Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-23 / 69. szám
Sparherd helyett petúniát Falugyűlés: így mondják. De nem arról van szó, hogy a főtéren ezrek jönnek ösz- sze, mert hallani akarják a szónokot, aki szépen elmagyarázza nekik, hogy miért kell jól érezniük magukat, miért kell elégedettnek lenniük, sőt boldognak. Ha valaha volt fosztóka, meg fonó, akkor ezeknek a helyét vette át a falugyűlés manapság. Olyan családias összejövetel ez, ahol mindenki elmondhatja mindazt, ami őt érdekli, őt foglalkoztatja, amire kíváncsi. OOOOO Gyöngyöshalászon egy év alatt száznegyvennel nőtt a lakosság száma. Néhány évvel ezelőtt még attól tartottak, hogy a község lassan elsorvad. Egyre fogyott a lé- lekszám, egyre többen mentek el „szerencsét próbálni” — főként fiatalabbja. Minden egyéb ennek a demográfiai növekedésnek a következménye: a boltokban elköltött több forint, az óvoda bővítésének az igénye, a betétállomány növekedése, az új, emeletes házak számának gyarapodása, a fürdőszoba elterjedése és mindenfajta igény dinamikus növekedése. Gyöngyöshalász tehát növekszik, bővül, izmosodik, felsorakozik a többiek mellé, egyre közelebb jut térben is, életmódban is, az alig kő- hajításnyira levő városhoz, Gyöngyöshöz. Ez is magyarázza, miért vett részt a falugyűlés munkájában a gyöngyösi városi tanács elnöke, a város országgyűlési képviselője és a községből választott, megyei tanácstag. Ez a tény is magyarázza, miért kapott erőteljes hangsúlyt a napirendi anyagban a közművelődés sokfelé ágazó, bonyolult kérdéscsoportja. Többek között: az általános iskolások továbbtanulása, de az a körülmény is, hogy a község felnőtt lakosságának tekintélyes hányada nem rendelkezik általános iskolai végbizonyítvánnyal. Ügy szokták mondani: szembenéztek a tényekkel a gyöngyöshalásziak. Nem akartak semmit elhallgatni, de megszépíteni sem, ugyanakkor az eredmények is megfelelő helyet kaptak a községi tanács elnökének beszámolójában. Húszán mondták el észrevételeiket. Lévai László, a községi tanács elnöke, alig győzte jegyezni a véleményeket. Bár olyan nehéz dolga mégsem volt. A legtöbben az utak állapotát tették szóvá. Nem is út, bokáig érő sár az, amiben kínozniuk kell magukat, mert a már kész járdát sem kímélik a tsz traktorai, sem az ÉMÁSZ járművei. Hogyan lehetne rendet teremteni útügyben Gyöngyöshalászon? — kérdezték többen is. Ha nincs pénz az útépítésre, akkor sehogy gondolhatnánk. A gyűlésen azonban más hangok hallatszottak. Például: a lakók nem várnak arra a bizonyos sült galambra. Mindenki kész az utcája ráeső szakaszáért társadalmi munkát vállalni. Még úgy is segítenének, hogy anyagilag is hozzájárulnak a költségekhez, esetleg. De elhangzott olyan javaslat is, hogy a tsz járműveinek útirányát is szabja meg a tanács. Ne járják össze a község útjait, ahogy éppen kedvük tartja. Ami kárt pedig tettek az utakban, még az ÉMÁSZ is — aminek hálózatfejlesztő munkájáért többen mondtak elismerő szavakat —■, hozzák rendbe azt. A tanácsnak erre a „szigorra” lehetősége van, éppen a község lakóinak érdekében. Ettől fontosabb dolgokat is rendezni lehetett, gondoljunk csak arra, hogy a 3-as útról is „kitiltották” a traktorokat. A gazdaságok a saját területükből jelöljenek ki utat a gépeik számára. OOOOO > Nem valami szép látvány az út szélére kihajított, használt tűzhelyek, sparherdek, sora. Egyre több a gáztűzhely a lakásokban, egyre kevesebb helyen tüzelnek a régi „masinákban”, a kiszolgált alkalmatosságot pedig néhány portával arrébb leteszik az árokba. Nagy óvatosan, nehogy bárki észrevegye. f Mennyivel szebb lenne a látvány, ha a községben az utak mentén nem elhasznált edények díszlenének, hanem petúniák, virágok? Ennek megvalósításához sem a megyétől, sem máshonnan nem kellene pénzt kérni vagy várni. Automata marógépek