Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-20 / 67. szám
Csak fiataloknak — félmillióért Szabad ámulni is, csak kételkedni nem, a következő párbeszéden:-r- Mennyit kérnek a lakásért? • — Most már úgy beszélnek, hogy 540—590 ezer lesz az ára. — Magának mennyi megtakarított pénze van? — Sikerült összeszednem 30 ezer forintot. — És mennyit kell befizetnie? — Ügy számoltuk, hogy 180—200 ezer forintot. — Mikorra gyűlik ez ösz- sze? — Soha. Akit kérdeztünk, Maka Sándor, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának vezető diszpécsere. Ö is egyike azoknak, akik a maguk erejéből akartak lakást biztosítani maguknak. Így jutottak el a lakásépítő szövetkezethez. buzgalmuk végeredménye pedig mindaz, ami most kiderült. ★ Gyöngyös Város Tanácsa legutóbbi ülésén felszólalt Nagy Márta országgyűlési képviselő is annál a jelentésnél, amely az ifjúsági törvény végrehajtásáról szólt. — Néhány hónappal ezelőtt fiatal házasok kerestek meg, akik azt mondták el, hogy 1975-ben nyolcvanan jelentkeztek a lakásépítő szövetkezetbe. Akkor 300— 340 ezer forintot kértek egy lakásért az Április 4-e téren. A beköltözés időpontja eltolódott, és ma már lakásonként 550—590 ezer forintot említenek. Ehhez a fiataloknak 180—220 ezer forinttal kellene rendelkezniük. Annak a nyolcvan jelentkezőnek már legalább a fele visszavonta a belépését és ez az arány a szerződés megkötésekor tovább fog nőni, ez várható. Ezek a fiatalok nem kívántak ingyenlakást az államtól. De, gondoljunk bele, egy fiatal házaspár hogyan tud összegyűjteni olyan sok pénzt, akár több éves munkaviszony után is. Nem hogy nehezen, hanem: sehogy. Ki tud vitatkozni ezekkel a megállapításokkal? Senki. De a kérdés ezzel még mindig nyitva marad: mi a megoldás? Ha egyáltalán van megoldás. ★ Könnyű Herbai Bélának, aki akár válogathat is, hol lakjék. Ha úgy tartja kedve, akkor a szüleinél, Det- ken, ha másként jut eszébe, akkor a felesége szüleinél, Gyöngyöspatán. Megnősült 1974-ben, a felesége is esztergályos, akárcsak ő, és mindkettőjük munkaadója az Egyesült Izzó pipishegyi gyára. — Akkor, amikor jelentkeztünk a lakásépítő szövetkezetbe, 31 ezret mondtak belépő összegnek. Nekem, bizony, ennyi pénzem akkor sem volt, de a szüleim segítettek. Ezzel nem is lett volna baj. Akkor az 55 négyzetméteres lakásért 300 ezret kértek, de hol van az ma már. Még hogy 200 ezer a belépő! Honnan vegyek én annyi pénzt? Az utolsó kérdés szinte megáll a körülöttünk összesűrűsödött levegőben.* Ekkor jutott eszünkbe, hogy Maka Sándor évek óta szorgalmasan beadja a kérvényét a vállalatnak, nyújtsanak neki is segítséget, hadd kapjon vállalati kölcsönt, mert akkor könnyebb lenne lakáshoz jutniuk. Sajnos, szűkében vannak a pénznek, neki nem jutott idáig, kapja a választ. és hozzá még biztatást is, hogy • ne csüggedjen, majd talán legközelebb. Adna a vállalat kölcsönt, de hát csak azzal rendelkezhet, amennyi ezen a rovaton található. ★ A lakásokat az Április 4-e téren a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet csinálja meg. 0 Jegügög 1977. március 20., vasárnap — Ahogy mi jelöljük, az A/6-os épületben 39 lakást építünk, összesen durván 13 millióért. A lakások átlagos alapterülete