Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-20 / 67. szám
„Kegyetlenül megformált ember” 90 éve született Kassák Lajos Ha élne, most lenne 90 esztendős Kassák Lajos, a modern magyar irodalom és művészét egyik legnagyobb hatású alakja, aki több mint hat évtizedes írói, költői, képzőművészeti életművével nemzedékek művészetét alakította, formálta. Hatása alól — elfogadva, vagy elutasítva — úgyszólván senki sem vonhatta ki magát. Méreteiben is lenyűgöző életművet „kovácsolt össze” az érsekújvári gyógyszerészlaboráns és mosónő gyermeke, aki 12 éves korában a szülői akarattal szembefordulva, tudatos és dacos vállalással sorsát a kispolgári élet felé vezető sínekről végérvényesen a munka világába, a kiteljesedő ember világa irányába állította át. A gimnázium padja helyett a félhomályos, szikrákkal, varázsom lángnyelvekkel tün- dérkedó izzadság- és füst- szagu, dördülő-csengő lakatosul űhely lett iskolája: az erő és az akarat műhelye, a helytállás próbája. Gorkij-i életkezdés volt es, é hasonló a folytatása is. A felszabadult lakatoesegéd megtapasztalta az élet iskolája felsőbb osztályait: cselekvő- és szenvedő részese lett a századelő magyar munkásmozgalmának Győrtől Budapestig vetődve, dolgozna és munka nélkül, egy család gondjával a vállán, sztrájkolva, sztrájkokat szervezve, szakszervezeti egyletekben, körökben nevelődve, egyre konokabb vágyódással ónmaga megmutatására. Majd az „egyetem” következett: a nagy csavargás gyalogosan, fillér nélkül Európa országútjain, éjjeli menedékhelyek, létalatti lét, sorsok, eszmék, új hitű művészek, orosz emigránsok lángolása, m végül Párizs: a fény városa, Rodin, Meunier, Verheeren, Whitman, a kitoloncolta tás, s idehaza a „vérvörös csütörtök” reménye és kiábrándulása, anarchista eszmék, lázadások, végül a háború. A költővé érett Kassák a Századelő erőtlen, szenvelgő munkás-költészete és sápatag polgári lírája helyett az európai avantgárdtól ihletett új lirát szólaltatott meg, a magára eszmélő, a tudatos vi- ligváltoztatást igénylő erők énekét Kassák költészetének újszerűségét nem az európai avantgárd formajegyeinek, stílusának átvétele jelentette, hanem szemlélete, tradíciókkal radikálisan szakító, újító bátorsága. Elutasította a dekadens, romantikus-szentimentális szépség- kultuszt, a hazafias frázispu- fogtatást, s tárgyias, objektiv formáiban újfajta közösségi líra alapjait rakta le. ízig- vérig városi és népi volt ez a líra, a reális társadalmi lét és a reális ember tükröződött benne a maga viszonyaival, lehetőségeivel. Kassák költészete szuverén és egyenrangú ága a modern európai költészetnek, de lirája az adott magyar társadalmi viszonyok talaján jött létre, a forradalmi folyamatok intenzív, mély megértéséből, átéléséből táplálkozott, s a progresszív magyar költészethez, mindenekelőtt Ady költészetéhez kapcsolódott. Első reprezentatív verseskötete, az Eposz Wagner maszkjában 1915-ben jelent meg. Költői pályája rohamosan ívelt felfelé a magyar forradalmak kibontakozásával egyidejűén. 1919-ben az írói Direktórium tagjaként a Közoktatási Népbiztos6ágon. vállalt tevékeny szerepet A Tanácsköztársaság leverése után börtön, majd bécsi emigráció következett ahonnan 1927-ben tért haza. A Tanácsköztársaság bukása Kassák pályáját is meg- roppantotta. Az avantgárd külsőségeit levetkőző költő hitét soha nem adta fel, eszményeit továbbra Í6 vállalta, de az egyre csüggesztőbb, nyomasztóbb atmoszféra, a forradalom lehetőségének eltávolodása erős jegyeket vésett költészetére: komor hangulatú, fájdalmas líra, zsol- táros, elégikus hangvétel, sötétebb tónus jellemzi ekkori verseit. Kassák életművének leginkább tiszteletet parancsoló része a példátlan energiával évtizedeken át folytatott irodalomszervező, műhelyteremtő munka, amely 1915- ben a Tett című folyóirat létrehozásával kezdődött. Az