Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-06 / 31. szám
A cím, amelyet Adyíól köl_ csönöztem, nem szorul magyarázatra. Csupán annyit kell hozzátenni, hogy az évtizedek során fordítottunk a Világ értékrendjén és a hajdani' Csák Máté földjén már nem az „Éhe a kenyérnek” hajtja az embert, a munkást, hanem az „Éhe a Szónak, Éhe a Szépnek”. A „miből éljünk?” már kevesebb gondot okoz, többet a „hogyan?”. Ezt a kérdést sem könnyű ügy megválaszolni, hogy mindenkinek egyaránt tessék, de nem lehet, nem szabad lovasrohammal sem beveru ni a maradiság, a műve!et_ fenség, a tunyaság bástyáit. A kiművelt emberfő ugyanis nem születik, még kevésbé a szocialista emberfő. A társadalom formálja azzá, szemléletében, magatartásában. Ebben a tudatos emberformálásban • vállal főszerepet a közművelődés, a művészet A művészét része az emberiség egész szellemi kultúrájának és ugyanakkor része az egyes embernek is, gondolkodásának, cselekedeteinek, érzelmeinek, harmóniát teremtve formálja ízlését, alakítja világképét. így az , ízlés ' és a világnézet már összefügésben van egymással. Egy ember ízlése lehet ugyan magánügy, amelyet nem irányíthat párthatározat, de ezrek, százezrek, milliók. ízlésének alakulása, a szépről, a jóról, a művekről alkotott véleménye már feltétlenül társadalmi kérdés. A művészeti élet pezsgése, kibontakozása, az alkotás jelenléte, formája és főleg tartalma, éppen ezért csakis társadalmi aspektusból közelíthető meg. Még akkor is, ha szűkebb pátriánkból merítve a példákat, csupán' egy megye művészet!'életének további, erőteljesebb kibontakozásáért ragadunk tollat Igaz, a művészet nem szorítható megye- vagy városhatárok közé. sőt a gondolat Útlevél nélkül járja be az országokat, világrészeket is. A rádió és a televízió távoli népek kultúráját tálalja otthonunkba, a megye mozijai évente másfél száz filmet kínálnak: hazaiakat, keletről és nyugatról érkezőt. És, bár Budapestről, Miskolcról, Debrecenből is ingáznak a múzsák, de a színházi előadások, tárlatok, szobrok hangversenyek, tehát a művek, itt hatnak a megyében,, itt váltják ki a lelkesítő élményt vagy a riasztó közép- szerűség unalmát Vagyis itt nyújt ismereteket, itt formálja az ízlést itt politizál valahány alkotás — legyen az képzőművészeti, irodalmi —, amely Hevesben kerül közönség elé vagy az olvasó kezébe. Még az utcai plakát is, amely művészi ízlést sugározva, avagy zsűriért kiáltó, giccses változatban állítja meg a gyanútlan járókelőt Ily módon gazdagnak tűnik a választék, a művek kínálata bőséges. Ám mégis az újabb helyi alkotóműhelyek létrehozását hiányoljuk és sürgetjük. Nincs ellentmondás! A megye művészeti élete is — csoportjai, együttesei, alkotói, lapjai — az emberek művelődését, szellemi javainak gyarapítását, a „Szépet” szolgálja Itt és most! Nemcsak azért becsüljük ■ Vidróczkiékat, mert híresek, hanem mert e vidék táncait dolgozzák fel, így mentve át múltunk hagyományait Har- lekínék sem a hazai és külföldi elismerés miatt kedvesek számunkra, inkább, mert a szemünk előtt cseperedett rangossá a lelkes együttes, miközben kisiskolások ezreivel szerettette meg a bábelőadásokat, a színházat. És kórusaink, tánccsoportjaink, népi együtteseink, színjátszóink, zenekaraink — köztük az országosan elismert Egri Szimfonikus Zenekar — nemcsak azért megyeiek, mert a tni közönségünk nézi. tapsolja műsoraikat, hanem, mert tagjai, akik művelői lettek a művészeteknek, itt élnek, dolgoznak ■szűkebb hazánkban. Az- új műyésztelep kialakításának hírét sem azért üdvözöljük, hogj’ egyszer majd néhány „saját” festővel vagy, szobrásszal _ többet könyvel-- hessünk el a • megyében,’ Egerben, de azért feltétlenül, mert reméljük, nemcsak otthont, de témát is ad e művészi ábrázolásra ihlető táj, a hősi múlt varázsa, a jelen lüktetése. Folytatva a sort, hadd említsem a Hevesi Szemlét., amely nem-: attól „hazai”, mert-címében hordozza a megye nevét, hanem elsősorban azért, mert vállalja sajátos feladatát: a hevesi írókat, költőket, művészeket és ku_, tatókat' tömörítve maga köré; a - megye múltjáról, jelenéről tart .tükröt az Olvasó, elé. És.;,nem valamiféle hob-; by az önálló, egri színház gondolata sem: jogos igény, amelynek kielégítése nyilván anyagi lehetőségeink függvénye. IS! Es ha Egernek ismét lesz önálló színháza, az többek között azt jelenti majd, hogy az egész megyének lesz társulata, mégpedig olyan alkotóműhelye, amely műsoréval a helyi politikához és igényekhez igazodva formálja a közönség ízlését. De ugyanakkor része a magyar színházi kultúrának is. Végül, de nem utolsósorban. büszkék vagyunk együtteseinkre, szerény művészeti életünkre, az egyre népesebb „saját” alkotógárdára, hiszen részesei ők a nagy egésznek, műveikkel, bemutatóikkal az egész ország kulturális életéi gazdagítják. Ügy mondják, a filmet, a színházat, a tárlatot nézni, a hangversenyt •' hallgatni, az írásokat pedig olvasni kell, nem pedig beszélni róla. Pontosabban először nézni, hallgatni, olvasni és csak utána beszélni. Ha érdemes, ha . van miről. A hétfőn megtartandó megyei művészetpolitikai ía_ r.áoskozás résztvevőinek. Jfsz ’"miről.’ beszélniük.'. A '.közművelődési törvény jó alapot nyújt aZ alkotó vitához, amelynek keretében érdemes meditálni a szellemiek és anyágiak ; céltudatosabb hasznosításáról, lehetőségeink gyümölcsözőbb kiaknázásáról, a művészetek és a közönség kapcsolatáról, az al_ ko tások. eszmei tartalmáról is. Hogy a jövőben még inkább ne csak rólunk, hanem értünk is szóljanak a művek. Márkusa László Érdekes, izgalmas. egyszersmind fontos témát is tárgyalt legutóbbi ülésén az SZMT elnöksége: a szocialista életmód és életforma alakulásának tapasztalatai, fejlesztésének' szakszervezeti ■ feladatai megyénkben. Elsősorban politikai oldalról vizsgálták a kérdéseket, az életmód, legfontosabb területeit, az emberi tevékenységnek a munkában, a közéletben, a kultúrában a magánélétben megnyilvánuló szocialista jellemzőit. Tekintsünk bele a felmutatott tükörbe: lássuk, milyenek vagyunk hát...7 A munkában Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni —ez a program előbb jelszóként lett közismert, ma már a mindennapok gyakorlata. Tíz- és tízezrek hitvallása. Bizonyítéka ennek, hogy a szocialista brigádok tagjainak száma az eltelt öt év során -’csaknem megkétszereződött, s ma már jóval túlhaladja a 4Q ezret. Munkálkodásuk emelkedő színvonalát jelzi, hegy a különböző fokozatot elért közösségek mellett mind több a kiváló brigád (108) és vannak a Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett kollektívák, sőt Állami-díjas brigádok is. A szocialista brigádok társadalmi életünk kovászai. Meghatározó szerepük van a termelésben, s a munkahelyi közvélemény alakításában is. Teszik amit tenniük kell, sőt többet annál-, teszik, amit az élet kíván. Kezdeményezői és élenjárói a munkaverse- nyeknek, kommunista műszakoknak, társadalmi munkaakcióknak. Áldozatkészek és fáradhatatlanok, legyen bár szó gyerekek vagy az öregek támogatásáról, óvodák, napközik, játszóterek létesítéséről, lakótelepek szépítéséről, vagy a szabadsági »ért harcbló ' népek meg- - segítéséről. ■Számszerűen is kimutat- . -ható,:-' hogyáh növekszik azoknak" a * munkásoknak a száma, akik a munkahelyek műszaki fejlődésével lépést tartanak. Példa erre az újítómozgalom. 