Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-03 / 52. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk: A londoni csúcs előtt [ Az enyhülés kötelezettség!? SEMMI KÉTSÉG: törvénysértés történt. Dr. Kla­us Traube nyugatnémet atomtudós, az Interatom cég ügyvezető igazgatója ellen csupán halvány gyanú vetődött fel, hogy — úgymond — terroristákkal ba­rátkozik, s esetleg atomtitkokat juttathat a kezükre. Ennyi elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az NSZK alkotmányvédő hivatala, vagyis a politikai rendőrség emberei betörjenek a lakásába, lehallgatókészüléket helyezzenek el az otthonában, felbontsák a leveleit és lehallgassák telefonbeszélgetéseit. Nyilvánvaló, ha a gyanú bebizonyosodik, dr. Traubét letartóztatják. Ezzel szemben a tudós kedd délután sajtóértekezleten utasította vissza a vádakat, s válaszolt a hatóságok gyanúsítgatásaira. Wemer Maihofer szövetségi belügyminiszter és Richard Meier, a politikai rendőrség vezetője viszont meg­próbálta igazolni a törvénysértő eljárást, amelyet a Der Spiegel című hamburgi hetilap szellőztetett meg. Érthető, hogy a Traube-ügy fölkorbácsolta a nyugatnémet közvéleményt. Jellemző módon a bel­üg yminisztert csupán a szélsőjobboldali erők, minde- nekelőt a bajor CSU, Strauss pártja részesíti ünnep­lésben, s az FDP vezető politikusát még a koalíciós partner, az SPD is csak kényszerűen veszi védelmé­be. Ügy látszik, a jobboldalnak csakugyan érdekében állt a nyugatnémet Watergate-ügy, amely meglehetős zűrzavart okozott a koalíció soraiban. HOGY MENNYIRE TÖRVÉNYSÉRTŐ volt a po­litikai rendőrség eljárása, arra jellemző, hogy Schmidt kancellár maga is csak a Spiegel cikkéből értesült az ügyrőL Joggal kérdezi a Süddeutsche Zeitung: ha a belügyminiszter és a politikai rend­őrség vezetője „egyszeri és rendkívüli veszélyt” em­leget az érvelésében, akkor miért nem tájékoztatták a kancellárt, vagy a parlament illetékes bizottságát? Az sem hat meggyőzőbben, hogy ilyen ügy — mint ahogy a belügyminiszter mentegetőzött — legfeljebb öt-tíz évenként egyszer fordul elő. Szó ami szó, a törvénysértés nyilvánvaló: az atomtudóst nemcsak meghurcolták a nyilvánosság előtt, hanem állását is elvesztette. Történt mindez egy olyan államban, ahol a demokratikus szabadság- jogokat nagyra értékelik, ahol az állampolgári jogok iránt roppant érzékenyek. Különösen akkor, ha más országokról van szó. Pontosabban: ha például vala­mely szocialista országot vádolnak törvénysértő módszerekkel. Ilyenkor a politikai rendőrség illeték­telen beavatkozását, a lehallgatókészülékek elhelye­zését, a levelek felbontását vagy a telefonok lehall­gatását szemérmesen elhallgatják. MINT A TRAUBE-ÜGY BIZONYÍTJA, elsietett a vádaskodás. Lám, a szabadságjogok bonni értelme­zéséből is milyen kellemetlen eset adódhat: az alkot­mányvédőkről kiderül, hogy voltaképpen — alkot­mánysértők. Gy. D. A nemzetközi helyzetről és az olasz politikáról nyilat­kozott a Le Monde hasábjain Andreotti olasz miniszterel­nök. A lap a fejlett tőkés országok londoni csúcsérte­kezlete előtt sorra meginter­júvolja a találkozó résztve­vőit és az Andreotti-nyilat­kozattal nyitja a sort. Andreotti pozitív fejle­ményként említette, hogy „egy párbeszéd kezdete ala­kul ki a NATO és a varsói szerződés között, így például információcserére került sor a két tábor hadgyakorlatai­ról. Más téren természete­sen fűzte hozzá, a dolgok nehezebben mennek, de