Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-25 / 71. szám

Berlinben aláírták az NDK—magyar barátsági, együttműködési szerződést (Folytatás az 1. oldalról) vek alapján fejlesztik a gaz­dasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködést, javítják az információcserét és bővítik az emberek közöt­ti kapcsolatokat. Helsinkiig hosszú út, ne­héz harc vezetett, számos akadályt kellett leküzdeni. Az enyhülésért vivott har­cul ki* a jövőben is foly­tatna i.k kell. Azok a reakciós erők, szélső­séges körök, Európában és Európán kívül, amelyek kez­dettől fogva az enyhülés és a békés egymás mellett élés el­len léptek fel, az utóbbi idő­ben aktivizálódtak s a hel­sinki záróokmány betűjével és szellemével ellentétes mó­don, sokszor hidegháborús hangvétellel akadályozzák a normális államközi kapcso­latok fejlődését, s beavatkoz­nak más országok belügyei- be. A szabadság, a demokrá­cia, az emberi jogok védel­mezőinek tüntetik fel magu­kat, s felhasználva a szocia­lista országokban fellelhető maroknyi csoportocskákat, a szocializmus úgynevezett disszidenseit is, úgy tesznek, mintha a szocialista országok népeinek sorsát viselnék szí­vükön. Ezeknek a köröknek a próbálkozásai valójában ar­ra irányulnak, hogy a szocia­lista országokban megvaló­sult társadalmi rendszer be- feketítésével megakadályoz­zák a szocialista eszmék to­vábbi térhódítását, eltereljék a figyelmet a kapitalizmus belső bajairól, mély gazdasá­gi és társadalmi válságáról, háborús pszichózis szításával kedvezzenek a hadiipari mo­nopóliumoknak, és állítólagos kommunista katonai fenye­getésre hivatkozva vissza­fordítsák az enyhülés folya­matát. Ezek az erők a négyoldalú megállapodást megsértve mes­terségesen, élezik a? úgyne­vezett nyugat-berlini problé­mát, bátorítják a Német De­mokratikus Köztársaság elle­ni provokációkat. Ismerjük és támogatjuk a Német Demokratikus Köz­társaság törekvéseit, hogy a két német állam közötti kap­csolatok az egyenjogúságon, a szuverenitás kölcsönös tisz­teletben tartásán alapulja­nak. Mi is kívánjuk, — mi­ként. Honecker elvtárs a kö­zelmúltban adott sajtónyilat­kozatában is részletesen ki­fejtette —, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság kapcsolataiban mindig az értelem és a jóakarat játssza a fő szerepet. A szocialista államok, s köztük országaink a helsinki ajánlások maradéktalan meg­valósítására törekszenek. En­nek megfelelően pozitív programmal készülnek a belgrádi értekezletre is. Ügy véljük, hogy ez a tanácsko­zás akkor felel meg a részt vevő országok érdekeinek, ha konstruktív módon tekinti át a helsinki záróokmány alá­írása óta eltelt időszak ta­pasztalatait és előmozdítja az európai enyhülés további elmélyítését. Ebben a törek­vésben változatlanul számí­tunk a tőkés országok reáli­san gondolkodó politikai té­nyezőire, mindenkire, aki fe­lelősséget érez a Helsinkiben megkezdett út folytatásáért, a kontinens és a világ népei­nek békés, boldog jövőjéért. Az európai béke és biz­tonság ügye szorosan össze­függ a világ más térségeinek problémáival. Hazánk a szo­cialista országokkal együtt síkraszáll a válságok poli­tikai rendezéséért. Az egész világ biztonsága szempontjából alapvető fon­tosságúnak tartjuk a közel- keleti kérdés igazságos, át­fogó és tartós politikai ren­dezését. Meggyőződésünk, hogy ez csak valamennyi ér­dekelt fél teljes jogú rész-' vételével érhető el. Az izraeli