Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

Sít is, ott is igazság Hová gurul a mátrai kő? zatosan visszafejlesztik, b a termelés pótlására Gyöngyös- solymoson akartak bányát nyitni. A korszerű, nagy tel­jesítményű gépsor alkalma­zásával. Később derült ki, hogy a kijelölt területen az V. ötéves tervidő utáni évek­ben víztároló épül majd Gyöngyös vízellátására. Jó ideje tartó egyezkedés után ideiglenes jelleggel mégis­csak megkapták az enge­délyt. szigorúbb feltételeket szabva a működéshez. Ta­vasszal talán már dolgozni kezd a gép... Vett a vállalat egy kisebb teljesítményűt is ebből a gép­sorból. Ez 50 ezer tonna kö­vet termelne évente, s a Gyöngyös melletti farkas- mályi bányába akarták tele­píteni. A beruházási kérel­met azonban elutasította a városi tanács, s ezt a hatá­rozatot január 18-án megfel­lebbezte a vállalat. Nem cé­lunk elmélyedni abban, ki-, nek milyen mértékben van igaza a vitában, a fellebbe­zésre azonban lassan már két hónap óta illett volna válaszolni. A gépet egyéb­ként Recskre telepítették, itt kezdte meg a termelést jó néhány hónapos késéssel. Követ vegyenek... — Mindezek mellett: ho­gyan alakulhatott ki az a helyzet, hogy az idén mini­mális mennyiségű kó van az egész télen nem dolgozó gyöngyösi és egerbaktai asz­faltkeverő telepeken? — Az elmúlt év végén nagy mennyiségű eladatlan készlet maradt nálunk — vá­laszolta Kocsis István. — Kétmillió forint veszteség ért bennünket emiatt. Ekkor szállíthatott volna az Egri Közúti Építő Vállalat is. Sor­ra telefonáltunk, tejexeztünk a partnereinknek, vegyenek követ. Bérfejlesztés, nyereség tekintetében sokat jelentett nekünk ez a veszteség, év végén már senki nem akart készleteket gyűjteni. Itt van­nak felsorolva a január— februári szállítások, kinek adtuk el a követ: MÁV. köz­úti igazgatóságok, építő vál­lalatok. Az egriek nem so­kat vittek el. Most. március 7-én pedig két hétre leáll­tunk az egerbaktai kőbányá­val, nagyjavítás és beruházás miatt Ez valóban kiesik a termelésből. — Eddig ezt a munkát té­len végezték el, amikor az aszfaltkeverő gépek is áll­nak ... — Ez igaz, de mo6t beru­házást is végzünk, az előtö­rő berendezést telepítjük át. Azért nem tudtuk január­ban, mert a kábelfektetést télen nem tudta elvégezni az EVILL Vállalat. És az útépítők? Ezek után természetesen kopogtattunk az Egri Közúti Építő Vállalatnál is, miután a kő. vagy jobban mondva a labda idegurult. Zana Ká­roly igazgató és Boros Lász­ló osztályvezető sem lett nyugodtabb, amikor érdek­lődésem tárgyát előadtam. — Az első negyedévben 61500 tonna kő szállításá­ban állapodtunk meg — mondta az igazgató. — Az első két hónapban ennek csak a tizedrészét kaptuk meg a kőbányától. Három­napos minimális készlettel indultak el az aszfaltkeverő telepek, az óránként 50 ton­na aszfaltot készitő egerbak­tai, és az óránként 100 ton­nát gyártó gyöngyösi telep. Az útkárok nagyok minde­nütt, a legutóbbi KPM mi­niszterhelyettesi eligazításon szigorú határidőket szabtak a kijavításra. Kétségtelenül idegesítő helyzet, bár most az utóbbi napokban már üte­mesen kapjuk az anyagot. — Az év végi készleteik miatt panaszkodtak a kőbá­nyáknál .. — A mi szigorú készlet- gazdálkodásunk nem enged­te, hogy akkor vásároljunk, ez tény —- válaszolt Boros László. — De azután meg hiába kértünk, eladták a messzebb levő vállalatoknak. Mi mégiscsak együttműködé­si szándékunkat bizonyítót-, tűk akkor, amikor például el­vállaltuk Egerbaktán a pro­filunkba