Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
Egy több, mint az összes Furcsa az ember matematikája: nemcsak a tizenegy lehet több mint három, hanem az egy is. Az egyetlenegy is. Az életet, az emberi életet megoldhatatlan! erőfeszítés számformulákba gyömöszölni, aki az egyet vesztette el, az apját, vagy férjét szeretőjét, vagy a fiát —. az az összest elveszítette. Az egy nem kevesebb és nem több, az egy: minden. Galgóczi Erzsébet annak idején nagy feltűnést keltő novellájából — az írás szinte kikövetelte, hogy film, tévéfilm legyen belőle — készült televíziós változat már akkor elismerő visszhangot váltott ki, amikor a közelmúltban a viszonylag kevesebb nézőszámmal bíró második csatornán került bemutatásra. Az igazi premier most1 pénteken volt és azok számára, akiknek nem. vagy rom. akiknek élete révén megmenekül tizenegy, a három családban az egy volt — az egyetlen. Az áldozatul maradt bányászok hozzátartozói más szám- rendszerben élnek, nekik a mindenük veszett oda, aki ott feküdt a koporsóban, az maga volt a minden számok összege. Már önmagában ez is kemény konfliktus, igazi drámai szituáció. Ám, hogy a férj. akitől elkívánta, elszerette és megszerette a feleségét éppen az, akinek a döntés a kezében van, nos, hogy szóval a férj is egy ama három közül, kik kevesebbet jelentettek, mint a tizenegy —, végletessé és végzetessé teszi a főhős sor„Régi” film is lehet jó film, kellemes este, igényes szórakozás. Ilyen volt a „Családi fészek” Truffaut 1970-ben készített filmje, amely elsősorban természetes egyszerűségével, bájával vált „filmszerűvé” és szórakoztatóvá is egyben. nehezen fogható a második csatorna nos, azok számára is beigazolódott most, hogy a Tizenegy több, mint három az utóbbi idők egyik legkiemelkedőbb tévéfilmje. Azzá tette témaválasztása — s itt nem is elsősorban a bányászkörülményekre gondolok, természetesen arra is —. amely a legkiélezet- tebb helyzetben vizsgálja az egyén és a közösség érdekének viszonyát. A felelősség- tudatot, a döntésre való készséget és azt a tragikus tényt, hogy gyakran a helyes döntések éppen súlyuknál fogva, hogyan váltanak ki elítélő értetlenséget még azok között is, akikért a döntés született. Van-e joga három embert föláldoznia tizenegyért valakinek? Ki adja ezt a jogot? Mi a több, a három, vagy a tizenegy? Látszólag szónoki kérdések és még inkább látszólagosan számtaniak. A bányamentő döntése helyes. A három, ahogy az iskolában tanultuk, mindig kevesebb a tizenegynél, sőt: még a tíz is kevesebb. Ám az élet nem tűri, vagy alig tűri — ha az életről van szó —, a józan számít- gatásokat. A feláldozott hását. Hiába volt helyes a döntés, a társadalom ítélete nem tűri el még »a látszatát sem, a gyanúját 'sem a lehetőségét is alig, hogy valaki a legfelelősségteljesebb poszton, a legdöntőbb pillanatban a maga érdekében döntsön. Dönthessen esetleg! Mert a kérdés kimondva, vagy kimondatlanul, így fogalmazódhat meg: ha szeretőjének a férje nincs a három között akkor is, vajon akkor is ilyen pontosan és gondosan tud számolni ? A kételkedés nem maradhat meg a közvéleményben. A bányamentőkben bízni kell. Kell! Nincs más alternatíva. És nem is lehet megengedni, hogy ez a bizalom akár csak átmenetileg is megkérdőjelezhető lehessen. A Koltai Róbert által alakított főhősnek, a döntést meghozó bányamentőnek távoznia kell a településről. Otthagynia mindent, mindenkit — élete egyetlen szerelmét is. És hogy ez a dráma ne holmi kicsiholt tanmese legyen, arról az írónőn kívül Nemere László Sűrített atmoszférát teNépművészeti seregszemle Nyíregyházán Harmadízben került sor Nyíregyházán az országos népművészeti kiállítás megrendezésére. A hagyományossá váló országos seregszemlén, a korábbi években is nagy sikerrel szerepeltek a megye népművészei, díszítő- művész szakkörök tagjai, vezetői. Munkájukat arany és ezüst fokozattal tüntették ki. Az idén augusztusban megrendezésre kerülő kiállítás ismét lehetőséget nyit a népművészettel foglalkozók — hímzők, faragók, cserepesek, szövők — számára, hogy munkáikkal, a megye hagyományait feldolgozó nép© JlMkM i IB11. február L, kedd művészeti alkotásaikkal jelentkezzenek. A pályázatra szánt munkákkal 1977. május 30-ig lehet jelentkezni (egyénileg, vagy szakkörökben) Nyíregyházán, a Művelődési Központban. A pályamunkák legmagasabb díja a nyíregyháziak által alapított „Gránátalma” nívódíj, mellyel a legkiemelkedőbb munkákat jutalmazzák. Ezenkívül sor kerül egy I,. II. és III. díj odaítélésére is — kategóriánként. Külön elismerésben, részesülnek a legjobb szakkörök s azok vezetői. A bíráló bizottság által elfogadott anyagokból augusztusban kiállítást rendeznek Nyíregyházán. Remélhetően a korábbiakhoz hasonlóan, az idén is hoz sikereket Heves megyeiek számára az országos kiállítás. remtő, néhol még a derűt is felvillantani kész lényegre törő rendezése, és Bornyi Gyula lényeget megmutató kamerája gondoskodott. És elsősorban talán a két főszereplő remek, az életből szinte „egy darabban” kimetszett, mindenféle külsőségektől mentes játéka: Motion Lili és Koltai Róbert volt a legfőbb ereje a tévéjátéknak. Ij szombatok — új esték? Dicsérendő az az erőfeszítés, amellyel a televízió keresi az igényesen szórakoztató szombat esti műsor- blokkok lehetőségét. És külön is dicséretes hogy ezt úgy teszi hogy közben, ha megteremteni nem is — mert már megszületett —, de „felnevelni” annál inkább szándékozná a televíziós szatíra sohasem eléggé gazdag és mindig nagyon hiányolt műfaját. A „Fogadjunk, hogy végignézi” első adása e próbálkozás érdemességét igazolja. Néhány műsorszám — az érthetetlenül indiszponált Komlós Jánosra és Mikes—Somogyi kettős erőtlenségére gondolok most és itt — gyengébb színvonalát jól kiegyensúlyozták a többiek —. elsősorban a Hollandi bika és az Elképzelhetetlen tévériport, amely nemcsak találóan remek alapötletével — mindkettő! —, de magával ragadó színészi játékával is igen biztató a további estéket, közelebbről a szombat estéket várva. Hogy hová meddig, és főleg hogyan robog az a bizonyos úthenger, hogy a „fékevesztett” rohanásában milyen tájakat és témákat érint? — az ma még nem tudható. De az első ilyen szombat este startjáról előre nézve: biztatónak tűnnek a távlatok. Hat hétre előre is. Akkor majd bővebben, mindenről és minderről. Gyurkó Géza Kijutott a hullámvölgyből a hevesi művelődési központ? Több mint másfél éve a mélypontról beszéltünk. A hevesi Móricz Zsig- mond Nagyközségi és Járási Művelődési Központ újonnan kinevezett igazgatója a kudarclistát sorolta. Újat legfeljebb a részletekben nyújtott, hiszen már hosszú ideje látszott, hogy valami nincs rendben ebben a valaha dél-hevesi kulturális centrumnak is emlegetett intézményben. Rozgonyi István nemcsak a múltat idézte hanem a tervekről is szólt. Akkor kevesen hittek a kilábolásban. Érthető, hiszen akadozott a nagyközségi tevékenység és vegetált a területi munka is. Az egyes községek tiszteletdíjas és függetlenített népművelői legtöbbször hiába reméltek segítséget. Az új főnök tervekkel, jobbító elképzelésekkel jelentkezett. s arra vállalkozott, azt ígérte, hogy megtalálja a kiutat a hullámvölgyből. Vajon mit sikerült megvalósítani az akkori ötletekből? Lépésről lépésre Újjászerveződött a korábban meglehetősen lagymatagon ügyködő irodalmi színpad. A hajdani tagság zöme elbúcsúzott, s az alakuló csoportba azok pályáztak — többségük fizikai dolgozó —, akik úgy akartak tanulni, hogy idővel másoknak is adhassanak: nemcsak kellemes perceket, hanem maradandó élményt is. Szerencsére a szakmai, támogatás sem hiányzott. A