Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-13 / 37. szám

Valahol, a Tárná mentén. Közérdekű programok vetettem már a kérdést a mezőgazdasági bizottság ülé­sén, de sajnos, csak 79-re tudtak Ígérni hathatós segít­séget. Addig is a Tárná men­tén élő lakosság összefogásá­ra van szükség, hogy adott esetben útját tudjuk állni a víznek. Mert bizony igaz, hogy nagyon ijesztget ben­nünket ez a kis Tárná: van ahol egész falvakat veszé­lyeztet, nálunk pedig, Fel- debrőn, házsorokat. Igaz, ha úgy hozza a helyzet, annyi ember van a gáton, hogy rengeteg, de hasznosabb az, ha megelőzzük, mert meg le­het előzni a vizet. A víz, ha megindul.., Recsken szintén sokat főtt már az emberek feje a Tár­ná kiöntései miatt. Az em­lékezetes decemberi áradás után össze is ült a végrehaj­tó bizottság és határozatot hozott. Ezek szerint a rende­zetlen belterületi medersza­kasz az áradás oka, ezt kell tehát felújítani, szabályozni. Maruzs János tanácselnök vezetésével el is ment a küldöttség a Miskolci Víz­ügyi Igazgatósághoz, megtár­gyalni, hogyan segíthetné­nek a helyzeten. Nos. van rá mód: még 1975-ben terv ké­szült a rendezésre, ezt most a jelenlegi helyzetnek meg­felelően átdolgozzák, és ha minden jól megy, még ebben az évben sor kerül a meder iszaptalanítására. — De a víz, ha megindul a Mátrából lefelé, borzasz­tóan felgyorsul, különösen a 24-es út mellett egy jó sza­kaszon. .. Három esztendeje még a kétéltű járműveket is elsodorta az ár, hát bizony erő, sok akarat és összefogás kell hozzá, hogy útját áll- juk. Recsken — és a legtöbb veszélyeztetett helyen — ké­szek is erre az emberek: ha a szükség úgy hozza, minde­nütt lesznek legények a gá­ton. Ne rója fel senki nekünk, de mi azt szeretnénk, ha fiainknak nem a gátakon kel­lene most karjuk, s szívük erejét bizonyítani. B. Kun Tibor Erősitik a gátat Aidebrő házai alatt gezzék el a vízvezető árkok, átereszek kitisztítását, és minden lehetséges módon ké­szüljenek fel az esetleges vízkárok elhárítására. A Tárná mentén nem kü­lönösebben szükséges a szi­gorú felhívás, tapasztalatból tudják, hogy érdemes odafi­gyelni. Elsőként Sasvári Olga tanácstitkár beszél Áldeb- rőn: Háromszáz homokzsák — Nálunk most is erősítik a gátat a Tófalu felé eső ré­szen, főleg azért, hogy az is­kola veszélybe ne kerüljön. Már vagy két hete itt dolgoz­nak a vízügy gépei, és de­cember első napjaiban, ami­kor volt itt egy kis duzza­dás a vízen, akkor hoztak 300 homokzsákot is. A leve­zető csatornaajtónál helyez­1977. február 13., vasárnap mert decemberben már csak öt centi hiányzott és a ker­tek alatt elöntötte volna a Tárná az iskolánkat. Ha pe­dig oda egyszer bemegy a víz, ki nem jön addig, míg a patak le nem apad. így van ez, annak ellenére, hogy tavaly a Kígyós patakot szé­pen megszabályozták, ez ve­zetné le a fölös vizet a Tár­nából, már csapóajtóval is el van látva. De minek a sok beszéd, sétáljunk el, nézzük meg, mert az az igazi, amit saját szemével lát az ember. Vendégmarasztaló sárban érkezünk a Tárnához, mely­nek a bal partján valóban ott dolgozik a két gép, egyik hordja, a másik gáttá for­málja a földet. — Itt kell a legjobban a töltés, az Arany János utcai kertek végén, ez jó fél mé­terrel alacsonyabb mint a túloldalt Harminc házat, háromszor... — Kell bizony — csatla­kozik a beszélgetéshez az ép­pen arra sétáló Uzelman Áz sem mindegy, hogy — hogyan PÁRT- ÉS ÁLLAMI veze­tők gyakran panaszkodnak, hogy egy-egy vállalati ün­nepségre néha öt-hat em­bert is meghívnak a pártbi­zottságról, vagy a tanácsról. S aztán amikor csupán egy személy képviseli az appará­tust, vagy a testületet, ak­kor szinte meg vannak sért­ve a vállalati vezetők. — Hogyan — kérdezik —, hát X, elvtárs nem tartotta fon­tosnak a mi ünnepségünket? Látszatra szimpatikusnak tűnik ez a magatartás hi­szen bárki azt hiheti, hogy X. elvtárs. aki a vállalat gondjaiban, bajaiban egész évben osztozott, okos taná­csaival segítette a kollektíva munkáját, azért hiányzik, mert a vezetők- az örömben, a jogos sikerben is osztozni akarnak vele- Ilyen is elő­fordul persze, de az mégin- kább, hogy a vezetők azért szeretnék az egész .,vezér­kart" az ünnepi emelvényen látni. mert ezzel is jelezni szeretnék, hogy milyen fon­tos az ő gyáruk, az ő üze­mük, s rögtön összehasonlí­tást is tesznek, hogy a másik vállalat ünnepségén csupán Y. elvtárs jelent meg. Aztán amikor vége van az ünnepségnek, az elnökség­ben részt vevők külön te­rembe vonulnak, ahol álta­lában márkásabb italok, jobb falatok várják a vendégeket, mint a nagy teremben, ahol a dolgozó kollektíva helyez­kedik el. Jobb esetben azért a vállalati vezetők közül ki­kinéznek a dolgozókhoz is, de előfordul, hogy mindenki csak a vendégekkel törődik. Emiatt persze nem lehet a végletekig elmarasztalni az illető vezetőket, hiszen ah­hoz, hogy egy kollektíva ki­váló eredményeket érjen el, feltétlenül szükség van a magas színvonalú politikai és szakmai irányításra, s ők bizonyára meg is tettek min­dent a sikerért. Ugyanakkor azonban mégis megkeseredik a dolgozók szájíze, hogy sa­ját vezetőik arra sem mél­tatják őket hogy leüljenek közéjük, ha nem is az egész estére, de mondjuk egy fél órára. S a megkeseredett szájízben az is benne fog­laltatik, hogy bizony a ve­zetőiktől nem ezt várták. MANAPSÁG GYAKRAN hallani azt, hogy a dolgozók körében bizonyos vezetőel­lenesség tapasztalható. Ez a vélemény persze túl általá­nos, és túlságosan le is egy­szerűsíti a helyzetet. Hiszen a legtöbb vállalatnál szövet­kezetnél, vagy intézménynél elismerés és tisztelet kíséri a vezetők tevékenységét, de esetenként ennek az ellenté­te is tapasztalható- Általá­ban ott, ahol a vezetők, vagy egy adott vezető lebecsüli a kollektíva munkáját, min­den sikert eredményt a sa­ját eredményének tart és úgy véli, hogy szinte a dol­gozók nélkül is elboldogul­na. Tehát a vezetőellenesség a helytelen vezetési módsze­rek, a helytelen vezetői ma­gatartás következménye, s egyáltalán nem a szocializ­mus viszonyaiból fakadó kö­vetkezmény. Az természetesen, hogy a vezető miként viselkedik, egészen más, mint ahogyan egy munkás, vagy egy al~ kalmazott viselkedik■ Sokkal nagyobb súllyal esik latba, hiszen a vezető munkája, tevékenysége százak, vagy ezrek előtt zaj lile, százak vagy ezrek életére van ha­tással. S, ahogy a vezető jó munkáját is elismerik a dol­gozók ugyanúgy a gyengébb munkára, vagy a magatar­tásbeli hiányosságokra is fel­figyelnek, élénken reagál­nak. Sőt, esetenként az is előfordul, hogy hiába dolgo­zik kiválóan egy vezető, mégis a szemére vetik, hogy esetleg túl gyakran a pohár fenekére néz, luxuskocsival jár, (hát még, ha a felesége is azzal a piacra), vagy dur­ván, sértő hangnemben be­szél a dolgozókkal. A párt­tagsági könyvek cseréje kapcsán az egyéni beszél­getések során azt is felvetet­ték egy-két helyen a párt­tagok, hogy a vezetők közül igaz, hogy nagyon kevesen, de nem járnak rendszeresen a taggyűlésre, s kifejtették, hogy szerintük ez a kom­munista kollektíva lebecsü­lése. Méltán váltanak ki nem­tetszést a dolgozókban továb­bá a nagy költséggel beren­dezett hivalkodó irodák és tárgyalók, a külföldi, persze főként nyugati üzletemberek íigvone telese, agyonitatása, vagy az olyan költséges ta­nulmányutak, amelyeknek a Legény a gáton? Sokan emlegetik mostaná­ban a Tárná mentén — csak el ne kiabáljuk —, úgy néz ki, sikerült elkerülni a té­len oly nagy tömegben le­esett ó hirtelen olvadását, s az azz... járó, szinte belátha­tatlan következményeket. Ügy tűnik, valóban így van: a hatalmas hótömget ezen a télen időnként meg-megsi- mogatta egy kis engesztelő napfény, s az átmeneti eny­hülés elég volt ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrofális, hirtelen olvadást. Bármennyire is kedvező azonban ez a kép, tudnunk kell, korántsem biztos, hogy véget ért a tél, vagy hogy a tavaszt idéző nagy esők nem okoznak-e belvizet, ára­dást. .. ? Mindenesetre, mind a ve­szélyeztetett vidék lakossága és a községek vezetői, mind a megyei tanács illetékes osztályai határozottan foglal­koznak a kérdéssel. Heves •negye Tanácsának január 18-án megjelent közlönye például valamennyi városi és községi tanács elnökéhez in­tézett felhívást. Számolni kell — hangoztatja — a tél- tavaszi belvízképződés elő­fordulásának lehetőségével. Éppen ezért szükséges, hogy a tanácsok kellő időben vé­Ezt a részt kell majd erősíteni, mert eddig, a tetejéig ért legutóbb Is a víz — mutatja Zám Sándor tek e! annyit, amennyi szük­séges volt, de kellett is, kü­lönben kicsapott volna a víz... Igaz, most telefonál­tak, hogy vissza kellene vin­ni a zsákokat, de mi nem akarjuk, mert sajnos, vár­ható egy újabb áradás. Zám Sándor tanácselnök viszont azt mondja: — Sajnos, vissza kell vin­ni. De a gát emelése szépen halad, 250—300 méter hosz- szúságban erősítjük meg a bal oldalon. Szükséges is, István bácsi —, ezt mi tud­juk igazán, akik itt lakunk a Vörösmarty utcában. Itt kérem, harminc olyan ház van, amit már háromszor öntött el a víz. Értik: har­minc házat háromszor... Hát nagyon kell vigy; i. — Ezek után kérdés — fordulunk a tanácselnökhöz —, ha netalán úgy hozná a helyzet, lesz-e legény a gá­ton? — Erre csak 74 példáját tudom említeni — hangzik a válasz —, amikor átszakadt a gát a Sport utcánál. Az emberek még akkor sem akartak lejönni, amikor már életveszélyes volt, és a rend­őrök sürgették az elvonu­lást. .. Most is vigyázni kell, mert a Mátrából lezúduló víztől pillanatok alatt na­gyon megemelkedik a víz­szint. .. Szükséges tehát a gátak megerősítése. — Igen, például az itt Csirkesaroknak nevezett sza­kaszon, másfél kilométeres hosszúságban. A termelőszö­vetkezet a szükséges földet biztosítja hozzá, ezt már fel­ajánlották, de a gyöngyösi V-ös szakaszmérnökségen és a miskolci vízügyi igazgató­ságon kevés jóval bíztattak bennünket, amikor felkeres­tük őket — csak 1979-ben lesz rá anyagi fedezet. Te­kintve, hogy több ezer köb­méter megmozgatásáról van szó, tudjuk, és megértjük, hogy nem megy azonnal. Rá­adásul vannak még rajtunk kívül is nehéz szakaszok: Nagyfüged, például és Ver- peléten a cigányszög... Min­denesetre, reméljük. nem kerül rá sor, de ha a helyzet úgy hozza, mi itt megszer­veztük a védekezést — lesz legény a gáton. Északra Káltöl Vadkerti Miklósné ország- gyűlési képviselőnek szintén szívügye a víz elleni haté­kony védekezés. — Az az igazság — mond­ja —, hogy 1964-ben szabá­lyozták itt a Tárnát, azóta