Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

Igaz történet a réyen resztéit és a vámon visszanyert fiatalemberről 2500 rendezvény évente Az elmúlt év végén adták át rendeltetésének Nagykanizsán a Hevesi Sándor Mű­velődési Központot. Az épületben 530 személyes színház, kiállítási terem, valamint szak* köri foglalkozásokra alkalmas klubhelyiségek találhatók. Az 50 ezer lakosú város új Mű* velödési Közipontjában terv szerint évente 2500 rendezvényt tartanak. (MTI fotó: Branstetter Sándor felvétele — KS) Szép verssel, okos szóval... Szövetkezeti dínomdánom Elnökválasztás volt a kö­zelmúltban Poroszlón. Egy alig harmincéves fiatalem­bert bíztak meg a község vezetésével. A helybeliek ja­vaslata és akarata abba a székbe ültette, amelyiknek a „gazdája” a négyezer ember lakta település mindennap­jait irányítja, jövőjét for­málja. Kell-e vajon kom- mentálni, hogy mi minden- re kötelezi az a szék a fős. gyökeres poroszlói fiatalem­bert, Tóth Tibort? Aligha. Ennél ugyanis sokkal ér­dekesebb az. hogy miként áll helyt ennek a nagyközség­nek az élére került fiatalem­ber. .. o o o A tél megviseli a falu út­jait. A gépek hiába tapossák jéggé a lehullott csapadékot, a hófehér páncél alatt ke­ményre fagyott, alattomos kerékvágások rejtőznek. Ide- oda dobálják a kocsit, szinte tarolva érjük el a Magyar— Szovjet Barátság Termelő- szövetkezet 2. számú üzem­egységének központját. A kastély — ahogy itt nevezik a kúriának is kicsi épületet — kihaltnak látszik ebben a délelőtti órában. Az em­berek jelenlétéről mindössze két, vastag hóponyva alatt árválkodó személyautó árul­kodik. Hirtelen egy terepjá­ró fékez mellettünk, aztán előkerül a „tanyagazda” Kor­sós Ferenc üzemegység-veze­tő is. Jut idő a beszélgetésre, a munkaértekezlet, a szokásos napi eligazítás csak délután kettőkor kezdődik. Ilyenkor tárgyalják meg, hogy az üzemegység 120 dolgozójából másnap ki, hová megy dol­gozni, mi lesz a munkája. Néhány hónapja ezeken a röp­ke értekezleteken vett részt a mostani tanácselnök is — mint ifjú mezőgazdász, a na­pi 25—30 mázsa szárított ta­karmányt előállító üzem ve­zetője. — Tibi, ha jól emlékszem, ■=< 1970-ben vagy 71-ben került a putnoki kihelyezett főis_ «• kólái karról a szövetkezetbe. Poroszlói gyerek lévén, örül­tünk, hogy hazajött. Szük­ség volt a fiatalra, a szakem­berre. Láttuk, hogy kedvvel, szívvel kezdett a munkához, s az emberek — még az idő­sebbek is — elismerték a tu­dását. Így került a takar­mányszárító élére, ezért bíz­ták meg az üzemi párttitká­ri teendőkkel is... Ha most visszagondolok, tulajdonkép­pen nem véletlenül esett rá a választás, amikor a nyug­A két világháború közötti magyarországi marxista esz- meiségű alkotók — írók, mű. vészek publicisták társada­lomtudósok — szellemi ha­gyatéka még ma sem foglal­ta el közgondolkodásunkban a megillető helyet. Ma már nyilván túlzás lenne ezt a generációt „elsüllyedt nem- zedék”-nek nevezni, mint ezt még 1958-ban tette valaki egy jogos keserűséggel meg­írt tanulmányában. Mégis: az alapos ismerettől, s még- inkább a maradandó értékek felhasználásától még igen messze vagyunk. Ez a gárda, amelynek élén olyan nevekkel találkozha­tunk mint József Attila. Bá­lint György, Molnár Erik, Földes Ferenc és mások, munkásságát hallatlanul ne­héz körülmények közt vé­gezte. a többség irodalmi te­vékenysége mellett „mellé­kesen” forradalmár, az ille­gális KMP tagja is volt. Bár a nyugodt munka lehetősége egyiküknek sem adatott meg, hallatlanul gazdag örökséget hagytak a „proletár utókor”- ra. Ennek az örökségnek az értékére figyelmeztet Lukács Györgynek egy 1969-ből származó nyilatkozata aki az 1919 utáni korszakot jel­lemezve arra hívta fel a fi­gyelmet: — Marx nyomán —, hogy az ellenforradalmi díjba került tanácselnök utódját keresték. — Azt