gyöngyösi Anonym Színpad vezetője — elfogadva a hevesi meghívást — nem fukarkodott a tanácsokkal. Igaz. a kezdő együttes a Ki mit tud? megyei döntőjén nem jutott túl, mégis, a mintegy tizenkétezer lakosú nagyközségben számítanak rá azok, akik kedvelik az amatőr művészeti mozgalmat. A fiatalok — egyébként az alapfokú minősítést megszerezték — já- rásszerte rendszeresen műsort adnak a társadalmi ünnepségeken, s ezenkívül nem egy önálló összeállítást is bemutattak már. Ilyen volt például az Örkény István egyperces novelláiból egybefűzött produkció. A gárda nem törekszik látványos sikerekre lépésről-lépésre haladva óhajtja megnyerni a közönség tetszését. Közös foglalkozások A VOX ifjúsági klub tagjai a helyi háziipari szövetkezet és az áfész KISZ- eseivel közös foglalkozásokat tartottak, s tippeket adtak a munkatervek elkészítéséhez. Gondoltak a falvak igényeire. Ellátogattak — többek között — Kömlőre, Tar- nazsadányba. s ízelítőt adtak eredményeikből. A klubkönyvtárak, a művelődési otthonok számítanak a támogatásra, a különböző szolgáltatásokra. Annál is inkább, mert anyagiakban sehol sem bővelkednek. A tizenöt településen mindenütt szívesen fogadják a vándorkiállításokat. A Fotóművészek Szövetsége ebben az évben hét tárlat anyagát biztosítja, s ezek eljutnak majd az egyes községekbe is. Jó ötlet az, hogy az amatőr művészeti csoportok hagyományós seregszemléjét nem a járás- székhelyen, hanem valamelyik faluban tartják. A könyvtárosok és a népművelők nyaranta egy-két napra a tarnamérai táborban találkoznak, s ilyenkor megvitatják a tennivalókat és szó esik sajátos kívánságaikról is. Természetesen ez nem elég, a vidék jóval többet várna, ám a művelődési központ pillanatnyilag csak ennyire képes. Elsősorban azért, mert kevesen vannak — az igazgatóval együtt csak hárman foglalkoznak közművelődéssel —, tennivalóban viszont nincs hiány. Törődés a szocialista brigádokkal Hevesen is kiemelt feladatnak tekintik a munkásművelődést. Felkeresték a mezőgazdasági és ipari üzemek kulturális megbízottait, mert szeretnék egyesíteni az erőket hiszen csak így kezdeményezhetnek mindenki javát szolgáló közös akciókat. Felmérték azt is, hogy milyenek a szocialista brigádok kulturális vállalásai. Mi tagadás: elszomorító tapasztalatokat gyűjtöttek össze. Ma is kísértenek a sablonok, ezeknek üzennek hadat, amikor ajánlásokat küldenek majd a dolgozóknak, olyanokat, amelyek a rendszeres ismeretgyarapítást segítik. Az 1977- ben bemutatandó magyar filmekhez például előadássorozatot társítanak, ezzel is szolgálva a népszerűsítést. Az egri Finomszerelvény- gyár helyi részlegével szocialista szerződést kötöttek, s ez a megállapodás mindkét fél javára kamatozik. Havonta kiállításokat rendeznek az üzemben otthont adtak a barkácsszakkör tagjainak. Cserébe évente tízezer forinttal támogatják a művelődési házat. Természetesen nem ez a lényeges, harWn az, hogy a népművelők közelebb kerülnek az igényekhez, feltérképezhetik a munkások óhajait, s ehhez mérten tervezhetnek majd. Vetélkedő, Kiskörén A Rákóczi-jubileum alkalmából a nagyfejedelem életéről, pályafutásának állomásairól rendeztek vetélkedőt, amelyre minden benevező csapat lelkiismeretesen felkészült. Ezért határoztak úgy hogy az idén a járás szocialista brigádjának részére tartanak köz- művelődési versengést, amelyre március 19-én kerül sor Kiskörén. A jelentkezők — többek között — történelemből. irodalomból, képzőművészetből, politikából, sportból mérik össze tudásukat. Azok számára, akik kérik, szakirodalmat biztosít a járási könyvtár. Tények sora bizonyítja: a hevesi művelődési központ az elmúlt másfél év alatt kijutott a hullámvölgyből. Tudták, hogy a mélypontról indulnak, ezért alaposan tájékozódtak, s nem markoltak sokat, mégis. amit vállaltak, azt