nem illő törőmű­alapozást Tavaly nyáron ké­szen lettünk vele, s ók ezt a beruházást most márciusban fejezik be. Recskről kell az egerbaktai kőbányába napon­ta 600—800 tonna követ szál­lítani .. . A forint is gurul Ez volt hát a jelenetsor a guruló kövekről. Semmi kommentárt nem igényel, de annyit azért hadd mondjunk el: addig nem sok értelme van takarékos gazdálkodás­ról, nagyobb hatékonyságról, eszközkihasználásról beszélni általában, amíg kétéves rozsdát kell lekaparni egy 15 millióé értékű gépsorról, amíg egyik kőbányából a másikba szállítják a követ, amíg... Hekeli Sándor Uj műszerek a magaslégköri mérésekhez £9* Hazánkban két helyen, Szegeden és Budapesten vé­geznek magaslégköri méréseket. Az Országos Meteroló- giai Szolgálat budapesti rádiószondázó osztályán megkezd­ték az új szovjet „Meteorit II.” rádiószondázó rendszer kipróbálását. Ezzel a nagyobb teljesítményű műszerrel 5pontosabb adatokat kapnak. Képünkön: a követőantenna. (MTI Foto — Branstetter Sándor) A rend önkéntes őrei Gyöngyösön Az elmúlt évben teljesített munkájukról, tevékenysé­gükről adtak számot a gyöngyösi önkéntes rendőrök tegnap a Mátraalji Szénbá­nyák tanácskozótermében megtartott tanácskozásukon. A megjelenteket dr. Szabó Mihály, a városi tanács vb- titkára köszöntötte, többek között Oláh Istvánt, a járási, Kádár Bélát, a városi pártbi­zottság titkárát, Vékony Ist­ván rendőr alezredest, a me­gyei rendőr-főkapitányság vezetőhelyettesét és Széles Jánost, a Hazafias Népfront városi titkárát, valamint Be- recz Istvánt, a KPM megyei igazgatóságának vezetőjét. Csetneki János rendőr al­ezredes, a rendőrkapitány­ság vezetőjének helyettese számolt be az önkéntes rend­őrök közreműködésének eredményeiről. Elmondotta, hogy 48 csoportban összesen 445-en vállalkoztak a rend- fenntartó testület segítésére. Tavaly 17 ezer esetben telje­sítettek szolgálatot. Túlnyo­móan önállóan látták el fel­adataikat az önkéntes rend­őrök. Elfogtak három körö­zött személyt, bűncselekmé­nyek elkövetésében tetten értek 12 személyt, közleke­dési baleset helyszínének biztosítását látták el 56 eset­ben és szabálysértés miatt jártak el 169-szer. Gyöngyi» Város Tanácsá­nak vándorzászlaját, a leg­jobb önkéntes csoport cím­mel együtt az idén ismét a III. sz. csoport érdemelte ki, amelynek vezetője Dányádi Bertalan. A 2. helyet az V. sz., mátraházi csoport bizto­sította magának, ennek Sza­ka Pál a vezetője. A járás legjobbja a karácsondi cso­port lett, vezetője Tábi Tibor, a második helyre jutottak a kisnánaiak, vezetőjük Csik József, a harmadik helyre pedig az abasáriak, vezető­jük Fülöp Miklós. A belügyminiszter a Köz- biztonsági Érem ezüst foko­zatát adományozta Csivin- csik Gyulának (Mátrafüred), bronz fokozatát pedig Gecs Lászlónak (Gyöngyös) és Stuller Lajosnak (Mátra- szentimre). A 15 éves szolgá­latáért kitüntető jelvényt 14-en kapták meg, a 10 éve­set pedig 29-en. Pénzjutal­mat kapott a munkahelyén 58 önkéntes rendőr, összesen 32 ezer forint értékben. Recsk nagyközség akar lenni Fura képzelettársítás, el kell ismerni, de a témát bo­gozva önkéntelenül is eszé­be jut az embernek a vala­mikor híres Rolling Stones beategyüttes. A nevük ma­gyarul guruló követ jelent, s a kőomlás dübörgéséhez ha­sonlatos zenéjüktől lázba hozva, sokunk végtagjai kezdtek önkéntelenül is rán­gatózni annak idején. Nos, e rángatózás idézte fel most a „guruló kövek”-et, mert a mátrai kőbányák sokkal pró­zaibb ügyében is tapasztal­tam némi izgő-mozgó