vé­gül is az enyhülés tény, és ennek megvannak a követ­kezményei katonai téren is. Elmúlt a hidegháború kor­szaka. .. túlságosan jól tud­juk, mi történne egy atom­háborúban ahhoz, hogy ne legyünk beoltva az erő al­kalmazásának minden kísér­tése ellen. Azt is mondhat­nám — jelentette ki az olasz kormányfő —, hogy az eny­hülés kötelezettség. Az olasz belpolitikai hely­zetről szólva Andreotti ki­jelentette, sem abban nem hisz, hogy erőpróbára kerül­ne sor a kommunisták és a kereszténydemokraták kö­zött, mert az nem használna senkinek, sem abban, hogy megvalósul a történelmi kompromisszum. Ugyanak­kor a jelenlegi helyzetről szólva az olasz miniszterel­nök, akinek kisebbségi kor­mánya nem maradhatna fenn, ha a kommunisták most ellene szavaznának, azt hangsúlyozta, hogy a kom­munisták bebizonyították, tu­datában vannak felelőssé­güknek. Űjabb jelentések San Salvadorból Hírügynökségek szemta­núkra hivatkozva újabb részleteket közölnek a Salva­dort eseményekről. Menekül­tek elmondták, hogy kedden San Salvadorban, a főváros­ban borzalmas jelenetek ját­szódtak le. A rendőrség és a katonaság tüzet nyitott a tüntető tömegre, s válogatás •• Ülést tart a jugoszláv parlament A belgrádi szövetségi gyűlés Milos Minie külügyminiszter előterjesztésére ratifikálta az Olaszországgal a trieszti öve­zetről kötött szerződést. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) SZEMRE IS TERJEDED* l MES olvasmány, mintegy száz oldalt tesz ki a híres Zöld Könyv, az európai biz­tonsági és együttműködési konferencia Helsinkiben el­fogadott záróokmánya. Nem volt könnyű a fogalmazás, hiszen a záróokmányba csak- „ is olyan megállapítások ke- " rülhettek, amelyekkel min- | den résztvevő egyetértett, I vagy legalábbis nem emelt | ellenük kifogást. Súlya van annak, ami az okmányba ke- i rült, s annak is, ami kima- ] radt belőle, s nyilván az I arányok sem mellékesek. A fentiekből következik, i hogy a záródokumentum megvalósításának két fontos ' alapszabálya van. Az első: a Zöld Könyvet egységes egész­ként kell kezelni és ez vo­natkozik a gyakorlatba tör­ténő átültetésére is. Ha ugyanis egy szövegében, for­galmazásában és összetételé­ben kétségtelenül kompro­misszumos megegyzés szüle­tett, nem lehet helye a „ki­mazsolázásnak” vagy önké­nyes válogatásnak. Elkép­zelhető, hová jutnánk, ha az örvendetesen gyarapodó nemzetközi politikai, gazda­sági és egyéb szerződésekből minden fél csak a maga szá­mára előnyösnek vagy ked­vezőnek tartott cikkelyeket hajtaná végre! A második követelmény: megvalósuljon mindaz amit az okmány ma­gában foglal, de ne keve- rődjék olyan elemekkel, amelyek — nyilván nem vé­letlenül — kimaradtak a ter­jedelmes záródokumentum­ból. Mindaz, amiről eddig szó volt, nem valamiféle általá­1977. március csütörtök Az enyhülés és ellenzői (2.) Viták kosarak nos igazság hangoztatása, hanem a Helsinki után kiala­kult s a belgrádi konferen­cia közeledtével megélénkü­lő viták szövetét képezi. Nyugati körök, nem ritkán befolyásos, az államvezetés­ben is meghatározó szerepet betöltő politikusok ugyanis éppen a Zöld Könyv kezelé­sének e két alapvető szabá­lyát próbálják megszegni. Sajnos, olyanok is vannak soraikban, akik ott voltak Helsinkiben, akiknek alá­írása szentesítette a záródo­kumentumot. Vegyük először a sokat emlegetett kosarak ügyét! A különös kifejezés eredete a tárgyalások kezdetére nyúlik vissza. Amikor a részt vevő országoktól javaslatok egész tömege érkezett, a svájci nagykövet vállalkozott ösz- szegezésükre. Képletesen szólva, vettem négy kosarat —mondta akkor — s azokba helyeztem a politikai, gazda­sági, kulturális-humanitárius jellegű indítványokat, vala­mint a konferencia folytatá­sára vonatkozó elképzelése­ket. Ez a felosztás megköny- nyítette a tanácskozásokat s a záróokmány is ily módon alakította ki fejezeteit. A nyugati sajtót lapozgatván azonban olyan érzésünk tá­mad. mintha az EBK csak „egykosaras” konferencia lett volna hiszen kizárólag a harmadik kosarat emlegetik. SENKI NEM TAGADJA a harmadik kosár fontosságát s a szocialista országok, az egész záróokmány megvaló­sításakor készek végrehajta­ni a kulturális, információs, emberi kapcsolatokra vonat­kozó ajánlásokat: nem egy helsinki javaslat már régen megvalósult. Ám nem egy, hanem több kosár van, sőt bizonyos fontossági sorrend i6i Hiszen a politikai bizton­ság követelményei, a híres tíz alapelv maradéktalan va­lóra válása mindent megelőz. Lehetne-e egyáltalán zavar­talan kulturális vagy emberi kapcsolatokról beszélni, ha az államok kétségbe vonják egymás határait, fenyegetik egymást? Kell-e hangsú­lyozni a második kosár je­lentőségét, amely gazdasági alapokat biztosítana az együttműködéshez? Aho­gyan találóan fogalmazták: a katonai tárgyalásokkal együtt így valósulnak meg az enyhülés igazi „materiali- zációja.” Ráadásul azok a bizonyos nyugati körök nemcsak a harmadik kosár kizárólagos­sá tételére törekszenek, ha­nem megfosztják azt eredeti, pozitív, a népek barátságát és közeledését szolgáló tar­talmától. Nem titok, hogy beavatkozással kísérletez­nek a szocialista országok belső ügyeibe s álszent mó­don Helsinkire hivatkozván, egyszerre az emberi jogok bajnokaiként lépnek fel. Amint a híradásokból érte­sülhettünk, felnagyítják és túldramatizálják néhány szovjet törvénysértő állam­polgár (Ginzburg, Orlov és mások) ügyét, lépten-nyo- mon helyt adnak Szaharov professzor nyilatkozatainak, akárcsak Csehszlovákiából a Charta 77 köré csoportosu­nknak vagy Lengyelország­ból az úgynevezett munkás- védelmi bizottságnak. A jobboldali nyugati sajtóból az olvasó olyan képet nyer­het, mintha a szocialista kö­zösség ebből a néhány tucat emberből állna — szinte tel­jesen erre szűkültek le a tudósítások, ezzel is mérge­zik a légkört. A szocialista közösség or­szágai — az időnként hiszté­rikus, antikommunista kam­pány ellenére — nyugodtan és magabiztosan haladnak útjukon és energiájukat a béke fenntartásának, társa­dalmunk fejlesztésének, né­peik életszínvonala további emelésének szentelik. S köz­ben joggal mutathatnak rá a rendőr után kiáltó tolvaj­ra. Hiszen azok tetszelegnek az emberi jogok védelmező­jének és iskolamesterének mezében, akiknek világában 17 millió ember számára kép­telenek megadni a munkához való legalapvetőbb jogot; ahol Nebraska és Tennesee törvényhozása csak néhány napja utasította vissza a női egyenjogúságra vonatkozó beadványt; s ahonnan kötet­számra idézhetnénk a faji megkülönböztetés kirivó ese­teit. SZILÁRD MEGGYŐZŐ­DÉSÜNK, hogy egész konti* nensünk lakossága érdeké­ben, a belgrádi megbeszélé­seken, a „hogyan tovább?” kérdéseit kell középpontba állítani. Tehát: milyen fel­adatok várnak az összes alá­írókra az egész dokumentum betűiének és szellemének végrehajtásában, ami egyút­tal óhatatlan harc is az eny­hülés ellenzőivel, a doku­mentum meghamisítóival és félremagyarázóival szemben. Réti Ervin nélkül gyilkolta a nőket és a gyermekeket. A január 20-án tartott vá­lasztásokat követően a fővá­rosban és másutt egymást követően robbantak ki a tö­megtüntetések, tiltakozásul a választásokon elkövetett csa­lások és visszaélések ellen. A hatóságok tömeges letartóz­tatásokat hajtanak végre, és az országban rendkívüli ál­lapotot hirdettek ki. A had­sereg és a rendőrség kö­nyörtelenül leszámol a tün­tetőkkel. Mint a hírügynök­ségek jelentik, 100 embert öltek meg, 600 a sérültek száma. Körülbelül 6000 sze­mélyt tartóztattak le. Claramount ezredes, az el­lenzék jelöltje Costa Ricába menekült. Az ellenzék más vezetői az üldöztetések elől külföldi nagykövetségeken kerestek menedéket. A Fehér Ház különös vendége Walter Mondale, az Egye­sült Államok aleinöke ked­den a Fehér Házban fogadta Vlagyimir Bukovszkijt. Amint az elnöki sajtóhivatal utólag bejelentette: a talál­kozón rövid ideig jelen volt Carter elnök is. Mint ismeretes, Bukovsz- kij esetében a Szovjetunió­ban törvénysértő cselekmé­nyekért ismételten elítélt személyről van szó, akit a közelmúltban kiutasítottak az országból. Azóta nagysza­bású szovjetellenes propa­gandakampány eszköze Nyu­gaton, legújabban az Egye­sült Államokban, ahová az AFL—CIO szélsőségesen szovjetellenes vezetőségének meghívására érkezett. Mondale szóvivője szerint „az emberi jogok kérdése” állott a találkozó középpont­jában és Carter elnök „igen hasznosnak” minősítette a hallottakat, tekintettel a kö­zelgő belgrádi tanácskozásra. Megfigyelők szerint a tény; hogy az Egyesült Államok legfőbb vezetői Bukovszkijt, előélete és céljai ismeretében fogadták, csak hátrányosan befolyásolhatja a szovjet- amerikai kapcsolatokat, bá­torítást adva a nemzetközi enyhülés ellen fellépő hideg- háborús amerikai érdekcso* portok szpvjetellenes propa­gandahadjáratának. ENSZ leszerelési központ New Yorkban, az ENSZ központjában megalakították a leszerelési központot és az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakának összehívását előkészítő bizottságot, ami fontos szakasz a leszerelési világkonferencia megrende­zéséhez vezető úton. Az ENSZ-ben ezekben a napok­ban találkoztak a SzovjetJ unió, Csehszlovákia , Romá­nia, Jugoszlávia, Venezuela, Mexikó, Ausztria, Franciaor­szág, Hollandia, Japán, Ausztrália, India és Libéria diplomatái és szakértői, akik megkezdték a fegyverkezési hajsza gazdasági és szociális következményeinek megvita­tását. A 31. sz. Állami Építőipari Vállalat 15. sz. Főépítés vezetősége a Bélapátfalvi Cementgyár építkezéséhez keres azonnali felvételre magas építőipari gyakorlattal és magas építőipari végzettséggel rendelkező technikust, művezetőt, gépésztechnikust, munkahelyi művezetői beosztásban, gépészeti vonalra. Továbbá azonnali belépéssel keres időmérőt, építőipari gyakorlattal és anyagkönyvelőt anyagvonalra, esetleg több éves gyakorlattal. Bővebb felvilágosítást nyújt a 15. sz. Főépítésvezetőség munkaügyi csoportja helyben. Gyártási tevékenységűnk során melléktermékként az alábbi méretű 2 mm vastagságú lemeztárcsák képződnek, melyet felkínálunk megvételre állami vállalatok és közületek részére. Ár megegyezés szerint. Felkínált mennyiség: 250 mm átm. 160 mm átm. 80 mm átm. Érdeklődni lehet: 12 000 db/év, 6 000 db/év, 12 000 db/év. VEGYÉPSZER, Vertikális Gyáregység, Petőfibánya. Telefon: Selyp: 8L A bonni Watergate

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents