Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-17 / 64. szám

**A**AAAAAAAAAAAAAAA*A**AAAAAAAAAAAAAAAAAA**AAA*AAAA*^AAAAAAA* Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Castro körútja Afrikában ALGÉRIA, LÍBIA, Dél-Jemen, Szomália, Etiópia, Tanzánia — Fidel Castro afrikai utazásának eddigi állomásai is jelzik, milyen széles hatósugarúi a kubai külpolitika. S nincs okunk kételkedni a világsajtó je­lentéseiben, amelyek szerint valamennyi felkeresett országban rendkívül lelkes fogadtatásban részesült a havannai vendég. Kuba közismerten korunk forradalmi mozgal­mában tiszteletet parancsoló jelkép. Annál is in­kái, b az, mert az utóbbi évtizedben, a függetlenné vá­lás n„..áz folyamatában a világ sok országában hi­vatkoztak forradalmi helyzetre, itt-ott még marxista ihletésű változásokra is. ALIGHA SZÜKSÉGES bővebben magyarázni, milyen hatást gyakorolhat a kubai párt első titkárá­nak, az Államtanács elnökének, Kuba miniszterelnö­kének személyes varázsa azokban az afrikai államok­ban, amelyek hosszabb-rövidebb ideje maguk is a szocialista jelleget erősítik társadalmi és gazdasági rendszerükben. Havanna tekintélye, érthető módon különösen azóta nőtt meg, mióta segítségére sietett az angolai forradalmi erőknek. Afrika imperialistaelle­nes köreiben jól tudják: Kuba internacionalista se­gítsége, önzetlen támogatása nélkül az angolai hely­zet tovább bonyolódott volna, s a szakadárokkal szembeni véres háború talán még most is tartana. Egyszersmind az is vonzó példa, amilyen mó­don Kuba a maga rendszerének megerősítésén mun­kálkodik. Sem Castro, sem a többi kubai vezető so­ha sem feledkezett meg arról, milyen lényeges és sorsdöntő társadalmi berendezkedésében, gazdasági stabilitásában az európai szocialista országok szünte­len támogatása. Minden bizonnyal, a kubai államfér­fi vendéglátóival folytatott eszmecseréin ezekről is sok szó esett. ÖRVENDETES, hogy Fidel Castro látogató kőr­útjára sor kerülhetett. Az eddig megjelent közös köz­lemények, az elhangzott beszédek és pohárköszöntők hangvételéből arra következtethetünk, hogy Kuba és a felkeresett országok kapcsolatai elmélyülnek és a béke, a nemzetközi biztonság, a gyarmatosítás és a fajüldözés, valamint az imperializmus mesterkedé­sei tekintetében az álláspontok azonosak. Aligha el­hamarkodott az a vélemény, hogy Fidel Castro lá­togatása az érintett országok és a szocialista közös­ség kapcsolatai, további együttműködése szempont­jából sem közömbös. Ä/VSAA^AAAA/WVS/VAAAAAAAAAAA/VSAAAAA^^AAAAA-X^WWWWSAAAAAAAAAI"1 Meggyilkolták Kamat Dzsumblattot Ismeretlen fegyveresek kedden délután a Bejruttól délkeletre húzódó hegyvidé­ken, Kfarhim város közeié’ ben tőrbe csalták és meg­gyilkolták Kamal Dzsumblat­tot, a Libanoni Haladó Szo­cialista Párt elnökét. Agyon­lőtték a politikus gépkocsi- vezetőjét, és a vele együtt utazó testőrét is. A bűntett színhelyének környékén riadókészültségbe helyezték a Libanonban ál­lomásozó arabközi békefenn­tartó erőket. A tettesek kéz- rekeritésére széles körű nyo­mozás kezdődött. Kamal Dzsumblatt 1917-ben született. Tanulmányait Párizs­ban és Bejrútban végezte el. 1942-ben szerzett jogi diplomát. Fiatalon Kapcsolódott be a po­litikai életbe. 