Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
Budapesti mesék Szabó István új filnve Óperencián innét és túl a realitásból táplálkoznak a szép és az igaz mesék. tiSzabó István filmgyártásunk szenvedélyes mesélője egy alanyi költő lobogásá' val folytatja korábbi műveiben megkezdett lírai vallomását a hazáról, az újrakezdés élményéről, az emberekről, a közösségi Icapcso- latokról. Legújabb filmjében éppen egy sárga villamosról mesél amely mint kiderül, nem egyszerűen egy guruló, közlekedési alkalmasságot jelent. Szabó, a l'orga- tókönyvíró és rendező tulajdonképpen arra vállalkozik, hogy mintegy kollektív önéletrajzot a maga módszerével és stílusában elmesélje a közelmúlt több mint három évtizednyi történetét. Azt a nem pontosan budapesti, de talán nem is csak magyar, inkább közép-európainak nevezhető történetet, amelyet lelkesedéssel és aggódó félelemmel megéltünk, és az emlékezés, vagy a felejteni akarás rostáján oly sokszor átszűrtünk, és amelynek „prózai” változatát tulajdonképpen jól ismerjük. De talán a megszépítő távolság, a sebeket és a szenvedéseket gyógyító idő jóvoltából — esetleg gyávaságból — nem mindig az általánosítás, a történelmi tanúság igényével és szándékával tekintünk múltunk egyes fordulóira. Lám most itt pereg előttünk szinte legendaszerű lebegésben egy összefoglaló igényű őszinte vallomás, egy döbbenetesen igaz mese, mégpedig költőien szép, szimbolikus megfogalmazásban, de amely igyekezetünk ellenére sem tűri el a nyersfordítást, a helyzetek, a figurák egyszerű behelyettesítését. Gondolatébresztő, felkavaró élményt nyújtó film a Budapesti mesék. Nem ígér könnyű szórakozást, próbára teszi a,., néző fantáziáját. Gyanítom: nem mindenkinek egyformán ugyanazt mondja ez a film, hiszen a történelmi lecke értése, a rövidebb- hosszabb epizódok összekapcsolása többek között a kö- . zelmúlt történelmének társadalmi mozgásának és vargabetűinek ismeretétől is függ. A fiatalok fantáziájának szárnyalását az is meghatározza, hogy az idősebb nemzedék miként adta to- k vább megélt tapasztalatait, ) S ilyen vonatkozásban bi- ! zony akad még tennivaló a j tudomány, és a művészetek ’( szférájában is. Szabó István új filmje, pontosabban okos, és Sára Sándor megkapóan szép drámai töltésű fényképezésében látványos meséje nemcsak a visszatekintés igényével fogalmaz meg fontos kérdéseket, gondolatokat, hanem bizonyos értelemben a jelenen átívelve a hurrá optimizmus mellőzésével felvillantja a jövőt, a tágabb horizontot is. @Bár a rólunk, az értünk szóló történet bonyolultnak csöppet sem mondható, a tulajdonképpeni sztorit mégis nehéz elmesélni. Talán éppen azért, mert a történet csupán annyi, hogy az emberek tolnak, húznak, vonszolnak egy villamost, miközben ellentétek támadnak közöttük, amelyeket igyekeznek elrendezni, mert érzik, tudják, hogy csakis egy közösség képes elérni a végcélt, a Remízt a Várost. Amelyről ugyancsak megoszlanak a vélemények. Egy „Élünk!" felkiáltás után megjelenik ugyan a vásznon a „Vége” felirat, de mi tudjuk, hogy most is utazunk azon a bizonyos villamoson, amely mesebeli változatában a hazát, a közösségteremtő erőt jelképezi. Dokumentumképekkel kezdődik a film, különböző korok, villamosát látjuk, miközben a Fel, fel vitézek... groteszkre' hangszerelt dalIB7Z március 27., vasárnap lámái ütik meg . fülünket, aztán hatalmas roppanással omlik a híd. zuhan a mélybe a- villamos. Egyérelmű indítás alkotói figyelmeztetés; nem elringató, hanem igaz és helyenként kegyetlen mesére készüljön fel a néző. A következő percekben már inkább a fényképezés, a visszafogott színek kaval- kádja, a meglódult idő, amely szinte pillanatok alatt ível át éveket, évtizedeket emlékeztet a mese hangulatára Olyan mesére, amelynek hősei kissé vázlatosan megrajzolt jellemek ugyan, de típusaiban ismerős húsvér emberek, akik nemcsak a külső akadályokkal, hanem belső, önmaguk konfliktusaival is megküzdenek. Így ötvöződik valóságos elemekkel, szituációkkal ez a reális mese, amelyben felfedezni véljük a nagy nekirugaszkodás hórukkjait, tévedéseink következményeit, de a cselekvő közösség ösz- szekovácsolásának hétköznapi mozzanatait is. A partra vetett villamos előbb éppenhogy csak fedelet ad az embereknek, a túlélők, akik szinte egy akarással teszik sínre, hogy ily módon érjék el céljukat. Vezetőjük is akad, egy halk- szavű, jóságos Doktor óvja, vigyázza a különböző gondolatokat, magatartásokat és célokat képviselő kis közösséget, és talán éppen ezért ölik meg a rend ellenzői, akik nem tolni, inkább csak kényelmesen utazni akarnak azon a mesebeli sárga villamoson. A film természetesen áttételekkel fogalmaz. Leküzdve sok-sok akadályt, közösséggé rendeződik a múlt terheit cipelő embercsoport, már vannak áldozataik és hőseik is, mint például Ablakos, aki saját testén és életén billenti át az elakadt villamost. Ám egyszer vége szakad a sínpárnak, nagy folyó állja az utat, az emberek megrugdossák, majd elhagyják az ütött-kopott villamost és elindulnak másikat, esetleg szebbet, kényelmesebbet vagy ha úgy tetszik, új hazát keresni. De visszatérnek, szétszedik darabjaira a megtépázott villamost, átcipelik a folyón, összerakják, ismét sínre teszik, hiszen hozzátartoznak, sajátjuk. így fogalmazza meg a film költői emelkedettséggel a haza- szeretet fogalmát. Az internacionalizmus, a nem vagyunk egyedül gondolata visszatérő refrénként csendül ki a Budapesti mesék képsoraiból. Tévedések, akadályok és belső viszályok leküzdése után végre a Remízbe ér a villamos, ám kiderül ez még nem az igazi, a Város, a Cél még odébb van. Tolni kell tovább. És egyszer csak hajnali homályba burkolódzva feltűnik a távolban a rég óhajtott város, kitárul kozik a kép, sínpárok futnak különböző irányból, embercsoportok sárga villaNem akarok panaszkodni mondta Lucullusné a barátnőjének —, a férjem szépen keres, a fizetését az utolsó fillérig hazaadja... Mégse jutunk semmire ... Csodálkozol, pedig így van ... Tudod, az /a baj, hogy sokat, túlságosan sokat költünk kosztra ... Azok az örökös lakomák! És min lehet a legjobban spórolni? A koszton ... De nem nálunk ... Nálunk nem lehet. Ha megemlítem a férjemnek, Lucius Lucinius Lucullusnak, hogy rengeteg pénz megy el nálunk kosztra, rögtön a plafonon van ... Pedig nem szemrehányóan mondom, vagy mit tudom én, ingerülten, ó, nem, csak csöndesen, halkan közlöm vele a tényt... Ha te tudnád, mit kapok én ezért! Hogy sajnálom tőle az ennivalót, hogy irigylem azt, amit megeszik, hogy éhen akarom veszejteni... Én ... Én! Hiába mondom neki kedvesen: senki sem akar téged éhen veszejteni, Lucius Lici- nius Lucullus. örülök, hogy jó étvágyad van, ha ízlik az étel, váljék egészségedre és nagyra nöjj, én csak azt mondom, hogy rengeteget kölFényes: Bálint András. mosókat tolnak egy és ugyanazon cél felé. Végül még egy mozzanatot említek, amely ugyancsak az író-rendező művészetét, sajátos formanyelvél dicséri. Énekes, éz a keveset beszélő ember, aki az első filmkockáktól csupán szerénységével van jelen, egy adott pillanatban vezetővé lép elő. Nem filozofál, nem szónokol, legfeljebb zsörtölődik magában, de egyértelműen a gyakorlat, o tettek embere. Amikor elakad a villamos, alábújik, megcsinálja, mozgásba hozza, s a többiek ezáltal fogadják vezetőjüknek. Mert a közösségért élő és ezért áldozni is képes Énekes nélkül nem gördülne tovább a villamos. Sokrétű a film üzenete. Szabó István tulajdonképpen egy olyan számadásra készteti a nézőt, amelyből hiányzik a tartozik és a követel rubrikája. Régi bűnökkel, előítéletekkel terhelten nem lehet élni — sugallja a mese — ki kell tenni végre a pontot, hiszen bárhonnét is indultunk, most már egyek vagyunk a villamossal. Toljuk és utazunk rajta. S ez bizony nehezebb, sőt bonyolultabb is, mint annak idején az első nekirugaszkodás. E3 A film hangvétele, a mc- seszefűség és á realitás ösz-- szekapcsolása vitára is készteti az embert. Jó lenne olykor megállítani a rohanó képsorokat, visszakérdezni, jobban megismerni a hősök í jellemét, a magatartás rugó- [ it. Szeretnénk többet tudni J az álmodozó intellektusról,' Fényesről (Bálint András játssza szuggesztiv erővel), a rnamáskodó Gréti néniről (Mészáros Ági), a Doktorról (Szymon Surmiej alakítja kiválóan), a Színeket tudó lányról, aki vakságában is felfedezi, hogy majdnem zöldre festették a villamost (Maja Komorowska élményszerű jelenléte), és természetesen a remek munkástípusról, Énekesről (F rantisek Pieczka izgalmas alakítása) és a többiekről is. De. mert felelősségteljes vallomást látunk költői megfogalmazásban, nem jut eszünkbe a rákérdezés. Márkusz László „Tévesek” a szakmunkásképzőben Mi kell egy tévéstúdióhoz? Egy vállalkozó kedvű, eléggé szemfüles tanárembe; egy táncdalénekes, aki bősz szú külföldi turnéról hazaiérve egy japán gyártmányú képmagnót ad el a bizományinak. Meg körülbelül kétszázezer forint. Ez utóbbi egy része különböző cégek támogatásaként is'elképzelhető. Nos, mindez együtt volt az Epri Szalcftiunkásképző Intézetnél, így létrehozhatták a közelmúltban az oktatásban rendkívüli segítséget nyújtó tévéstúdiójukat. Egyedülálló kezdeményezés, rajtuk kívül csak a tanárképző főiskolának van tévélánca, a gyakorlóiskolában az órák megfigyelésére és rögzítésére. A szakmunkásképzőben azonban ennél többet is akarnak: filmeket készítenek, „egyenes adásban” közvetítenek műsorokat az osztályokba. Adás indul: Pálfy István bekapcsolja a képmagnót Készül ä felvétel a forgácsolók tanműhelyében (Fotó: Perl Márton) A szemfüles tanárember: Pálfy István igazgatóhelyettes, az elektrotechnikai munkaközösség vezetője. Ő járt utána, szerezte meg a berendezést a bizományiból, s irányításával alakították ki a stúdiót. A téli hónapokban szerelték föl az antennarendszert -az UNISZERV Ipa-- ri Szövetkezet dolgozói — az iskola régi tanulói. Most az intézetre ütött volna vissza, ha annak idején nem tanulják meg jól a szakmát, de — dicséretükre legyen mondva — gyorsan, pontosan dolgoztak. Így ma már három csatornán vehetnek műsort az iskola televízióival: két országos programot és pluszként a saját stúdiójuk műsorát. Négy televíziót kapcsoltak be eddig a hálózatba, a két nagy előadóteremben és a legforgalmasabb gépi forgácsoló és lakatos szak- tanteremben. A következő hetekben ezeken kívül még nyolc készüléket kötnek majd rá a hálózatukra. Nem lesz gond többé, ha mondjuk, esik az eső a tanévnyitón: „egyenesben” mindenki hallhatja, láthatja az ünnepi beszédet. Persze, ennél sokkal nagyobb haszonnal is működtetik majd a drága felszerelést. Az iskola minden munkaközösségé filmforgatókönyvet készít saját tantárgya legbonyolultabb, legnehezebben feldolgozható részleteiből. Készült már képmagnóra rögzített film az iskola életéről; a tanárók továbbképzését szolgáló összeállítást vettek föl az NC-vezérlésű esztergagépek működéséről az egri Fi- nomszerelvénygyárban. A bemutatott képeket két meghívott mérnök kommentálta, A „stáb” természetesen még most ismerkedik a filmes szakmával. Pálfy István eddig készült „alkotásairól” szólva szerényen kerülte is a „film” elnevezést, inkább azt mondta: „felvétel”. Hozzáfűzte azt a reményét, hogy