Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-06 / 31. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk A^wóvS/ AVwVvAiVwvnAV^AAi £ A HÉT CÍMSZAVAKBAN: 5 HÉTFŐ: £ Szovjet—ira'Jci kormányfői tárgyalások Moszkvában — Kezdeményezés az amerikai—panamai csatornaegyszmény / megújítására i KEDD: < Nyilvánosságra Hozták at SZKP Központi Bizottságának ;> Határozatát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. ^ évfordulójának megünnepléséről — Waldheim a Palesz5 tinai Felszabadítást Szervezet képviselőjével . tárgyalt ? Genfben > SZERDA: ■> Mondale beszámolt Caríemak európai és japánt tárgya£ lásairol — Átalakították az egyiptomi kormányt í CSÜTÖRTÖK: < Államcsíny kis érlel Etiópiában, az államfő életét vesztette — Becsben folytatták a haderőcsökkentési tárgyalásokat 5 PÉNTEK: J Véget ért Giscard d" Estaing és Schmidt kancellár pá> rizsi eszmecseréje — Kegyelmei kapnak a tettüket megV bánó munkások, akik 1976. nyarán a ramodi zavargásokul ban részt vettek $ SZOMBAT: Waldheim Kairó után Damaszkuszban tárgyal a genfi i békekonferencia előkészítéséről — Marxista-leninista < pártzá álakul a mozambiki Frelimo A hét 3 kérdése Mindig akadnak a nemzetközi életben váratlan események. A múlt héten az etió- piai államesínykisérlet volt az az esemény, amely nem szerepelt a távirati irodák előrejelzésében. Mi áll ennek a hátterében? — kérdezik világszerte. Egy politikus villámlátogatásokból álló körútja véget ért, egy másik ismert nemzetközi személyiség tárgyalássorozata megkezdődött Természetes tehát, hogy felvetődik a kérdés: mit keres a Közel-Keletén az ENSZ főtitkára? Ami pedig Mondale amerikai alelnök körútja után vár válaszra: hogyan áll össze a nemzetközi tárgyalási menetrend 1977 tavaszán? Mi áll az etiópjai államcsíny kísérlet hátterében? Mindenekelőtt valljuk be, hogy zavaros és ellentmondásos Etiópia belső helyzete éppúgy, mint helye a világban. Afrikában, az arab országok szomszédságában ... A császárság idején felgyülemlettek a társadalmi és gazdasági problémák: Hailé Sze- lasszié igyekezett megőrizni a feudális rendet, ami az elmaradottság, a nyomor konzerválását is jelentette. Külpolitikájában egyfelől az afrikai egység gondolatát akarta megvalósítani, másfelől azonban hagyta, hogy az imperializmus megvethesse lábát országában. Az amerikai nagytőke be tudott hatolni Etiópiába, az ország hadseregét pádig izraeli tisztek képezték ki. A császár hatalmát éppen a tisztikar döntötte meg. Az ország új uraivá lett katonák között épDÚgy voltak haladó gondolkodásúak, mint jó amerikai—izraeli kapcsolatokkal rendelkező tisztek... Izrael érdeklődését Etiópia iránt az indokolja, hogy Szudán és Szomália közvetlen szomszédai, Egyiptom, a két Jemen és Szaúd-Arábia pedig a Vörös-tenger partjain, úgyszólván Etiópia szomszédságában van. Persze, éppen Eritrea lenne alkalmas távol tartani Etiópiát a Vörös-tengertől, az az Eritrea, amelynek lakói évek óta harcolnak függetlenségükért. (Az egykori olasz gyarmat 1962-ben lett Etiópia tartománya). Az arab országok — az utóbbi időben különösen Szudán és Szaúd-Arábia vezetői — teljes támogatásukról biztosították az eritreai felszabadítás: mozgalmat Az a Teferi Benti tábornok, aki az ideiglenes kormányzótanács ' elnökeként a puccskísérletben életét vesztette. néhány napja ítélte el kemény szavakkal Nimeri szudán elnököt azért, hogy nemcsak az eritreai mozgalmat segíti, hanem összejátszik'az etióp császárság arisztokratáinak Londonba menekült csoportjával. Az államcsínynek, mint Addisz Abebában közölték, éppen az lett volna a célja, hogy hatalomra segítse az egykori trónörököst, a császár fiát QMimis 1977. február