1943-ban választot­ták meg először parlamenti kép­viselővé. Három évvel később gazdasági és földművelésügyi miniszterré nevezték ki. 1949- ben ö alapította meg a Libanoni Haladó Szocialista Pártot. Azóta ő töltötte be a párt elnökének tisztét. 1952-ben aktív szerepet vállalt az akkori köztársasági elnök bukásához vezetett ellenzéki te­vékenységben. 1965-ben megala­kította a baloldali frontot, amely az általa vezetett pártot, továb­bá a Libanoni Kommunista Pár­tot és más haladó politikai tö­mörüléseket egyesített. Az 1967-es arab—Izrael' uáború- után odaadóan támogat: i ■ Pa­lesztinái ellenállási mozgalmat. A libanoni baloldal természetes szövetségesét látta benne. Pályafutása alatt többször volt miniszter. Így mint akkori bel­ügyminiszter. ö kapott megbízást a libanoni—palesztinai kapcso­latokat szabályozó 1969. évi kai­rói megállavodás végrehajtására. 1970-ben Lenin-renddel, 1972- ben pedig a népek közötti béke megszilárdításában szerzett ér­demeiért Lenin-békedljjal tün­tették ki. A libanoni polgárháború ide­jén, az ország haladó erői és palesztinai szövetségeseik élére állt. A libanoni haladó-baloldali erők Dzsumblatt személyében kimagasló vezetőt, gazdag ta­pasztalatokkal rendelkező poli­tikust vesztettek el. (MTI) NDK—magyar gazdasági kapcsolatok Egyenrangú társak, kölcsönös előnyök 1977-ben 1,2 milliárd rubel A MAGYAR-NŐK GAZDASÁGI KAPCSÓtATOK K«M)U5l(íö£l.MI HMMUNK A résztvevők többsége nem találta meg a helyes választ a berlini Magyar Kultúra Háza havonként sorra kerü- ^ lő Ifjúsági vetélkedőinek' egyik kérdésére: „Milyen összeget tett ki 1975-ben a Magyarország és az NDK külkereskedelmi forgalom? 1,5 milliárd márkát? 2,8 milliárd márkát? 4 milliárd márkát?” A hazánk ismere­téből versenyző berlini fia­talok legnagyobb része úgy vélte, hogy a második vál­tozat a helyes... Három-négy évvel azelőtt még nem tévedtek volna azok, akik 2,8 milliárd mel­lé tettek volna keresztet a versenylapon. 1975-re vo­natkozóan azonban már 4 milliárd márka a találat, a két ország közötti külkeres­kedelmi forgalom ebben az évben érte el ezt a határt. S tavaly is tovább növeke­dett a forgalom, amelynek A KÖZEL-KELETI VÁLSÁG KÖZÉPPONTJÁBAN OLYAN ORSZÁG NEVE ALL, AMELY HIVATALOSAN NEM SZE­REPEL A JELENLEGI VILÁGTÉRKÉPEKEN. DE AZT MA MÁR SENKI SEM TAGADHATJA, HOGY A PALESZTIN PROBLÉMA MEGOLDÁSA NÉLKÜL LEHETETLEN A KIBONTAKOZÁS ÉS A RENDEZÉS. AMIKOR BELELAPO­ZUNK A VASTAG PALESZTIN-DOSSZIÉBA, AKKOR ENNEK A KÉRDÉSNEK HÁTTERÉT, RÖVID TÖRTÉNELMI VÁZLATÁT ÉS BONYOLULT ÖSSZETEVŐIT RAJZOLJUK FEL. Nép ország nélkül (2.) Ábu Ammar karavánjai A világon ma csaknem há­rommillió palesztin él. Föld­rajzi elhelyezkedésük megle­hetősen tarka. Mértékadó becslések szerint 320 ezren élnek Izrael 1967. június 4-i határain belül; 350 ezren a gazai-övezetben és 300 ezren Ciszjordániában, izraeli meg­szállás alatt; 900 ezren Jor­dániában; 300 ezren Szíriá­ban, s ugyanennyien Liba­nonban; 90 ezren Kuvaitban; 10 ezertől 40 ezerig tehető az Egyiptomban Szaúd-Ará- biában, Irakban és Líbiában letelepültek száma, de vi­szonylag nagy számú palesz­tin jutott el Nyugat-Európa és Latin-Amerika országaiba is. Hétszázezer palesztin még ma is táborokban tengődik, az ENSZ illetékes segély­szervezetéből, az UNRWÄ- tól csekély élelmiszer-jutta­tásban, s négy-öt forintnak megfelelő napi pénzösszeg­ben részesülnek. Idő kellett hozzá, hogy a palesztinok megtalálják „nemzeti