tisztességgel meg is valósították. A gondok, a bajok ma sem hiányoznak. Viszonylag ritkán keresik fel — a helyi tennivalók lekötik mindhármukat — vidéki kollégáikat, egy-két próbálkozásuk jelenleg is fiaskóval zárult Ezek a negatívumok azonban eltörpülnek amellett, hogy közelebb kerültek az emberek igényeihez s fokozatosan, szintről szintre ha ladva kalauzolják őket a kultúrához. Pécsi István VASZIIIO SUKSINKandaurova anyó álmot látott. Azt álmodta, hogy imádkozik. buzgón imádkozik — áz üres saroknak: nincs ott az ikon a falon. Hát, ahogy ott imádkozik, eszébe jut: „Ugyan, hová lett az én Istenem?” Felriadt álmából, reggelig nem is aludt el. az álmon töprengett. Borzasztó egy álom! Vajon mit jelenthet? A lányával történt volna valami? Kisebbik lánya a városban lakik, jó helye van, eladó. Derék lány, az egész rokonságnak küldözgeti a csomagot, importblúzokat, sálakat sőt még mosógépeket is. Persze, nem csak úgy, isten nevibe — a pénzt, azt elküldik neki, de... Próbálná csak meg az ember, hogy megkérjen valakit szerezzen neki pénzért ezt vagy azt — egynek sincs rá ideje, mind el van az foglalva. Ez a lány szakított rá időt. Szóval, derék lány ez a Kátya, csak a férjével nincsenek valami jól. Az ördög tudja, miért ilyen furcsa: ha hazamegy, naphosszat képes hallgatni .. Sovány, csupa- csont ember... Mindig töpreng valamin egyre az újságokat bújja. Se beszélget: ni, se tréfálkozni nem lehet vele. Szótlan ember. A felesége panaszkodott is már rá az anyjának. Az öregasszony reggel felöltözött, s elment Iljicsi- hához. Iljicsiha szokta megfejteni az álmoíkat. — Hát osztón van-é ikonod, lelkem? — kezdte rá a jámbor Iljicsiha — Van, mán hogyne vó- na. Igaz, benn van a sifon- ban. — Jaj, lelkem ez nagy bűn! Elzárni az ikont. Vedd elő, és akaszd a méltó helyére. Hogy is tehettél ilyet?... — Várom haza a gyerekeket. Kátyáékat... ígérték, hogy jönni fognak. A vöm, tudod, pártember, gondoltam ne nézzen rá görbe szemmel. — Pukkaggyon meg! Nincsen máma olyan törvény... , — Az igaz, törvény az nincs rá, de... így is olyan sehogyse élnek, hát még ha én... — Ne haragítsd meg a jóistent, Kuzmovna, jót mondok neked! Kinek mi köze van hozzá, hogy van-e ikon a házadba! — Hát idehallgass ha senki emberfia be nem tenné hozzám a lábát, ahhoz sincs senkinek semmi köze!— fakadt ki dühösen Kuzmovna. — De nem mindenki él úgy, mint te. Rám azért van. aki ajtót nyisson! — Van, aki ajtót nyisson rá! Van hát — egy évbe eccer! Hát azért kell az ikont a szekrénbe dugni. Nincs az ilyennek se istene, se lelke! • .--«pW#— Te, ne rikácsolj itt Ki tehet rulla hogy nem szültél gyereket. Szülni kellett vóna, sikkor most nem acsarkodnál! — Te mán csak szültél eleget, de ugyan mi értelme vót! — Mi az. hogy „mi értelme”? Ezt ugyan jól meg- mondtad! Hát vedd tudomásul, hogy vót értelme! Igyekeztem felnevelni taníttatni őket. De a te életednek mi értelme vót? — Na, neked aztán sok örömed van a pulyáidban: szülted őket rakásra, most m©g siránkozol: „Ványka nem ír. Kolja, az az átkozott nem küld pénzt ..” Minek hát szülni? Jobb ha nem szül az ember, úgy legalább nem haragítja magára az istent később. Összeveszett a két vénasszony. És i rossz falusi szokás szerint belekeverték az egész rokonságot, mindkét oldalról. Enélkül az ilyesmi már nem megy. Kandaurova anyó rosszkedvűen ment haza. Káty* ka miatt nyugtalankodott. Nincsenek jól, megérzi ő azt. Este leült, hogy levelet írjon a lányának. „Jónapot, kedves lányom, Kátya, neked is. vöm, Nyi- koláj Vasziljevics, meg a gyerekeiteknek Koljának és Szvetieskának. az én drága kis onokámnak. Ugyan, mikor jöttök mán, mindég az utat lesem: na, mondom, most fognak jönni, min- gyán látni őket. De csak nem látlak benneteket. Kó- tya kisjányom. olvan rosz- szat álmodtam éccaisa, (Folytatjuk.) (