ezen a szakaszon nem tör­tént semmi, tehát a Káltól északra eső részen. Ez aztán állandó gondunk, és mindig visszatérő témája a lakos­ságnak is. Nagyon fontos lenne már Kál és Verpelét között a töltés megerősítése, és hasonló a helyzet Recsk környékén is. El is határoz­tuk az ott dolgozó képviselő- társammal, Fodor Istvánné- val, hogy közösen próbálunk támogatást szerezni. Fel is Mit vizsgálnak a népi ellenőrök? Az idén is számos közér­dekű témával foglalkoznak a népi ellenőrök Heves me' gyében. Hogy csupán a leg­frissebbet említsük a megyei bizottság programjából: feb­ruárban, márciusban átfogó vizsgálatot tartanak a testü­let munkatársai építőipa­runkban. Ellenőrzések soro­zatán' gyűjtenek tapasztala­tokat arról, hogy a jelentke­ző igényeket és a rendelke­zésre álló kivitelezői kapa­citásokat miként sikerül ősz- szehangolni „szűkebb ha­zánkban”. S ugyancsak az első negyedév folyamán a megyei bizottság elnöksége tárgyal a közérdekű bejelen­tések intézésével kapcsola­tos észrevételekről, illetve — többi között — a járási bi­zottságok téma- és célvizs­gálatainak hasznosításáról. Az egri járási-városi bi­zottság az év során — egye­bek mellett megvizsgálja Egerben a kisajátítások cél­szerűségét és azok lebonyolí­tását, s ellenőrzi, hogy a la­kásépítés és -fenntartó szö­vetkezetek alapszabályaik szerint működnek-e. A füzes­abonyi járás népi ellenőrei a lakosság áruellátásának, to­vábbá — többi között — a szarvasmarha-tenyésztés és a tejtermelés helyzetének vizs­gálatával foglalkoznak. A Gyöngyösi Járási-Városi NEB jelentős idei programja a nagy értékű termelőberende­zések kapacitásának kihasz­nálásával összefüggő ellen­őrzés, amelyet ipari válla­latoknál, üzemeknél, gyár­egységeknél végeznek. A he­vesiek ugyanekkor a mező- gazdasági gépek járási hasz­nosításáról, az üzemeltetés gazdaságosságáról tájékozód­nak egyebek mellett. Hat­vanban a kiskereskedők és kisiparosok szolgáltató tevé­kenységével kapcsolatos ko­rábbi ellenőrzés tapasztala­tainak utóvizsgálatára kerül sor. Ismét megvizsgálják a városi öregek helyzetét, to­vábbá például választ keres­nek arra, hogy az üzemek­nél, szövetkezeteknél milyen a jóléti alap felhasználása• résztvevőkön kívül senki sem látja hasznát. Természetesen senki sem vár a vezetőktől valamiféle oktalan értelmetlen purita­nizmust. Mindenki előtt vilá­gos, hogy ma már nem azzal ítélhető meg valaki elvhű­sége. hogy az irodájában fo­telok, vagy hokedlik vannak. S nem is várja senki, hogy a vezető ne biztosítsa saját magának mindazt, ami mun­kájának végzéséhez szüksé­ges még akkor sem, ha va­lóban költséges műszaki, vagy egyéb berendezésről van szó. Ugyanakkor kirívó viszont, ha egy tsz-elnök, vagy egy gyárigazgató irodá­jában több százezer forint értékű, egyedi tervezésű stíl­bútor pompázik. A szocialista brigádok tagjaira nézve kötelező ér­vényű elvárás, hogy szocia­lista módon éljenek* Nos, ha esetleg ez nincs is papíron lefektetve, vonatkozik a ve­zetőkre is. Nagyon sok mú­lik tehát, a hogyanon, az életmódon, a viselkedési mó­don. MINDEN VEZETŐ tisztá­ban van azzal, hogy munká­ja tevékenysége sokak sze­me előtt zajlik, sok érzelmet vált ki, de még a magánélete is ismertebb, mint általában egy dolgozóé Éppen ezért érdemes felszámolni a kis-, vagy nagypolgári allűröket, akiknél persze ez tapasztal­ható, hiszen ezek a kölöncök egyáltalán nem szerves ré­szei a szocialista vezetői magatartásnak. Kaposi Levente

Next

/
Thumbnails
Contents