mondta, jó szak. ember volt. Nem sajnálja, hogy elment? Az egykori „főnök” gon­dolkodás nélkül mondja a választ. — Sajnálom, persze, hogy sajnálom! De itt még min_ dig hamarabb lehet alkal. más szakembert találni, mii^t mondjuk egy falu élére. Kü­lönben is: ennyi áldozatot hozni kell egy jó községi ve_ zetésért. Mert szerintem ez most itt a legfontosabb... Én egyébként most úgy vagyok — folytatja Korsós Ferenc —, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Mert mint tsz-es, sajnálom, hogy Tibi elment, de mint a ta­nács végrehajtó bizottságá­nak tagja, örülök az új be- osztásának. Tudom ugyanis, hogy vele jól lehet majd dol­gozni a községért... Való igaz, a szövetkezet elvesztett egy fiatal szak­embert a réven, ám a nagy­község nyerhet egy jó veze­tőt a vámon. O O O A presszót keresem. Idős, a boltba botorkáló bácsi iga­zít útba. Aztán rögtön hoz­záteszi, hogy oda most hiá­ba megyek, leltároznak. Ép­pen ezért tartok oda, az egyik leltározó 'ugyanis a községi — sőt a megyei — tanács tagja. A fiatal korosztályhoz tartozik, éppúgy, mint a mostani elnök. — Az első dolgunk az volt, hogy összeültünk és megbe­széltük, mit is lehetne ten­ni a védőnői lakások és az új iskola építésének ügyében — mondja Varga Imréné. — Szeretnénk, ha mihamarább megvalósulnának közös ter­veink. Tibor ezért azt mér_ te fel, hogy milyenek a he. lyi lehetőségek a beruházások korábbi kezdésére, én pedig, a megyei tanács vezetőit ke. restem fel a gondjainkkal. Februárban lesz a megyei tanácstagi csoport ülése, ame­lyen elosztjuk a csoport ren­delkezésére álló forintokat Az igényünket itt is benyújt_ juk... A most csendes presszósa­rokban, a beszélgetés során kirajzolódnak a jövő tervei, amelyeknek a megvalósítá­sában a harmincnyolc idősebb tanácstag — mint azt Bán Istvánná is megerősítette — éppúgy Tóth Tibor oldalán áll, mint a fiatal elnök korosztályához tartozó tizennégy poroszlói „honatya”. Mindez ékesen példázza: a fiatalt, az itt-ott talaj is hordozhat komoly forradalmi tendenciákat, és a hazai baloldali szellemiség két világháború közötti tel­jesítménye ebből a szem­pontból is jelentős. Az „ideológiailag” és gyak_ ran nemcsak ideológiailag ellenálló' szellemi tábornak volt kiemelkedő alakja dr. Jahn Ferenc, az orvos a kommunista forradalmár és társadalomtudós, Ha Jahn -Ferenc életéhez vezérszavakat keresnénk, ezt kellene leírnunk: választás és hűség. Jahn választott későbbi hivatása és az egy­házi karrier között (vallásos katolikus csalódja -ide szán­ta) ; polgári orvosként, elér­hette volna a maximális szakmai sikert, s a „balol­dalon” ha megmarad szoci­áldemokratának, esetleg kommunista szimpatizáns­nak, ha beéri azzal — amit a sematikus megemlékezések emelnek ki a tevékenységé­ből —, hogy a „szegények orvosa” úgy életét átment­hette volna a „jobb időkre”. Jahn doktor azonban a kom­munista forradalmár életút­ját választotta, s ahhoz halá­láig hű maradt. Már diákként eljegyezte magát a szocializmus eszméi­vel. s mint kezdő orvos tu­datosan választotta munkája még bizonytalankodót befő. gadta a „vének tanácsa” is. A községben senki sem vár azonnali, látványos sikereket tőle. az idő mindent kiforr, mondják, ha érdeklődik az ember. Ki állíthatná mindezt hi­hetőbben, ha nem ők, akik alaposan meghányták-vetet- ték, hogy ki ülhessen be az elnöki székbe... o o o Szokatlan kép. Az íróasz­tal mögött álló szék most üres. Tóth Tibor — szokásá­tól eltérően — ezúttal nem ül benne kora reggeltől ké­ső estig, hogy átnézzen, ta­nulmányozzon mindent, ami a munkaköréhez, a vezetői poszt betöltéséhez, a tárgyi­lagos döntéshez, a lehetősé­gek okos mérlegeléséhez szükséges. Az elnök ma délelőtt Eger­ben tárgyal, délután pedig Füzesabonyban tanul. Az előadások kezdete előtt, itt találkozunk. Ha nem ismer­ném, nem hinném