Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-03 / 52. szám
\ Kommunisták számvetése Bélapátfalviak felelőssége a nagyberuházásért Négy alapszervezet és területeiknek munkáját szervezte tavaly Bélapátfalván a nagy- beruházás pártvezetősége, amely a napokban összevont taggyűlésen — már újabb alapszervezet kommunistáit is tájékoztatván — adott számot munkájáról, tapasztalatairól Bélapátfalva — az épülő, hatalmas, korszerű cementgyár évek óta az egész megye érdeklődésének előterében áll. Valamennyien kíváncsian figyeljük a sokat Ígérő program megvalósulását, izgulunk, szurkolunk a roppant vállalkozás sikeréért. Valójában azonban az itteniek szívügye az építkezés, a szerelés — érződött a beszámolónak szinte minden szavából — a helybeliek örülnek igazából égy-egy újabb eredménynek, a kivitelezőket aggasztják az itt-ott jelentkező kisebb-na- gyobb gondok. Mert bizony — sajnos — gondok, problémák is vannak Bélapátfalván. méghozzá jócskán. S természetesen nem lehetett de nem is akarták elhallgatni ezt még az ilyenféle ünnepi alkalommal sem, mint amilyent az évzáró taggyűlés jelentett. A pártvezetőség jelentése részletesen elemezte a nagy- beruházás helyzetét, őszintén felfedte egyben pedig ostorozta a tervezésben mutatkozó lemaradásokat, az előkészítő munkákban észrevehető szervezetlenségeket, az építkezés ütemében előfordult és ma is jelentkező mulasztásokat, késedelmeket. Felelősséggel szólt a beszámoló a beruházás megvalósításában részt vevő dolgozók elhelyezésének hiányosságairól, a meleg vizet, vagy éppen a megfelelően fűtött szobákat gyakran nélkülöző szállásokról, a szabadidő kulturáltabb, hasznosabb eltöltéséért szükséges tennivalókról. Az egészséges türelmetlenségből, az aggodalomból tisztán érződött, hogy a bélapét- falvi kommunisták magukénak vallják az építkezést, mindennapi munkájuk legfontosabb részének tekintik a milliárdokkal mérhető program sikeres valóra váltását. S a beszámolóban megfogalmazott vélemények, javaslatok egyben arra vallottak, hogy a párttagok természetesen cselekedni is akarnak a célok érdekében. Mint ahogyan eddig is tették. Segítettek a szocialista munkavereeny kibontakoztatásában, a brigádmozgalom fellendítésében — amely csökkentette a kivitelezés késedelmeit — olyan kommunista műszakot szerveztek, amelyben az 1100 „civil” dolgozóból több, mint nyolcszá- zan vettek részt. Törekedtek a fegyelem erősítésére — saját soraikban is a leghatározottabban felléptek a rendbontók ellen, s a szigorú büntetés eszközéhez is nyúltak szükséges esetben — harcoltak a takarékosságért, a társadalmi tulajdon védelméért. Feladatuknak tartották a munkatársak nevelését, szabad pártnapokat tartottak, tanfolyamokat indítottak a politikai ismeretek bővítéséért, szakmai továbbképzéseket szorgalmaztak. Jelentős szerepe van a nagyberuházás kommunistáinak abban is, hogy erősödött a helyi KISZ-szervezet, élénkebbé, aktívabbá vált a fiatalok mozgalmi élete, s javult a szakszervezeti munka. A pártvezetőség természetesen ezekkel az eredményekkel sem teljesen elégedett — tükrözte a beszámoló — tisztában van azzal, hogy mindkét területen akad még javítanivaló. s ehhez a kommunisták további támogatására van szükség. A bélapátfalviak úgy érzik, hogy általában fejlődött a pártalapszervezetek munkájának színvonala, a párttagok a korábbinál hatékonyabban tudtak közreműködni egy sor feladat megoldásában, a kedvező változások azonban nem mindenütt mutatkoznak egyformán. Az egyes alapszervezeteken belül o pártcsoportok máig sem tudtak hivatásuk magaslatára emelkedni, kevésbé „élnek”. Amiken nyilvánvalóan szeretnének és fognak is vál- toztani a jövőben. Amellett, hogy lényegében eredményesnek ítélte a tavalyi munkát — az alapszervezeti munka további javítására, a kommunisták közötti jobb munkamegosztásra, s egyebek mellett a káder- és személyzeti munka figyelmesebb végzésére figyelmeztetett a járási pártbizottság minősítése is. Amivel láthatóan egyetértettek a taggyűlés résztvevői, akiknek cselekvő szándékuk komolyságát egyébként ml sem bizcr nyitotta jobban, mint az, hogy az említett és hasonló feladatokat idei programjaikba beépítették. A pártvezetőség által meghatározott ideológiai és politikai feladatokból, illetve a testület 1977-es cselekvési programjából egyaránt kitűnik, hogy a bélapátfalviak tisztában vannak az esztendő sorsdöntő jelentőségével, teljes erejükkel azon vannak, hogy a maguk részéről is a legtöbbet tehessék a nagy- beruházás, a jövőre már — kísérleti jelleggel — dolgozó új, korszerű, nagy cementgyárért. S ez csendült ki a taggyűlés hozzászólóinak szavaiból Is. Gy. Gy. Csatlakoztak a csepeli felhíváshoz Szokatlan mértékű százalékok A marxizmusról - népszerűén A vállalati stratégia A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz tagsága a közgyűlésen döntött úgy hogy csatlakoznak a csepeliekhez, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára indított munkaversenyhez. Korábban már tíz, most pedig három újabb brigád is küzd a szövetkezetben a szocialista címért. Az ő felajánlásaik alapján állt ösz- sze a gazdaság egészére vonatkozó vállalás, amely nagyon magas, figyelemre méltó százalékokat állapított meg. A kiindulási alap az 1975-ös termelési eredmény. Ezt vették összehasonlítási lehetőségnekA nagy egészen belül búzából 33, tavaszi árpából 15, kukoricából 22, nyári burgonyából 10. őszi burgonyából pedig 30 százalékkal növelik a termésátlagokat. Semmivel Sem „óvatosabbak” a szőlőnél sem. Elhatározták, hogy a tőkékről hektáronként jóval többet szednek le, mint két évvel ezelőtt. A növekedés aránya 60 százalék. Kiemelt gondot/fordítanak a zöldségtermesztésre, éppen az ismert okok miatt. Az idén száz hektáron termesztenek zö’dségfélét, méghozzá mennyiségben 10 százalékkal többet, mint 1975-ben. ★ Hétfőn a megyeszékhelyen, kedden Mezőtárkáivban, szerdán pedig Kétútközön részközgyűlésen csatlakoztak az Egri Ruhaipari Szövetkezet dolgozói a csepeliek jubileumi versenyfelhívásához. A felajánlások alapján a szövetkezet a tavalyi 67-teI szemben 95 millió forintos termelési programot teljesít maradéktalanul, két és félszeresére növeli exportját, csupa I. osztályú árut szállít külföldi megrendelőinek. Fejlesztik a bedolgozói rendszert. s a kiszélesített hálózattal olcsóbb termékek gyártásával is javítják a hazai lakosság ellátását. A szocialista vállalat legfontosabb célja: a társadalom igényeinek minél jobb kielégítése, a gazdálkodás tökéletesítése, a hatékonyság növelése. Ezek megvalósítása nem képzelhető el a vállalati tervezőmunka fejlesztése nélkül, s ezen belül nagyon fontos, hogy a vállalatok hosszabb távra is megfelelő terveket dolgozzanak ki. A vállalati közép- és hosz- szú távú tervezéssel szemben támasztott fontos igény, hogy a gazdálkodó egységek ne csak lebontsák a népgazdasági tervekből rájuk háruló feladatokat, hanem a vállalati tervkészítők is alkotó módon elemezzék a társadalom elvárásait, s ebből, valamint a változó közgazdasági környezetből kiindulva önállóan is határozzanak meg feladatokat a vállalatok számára, így járulva hozzá a népgazdasági terv megalapozottságához. A vállalati terveknek tartalmazniuk kell a vállalat tevékenységének céljait, a megoldandó feladatokat, valamint a célok elérése érdekében alkalmazandó eszközöket, akcióprogramokat. A vállalati stratégiát tehát a társadalmi célokból levezetett hosszú távú vállalati célok meghatározása, a szükséges erőforrások és eszközök számbavétele előteremtése és a megvalósítás módjának kijelölése alkotja. Ugyanazon célok elérésére a vállalatoknak célszerű úgynevezett alternativ stratégiákat kidolgozni. Ebben az ösz- szefüggésben beszélhetünk stratégia-típusokról, amelyek elsősorban a kockázatvállalás mértékében különböznek egymástól. Progresszív ágazatok A műszaki technikai haladás széles medrű folyamában időről időre fe.lismerhetők azok az áramlatok, amelyek döntő hatással vannak a fejlődésre. Ennek megfelelően minden korszaknak vannak olyan iparágai, amelyek a többiekhez, képest erőteljesebben segítik elő a műszaki haladást. Ezek az úgynevezett progresszív iparágak. A gépesítés időszakában a gépgyártás töltötte be ezt a szerepet, napjainkban — az automatizálás, a kemizálás, az atomenergia békés célú fel- használása, a számítógépesítés jelentik a műszaki—technikai haladás fő irányait. A progresszív ágazatok gyors fejlesztése feltétele a gazdaság korszerűsítésének. A progresszív ágazatok ugyanis a népgazdaság egészének technikai színvonalára hatnak. Egyfelől a progresszív ágak termékeinek növekvő felhasználása elősegíti a többi ágazat fejlődésének gyorsítását, a termelés gazdaságosságának fokozását; másfelől a nem progresz- szív ágak mintegy piacul szolgálnak, igénylik a progresszív ágak mind gyorsabb ütemű fejlesztését. Például a gépipar és a vegyipar termékeivel hozzájárul a mezőgazdasági termelés növeléséhez. A mezőgazdasági üzemek növekvő jövedelme viszont lehetővé teszi, hogy mind többet fordítsanak gépesítésre, műtrágya és növényvédő szer vusarlasara. Az is nyilvánvaló, hogy hosszú távon a legstabilabb nemzetközi kereslet a műszaki fejlődést leginkább reprezentáló termékek — vagyis a progresz- szív ágazatok termékei iránt vap. 1 Iliért csatlakoztak? r Az utóbbi hetekben szinte nap mint nap beszámoltunk arról, hogy ipari .üzemek. vállalatok, áfész-ek, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok csatlakoztak a csepeli felhíváshoz. A felajánlásokban a tervek túlteljesítése, fokozott anyagtakarékosság, fegyelem a munkahelyen, társadalmi munkaórák százai, ezrei szerepeltek. A vállalások dicsé" retesek. s hogy teljesülnek, abban senki sem kételkedik. Minket ezúttal az a kérdés izgatott, hogy mindezt miért vállalják a dolgozók, hiszen a fizelésük ezzel nem lesz több, különösebb elismerés, prémium, vagy egyéb juttatás sem jár érte. Milyen belső indítékok bírják mégis többlet- munka végzésére őket? Vagy talán „föntről”, a vezetőség halk utasítására tették volna? Az. hogy mezőgazdaságban dolgozóknak tettük fel ezeket a kérdéseket, bonyolítja a helyzetet, ugyanis a terméseredményeket megszabja az időjárás, egy járvány, vagy egy gyengébb állatállomány. A föídneK nem lehet azt mondám, hogy teremj többet, a tehénnek. hogy adj több tejet, a tyúknak sem, hogy to non gyakrabban. Tehat egv újabb kérdés: megalapozot- tak'e a vállalások épp a lenti okok miatt? „Miénk a tsz...” Csordás Istvánná, a káli Károlyi Mihály Termelőszövetkezet zöldségesbrigádjából: — Az idén 12 százalékkal kell a szövetkezetben emelni a termelési értéket, ami azt jelenti, hogy két év növekedését kell hozni 77- _ ben. Ez önmagában is elég lenne. Hogy mégis mért született egy egész sor vállalás? Hát azzal is nekünk lesz jobb. Nem? Miénk a tsz. mi dolgozunk benne és ha jó évet zárunk, többet is kapunk. Nemcsak én vagy ő, hanem minden tag Családos, gyermekes asszonyok vannak a brigádban, mégis kimegyünk majd két-harom szabad szombaton is do- hánypaléntát ültetni. Diny- nyét csakúgy, mint tavaly, most csomagolunk majd exportra. Sokszor kell ilyenkor túlórázni, néha még társadalmi munkában is Lehet, hogy senki sem dicsér majd meg bennünket, de akkor is tudjuk, hogy ez a haszon mindannyiunk haszna. De így van ez mással is. A ládák, amibe a zöldséget rakjuk, nem filléres értékek. Hát muszáj azt dobálni, tömi? Látszólag nem számít ez egy akkora gazdaságban. De, aki már kettőt tönkretett, az többet is fog. s ez már forintban sem kevés. Azt hiszem, ezt nevezik anyag takarékosságnak. Nem kellett ezt, nettünk fentrő; mondani, hogy vállal iuk. Ha értelmes dolgokról van szó, megtesz- szűk azt magunktól is Mert v szövetkezetnek is, nekünk is érdekünk. „Tudjuk mire vagyunk képesek” — Azt hiszem, csak a kérdés bonyolult, a válasz sokkal egyszerűbb — mondja Bárdos Dénes, a Szilvásén radi Állami Gazdaság baromfitelepének bágádveze-. tője. — Mik az indítékok? Az itt dolgozók gyerekkoruktól fogva állatokkal foglalkoznak, szeretik is őket, nem esik hát nehezükre a fokozott gondoskodás. Másrészt mindenki szívesen büszke a saját munkájára. No, meg anyagilag is megéri, ha jól végezzük a dolgunkat. A vállalásainkat a korábbi évek tapasztalatai határozták meg. Itt dolgozunk évek óta, tudjuk, mire vagyunk képesek, s mire nem. Vállaltuk például, hogy az idén hatvanezerrel több tojást termel a telep. A tyúkot tényleg hiába biztatnánk. Viszont ha az átrakásnál kevesebb tojás törik össze, vagy az etetést, itatást pontosabban végezzük, nem zavarjuk az állatokat, akkor a tojástermelés is javul. De nézzünk más példát is. Felajánlottuk, hogy a költségmegtakarítás meghaladja az idén a hatvanezer forintot. Bevallom, mi ennek a legegyszerűbb, de talán leghasznosabb formáját választottuk, többek között az újítást. De a többi vállalás is hasonló. Csak olyanra vállalkoztunk, amit végre is hajtunk majd. Az, hogy Csepelen elhangzott a felhívás, jó alkalom a versengésre személyek, brigádok, vállalatok között. A munkaverseny gazdasági hasznát pedig aligha kell részletezni. „Talán becsületbeli dolog” Soltész Béla, ugyancsak Szilvásváradról. A gazdaság gépműhelyében dolgozik. • — Miért vállaltuk? Nem könnyű megfogalmazni. Évek óta rengeteget foglalkoznak mindenütt a munkafegyelemmel, a hatékonysággal, a takarékossággal, a végzett munka minőségével. Ügy érzem, itt a vártnál jóval lassúbb a javulás. Ha csak számon kérik, hogy egy brigád, vagy egy üzem miért ad ki a kezéből rosz- szabb terméket, miért nem használják ki a gépeket, vagy miért lehet egy dolgozójuk munkaidőben részeg, akkor könnyű kifogásokat találni. Lehet hivatkozni gyenge alapanyagra, akadozó ellátásra, munkaerőhiányra. A munkaverseny az más. Ilyenkor senki sem kíváncsi a kifogásokra, csak azt kérdezik, hogy milyen eredményeket értetek el. Ahhoz pedig nem modernebb gépek, központi támogatás kell, hanem jobb munka, és ez már becsületbeli dolog. Ha megjavítok egy gépet, nem mindegy, hogy hetekig arat, vagy egy óra múlva visszafordul miattam. Ha visszahozzák, ég az ember képe, hogy csak eny- nyit ért a szakmájához, és inkább kárt okoz a gazdaságnak. mintsem hasznot. Vagy például.. Bármikor vállaljuk, hogy ha kell, átmegyünk más ágazathoz besegíteni. Felülünk a traktorra, kombájnra, az állattenyésztő-telepeken hordjuk a trágyát, vagy bármi mást. Pedig nekünk, szerelőknek ez nem munkaköri kötelességünk. De hát számít az ilyenkor? Egyszóval, a nr brigádunknak— és nem vagyunk kivételek —* nem Soltész Béla tíz éve javítja a gazdaság gépeit (Fotó: Szántó György) mindegy, hogy miként gazdálkodik a gazdaságunk? Már csak azért sem, mert eredményeinek, s hibáinak mi is részesei vagyunk. Ügy érzem, ezért csatlakoztak legtöbben még akkor is, ha nem pont ezeket a szavakat mondták, vagy gondolták. Persze, nem a szép szavak a fontosak, hanem hogy ez a gazdaság, az ország általunk is egy kicsivel gazdagabb legyen... Cziráki Péter Naponta tizennégyezer tojást rak tálcára Fehér Béláné és Szarvas Istvánná a baromfitelepen.