Esztergomból A Szerszámgépipari Művek Esztergomi Gyárában sorozatban készülnek a CU—9 típusú, lyukszalagvezérlésű, harminc munkafázis elvégzésére alkalmas megmunkáló automaták. A nagy pontosságú és igen termelékeny gépek iránt határainkon túl is nagy az érdeklődés. Az export további növelése érdekében szükségessé vált a gyár bővítése, új termelőegységek átépítése. A nemrég kezdődött beruházás eredményeképpen a tervidőszak végére már évi nyolcvan CU—9 es megmunkáló központ készülhet majd Esztergomban. (MTI fotó — Jászai Csaba) Amikor Berényi József, a városi tanács elnöke felhív' ta a figyelmet a község szépítésére, parkosítására, a házak előtti területek virágok' kai történő díszítésére, arra is utalt, hogy a hulladék nem máshonnan került Gyöngyöshalász útjaira. Na< gyón rövid idő alatt meg lehet változtatni a község külső képét már azzal is, ha mindenki a „saját háza előtt söpör”, tesz rendet. A „felszántott” utcák önmagukban is fegyelmezetlenséget keltenek. Régi megállapítás, hogy a környezet az ember magatartását is befolyásolja. Ha tehát rendbe szedik Gyöngyöshalászon a közterületeket, tulajdonképpen ezzel az emberek gondolkodásmódját, viselkedését is jó irányba befolyásolják. OOOOO Gyöngyöshalász tulajdonképpen átmeneti állapotban van ma még. A tegnapi mezőgazdasági jellegű település még nem talált magára, még a nagyüzemi hatás nem él mindenütt egyforma erővel. Az emberek tudatában sem, a közösség összetartó és irányító hatásában sem. A technikai eszközök rohamosan hódítanak meg minden lehetőséget a községben, a családok életformájában és szerkezetében is, de a technika ma még nemcsak eszköz, hanem „módi” is. A jólét egyik fokmérője. Ahhoz azonban már eléggé kifejti a hatását a megváltozott életforma eszköztára, hogy az emberekben bizonyos türelmetlenséget, nyugtalanságot keltsen, igényeket támasszon. Előbb másokkal, később, egyre inkább a közeli napokban: önmagukkal szemben is. Ezt a társadalmi mozgást, átformálódást jelezte a falugyűlés is. G. Molnár Ferenc Képtárépítő egyesület Szombathelyen Egyedülálló Vas megyei kezdeményezés Már 1750 egyéni, 64 üzemi kollektíva, csaknem 200 szocialista brigád és 50 vállalat, intézmény, termelőszövetkezet tagja van a Szombathelyi Képtárépítő Egyesületnek. A közös cél az, hogy méltó otthont teremtsenek Derkovits Gyula és Dési Huber István életművének, a két világháború közötti szocialista művész- csoport örökségének és napjaink haladó művészeti alkotásainak. Szinte az egész megye megmozdult a nemes ügy érdekében. A Szombat- helyi Szimfonikus Zenekar két koncertet adott a képtár javára. Az iskolák zömében baráti körök alakultak: ezékben a közönséget nevelik, készítik fel a képtár művészeti hatásának befogadására. Az ország más tájain is visszhangra talált a Vas megyei kezdeményezés. 80 művész egy-egy alkotásával járul hozzá a képtárteremtéshez. Több neves előadóművész tett felajánlást. A szombat- helyi születésű Keres Emil például három előadást tart Vas megyében a képtár javára. A képtárépítő egyesület csütörtökön délután Szombathelyen, a művelődési és sporthózban tartja első közgyűlését, ahol az intéző bizottság beszámol az egyesület alakulása óta végzett munkáról és ismerteti az idei feladatokat. A szocialista képzőművészet új szombathelyi otthona egyébként előreláthatólag 1981-re épül fel a város híressége, az Isis-szentély mellett. A közgyűlés előtt egy órával leplezik le a város csaknem 17 ezer lakosú új Der- kovits-lakótelepén Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész Derkovits-szob- rát. A marxizmusról — népszerűén Kemizálás A kemizálás vegyi termékek alkalmazását, felhasználását jelenti a termelésben s ma már a fogyasztásban is. A vegyi termékek széles körű alkalmazása társadalmi-népgazdasági méretekben növeli a munka