személyazonosságu­kat”. A gyarmati elnyomás és a feudális családok vi­szálykodásai miatt viszony­lag gyenge szervezettségi fo­kon álltak, s a hirtelen szét­szóródás politikai dermedt­séget eredményezett. Több­nyire olyan arab országokba kerültek, amelyek az iparo­sítás kezdetén álltak és szű­kölködtek az öntözött föld­területekben, vagyis maguk is munkaerő-felesleggel ren­delkeztek. A tanulás és a képzés önvédelmi eszköz volt: a palesztinok soraiban az arab átlagnál jóval több a közép- és felsőfokú iskolát 7 1577. március 17„ csütörtök végzett Ez is segítette a vál­tozást, s 1964 tavaszán meg­alakult a Palesztinai Felsza- badítási Szervezet. A vezetés azonban a szaúd-arábiai származású Sukeiri kezébe jutott, aki rengeteg kárt oko­zott a palesztin mozgalom­nak. 1965-ben azonban újabb szervezet bont zászlót: a Fatah. (A rövidítés a jobbról balra olvasott szavak kezdő­betűiből tevődik össze: Ha­rakat al-Tahrir al Vatani al-Filisztini, Palesztinai Nemzeti Felszabadítási Moz­galom.) Az 1967-es júniusi vesztes háború után, amikor a me­nekültek újra menekülni kényszerültek — a Fatah szervez, buzdít, ellenállásra sarkall. A Fatah vezetőjének, Abu Ammarnak felhívására tevekaravánok járják végig az elhagyott sivatagi harc­mezőket, összegyűjtik a hasz­nálható fegyvereket, meg­kezdődik a gerillák kiképzé­se. Abu Ammar rövidesen ki­lép az illegalitásból és Jász- szer Arafatként megjelenik a világközvélemény előtt. Amikor 1969-ben végre sike­rül leváltani a PFSZ régi vezetőit, a Fatah csatlakozik a szervezethez, amelynek Arafat lesz az elnöke. A PFSZ lendületes katonai tevékenységbe kezd, a csú­csot 1969—70 jelenti, amikor 6129 kommandóakciót hajta­nak végre. Kitűnik azonban, hogy Palesztinában nem le­het egy ,.űj Vietnamot”, vagy „új Algériát” kialakítani, s a szervezet a politikai eszkö­zöket kezdi előtérbe helyez­ni. Arafat . elmondja híres beszédét az ENSZ közgyűlé­sén: „Az olajágat és a sza­badságharcosok fegyverét hordozom — ne engedjétek az olajágat kiütni kezem­ből!” A visszhangra jellem­ző, hogy a világszervezet közgyűlése nagy többséggel (89:8 arányban, mintegy 40 tartózkodással) elismerte a palesztinai arab nép törvé­nyes jogát az önálló állami­ságra, s megfigyelői státuszt biztosított a PFSZ-nek az ENSZ-ben. A palesztin mozgalom nö­vekvő nemzetközi tekinté­lyével párhuzamosan azon­ban súlyosbodnak a belső gondok. Amikor a legna­gyobb szükség lenne az egy­ségre, negyven különféle palesztin szervezet és csoport tevékenykedik — sokszor egymás ellen vívnak véres harcokat. A fő áramlatot a PFSZ jelenti, de azon belül is különböző irányzatok mű­ködnek. Változatlanul a Fa­tah jelenti a legbefolyáso­sabb szervezetet, de megkö­zelíti az Al Szajka (Villám), amelyet a szíriai Baath-párt kezdeményezésére szervez­tek. Kisebb csoportosulások a jordán, illetve a szaúd- arábiai udvar támogatását élvezik, míg a baloldalon a Kuvat el Ászár (Szabadság- harcos Erők), a kommunista pártok által életreh ívott szervezet s a magát marxis­tának mondó Havatmeh De­mokratikus Népfront Palesz­tina Felszabadításáért elne­vezésű szövetsége helyezke­dik el. Külön alakulat az „Elutasítási Front”, amely elutasítja a palesztin kér­désre vonatkozó ENSZ-hatá- rozatokat és a tárgyalásos rendezést. Ide tartoznak a dr. Georges Habbas által ve­zetett Palesztinai Népi Fel­szabadítási Front, valamint az iraki és líbiai pártfogást élvező szervezetek, a többi között az Arab Felszabadí­tási Front. Vannak teljesen „arcnélküli” szervezetek, amelyek rendszerint egy-egy terrorcselekménnyel teszik hírhedtté magukat, géprab­lások vagy merényletek után jelentkeznek. (Fekete Szep­tember, Ifjú Bosszúállók, Sina: Felszabadítása stb.) Elvben a parlament szerepét betöltő, a Khaled Fahum el­nöklete alatt álló, Paleszti­nai Nemzeti Tanács fogná össze valamennyi szerveze­tet, a háromszáz tagú testü­let évenként ülésezik. A bel­ső ellentétek egyelőre lehe­tetlenné tették a hatékony munkát; nem nyílhatott mód például a nemzeti egy­ségkormány megalakítására, amely joggal várhatna széles körű nemzetközi elismerést. Az ellentétek megítélése azért annyira bonyolult, mert az egyes szervezetek és csoportok nemegyszer helyet cserélnek, kiválnak a PFSZ- ből, vagy csatlakoznak hoz­zá; igen képlékeny állapotok uralkodnak. Mi az oka annak, hogy ép­pen e kritikus helyzetben ilyen nehéz az egységet ki­kovácsolni? Illúziónak bizo­nyult az a vélemény, hogy a palesztin társadalomban a „menekültek egységes osz­tálya” jött létre: a társadal­mi különbségek és ellentétek fennállnak a palesztinok so­raiban is. Másodszor: a pa­lesztinok különösképpen rá­szorulnak az arab világ tá­mogatására, s az arab egység belső egyenetlenségei, az arabközi ellentmondások szétszabdalják a mozgalmat. Ha Egyiptom és Líbia, Szíria és Irak, a libanoni jobb- és baloldal között, ellentét van, az közvetlenül hat a palesz­tin szervezetekre, amelyek szoros kapcsolatban, nem­egyszer anyagi és egyéb füg­gőségben vannak .az őket fogadó, vagy pártoló arab erőktől. Sajnos, csak így lehet meg­érteni, hogy amikor olyan múlhatatlan szükség lenne antiimperialista összefogásra — akkor hiányzik az egység arabközi viszonylatban és a palesztin mozgalomban is. Réti Ervin (Következik: Fekete hónapok és jobb remenyeK) i növekedési üteme 1971—1975 között évente 20 százalékot tett ki. V Vagyis: a növekedés jóval felülmúlta azt az ütemet, amellyel mindkét ország egész külkereskedelmi for­galma emelkedett, s vala­mennyi partnere közül az NDK és Magyarország egy­mással emelte a legnagyobb mértékben a forgalmat. Az idén 10 százalékos emelke­déssel számolnak, s ez azt jelenti, hogy — kiegyensú­lyozott mérleggel — 1,2 mil­liárd rubel lesz a forgalom. Fontos, nemcsak a külke­reskedelem, hanem az egész magyar gazdaság számára sok mindent meghatározó tény, hogy a Szovjetunió után az NDK a legnagyobb kereskedelmi partnere ha­zánknak. A magyar külke­reskedelemben a hatvanas évek végére került az NDK a második helyre. Az egész forgalom több, mint tíz szá­zalékát ezzel, a fejlett ipar­ral rendelkező szocialista or­szággal bonyolítjuk le. A forgalom az NDK-val na­gyobb, mint Angliával, Fran­ciaországgal és Olaszország­gal együttvéve. Az NDK kül­kereskedelmi statisztikájá­ban a magyar partner az ötö­dik helyen áll, s az egész külkereskedelem 5—5,5 szá­zalékát teszi ki. A forgalom az utóbbi tíz esztendőben nőtt meg ennyire, s alaposan felülmúlta azokat a megál­lapodásokat, amelyeket a két ország annak idején az 1966—1970-i, illetőleg az 1971—1975-i tervidőszakra kötött. Ez a „túllépés” mind­két ország számára sok hasz­not, eredményt hozott, s egy­ben bizonyítékát szolgáltat­ta, hogy a két