1975-ben példáui 2095 újítást fogadtak el, s a bevezetett újítások gazdasági eredménye meghaladta az 56 millió forintot. Sokkal jobban alakulhatna a helyzet gondosabb munkaszervezés és anyag- ellátás, szilárdabb munka- fegyelem mellett. Sajnos, gyakori jelenség még mindig a kampány, az anyaghiány, a túlóráztatás, a krónikusan ismétlődő igazolatlan mulasztások nagy száma. S úgy tűnik egyes helyeken belenyugodtak ebbe az állapotba. Az 1976-os év tapasztalatai szerint például összességében csökkent a ledolgozott munkaidőalap, ám ezen belül a túlórák aránya változatlan maradt, sőt növekedett. Határozottan emelkedett olyan nagyüzemeknél, mint a Máira- vidéki Fémművek, Máira- alji Szénbányák, Finom- szerelvénygyár, az Egyesült Izzó gyöngyösi, a VILATI és a BVBIV egri gyára. „Vezet” az igazolatlan mulasztások növekedésében az apci Quálitál és a Mátravi- déki Fémművek. Különben mindenütt „felugrik” az igazolatlan mulasztások száma egy-egy jelesebb ünnep vagy egyes „országot megmozgató” névnap után. A szolgáltatás különböző ágazataiban megkövesedett szokás a borravaló, a hálapénz, az ajándékozgatás. Hiába minden erőfeszítés, fellépés — ez a szokás tartja magát. Az ügy úgyszólván nyugalmas egyensúlyban van. A ktsz-eknél a GELKÁ-nál, . TIGÁZ-náí, a vendéglátásban és a fodrászatoknál igen sok azoknak a dolgozóknak a száma, akik nem tudnak és nem is akarnak a borravaló kísértésének ellenállni: A vendéglátásban és a fodrászatoknál a borravalót még a jövedelembe is bekalkulálják. Vannak aztán a szolgáltatásnak olyan területei (az egészségügyi, kommunális stb.). ahol bár a bérhelyzet nem indokolja, .mégis „természetes dolognak” tartják a hálapénzt, a borravalót, az ajándókozga- tást. S ez alól a szervezett dolgozók, a szocialista brigádok tagjai sem kivételek. A közéletben A közéleti tevékenység a politikai aktivitás fejlesztésében fontos szerepe van a szakszervezeteknek. A közéleti tevékenység és politikai aktivitás ' fejlődésének kereteit az üzemi és munkahelyi demokrácia érvér nyesítése biztosítja. Az ipari dolgozók mind szélesebb köre igényli, hogy részt vegyen a vállalati, üzemi ügyek intézésében, hogy közvetlenül is beleszólása legyen a vállalat, az üzem életébe, gazdálkodásába. A szakszervezetek hatás- és jogkörének szélesítésével bővült a dolgozók részvételének lehetősége a különböző szintű döntések meghozatalában, a döntések előkészítésében. Ám a közvetlen részvétel lehetősége korántsincs kihasználva. Egyik oka ennek a dolgozók bizonyos rétegeinél tapasztalható igénytelenség. a másik oka pedig az üzemi demokráciát helytelenül értelmező vezetők szemlélete. Nem kevés azoknak a vezetőknek a száma, akik azt vallják, hogy az üzemi demokrácia érvényesítése csak elodázza az ügyek intézését, akadályozza az egyszemélyi vezetés hatékonyságát, mozgékonyságát. Ezek a vezetők a dolgozóknak a döntésekbe, az irányítás munkájába való bekapcsolódását csak formálisan fogadják el, mert úgy vélik, nincs kellő ismeretük, tapasztalatuk, s így a „laikusok” aktivizálására fordított energia nincs arányban az elérhető gazdasági eredménnyel. Mások kétségbe vonják azt, hogy az üzemi, demokrácia fejlesztése, valamint a szervezettség, a fegyelem javítására irányuló törekvések összeegyeztethetők. Hallani olyan véleményeket —igaz, egyre ritkábban —. hogy „nálunk túl nagy a demokrácia”, s ezért vanany- nyi fegyelmezetlenség, lazaság. Ezt a felfogást csak erősítik azok a demagóg kiszólások, amiket az alacsony iskolai végzettségi, politikailag képzetlen munkásoktól hallani egy-egy határozottabb intézkedés kapcsán: „hát ez a demokrácia?! Ez az a híres demokrácia?!” Az eszmei, politikai nevelőmunka területén szívós és kitartó munka . vár még a szakszervezetekre hogy az üzemi demokrácia fórumai valóban tartalmasán működjenek. A kultúra sugármezőjéber. Kulturális fejlődésünk fontos eredménye hogy igen nagymértékben emelkedett a munkásság műveltsége, szak. . képzettsége. Az általános iskolát végzett fiatalok 96,2 százaléka tanul tovább. A több mint hatezer középiskolásból háromezer jár szakmát adó intézménybe. 