el, hogy ő „a poroszlói elnök”. Mint ahogy sok, Poroszlóra érke­zővel előfordult már a ta­nácsház folyosóján, amikor hozzá' fordulva megkérdez­ték: „Fiatalember, mondja csak, itthon van az el­nök elvtársi” S ő nyugodtan válaszolt: „Igen, itthon, én vagyok az...!” Szóval, nem hinném eL .. Az elnök helybeli, az elnök divatosan öltözött, s ráadásul kamaszosan fiatal Ám el kell hinném, mert igaz. És az is valóság, hogy az elnök előtt egy sor, megoldásra vá­ró feladat áll: az iskolaépí­tés, az orvosi ügyelet gond­ja, az útépítés, a vízhálózat bővítése, az ifjúsági park évek óta vajúdó ügye és a sok.sok apró, egyéni bosszú- ság, amivel lépten-nyomon hozzá, a fiatalhoz fordulnak az emberek... Ahogy mindezt sorolja, ahogy beszélgetünk, eszembe jut a mondás: a saját hazá­jában senki sem lehet pró­féta. Vagy talán igen? Nem lepi meg a kérdés. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki idézte már neki a bölcsek mondatát, mert azonnal kész a vá­lasz: — Égj' falut, bár kívülről úgy tűnik, nem egy ember irányít. Mindent, amit te­szünk, a közös döntés után tesszük, s minden eredmé­nyünk az együtt végzett munka gyümölcse. Hát ak­kor, miért én lennék itt egye­dül próféta... ? Szilvás István szinteréül a „vörös övezet” egyik városát. Kispestet. A 20-as évek végén belépett az MSZDP-be, majd hamarosan tagja lett az illegális KMP- nek is. Egyik szervezője és vezetője volt a kommunista vezetéssel működő Szocialis­ta Orvosszervezetnek. Tevé­kenykedett a Vörös Segély apparátusában és — már a harmincas évek elején — je­lentékeny publicisztikai munkásságot folytatott a szociáldemokrata és a legális marxista sajtóban. Jahn munkásságának leg­termékenyebb, legjelentéke­nyebb korszaka a 30-as évek közepén kezdődött. O is egyike volt — mind tudo­mányos publicisztikai mind politikai tevékenységében — a népfrontpolitika hazai út­törőinek. Aligha véletlen, hogy szoros barátság fűzte az ugyanolyan irányban tá­jékozódó József Attilához. Tudományos igényű úttörő városszociográfiai munkássá­ga — amellyel — indirekt módon segítve — bírálta a népi írók hasonló tevékeny­ségének szemléleti hibáit — ma is aktuális. Illegális párt­munkája akkoriban a kom­munista diákmozgalom szel­lemi irányítása volt, s Készt vett az ún. második orvos­csoport munkájában, amely Kell-e a zárszámadás? Mármint hogy kell-e a ter­melőszövetkezetekben így február környékén össze­trombitálni a tagságot, be­fűteni a kultúrtermet, vagy a mozi helyiségét, és ott az­tán meghallgatni az elmúlt év gazdálkodásáról szóló el­nöki beszámolót, az ellenőr­ző bizottság elnökének be­számolóját, kérve a tagságot, hogy az előterjesztetteket hagyja jóvá. Nem emlék­szem. hogy lett volna példa rá, amikor a tagság nem hagyta jóvá ezeket a beszá­molókat Nem azért, .mintha termelőszövetkezeteink­ben nem élne a demokrácia, sokkal inkább azért, mert a tagság ténylegesen menet közben fogadta el, ismerte meg és saját munkájával hagyta jóvá az elmúlt esz­tendőt A zárszámadáson csak formálisan teszi ezt a tavalyi évvel. szintén kommunista befolyás alatt állt, s ezt összekapcsol­ta a legális munkával. Egyik vezetője lett a kispesti MSZDP szervezetnek. és 1936-ban a helyi „egységlis­ta” élén bekerült a városi képviselőtestületbe, ahol pél­dát adott a dolgozók „kis ügyekben” való érdekvédel­me és az általános antifa­siszta küzdelem összekapcso. lására. 1939-ben bekapcsolódott a KMP hazai újjászervezésé­nek munkájába, s ezért 1940 tavaszán letartóztatták. Mes­terien konspirált, s ezért 9 napi börtönnel „megúsz­ta”, de az ügyből kifolyólag kizárták a képviselőtestület­ből, majd az orvoskamará­ból. s így orvosként nem dolgozhatott. A kiszabott börtönbüntetést. 