Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-24 / 70. szám
Szerda esti külpolitikai kommentárunk: r ígéret szép szó... BRÜSSZELBEN, ez közismert, egymást érik az értekezletek. Csütörtökön azonban olyan ügyben ül össze négy atlanti ország hadügyminisztere, ami még a nem éppen problémamentes NATO-porondon is rendhagyónak számít. Hollandia, Belgium, Dánia és Norvégia illetékes képviselői ugyanis azért tartják konferenciájukat, hogy felfrissítsék óceánon túli partnerük minden jel szerint erősen megromlott memóriáját. Az ügy háttere a híres „évszázad üzlete”, amelyet immár két tesztendeje, 1975-ben kötöttek. A tét rekordösszeg volt, mintegy hatmilliárd dollár. Ennyibe, vagy nagyjából ennyibe került akkor összesen háromszázötven darab ultramodern harci repülőgép, amelyet az elavult Starfighterek pótlására vásárolt a négy ország hadügyminisztériuma. A KÉRDÉS AKKOR AZ VOLT, kitől vásárolják meg a gépeket? Három jelentkező volt, a francia Dassault, a svéd Saab, és az amerikai General Dynamics. Mint várható volt, az erősebb győzött, az amerikai mammutmonopólium kapta meg a rendelést. De miért? Jobb minőséget szavatolt, mint a Mirage-okat előállító Dassault, vagy a minőségi munkájáról ismert svéd nagyüzem? A válasz a kérdésre: nem. A rendelést azért kapta a General Dynamics, mert megígérte a négy vásárló államnak, hogy a költségek egy részét „visszatéríti” — méghozzá úgy, hogy a gép — az F—16 — alkatrészei közül jó néhányat a belga, holland, dán és norvég cégek gyárthatnak, ráadásul amerikai exportra is. A munkanélküliséggel küzdő Nyugat-Európában ez bizonyult a döntő szempontnak. CSAKHOGY AMERIKAI RÉSZRŐL egyszerűen nem teljesítették ezt az alapfeltételt, sőt, korábbi rendeléseket is visszavontak. Ezért ülnek össze a hadügyminiszterek csütörtökön: megvitatni azt a kényes témát, vajon — a hirhedt amerikai hadiipari komplexum „jóvoltából” — miért mondott csütörtököt egy megkötött, nem is akármilyen nagyságrendű megállapodás... H. E. ¥MU^AAAAAA^AAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAArvAAAAAAAAAAAAAAA/VS^WWA/ Giscard stratégiája A kormánypártoknak „mától fogva” fel kell számol- niok ellentéteiket — jelentette ki szerdán a francia kormány miniszterei és államtitkárai előtt Giscard d’Estaing köztársasági elnök. A kormánytöbbségnek „meg őrizve pluralizmusát” össze' hangolásra van szüksége, hogy közös megegyezéssel akcióprogramot dolgozzon ki a parlament következő ülésszakára, továbbá olyan ösz- szetartó szervezetre, amely „őszinte és lojális többségi paktumot” fejez ki. A megalakulása óta ilyen plenáris ülést először tartó kormány előtt Giscard d’Estaing tehát a „többségi paktum” létrehozását jelölte meg a községtanácsi választásokon elszenvedett kormánypárti vereségből adódó fő tennivalónak. Ugyanakkor az államfő magának tartotta fenn a „stratégiának” azaz a francia politika általános irányának meghatározását”. Döntéseit jelentette ki a minisztertanács ülésén, a miniszterelnökkel fogja közölni és nyilvánosan is ki fogja fejteni az ország lakosságának. Személycsere az indiai vezetésben A négy csoportosulásból álló Dzsanata Párt vezetője, Moradzsi Desszai, aki az indiai sajtó szerint a legesélyesebb, hogy Indira Gandhi örökébe lépjen a szövetségi köztársaság kormányának élén (a bal oldali képen). Indira Gandhi, a leköszönő miniszterelnök az országos választásokon súlyos vereséget szenvedett Indiai Nemzeti Kongresszusi Párt tanácskozására indul (a jobb oldali képen), miután benyújtotta maga és kormánya lemondását B. D. Dzsattí köztársasági elnöknek. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) NAIO-propagandakampány Brüsszelben hivatalosan bejelentették, hogy az atlanti szerződés katonai együttműködésében részt vevő országok hadügyminiszterei pénteken egynapos rendkívüli értekezletet tartanak a NATO központjában. A tanácskozás egyetlen napirendi pontja, hogy döntsenek a NATO repülőgépekre szerelt radarfel derítő-rendszerének beszerzéséről. Koszigin felavatta Finnország első atomerőművét A terv szerint a NATO- tagállamok 27 különlegesen felszerelt repülőgépet rendelnének. A gépek az amerikai Boeing gyár 707-es típusú gépének katonai változatai, amelyeket az ugyancsak amerikai Westinghouse vállalat által kifejlesztett nagy teljesítményű radarberendezésekkel szerelnek fel. Ez a radar alkalmas alacsonyan szálló repülőgépek felderíté sére is. A gépek állandó őrszolgálatot teljesítenének a szocialista országok határai közelében, illetve a nyílt tengereken. A hatalmas összegű katonai kiadást a NATO katonai szervei azzal indokolják, hogy a radarfigyelés kiterjesztése „csökkenti a rajtaütésszerű támadások veszélyét”. Az atlanti szövetség képviselői, mint ismeretes, az utóbbi időben nagyszabású propagandakampányt indítottak a „rajtaütésszerű támadás” lehetőségéről, hogy megfelelő légkört alakítsanak ki nagy fegyverkezési kiadások elfogadtatására. Podgornij Tanzániában Nyikoláj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke négynapos hivatalos látogatásra Tanzániába érkezett. A képen: a szovjet államfőt Julius Nyerere elnök üdvözli Dar es Szalaam repülőterén. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Libanoni tűzharc A baráti látogatáson Finn- ir országban tartózkodó Alek- szej Koszigin szovjet miniszterelnök szerdán meglátogatta a loviisai atomerőművet. A szovjet kormányfő jelenlétében ünnepélyes külsőségek között bekapcsolták a szovjet—finn kooperációban épülő erőmű első blokkját az állami energiahálózatba. A „Loviisa—1” atomerőmű üzembe helyezése alkalmából rendezett nagygyűlésen Miettunen finn és Koszigin szovjet miniszterelnök mondott beszédet. Finnország első atomerőműve a szovjet—finn együttműködés eredménye —, jelentette ki Alekszej Koszigin a loviisai erőmű első blokkjának felavatása alkalmából rendezett nagygyűlésen. A szovjet kormányfő hangsúlyozta, hogy az üyen nagyszabású vállalkozás feltételezi az országok közötti együttműködést, de csak akkor valósulhat meg, ha a felek hatékony, valóban baráti együttműködésre törekednek, amint ez Finnország és a Szovjetunió esetében történt. Dél'Iábanonból érkezett jelentések szerint kedden éjjel és szerdán reggel az izraeli határ közelében heves tűzharc folyt jobboldali libanoni milicisták és Palesztinái fegyveresek között. Az összecsapásokban legkeve* sebb hat személy életét vesztette, 14 pedig megsebesült. Hosszú évekig nálunk csak külpolitikai fogalom volt a legtöbb ember számára ama intézmény, amely 1957. március 25-én, az úgynevezett Római Szerződés aláírásával jött létre, s melynek hivatalos neve eleinte Európai Gazdasági Közösség volt, manapság pedig inkább Európai Közösségnek nevezi magát. A Közös Piac tagországaiban (eredetileg az NSZK-ban, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában és Luxemburgban, 1973. január elseje óta Angliában, Írországban és Dániában is) viszont a kisember kezdettől érzi, mindennapi életében tapasztalja, hogy Nyugat-Európa — a Közös Piac működése nyomán — gazdaságilag sok vonatkozásban messzire jutott a termelés és az értékesítés nemzetközi esítésében. Néhány esztendő óta — kiváltképp a mezőgazdasággal közvetlen, vagy közvetve kapcsolatban álló — magyar állampolgárok is kénytelenek alaposabban odafigyelni, ha azt olvassák, vagy hallják, hogy a Közös Piac agrár- rendtartása következtében mezőgazdasági exportunk lehetőségei így vagy úgy alakulnak Nyugat-Európában. Mert sok termelő emlékezetében maradtak meg azok a nem kellemes idők, amikor átadásra kész szarvasmarhákat egyszer csak tovább kelHúszéves a nyugat-európai integráció A Közös Piac a világpolitikában lett etetniük, mert az állami külkereskedelem — közös piaci importkorlátozások miatt — nem tudott szállítani, tehát árut átvenni sem. E