Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

•M^AAAAAAAAA/VAAAAAAAAA/SAAAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAAAAAAA^SAAAAAAAA/% Péntek esti külpolitikai kommentárunk: \ A százhuszonötödik MINDENKI SZÁMÁBA nyilvánvaló: az enyhü­lési folyamat visszafordíthatatlanná tételét és meg­gyorsítását hatékonyan szolgálná, ha a politikai eny­hülés katonai intézkedésekkel egészülne ki. Ebben a vonatkozásban sok múlik azon, mi történik a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. Az osztrák fővá­rosban most került sor a maratoni tanácskozás im­már százhuszonötödik plenáris üléseire. Ez az ülés, mir' ''"eppben a tenger, tükrözte azt a főokot, amiért ezen u.; oly fontos konferencián a tárgyaló feleknek nem sikerült „frontáttötrést” elérniök. A százhuszonötödik plenáris, ülésen Kanad i kép­viselője — nyilvánvalóan az egész nyugati csoport nevében — új javaslatot terjesztett be. A hír, hogy új nyugati javaslat várható, szokás szerint valame­lyest megelőzte a nagykövet beszédét. A nemzetközi közvélemény érthető érdeklődéssel várta az indít­ványt, de — sajnos, nem először -r- csalódnia kellett. A KANADAI JAVASLAT LÉNYEGE ugyanis az, hogy miként kell ellenőrizni a közép-európai haderő­csökkentéssel kapcsolatos egyezményt. Mindazok, akik valamennyire is figyelemmel kísérték a bécsi tárgya­lásokat, felkapták a fejüket. Ellenőrizni az egyez- ménvt? Milyen egyezményt? Hiszen Bécsben egyelőre nem született megállapodás! Akkor meg mit ellenő­rizzenek? Az ellenőrzés önmagában fontos dolog, beszélni, tárgyalni kell róla — amikor aktuális lesz. De egy olyan időpontban, amikor a konferencia éppen a nyu­gat obstrukciós magatartása miatt nem jutott köze­lebb magához a megállapodáshoz, ellenőrzésről és csak arról beszélni furcsa gesztus. Nem egyszerűen sorrendi, hanem tartalmi kérdésről van szó! A megoldásnak a nyugat alapállásának megvál­tozásával kell kezdődnie, annak elismerésével hogy a csökkentésnek egyenlő mértékűnek, kölcsönösnek kell lennie. Amíg a NATO-hatalmak aránytalan csök­kentést követelnek, amíg nem fogadják el az egyenlő biztonság alapelvét, nem születhet Bécsben megálla­podás. ADDIG NEM LESZ MIT ELLENŐRIZNI. Harmadik munkanap a Szaljut 5.-ön Közép-európai idő szerint reggel hatkor kezdték meg harmadik, pénteki munka­napjukat a Szaljut 5. űrhajó­sai. Viktor Gorbatko és Jurij Glazkov folytatta az űrállo­más üzemeltetését berende­zéseinek és tudományos mü- szereinék ellenőrzését. Előző munkanapjuk végén az űrhajósok néhány orvosi kísérletet végeztek. Megvizs­gálták a többi között, hogyan reagál egyensúlyi szervük a súlytalanság körülményei között az elektromos inge­rekre. A telemetrikus informáci­ók és saját beszámolójuk alapján megállapítható, hogy az űrhajósok egészségesek, közérzetük jó. Veled vágjunk, Chile népe! Régi igazság, hogy a szak- szervezetek hatalmas nem­zetközi erőként tudják fel­vonultatni a szervezett mun­kásság millióit. Ez az erő ölt most ismét testet, ami­kor a Szakszervezeti Világ­szövetség felhívására meg­emlékeznek a chilei néppel való szolidaritás napjáról. Az erők összesítése a politi­kában nem egyszerűen ösz- szeadandók összege, hanem hatásában annak sokszorosa. Chile népének változatla­nul nagy szüksége van erre az erőre — ez az első, amit a szolidaritás napján meg­állapíthatunk. De hozzáte­hetjük: ennek az erőnek immár sokesztendős, szünte­len bevetése igenis hatott a dolgok menetére magában Chilében is. Pinochet országában to­vább csikordulnak az ujj- szorítók. A Három Mária koncentrációs táborban és a Davvson-sziget poklában to­vább szenvednek a foglyok. A DINA, a hírhedt titkos- szolgálat továbbra is lesújt a bátrakra, akik a rezsim által gyűlölt szabadságról, nemzeti függetlenségről, em­beri jogokról beszelnek. Igen, a hatalom jellege vál­tozatlan Chilében. De a ha­talom helyzete nem' Min­den jel arra vall. hog. ik, akik brutálisan vérbe fojtot­ták a chilei történelem leg­nagyszerűbb kísérletét, akik a félelem éjszakáját terem­tették meg a csodálatos haj­nal után — maguk is meg­tanultak félni. Rettegésük a zsarnoké, akinek fel kell ismernie, hogy minapi szö­vetségesei is elosonnak mel­lőle, hogy szigetként magá­ra maradt — a gyűlölet és megvetés tengerében. Pedro Felipe Ramirez ke­reszténydemokrata politikus, aki maga is megjárta a Pi- nochet-pokol kínzókamráit, Brüsszelben bejelentette: Santiagóban a keresztény- demokraták és a Népi Egy­ség pártjai között megálla­podás Jött létre a közös harcról. Hosszú volt az út a kereszténydemokraták szá­mára a junta passzív támo­gatásától az aktív ellenállá­sig — de megtették ezt az utat. A bejelentés a szoli­daritási nap egyik legszebb bizonysága: a harc nemcsak Chilén kívül folyik. <h) Vance-interjú Készen állunk együtt haladni.* Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter szerint a genfi közel-keleti békekonferencia, „gondos előkészítésére” van szükség. Vance — aki hétfőn egyhetes közel-keleti útra in­dult — a New York Times- nak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy célja elsősor­ban a tájékozódás. így pél­dául kézből az arab vezetők­től akarja megtudni: valóban mérséklődött-e a palesztin ál­láspont. Azt mondta, hogy nincs amerikai terv a közel-keleti kérdés rendezésére. „A hely­zet ugyan jobb mint koráb­ban. de nem szabad lebecsül­ni a nagyon mély és nagyon nehezen áthidalható különb­ségeket” — jegyezte meg. A miniszter szerint a genfi konferencia összehívása előtt megfelelő előkészületekre van szükség — esetleg egy másik értekezletre. Vance többféleképpen ér­telmezhető módon fogalmaz­ta meg a rendezés három fő elemét, amelyek szerinte a „béke — visszavonulás — a palesztin nép jogos érdekei­nek kielégítése”. Azt mondta, hogy már tár­gyalt más országokkal így a Szovjetunióval is arról az amerikai tervről, hogy csök­kentsék a Közel-Keletre irá­nyuló fegyverszállításokat. Vance azt állította, hogy a közép-európai csapatcsökken­tési tárgyalások eddig azért nem hoztak eredményt, mert egyik fél sem adott megfele­lő politikai ösztönzést a ha­ladáshoz. „Bátorítónak” ne­vezte, hogy a Szovjetunió na­gyon fontosnak tartja az előrelépést a bécsi értekezle­ten. „Készen állunk együtt haladni, ha mindkét fél, ilyen értelmű politikai döntést hoz. van, kilátás a sikerre. Az Egyesült Államok minden lépését egyezteti majd szö­vetségeseivel” — hangoztatta. Cunhal Rómában Alvaro Cunhal. a Portugál Kommunista Párt főtitkára, aki az OKP KB meghívására tartózkodik Rómában, pénte­ken folytatta megbeszéléseit az olasz kommunista veze­tőkkel. A PKP főtitkára mel­lett részt vesz e pártközi megbeszéléseken Carlos Cos­ta. a PKP Politikai Bizottsá­gának és titkárságának tag­ja, az OKP részéről Luigi Longo, az OKP elnöke. Enri­co Berlinguer főtitkár, G. S. Pajetta, a kb titkára. Cunhal a külföldi tudósí­tók székházában pénteken nemzetközi sajtóértekezletet tartott. Ezen összefoglalta pártja állásfoglalását né­hány időszerű kérdésben. Ca- rillo spanyol, Marchais fran­cia és Berlinguer olasz kom­munista főtitkár március ele­jére Madridba tervezett ta­lálkozójáról kijelentette: „Ez a kezdeményezés nem tölünk indult el. Az OKP vezetőivel folytatót eszmecserében ed­dig csak röviden érintettük a kérdést.” További kérdésre válaszolva Cunhal ehhez Arany — pénz — világgazdaság í. Az utóbbi időben mind gyakrabban hallunk a sárga fémről, sokat olvasunk jele­néről és jövőjének várható alakulásáról. Komoly, köz- gazdasági viták középpontjá­ba is egyre gyakrabban ke­rül az arany. Nem véletlen tehát, hogy mind többen te­szik fél a jogos kérdést: mi is tulajdonképpen az arany? Mi tette azzá, ami? Meg kell mondani, hogy az arany a történelem fo­lyamán nem mindig bírt ak­kora jelentőséggel, mint az elmúlt századok folyamán. Volt idő, amikor az aranyat éppen tartóssága miatt idő­álló dolgok, főleg ékszerek, dísztárgyak készítésére hasz­nálták. A történelmi fejlő­dés egy bizonyos szakaszán azonban a gazdasági átala­kulások magukkal hoztak egy, — a fejlődő kereskede­lem gördülékenyebb lebo­nyolítására hivatott — álta­lános egyenérték megterem­tésének szükségességét. Sok­fajta árucikk szerepelt ál­talános egyenérték, azaz pénzként, míg végül mindet kiszorította az arany. Az aranyat megelőzően a pénz funkcióját töltötték be olyan árucikkek, mint az ezüst, kü­lönféle szőrmék, ökrök, bir­kák, vagy akár a gabona. Mi volt az oka. hogy mégis az 1977. február 12., szombat arany győzött és működött tovább, mint mindenki által elfogadott pénz? Ennek több oka is van. Először is, hogy az aranyat nem lehet tetsző­leges mennyiségben előállí­tani. Kis mennyisége is nagy értéket képvisel, azaz jelentős mennyiségű munka szükséges előállításához. Mi­vel kis mennyisége is nagy értéket tartalmaz, könnyen hordozható. Gondoljuk csak meg! Ha a piacon hét bir­káért öt gramm aranyat, vagy egy ökröt kell fizetni, melyiket könnyebb a piacra szállítani? Természetesen az aranyat, amely egy mellény­zsebben is elfér. Ezenkívül az arany minősége azonos akárhol is bányásszák a vi­lágon és tetszőlegesen, köny- nyen darabolható, osztható. Ezek azok a legfontosabb okok, amelyek az arany­árut a pénz előkelő rangjá­ra emelték. Volt időszak, amikor az arany váltópénzeként az ezüst funkcionált. Ezt a pénzrendszert nevezték bi- metalizmusnak. A különbö­ző koroktól függően a két fém közötti arány 1:12-—1:18 értékek között váltakozott. A kapitalizmus kialakulásá­val Európában az arany szinte mindenütt megszilár^ dította pozícióját és mint „egyeduralkodó” működött egészen a XX. század ele­jéig. Sok ország nemzeti valu­tája elnevezésével a mai na­pig is őrzi az arany emlékét. Az angol font például vala­mikor 1 font, a spanyol pe­seta pedig egységnyi 6úlyú aranyat jelölt Az argentin, vagy 3 kubai „peso” is szó- szerint „súly”-t jelent. Az amerikai dollár elnevezése az európai aranytallérból ered. A szovjej „rubel” pe­dig valamikor a félbevágott aranyrúd megjelölésére szol­gált. Ez a szoros kapcsolat a mai papírpénz és az arany között úgy alakult ki, hogy a XVII.—XVIII. században a bankok kezdtek kibocsátani úgynevezett „bankjegyeket”. Ezek a „bankjegyek” — me­lyek korántsem azonosak a manapság használatos bank­jegyekkel, — az aranyat he­lyettesítették a forgalomban. Az aranypénz ugyanis a használattól kopott és or­szágos méretekben mérve jelentős érték semmisült meg. Ezért volt ésszerű dolog az aranyat. — önmagában teljesen érték nélküli — aranybeváltási kötelezvény­nyel, azaz „bankjeggyel” he­lyettesíteni. Ez a — közgazdaságtan­ban aranypénzrendszernek nevezett — pénzmechaniz­mus az I. világháborúval el­tűnt a világgazdaságból. Igaz ugyan, hogy a háború után a gazdasági stabilitációt követően egy-két vezető tő­kés ország még megpróbál­kozott az aranypénz-rendszer visszaállításával, de nem sok sikerrel. A nagy gazdasági világválság után már csak egy ország, az Egyesült Ál­lamok volt .képes egy — a klasszikus aranypénz-rend­szert többé-kevésbé megkö­zelítő pénzmechanizmust lét­rehozni. És itt elérkeztünk a mai aranyproblémák és aranyviták gyökeréhez. 1933-ban az Egyesült Álla­mok devalválta, azaz hivata­losan bejelentette nemzeti valutája ■ aranytartalmának csökkentését, egyidejűleg visszaállítva a bankjegyek aranyra történő beváltását. Ez a beváltási kötelezettség 1 troy-i unciáért (kb. 31 gramm tiszta arany) 35 dol­lárra 6zólt. Ekkor a dollár és az arany közti arány megkö­zelítően reális volt. Amint a későbbiekben látni fogjuk, ez az arány igen nagymér­tékben változott, ami azon­ban nem jutott kifejezésre e kétfajta pénz egymás közti jegyzésében. Mi volt ennek az oka? NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI RENDSZER 1944. karácsonya és szil­vesztere között az egyesült államokbeli Bretton-Woods- ban összeültek a világ pénz­ügyi szakértői, hogy létre­hozzák a háború utáni vi­lággazdaság egységes pénz­ügyi rendszerét. Az értekez­let munkájában ekkor még a Szovjetunió képviselői is részt vettek, de a szerződés aláírására — az USA antide­mokratikus, erőszakos tár­gyalási stílusa és természe­tesen a nem kielégítő szer­ződés miatt — már nem ke­rült sor. így jött létre Bret- ton-Woods-ban a nyugati világ pénzügyi rendszere, az úgynevezett Nemzetközi Va­lutaalap. (Folytatjuk) hozzáfűzte még, hogy ameny- nyiben ő is meghívást kapna az összejövetelre, a PKP ve­zetősége megvitatná ezt, s csak utána tudna válaszolni, részt venne-e rajta. Szívroham következtében 71 éves korában elhunyt Fakh- ruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke. Indiában a hivatalos épüle* teken félárbócra eresztették az állami zászlókat. (Fotóarchív CENTROPRESS) EGER—SZABADKA (2 nap) Részvételi díj: 750 Ft- Költőpénz: 150 din=197 Ft+útl. Időpont: március 20—21. LIPCSEI VÁSÁR (7 nap) Részvételi díj: 1900 Ft. Időpont: szept. 7—13. EGER—NAGYVARAD (1 nap) Részvételi díj: 200 Ft. Költőpénz: 400 Ft. Időpont: február 25, EGER—BESZTERCE­BÁNYA—ZÓLYOM— LOSONC (2 nap) Részvételi díj: 670 Ft. EGER—KASSA—LŐCSE —POPRÁD—ZAKOPANE —ROZSNYÓ (3 nap) Részvételi díj: 1000 Ft. EGER—POPRÁD— ZAKOPANE (4 nap) Részvételi díj: 1350 Ft­EGER—KOLOZSVÁR— TORDAI HASADÉK (3 nap) Irányár: 1050 Ft. BELFÖLDI TÁRSASUTAZÁSOK: EGER—BUDAPEST— SZENTENDRE— VISEGRÁD (2 nap) Irányár: 400 Ft. EGER—KECSKEMÉT— SZEGED (2 nap) Irányár: 470 Ft. SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK (2 nap) Irányár: 500 Ft­GYULAI VÁRJÁTÉKOK Irányár: 470 Ft. NAGYVÁZSONYI LOVASNAPOK Irányár: 760 Ft. EGER—PÉCS—SIÓFOK —SZÉKESFEHÉRVÁR (3 nap) Irányát;: 620 Ft. EGER—GYŐR—FERTŐD —SOPRON—SÁRVÁR (3 nap) Irányár: 670 Ft. EGER—PÉCS— SZIGETVÁR—HARKÁNY —SIKLÓS—SZEGED— KALOCSA (4 nap) Irányár: 790 Ft. EGER—AGGTELEK— ROZSNYÓ (2 nap) Irányár: 420 Ft. EGER—SÁROSPATAK —KASSA (2 nap) Irányár: 420 Ft. EGER—DEBRECEN— NAGYVÁRAD (2 nap) Irányár: 400 Ft. EGER—GYULA—ARAD (2 nap) Irányár: 430 Ft, BELFÖLDI ÜDÜLÉSEK [6—7 nap) ' GYULA. ZALAKAROS, SÁRVÁR, HÉVÍZ, BALA­TON, DUNAKANYAR VELEM, GÖCSEJ, 'MÁTRA Időpontok: márciustól— októberig teljes panzióval. Irányár: 600—1500 Ft. Jelentkezni: IBUSZ UTAZÁSI IRODA, EGER, BAJCSY-TÖMBBELSÖ A PM Bevételi Főigazgatóság Heves megyei Hivatala és a gyászoló család mély fájdalommal tudatja, hogy HANGAY JÁNOS főrevizor a pénzügy kiváló dolgozója, 54 éves korában, 1977. február 8-án váratlanul elhunyt. Munkájával 34 év óta szolgálta a köz ügyét, emberséggel, szerénységgel vívta ki munkatársai, barátai megbecsülését. Hamvasztás utáni búcsúztatása február 28-án 15.00 órakor lesz az egri városi (urna) temetőben. A Bevételi Főigazgatóság saját halottjának tekinti. / Elhunyt az Indiai Köztársasági elnök

Next

/
Thumbnails
Contents