ország népgaz­daságának fejlődési foka. struktúrája milyen kitűnő lehetőséget nyújt a kölcsönö­sen előnyös együttműködés­re. Mindkét ország érdekeit szolgálja az a törekvés, hogy szakosítási és kooperációs szerződések alapján egymás fontos, különösen fejlett it>ar- ágai számára megteremtsék a termeléshez és fejlesztés­hez szükséges biztonságot. A szállításoknak már csaknem 30 százalékát olyan termé­kek teszik ki, amelyeket szakosítási, illetőleg koope­rációs szerződések alapján szállít a két ország. A leg­látványosabb a járműprog­ram. Ikarus-buszok bonyo­lítják le csaknem teljesen az NDK közúti tömegközleke­dést, a magyar utakon pe­dig a népszerű NDK-beli Wartburg és Trabant sze­mélygépkocsik, teherautók, furgonok közlekednek tízez­rével. Rendkívül sok előnyt nyújt a mezőgazdasági gép­gyártásban kialakult együtt­működés is. A magyar élel­miszercikkek persze tovább­ra is eljutnak az NDK-ba, fontos szerepet töltvén be a lakosság ellátásában. A következő 5 éves idő­szakra ugyancsak hosszú le­járatú egyezményt kötött a két ország. E szerint 1970 és 1980 között 4,9 milliárd rubel értékű árut vesz, illetőleg ad el egymásnak-egymástöl a két szocialista ország, ami az előző 5 év forgalmát 50 százalékkal haladja meg. A fogyasztási cikkek for­galma is jobban növekszik, mint eddig: az NDK-ban gyártott, jól ismert függö­nyök, bútorok, szőnyegek, harisnyák, kötöttáruk, por­celán, játékok, csillárok, varrógépek mellett kályhák és tűzhelyek, tapéták, auto­mata mosógépek, tv-készülé- kek, elektromos háztar­tási készülékek kerül­tek vagy kerülnek a magyar üzletekbe. A két ország külkereskedői — or­szágaik gazdaságának, ipa­rának fejlődésére támasz­kodva — egyre rugalmasab­ban és hatékonyabban hasz­nálják ki a gazdaság és a lakosság számára azokat az előnyöket, amelyeket az együttműködés kínál. Mind­ez része a KGST Komplex Programja fokozatos megva­lósításának, az egész szocia­lista gazdasági közösség erő­sítésének. Pintér István Amerikai küldöttség Vietnamban Győri Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Szerdán Hanoiba érkezett az Egyesült Államok hivata­los küldöttsége, Leonard Woodcocknak, Carter elnök különmegbízottjának vezeté­sével. Az amerikai légierő C—141 repülőgépéből kilépő amerikai politikusokat fo­gadta Phan Hien a VSZK külügyminiszter-helyettese. Az amerikai küldöttség tagjai: Mike Mansfield, az amerikai szenátus demokrata párti csoportjának elnöke, Charles Jóst, az Egyesült Ál­lamok volt ENSZ-fődelegátu- sa, G. Montgomery, S. R. Edelman, valamint 7 szak­értő. Az amerikai küldöttség hi­vatalos vietnami látogatására James Carter elnök kezde­ményezésére került sor. Ha­noiban március elején hoz­ták nyilvánosságra, hogy a VSZK kormánya elfogadta az amerikai fél javaslatát, és fogadja az Egyesült Államok küldöttségét. A vieitnami kormány több ízben hangsú­lyozta, hogy kész megvitatni az amerikai kormánnyail a két ország háború utáni problémáit, kész tárgyalni a két ország kapcsolatainak normalizálásáról, a párizsi egyezmény előírásainak szel­lemében. IIGIBISSIBB sport jelentésünk SV Hamburg—MTK-VM 4—1 KÉK visszavágó labdarúgó- mérkőzés. Hamburg, Voks- park Stadion. V.: Rans (ju­goszláv). Vojvodina—Vasas 2—2 KK labdarúgó-mérkőzés. Újvidék. V.: Bősek (osztrák).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents