Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-13 / 37. szám
Valahol, a Tárná mentén. Közérdekű programok vetettem már a kérdést a mezőgazdasági bizottság ülésén, de sajnos, csak 79-re tudtak Ígérni hathatós segítséget. Addig is a Tárná mentén élő lakosság összefogására van szükség, hogy adott esetben útját tudjuk állni a víznek. Mert bizony igaz, hogy nagyon ijesztget bennünket ez a kis Tárná: van ahol egész falvakat veszélyeztet, nálunk pedig, Fel- debrőn, házsorokat. Igaz, ha úgy hozza a helyzet, annyi ember van a gáton, hogy rengeteg, de hasznosabb az, ha megelőzzük, mert meg lehet előzni a vizet. A víz, ha megindul.., Recsken szintén sokat főtt már az emberek feje a Tárná kiöntései miatt. Az emlékezetes decemberi áradás után össze is ült a végrehajtó bizottság és határozatot hozott. Ezek szerint a rendezetlen belterületi mederszakasz az áradás oka, ezt kell tehát felújítani, szabályozni. Maruzs János tanácselnök vezetésével el is ment a küldöttség a Miskolci Vízügyi Igazgatósághoz, megtárgyalni, hogyan segíthetnének a helyzeten. Nos. van rá mód: még 1975-ben terv készült a rendezésre, ezt most a jelenlegi helyzetnek megfelelően átdolgozzák, és ha minden jól megy, még ebben az évben sor kerül a meder iszaptalanítására. — De a víz, ha megindul a Mátrából lefelé, borzasztóan felgyorsul, különösen a 24-es út mellett egy jó szakaszon. .. Három esztendeje még a kétéltű járműveket is elsodorta az ár, hát bizony erő, sok akarat és összefogás kell hozzá, hogy útját áll- juk. Recsken — és a legtöbb veszélyeztetett helyen — készek is erre az emberek: ha a szükség úgy hozza, mindenütt lesznek legények a gáton. Ne rója fel senki nekünk, de mi azt szeretnénk, ha fiainknak nem a gátakon kellene most karjuk, s szívük erejét bizonyítani. B. Kun Tibor Erősitik a gátat Aidebrő házai alatt gezzék el a vízvezető árkok, átereszek kitisztítását, és minden lehetséges módon készüljenek fel az esetleges vízkárok elhárítására. A Tárná mentén nem különösebben szükséges a szigorú felhívás, tapasztalatból tudják, hogy érdemes odafigyelni. Elsőként Sasvári Olga tanácstitkár beszél Áldeb- rőn: Háromszáz homokzsák — Nálunk most is erősítik a gátat a Tófalu felé eső részen, főleg azért, hogy az iskola veszélybe ne kerüljön. Már vagy két hete itt dolgoznak a vízügy gépei, és december első napjaiban, amikor volt itt egy kis duzzadás a vízen, akkor hoztak 300 homokzsákot is. A levezető csatornaajtónál helyez1977. február 13., vasárnap mert decemberben már csak öt centi hiányzott és a kertek alatt elöntötte volna a Tárná az iskolánkat. Ha pedig oda egyszer bemegy a víz, ki nem jön addig, míg a patak le nem apad. így van ez, annak ellenére, hogy tavaly a Kígyós patakot szépen megszabályozták, ez vezetné le a fölös vizet a Tárnából, már csapóajtóval is el van látva. De minek a sok beszéd, sétáljunk el, nézzük meg, mert az az igazi, amit saját szemével lát az ember. Vendégmarasztaló sárban érkezünk a Tárnához, melynek a bal partján valóban ott dolgozik a két gép, egyik hordja, a másik gáttá formálja a földet. — Itt kell a legjobban a töltés, az Arany János utcai kertek végén, ez jó fél méterrel alacsonyabb mint a túloldalt Harminc házat, háromszor... — Kell bizony — csatlakozik a beszélgetéshez az éppen arra sétáló Uzelman Áz sem mindegy, hogy — hogyan PÁRT- ÉS ÁLLAMI vezetők gyakran panaszkodnak, hogy egy-egy vállalati ünnepségre néha öt-hat embert is meghívnak a pártbizottságról, vagy a tanácsról. S aztán amikor csupán egy személy képviseli az apparátust, vagy a testületet, akkor szinte meg vannak sértve a vállalati vezetők. — Hogyan — kérdezik —, hát X, elvtárs nem tartotta fontosnak a mi ünnepségünket? Látszatra szimpatikusnak tűnik ez a magatartás hiszen bárki azt hiheti, hogy X. elvtárs. aki a vállalat gondjaiban, bajaiban egész évben osztozott, okos tanácsaival segítette a kollektíva munkáját, azért hiányzik, mert a vezetők- az örömben, a jogos sikerben is osztozni akarnak vele- Ilyen is előfordul persze, de az mégin- kább, hogy a vezetők azért szeretnék az egész .,vezérkart" az ünnepi emelvényen látni. mert ezzel is jelezni szeretnék, hogy milyen fontos az ő gyáruk, az ő üzemük, s rögtön összehasonlítást is tesznek, hogy a másik vállalat ünnepségén csupán Y. elvtárs jelent meg. Aztán amikor vége van az ünnepségnek, az elnökségben részt vevők külön terembe vonulnak, ahol általában márkásabb italok, jobb falatok várják a vendégeket, mint a nagy teremben, ahol a dolgozó kollektíva helyezkedik el. Jobb esetben azért a vállalati vezetők közül kikinéznek a dolgozókhoz is, de előfordul, hogy mindenki csak a vendégekkel törődik. Emiatt persze nem lehet a végletekig elmarasztalni az illető vezetőket, hiszen ahhoz, hogy egy kollektíva kiváló eredményeket érjen el, feltétlenül szükség van a magas színvonalú politikai és szakmai irányításra, s ők bizonyára meg is tettek mindent a sikerért. Ugyanakkor azonban mégis megkeseredik a dolgozók szájíze, hogy saját vezetőik arra sem méltatják őket hogy leüljenek közéjük, ha nem is az egész estére, de mondjuk egy fél órára. S a megkeseredett szájízben az is benne foglaltatik, hogy bizony a vezetőiktől nem ezt várták. MANAPSÁG GYAKRAN hallani azt, hogy a dolgozók körében bizonyos vezetőellenesség tapasztalható. Ez a vélemény persze túl általános, és túlságosan le is egyszerűsíti a helyzetet. Hiszen a legtöbb vállalatnál szövetkezetnél, vagy intézménynél elismerés és tisztelet kíséri a vezetők tevékenységét, de esetenként ennek az ellentéte is tapasztalható- Általában ott, ahol a vezetők, vagy egy adott vezető lebecsüli a kollektíva munkáját, minden sikert eredményt a saját eredményének tart és úgy véli, hogy szinte a dolgozók nélkül is elboldogulna. Tehát a vezetőellenesség a helytelen vezetési módszerek, a helytelen vezetői magatartás következménye, s egyáltalán nem a szocializmus viszonyaiból fakadó következmény. Az természetesen, hogy a vezető miként viselkedik, egészen más, mint ahogyan egy munkás, vagy egy al~ kalmazott viselkedik■ Sokkal nagyobb súllyal esik latba, hiszen a vezető munkája, tevékenysége százak, vagy ezrek előtt zaj lile, százak vagy ezrek életére van hatással. S, ahogy a vezető jó munkáját is elismerik a dolgozók ugyanúgy a gyengébb munkára, vagy a magatartásbeli hiányosságokra is felfigyelnek, élénken reagálnak. Sőt, esetenként az is előfordul, hogy hiába dolgozik kiválóan egy vezető, mégis a szemére vetik, hogy esetleg túl gyakran a pohár fenekére néz, luxuskocsival jár, (hát még, ha a felesége is azzal a piacra), vagy durván, sértő hangnemben beszél a dolgozókkal. A párttagsági könyvek cseréje kapcsán az egyéni beszélgetések során azt is felvetették egy-két helyen a párttagok, hogy a vezetők közül igaz, hogy nagyon kevesen, de nem járnak rendszeresen a taggyűlésre, s kifejtették, hogy szerintük ez a kommunista kollektíva lebecsülése. Méltán váltanak ki nemtetszést a dolgozókban továbbá a nagy költséggel berendezett hivalkodó irodák és tárgyalók, a külföldi, persze főként nyugati üzletemberek íigvone telese, agyonitatása, vagy az olyan költséges tanulmányutak, amelyeknek a Legény a gáton? Sokan emlegetik mostanában a Tárná mentén — csak el ne kiabáljuk —, úgy néz ki, sikerült elkerülni a télen oly nagy tömegben leesett ó hirtelen olvadását, s az azz... járó, szinte beláthatatlan következményeket. Ügy tűnik, valóban így van: a hatalmas hótömget ezen a télen időnként meg-megsi- mogatta egy kis engesztelő napfény, s az átmeneti enyhülés elég volt ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrofális, hirtelen olvadást. Bármennyire is kedvező azonban ez a kép, tudnunk kell, korántsem biztos, hogy véget ért a tél, vagy hogy a tavaszt idéző nagy esők nem okoznak-e belvizet, áradást. .. ? Mindenesetre, mind a veszélyeztetett vidék lakossága és a községek vezetői, mind a megyei tanács illetékes osztályai határozottan foglalkoznak a kérdéssel. Heves •negye Tanácsának január 18-án megjelent közlönye például valamennyi városi és községi tanács elnökéhez intézett felhívást. Számolni kell — hangoztatja — a tél- tavaszi belvízképződés előfordulásának lehetőségével. Éppen ezért szükséges, hogy a tanácsok kellő időben véEzt a részt kell majd erősíteni, mert eddig, a tetejéig ért legutóbb Is a víz — mutatja Zám Sándor tek e! annyit, amennyi szükséges volt, de kellett is, különben kicsapott volna a víz... Igaz, most telefonáltak, hogy vissza kellene vinni a zsákokat, de mi nem akarjuk, mert sajnos, várható egy újabb áradás. Zám Sándor tanácselnök viszont azt mondja: — Sajnos, vissza kell vinni. De a gát emelése szépen halad, 250—300 méter hosz- szúságban erősítjük meg a bal oldalon. Szükséges is, István bácsi —, ezt mi tudjuk igazán, akik itt lakunk a Vörösmarty utcában. Itt kérem, harminc olyan ház van, amit már háromszor öntött el a víz. Értik: harminc házat háromszor... Hát nagyon kell vigy; i. — Ezek után kérdés — fordulunk a tanácselnökhöz —, ha netalán úgy hozná a helyzet, lesz-e legény a gáton? — Erre csak 74 példáját tudom említeni — hangzik a válasz —, amikor átszakadt a gát a Sport utcánál. Az emberek még akkor sem akartak lejönni, amikor már életveszélyes volt, és a rendőrök sürgették az elvonulást. .. Most is vigyázni kell, mert a Mátrából lezúduló víztől pillanatok alatt nagyon megemelkedik a vízszint. .. Szükséges tehát a gátak megerősítése. — Igen, például az itt Csirkesaroknak nevezett szakaszon, másfél kilométeres hosszúságban. A termelőszövetkezet a szükséges földet biztosítja hozzá, ezt már felajánlották, de a gyöngyösi V-ös szakaszmérnökségen és a miskolci vízügyi igazgatóságon kevés jóval bíztattak bennünket, amikor felkerestük őket — csak 1979-ben lesz rá anyagi fedezet. Tekintve, hogy több ezer köbméter megmozgatásáról van szó, tudjuk, és megértjük, hogy nem megy azonnal. Ráadásul vannak még rajtunk kívül is nehéz szakaszok: Nagyfüged, például és Ver- peléten a cigányszög... Mindenesetre, reméljük. nem kerül rá sor, de ha a helyzet úgy hozza, mi itt megszerveztük a védekezést — lesz legény a gáton. Északra Káltöl Vadkerti Miklósné ország- gyűlési képviselőnek szintén szívügye a víz elleni hatékony védekezés. — Az az igazság — mondja —, hogy 1964-ben szabályozták itt a Tárnát, azóta ezen a szakaszon nem történt semmi, tehát a Káltól északra eső részen. Ez aztán állandó gondunk, és mindig visszatérő témája a lakosságnak is. Nagyon fontos lenne már Kál és Verpelét között a töltés megerősítése, és hasonló a helyzet Recsk környékén is. El is határoztuk az ott dolgozó képviselő- társammal, Fodor Istvánné- val, hogy közösen próbálunk támogatást szerezni. Fel is Mit vizsgálnak a népi ellenőrök? Az idén is számos közérdekű témával foglalkoznak a népi ellenőrök Heves me' gyében. Hogy csupán a legfrissebbet említsük a megyei bizottság programjából: februárban, márciusban átfogó vizsgálatot tartanak a testület munkatársai építőiparunkban. Ellenőrzések sorozatán' gyűjtenek tapasztalatokat arról, hogy a jelentkező igényeket és a rendelkezésre álló kivitelezői kapacitásokat miként sikerül ősz- szehangolni „szűkebb hazánkban”. S ugyancsak az első negyedév folyamán a megyei bizottság elnöksége tárgyal a közérdekű bejelentések intézésével kapcsolatos észrevételekről, illetve — többi között — a járási bizottságok téma- és célvizsgálatainak hasznosításáról. Az egri járási-városi bizottság az év során — egyebek mellett megvizsgálja Egerben a kisajátítások célszerűségét és azok lebonyolítását, s ellenőrzi, hogy a lakásépítés és -fenntartó szövetkezetek alapszabályaik szerint működnek-e. A füzesabonyi járás népi ellenőrei a lakosság áruellátásának, továbbá — többi között — a szarvasmarha-tenyésztés és a tejtermelés helyzetének vizsgálatával foglalkoznak. A Gyöngyösi Járási-Városi NEB jelentős idei programja a nagy értékű termelőberendezések kapacitásának kihasználásával összefüggő ellenőrzés, amelyet ipari vállalatoknál, üzemeknél, gyáregységeknél végeznek. A hevesiek ugyanekkor a mező- gazdasági gépek járási hasznosításáról, az üzemeltetés gazdaságosságáról tájékozódnak egyebek mellett. Hatvanban a kiskereskedők és kisiparosok szolgáltató tevékenységével kapcsolatos korábbi ellenőrzés tapasztalatainak utóvizsgálatára kerül sor. Ismét megvizsgálják a városi öregek helyzetét, továbbá például választ keresnek arra, hogy az üzemeknél, szövetkezeteknél milyen a jóléti alap felhasználása• résztvevőkön kívül senki sem látja hasznát. Természetesen senki sem vár a vezetőktől valamiféle oktalan értelmetlen puritanizmust. Mindenki előtt világos, hogy ma már nem azzal ítélhető meg valaki elvhűsége. hogy az irodájában fotelok, vagy hokedlik vannak. S nem is várja senki, hogy a vezető ne biztosítsa saját magának mindazt, ami munkájának végzéséhez szükséges még akkor sem, ha valóban költséges műszaki, vagy egyéb berendezésről van szó. Ugyanakkor kirívó viszont, ha egy tsz-elnök, vagy egy gyárigazgató irodájában több százezer forint értékű, egyedi tervezésű stílbútor pompázik. A szocialista brigádok tagjaira nézve kötelező érvényű elvárás, hogy szocialista módon éljenek* Nos, ha esetleg ez nincs is papíron lefektetve, vonatkozik a vezetőkre is. Nagyon sok múlik tehát, a hogyanon, az életmódon, a viselkedési módon. MINDEN VEZETŐ tisztában van azzal, hogy munkája tevékenysége sokak szeme előtt zajlik, sok érzelmet vált ki, de még a magánélete is ismertebb, mint általában egy dolgozóé Éppen ezért érdemes felszámolni a kis-, vagy nagypolgári allűröket, akiknél persze ez tapasztalható, hiszen ezek a kölöncök egyáltalán nem szerves részei a szocialista vezetői magatartásnak. Kaposi Levente