termelékenységét, tehát jelentős mennyiségű munka megtakarítását teszi lehetővé. (Pl. gyomirtó vegyszerezés.) A kemizálás fokának fő mutatója a vegyi anyagok felhasználásának aránya. Ez mérhető az egyes ágazatokban — ipar, mezőgazdaság, építőipar — és népgazdasági vetületben. ban a magyar gazdaság kemizáltsága közepes fokú s a vegyipart továbbra is erőteljesen kell fejlesztenünk. Segítik a zöldségprogramot Nagygombosi változás Hét elején kedvező hírekkel fogadtak bennünket a hatvani határban, Nagygom- boson. A gödöllői agráregyetem gazdasága összességében csaknem 24 millió forint nyereséggel zárta az elmúlt évet, s ebből egymilliónyi részesedés a gombosi kerület 330 dolgozójának a markát ütötte. Ahogyan Száraz József igazgatótól megtudtuk, a hatvaniak sokban hozzájárultak a jó eredményhez. A kerület 1500 hektárnyi őszi búzája például 48 mázsás átlaggal fizetett. Ugyancsak dicsekvésre méltó, hogy az előző hét időjárását kihasználva, szombat estig elvetették a korai fajta zöldborsót, s földbe került 100 hektárnyi a vetőmagborsóból is! A szakemberek azért örülnek, mert ily módon május végén remélhető a termés betakarítása, valamint széthúzható az idényjellegű munka. Nem lesz csúcsidő, túlterhelései, szállítási zavarokkal. Hagyományos módon Az idei esztendő új feladat elé is állítja a 4000 hektáros nagygombosi kerületet. Bővül zöldségfeladatuk. Az 500 hektárnyi borsó mellett, 30 hektáron paradicsomot termesztenek. S a földterület évente növekszik, hogy a tervidőszak végén 120 hektárra emelkedjék. Ez már komoly tétel, különösen, ha számításba vesszük, hogy a paradicsomot öntözhető területen, a Zagyva mentén honosítják meg, elhárítva a zöldségkultúra legnagyobb veszélyét, a szárazságot. Mivel eléggé későn érkezett feladatként fognak a paradicsomprogram megvalósításához Nagygomboson, az idei évben szinte minden munkát hagyományos módszerrel kell elvégezni. Palán- táznak, magról helyre vetnek. Segítségükre sietett azonban az ecséd—rózsaszentmártoni Egyetértés Termelőszövetkezet, amely nemcsak egymillió előnevelt palántát szállít a hatvani határba, hanem Horváth Gyula ágazatvezető személyében szaktanácsadót is küld. Kombájn és léállomás Természetesen hosszabb távon elképzelhetetlen a hagyományos módszerek alkalmazása, még ha a mátra- szőllősi asszonyok kitartanának is a Nagygomboson vállalt munka mellett. Legfontosabb ilyen szempontból a betakarítás gépesítése! Éppen ezért, a gazdaság megrendelt félmillió forintért egy paradicsomkombájnt, amit jövőre szállít le a Tomato- kop társulás. Azt követő esztendőben pedig a második ilyen masinát várják munkájukhoz. A gépesítéssel párhuzamosan, kedvező tárgyalásokat folytattak a Hatvani Konzervgyárral is, egy léállomás ügyében. Építése kétmillió forintba kerül, s ezt megosztva teremtik elő. Az állomásnak augusztusra készen kell lenni«. Általa elérhető, hogy a gombosi paradicsomtermés — igazodva a gyárban kialakított feldolgozási rendhez — léállapotban, tartálykocsikban utazzék az üzembe, ahol sűrítik, alapanyagként használják többféle hazai és exportcikkhez. Nem kell félni Egy új zöldség meghonosítása valamely gazdaságban mindig fölveti a kérdést: megéri-e? Vagy pedig ráfizetés lesz a nóta vége? Foglalkoztatta ez a gondolat Nagy gomboson Molnár István vezetőhelyettest és Hényel Ferenc kertészmérnököt is, aki a paradicsomprogram megvalósításának kijelölt felelőse, s negyven asszonnyal, leánnyal lát munkához. De, ahogy hallani: nem félnek tőle. Az a véleményük, ami Száraz Józsefé. Pontos, gondos előkészítéssel, időben végzett növényápolással, jól szervezett öntözéssel és betakarítással már az első évben elérhető hektáranként 300 mázsás átlagtermés. Ha meg segít az idő, később pedig „szolgálatba lépnek” a szovjet kombájnok, elképzelhető pár éven belül olyan