vasár nap Mii keres a Közel-Keleten az ENSZ főtitkára? Az etiópiai események bizonyos összefüggésben állnak a közel-keleti problémákkal. Persze, az alapkérdés ott az arab—izraeli ellentét, amelynek felszámolása az 1967- ben elfogadott arab területek kiürítése nélkül, egy új palesztin állam megalakítása nélkül nem képzelhető ei. A megoldás módját békés úton. tárgyalások formájában kell megkeresni, mindenekelőtt Genfben, a közel-keleti békekonferencián, amely egyezer már összeült, 1973 végén, de akkor eredménytelenül. Most több lenne az esély? Ezt kérdezi-kutatja Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. aki hat, közel-keleti ország fővárosába látogat el kőrútján. Az ENSZ mindenkor felelősséget vállalt a Közel-keleti kérdésekben, kezdve Izrael állam első határainak kijelölésén, sajnos azokat a határokat 1948-ban sem az izraeliek, sem az arabok nem fogadták el, akkor és miatta tört ki az első arab—izraeli háború. Tíz esztendeje lesz az idén, hogy az 1967 júniusi háború után az ENSZ határozatot hozott az izraeliek által elfoglalt arab területek kiürítésére. A.zóta még egy sor ENSZ-határozat bélyegezte meg Izraelt és újította meg a felszólítást: ki kell vonulnia a megszállt arab földről! > Waldheim figyelmeztetett, hogy ha nem sikerül az idén vagy jövőre megszervezni a közel-keleti békekonferenciát, akkor az a veszély fenyeget. hogy kitör az 1948— 49-i, az 1956-i, az 1967ri és az 1973-i után az ötödik közel- keleti háború! Waldheimet követően közel-keleti körútra indul Vance, az új amerikai külügyminiszter is, utána pedig a francia diplomácia vezetője, Gu- iringaud szintén felkeresi a közel-keleti fővárosokat, megfelelően annak, hogy Párizs a maga érdekei szerint, sajátos módon próbál közvetíteni Izrael és az arab országok között Milyen lesz a tárgyalási menetrend 1977. tavaszán? Már az imént fölsorolt dip- . lomáciai utazásokon is észre lehet venni, hogy megélénkül a nemzetközi élet. Vége már annak a lefékeződésnek, amelyet az amerikai elnök- választási kampány magyarázott vagy indokolt. Vance külügyminiszter márciusban Moszkvába látogat, valószínűleg új javaslatokkal a táskájában: az új amerikai kormányzat nagyobb fontosságot tulajdonít a hadászati fegyverek korlátozásának és a közép-európai háderőcsök- kentésnek, mint elődje. Mondale alelnök nyugateurópai és japáni villámlátogatásai lehetővé tették a tavaszi tárgyalási menetrend rögzítését: május 10-én és 11-én Londonban összeül a NATO a szokásos tavaszi tanácsülésre, ennek a dátumnak a közelében lehet megrendezni a nyugati nagyhatalmak gazdasági tárgyalását, hasonlóan ahhoz, ahogyan egyszer Franciaországban. Rembouillet-ben, másodszor pedig Puerto Hico fővárosában, San Jüanban találkoztak a „nagyok”, áz USA, Nyugat-Európa és Japán vezetői. Az infláció elleni nemzetközi erőfeszítések, az energiaválság problémái, az amerikai gazdasági fellendülés európai és japán feltételei és következményei mind ott lesznek a londoni csúcs- találkozó napirendjén. Carter, az új amerikai elnök akkor fogja először kifejten: programját Giscard d’Estaing és Schmidt, Callaghan és Fukuda előtt. Közben Párizsban folytatódni fog .,az észak—déli párbeszéd”, azaz a vezető tőkés országok és a fejlődő országok képviselőinek alkudozása gazdasági gondokról: a nyersanyagok és az iparcikkek árának alakulásában mutatkozó különbségekről, a világkereskedelem pangásáról, a szegény országok további eladósodásáról. A tavasz végén, a nyár elején Belgrádbar., június 15-én ülnek össze 33 európai és 2 észak-amerikai ország képviselői, hogy folytassák, amit Helsinkiben évekkel ezelőtt elkezdtek. A belgrádi értekezlet előtt minden bizonnyal a szocialista országok, az el nem kötelezettek és a semlegesek, valamint az atlanti hatalmak külön-külön eszmecseréken egyeztetik véleményüket a helsinki záróokmány eddigi megvalósításáról és összehangolják belgrá- ri tárgyalási taktikájukat. Így formálódik Európa számára a „hogyan tovább?” kérdésre adandó történelmi felelet Pálíy József Indira Gandhi miniszterelnök beszédet intéz a lakása előtt összegyűlt sok ezer főnyi tömeghez, abból az alkalomból, hogy támogatásukról biztosították a kormányfőt az egyre élesedő politikai küzdelemben. (Népújság telfcíotó — AP — MTI — KS) Gyorssegély Egyiptomnak Az egyiptomi kormány szóvivője bejelentette, hogy az Egyesült Államok ötszáz millió dolláros gyorssegélyt ajánlott fel Egyiptomnak jelenlegi súlyos gazdasági problémái megoldására. A döntést megelőzően Carter elnök a kongresszus vezetőivel is tanácskozott. Az Egyesült Államok a jelenlegi pénzügyi évre hétszázmillió dolláros gazdasági segélyt helyezett kilátásba Egyiptom számára. A MENA közel-keleti hír ügynökség hírül adta. hogy Egyiptomban február 10-én népszavazást rendeznek a Szadat elnök által csütörtökön bejelentett intézkedések, ről. Mint emlékezetes, az ország népéhez intézett beszédében Szadat elnök kilátásba helyezte hogy szigorú intézkedéseket foganatosítanak minden egyiptomi ellen, aki megszegi a gyülekezési tilalmat, tüntetésekben, sztrájkokban vesz részt, vagy a rendszerrel szembenálló illegális szerkezetekhez csatlakozik. SCorynk fő forradalmi erői 2= A í ej lett tőkés országok munkásmozgalma Georges Marchaís, a Francia Kommunista Párt főtitkára mondotta a kapitalizmust sújtó jelenlegi válságról az európai kommunista és munkáspártok múlt évi, bér lini tanácskozásán: „E válság erősen érinti a munkás- osztályt, valamint minden fizikai és értelmiségi dolgozót, a parasztságot is. A válság olyan helyzetbe juttatja őket és családjukat, amelyet megoldhatatlan nehézségek, nélkülözések, bizonytalanság és a holnap miatt érzett aggodalom határoz meg. Hátráltatja a nemzeti fejlődést is, és csökkenti Franciaország szerepét a világban... Ügy véljük, hogy az osztályharc napirenden levő kérdése Franciaországban a következő: mélyreható demokratikus reformokra van szükség olyan céllal, hogy a nagy monopóliumok államosításával a nemzet kezébe adják a gazdasági és társadalmi fejlődés irányítását, s biztosítsák a dolgozók részvételét az ország ügyeinek irányításában és vezetésében minden szinten, beleértve a kormányt is”. A fejlett tőkés országokban a lakosságnak jelenleg 80 százaléka él bérből és fizetésből, s több mint 50 százalék a munkások aránya. A 235 millió dolgozóból 75 millió vesz részt a szakszervezeti mozgalomban, több mint 3 millió a kommunista párttagok száma, nagy létszámú, jelentős erővel és befolyással rendelkező szociáldemokrata munkáspártok vannak. Az új nemzetközi helyzetben, a növekvő belső nehézségekkel küzdő tőkés országokban új kérdések és új válaszok fogalmazódnak meg. A kommunista mozgalom erősödő, befolyását növelő szakaszához érkezett Egyes országokban — Olaszország. Franciaország, Portugália, Spanyolország —. valameny- nyi politikai erő számára alapvető kérdéssé vált a kommunistákhoz való viszony: választaniuk kell a merev szembenállás, vagy az együttműködés valamilyen formája között. Az új helyzetben a kommunista pártok jgygVagnpty megfelelni a kihívásnak. Akcióprogramjuk a tudományos szocializmus elméleti igényével határozza meg a konkrét, helyzetből fakadó, országonként sajátosan konkrét tennivalókat. Ugyanakkor valamennyiüknél közös a demokratikus vívmányok védelme é& továbbfejlesztése a munkásosztály és forradalmi pártja vezetésével, valamennyi antimonopoüsta erő részvételével. Ugyancsak Marchais mondta: „Következésképpen azt javasoljuk a munkásosztálynak, a dolgozóknak, országunk népének, hogy harcoljon a gazdasági, a társadalmi és a politikai élet demokratizálásáért, az állandó demokratizálásért a ,végsőkig’, vagyis a szocializmusig". A burzsoázia hatalmát testvérpártjaink fokról fokra akarják megdönteni. Ez a forradalmi folyamat hosszabb periódust is felölelhet, azonban a végeredmény egyértelmű: a felhalmozódó mennyiségi változások új minőségbe, a szocialista forradalomba csapnak át Az új politika megfogalmazása. a taktika alkalmazása közben viták, vélemény- különbségek is lehetnek a testvérpártok között. Ezek azonban nem áthidalhatat- lanok. Ami a vitákat illeti, figyelmet érdemelnek Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott szavai: „A kommunisták között időnként keletkezhetnek véleménykülönbségek egyes kérdések megítélésében... A marxista—leninisták azonban az ilyen kérdéseket az internacionalizmus álláspontjáról közelítik meg, az egész mozgalom egységének szilárdítását szem előtt tartva, és a keletkezeti problémákat a valódi elvtársias- ság szellemében, minden egyes párt egyenjogúsága és önállósága tiszteletben tartása kikezdhetetlen normáinak alapján vitatják meg. Természetesen, itt nincs és nem is lehet szó az elvi dolgokban való kompromisszumokról”. A kommunista pártok kű- iSr.bőgő körülmények között élnek és harcolnak. A szocialista világrendszer országaiban uralkodó helyzetben vannak és irányítják a fejlett szocialista társadalom építését, a kapitalista országakban élen járnak a néptömegek harcában a társadalmi haladásért, a demokráciáért, a szocializmusért. Ofíáílféak a marxista—leninista " alapon álló politikai célok és feladatok meghatározásában országuk, népük történelmi adottságainak, jelenlegi feltételeinek legjobban megfelelő forradalmi taktika kidolgozásában. Ahogy Kádár János is megjegyezte a pártunk álláspontját kifejező cikkében, amely a Béke és Szocializmus 1977-es első számában jelent meg: „A tapasztalatok átvétele nem jelenti azok mechanikus másolását, az önállóság csorbítását. Minden párt maga felel azért, hogy figyelembe veszi-e mások tapasztalatait, s hogyan alkalmazza azokat”. Az egész mozgalom előtt álló feladatok ugyanis nem hajthatók végre anélkül, hogy a nemzeti jellegű feladatokat a pártok ne oldanák meg a lehető legjobban, legönállóbban. Enrico Ber- linguer véleménye szerint: „Az internacionalizmus azt fejezi ki, hogy pártjaink részvevői, főszereplői mindannak, ami a saját országukban és nemzetközi szinten a dolgozók és a népek társadalmi és politikai jogai teljes érvényesítéséért folytatott harcban, a nemzeti függetlenségért, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban az egész világon történik". Ebben a megközelítésben a kommunisták nemzeti felelőssége összeforr internacionalista kötelezettségükkel, a marxizmus—leninizmue iránti hűség a haza iránti odaadással, a nemzet létérdekeinek védelmében. Éppen ezért azok a próbálkozások, hogy szembeállítsák egymással a világ forradalmi erőinek két osztagát a szocialista világrendszert és a fejlett tőkés országok munkásmozgalmát, nemcsak a megvalósuló szocializmus elles, iráHét végi jegyxeS líisekellszállüi Űj szolgáltatással gyarapodott a közélet az Egyesüli Államokban. Az autósmozik mellett9 ahol mint ismeretes, a kocsiból nézhető végig a film, a bankok után, ahol a kiszolgálás a gépkocsi leiekért ablakán át bonyolódik, Lousiana-államban egy élelmes vállalkozó létre hozta a kisekellszállni-halottásházat. Mármint a látogatók számára. A ravatalt üvegfal mögé helyezte. A rokonok, ismerősök — akik a temetés előtti napokban„ szokás szerint eljönnek részvétüket nyílvánítani — ki sem szállnak a kocsiból. Odahajthatnak » az üvegablak mellé, megtekintik az elhunytat, a kocsiból kihajolnak és a karnyújtásnyira elhelyezeti részvét- könyvbe beírják nevüket jelezvén, hogy itt voltak és együttéreziek. Majd elhajtanak. Áz egész nem tart tovább egy percnél. az új vállalat tulajdonosa, az ötlet atyja a sajtó képviselőinek elmondta, hogy azoknak a dolgozóknak akart kedvezni, akik- nek nincs idejük sötét ruhát húzni, odamenni a családtagokhoz. beszélni velük, viszont ki akarják fejezni részvétüket. A feltaláló, a korlátlan lehetőségek útját mutatta meg. hisz miért ne lehetne továbbfejleszteni ezt a mozgalmatt Addig, hogy ne kelljen egyáltalán kiszállni! Az autóülések legyenek kényelmes ' ágyakká átalakitha- tók; bizonyos dolgok elvégzéséhez építsenek be olyan felszerelést, mint amilyenek űrhajókban működnek, a munkahelyeket Is úgy képezzék ki. hogy a dolgozó csak odahajt íróasztala, illetve a munkapadja mellé; azokban a bankokban ahol kisekellszállni alapon szolgálják ki a vendéget, a tisztviselők is autón közelítsenek az ügyfélhez, az áruházakban úgyszintén. Mindössze néhány apróság vár még megoldásra. Hogyan találkozzék férj és feleség, ha az asszony is kisekellszállnimódon jár egy másik kocsiban? Mi legyen a gyerekekkel? Milyen legyen a kisekellszállni-babako- csi? Egy szó mint száz, akad meg tennivaló, van még tér a feltalálók számára. Mindezek azonban részletkérdések, elöbb- utóbb megoldódnak és nyitva az út a szép új klsekellszállni- v i!ág hoz. Tatár Imre nyúlnak, hanem komoly károkat okoznak a demokráciáért, társadalmi haladásért küzdőknek a kapitalizmus világában. A nemzetközi munkásmozgalomban a kommunisták ösztönzésére erősödik a szak- szervezeti mozgalom egysége. 1974-ben és 1975-ben negyed- százados szakítás után, először találkoztak a különböző politikai orientációjú nemzeti és nemzetközi szákszervezeti központok. Megállapodtak, hogy összehangolják akcióikat a dolgozók jogaiért vívott küzdelemben. Folyamatosan bővülnek a szocialista és a kapitalista országokban működő szakszervezetek kapcsolatai is. Közös küzdelmük a békéért, az enyhülésért az internacionalista összefogást erősíti. A jelenlegi helyzetben növekszik a kommunisták és a szociáldemokraták akciói összehangolásának jelentősége is. Ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy a szocialisták által vezetett kormányok általában nagyobb mértékben járulnak hozzá a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, mint a polgári kormányok. A fejlett tőkés országok kommunista pártjai üdvözlik a realista tendenciákat, de nem hunynak szemet afölött, hogy egyes szociáldemokrata vezetők változatlanul kom- mu nistaellenesek. A kapitalizmust a szocializmusnak kell felváltania, a kommunisták tudják,, hogy ezt csak széles népi szövetségben érhetik eL „Ez az útkeresés és harc — állapította meg Berlinguer — szükségessé teszi a párbeszédet és a megegyezést a munkásság és a nép más, szocialista, szociáldemokrata és keresztény indítékú erőivel, mindenkivel, aki a társadalom megújulását és előrehaladását akarja”. A mi pártunk szolidáris azzal a harccal, amelyet a fejlett tőkés országokban a kommunista és munkáspártok más haladó erőkkel együtt, bonyolult körülmények között vívnak. Tudjuk, hogy testvérpártjaink eredményes tevékenységét sok tekintetben befolyásolja, miként alakul a szocialista világrendszer ereje, hogyan, növekszik hitele, tekintélye. Mi viszont érezzük azt a támogatást, amit ők nyújtanak a béke, a társadalmi haladás ügyéhez. Molái Ferenc (.Folytatjuk)