5700 a szakmunkástanulók száma. A felnőttek közül is sokan tanulnak. 1975—76-ban a dolgozók általános iskolájában 881 fős volt a létszám, a középiskolában pedig 5021. A szakszervezetek kezdeményezésére „nyitottak kaput” a szakmunkások középiskolái. Több mint 1300-an vállalták, hogy IS* február vasárnap Mert most, hogy teljesen kinyitotta a szemét. és előbbre is hajolt, megdöbbenve tapasztalja, hogy a lottócédulák zöme a földön, összetépve, összegyűrve. Ilyen állapotban vannak az asztalon maradottak is. Fölugrik, az ajtóhoz rohan, föltépi. Ordítása a hatalmas csarnok legkisebb zugába is eljut.. — Ide mind! Gyertek, fiúk! Nézzétek, mi történt! Talponállóra, kocsmára gondol elsőnek vagy üzemi bálra, falusi kuglizóra. foci- pályák lelátójára, a lóversenytér környékére és egyéb ilyen zordon tájakra gondol másodjára az ember, ha ezt a szót hallja: tömegverekedés. Helyszín gyanánt.. És gondol fiatal és középkorú, szesztől is fölhevült. ordítozó, harcias férfiakra, vasárnapi fenegyerekekre, vir- tuskodókra. nekibúsult agglegényekre, meg mindenféle alvilági alakokra, amint szódásüveggel, ököllel, széklábbal gyilkolják egymást És nemigen gondol az ember ha ezt a szót hallja: tömegverekedés, korszerűen berendezett minta-leányszál- lásra, fehér falú, virágmintás függönyökkel díszített hálóhelyiségekre, metlahila- pos folyosókra és így tovább. És még kevésbé gondol az általános tettlegesség aktív résztvevőiként tizenéves leánygyermekekre, akiket azért engedtek-küldtek föl a jó szülék á fővárosba, hogy itt megtanulják a szövés-fonás szép mesterségét. Márpedig most a Minyb- va Textilgyár minta-leány- szállójának társalgójában vagy húsz serdülő amazon tépi, rúgja, csípi, üti, körmö- zi egymást, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Vázák, hamutartók, könyvek zúgnak át a légtéren, és olyan ajánlatok, fölhívások, amelyek parányi kétséget sem hagynak afelől, hogy e bakfisok biológiai ismeretei meglepően sokrétűek. Röpke szemlélődéssel az is megállapítható, hogy itt két tábor csapott össze. Kiderül az abbból, hogy az azonos csoportba tartozók buzdítják, védik, fedezik, munícióval látják el egymást. És van két vezér is, aki a had- mozdulatokat irányítja. Barna szemű, vkövérkés lány az egyik, csontos, szőke a másik. Mint minden valamirevaló háborút, ezt is béke előzte meg. Néhány lány a tévé . vasárnap délutáni műsorát nézte a tágas társalgó egyik sarkában, volt, aki olvasott, tanult, még kézimunkázó is akadt. Szóval: kultúra, jó modor, igényes szórakozás, akárha egy svájci leánynevelő intézelben. És nyílt az ajtó. és belépett Jodoga Mari, a sovány szőke, a későbbem egyik hadvezér. Arca még a megszokottnál is sápadtabb, csak a két füle ég piros tűzben. Kezében papírfoszlányok. Megélj, körülnéz, keres valakit. Megpillantja. Nézi' mereven. Az is Mari. Kertész Mari. a molett, barna, a későbbi 'másik hadvezér. Egy kerek asztalkára könyököl, keresztrejtvényt fejt elmélyültem Jobbról is, balról is segít neki egy-egy barátnője; ha sikerül, nyerhetnek a Fülestől egy eleven kiskecskét, ezüst csengettyűvel a nyaltán. Ez a íődíj. Az igazat megvallva, jobban örülnének a mellékdíjak valamelyikének, a zsebrádiónak, a törpemagnónak, a Korda-lemezeknek, mert falusi lányok lévén, nekik nem világszám egy kie- kecske. na, meg mit is kezdenének itt a gidával? A pirosló fülű Jodoga M&_ ri odasétál a rejtvényúj Ságban elmerültekhez, a másik Mari szeme elé dugja azt a papírcsomót, amelyet hozott. Fölnéz csodálkozva a dun- di, jó hangosan meg is kérdi: — Hát, neked mi a bajod, esórikám? Feléjük fordítva már minden