1943-ban „ülte le”, de előtte, s kisza­badulása után is folytatta illegális pártmunkáját. Ma­gyarország német megszállá­sa után ismét letartóztatták. Ezúttal sikerült rábizonyíta­ni. hogy irányítója volt egy ellenállási csoportnak, amely gyógyszert és fegyvereket gyűjtött, illetve továbbított a jugoszláv partizánoknak. Hosszas kínzások után, ame­lyet forradalmárként viselt el 5 évi börtönbüntetésre ítélték. A magyarországi börtönök politikai foglyai­val 1944 novemberében Né­metországba. Dachauba hur­colták, s ott halt meg, való­színűleg 1945 április végén. Ma lenne 75 éves. Kende János Ennek ellenére mégsem helyén való a kérdés. Az a kérdés, hogy kell-e zárszám­adás. Kell bizony. A zár­számadásnak hagyománya van. Onnantól kezdve, ami­kor az első számadások után annyira futotta a kézhez ka­pott fizetségből, hogy a leg­közelebbi kocsmában két cimbora lehajtson összesen négy nagyfröccsöt és utána együtt szidják a tsz vezeté­sét. Szóval, innen datálódik a hagyomány és folytatódik egészen napjainkig, amikor a termelőszövetkezet vendé­gül látja és nem is akárho­gyan tagjait az ünnepi köz­gyűlés után. Persze ne szakadjunk el itt sem a történeti szemlé­lettől, mert valamikor igen­is bizonyítani kellett, hogy a termelőszövetkezeti mozga­lom kijutott a lyukas zsebek korszakából, s meg kell mu­tatni azoknak, akik nem hit­tek benne — no meg ma­guknak is —, hogy mivé vált. A megmutatás eszkö­zéül mi szolgált volna job­ban, mint a dinomdánom, amit megint csak némi meg­értéssel kell tudomásul ven­ni. Ez az eszem-iszom ugyanis önkéntelen másolata a letűnt világ arisztokráciá­jának, az ősi kivagyiság vér­beli fitogtatásának. Hogy miért kellett ezt — ilyen vagy olyan módosításokkal — másolni? Mert nem volt más minta. Mint ahogy a gazdagodó termelőszövetke­zeti tagságnak is a falu volt nagybirtokosainak házai le­(Tudósítónktól): Heves nagyközség művelő­dési házának klubtermében megtartotta idei első össze­jövetelét a nyugdíjasok klubja. Miklós János, a klub titkára üdvözölte az új év­ben a tagokat akik ez al­kalommal Hóruczi István­nak. a Hazafias Népfront tit­kárának beszámolóját hall­gatták meg- a HNF kongresz- szusáról. A községfejlesztés idei ter­veiben szerepel egy gyermek­játszótér kialakítása. A begtek mintaként a szemül« előtt, s épültek — még mais épülnek — a semmire nem használandó sokszobás há­zak, a volt kúriák „moder­nizált” mintájára. Mikor leszünk olyan böl­csek, hogy anyagi tehetősé­günket másként akarjuk megközelíteni, hogy kell-e a zárszámadás, hanem módo­sítva kell feltennünk a Kér­dést; kell-e így a zárszám­adás? Nem lehetne elhagyni a demokrácia formális részeit, a közgyűlés jóváhagyását, például az elmúlt esztendő­ről. s a még hosszabb be­számolókat a tavalyi év gaz­dasági mutatóinak elemzésé­ről, az ellenőrző bizottság be­számolójának elfogadását? Nem lehetne egy-két hónap­pal későbbre tenni ezt a számadást, amikor az örök­ké megújuló természethez kötődő mezőgazdasági ter­melés munkásai, hagyo­mányt őrző, teremtő kezű emberei kint, a természet szabad csarnokában tarta­nák számadásukat? Persze nem kellene szám­űzni innen az anyagi gazdag­ságot. Megfelelő módoh irá­nyítva a kulturális gazdaság­gal — éppen a haladó hagyo­mányt őrző népszokásokkal, tánccal, dallal, zenével, mon­dókával, szép verssel, okos szóval — méltóan lehetne megünnepelni az elmúlt esz­tendő végét és a felzöldülő hajtásokkal az új kezdetét is. nyugdíjasklub tagjai segítsé­get nyújtanak a fiataloknak 15 ezer facsemete elültetésé­hez. De segítséget adnak a parkok védelméhez, a tiszta, egészséges környezet kialakí­tásához. Többen elmondták véle­ményüket, s ezekből kitűnt, helyeslik a község célkitűzé­seit. A klub létszáma ezen a taggyűlésen növekedett 10 új nyugdíjas jelentkezett fel­vételre. Tóth Mária | Jahn Ferenc (1992-1945) Szigethy András Facsemetéket ültetnek a nyugdíjasok

Next

/
Thumbnails
Contents