Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-25 / 71. szám

I Több lesz a zöldség, gyümölcs és a szőlő Heves megye kertészetének idei tervei Van miből okolni, mert az országoshoz hasonlóan az át­lagosnál rosszabb esztendőt zárt 1976-ban Heves megye mezőgazdasága is. Nemcsak az aszály sújtott, utána meg a sok-sok őszi csapadék oko­zott kárt, hanem akadt hiba az üzemekben is. Noha az eredményekben a nagyfokú szorgalomnak, a sok többlet- munkának, az állami-társa­dalmi segítségnek jelentős szerepe volt. A tervektől va­ló elmaradásban mégis köz­rejátszottak irányítási, agro­technikai hibák, és eseten­ként a nem kielégítő érde­keltség is. Hagyma, paradicsom, paprika nagyobb területen Egyszóval van mit pótolni a nagy- és a kisüzemeknek az idén. Ez csendült ki a megyeszerte nemrég befeje­ződött tervtárgyaló közgyű­lések beszámolóiból. A terv az idei esztendőre a tavalyi­hoz képest nyolcszázalékos termelésnövekedést irányoz elő a nagy- és kisüzemek­ben, ami megalapozott. A Minisztertanács a tapasztala­tokat mérlegelve a múlt év szeptemberében határozatot hozott a zöldség-, a gyü­mölcs- és a szőlőtermelés fokozására. Ennek alapján a pénzügyi szabályozó rend­szert 1977. január 1-évei ki­igazították. Növelték a fel- vásárlási árakat, emelték az egyes zöldség- és gyümölcs- félék úgynevezett védőárát. Több lett az állami támoga­tás a gyümölcs- és szőlőtele­pítésekhez, a szabályozók pe­dig jobban ösztönzik a zöld­ségtermelési kedv fokozását is. Ezeket figyelembe véve ké­szítették el idei terveiket a kertészettel foglalkozó közös gazdaságok is. A vezetők, a szocialista brigádok és a dol­gozók, megértve az idők szavát. a hagyományokat folytatva, elhatározták, hogy növelik a zöldségtermő terü­letet Heves megyében. Közös gazdaságaink az idén már 6500 hektáron termelnek zöldségféléket, csaknem 800 hektárral nagyobb területen, mint tavaly. Növekedett a kiskertek zőldségtermő terü­lete is, ezt bizonyítja, hogy háromszor annyi vetőmagot vásároltak, mint tavaly ilyenkor. Az egyes zöldségfélék kö­zül az idén több mint 60 százalékkal nagyobb terüle­ten termelnek hagymát, to­vábbá paradicsomot és pap­rikát, mint 1976-ban. Gazda­ságaink okultak a tavalyi károkból és több gyökér­zöldséget is vetnek. .A terü­letnövekedés különösen a, múlt évben létrejött hevesi zöldségtermelő társulás gaz­daságaiban számottevő. Tar- namérán például az idén több mint 200 hektárral na­gyobb a zöldségfélék vetés- területe, ugyancsak többet termel a hevesi Rákóczi, az erdőtelki—tenfci termelőszö­vetkezet, valamint a Hevesi Állami Gazdaság.-Egy új is belép a csatlakozók közé, a kiskörei Vörös Hajnal Ter­melőszövetkezet, ahol 54 hektáron foglalkoznak zöld­ségtermeléssel. Elmarad a várttól A megnövekedett terület­ről több termést kívánnak betakarítani üzemeink. Erre utalnak a tervek. Tavaly 6173 vagon zöldséget termel­tek Heves megyében, 1977- ben 9166 vagon nyers zöld­ségre számítanak. Ennek csaknem 30 százaléka Heves megye piacainak ellátására kerül. A többit konzervipari célra termelik a gazdaságok a Hatvani Konzervgyárnak, amely feldolgozva a tőkés or­szágokba exportálja a ter­mékeket. Már kevésbé ilyen lendü­letes a várható gyümölcste­lepítés Heves megyében. Az üzemi tervek szerint 1980-ig 733 hektárral növelik az al­mát, a bogyós és csonthéjas gyümölcsösöket gazdasága­ink. Almát a bátori, a bodo- nyi, a szajlai termelőszövet­kezet, valamint a-Csányi Ál­lami Gazdaság telepít. A demjéni és a gyöngyöspatai termelőszövetkezet, valamint a Csányi Állami Gazdaság őszibarackot, szilvát és meggyet. A tarnamérai, a káli, a viszneki, a domosz- lói és a nagyrédei termelő­szövetkezet pedig szamóca- és málnatermő területét nö­veli. Elismerésre méltó ez a tö­rekvés, bár területileg nem éri el a megye adottságainak megfelelő ezerhektáros tele­pítést. Ezért fontos, hogy gazdaságaink vizsgálják meg újra, milyen lehetőségek kí­nálkoznak