feszen­gést a beszélgető partnerek­nél. S mindjárt előrebocsá­tom: nem az elragadtatástól. Befejezetlen átszervezés Korábban már írtunk ar­ról, hogy az év eleji szállí­tásokkal igencsak elmaradt a megyei közlekedési válla- latúnk, mert nem volt mit szállítania. A legnagyobb mennyiséget a kő. kavics fu­varozása adta volna. Itt te­hát a legnagyobb a lemara­dás, ami azért is figyelemre méltó, mert emiatt nincs elegendő készlet az útépítést, útjavításokat kiszolgáló, nagy teljesítményű aszfaltkeverő telepeken. Kezdjük az elején. A Máf- ravidéki Kőbánya Vállalat január 1-én új nevet kapott: „Északkő” Mátravidéki Kőbánya lett. Vagyis összeol­vadt az ÉVM rendelkezése alapján két másik vállalattal. Az új cég központja a Bor­sod megyei Tárcái lett. Egy ilyen átszervezés nem megy minden zökkenő nélkül: er­ről ugyancsak meggyőztek Kocsis Istvánnak, a Mátra­vidéki Kőbányák igazgatójá­nak szavai. Beszélgetésünkre két hónappal az új vállalat megalakulása után került sor. — A IV. ötéves tervünk jól sikerült, gyors ütemű bér- fejlesztést hajthattunk végre. 1976 végére már meghaladta a 36 200 forintot az itt dolgo­zók évi átlagbére. Erre azért is volt szükség, mert minden bányaüzemünk ipari környe­zetben dolgozik, nagy az el­vándorlás. Minden harma­dik emberünk „mozgott” ed­dig is, az idei első két hó­napban azonban még soha nem tapasztalt mértékű a felmondások aránya. Egye­lőre nem tudom az okokat, nem tudom mi, miért törté­nik : bizonytalanok vagyunk egy sor kérdésben. Két hó­nappal az új vállalat meg­alakulása után még nem tudjuk, miben dönthetünk mi és miben nem. Nem beszél­hetünk a bérfejlesztési el­képzeléseinkről, a nagyvál­lalat 5,4 százalékot tervezett, nem tudjuk még, mi ebből hogyan részesülünk. A mű­szakiak, alkalmazottak lét­számát nem csökkentet' tűk, egyelőre megmaradt a régi szervezet. Elképzelhető viszont, hogy átminősítések­re kerül sor, erről sem tu­dunk biztosat. A szokásosnál is nehezebb technikai körül­mények között termelünk, a tervünk több mint 14 száza­lékkal nagyobb a tavalyinál, egymi'Hó 265 ezer tonna ki­termelése a feladat. Az el­múlt évben egyébként 30 ezer tonnával maradtunk le az előírásoktól. Két éve eszi a rozsda... A Mátravidéki Kőbányák munkájával kapcsolatban azonban nemcsak az emlí­tettek okoznak bizonytalan­ságot. Műszaki fejlesztéseik során a mostani átszervezést megelőzően a kőbánya egye­sülés igazgató tanácsa elha­tározta. hogy 15 milliós beru­házással úgynevezett mobil gépsort vásárol a vállalatnak. Egy mozgatható, bárhol tele­píthető, komplett termelő üzemet. Két éve megérkezett a gépsor, s azóta eszi a rozs­da az egyik gyöngyösi tele­pen. Miért? A vállalat veze­tői szerint a munkaterület engedélyezese körüli huzavo­na miatt. A sástói kőbányát megyei tanácsi határozatra néhány esztendő múlva kör­nyezetvédelmi okokból íoko­RECSK NAGYKÖZSÉG akar lenni. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra. Jelen pillanatban a lakosok száma meghaladja a 400 főt, a többi feltételt pe­dig évről évre szívós kitar­tással teremtik meg. Nem könnyű, az egész falunak akarnia kell. És akarják is. „Leltározunk” a községi ta­nácsnál. Mi épült, készült tíz év alatt? Könnyen sorol­ják, hiszen minden egyes épület megszületésénél ott „bábáskodott” a helyi tanács még akkor is, ha nem köz­vetlenül reá tartozott az építkezés. Mint például az áruházé. S mennyi fárado­zás, mennyi közös akarat testesült meg egy-egy új do­log megteremtésében. Pél­dául