csapatokat ki kell vonni va­lamennyi megszállt arab te­rületről ; biztosítani kell a pa­lesztinai arab nép törvényes nemzeti jogát, beleértve a független állami léthez való jogot is; garantálni kell a térség valamennyi államá­nak függetlenségét és bizton­ságát. Támogatjuk Afrika, Ázsia és La tin-Amerika népeinek antiimperialista harcát. Szoli­dárisak vagyunk a chilei ha­zafiakkal, Namíbia és Zim­babwe népeinek harcával. El­ítéljük a dél-afrikai fajüldö­ző rendszer jogtalan uralmát és a haladó Mozambik ellen folytatott provokációt. A fa­siszta terrorista módszerek alkalmazását egyes latin­amerikai országokban. Kedves elvtársak! A szocialista országok külpolitikai lépései nap­jainkban a politikai eny­hülés visszafordíthatatlan­ná tételére, a katonai eny­hülés előmozdítására és a világ békéjét fenyegető, az emberiség anyagi és szel­lemi erőforrásait pazarló fegyverkezési hajsza meg­fékezésére irányulnak. Ezt az átgondolt törekvést szolgálják a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Tes­tületének legutóbbi ülésén született nagy jelentőségű kez­deményezések, valamint a Szovjetunió javaslatai a nuk­leáris fegyverkísérletek teljes eltiltására, az új típusú tö­megpusztító fegyverek és fegyverrendszerek előállításá­nak megakadályozására, a leszerelési világértekezlet összehívására. Hazánk csak­úgy, mint a Német Demokra­tikus Köztársaság, a varsói szerződés többi tagállamával együtt következetesen azon munkálkodik, hogy ezek a kezdeményezések célt érje­nek. A világ békéjének megszi­lárdítása, az enyhülési folya­mat jövője szempontjából döntő jelentőségű, miként alakult a szocialista és a ka­pitalista világ legerősebb ál­lamának, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a viszonya. A Szovjetunió veze­tői több ízben megerősítették, hogy elvi politikájukból ki­indulva, az emberiség sorsa iránti felelősségtől áthatva változatlanul az egyenjogú­ságon alapuló és kölcsönö­sen előnyös kapcsolatok fej­lesztésére törekszenek. Min­den jó szándékú ember egyet­értésére, a mi közvélemé­nyünkben is helyeslésre ta­láltak azok a konstruktív ja­vaslatok, amelyeket L eonyid Iljics Brezsnyev elvtárs há­rom nappal ezelőtt a szovjet szakszervezetek XVI, kong­resszusán elhangzott beszé­dében terjesztett a világ nyilvánossága elé. Ügy vél­jük, hogy azok az amerikai politikusok gondolkodnak re­álisan és vonnak le helyes, az amerikai nép érdekeinek is megfelelő következtetést, akik azt szorgalmazzák, hogy az Egyesült Államok új ve­zetése maga is segítse elő a két nagyhatalom közötti vi­szony további javítását. Mély meggyőződésünk, hogy az enyhülési politika nemcsak a szocialista orszá­gok népei számára előnyös, hanem megfelel a világ vala­mennyi népe érdekeinek és akaratának. Ma már minden gondolko­dó ember számára világos, hogy nincs más út, mint a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élése, a vitás nem­zetközi kérdések tárgyalá­sos, az érdekeltek számára elfogadható rendezése. 