a gyümölcsterme­lés fokozására, hogy az V. ötéves terv végére valóban ezer hektár új gyümölcsös­sel gazdagodjon megyénk. Az ehhez szükséges szaporító­anyag rendelkezésre áll, be­szerzésére már megtették a szükséges előkészületeket. Az ipar is támogatja Heves megyében nagy ha­gyományai vannak, a szőlő- termelésnek mind a nagy­üzemi, mind a háztáji gaz­daságokban. Az egri és a mátraalji történelmi borvi­déken a IV. ötéves tervben az országoshoz képest sem esett vissza a telepítési kedv. Az üzemi tervek figyelembe vették a további szőlőtelepí­tés lehetőségeit. A kedvező állami támogatással 1980-ig mintegy 2100 hektárral nö­velik a szőlőtermő területet történelmi borvidékeinken a nagyüzemi és a háztáji gaz­daságok. Ezek közül is ki­emelkedő az Eger—Mátra vi­déki Borgazdasági Kombi­nát kezdeményezése, amely a termelőszövetkezetekkel együttműködve ezer hektár új szőlőt telepít. A bikavér­program megvalósítására fő­leg vörösbor-szőlőfajtákat, melyek műveléséhez rendsze­res szaktanácsadást is nyúj­tanak. Heves megye gazdaságai tehát ntegértették a mcgnü- vekedett feladatokat és a kertészet idei, valamint /kö­zéptávú terveit ehhez igazí­tották. Arra törekszenek, hogy mind a nagyüzemek­ben, mind a háztáji gazda­ságokban növeljék a zöldség­gyümölcs és szőlőtermelést. Ezt segíti elő az ipar is, amely több műanyagfóliát gyárt a palántaneveléshez, több műtrágyát, növényvédő szert és mezőgazdasági gépet szállít az üzemeknek. Ehhez kell felnőnie a kereskedelem­nek, a felvásárló vállalatok­nak is, hogy a várható több termést zavartalanul átve­gyék. raktározzák és értéke­sítsék a hazai, valamint a külföldi fogyasztóknak. Mentusz Károly A szőlőkarókkal megtűz­delt domboldal fönn a falu felett nekifeszül a napnak. A Dobi-oldal melegszik a ta­vaszban. Sütkérezik, felejti a telet. Lent a völgyben Tar- naszentmária cseréptetői összefutnak a határral. A szántáson csillogó foltok" ban áll a víz és föntről, a Dobi-oldal tetejéről még jól látszik, ahogy a belvíz ka­nyarogva összegyűlik a Tár­ná hajdani holtágában. A föld emlékezete még őrzi a folyó egykori medrét. — Tudja, valamikor még nagyon régen, ott fönt, a Dobi-oldal tetején volt egy levezető árok az erdőn ke­resztül. A Mária-fáig veze­tett le az árok, oda hordta le a vizet. Akkor soha nem volt belvíz. Nagy' János abbahagyja az ásást. Cigarettát kotor elő, megkínál. Mondom, nem do­hányzóm. Ö még mindig rá­rágyújt hatvankilenc éves korában is. Megszokta, mondja. Aztán a szőlőről be­szélgetünk — négy sor az ő háztájija a nagy táblából —, panaszkodik, sok a száraz vessző. Tavaly állítólag rossz permetet szórtak rá a repü­lőről. — Ügy igaz. Ügy van — mondja mellette Huszár Já­nos bácsi, belevágva a föld­be az ásót. Rossz volt a per­Rekordidő alatt Tavaly novemberben Szolnokon gázrobbanás következtében összeomlott egy lakóház. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei vállalták, hogy vasárnap is dolgozva — és nagyrészt társa­dalmi munkában — öt hét alatt teljesen újjáépítik az épü­letet. amelyet, a belső szerelés után augusztusban átadnak a lakóknak. ‘ (MTI fotó — Bisztray Károly felvétele) A marxizmusról — népszerűén MÍT-program a személyszállításra Nagytakarítás Hatvanban — Megfürdetik a kocsikat A MÁV a személyszállítás fejlesztésére, a kulturált uta­zás feltételeinek megterem­tésére az V. ötéves terv idő­szakára külön programot dolgozott ki. A program nagy gondot fordít a kulturált személyszállítás egyik alap­vető követelményére, a vona­tok, az állomások, a pályaud­varok tisztaságára, annál is inkább, mert a panaszok többsége erre vonatkozik. A fejlesztési programnak még az elején tartanak, de némi javulás már tapasztal­ható. A budapesti elővárosi forgalomhoz szükséges sze­relvények egy részének idő­szakos nagytakarítását pél­dául nem a fővárosban vég­zik, hanem Hatvanban, Szé­kesfehérvárott, Szolnokon — ahol bár szintén nehéz, de viszonylag