az új orvosi lakásnál, a rendelőknél, az óvodabővíté­seknél, a vízhálózat minden kilométerében. A növekvő, lombosodó fák, a virágos kertek az utcán mind annak köszönhetik létüket, hogy a falu összefogott. A községben jelentősebb vállalatok is vannak. A Réz­ércmű, az Aknamélyítő Vál­lalat, a kőbánya, az ÉMÁSZ kirendeltsége és maga a szö­vetkezet. Valamennyi ma­gáénak érzi a községet, ahol munkásainak többsége lakik, s ezért az üzemek adnak, mert közvetve kapnak is. Gondok voltak a Rézércmű lakótelepén az óvodás gyere­kekkel. Kissé távol is esnek a községtől, s a községi óvo­da a bővítések ellenére még mindig szűknek bizonyult A vállalat adott lakást, a szo­cialista brigádok munkát az alakításhoz, a községi tanács gondoskodott berendezésről, s az „üzemeltetésről”. Így született meg a 4. óvodai csoport. Mindenkinek hasz­na volt belőle. Bővítette, fa­lazta, festette, korszerűsítette a községi óvodát is a Rézérc­mű, az aknamélyítő, a kőbá­nya, mindegyik egy kicsit magának is. Mint ahogy az egész község javára épült fel a korszerű orvosi lakás a rendelővel. Súlyos százezre­sekkel számolják a társadal­mi munkát, amit a szocialis­ta brigádok, s maguk a la­kosok is végeznek. HOGYAN SZÜLETIK az összefogás? Tulajdonképpen beszélgetésekből. A tanács vezetői beszélnek az üzemek vezetőivel, a szocialista bri­gádok vezetőivel. A tanács­tagok beszélgetnek a válasz­tóikkal. Érvelnek, magyaráz­nak, melyik dolognak mi lesz a közös haszna. S a beszél­getések kétoldalúak. Nem­csak a tanácsi vezetők, a ta­nácstagok kérnek, hanem az üzemek, a választópolgárok is. A beszélgetésekből így összegeződik, melyik évben mi legyen a teendő. Ha már megegyeztek, a következő lé­pés a társadalmi munka szervezése, s mivel mindenki tudja mit miért akarnak tenni, ez számít a könnyebb­nek. Az idei nagy terv az isko­la bővítése. 10 millió forin­tos beruházás. Ennyi pénze nincs a falunak. Pontosab­ban annyi nincs, amennyi­vel a központi keretet ki kell egészíteni. A vízmű évekre lekötötte már a költségvetés oroszlánrészét. A közösséghez fordultak hát most is, mint már annyiszor. És nem ered­ménytelenül, mint ahogy máskor sem. A januári ta­nácsülés határozatot hozott, s indultak a tanácstagok ösz- szegyűjteni, ki mit ajánl fel. Általában ahol már eddig jártak, 300—500 forint kész­pénzt, egy-két napi társadal­mi munkát ajánlottak fel a családok. Azok is, ahol már rég nincs iskolás gyerek, olyan is akad, ahol már az unoka is kinőtt az általános iskolai pádból. Hogy miért? Mert kell a falunak. Mert a falu élni és nőni akar. Mert az új nemzedékek sorának új dolgokra van szüksége, jelentkeztek sorra az üzemek is. A szocialista brigádok társadalmi vállalásainak nagy része is a falu fejlesz­tését szolgálja. A kőbánya vezetői a falugyűlésen 300 ezer forintot ajánlottak fel az új iskolára. Az ÉMÁSZ az egész belső villanyszere­lést elvégzi majd. A Rézérc­mű 400 ezer forintot ad az iskolához. És gyűlnek a 300 —500 forintok a lakosságtól. És hogy nem szakadnak messzire falujuktól a recski­ek, ha elmennek, arra is akad példa. Az iskola tervét ugyancsak társadalmi mun­kában, az UVATERV egyik szocialista brigádja készíti, egy Recskről elszármazott fiatalember — a brigád egyik tagja — kezdeménye­zésére. Üjabb gond is foglalkoz­tatja a recskieket. A vízmű­hálózat bővülésével párhu­zamosan jelentkezik a szennyvízlevezető csatorna építésének gondja. Már szá­molgatják, akkor sem lesz drágább, ha összeadják a pénzeket, s nem