hatvan négyzet- méter. Egy négyzetméter belekerül körülbelül 5700 forintba, az országos normatíva szerint ez több mint hatezer forint lehetne, a mi technológiánknak és a lakások felszereltségének alapján. A lényeg tehát: jóval a normán belül vannak. Ez érdemükre szolgál. Dicséretes magatartást tükröz. A tájékoztatást Bagi Károlyiéi, a szövetkezet műszaki előkészítő osztályának vezetőjétől kaptuk. — Ez a régi, hagyományos technológia, a téglát téglára rakva, ez a legolcsóbb — teszi hozzá az előzőekhez Bodócs János, a szövetkezet elnöke. — Ha korszerűbb technológiát alkalmaznánk. azonnal emelkednének az építkezés árai. Nem lehet tehát azt a bölcs tanácsot adni a szövetkezetieknek, hogy térjenek át az öntöttzsaluzásra azért, hogy olcsóbbak legyenek a lakások. De itt kell mé£ tisztázni azt a lényeges dolgot is. hogy az építők árai nem tartalmaznak a lakás birtokba vételéig felmerülő, a beruházásra vonatkozó mindenfajta költséget. A tulajdonosnak, bizony, ezt még meg kell toldania jó néhány ezer forinttal ahhoz, hogy a kulcsra jogos igénye lehessen. ★ Nálunk minden út az OTP-hez vezet, szokták mondani. És ez a mostani kérdésben is igaznak bizonyult. Körösi Géza, a takarékpénztár gyöngyösi fiókjának a vezetője készségesen kezd számolni azonnal. Ez a bizonyosság, fehéren, feketén. És nagyon furcsa, nagyon érdekes, de nagyon különböző adatok buknak elő. Mi ugyan csak 460 ezerben állapítottuk meg a lakások átlagárát, de azok napjainkban már több mint félmillióba kerülnek. Ezt hangsúlyozni kell. Az alapterületet pedig hatvan négyzetméternek vettük. Kiindulási pont, hogy az OTP maximálisan 300 ezer forint kölcsönt tud adni. Az is kiindulási pont. hogy a két gyerek után a 60 ezer forintos kedvezményt „természetesnek" vettük. A régi áron tehát a beugró összege 100 ezer forint, ha az építtető a válalattól nem kap kölcsönt. Ha a lakás új árát számítjuk, akkor a szerződés megkötésekor a belépőnek legalább 200 ezer forintot kell leszámolnia ahhoz, hogy szóba álljanak vele. Mindez egészen másként alakul, ha a vállalat is segít. Az úgynevezett munkás köl- csönesetében a vállalati támogatást az állam még megtoldja az állami dotációval is, ami a szobák száma alapján jár. A szóban forgó két és fél szobás lakás esetében ez az állami dotáció 90 ezer forint. Ha hozzáadjuk a 60 ezer forintos szociálpolitikai támogatást, akkor kijön a 150 ezer forint. Ezt le kell vonni a lakás árából, és csak ennek a fennmaradó összegnek a tíz százalékát kell beugrónak letenni. Hogy mennyi az? A legújabb lakásár szerint is legfeljebb negyvenezer forint. Micsoda különbség! Ugye, az embernek kedve támad feisóhajtani. Érthető. Nem? ★ Ha a vállalat segíteni akar, nagyon jelentős mértékben tud is segíteni, ez már világos. De hát a legtöbbször nem csupán az akaraton múlik a dolog, ha a kérdések kérdése a forint. A különböző vállalati segítségnyújtásról, a kedvezmények elég széles skálájáról most és itt nincs módunk részletes tájékoztatást adni. Mert csupán jelezni akartunk egy valóságos állapotot, ami ugyan bonyolult összetevők alapján alakul ki, változata is elég bőséges. Azt feltétlenül közölnünk kell még, hogy az OTP által értékesített lakásoknak majdnem 85 százalékát vették meg olyanok, akik raun- káskölcsönnel rendelkeztek, több mint kilenc százalékát pedig olyanok, akik munkáltatói kölcsönt kaptak. Egészen mások az arányok a lakásépítő szövetkezet esetében. Amíg az OTP lakásait majdnem 94 százalékban vették meg azok, akik a vállalattól is kaptak pénzbeli támogatást, a szövetkezetben az arányuk ép- penhogy több mint húsz százalék. Ha csak a fiatal házasok arányát nézzük, az OTP-nél közel van a 88. a szövetkezetnél pedig a 67 százalékhoz. Hohó, nem is riasztó a kép! Mit panaszkodnak hát a fiatalok? Igen, akinek sikerült, az nem panaszkodik. Annak a kimaradó hat- van-hetven családnak pedig, akik sem a vállalatuktól, sem a szüleiktől nem tudtak annyi pénzt kikunyerálni, amennyi a beugróhoz kellett volna, semmi vigaszt nem nyújt a szépen fénylő statisztika. ★ El lehetne intézni ezt a lakásügyet most úgy is, hogy mindig voltak szerencsés fickók a világon és voltak olyanok, akiknek „semmi sem sikerült”. A steril egyenlőség állítólag csak a halálban van meg, abban, hogy egyszer mindennek vége lesz a számunkra. Mégsem tehetjük ki itt a pontot. Ne áltassuk magunkat: külső segítség nélkül, csak a munkája alapján ma egy fizikai munkás, ha a felesége is dolgozik és albérletbe kényszerül,' soha nem tud összespórolni 180—220 ezer forintot beugróra. A megoldás lehetősége a lvállalatok kezében van. Az a bizonyos munkáskölcsön, amely olyan, mint a varázspálca. Egyetlen intésére megnyílik előtte minden csodálatos dolog. Ha meggondoljuk, ma a vállalatoknak is elsőrendű érdekük, hogy magukhoz kössék a jó szakmunkást. Ha ez így van, akkor érdemes arra a lakáskölcsönalapra minél nagyobb összeget elcsipegetni innen is, onnan is, ahonnan csak lehet és amennyit csak lehet. Nagyon jól kamatozik az ilyen befektetés — mindenképpen. G. Molnár Ferenc Józsika, szoktál bort inni...? „Alulírott dr. Bakos Balázs, mint az ifjúságvédelmi önkéntes rendőri csoport parancsnoka, bejelentést teszek a városi rendőrkapitányság bűnügyi alosztályának Balogh József, és neje. Hatvan, nagygombosi lakosok ellen, fiatalkorúak sérelmére folyamatosan elkövetett bűnügyben. Nevezettek öt kiskorú gyermekük nevelését elhanyagolják, napi élelmezésükről, ruházkodásukról nem gondoskodnak, amellett állandóan részegek, nem dolgoznak, kicsinyeiket csavarogni hagyják, máskor szeszes itallal kínálják...” — Józsika! Hány éves vagy, hányadik osztályba jársz? — ötödikbe. — De hány éves vagy? — Tizenhárom. — Ismételtél? — Kétszer. — Szoktál bort inni? — Pálinkát. — Mennyit? — Egy-két háromcentest. Többet nem bírok, mert kóvályog a fejem. — És a húgod, meg kisöcséd? — Azok is belekóstolnak! • ■ • Balogh József nincs meg ötvenéves, de nem dolgozik, akár a felesége. Mindketten most is illumináltak. — Megrokkantam az állami gazdaságnál, onnan húzok havi ezernégyszázat. Tudnék még éppen munkát vállalni, pár esztendeig éjjeliőrködtem például a majorságban, csak aztán ráuntam. Kijövünk mi a rokkantsági segélyből...! Ezt a férfi mondja, miközben tántorogva végigvezet az ólszerű „lakásban". Füst, tömény bűz, ami ros- kadó tűzhelyből, szanaszét heverő moslékosfazekakból áramlik. — Az egyikbe a húgo- méknak gyűjtjük össze a hulladékot innen-onnan. Majd jön érte. Disznót hizlal. — Maguknak nincs jószáguk? — Macska, kutya. Éppen nemrégiben fialt. Akarnak belőle egyet? • ■ • Ezernégyszáz forintból egy héttagú család természetesen képtelen megélni. Illetve csak így megy! Omló bú- ' tordarabok., földfekete rongyok között, amit az asszony ágyneműnek nevez. S magukra hagyott, züllésnek indult gyermekekkel a szörnyű vackokban. A tizenöt és tizenhét éves nagyobb lányról most sem tudnak semmit. — Azt hiszem, elmentek iskolába. Mert oda beírták őket — néz ránk vizenyős szemekkel az apró termetű, mozgékony asszony, Balogh- né. — Mikor mentek el? — A kisebbik tegnap. — Azóta haza se jött? — Nem láttam. De nem is érdekel. legalább több étel jut nekünk. — Az iskolai mulasztás-v büntetés jár. — Fizetgetjük. Legutóbb is ötszáz forintot sóztak a nyakunkba. — Nem könnyebb lenne erősen kézbe fogni a csemetéket? Legyint rá. • ■ • Büntetés törlesztése, ital literszámra, naponta. És Balogh Józsefné ételt emleget. amiből több jut, ha a nagyobb lányok csavarognak, s részeg fiatalokkal egyik kocsmából a másikba bolyongnak. — Főznek egyáltalán? —- Dehogy, kérem! Az állami gazdaságból kapnak mindennap két liter tejet és három ebédet. Ingyen. Gondoskodásból. Mert az igazgató már nem bírta nézni az éhező kisgyermekeket — mondja az egyik szomszéd, Molnár Sándorné, aki szeg- ről-végrői rokon is. — Egy- időben megpróbáltunk' mi segíteni rajtuk. De nem érdemelték. A pénzt rögtön italra költötték, a ruhaneműt eladták, hogy tovább kocsmázhassanak. Kérem, a gazdasági lakásokban mindenki fel van háborodva. Mert még ha csak a két szülő lenne. Akkor azt mondjuk, szenvedjék, amit maguknak teremtettek. De öt gyerek, uram! öt neveletlen gyerek. Hová jutnak, mi lesz belőlük? Csak börtöntöltelék, félnótás kölönc a társadalom nyakán. Itt 3 hatóságnak kellene már beavatkoznia... • I ( — Józsika! Elmennél a kis- öcséddel, húgoddal gyermek- otthonba? Felújítás saját erőből A Pamuttextil Művek békéscsabai gyárában a régi szövőgépeket folyamatosan nagyobb teljesítményűekre cserélik ki, így javulnak a munkakörülmények és a termelés 10 százalékos felfutása várható. (MTI Foto—Ilovszky Béla) A marxizmusról — népszerűén Gazdasági prognózis A jövőre vonatkozó, esetleg számszerűen is megfogalmazott előrejelzés a gazdaság állapotában bekövetkező főbb változásokról és legfontosabb folyamatokról. A leginkább elterjedt értelmezés szerint a prognózis a múltbeli fejlődés jövőbeni következményeinek előrevetítése. Fontos a különbségtétel a hosszú távú tervek és a prognózisok között. A terv ugyanis a jövőbeni célokat és azok megvalósítására vonatkozó elhatározásokat, eszközöket tartalmazza. Ezzel szemben a prognózis az események puszta előrelátását, passzív tudomásulvételét jelenti. A szocializmusban értelemszerűen és szükségsze— Az micsoda? — Ott szép, tiszta szobák vannak. Reggelire, ebédre, vacsorára meleg ételt kaptok mindennap. Lesz csinos ruhátok, fürödhettek, szórakozhattok, tanulhattok. Szeretsz tanulnil Mutass egy füzetet! Kék irka. Első lapján fogalmazás. Címe: Amioztájunk. így! S minden sorban nyolc-tíz helyesírási hiba. De ugyanakkor valameny- nyi mondatból valami más, valami hiányzó utáni mérhetetlen vágyakozás levegője csap ki. A mi osztályunk tiszta. A mi táblánk tiszta. A mi szekrényünk tiszta. Az iskola folyosója tiszta. Minden tiszta, csak éppen Balogh Józsi élete másmilyen. — Elmennél hát Tibivel, Erikával gyermekotthonba? — Ha annyira jó ott minden, mint ahogy mondja a bácsi, akkor elmennék. • ■ • Alulírott, azzal a tisztelet- teljes kéréssel fordulok a hatvani tanács igazgatási osztályához, hogy sürgősen vizsgáltassa meg a • nagygombosi Balogh család helyzetét, s ahogyan azt már nem egy esetben kérte az önkéntes rendőri csoport parancsnoka, járjon el az öt gyermek állami gondozásba vétele ügyében. Ezen túlmenően szükségét látnám, hogy a szülőket átmenetileg helyeztessék munkatherápiás intézetbe, ahol talán leszokhatnak szörnyű életmódjukról. Hangsúlyozni kívánom: a három apróbb gyermek életveszélyben van, a két nagyobb a társadalomra veszélyes, akárcsak Balogh József és felesége. Kelt Hatvanban, 1977. március 2-án: Moldvay Győző rűen a terveknek van nagyobb jelentőségük. Mindemelett a KGST-országok komplex programja a tervezés és a tervegyeztetés fejlesztésére napirendre tűzte a prognosztizálást; előrejelzések kidolgozását a gazdaság, a tudomány és a technika legfontosabb területén, a prognosztizálás módszerei"' nek tapasztalatcseréjét, sőt a közös prognosztizálást is. Rekonstrukció A meglevő üzemek technikai tökéletesítését megvalósító beruházástípus. Rekonstrukciót nemcsak egy- egy vállalat végezhet, a rekonstrukció iparági mérete-, két is ölthet. A rekonstrukció — mint’ beruházás — több szempontból előnyös. Rendszerint alacsony az építési hányada, a pénz zömét a termelő állóeszközök — gépek, technológiai berendezések — korszerűsítésére, megvásárlására használják fel. A rekonstrukció — gyárépítés a gyáron belül: a meglevő üzemépületekbe viszik be a fejlettebb technikát, növelik egyrészt a gyár kapacitását s egyidejűleg a termékek minőségét, a munka termelékenységét, gyakran a termelés önköltsége is kedvezőbb lesz. A rekonstrukcióra jellemző, hogy az állóeszközök teljesítőképessége — korszerűbb berendezések beállításával — számottevően megnő. Anyagigényesség A felhasznált anyagok értékének aránya egy termék, vállalat vagy termelési ág költségráfordításában. Anyagigényes az olyan termék, amelynek előállításához viszonylag sok, az ipar átlagát meghaladó anyag szükséges. Az anyagigényesség mindig viszonylagos, egy termék a másik termékhez képest, egy vállalat, iparág másik vállalathoz vagy iparághoz képest lehet jobban vagy kevésbé anyagigényes. A szocialista ipar egészében az anyagköltség a termelési költségek kb. 66 százalékát alkotják. Ennél magasabb a kohászatban — 70 százalék —, az élelmiszer- iparban — 80 százalék —, a vegyiparban — 70 százalék —, a bőr-, szőrme és cipőiparban, ahol 74 százalék. Az anyaghányad a műszer- és a híradástechnikai iparban a legalacsonyabb. A korszerűsödő mezőgazdasági termelés is anyagi gé- nyes, sőt anyagigényessége fokozódik. A mezőgazdaság bruttó termelésének értéke 1974-ben 121 milliárd volt, amelynek létrehozásához 32 milliárd forint értékű mező- gazdasági és majd 40 milliárd forint értékű ipar; anyagot használt fel. *