tekintet, botrányszag a levegőben Jodoga Mari nem felel, hanem az asztalka közepén álló, nádudvari fekete cserépvázából egyenként kiemeli & három szál életunt lila szegfűt, szépen lefekteti őket a váza mellé. Aztán fogja a vázát. Kertész Mari feje fölé tartja, és mint egy rituális szertartást végző, ókori papnő, ünnepélyes- lassan megfordítja, rácsurgatja a vizet a mintaszálló másik lakójának a fejére. (Folytatjuk^ i munka után a villanyfényes tantermekben padot fogjanak és pótolják a korábban elmulasztottakat Hetvenezren vesznek részt évente a különböző politikai tanfolyamokon. A politikai napilapoknak 73 ezer, a folyóiratoknak 227 ezer 'olvasója van, s a 81 ezer rádió mellett 73 ezerre tehető a televíziók száma. És nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem hogy 100 művelődési otthon. 145 közművelődési könyvtár, 140 filmszínház, 12 múzeum és kiállító- hely is van a megyében, se- gítve a dolgozók művelődését a szabad idő tartalmas kitöltését. Csák két adatot hadd említsünk még itt: a filmszínházakat évente 2 220 OOÖ-fen látogatják, könyvtárainknak pedig 77 ezer olvasójuk van. A dolgozók kulturális magatartásénak, szokásrendszerének változásában fontos szerepet töltenek be a szocialista brigádok. Ezek a közösségek nemcsak termelési, hanem egyre inkább művelődési közösségek is — az önművelés közösségei, élő, buzogó forrásai. Kulturális vállalásaikban még sok a formalitás, de egyre több az olyan brigád, ahol egyéni, „testre szabott” vállalások születnek tanulásra, szakmai továbbképzésre. A kulturált élet ígénve változó, a munkások Jó része nem rendszeresen művelődik. Kivált az ingázó, bejáró munkások esnek túl a közművelődés sugármezőjének fókuszán. S ha meggondoljuk, hogy a megye $0 ezer munkásából 35 ezer a bejáró dolgozó, ez a szám már a gondok’ nagyságát is jelzi. A magánéletben is A családi és magánélet a szocialista életmódnak, ugyancsak fontos területe. A családok mai életmódja mér céje és mutatója , is . eddigi szocialista fejlődésünknek. Hogy mit. adtunk a társadalomnak s hogy mit. kaptunk özére a társadalomtól, mindez otthonaink falai között is érzékelhető. És máris álljunk, meg ennél ..aszónál — otthon. Az. elmúlt öt évben a munkáslakásépítő akció keretében . 3100 dolgozó jutott saját otthonhoz, amihez az üzemek, vállalatok 111,5 millió forint támogatást . adtak. A családokat segítő tár eadalmi juttatások közé soroljuk még az üzemi és gyermekétkeztetés hálózatát. a bölcsődei, az óvodai és az iskolai napközi rendszert is. Ugyanígy a különböző szolgáltatások- megszervezését, korszerűsítését. Sokan külön erkölcsi szabályt vallanak a társadalmi és a magánéletre. Sokunkban él a hajlam az indiífe- rentizmusra (közömbösség, érdektelenség), erre az erkölcsi tunyaságra. Sokan gondolkodnak még úgy, hogy letelt a szolgálatom, a munkaidőm, behúzom ma-, gam mögött a lakás ajtaját és kizárok mindent, mindent; ami a látóköröm ön kívül történik, már nem tartozik rám. Az ilyen szemlélet ellen küzdeni kell. A szülők szsrné'yes példamutatása á gyermeknevelésben, az életmód alakulása szempontjából fontos tényező. S az életmódnak ' szerves . része: a szocialista, módon végzett munka, a becsületes- ség. a közösség' érdélceinec figyelembe vétele -és elsőd- legességé, a . húmatiizrr.-is, a szocialista• haza fiság, a szocializmus iránti hűség — ez követelmény a magán: és % társadalmi • életben egyaránt ... A teljesség igénye nélkül szóltunk itt a szocialista életmód alakulásának , tapasztalatairól. de a kérdés — ..Milyen, ember hát az ember — Hevesben? — e tapasztalatok- tükrébe tekintve tévedés nélkül megválaszolható. Modell nincs. Mi magunk vagyunk önmagunk modellje. Palaky üezső ^Éhe a Szépnek»,.”] Milyen ember fiái az ember—Hevesben?