ki-ki a saját portáján külön oldja meg. Épül, épül a falu, egyre többet ad majd mindenki a közösnek és ezzel tulaj­donképpen önmagának. Recsk nagyközség akar lenni, s az is lesz, talán nem is a túl messzi jövőben. Erre en­gednek következtetni a két­szintes házak. a csinosodó utcasorok, a vízvezeték, az orvosi lakások, rendelők, áruházak. A MINAP KEZEMBE ke­rült egy könyv. Ezt olvastam benne Recskről: 1851-ben összesen 188 ház volt a falu­ban. Ebből 22 urasági, 66 tel­kesgazdáé, 90 zsellérlakás, 10 egyéb. S azóta még két em­beröltő sem telt el. Deák Rózsi IFJÜSÁG, új erők sarja* dósa, összefogása, haladas — röviden így nevezhet­nénk a forradalmi ifjúsági napokat, amelynek nagy­szabású rendezvénysoroza­ta az elmúlt hét beköszön* tével — hivatalosan a ka* polnai koszorúzással —me* gyénkben is megkezdődött^ Ily módon fiataljaink, mint hosszú évek óta min­dig, így tavasz kezdetén, magukhoz vonzzák a köz­vélemény figyelmét, s e biztató szeretet birtoká­ban valósítják meg nagy gonddal kidolgozott, lelkes és lelkesítő programjukat. Nagy örömet és nem kis felelősséget jelent részt venni e program megvaló­sításában, és ugyanezt mondhatjuk egy egészen más jellegű, de szintén na­gyon fontos eseményre, a KGST kereten belül mű­ködő INTERELEKTRO mű­szaki bizottság Egerben hétfőn megkezdődött ta­nácskozására. Megyeszerte több tanácskozásra, meg­beszélésre — és gyors dön­tésre volt szükség mező­gazdasági nagyüzemeink­ben is a hét végi esőzések miatt. A jól induló és mind lendületesebbé váló tava­szi mezőgazdasági műn* kákban ugyanis ez kény­szerszünetet okozott. Volt tehát miről beszélni, s napjainkban bőségesen van mit tenni termelőszövet­kezeteinkben és állami gazdaságainkban. SZOKATLAN, mondhat­ni rendkívüli módon tar­totta meg az elmúlt héten legutóbbi ülését a megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga: a három tavasz ünne­pének kezdetén, március 15-én ugyanis három he­lyen: Egerben. Visoután és Nagyrédén került sor több jelentős kérdésnek e szin­ten történő megbeszélésé­re. Nemcsak a vb-ülés volt azonban rendkívüli, hanem lényegében az egész most elmúlt hetünk, legalábbis — eseményekben, Üjabb hírek érkeztek arról, hogy ismét üzemek, vállalatok csatlakoztak a 60. évfor­duló tiszteletére kibontako­zott munkaversenyhez, több mint 160 pajtás részvéte­lével úttörők rendeztek megyei szaktárgyi versenyt, a recskiek pedig nagy lel­kesedéssel láttak hozzá szokásos márciusi program­juk megvalósításához, a faültetéshez, parkgondozás­hoz. ÉS HA A KEZDET egy­szer már ilyen gazdag, ilyen eseménydús volt — így is folytatódott az el­múlt hetünk: ekkor tudtuk meg, hogy végre mérsék­lődött az influenzajárvány, s remélhétőleg lassan ki” lábalunk ebből a — most nem túlságosan veszélyes, de igen kellemetlen be­tegségből. Nyelvészeink nagyon szeretnék, ha egy másik, nem kevésbé „fájdalmas” nyavalyánkból, az idegen szavak unos-untalan való használatosából is felgyó­gyulnánk végre. Legalább* is c gondolatok jegyében nyitották meg a magyar nyelv hetének rendezvény­sorozatát. Hogy ebből a reménytel- jes nyelvészeti vetélkedő« bői végül milyen termést sikerül majd learatnunk, az a jövő titka egyelőre. Annyi azonban bizonyos­ra vehető, hogy a fiatalos jókedvvel kezdődött he­tünk — a Sándor- és Jó* zsef-napok kapcsán — át­menti a hangulatot, s vele a rügyduzzasztó sugarakat — újabb várakozásteli napjainkra, heteinkre. (ku—ti)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents