Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-06 / 31. szám
Á bank és a szövetkezetek !&f>„ í*á?e# CiTii«, * Mumt 'Aemzetj Dank eInSkh<>lvHte*e íoeadta munkatársunkat és válaszolt a mezösazdasási üzemek — elsősorban termelőszövetkezetek — tiiteMlát&sával kapcsolatos kérdéseire. — Hogyan itcll meg a Nem* réti Bank a magyar mező- gazdasági termelőszövet* kezetek pénzügyi helyzetet? — A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a IV. ötéves terv időszakában nemzetközi mércével mérve is nagy eredményeket értek el. Gazdasági és társadalmi fejlődésünkhöz nagyon sokkal járultak hozzá. Pénzügyi szempontból is nagy tanulságnak tartom, hogy a sikerek az önálló vállalati gazdálkodás kibontakozásával születtek meg. A pénzügyi rendszer nemcsak az önálló vállalati döntések kedvező feltételeit biztosította hanem a termelés eredményeiben való anyagi érdekeltség hatásos érvényesülését is. A szövetkezeti dolgozók személyes jövedelmei általában a termeléssel és a tér melésben létrehozott szövetkezeti jövedelemmel szoros összefüggésben alakultak. A szövetkezeti bruttó jövedelem felhasználása személyes fogyasztásra és felhal mozira — szövetkezetenként és évenként változatosan — a konkrét viszonyokhoz igazodva* országos összesítésben mégis nagyon kedvező arányossággal történt. A bruttó jövedelem létrehozásában és felhasználásában való érdekeltség a vállalati döntések következményeiért viselt anyagi és er. kölcsi felelősségben, a kockázat viselésében is kifejezésre jutott és ígv a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szocialista vállalatként fejlődtek. Kétségtelen azonban, hogy egyes részterületeken tartósan fennálltak megoldatlan problémák és a lakosság szükségleteinek tervszerű kielégítését gátló termelési nehézségek is. Egyes ágazatokban — mint például a szarvasmarha tenyésztésben és a zöldségtermesztésben — a lemaradás szembetűnővé vált. A szemé’vj jövedelmekben a túlzott mértékű differenciálódás ugvan mérséklődött, de nem tudtuk még kiküszöbölni a vezetés színvonalának nagy eltéréseiből adódó különbségeket. A termelőszövetkezetek egyesítésével kialakult úi problémákkal sem tudtak még mindenütt megbirkózni. Helyenként a bruttó jövedelem arányos felhasználásában való érdekeltség bizonyos deformá- iódása is érzékelhető volt, ami — az aszály okozta hozamkiesésekkel tetézve — 1976. évben sza póri tóttá a pénzügyi helyzet kedvezőtlen jelenségeit Az elmúlt esztendő súlyos gondjait — az egy főre jutó személyi jövedelem növekedése és a beruházások előirányzatának előnyösnek mondható túlteljesítése mellett — csak az előző évit meghaladó jelentős hitelkibocsátással lehetett áthidalni. A mezőgazdasági tér melőszövetkezetek pénzügyi egyensúlya tehát valamelyest romlott, a jövő éveket terhelő kötelezettségeik nőttek. Ennek ellenére az 1977. évi terv teljesítéséhez szükséges forrásokat a mezőgazdaságban — a mező- gazdaság egészét tekintve — a szövetkezeti amortizációs alapok növekedéséből, állami támogatásokból és hitelekből biztosítottnak látjuk. — Milyen hite’ekre számíthatnak a jelentős beruházásra készülődő üzemek? — A kormány által megállapított hitelfeltételek szerint a bank kötelessége, hogy szelektív hitelezési gyakorlatot folytasson. Utat kell nyitnunk a legelőnyösebb beruházásoknak, de kötelességünk visszautasítani azor Skaií az igényeket, amelyek nem felelnek meg a hatékonyság követelményeinek. A szarvasmarha-tenyésztés és a zöldségtermesztés beruházásait a szőlő* és gyümölcstelepítéseket különös figyelemmel kezeljük. Következetesen végrehajtjuk & kormány1 határozatát és a 6zarvasmarhatenyésztés fejlesztésére a hiteleket hosz- szabb lejáratra nyújtjuk. Telepítések esetén a lejáratot és a kamatfizetést a termőre forduláshoz igazítjuk. A zöldségtermesztés fejlesztésénél is tekintettel leszünk a megtérülés és a vállalati érdekeltség körülményeire. Eleve veszteségesnek mutatkozó befektetéseket persze ezután sem finanszírozhatunk. Ha azonban az előnyben részesíthető beruházások megfelelő hatékonyságot és jövedelmezőséget ígérnek, hitelt nyújtunk még abban az esetben is, ha a kezdeményező gazdaság pillanatnyilag nem rendelkezik az egyébként előírt harmincszázalékos saját erővel. Ösztönözzük a minden piacon jól értékesíthető áruk termelését szolgáló beruházásokat. az úgynevezett export fejlesztő befektetéseket Az ilyen hitelkérelmek elbírálását egyszerűsítjük, gyorsítjuk. Eltekintünk az előzetes pályázat benyújtásától és erre a célra is a megszokott módon lehet hitelt igényelni. A bank megyei igazgatóságai saját hatáskörben jelentős összegű hiteleket engedélyezhetnek, történő termelés rövid le járatú hiteleinél kamatjó- Az ilyen igényes exportra váírást is adunk. — Korábban súlyos prob* lémát okozott, hogy például az istálló elkészült ugyan, de a vállalatnak már nem volt pénze á.la- tokra, takarmányra, vagyis a forgóalap teltöltésére. Mi a helyzet most? — A legtöbb helyen nem a pénz hiányzott eddig sem, hanem a megfelelő állatállomány. Már két-há* rom éve kifejezetten kínáljuk ezekre a célokra a for- góalaphitelt. Sok tsz — ha volt mire — ezt igénybe is vette, sokan azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel. Egyébként a tsz vezetőségének dolga eldönteni, hogy a tsz önállósága és felelőssége tudatában előrelátóan, a jövő eredményeinek növeléséért tevékenykedik-e, vagy a mának élés szellemében kiárusítja és a következő év elején jóval drágábban visszavásárolja a termeléshez szükséges anyagokat. A jól ismert forgóalap-probléma megoldásában azonban nagy az előrehaladás. Az idén még tovább megyünk. Lehetőségünk lesz arra. hogy a népgazdasági érdekeket szol. gáló létesítményekhez ka>- csolódva ugyanolyan feltételek mellett nyújtsunk for góalap-, mint beruházási hitelt. A hitel lejárata tehát nyolcéves, sőt anná' hosszabb is lehet. A kamat- feltételek is megegyeznek az előnyben részesített be ruházáshoz nyújtott hitelek kamataival. A fedezeti elv érvényesülését azonban következetesen biztosítanunk kell. Az iparszerű állattartás telepeinek forgóeszközszükségletére a jövedelmező üzemelés érdekében megszavazott forgóalanhitele"- tényleges felhasználása csa'- akkor lehetséges, ha az állatállomány és a forgóeszközkészlet megfelelő nőve- kedése valóban be is következik. Ezek az előnyös hitelek csak a termelés bővülése útíán. az eszközö'- felbnsználásának növekv" hatékonyságával segíthetik elő a szövetkezeti dolgozói- szem4! vi jövedelmeinek növekedését. de már az igénybevételkor biztos'fhat’ák r szövetkezetek dolgozóina’' érdekeltségét a felhalmozá és a fogyasztás arányosságában. — A fax-kongresszuson újra és újra elhangzott, hogy túlságosan drága a bankiad. Az elérhető haszon gyakran nem fedezi a kamatokat se. Megkérhetném, hogy válaszoljon ezekre az állításokra? —- A kamatlábak emelése mellett annak idején azért döntöttünk hogy az egységes ár és kamatfeltételek felé haladjunk. Ez is része volt a jövedelemszabályozásnak, és az önálló — felelős — vállalati döntések befolyásolásának. A fejlesztésekre a közép- és hosszú lejáratú hiteleket általában 8—9, a kedvezményes hiteleket pedig 6 százalékos kamatra nyújtjuk. Közismert, hogy a mező- gazdaságban a kedvezményes 6 százalékos kamat az általános. A rövid lejáratú hitelek kamata általában 9 százalék. Az iparban azonban 90 napi igénybevételt meghaladó hitelek esetén ún. kamatlépcsőt alkalmazunk, és olykor még tizenkét százalékos kamatot is kérünk. Nem állítom hogy ezek a kamatlábak a mezőgazdaság átlagos jövedelmezőségének mai körülményei között alacsonyak de meggyőződésem, hogy ebbe a jövedelmezőségbe nem helyes belenyugodni. Az egyes beruházások megvalósításiban a hitel részaránya általában csak 15—20 százalékos. tehát a „magas” kamat a bekerülési értéknek csak erre a részére jöhet számításba de az egészet terheli. A 15—20 százalékos hitellel ugyanis — ha jól fektetünk be — növelni lehet az egész befektetés hasznát. A vállalatoknak általában módjuk van arra is, hogy egyszer az egyik, máskor a másik ágazat tisz'a jövedelmét használják fel az éppen legfontosabb beruházás céljaira. Ez az önálló vállalati gazdálkodás egyik veleiáróia, tudománya. érmen úgy mint a kamatfeltételek és az ösz- szes pénzügyi feltétetek mérlegelése a vállalat döntés-inéi. Az alacsony kamat r°m ösztönömé m-"íontott. döotűs-kre, és a saját források mozgósítására. És végül még azt is ki kell mondanom: igenis társadalmi érdek megkövetelni hogy legalább az új beruházások legyenek olyan hatékonyak és jövedelme- ző-k, amelyek ezt a kamatterhet is viselni tudják. — Ml határozza meg a bank idei magatartását? — Mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznom, hogy a lehető legaktívabb hitelezési magatartással szeretnénk elősegíteni az élelmiszer- termelés tervszerű és dinamikus fejlődését, különösen pedig a minden piacon jól értékesíthető áruk előállításának gyors bővítését. A hitelrendszer továbbra Is a vállalati önállóságra épül. •de ezután sem nyújt biztosítékot arra az esetre, ha a szövetkezetek gazdasági munkájának hatékonysága romlik vagy ha a szövet kezeti bruttó jövedelem (és a tartalékok) felhasználási, felhalmozásokra és a sző vetkezeti vezetőség által ga rantált munkadíjakra nem megfelelő megalapozottság gal történik. Abból kiindulva, hogy a népgazdaság terv kulcskérdése a hatékonyság fokozása, a pénz forgalom és a hitel rendszerével következetesebber valósítjuk meg a gazdaság folyamatok forinton keresztül történő ellenőrzésé’ Ez feltételezi a társadalmi lag előnvös fejlesztések erő teljes alátámasztását a hí telek útján, a gazdaságtalan. előnytelen irányzatokkal szemben pedig a határozott ellenállást. A gazdaságos és jövedelmező termelés bővítésének előseg; tése a bankhálózat legfon tosabb feladata. — Végül: milyen gazdasági magatartást tanúcso. 1977-rc dr. Pálcs Gyula a szövetkezeti vezetőknek? — Azt tanácsolom, hogy kamatoztassák azokat a ta pasztalatokat amelyeke t eddig szereztek. Teremtse nek élénk kapcsolatot bankjukkal és minden gazda sági döntésük előtt — ez külön hangsúlyozom, hogy; döntés előtt — tárgyaljé meg elképzeléseiket, azok megvalósításának lehetőségeit a pénzügyi szakemberekkel. Az állami és társa dalmi szervek kívánságai konstruktívan mérlegeljék és a népgazdasági érdekke egyező irányban haladja nak. Ha azonban a szövet kezeti döntésekbe történ, külső beavatkozás számítá saik és meggyőződésük szerint nem felel mag a tény leges társadalmi érdekeknek. mindig követeljék me, a pénzügyi feltételek előzetes tisztázását. A szövetke zeti döntések pénzügyi kö vetkezményeiért ugyanis a állam ezután sem vállal hatja a teljes anyagi ga ranciát. Az ország pénzügy egyensúlya megköveteli annak az elvnek az érvénye sülősét, hogy az önálló vállalati, gazdasági döntése' csak a rendelkezésre állt- pénzalapok mértékéig tör téphetnek. Legfontosabbnak végül fc azt tartom, hogy a szövetkezeti vezetők — körülte kintő számítások alapján — kezdeményezzenek az idé" is bátran, a negyedik öt éves terv időszakában meg szokott aktivitással. Kutassanak fel minden lehetőséget a minden piacon jó' eladható áruk gazdasága termelésének növelése érdekében. Ezekre a fejlesz tésekre kérjenek hiteleke és adjanak a bankhálózatnak minél több ilyen mun kát f Tervek és lehetőségek Ha van, akkor legyen Sokan esküsznek rá — többségük nem vállalati vezető, — hogy igenis van még szabad munkaerő. Nem a gyárkapuk előtt várják a „bebocsátást” — e látvány tőlünk különben is idegen —, hanem a „demarkációs vonalakon”, vagyis a gyárkapukon túl, az üzemekben, az irodákban, a műhelyekben. Ahol nap mint nap elhangzik: kevesen vagyunk, pedig ennyivel és ennyivel növelhetnénk termelésünket, tőkés és szocialista exportunkat egyaránt. Csakhát kevesen vagyunk... E'gon^olkoztatő számok, tények Szó. ami szó meglehetősen sok igazság van azokban a véleményekben, amelyek azt bizonyítják, hogy a gyárkapukon belül kell keresni az „újabb” munkaerőt Nézzük meg közelebbről például azokat a számokat tényeket, amelyeket egy érdekes felmérésből kölcsönöztünk. Ebből egyebek meglett kiderül, hogy például a Mát- raalji Szénbányák fizikai dolgozóiból mindössze 2515- en — a fizikai állomány 17 2 százaléka — foglalkozik a cég alaptevékenységével 1538 fizikai dolgozó más területen — például csőszerelés — dolgozik. 189-en az igazgatással, 301-en a számvitellel kapcsolatos ügyes-bajos do’go- kat intézik. 430-an. a szállításban, 365-en a kiszolgálóterületeken tevékenykednek, az összes alkalmazott — 923 — 21 százaléka pedig a vállalati központ irodáiban do'gozik. De érdemes belelapozni az egri Finomszerelvény gyár és a Mátravidéki Fémművek munkaerő-gazdálkodását elemző felmérésbe is. A finomszerelvénygyáriak jelenlegi felál'ása a következő: a’aptevékenységet végez 1309 fizikai dolgozó — az összlétszám 48.9 száza'é- ka — az igazgatás és a számvitel területén 156-an, illetve 147-en .osztozkodnak”. A MEO-nak 239 tagja van. a szállítás 179, a kiszolgálóterületek pedig 481 embert foglalkoztatnak. A Mátravidéki Fémművek dolgozóinak 53,5 százaléka végzi a vállalat fő tevékenységét, az alkalmazottak száma — a műszakiakkal együtt — 513, ebből mintegy 300-an a központi irodákban dolgoznak. Az átlagosnál nem rosszabbak De nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük, ezért az említett számok, arányok további elemzése előtt mindenképpen szükséges néhány fontos dolgot elmondani a szóban forIntegrált áramkört sorozatban I A REMIX Rádiótechnikai Vállalat budapesti üzemében az idén a tervek szerint 8 százalékkal növelik a termelést. Elsősorban a vastag rétegű integrált áramkörök gyártását fejlesztik. Képünkön: gondos munkával készülnek az integrált áramkörök. mn Főt« — Érez! K. Gyulai) I gő vállalatok eddigi és jelenlegi munkájáról. Mindenekelőtt azt, hogy a Mátraalji Szénbányák, az egri Finomszerelvénygyár és a Mátravidéki Fémművek is évek óta eredményesen dolgozik, Heves megyében a legiobbak közé tartoznak, és a jók között tartják számon az országos mezőnyben is... A Mátraalji j Szénbányák például a vártnál is hama* rabb átvészel .e a szénbányászat átszervezését, illetve leépítését, a Thorez Bányaüzem az ország legnagyobb külfejtéses bányája, a megye egyik legnagyobb vállalata több éve ú'ra gazdaságosan és nyereséggel dolgom zik. Kiemelkedő gazdasági eredményekkel ünnepelte negyedszázados jubileumát az elmúlt évben az egri Ft* nomszerelvénvgyár is. Széle* körű nemzetközi kapcsolatai vannak a vállalatnak termelésének növelését évről évre a termelékenység emelésével fedezi. A roegveszékhelv első igazán nagy szocia',o'g vállalata a megváltozott külgazdasági körülmények között is igen nagy mértékben növelte exportját 1976-ban a tőkés piacokon is. Példamutatóan korszerűsítette termékszerkezetét a Mátravidéki Fémművek is. Volt erejük és bátorságuk —- mert ez is kell hozzá —, több nagy hagyománnyal rendelkező termék gyártásának megszüntetéséhez, időben felismerték azt is, hogy mi§ érdemes feüeszteni. s ugyancsak jól mérték fel a világpiacon, hogy miben „parti” kénesek”, és miben nem. Többek között ez az alaoia, hogy a vállalat évről évre bővíteni tudja tőkés és szó* cialista exportját egyaránt. Népszerűtlen, de muszáj Ha minden ennyire szép és jó — mármint a három vállalat munkája — akkor miért a nevezett üzemek éle? téből, tevékenységéből vet” tűk a figyelmeztető példákat. az elgondolkoztató számokat arányokat? Több oka is van ennek. Egyik: a bevezetőben említett felmérés a három válla” latról készült. Másik: sem pozitív, 6em negatív értelemben nem tartoznak 8 vizsgált üzemek a szélsőséges esetek közé. Harmadiké ugyanúgy létszámhiányra pa” Baszkodnak, mint a többi munkahelyen. Negyedik: 3 valóban hiányzó munkaerőt mind a három vállalatnak elsősorban a gyárkapukon belül kell kiegészíteni, pótolni. S ezt aligha tudják másképpen megoldani, mint a már meglevő ..esaoat”, illetve létszám okosabb elosztásával. Ami biztosan nem lesz könnyű, főleg népszerű, de kétség nem férhet borrá: előbb. va*v utóbb meg kell tenniük. Mert szabad munkaerő Heves megyében is már csak az üzemekben van, így akár tetszik, akár nem a meglevő létszámot kell jobban kihasználni és főleg hatékonyabb munká-a fogni. És korántsem csak a három vállalatnál! Ehhez persze arra is szükség van. hogy a fe'm4rssN51 idézett számok, arányok is megváltozzanak. M égned'g a gyakorlatban, és elsősorban azok javára, akik gyártanak, akik termelnek, akiknek számát már csak a meg'éviből lehet bővíteni, gyarapítani. Mert. ha van — márpedig ott van — akkor legyen is több munkáskéz. És ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Koős József Mmisia g* 1977. február xsrasára&gp t
