nak a felépítését ígéri. Sőt. nagyobb érdeklődés mellett többel is biztosítja a tanácsot! Ezenkívül — egyebek mellett — 150 személyes új óvoda, ötven férő" helyes óvodabővítés, s 60 kisgyermeket befogadó bölcsőde szerepel a programban. Nyolc tanterem- mel bővítik a körzeti általános iskolát s diákotthont szeretnének biztosítani a középiskolának is. Némi késéssel ugyan, de ebben a félévben mindenképpen új, a főtérinél alkalmasabb helyre költözik a piac, amely majd talán vásárcsarnokká fejlődik. A fogyasztási szövetkezet pedig a jövőben — többi között — a bútorárusítás korszerűsítését, új 500—600 adagos konyhával ellátott étterem, s mellette hangulatos cukrászda nyitását tervezi. 1 — Mind ez ideig a lakosság, az üzemek, társadalmi munkájával érezhetően tudtuk bővíteni erőforrásainkat — beszéli a nagyközségi tanács elnöke —, s természetesen ezután is figyelembe vesszük ezt. így az idén például — remélhetőleg már augusztus 20-ra — viruló ligetté alakítjuk Heves szélén a mostani mocsaras, nádas területet. Tereprendezést végzünk, rövidesen 1500 facsemetét ültetünk. A tsz támogatásával lesz itt még KRESZ- park is! Kétségkívül biztató a program, amellyel az egyre növekvő lélekszámú Hevesnek iparkodnak mind jobban a kedvébe járni, örvendetes arról hallani a párt járási végrehajtó bizottságának ülésén, hogy a várossá nyilvánítás 18 alapvető feltétfeléből tulajdonképpen tizenkettőt már teljesítettek a nagyközségben, s a többi is mind megvalósítható akár 1980-ig. MEGSZÍVLELENDŐ azonban az is, hogy — mint ugyanitt elmondották — ne csak a várossá válás foglalkoztassa a tanácsot, hanem mindenekelőtt a nagyközség középfokú szerepkörének jobb betöltésére törekedjék a kiterjedt vonzáskörzet központjában. Erre fordítsa a gondokkal terhes népgazdaság lehetőségedből futó forintokat, e cél érdekében javítsa tovább mindenütt a munkát. Nem szabad elfelejteni, hogy kevesebbel is lehet többre jutni, ha az érdekeltek határozottabbak a fejlesztésben, ha gyorsabb egy- egy építkezés előkészítése, a tervezés, a kisajátítás, a te- rületátadás. Ne csak városváró — hanem még cselekvőbb nagyközség legyen Heves is, ha igazi város akar lenni! Gyóni Gyula Deák Rózsi Aeél Ózdról Az Ózdi Kohászati Üzemek Acélművének dolgozói felajánlották a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára, hogy idén 1500 000 tonna acélt gyártanak, 20 ezer tonnával többet, mint ami a tervben szerepel. A többletet az acélgyártás iníenzifikálásával érik el és azáltal, hogy kiemelt nagyberuházásként szereplő, új, tízezer köbméteres oxigéngyárat helyeznek üzembe. (MTI fotó — Érczi K. Gyula felvétele)
