Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-20 / 67. szám
BANOS JANOS: • • Üzenetek í. Jaj anyáin ki ajkára adtad a szót mint duzzadt emlőd fiadnak nem tudtad: a farkasok dühe széttépi az emberek nyelvén dadogót 2. Lám most kisírhatnád magad a síráshoz is egyedül vagy Lám most elmehetnél magad az út is menne lábad alatt 3. Láttam én a tengert: átkarolhatatlan Félelmek karolnak még hatalmasabban 4. Szerettelek s oly reménytelenül mint lepke a fényt ki vakon az ablaknak repül 5. Csupa hiány az ember kitöltik a nagy hallgatások Pillantása szárad a kerten s a földben dermedt hóvirágok UTASY JÓZSEF: Márciusra Lombul a hő. Márciusra buborékokat fú a föld: kupolát a tücsöklukra, kupolát a tücsöklukra. Gyújtózsinór minden gyökér: rügy robban, reped a göröngy, s fakad a fű, szakad a fény, fakad a fű, szakad a fény! LELKES MIKLÓS: Csapdák minden tavaszi nap új csapda: gyönyörű fogság vár a szemedre — nézd, lassan a fű elmosódott-múlt-zöldjéből kilép gyűl a bogár gyorsnyilú fecskenép gombák felett gyors dínomdánomok törpék nyelvén szamóca-íz forog s a hallgatás hétszer öleli át manókarral az évgyűrű-időt a nagy tölgy kis tölgyekről álmodik szél hajt el felhőt ámuló csodát: felejthetetlen elfelejthetőt fi unt őrszolgálat — Mi van veled, öregem, egy éve nem láttalak! n* I* r Q» — Meg akarok nősülni, hogy végre rendbe szedjem az f ISZlICSOF * 1 életemet. * * * * * — Milyen furcsa az élet, én meg ugyanezért most válók..,. A tálalás és az étkezés múzeuma Csodaszer! Hogy Magyarországon enni és inni jól lehet, arról világszerte hallottak már az emberek. Azt azonban kevesen tudják, hogy a budai Várban van a világ egyetlen kereskedelmi és vendéglátóipari múzeuma, amely éppen egy évtizede nyitotta meg kapuit. „Szemelvények a magyarországi vendéglátás történetéből” című kiállitásával. A kiállítás bemutatja a magyar vendéglátóipari kínálat, étkezési kultúra fejlődéstörténetét. A magyar középkort például a levek sokfélesége, azok erős fűszere- zettsége jellemezte, sűrítő anyagként leginkább kenyeret alkalmaztak. Beatrix királynő megjelenésével gasztronómiánkra az olasz konyha volt döntő befolyással. A paprika és a kávé használatának elterjedését a törököknek köszönhetjük. („Hátra van még a fekete leves”). Ugyancsak nekik tulajdonítható bizonyos káposztás és rizses ételek meghonosodása Magyarországon. A hódoltság megszűnését követő időszakban a bécsi, illetve azon keresztül a francia konyha hatása érvényesült inkább. Érdemes megemlíteni, hogy a mai Vendéglátóipari Múzeum épületében korábban a Fortuna Vendégfogadó volt, melyet Gvadányi is megénekelt a „Peleskei Nótárius budai utazásáéban. A biedermeier korszakot a miskolci Rorarius Cukrászda idézi, melyet egy svájci származású cukrász alapított 1828-ban. Savanyú Jóska, Patkó Pista és Sobri Jóska betyárcsárdájának múzeumi tőszomszédságában egy remek szalongarnitúrát láthatunk a századvégen épült pécsi Nádorból, továbbá csillárokat a pesti New York kávéházból és egy szép neobarokk berendezést az 1918- ban megnyílt Gellért Szállóból, toilette-asztalán herendi porcelán szobaillatosító lámpával. A múzeum 1970-ben újabb részleggel gazdagodott: ekkor nyílt meg ugyanitt a magyar kereskedelem történetét bemutató kiállítás. ..Magvor Ország ’nevezetesebb városaiban és Erdélyben esni szokott sokadal- mok’ 1832-dik esztendőre szóló laistromától” kezdve nyomon követhetjük a hazai kiskereskedelem fejlődését A Zala megyei Hahót szatócsboltja, vagy a solymári vegyeskereskedés átmentett interieurje képet ad arról a gazdag fűszervá- lasítékról. amelyet egy évszázada ismert és használt a magyar háziasszony. Van itt Stollwerk csokoládéau-’ tomata 1900-ból, korabeli kávépörkölő, számlálócédula (blokk) gyűjtemény és — cégérek, melyeken fűszer és lőszer, lőpor és élesztő- békésen megférnek egymás meb lett. 1830-ban már áilott a rakodóparton a Pesti Kereskedők Épülete. (1904-ben megalakult az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés). A múlt század elején kereskedőink nyelve még a német, számláik cégnyomata nagyjából úgyszintén, csak később válik kétnyelvűvé, a kiegyezéstől pedig már a zömében magyar... A kiállításnak látszólag itt vége szakad. A Műemlékvédelem 1976. évi 1. száma azonban egész 60r művészi értékű védett budapesti üzletberendezést mutat be. íme egy kis ízelítő az összeállításból: a Divatcsarnok Lotz Károly- terme, az egykori Neruda drogéria a Kossuth Lajos utcában; egy virágüzlet (valamikor Philantiá névre hallgatott, a Váci utcában található); egy szövetáruüz- let (korábban Brammer, a Petőfi Sándor utcában és az egykori szerencsi csoko- ládéüzlet Rákospalotán). A felsorolt üzletek éppúgy tekinthetők a múzeum „kihelyezett részlegeinek”, mint néhány ma is fungáló ven- déglátóipari egységünk. (Pilvax. Hungária KáOéház stb.).. Tervezik. hogy a múzeum adta lehetőségeken belül bemutassák azt is, hogyan fejlődött ez az iparág az elmúlt 25—30 évben, milyenek a perspektívái. (K. L.) Ronald Söderström, „tapasztalt tengerész” jeligével számos svéd újságban hirdetést, tett közzé, amely szerint „megtalálta a tengeri betegség csalhatatlan ellenszerét”. Az érdeklődőktől mindössze azt kérte, hogy a csodaszerért egy svéd koronát küldjenek címére. A hirdetésre rengeteg válasz érkezett. A tengeri medve mindannyi- uknak egy nyomtatott kártyát küldött válaszként á következő szöveggel: „Maradjon a szárazföldön!” Erdei „ Mi mit tud?” Tudósítás A minap történt, hogy a Hegy tövei Nagy Erdőben megrendezte az erdei Tele Vagyunk Vízióval helyi stúdiója a Mi mit tud?-ot azoknak az erdei állatoknak, akik képességet éreznek magukban arra, hogy mást is janak, mini — evolúció kiválasztotta őket. Az állatok, akik igenis nem akik, hanem az erdei nyelv szabályai szerint, amik — gzért is nem Ki, hanem Mi mit tud? — igen lelkesen neveztek a különböző tisztásversenyekre. hogy az ottani legjobbak továbbjussanak az erdei nagy pázsitra, ahol is Zümzüm, a tücsök, Bülbül, ' a pacsirta, Mikmak, a bőgőmajom és Telefele, a bölcs elefánt előtt, mint nagy tudású zsűri előtt bebizonyíthatták a jók legjobbjai: Mi mit tud? Manapság az effajta verseny, vetélkedő — tessék választani — nem zavar fel különösebb port még az erdőben sem, legfeljebb a vetélkedők és azok hozzátartozói, meg az Erdei Harsona mindenhez értő TVV (Tele Vagyunk Vízióval) kritikusa számára jelent valamiféle odafigyelésre szolgáló alkalmat. Mi magunk is és most csak azért jegyezzük tel mindezt annalese- ink eme napi lapjára és annak is az aljára, Gyászba öltözött nő állít be a texasi fegyverkereskedésbe. — A férjem tegnap autóbaleset áldozata lett.. — Fogadja részvétemet asszonyom, de gondolom, nem ezért jött hozzánk? — Persze hogy nem! Szeretném, ha visszavenné azt a revolvert, amit tegnap vásároltam... ★ — Nem értelek, barátom, tele van a tartályod és még kannába is benzint vásárolsz?! — Ja kérlek, biztos helyről tudom, hogy á feleségem ezzel a kocsival akar megszökni... ★ — 'Milyen volt a tegnap esti film? — kérdi fülig szerelmes barátnőjét Yvette. — Nem tudom — válaszolja a lány elpirulva —, csak arra emlékszem, hogy a záróképben a férfi elveszi a nőt feleségül... ★ — Hová rohansz, öregem! — Munkaebédre vagyok hivatalos. — Te meg a munkaebéd, hiszi a piszi... Pedig így van. A feleségemnek munka volt megfőzni, nekem pedig n\unka lesz megenni!.;, . elindult, pardon, ami elindult, az mind díjat és elismerést kapott a szép produkcióért, s azért, hogy mind mást csinált, mint amire az evolúció .nevelte őket. A zsűri bölcs döntése nyomán csak egyetlen résztvevő ma- rasztaltatott el a díjtalanság állapotára, nevezetesen a Szürke veréb, amely nem átallotiá a zsűri kérdésére. Sőt többszöri sürgetésére is újfent kijelenteni, hogy ő mást, mint csiripelni, nem tud. Azért veréb, hogy szürke legyen, meg hogy csiripeljen. Végül is kénytelen volt a versenyzők és a zsűri gúnykacaja között laugrálni a nagy erdei pázsitról. Ostoba veréb, úgy kellett neki, miért nem tanult meg fütyülni, mint a rigó... — De hát kérem szépen, én csiripelek a legszebben a verebek között... Közöttük én vagyok a legjobb a csiripelésben — panaszkodott később nekem a Szürke veréb, de nem magyarázhattam meg neki, hogy az erdei versenyben nem az a fontos, hogy amit valaki tud. azt hogyan tudja, hanem, hogy amit nem kellene tudnia, azt hogyan,,. — Ehhez én buta veréb vagyok — mondta volna és igaza is lett volna. (egri)-•orv inert sajnálatosan semmi egyéb érdekfeszítő témánk nem akadt. A vetélkedő a nagy tudású zsűri előtt hagyományos és mindvégig igen magas színvonalon zajlott le. A lezajlásból külön ki kell emelni azonban néhányat, már csak azért is, hogy olvasóink képet alkothassanak magukról: mi is folyt itt. Illetőleg ott. Nagy sikert aratott .az Orosz-. Ián, ami mesteri módon fogott egeret, s nem volt sokkal kisebb visszhangja a Teve produkciójának sem, amint a Hattyúk tavából adott részleteket finom mívű lépteivel. Szót kell ejteni feltétlenül á Hattyúról, ami a Lohengrin című régi német népdalból adott elő érzelmesen néhány hangos dalt; mintegy szétfoszlatva ezzel is a néma haty- tyúról szóló ostoba, antievolucionális nézeteket. ■ : A Fóka meglehetősen középszerű és már ismert labda- gyakorlatokat mvl tott be. amiért, es- . nagyszülei, a Rozmárék lelkesedtek, de utána a Csigának kétségkívül frenetikus sikere volt szarv- és talpgyakorlataival. A Medvék brummogókórusa, —a Méhek néptáncegyüttese, amely a „Méz kell. kaptár is van, de te hol vagy, virágom” címet viselte, joggal aratott elismerést, s a Tücsök hosszú percekig értékelte a Pók produkcióját is, ami hárfát kötött és azon futkosva játszotta el a Cini, cint vak egér című dalocskát. Talán ezért is volt olyan ellenállhatatlanul humorgs ezután az Erdei egér produkciója, ami ennek keretében elcincogta és el is játszotta a Hol az a macska? című zenés kis blüet- tet. ■' ■ • A zsűri bölcs döntése nyomán minden versenyző, aki csak Szótárainkban és nyelvművelő szakcikkeinkben a címbeli melléknévről azt olvashatjuk, hogy a bizalmas nyelvhasználat szava, és elsősorban a családiasabb pongyola beszédben, s mindig rosszalló értékben jut nyelvi szerephez. Napjainkban azonban gyakran tapasztaljuk, mintha kitörne ebből a szűk használati körből ezekkel az alakváltozatokkal együtt: piszlicsáré, piszlicsá- ri. Hivatalos ügyeket fontos kérdéseket tárgyaló értekezleteken is hallottam már olyan megfogalmazást, amelyben mind a három alakváltozatot felhasználták minősítésre. Mint ügyfél is kaptam ilyen „eligazítást”: „Ilyen piszlicsáré üggyel az igazgató nem foglalkozik". Jegyzetfüzetemből írom ki még a következő szóbeli megnyilatkozásokat: „A piszlicsáré dolgokkal való bíbe- lődés veszi el minden időnket” — „Hová jutna a vezetés, ha minden piszlicsár kérdésre érdemben válaszolna” stb., stb. Ha a piszlicsár szóalakkal oly gyakran fogunk élni, akkor több magyar nyelvi forma szorul majd háttérbe. A magyar megfelelők pedig igényesebbé és egyértelműbbé tennék közléseinket. Ezt a szerb—horvát eredetű jövevényt az alábbi rokon értelmű szósorba illeszthetjük bele: jelentéktelen, semmiség, figyelemre nem méltó, apró-cseprő, kicsinyes, elenyésző. csipp-csupp, csekély, alig számbavehetö stb A megfelelő példatár azt bizonyítja, van lehetőségünk a választásra, a válogatásra. Sokan mégsem élnek vele. Ha azonban szavunknak a beszédhelyzetnek megfelelően valóban rosszalló használati értékben és a gúnyoló- dás, az elítélés szándékával adunk szerepet, akkor mind fogalmi tartalmával, mind fogálmi tartalmával, mind érzelmi, hangulati töltésével alkalmassá válik a közlő, kifejező nyelvi szerepre. A lírai groteszk sajátosságait is hűen tükröző alábbi versrészletbe nagyon is beleillik a rostára tett alakváltozat. „S ha adtok egy kalapot, f rántok benne tojást, / nékem az ilyen piszlicsári dolog / igazán semmiség” (Bogdán László: Sirató ének). Ebben a versbeli helyzetben nem lenne tanácsos magyar meg-5 ' felelővel helyettesíteni. Nagyim kifejező stflusértékével olyan nyelvi szerepet vállalt itt a melléknév, amelyre a magyar megfelelők nem ah* kaűmaeak. A groteszkséget. a gunyorosságot, az iróniát a piszlicsáré önmagában is jelzi számunkra. Dr. Bakos Jóméi \ Szódásüveg a múlt század végéből Meseország kapujában...?