terméshozam, amely vetekszik a hagyományosan jó paradicsomtermesztő gazdaságként elkönyvelt horti termelőszövetkezetével. Ez annyit jelent, hogy hektáranként meglesz a 25—30 ezer forint nyereség. Nem beszélve arról, mit jelent 700 vagon, közelről nyert paradicsom a hatvani feldolgozó- iparnak. ..! (moldvay) A kemizálás különösen a mezőgazdaságban (műtrágyák, növényvédő szerek) nagy jelentőségű. A terméshozamok növelésével és a különféle műanyagok termelésével. térhódításával szá" mottevően függetleníteni lehet a társadalmat a földrajzi és a nyersanyagadottságoktól. A kemizálás folyamata tulajdonképpen még a múlt század végén — a vegyipar létrejöttével — megkezdődött, de csak az utóbbi évtizedekben vált világméretűvé s lett a műszaki-technikai haladás egyik jellemzője. A kemizálás műszaki-gazdasági szerepe minden országot a vegyipar gyors ütemű fejlesztésére késztet. A világ ipari termelésének ma már több mint egytizedét — a fejlett tőkés országokban kb. egyhatodát — vegyipari termékek alkotják. Az utóbbi egy-másfél évtizedben a magyar gazdaságban is gyorsan haladt a kemizálás folyamata, amit egyrészt a vegyipar növekvő termelési aránya — ez jelenleg kb. 12 százalék — és az évről évre emelkedő vegyi- termékimport is bizonyít. Nemzetközi összehasonlításAgglomeráció Olyan települések láncolata, vagy gyűrűje, amelyek egymással gazdaságilag szervesen, szorosan összefonódnak. ' Például egy-egy nagyváros körül képződő agglomeráció többféle módon is szerves egységet alkot a nagyvárossal: az ingázó munkások fedezik a városi ipar munkaerő-szükségletét; vagy például a háztáji gazdaságok, ház körüli kiskertek kifejezetten a nagyváros ellátására rendezkednek be, stb. A nagyvárosok agglomerációjához tartoznak az elővárosok és a peremvárosok, környező települések, amelyeket nem mindig egyesítenek közigazgatásilag is a központot alkotó várossal. Az agglomeráció azonban nem jelent feltétlenül egyetlen központ körül való településkoncentrálódást. Az NSZK- beli Ruhr-vidék például a Rajna mentén elhelyezkedő városok, települések egész sorából tevődik össze, több városi központtal. Az iparilag fejlett országokban számos ehhez hasonló, több központi agglomerációs alakulattal találkozunk. A budapesti agglomerációt a főváros és a körülötte gyűrű alakban elhelyezkedő 33 település alkotja. Ma már a legtöbb — fejlett iparral rendelkező — magyar nagyváros is magja egy-egy agglomerációnak. Infrastruktúra Azoknak a létesítményeknek, intézményeknek (úthálózat. kikötők, közművek, hírközlés, közoktatás) gazdasági feltételeknek stb. együttes megnevezése, amelyek nem vesznek közvetlenül részt a termelési folyamatban, de számottevően meghatározzák az adott országban a termelés fejlesztésének lehetőségeit. Az infrastruktúra fejlesztése általában költséges és viszonylag lassan megtérülő beruházásokat igényel. Az infrastruktúra megfelelő színvonala nélkül a legambiciózusabb gazdaságfejlesztési elképzelések is csődöt mondhatnak. Idevágó és szemléletes példa: 1973—74-ben az olajtermelő és exportáló közel- és középkeleti országok bevételei többszörösére emelkedett, a hatalmas összegű deviza- bevételek importkapacitásukat is ugrásszerűen megnövelte. Közlekedési infrastruktúrájukat azonban képtelenek voltak egyik évről a másikra bővíteni, kikötőik, közútjaik, raktáraik nem tudták folyamatosan fogadni a megrendelt árut. Egyes kikötőkben a hajóknak gyakran 90 napig várakozniuk kellett a kirakásra. Nemcsak a termelő szférához, a fogyasztáshoz is szükség van megfelelő fejlettségű infrastruktúrára. Ebbe a fogalomkörbe tartoznak a lakások, lakóházak, a kereskedelmi hálózat, a javító- és egyéb szolgáltatás, az oktatási. egészségügyi és szociális létesítmények hálózata. Ezek fejlesztése nélkül nem nőhet kellő ütemben a lakosság életszínvonala.