egyszer valóban tudnak majd filmeket is készíteni.' Zórád Tibor az operatőr, egyébként szakoktató, már egyre magabiztosabban kezeli a kamerát. Sok az érdeklődő a diákok közül is. Persze, ők azért inkább még csak a lámpákat hordozzák a felvételekhez, így került például mint „világosító” Vilmek György fodrásztanuló neve is a* iskolát bemutató filmre. tünk a hasunkra. A lakomák sok pénzbe kerülnek. A pávatojásokat nem ingyen adják, syriai szilva se potyog az égből és a hízott rigók is egyre többe kerülnek. Erre aztán dühösebb lesz. Odavágja magát a mozaikpadlóhoz és azt üvölti: megkeresi rá a pénzt, miért sajnálom tőle a zabálnivalót, miért rajta akarok spórolni? Én sajnálom? Én, aki örülök, ha azt tudom főzni neki, amit szeret — legjobban a borsos tojássárgájába bújtatott fügemadarat szereti. Örülök, ha eszik. És én sajnálom. Amikor megismertem, olyan cingár volt, mint egy lándzsa, és nézd meg most... Pedig akkor az anyja főzött rá... Hidd el, drágám, sokszor sírni tudnék ,— pityergett Lucullusné. — Meg vagyok én áldva ezzel az emberrel!... Máskülönben jó férj, de a hasa a mindene. A hasa a házi istene. Pedig nem is egészséges ez a sok evés, ivás az ő korában. Szegénynek magas a vérnyomása, de nem hallgat rám. Azt hiszi, ellensége vagyok és rosszat akarok neki... Látnád, hogy néz rám, amikor megemlítem előtte a lakomákat!... S ami a legdühítőbb. időnként, nagy ritkán, amikor eszébe jut, szememre veti, hogy nem tudok takarékoskodni, s felelősségre von: hova teszem a pénzt? Hát most mondd, miből spóroljak? Te is nagyon jól tudod, hogy csak a koszton lehet spórolni ... De nálunk minden sestertius kosztra megy. Bele kell ebbe bolondulni — szipogta Lucullusné. — Mindig tele vagyunk vendégekkel. A rómaiak szeretik a potyát... Amíg egy csöpp falernusi bor van a ampho- rában, addig nem mennek el... S nekem jókedvűnek, szépnek és szellemesnek kell lennem ... Nem akarok pa- paszkodni, de nagyon unom már az egészet.... Meg is mondtam Lucius Licinius Lucullusnak, hogy gyűlölöm a lakomákat. . . Istenek, hol tartanánk már, mi mindenünk lehetne, ha kevesebbet költenénk za ... ennivalóra! No de ma elhatároztam, hogy a sarkamra állok. Majd és megmutatom Lucullus úrnak, hogyan kell takarékoskodni! Tudod, mit adok ma a vendégeknek? Teát és zsíros kenyeret! Egyszer azt is lehet adni, nem? Teám van otthon, zsírom is van. Aki akar, pirítást is lakomázhat, fokhagymával, mert fokhagymám is van otthon. Majd én megmutatom! Ma egy fillért sem fogok költeni. Lucullus úr bizonyára csodálkozni fog, de nem érdekel! Ezt nem lehet tovább csinálni! Elég volt! Abban a pillanatban, levegő után kapkodva, besurrant a szobába egy izgatott, keszeg matróna és azt kiáltotta: — Rohanjatok! Gyönyörű fenyőmadarakat lehet kapni a piacon! Lucullusné nagyot sikoltott és kosarai ragadva, jobbjában bukszáját szorongatva, futólépésben elhagyta a házat. • Mikes György A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola technikus szakembereivel kapcsolatot teremtettek már, itt ismerkednek majd a fortélyokkal a szakmunkásképző tanárai, hogy közülük is minél többen alkalmazhassák az oktatásban ezt a Jechnikát. Legközelebb a Szepesi Lajos igazgatóhelyettes irányításával készült forgató- könyv alapján készülnek majd felvételek a villamos forgógépekről és mérésükről az ÉMÁSZ tanműhelyében. Evés közben jön meg az étvágy: a kis stúdió vezc*ői újabb felvevőkamerák, keverőpult, erősítőberendezés megvásárlását tervezik. Társadalmi munkából; támogatásokból teremtik meg az anyagi erőt, amely kamatozik majd a vállalatoknál is; színvonalas képzés nyomán felkészültebb szakemberek kerülnek ki az iskolából. Ez pedig mindenképpen követendő példz... . (hekeli)