antimilitarista szellemisége miatt 1916-ban betiltott Tett helyébe a Ma című avantgárd folyóirat lépett, amely egész Európa leghosszabb életű avantgárd folyóirata volt: 1920- tól Bécsben a nemzetközi avantgárd egyik tekintélyes orgánumává vált. A rövid életű Dokumentumot (1926— 27) 1928-ban a Munka cimű Bortnyik Sándor: Kassák Lajos portréja (linódruck) új, nem avantgárd jellegű folyóirat követte itthon, amely 1939-ig a baloldali irodalom egyik fontos műhelye volt. A felszabadulás után a Művészeti Tanács lapjától az Alkotás-t, majd utolsóként, a rövid életű Kortárs című folyóiratot szerkesztette 1947—48-ban. E folyóiratok a modern magyar irodalom, művészet, a baloldali szellemiség jelentős gyűjtőmedencéi voltak. A munkatársak között egy- időben ott találjuk Lengyel Józsefet, Komjat Aladárt, Révai Józsefet, Barta Sándort, Kahána Mózest, Németh Andort, Illyés Gyulát. Déry Tibort, Zelk Zoltánt, Radnóti Miklóst, Vas Istvánt, s XX. századi irodalmunk, művésze tünk sok más jeles képviselőjét. Külön kellene nafa«tmk a prózaíróról, az Egy ember élete, az Angyalföld Írójáról, sok regény, eibeeaélés alkotójáról, a tanulmányíróról és publicistáról, a kiemelkedő festőről, de lehetetlen ezt az életművet tatjes gazdagságában kimeríteni. A 60-as években az irodalmi közvélemény csodálatos újjászületés tanúja lett. Utolsó verseskötetei végsőkig letisztult formáikkal, Őszinte, bensőséges hangjukkal, gondolati-érzelmi tisztaságukkal új költői magaslatot jelentettek. Életművéért 1965-ben a Magyar Népköztársaság Kossuth-díjjal tüntette ki. Tíz éve, 1967-ben halt meg Élete nem csupán írói, emberi példa is. Konok volt, hajlíthatatlan, megalkuvást nem ismerő. „Kegyetlenül megformált ember", ahogy önmagáról írta Egy fényképem alá című versében. Bírta az ütéseket, elviselte a sebeket, és tudott sebezni is. De soha nem alkalmazott más mércét másokra, mint amit önmagára is. Tévedett, tévesztett Nagy elfogultságai voltak, de 60ha nem volt tisztátalan, sanda, önös érdekeire tekintő. Vállalta a szegénységet a mellőzést a támadásokat, de elveihez ragaszkodott, s megkövetelte azok tiszteletben tartását. A magyar történelem legnehezebb 80 évét élte végig Világháborúk, ellenforradalmak és forradalmak lélekemelő és léleknyomorító forgatagában élt és alkotott Nemzedékeket búcsúztatott, és új nemzedékek születésénél volt bába. Szakadatlan munkában és szakadatlan harcban teljesítette be pályáját. Életművét még nem mérte fel, nem dolgozta fel teljesen az utókor. Irodalomtörténeti helye még nincs véglegesen kijelölve. Szenvedélyeket kevert és kever ma is. Mindig voltak hívei és mindig voltak ellenfelei. Kassák Lajos az egykori lakatosinas azonban haláláig hű maradt felnevelő közösségéhez, a munkásosztályhoz, egész életével azt szolgálta. Életműve egy emberibb társadalom, s a szocialista társadalmon belül az önmagát mind teljesebben kibontakoztatni tudó és akaró, felszabadult ember mellett tesz hitet. Pete György Egy világbirodalom végvidékén Hegy i Klára történeti műve Egy igazán nagy érdeklődésre igényt tartó történeti munkának kettős feladatot kell teljesíteni: reprezentálnia kell a szakmára vonatkozó legújabb szakirodalmat, illetőleg az olvasmányosság igényét is szem előtt tartva, nagyívű szintézist keli adni a bemutatni kívánt történeti korszakról, vagy a megjelenítendő történeti problémáról. Hegyi Klára könyve következetesen, és igen magas színvonalon teljesíti a fenti elvárásokat. S mindezek mellé társul a könyvnek egy harmadik. erénye, amit nem lehet kellőképpen hangsúlyozni, az, hogy egy ellentmondásos korról, a török magyarországi uralmáról kivan a szerző olyan képet rajzolni, amit nemcsak a köztudat őriz olyan visszásán — többnyire befeketítve, ritkábban néhány itthagyott emléket elismerve —, hanem a történeti irodalom is. Történelmi szerencsétlenség, hogy Magyarország a XVI. század közepétől két terjeszkedő nagyhatalom útjába ke-' rült. Végzetszerűen hatott ez akkor, amikor a dinasztiahiányban és belső pártvillongásban tépázott középkori magyar államot szinte ugyanabban a pillanatban érte a két külső támadás. Magyarország csaknem kétszáz évig a vetélkedő nagyhatalmak konfliktusainak a küzdőterévé vált. Sokáig izgatta, az a meggyőzően ma sem tisztázott történelmi körülmény, a történetírást és a közvéleményt egyaránt, hogy a török magyarországi jelenléte mennyiben gátolta nemzeti önfejlődésünket, s az a tény, hogy százötven éves uralma valójában minek volt a következménye. Hegyi Klára könyve azonban tartózkodik az efféle közvetlen okozati kapcsolatteremtéstől. Inkább arra törekszik, hogy tényszerűen leírja a török társadalom gazdasági, társadalmi és politikai szerkezetét, s azt a vallási és etikai normarendszert, melyek a belső viszonyokat és az európaitól eltérő életvitelt annyira meghatározták. A könyv arra helyezi a fő hangsúlyt, hogy bemutassa: hogyan hatottak a fenti viszonyok egy tőle merőben más habitusú országban. Részletes elemzését adja a szerző annak, hogyan alakulhatott ki egy minden európai viszonytól eltérő szultáni despotikus hatalmi rendszer. A korabeli Európában a legnagyobb gazdagság forrása a föld volt, ami a török birodalomban csak a szultánt, illetve az államot illette meg. Mindenki más csak szolgálatai fejében kaphatott hűség- birtokot. A sorozatos hódításokra sem azért volt szükség, hogy az arra érdemeseket ellássák földbirtokkal, hanem, mert a fokozott katonai kiadásokat csak így sikerült előteremteni. Magyarország egy hatalma teljében levő, komoly, a korabeli viszonyokban legyőzhetetlennek tűnő katonai erővel rendelkező birodalommal találkozott, s ennek lehetetlen volt ellenállni. így került Magyarország a XVI. század közepétől egy világbirodalom végvidékére, s vált egy határait kelet felé védő Habsburg-birodalom, és az új területi szerzeményeit megtartani akaró mohamedán birodalom mindennapos összeütközéseinek harci terepévé. S mivel a török európai terjeszkedése pont Magyarország területén akadt el. a töröknek is hosszabb-rövidebb időre konszolidálni kellett a hatalmát Mivel a török vezetés maga is tisztában volt azzal, hogy Duna medencei jelenléte nem lehet tartós, így közigazgatási és katonai viszonyait is ennek megfelelően alakította ki. Ennek megfelelően a magyar birodalmi részek sohasem képezték olyan tartós részét a birodalomnak, mint pl. a balkáni tartományok. Nem beszélve arról, hogy a birodalomnak ezt a végvidékét a szétforgácsolt magyar belpolitikai erőket figyelembe véve nem is Magyarországon belül kellett megvédeni, hanem a Magyarországot is bekebelezni akaró Habsburg-dinasztiával folytatott elvtelen alkudozásokkal. Hegyi Klára kitűnő könyve meggyőzően bizonyítja, hogy a százötven éves török uralom es a magyar részek sajátos szimbiózisa alaposan hátravetette a polgári fejlődésről már amúgy is leszorult magyar gazdaságot, bár nem annyira, hogy annak évszázados késéséért kizárólag a törököt tehetnénk felelőssé. (Gondolat) SZŰKE DOMONKOS .................................................................. Crüstök után bejött a mester, ' s egész nap bent maradt. Rezsővel, akivel tegnap a fújtató mellett dolgoztam, most a fúrógéphez mentünk. Nagy, rozoga faalkotmány volt ez a gép, néhány vastengellyel és két csámpában járó vaskerékkeL — Hozzál magadnak valami tüsköt, mert nem éred föl a kereket. Fúrni fogunk, és te fogod a kereket hajtani. Egy öreg fatönköt találtam az udvaron, a kerék alá cipeltem, es felkapaszkodtam a kurblihoz. Eszembe jutottak a hetyke verk- lislegényeík, fütyülni szerettem volna, boldogan megforgattam a kereket. — Csak várj, várj — mondta a Rezső. — Nem megy az olyan könnyen, ahogyan te gondolod. — Suttogva beszélt, és nagy zajjal kínlódott vele, hogy a fúrót a gépbe befogja. A mester háttal nekünk, a padnál dolgozott Ez a gyerek a közvetlen egőttwm Idekerült inas volt, eddig 6 fújtatott, ő hajtotta a gépet, most kezdte az első magasabbrendű munkákat ügyetlen és kínlódó volt Kassák Lajos: Egy ember élete (Részlet a regényből) Mikor készen lett, diadalmasam mondta: — 'Mehet. Boldogan belekaptam a kerékbe. Mintha befagyott volna, meg sem mozdult — No, no! Húzd meg! Egész testemmel nekifeszültem, lassan csikorogva megmozdult a kerék. Vagy félig megfordítottam, mikor egyszerre nekilendült, a hajtónyél átcsapott a másik oldalra, kegyetlenül mellbe vágott, majdnem leszcdültem a tokéról. S aztán megint elakadt Majd sokszor egymás után, egészen könnyen forgott, hogy egyszerre megint leragadjon, s az egész testemet bolondul ö6szerázaa. Néhány perc múlva fájt a fejem, karjaim és lábaim elgyöngülten remegtek. — Húzd meg! Húzd meg! — nógatott a másik hangosan, és szinte uralkodón a mester felé. Újult erővel kezdtem. A kerék nagyszerűen forgott *' egy ideig, aztán megint egyszerre borzalmas hirtelenséggel elakadt. A lesrófolt vasdarab ropogott a fúró alatt, mintha szörnyű, csikorgó fogak* marnák. És megint fordult a kerék, és megint elakadt. Erőlködtem, és láttam, hogy a másik gyerek kajánul mulat rajtam. — Mit nevetsz? — tört ki belőlem az elkeseredett lázadás. —Neked jólesik az, hogy már kilóg a nyelvem! Hogy hallgassak esi, csöndben belém lökött A kerék megint megindult, de alighogy kissé összeszedtem magam, kezdődött minden előlrőL Nem tudtam, miért, de figyelni kezdtem a másik gyerek kezét, s most észrevettem, hogy az egész kínlódásomnak ő az oka. A gép tetején egy csavarral babrált állandóan, s ha fordított egyet a szerkezeten akkor egyszerre megállt a kerék. Ordítani és visítani szerettem volna a dühtől, összeszorított fogakkal belerúgtam. A fatőke kibillent a másik lábam alól, hangosan elvágódtam. — Mi az ördögöt csináltok ott?! — kiáltott felénk a mester. — Leesett — felelte a másik —, olyan szelesen csinál mindent. — No jól van, csak ne beszélj annyit! — mondta a mester szigorúan. és odajött közénk. — Csináld meg jól magadnak azt a tőkét, délután pedig csinálj magadnak egy rendes sámlit. Deszkát, valami ócskát találsz majd a fészer alatt Te is majd segíts neki! Aztán odaállt a géphez, 6 kezét föltette a veszedelmes csavarra. A kerék szép lassan, egyenletesen forgott. Nem volt könnyű munka hajtani, de így legalább nem akarta minden pillanatban kiverni a fogaimat és összezúzni a mellemet. E gy lyukat kifúrtunk, s aztán megint az inas került a géphez. — Láttád, hogyan fúrtunk? — kérdezte a mester. — így csináld, mert különben megraklak. Tudod, hogy ismerem a gazemberkedésteket! Már elfelejtetted, hogy tegnap te voltál a keréknél. Ne legyetek olyanok egymáshoz, mint a vadak. Délben verítékes, tüzes ábrázat- tal álltam oda a köszörűkőhöz. A mocskos vízben én is lemosakodtam. Már megéreztem, hogy nem azért dolgozik az ember, hogy annak a piszkát napokon át mindenüvé magával hordja. Egy napi élet az egyik végletből a másik végletbe dobhat bennünket, s vannak, akik így összetolnék, s vannak, akik keményebbé, szívósabbá ütődnek. Hogy mi lesz holnap, nem érdé- , kelt Egész valómmal a mának éltem, kifejlődni akaró erők dolgoztak bennem, s ha valami sz7m ? szállt velem, afölött uraik d akartam. Akik bántottak a7ok - csak a kegyetlen pillanatokban hs ragudtam, aztán megint együtt voltam velük, mert érdemes versenytársnak éreztem magam közöttük. D élben megkérdezte az anyám, hogy nem bántanak-e a többi inasok. — Nem — mondtam —, senki sem bántja ott a másikat. — Bizonyos, ha a bőröth lenyúzták volna, akkor sem panaszkodtam volna. Vállaltam a sorsomat, hiszen én akartam így, és tudtam, csak erősen akarnom kell, akkor minden. jól lesz.