konkrét példát azért említjük, mert ez teszi talán leginkább közérthetővé, hogy a szóban forgó tőkés nemzetközi integrációs szervezet olyan gazdasági és politikai realitás, melynek létét tudomásul kell vennie mindenkinek, aki nemzetközi gazdaságpolitikát akar csinálni. A Közös Piacot Nyugat- Európa burzsoá politikusai az ötvenes évek végén azért hozták létre (mellesleg az Egyesült Államok teljes egyetértésével, sőt ösztönzésével), hogy a második világháború után végrehajtott tőkés gazdasági helyreállítást nemzetközi méretekben biztosítsák. A maguk módján le akarták vonni a tanulságot a két világháború között bekövetkezett gazdasági és politikai válságból, s ezért azt mondták, hogy a közös társadalmi rendet — azaz. a kapitalizmust — közösen kell védeni. A nemzeti alapon folytatandó konkurrencia- harcnak a veszélyei túl nagynak tűntek —, például az NSZK és Franciaország között — semhogy érdemes lett volna még egyszer kockáztatni. A hat alapító tag egy évtized alatt eljutott odáig, hogy ipari termékeik vonatkozásában megszüntették egymás között a vámhatárokat, átválthatóvá tették nemzeti valutáikat. Előbbre jutottak a közös mezőgazdasági politika kialakításában is, noha ez mindmáig a legkeményebb dió, mert egymástól nagyon eltérő szerkezeti arányok közepette nem könnyű egységes agrárpolitikát folytatni. A három újonnan csatlakozónak 1973. óta nem csekély áldozatokat kell hozni azért, hogy hozzáigazodjék a „hatok” már kialakult normáihoz. De a tőkés termelés érdekei megelőzik a fogyasztók jogos igényeit, ezért marad Anglia — minden tiltakozás ellenére — közös piaci tag. A világkereskedelemnek a Közös Piac igen nagy részét — 40 százalékát — bonyolítja le vámhatárain beiül, illetve harmadik országokkal. E világkereskedelmi szerep miatt gyakorol a közösség oly nagy vonzerőt olyan dél-európai tőkésállamok uralkodó köreire, mint Portugália, Spanyolország és Görögország, melyek teljes jogú tagságra törekszenek. Emiatt igyekezett különleges szerződéseket kötni sok fejlődő ország is az EGK-val. A kilenceknek egyébként kinyilvánított céljuk az is, hogy a Közös Piac gazdasági közösségből egy napon politikai közösség is legyen. Ez utóbbi törekvésekre a hetvenes évek derekán jelentkezett általános tőkés gazdasági válság csapást mért. Kiderült ugyanis, hogy a Közös Piac jól működik konjunktúra idején, de válságjelenségek kivédésére a szervezet nem készült fel. Az egyes tagállamok nemzeti politikai eszközökhöz nyúltak, ami viszont — törvényszerűen — gyengítette az integrációs vonásokat. A tőkés pénzügyi válság ugyancsak olyan tényező, ami a Közös Piac egységének erősödése ellen hat. A nyugat-európai munkás- mozgalom legjelentősebb erői ma abból indulnak ki, hogy a Közös Piac — mindent mérlegelve — kiállta az idők próbáját és fennmarad. A reális cél tehát nem az integráció szétverése, hanem a monopoltőke befolyásának megtörése, a közös munkásérdekek védelme és előtérbe helyezése. Ä KGST-ben tömörült szocialista országok — az összeurópai biztonság és együttműködés gondolatától vezérelve — szerződéses kapcsolatrendezést ajánlanak a Közös Piacnak. Az Egri Cipőipari Szövetkezet felvesz villanyszerelő szakmunkást. Jelentkezés: . Eger, Dobó tér 6. sz. AZ EGRI CSILLAGOK Mg. TSZ megvételre 2 db zúzóbogyózőt, 2 db horizontálprést, 2 db serleges felhordót, 1 db DT 75-t alkatrészeivel. Jelentkezni: Eger, Münnich Ferenc u. 8/A. AFIT XVI. Autójavító Vállalat 4. sz. üzemegysége, Eger pályázatot hirdet: — terme!ésvezető munkakör betöltésére. FELTÉTELEK: Autóközlekedési egyetem, vagy főiskolai végzettség, 0—5 éves gyakorlat, vagy 10 év feletti szakmai gyakorlat+autóközlekedési technikusi végzettség. FELVESZ TOVÁBBÁ: — adminisztrátorokat. FELTÉTEL: közgazdasági technikum, vagy 5 év feletti szakmai Jelentkezés: Eger, Lenin út 129—131. Üzemvezetőnél. gyakorlat. portásokat, szervizmunkást.-jO\. H. J.