1 Tisztelt Nagygyűlés! Az öt világrészt átfogó nemzetközi kommunista moz­galmat a fellendülés jellem­zi. A szocialista országokban tovább erősödött a kommu­nista és munkáspártok veze­tő szerepe, irányításukkal lendületesen folyik a szocia­lizmus és a kommunizmus építése. A fejlett tőkés orszá­gokban testvérpártjaink mind nagyobb tömegeket tudhat­nak maguk mögött és mind nagyobb hatást gyakorolnak országuk politikai és társa­dalmi viszonyaira. Növeke­dett a kommunista pártok be­folyása Afrika, Ázsia és La- tin-Amerika országaiban. Mozgalmunk fejlődésének meghatározó vonása, hogy az élő marxista—leninista el­mélettől vezérelve keresi és megadja korúnk nagy kérdé­seire a választ. Erősödik a törekvés az egységre, amint ezt jól mutatta az elmúlt év­ben az európai kommunista és munkáspártok berlini ta­lálkozója. A találkozón a kontinens 29 kommunista és munkáspártjának képviselői földrészünk jelenének és jö­vőjének leglényegesebb kér­déseiben alapos, demokrati­kus előkészítő munkával ki­alakított közös álláspontot fogadtak el. A közösen ki­munkált dokumentum meg­győzően bizonyítja, hogy az európai kommunisták mély­séges felelősséget éreznek földrészünk és a világ min­den népének sorsa iránt. A kommunista és munkáspár­tok valamenniy haladó, bé­keszerető erővel készek együt­tesen fellépni annak érdeké­ben, -hogy Európa a béke, a bizton­ság, az együttműködés és a társadalmi haladás föld­részévé váljék, s azért, hogy a nemzetközi enyhü­lés kiterjedjen a világ más térségeire is. A nemzetközi kommunista mozgalomnak, korunk meg­határozó erejének k' '"őbált és hatékony fegyvere . em- zetközi összefogás. Az osz­tályellenség, a nemzetközi burzsoázia természetszerűleg éppen ennek megbontására törekszik. Arra számít, hogy sikerült szembeállítania egy­mással a mozgalom különbö­ző osztagait. Megpróbálja sa­ját osztályérdekeinek meg­felelően félremagyarázni a marxizmus—leninizmusnak azt a nyilvánvaló tételét, hogy a szocializmushoz külön­böző utak vezethetnek. A marxista—leninista pártok­nak minden esetben az a kö­telességük, hogy összhangot teremtsenek az osztályharc történelmi tapasztalatainak elméleti összegezései, a szo­cialista építés általános tör­vényszerűségei és az egyes országok konkrét adottságai, a nemzeti sajátosságok között. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt politikájának is alapvető elve és feladata ennek az összhangnak a biz­tosítása, a marxizmus—le- ninizmus alkotó alkalmazása. A Magyar Szocialista Munkáspárt azt vallja, hogy napjainkban, amikor a kom­munista és munkáspártok önállóan határozzák meg taktikájukat és stratégiáju­kat, különösen nagy jelentő­sége van eszméink tisztasá­ga megvédésének, a marxiz­mus—leninizmus alkotó al­kalmazásának, a testvérpár­tok proletár internacionalis­ta egységének. Pártunk ezen az elvi alapon támogatja a rendszeres két- és sokoldalú véleménycserét, a közös el­lenség ellen vívott harc ta­pasztalatainak egybevetését, az akciók egyeztetését. Síkra­száll a testvérpártok Berlin­ben megerősített, a marxiz­mus—leninizmus elveire épü­lő kölcsönös internacionalis­ta szolidaritásának erősíté­séért. Kedves elvtársak! Az a harc, amelyet a kom­munista világmozgalom az emberiség boldog, békés jö­vőjéért több, mint egy évszá­zada vív, 60 évvel ezelőtt a népek sorsára kiható világ- történelmi jelentőségű győ­zelmet aratott: 1917. novem­ber 7-én győzött Oroszország proletariátusa, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója a mi nagy ünnepünk is. Az évforduló tiszteletére a legnagyobb magyar vasas­üzem, a Csepel Vas- és Fém. művek szocialista brigádjai munkaversenyt kezdemé­nyeztek. Felhívásuk széles körű visszhangra talált ha­zánkban. A kezdeményezés október forradalmi szellemé­ben született és a szocialista építés mai feladatainak meg­oldását segíti. A Nagy Októberi Szocia lista Forradalom 60. évfordu­lójáról történő méltó megem­lékezéssel nemcsak a törté nelemnek adózunk. A Szov­jetunió népei méltán lehet nek büszkék a hat évtized hősies harcainak és odaadó munkájának hatalmas ered­ményeire, és a mi népeink is a világ elé tárhatják a meg­valósuló és világrendszerré vált szocializmus nagyszerű vívmányait. Kedves elvtársak! Tisztelt Nagygyűlés! Végezetül: küldöttségünk nevében köszönöm azt a le­hetőséget, hogy e nagyszerű barátsági gyűlés keretében találkozhattunk a Német De- mokratikus Köztársaság fő­városának dolgozóival. Kö­szönjük a nagygyűlés vala­mennyi résztvevőjének a ba­ráti, elvtársi fogadtatást. Kívánjuk a testvéri Német Demokratikus Köztársaság kommunistáinak, dolgozó né­pének, hogy további kima­gasló eredményeket érjenek el hazájuk felvirágoztatásé, ban, szocialista közösségünk erősítésében, a szocializmus és a béke ügyének szolgála- tában, Szolidaritásunk ezek­ben a napokban elmélyült és tovább erősödött. További munkánkhoz, har­cunkhoz nagy erőt ad an­nak tudata, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Nemet Demokratikus Köz­társaság népei között szo­ros a barátság és együtt haladnak előre a szocia­lizmus és a béke zászlaja alatt. Beszédét a két párt és né­peink testvéri barátságának éltetésével fejezte be Kádár János. Este Kádár János díszva­csorát adott a berlini magyar nagykövetségen vendéglátó­ja tiszteletére, ahol Lázár György és Willi Stoph, a két ország miniszterelnöke ké­szített mérleget párt- és kor­mányküldöttségünk esemé­nyekben és eredményekben egyaránt igen gazdag NDK- beli látogatásáról. AAAAiVWWA(VWVW\AAAA/VWAAAAAAAAAAAVWyA/V\AAAAÁ/SAAAAAAA^^N Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: A mérséklet programja NEM KÖVETKEZETT BE SZAKADÁS a palesz­tin mozgalomban, mint ahogy azt több külföldi kom­mentátor megjósolta. Nem is utasította el a Paleszti­nái Nemzeti Tanács 13. ülésszaka a genfi konferencia összehívását, ellentétben más nyugati hírforrások jö­vendölésével. Annyi azonban kétségtelen, hogy a PNT- ülésszak jó néhány érdekes tanulsággal zárult. Reális tény, hogy a palesztin mozgalmon belül többféle irányzat van. Erről már korábban is sok szó esett, most azonban tisztultak az erővonalak. A cent­risták mellett a baloldali és a kispolgári radikális — ha úgy tetszik: ultra — irányzatok képviselői igyekez­tek a kairói tanácskozáson ésszerű kompromisszumot kötni, anélkül, hogy az alapvető célokat bármelyikük feladta volna. Melyek ezek a célok? Mindenekelőtt az önálló palesztin állam megala­kítása. Korábban ékörül csaptak össze leginkább a szenvedélyek és bizonyos kérdések értelmezésében az indulatok a különböző csoportosulások között veszé­lyes feszültséget idéztek elő. Az egyetlen maroknyi jobboldali nacionalista csoportosulás kivételével a töb­bi szervezet hozzájárult az úgynevezett mérsékelt proramjához, ami felér Izrael de Facto elismerésével, az önálló palesztin állam létrehozásával az izraeli meg­szállás alól felszabaduló Ciszjordánia és a Gáza-i öve­zet területén. MINDENNEK FELTÉTELE, hogy előbb vagy utóbb összeüljön a genfi békekonferencia. A PNT ál­láspontja: ha a PFSZ-t meghívják a konferenciára, részt vesz a tárgyalásokon. (Korábban több szervezet elutasította ezt.) Sikerült azt is elérni, hogy a PNT ki­mondja: a PFSZ hajlandó az egységes arab delegáció tagjaként a tárgyalóasztalhoz ülni a svájci városban. Ennek az elképzelésnek is sok ellenzője volt a nemzeti tanács ülése előtt. Érthető, hogy az engedmények bizonyos feltéte­lekhez kötődnek; Ahhoz például, hogy a palesztin ügyet he szűkítsék le, menekültügyi kérdésre, hanem — fontosságának megfelelően — önálló napirendi pontként vitassák meg Genfben — követeli a PFSZ. A JÓZAN HANG, a realitásokon alapuló döntések a palesztin mozgalom megújulásának időszakát sejte­tik. A szélsőséges és irreális álláspontok nem kedvez­tek sem a palesztin nép, sem a világ józanabbik fele által áhított rendezés érdekeinek. i India és az el nem kötelezettség Letette a hivatali esküt az új miniszterelnök Űj-Delhiben, a Gandhi-emlékműnél olvasták fői politikai nyilatkozatukat az Indiai vá* lasztásokon győzött pártvezetők (balról jobbra): Narayan, Ram és Deszal, a Dzsanata- blokk (négy párt szövetsége) vezető politikusai. (Népújság tele fotó — AP—MTI—KS) Az újonnan kinevezett mi­niszterelnök, Morardzsi De- szai csütörtökön letette a hi­vatali esküt Dzsatti államfő kezébe. A kormány tagjainak ki­jelölését — az eredetileg kö­zölt tervektől eltérően — Deszai péntekre és szombat­ra halasztotta. Az új miniszterelnök ké­sőbb sajtóértekezletet tartott. Kormányának elsőrendű fel­adatát „a nyomor, a munka- nélküliség és a rendkívüli ál­lapot következményeinek" felszámolásában jelölte meg, hangoztatva, hogy ,a válsá­got fel kell oldani, az előző kormány szertelenségeinek véget kell vetni”. Értésre adta azt is, hogy az új Dzsanata-párti alsóházi szö­vetség — amelyet mint mon­dotta „nem engedek szét­hullani” — visszavonatja a parlamenttel a Gandhi-kor- mányzat alatt hozott alkot­mányreformokat. Ezek tud­valevőleg helyreállították a Zsoldosok a kongói felkelők ellen Francia pilóták vezették a zaira légierő repülőgépeit, amelyek Shaba tartomány­ban, az egykori Katangában bombatámadásokat hajtottak végre a felkelők ellen — je­lentették ki brüsszeli sajtó- konferenciájukon az FLNC (Kongói Nemzeti Felszabadi- tási Front) nevű szervezet képviselői. A szervezet ta­gadta, hogy a harcokban az egykori katangai csendőrség alakulatai vennének részt. Shaba tartományban és Zaire más részeiben népi felkelés robbant ki. A front képviselői szerint a zairei hadsereg nagyszámú külföldi zsoldost alkalmaz a felkelők elleni harcra. A belga külügyminisztéri­um elutasította a front kép­viselőjének azt az állítását, hogy az országban újabb zsoldosokat toboroznának Mobutu elnök hadserege ré­szére. törvényhozás jogkörét a re­formokat akadályozó bíróság felett. „A bíróság független­ségét teljesen biztosítjuk” — közölte a kormányfő. Külpolitikai kérdéseket Is feltettek Deszainak. Ezekre egyebek között kijelentette: India „szívélyes és jó kap­csolatokat tart majd fenn minden országgal, feltéve, ha ezt viszonozzák”. India — folytatta — nem tervezi „kü­lönleges kapcsolatok” kiala­kítását egyetlen országgal sem. „Maradéktalanul el nem kötelezett politikát kö­vet majd”. India és a Szovjetunió ba­rátsági szerződéséről egy kérdésre válaszolva Morard­zsi Deszai azt mondotta, hogy „ha ez a viszony azt jelenti, hogy valamely más országgal nem barátkozha­tunk, akkor a szerződést meg kell majd változtat­nunk, vagy legalábbis nem járunk el majd ilyen szel-4 lemben”. Ami magát a szer­ződést illeti, Deszai szerint ezt nem készül felbontani az új kormány, amelynek élére áll. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents