Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
Több kezdeményezés, nagyobb vállalkozőkedv Mire készül Heves megye mezőgazdasága...? A marxizmusról — népszerűén Hivatalosan beköszöntött a tavasz, amely a ij^ezőgazda- ségi munkák nyitányát is jelzi megyeszerte. A kedvező időjárást kihasználva tevékenykednek már a nagy- és kisgazdaságokban. Jócskán van tennivaló, hiszen az idei tervek a tavalyinál lényegesen nagyobb feladatok megoldását irányozzák elő. Közös gazdaságaink idei tervei reálisak, amelyek az MSZMP Heves megyei bizottsága és Heves megye Tanácsának cselekvési programja alapján az ötödik ötéves terv időarányos teljesítését irányozzák elő. Mint a tervekből kicsendül, állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink magukévá tették az országos és a megyei célkitűzéseket, így nagyüzemeink az idén 1975-höz képest a termelési érték több mint húszszázalékos növekedésére számítanak. Búzából közelebb az országos átlaghoz Gazdaságaink egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a búzatermelésben az országos lemaradás megszüntetését. Mint azt a közelmúltban Egerben tartott agrár- politikai munkaértekezleten Fekete Győr %Endre, Heves megye Tanácsának elnöke előadásában is kifejtette, szövetkezeteink tavaly nagyon hátul maradtak a búza- termelésben. Ismeretes, hogy 1976-ban az országos 38,8 mázsával szemben megyénk gazdaságai csak 32,9 mázsát értek el hektáranként, miután nem használták ki megfelelően a termelési lehetőségeket. Az 58 szövetkezet közül hétben — a bélapátfalvi, az egerszóláti, az istenmeze- ji, a mátraballai, a tarnale- leszi, a domoszlói és a gyön- gyösorosziban — például a búza terméshozama még a húsz mászát sem érte el. A megyei búzaátlag alakításában az is negatívan hatott, hogy mindössze négy szövetkezet — a hevesi, az erdőtelki, a horti és a visz- neki — továbbá a füzesabonyi és a Hevesi Állami Gazdaság termelt az országos átlagnál többet, holott a talaj- és az éghajlati adotságok alapján legalább 15—20 gazdaság, nagyobb körültekintéssel és a technológiai fegyelem jobb betartásával, ezt tehette volna. Az üzemi tervek az idei évre biztatóbbak, hiszen közös gazdaságaink szeretnék elérni az országos átlagot megközelítő 37 mázsás termést. Ennek megvalósítására jól fel is készültek, hiszen a múlt év őszén minden eddiginél nagyobb ütemben megvalósították a vetőmagcserét, fokozott gondot fordítottak a helyes műtrágyázásra és a vetést is időben elvégezték. A búza a tél beállta előtt kellően megerősödött, tehát minden remény megvan a jó folytatáshoz is. A parlagföldek hasznosítása Gazdaságaink az idén kukoricából, cukorrépából, dohányból és napraforgóból a meglevő területen az agrotechnika fegyelmezettebb betartásával a tavalyinál nagyobb hozamokat igyezeknek elérni. A Mátravidéki Cukorgyárak közelsége indokolja, hogy a hatvani és a nagykökényest termelőszövetkezet ne csökkentse, hanem terveit ismét felülvizsgálva, növelje cukorrépatermő területét. Kertészeti növényeket az idén gazdaságaink 6500 hektáron termelnek. Több lesz a vöröshagyma, a paprika és a paradicsom, a piacok és a Hatvani Konzervgyár ellátására. A közgazdasági szabás lyozók kedvezően ösztönzik a szőlőtelepítést az egri és a mátraalji borvidéken. Ezzel élnek is gazdaságaink, és több mint kétezer hektáron telepítenek új szőlőt. Az elmúlt évi aszályos nyár tapasztalatai arra figyelmeztettek, hogy gazdaságaink idei terveiben nagyobb gondot fordítsanak az öntözésre. Ezért a műszakilag elavult, elhasználódott gépe. két, berendezéseket mindenütt korszerű öntözőgépekkel cserélik fel. Arra törekednek, hogy ahol' lehetőség nyílik, a zöldségféléket, a cukorrépát és a burgonyát folyamatosan öntözzék. Fontos feladat az is, hogy üzemeink megkülönböztetett figyelmet fordítsanak a műveletlen földterületek hasznosítására. Az MSZMP Heves megyei pártvégrehajtóbizottságának és a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozatai alapján a tavaszi munkák során a gazdaságok a múlt évben parlagon maradt földeket is művelésbe vonják. Ha a földek széttagoltság, vagy kedvezőtlen fekvés miatt gazdaságosan nem hasznosíthá- tók, altkor a szövetkezetek és az állami gazdaságok kezdeményezzék a földrendezést, vagy a földcserét. A nagyüzemiig gazdaságosan nem hasznosítható területeket .adják hosszú lejáratú szerződéses használatba a tagoknak, alkalmazottaknak, szakcsoportoknak, vagy más kistermelőknek. Több támogatás a kedvezőtlen adottságú szövetkezeteknek Az üzemi tervek az állat- tenyésztés fejlesztését is elősegítik. A szarvasmarhaállomány például az idén 7,7 százalékkal emelkedik, a tehénállomány pedig december végére a múlt évit hat százalékkal haladja majd meg. A sertések tízszázalékos növeke- kedése nagyobb a megyei előirányzatnál. Kedvező kibontakozásra számítanak üzemeink a juhtenyésztésben is. Az egy tehénre jutó tejtermelést szövetkezeteink a tavalyi 2260 literrel szemben 2450 literre kívánják növelni. Fontos, hogy mindenütt arra törekedjenek, hogy az egy tehénre jutó tejhozamot legalább 300 literrel növeljék, mert csak így várható, hogy nem lesz kétezer literen aluli eredmény. Tavasz van. Ifjódik, megújul Hatvan cukorgyára is. A munkálatok három évig tartanak. — Az első lépcsővel tavaly végeztünk. Húszmillió forintos költséggel új tetőrészt kapott a nyersoldal, ahol szeletelik, lúgozzák a répát — mondotta nemrég külföldi vendégeinek Vrabecz Mátyás igazgató. Majd hozzátette: Az idén ötvenöt milliót fektetünk a továbi korszerűsítésbe, ami már a cukoroldallal kapcsolatos. Ez nagy próba lesz, mert nemcsak a födém- szerkezetet cseréljük ki, hanem átrendezzük a kavaró- kat, szárítókat, kristályosítókat is. Utóbbiból hatot rendeltünk NDK-partnerektől, s hat jó állapotban levő kerül vissza a régi. Láng-gyári szerkezetek közül. Romok között Mintha lebombázták volna a gyárat, olyan kép fogadja most a látogatót az üzemben. Kom, törmelék, bontott vasszerkezet és fahulladék az öreg, hét évtizedes épületek helyén. Légkalapácsok zakatolnak, daruk lánccsörgése sérti a fület. S amerre látni: kék és fehér védősisakos emberek. — Négy cég munkásai dolgoznak egyidejűleg, s bizony nehéz az egyeztetés. Előfordult, hogy mi, gyáriak, még nem készítettük elő a terepet, s már nyakunkon voltak a Gépszerelő Vállalat, Mint Kaszab Balázs, a pé- tervásári Gárdonyi Termelő- szövetkezet elnökhelyettese hozzászólásából is kiderült, megyénk kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetei továbbra is megkülönböztetett törődést és támogatást igényelnek. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben is egyszerűsítették a termelés szerkezetét és erőiket a növénytermelés mellett az erdőgazdálkodásra és a fa- feldolgozásra irányították, mégsem biztos, hogy teljesíteni tudják ötéves tervüket. Ennek oka az, hogy a jelenleg érvényben levő pénzügyi szabályozórendszer nem ösztönöz erre eléggé. Ezért különösen az állattenyésztés fejlesztéséhez kérte a megyei tanács támogatását Az Indokolatlan különbségek megszüntetésére A feszített, nagyobb követelményeket támasztó, de reális terveket szorgalmas munkával, takarékos gazdálkodással és fokozott szakmai irányítással igyekeznek valóra váltam gazdaságaink. Heves megyében is — éppúgy, mint az ország más részein — a mezőgazdasági termelés növelésének egyik fő tartaléka az egyes gazdaságok közötti indokolatlan különbségek megszüntetésében van. Az idei tervek alapján az egymáshoz közel eső talaj- és éghajlati viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek erőfeszítéseket tesznek arra, hogy eredményeik közeledjenek egymáshoz. Ehhez elengedhetetlen, hogy a termelés anyagi és műszaki feltételeit tovább korszerűsítsék. A vállalkozókedvre, a kezdeményezésekre tehát az idén különösen nagy szükség lesz. Gazdaságaink további megalapozott munkával, ésszerű kockázatvállalással és az egyes ágazatokban rejlő lehetőségek kihasználásával biztosíthatják az vagy az építőipar lakatosai, ácsai, máskor pedig a villanyszerelők. Legalább három hétre visszavetett bennünket az óriásdaru is! Vártuk, nem jött. Ma végre sínen van, s emelgeti a hatalmas vastartályokat, épületelemeket — halljuk Kele Miklós művezetőt. — Bízom azért a sikerben. Idejében munkához láthattunk januárban. Meg aztán a 250 ezer forint célprémium sem kutya, ami az eredményes, gyors ütemű munkáért jár. Ennyit szavazott meg a vezetés. Persze, nem azt mondom, hogy csak a gubáért hajtunk. Végeredményben a rekonstrukció valamennyiünk későbbi életét könnyíti meg, s többet, jobbat is tudunk adni! Kanzlerék mindenütt Kanzler József húsz esztendeje bádogosként kezdte a cukorgyárban, majd egy kis brigád élén karbantartó lett. — Most ilyesmire nincs szükség nálunk! — néz ki piros arccal sisakja alól. — Inkább rontunk, bontunk valamennyien, hogy az építőket és szerelőket mielőbb munkához eresszük. Egyszer téglát hányunk, gerendát hordunk, máskor a padlót szedjük Petes Pistával, Forgó Jancsival. Vagy éppen a rakodásnál segítünk. Óriási itt a mozgás! Autó autót ér. Legalább háromszáz kocsi Elmélet és gyakorlat Egysége — jut eszünkbe a már-már közhelyszerű megfogalmazás. Azonban gyakori ismételgetése, oda nem illő alkalmazása sem változtat ezen a feladaton, amely- lyel megújuló körülmények között, megkerülhetetlenül számot kell vetni. Mi az elmélet? A tudományos kutatás rendezett-rendszerezett eredménye,, objektív összefüggések tudatigondolati tükröződése. Sorolhatnánk eszközeit és módszereit — a kísérletezést, a megfigyelést, az adatok elemzését és szintézisét. Említhetnénk kritériumait — állításai nem mondhatnak ellent a valóságnak: meg kell felelniük annak, tükrözniük kell azt; nem tartalmazhat belső ellentmondást: az egyszer már felvett kiinduló tételek és az ebből levezetett állítások között logikai összhangnak — megfelelésnek — kell lennie. A marxista-leninista filozófia szemszögéből azonban az elméletnek „többet” kell tudnia. És itt bukkan fel a gyakorlat. Az elmélet hitelességének és létjogosultságának valóságos próbaköve — megvalósulása. A megvalósulás a valóság átalakítását jelenti. A marxista—leninista pozíció ennyiben radikálás szakítást jelentett a polgári tudomány és filozófia megelőző elmélet-felfogásaival: bemutatta, hogy a „tiszta” — valóságidegen, spekulatív — elméleti és filozófiai rendszerek létrejötte maga is egy fejlődési fok volt az emberiség történetében. Ahhoz a korai állapothoz képest, amikor az elméleti tudás nem a fogalmak logikailag felépített rendszereként létezett, és nem is volt képes a valóság hű reprodukálásávashulladék kiment már a telepről. S ha nem fér a napi nyolc órába, ráhúzunk kettőt- hármat. Olykor szabad szombaton, vagy vasárnap is szólítanak, még sincs morgás. Ahogyan Kele Miklós mondta fizetnek, s majd fizet még a jobb munkakörülmény. Az ember nem nézhet az orráig. Tudja, milyen volt utóbb a cukoroldal? Mindenünnen csöpögött a víz. Ernyőt nyitott az ember, ha nem akart pacallá ázni. Percre kimérve Tóth Gábor a Budapesti Gépszerelő Vállalat lakatosa, de évek óta a hatvani gyárba küldik. Ismeri a berendezéseket, mindig tudja, hová kell nyúlni. Most is itt van. A kristályosító állomás leszerelésén, a tartályok cseréjén dolgozik tucatnyi társával. — Bitang aprólékos munka, nagyon oda kell figyelni. Különösen a csőrendszerrel van baj. De hót ezért vagyunk a helyünkön. Nyolc kristályosító tartállyal már végeztünk, most a kavarókat szedjük le — mutat ki a pártiroda ablakán, amely mögé a zaj és szálló vakolatpor elől menekültünk. —- Tulajdonképpen a szervezettségen múlik minden. Ha klappolnak a dolgok, augusztusban jöhet az üzempróba. A mi vonalunkon Kovács László főművezető nagyon kézben tart mindent, szinte percre ra. Ez az „elméleti tudás” — gondoljunk akár a mágiára (a vadász- vagy harci cselekmények előzetes lejátszás útján történő „bebiztosítására”), avagy a Föld-központú világképre — az emberek hétköznapi élettevékenységéből közvetlenül fakadt, abba beleolvadt. S bár nem alkotott logikai rendszert, vagy éppenséggel fonák módon tükrözte a valóságot: mégiscsak lehetővé tette bizonyos történeti határcr kon belül az emberek eligazodását környezetükben. Napjaink tudományának a sajátossága éppen az, hogy nem az emberek közvetlenhétköznapi eligazítását szolgálja. Jóllehet éppen általuk vált lehetővé a valóság minden eddiginél mélyebb megismerése, s ezáltal az emberi élet nagyfokú tehermentesítése és komfortossá válása. Vagyis az elméleti tudomány eltávolodott a hétköznapi ismeretszinttől és gyakorlattól — éppen ennek tökéletesítése és zökkenőmentessé tétele érdekében.* Ne felejtsük el tehát: a maxiz- mus szemszögéből egy elmélet „tisztaságának” vitatása nem azt jelenti, hogy rajta a hétköznapi gyakorlattól való távolságát kérjük számon. E távolság szükségszerű. A feladat azoknak a közvetítőknek a megtalálása — vagyis a gyakorlat —, amelyeknek segítségével az elméleti tudás visszahatol a hétköznapi életbe. Az elmélet valóságközelsége e közvetítők felmutatásán és kidolgozásán múlik, hitelessége pedig azon, hogy mennyiben képes céljaink és értékeink függvényében megváltoztatni az emberek életét. Az elmélet ezért nem egyszerűen a valóság visszatükröződése, hanem annak része. Egysége a gyakorlattal azt jelenti, hogy képes az emberi életviszonyok alakulásának előrejelzésére, irányítására és megváltoztatására. kiméri az emberek feladatát. Hogy ez szorítana? Szó sincs róla. Higgye el, az összehangolt műveletnek jobban örül a melós, mintha csak lézeng. A névtelen Ismét bontásanyagok, ki- sebb-nagyobb daruk között őgyelgünk, J gyanakvón pillantva olykor a „derékig vet- kőztetett” cukoroldali épületre, aminek nyár végén jól megnyúlva, üvegfalakkal kell csillognia. Sürgölődő munkásokba botlunk, akik közül Nagy József, Verdik János például Szabolcsba való. Páran veszélyes feladatra vállalkoztak. Az útban levő födémszerkezetet lazítják légtornászként. S mintha mellőznék a munkavédelmi szabályokat. Egyik később leereszkedik a magasból. — Kérem, azokat az előírásokat sokféleként lehet értelmezni. Ha akarom vemhes, ha akarom, nem! Lehetséges, olykor vétünk a szabály ellen. Engem pár éve meg is büntettek ötszáz forintra. De őszinte legyek? Ha nagyon szőröznének itten, akkor jövőre se főznek cukrot Hatvanban. Kész. Nevet nem mondok, hiába kérdez ... A „hatvani névtelen” meghúzza vizesüvegét, visszamászik munkahelyére. Mi a gyárkapu felé tartunk. Kikísér bennünket Román Gyula, a pártszervezet titkára, aki maga is sokat foglalkozik a rekontsrukcióval. — Én sem félek az új szezontól — jegyzi meg. — Ha kell, ezek az emberek pirosra festik az eget. Moldvay Győző MAP V ' ' ILYENTÁJT, hétvégén a. heti kommentárok írói mindig gondban vannak — így volt ez most is —. mert az elmúlt hét nan eseményözönéből kell kiválasztaniuk a legfontosabbakat, Am az újságírónak minden esemény egyformán fontos... Mégis, mi jellemezte az elmúlt hetet? Mindent summázva: a szorgos munka és az eddigi szorgos munka eredményének az ünneplése. Talán furcsának tűnik a gondolatsor átkötése, do most az időjárásról kell elsősorban szót ejtenem. Ez a „nyárias” tavasz — a láma szerint száz esztendeje volt utoljára ehhez hasonló — ugyanis megteremtette a szorgos munkálkodás lehetőségét a határban. Nem is volt talán olyan része a megyének, ahol ne dolgoztak volna a közös gazdaságok gépei a földeken: szántottak, tárcsáztak, vetettek, a levegőben röpködő sárga „szitakötők” pedig a vetések fejtrágyázását végezték. A héten megtartott határ- szemlék során örömmel állapították meg a szakemberek, hogy jól teleltek a vetések, biztosítva látszik az idei kenyér... Rügyfakasztó, természetbontó napokkal ajándékozott meg bennünket ez a március — remélhetőleg nem elhamarkodottan. A tavasz egy pillanata volt az elmúlt hét, s ebhez a pillanathoz kötődött az az ünnepi eseménysorozat, amely a Tanácsköztársaság hőseinek, a történelem által igazolt 133 napnak állított emléket. Megyeszerte a kegyelet és a hála virágait helyezték cl az 1919-es forradalmárok emlékműveinek talapzatán — egyebek között — azok a fiatalok is, akik ma a munkájukkal, a tanulásukkal, az ifjúi helytállásukkal méltó utódai az egykor ezért a társadalomért küzdőknek. Ezeket az ifjúmunkásokat, K IS/,-fiatalokat tüntette ki az ifjúsági szövetség központi bizottsága a vörös vándorzászlóval: az Izzó gyöngyösi gyárának, illetve az Egri Dohánygyár ifjúkommunistáinak az elmúlt napokban immár másodszor nyújtották át ezt a kitüntetést, s a kiváló KlSZszervezet- nek járó zászlóval ismerték el a Fémművek füzesabonyi gyárában dolgozó fiatalok munkáját is. Kiemelkedő eseménye volt az elmúlt hétnek a megyei pártbizottság ülése, amelyen a társadalmi tudat, a közgondolkodás helyzetéről tárgyaltak a résztvevők. Fontos téma ez: az ember ezernyi szállal kötődik a társadalomhoz, a szőkébb hazájához, a munkahelyéhez. A helyes út kiválasztása, az együttes agitáció, a közösségi szellem — mind-mind előbb- revivői a közös ügyünknek. A mindennapjainkhoz, a munkánkhoz szorosan kapcsolódó témák — a közlekedés és a hírközlés helyzete és jövője — szerepeltek a megyei tanács pénteki ülésén is: a gondos tervezés, a körültekintő íeladatvégrehajtás nyomán — állapították meg — az igényeknek megfelelő szintre emelhetjük a megye közlekedését és hírközlését. S VÉGÜL — ha az ünnepekről is szót ejtettünk — egy személyes esemény: a lányom szokásos esti meséjében az óvodások már a nagy-nagy születésnapra készülődnek. Erről hallva, ő is zászlófestéshez fogott, hiszen „csak néhányat alszunk” és akkor minden zászló lobogni fog... Szilvás István 1977. március 27., vasárnap előbbre lépést Mentusz Károly Megújhodik a gyár Pirosra festik az eget