kedvezőbb a munkaerőhelyzet, a távolsági vonatok fordulóját általában úgy tervezték meg, hogy a vidéki végállomásokon nap­pal legalább 8—12 órát tar­tózkodjanak a szerelvények, jusson idő takarításukra. A korábbi időszakhoz képest eredmény, hogy a nemzetközi kocsikat minden járatba so­rolás előtt „megfürdetik”, ki­takarítják, az ablakokat kí- vül-belül megtisztítják. A belföldi expresszvonatokban közlekedő személykocsikon a napi tisztogatáson kívül ha­vonta egyszer nagytakarítást is végeznek. A MÁV a jobb munka ér­dekében átszervezte a takarí­tás rendjét, eszerint a mun­káért a műszaki kocsiszolgá­lat helyett a kocsikat közvet­lenül üzemeltető forgalmi szolgálat a felelős. Igaz, ez sem változtat azon, hogy a tervezett 2330 takarítómun­kás helyett csupán 1750-nel rendelkezik a forgalmi szol­gálat. Hasonlóan elégtelen a takarításgépesítés helyzete is. Jelenleg a Nyugati és a Déli pályaudvaron, valamint Mis­kolcon, Pécsett és Szombat­helyen van. kocsimosó be­rendezés. A tervidőszakban ezeken a gondokon segít a MÁV „tisz­títási programja, melynek ke­retében 1980-ig 76 millió forin. tot fordítanak a kocsitisztítás fejlesztésére, valamint a ko­csik négy-hat hetes rendsze­res karbantartásához szük­séges feltételek megteremté­sére. Az összegből korszerű kocsimosót építenek a Keleti pályaudvaron, s az állomás rekonstrukciója során kap mosóberendezést Szeged, Debrecen és Szolnok. Ezen­kívül mozgatható kocsimosó­kat is beszereznek. Tudomány és ideológia Gyakorta elhangzik: a marxizmus—leninizmus fi­lozófiája egyszerre tudomá­nyos jellegű és ideológia. Mit értünk ezen? Mi a tudo­mány, mi az ideológia, ho­gyan kapcsolódnak össze a marxizmusban? Röviden: a tudomány fel­adata annak megválaszolá­sa, hogy mi az, ami van. Bennünk, körülöttünk, a tár­sadalomban és a természet­ben. Az ideológia viszont in­kább arra a kérdésre keres választ, hogy mit tegyünk azzal, ami van. A tudomány hiteles — tényszerű — isme­reteket közöl, az ideológia pedig arra szólít fel, hogy milyen célok és értékek, je­gyében használjuk fel a va­lóságról szerzett ismerete­ket. A természettudomány például arra törekszik, hogy a szervetlen és szerves ter­mészet állapotait és szerke­zetét belső mértékei alapján tárja fel. Ennek során abba az irányba halad, hogy le- küzdje a hétköznapi gondol­kodás emberközpontú jelle­gét: a természetet az embe­ri szándékoktól, céloktól és szükségletektől független összefüggéseiben tárja fel. Mert csak így megismerve a természet erőit lehet azokat ténylegesen az ember szol­gálatába állítani. A társadalomtudományok esetében már bonyolultabb a helyzet. Hiszen ezek nem vonatkoztathatnak el az embe­ri szükségletek és célok ku­tatásától: saját tárgyuktól. Ám ekkor is arról van szó — például a történettudomány esetében —, hogy a történe­lem mozgását törvényszerű­ségeiben tárják fel; olyan törvényszerűségekben, ame­lyek esetenként az emberi célok és szándékok eredmé­nyeképpen, ám azok ellené­ben is, azoktól függetlened­ve fejtik ki hatásukat. (így például a kapitalizmus ki­alakulásának és magyaráza­tának kulcsát a marxista tu­domány a gazdasági élet törvényszerűségeinek feltá­rásában keresi, és nem elég­szik meg azoknak a célok­nak és elképzeléseknek a számbavételével, amelyeket a kapitalizmust megterem­tő polgári osztály egyes kép­viselői — gyakran jóhisze­műen — az egyenlőség, sza­badság és testvériség biro­dalmának megteremtésében reménykedve magukénak vallottak.) Az ideológia az ember he­lyét és lehetőségeit, mindig az adott társadalomban ke­resi. A ma emberéhez szól: emberközpontú. Látható ta­lán, hogy ebből a szempont­ból a tudomány és az ideoló­gia különbsége nem az igaz­mondás és a hazugság kü­lönbsége — eltérően a köz­keletű elképzelésektől. Nem arról van szó, hogy a tudo­mány mondja az igazat, és az ideológia hazudik, félre­vezet. (Természetesen az utóbbira is van számtalan történelmi -példa. Gondol­junk a nacionalizmusra, a sovinizmusra. Ekkor az ideo­lógia „kettes számú” jelen­téséről van szó: félrevezető, megtévesztő nézetrendsze­rekről és eredményükről, a hamis tudatról.) Tudomány és ideológia alapvető eltéré­se társadalmi funkciójukban rejlik: míg az előbbi leírja a valóságot, az utóbbi vala­milyen formában felszólít arra, hogy mit tegyünk ez­zel a valósággal. Egy tudo­mányos ismeret ugyanis — legyen bármilyen hiteles — önmagában még nem biztos, hogy a valóság megváltozta­tására szólítja fel az embe­reket. Ehhez ideológiára van szükség. Marx, Engels és Lenin a koruk valóságá­nak tudományos vizsgálatá­ból származó ismereteket nem pihentették könyvek lapjain, könyvtárak mélyén. Ellenkezőleg: eszközöket, embereket mozgósító célokat és eszményeket formáltak belőlük. Ismereteiket ideoló­giává — mégpedig tudomá­nyos ideológiává — formál­ták át: a kapitalizmus gya­korlati elutasításának és a szocializmus gyakorlati igen­lésének nézetrendszerévé. Szemben olyan nagy törté­nelmi ideológiákkal, mint a mítoszok, az utópiák, a ke­reszténység, vagy a libera­lizmus, velük szemben, ép­pen ebben a kettősségben: a tudományos úalóságbűségben és a valóság gyakorlati meg­változtatására való felszólí­tásban rejlik a marxizmus­nak, mint ideológiának a fö­lénye. Szőlőben \ met. Aztán mind. a ketten lemutatnak a völgybe és a háztetők közül kikeressük az otthont. Aztán megint a sző­lőkről fordul a szó, meg a tavaszról. — Szóval, az a régi árok volt az igazi, amit mondtam. Volt egy töpörödött mocsár- fa, azon volt egy Szűz Má- ria-kép, azért hívták Mária- fának. Oda vitte a hegyről a vizet. — Ezt már mondtad egy­szer — szólal meg a másik János bácsi, az idősebb. Ö hetvenhatom éves, druszája hatvankilenc. Nyugdíjasok. Most felásnak egy öt-hat méter hosszú és három mé­ter széles sávot. Paradicsom és paprika kerül ide. Biza­kodnak. mert amikor a ker­tet ásták otthon, akkor se krumplibogár, se lőtetű nem volt a földben. — Ez a tél nagyon meg­kínozta az embert, állatot, földet. egyformán, mert hosszú is volt. hideg is volt, sok hó is volt. De azért az az előnye megvan, hogy a /földben nincs más csak gi­liszta, az meg nagyon jó. Amikor elköszöntünk, föl­felé haladva a szőlő oldalá­ban sokáig hallani, ahogy to­vább beszélgetnek. Jó ter­més, azt beszélik, mert feb­ruárban megdördült az ég és villámlott. Ez jó termést je­lent. Följebb haladva a hegyge­rinc felé, bent a sorok kö­zött megcsattan a metszőol­ló hangja. Üjabb kézfogás, bemutatkozás. Szabó Józsi bácsi először azt hitte, hogy a mérnök úr megy felfelé. De tudja — hajol hozzám bi­zalmasan — a mérnök úr nem áll meg soha beszélget­ni. Talán büszkeségből, talán ilyen szótlan természetű. Pe­dig jó lenne, ha mondana valamit a szőlőről, mert hát ő tanulta iskolában, én meg csak apámtól tudom. Ö vin­cellér volt Magyaloson. Tud­ja, mi az a vincellér? Ezt még tudom, de bizony, amikor a tőkék fölé hajolva magyarázni kezdi, hogy me­lyik az ugarcsap, melyik a csercsap és melyiken hány szemet kell hagyni, hogy kell vágni, azt már nem tu­dom. Pedig ezt is kellene tudni — mondja —, jó len-' ne ha minden ember tudná, hogyan kell bánni a növé­nyekkel. Előkerül a cigaretta. Sétá­lunk a szőlősorok között. Mutogatja a tőkéket. Azt mondja, ő kékkővel perme­tezett és ezért jobbak a tő­kék. A kékkő erősíti a vesz- szőt — azt mondja. Lehajol, megmutat egy új vesszőt. — Ezt buktatással csinál­tam. A másik tőkéről hoz­tam át. Homlításnak is mondják. 1 Amikor kifelé sétálunk a sorok közül, még mindig azt erősítgeti, hogy a kékkő az erősíti a szólót. Ö is megmu­tatja a házát a völgyben. Pá- latetős. Kezet fogunk. Azt mondja, örült a találkozás­nak. máskor is jöjjek el. Be­szélgetni jó. Ilyenkor különö­sen. Tavasszal könnyebben ismerkedik az ember — azt mondja — ilyenkor nem­csak a növények nyílnak meg. (szigethy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents