Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-24 / 46. szám

3TILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVIII. évfolyam, 46. szám ARA:80 FILLÉR 1977. február 24., csütörtök Visszatérésre készülnek a Szaljut 5.-ön MOSZKVA Viktor Gorbatko és Jurij Glazkov űrhajósok befejez­ték a tudományos és műsza- ki kísérleteket a Szaljut 5. űrállomáson. Kedden szinképfel vétele­ket készítettek a föld felszí­néről és légköréről. Az űrhajósok szerdán au­tomatikus vezérlésre állítot­ták át az űrállomást, felké­szültek a szállítóűrhajó és a Szaljut 5. szétválasztására és a földre való visszatérésre. A különböző kísérletek anyagait magukkal vitték a szállító űrhajóba. Az űrha­jósok egészségi állapota és közérzete jó. A szállító űr­hajó és a Szaljut 5. űrállo­más fedélzetének műszerei kifogástalanul működnek. Kanadai elnök a Fehér Házban Kedden a Fehér Házban befejeződtek James Carter amerikai elnök és a hivata­los látogatáson Washington­ban tartózkodó Pierre Elliot Trudeau kanadai miniszter- elnök tárgyalásai. A megál­lapodásnak megfelelően a tárgyalások befejeztével nem tettek közzé közle­ményt. Hivatalos forrásból szár­mazó értesülések szerint Car­ter és Trudeau megbeszélé­sén érintette a hadászati fegyverek korlátozásáról fo­lyó szovjet—amerikai tár- gyalások állását, a közép­európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csök­kentését célzó tárgyalások helyzetét, a nukleáris fegy­verek elterjedésének meg­akadályozását. A kanadai miniszterelnök tájékoztatta az amerikai elnököt a kana­dai—kubai kapcsolatokról. A tárgyalások zárónapján Cy­rus Vance amerikai külügy­miniszter ismertette a részt­vevőkkel közel-keleti utazá­sának eredményeit. Losonczi Pál látogatása Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán Pest megyébe látogatott. Ht­jára elkísérte Cservenka Ferencné, a Pest megyei Pártbizottság első titkára és dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke. Először a dunavarsányi Petőfi Terme­lőszövetkezetet kereste fel, ahol a ráckevei járás párt- és állami vezetői, valamint a közös gazdaság irányítói fogadták. Az üdülőtáj életé­ről, fejlesztési terveiről Jó­nás Zoltán, a ráckevei já­rási pártbizottság első, tit­kára adott tájékoztatást. Elmondotta többek között, hogy a járás termelőszövet­kezeteinek a főváros közel­sége határozza meg felada­tát: céljuk a lakosság tej-, zöldség-, gyümölcs- és hús­ellátásának jelentős javítá­sa. Ennek érdekében jelen­leg már hat szakosított szarvasmarhatelep működik a területükön, s hamarosan újabb épül Tökölön. A négy község határában, 3800 hektáron gazdálkodó Petőfi Termelőszövetkezet eredményeit, terveit dr. Tresser Pál elnök ismertet­te. A vendégek ezután meg­tekintették a közös gazda­ság szarvasmarha-, nyúl- és sertéstelepét. Losonczi Pál délután részt vett a sziget- újfalvi művelődési házban rendezett aktívaértekezleten, amelyen időszerű kérdések­ről tájékoztatta a járás me­zőgazdasági vezetőit, párt­titkárait és a szocialista brigádok vezetőit. Magyar segítség a fejlődő országoknak Szerdán Bécsben befejező­dött annak a vegyes bizott­ságnak kétnapos ülése, ame­lyen megtárgyalták: Ma­gyarország milyen műszer­ipari, elektronikai és hír­adástechnikai segítséget tud nyújtani az UNIDO keretein belül a fejlődő országoknak. Az ülésszakon dr. Kallós Ödönnek, a Magyar Keres­kedelmi Kamara elnökének vezetésével küldöttség vett részt. A ' megbeszéléseken ott volt Fodor Zoltán nagy­követ, a bécsi ENSZ-szerve- zetek mellett működő ma­gyar misszió vezetője. A. R. Khane, az UNIDO főigazga­tója fogadta a magyar kül­döttséget és tárgyalásokat folytatott vele. Ünnepélyes egységgyűlés Csirmaz Dezső neve a csapatzászlón Több mint négyszáz paj­tás jelentkezett a megye- székhely általános iskolái­ból, hogy részt vegyenek az alakuló úttörőgárda munká­jában. Megfelelő előkészü­letek után, katonás külső­ségek közepette került sor szerdán délután az ünnepé­lyes egységgyűlésre a me­gyei úttörőházban. Az ala­kuló rendezvény egyben névadó ünnepséget Is jelen­tett, mert a zászlóalj Eger fiának, a munkásmozgalom kiváló harcosának, Csirmaz Dezsőnek a nevét vette fel. Az úttörőház fúvószeneka­ra eljátszotta a magyar és a szovjet Himnuszt, miköz­ben a zászló lassan felkú­szott a magasba, majd Fo­dor Istvánná, a városi út­törőelnökség elnöke kö­szöntötte a megjelenteket, közöttük elsőként Csirmaz Dezső özvegyét, Kiss Sán­dort, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkárát, dr. Nagy Sándort, a városi pártbizottság osztályvezető­jét, valamint a fegyveres testületek képviselőit is. Vass József, a városi KISZ- bizottság titkára emlékezett meg a Vörös Hadsereg szü­letésének évfordulójáról, majd meleg szavakkal mél­talános Iskola irodalmi szín­pada adott szép műsort. Az ünnepélyes egyeséggyű- lés a DlVSZ-induló hangjai­val ért véget. Az MHSZ város] szervezetének ajándékát, az új zászlót Zoók György őrnagy adja át a parancsnoknak, Szilvási Lajosnak. (Szántó György felvételei) Megszoktak és megszerettek SAJNOS, szinte mindennap rászedhetnek bennünket, vásárlókat az ismerős ismeretlenek, a gyártók, egy-egy ter­mék forgalmazói. Forma szerint persze semmi hiba. Azt vet­tük s vittük haza, amit akartunk, amit megszoktunk. Az árun ott a címke, a másfajta fölirat. tanúsítja, ugyanott ké­szült a holmi, mint elődje,, s ha a terme]-; előállítója meg a termék neve is azonos, lehet-e kétségünk afelől, hogy még­sem ugyanazt, hanem mást kaptunk, vásároltunk? Másfél évtized alatt nagy iramban bővült a vevőknek fölkínált termékek köre. így a korábbi 1450 féle élelmiszer­rel szemben most a választékot 5100 árufajta alkotja, a ház­tartási vegyiáruknál a két összehasonlítható szám 4500 és 11500, míg a vegyes iparcikkeknél 9500. illetve 32 500. Sum­ma summa rum. a kereskedelem 200—200 ezer árufélét for­galmaz belföldön, barna és fehér kenyértől az öltönyön és rúzson át az automata mosógépig, a személygépkocsiig. A legnagyobb mennyiségben és gyakorisággal vásárolt termé­kek csoportja persze jóval kisebb. Elvben sok minden védi a vevő érdekeit. Vannak köte­lező szabványelőírások, áruk meghatározott körénél újabban mellékelni kell a minőségi tanúsítványt, működnek a külön­böző minőségellenőrzési szervek, a gyári meótól a kereske­delem minőségellenőrzési intézetéig. Alaposan melléfognánk, ha azt hinnénk, hogy e szervek gyatra, felületes működése az elsődleges oka a minőség ingadozásának. Azoknak kuta­tásakor távolra, a kiindulópontig visszatekintve; a szocialista iparosítás, s vele a dolgozó tömegek életszínvonalának' fo­lyamatos emelkedése érthetően és indokoltan a mennyiségi igények kielégítését tette elsődlegessé. Azt tehát, hogy a pénzéért mindenki megvehesse a legfontosabb termékeket, s a fő szempont nem az volt, milyen minőségű az áru. ha­nem az, elegendő legyen belőle. Nincs nagyon távol tőlünk ez az időszak — hiszen a hatvanas évek első felében szak- szervezeti utalványra lehetett kombináltszekrényt kapni, és pult alól árulták a nagyképernyős televíziókészüléket, sze­rencsével lehetett csak hozzájutni a' műszálas kötöttáru­hoz stb. —, nem csoda, hogy gyártóknál, forgalmazóknál némelykor még élnek a régi reflexek. . KÖZBEN FOLYAMATOSAN, s fokozódó tempóban át-* alakultak az igények — mert a jövedelmek lehetővé tették az új igények létrejöttét —, a vásárló már nem egyszerűen venni akar valamit, hanem egyre változatosabban megha­tározott minőségű árut keres. Az igények ilyen átalakulását mind a termelők, mind a kereskedők késve vették észre, s igazodásuk is lassúbb a kívánatosnál. Mivel olykor még mindig az áruhiány szabja meg bizonyos cikkek forgalmát, a gyenge minőségű is, s az sem ritkaság, hogy bár „tele a bolt”, a vevő üres kézzel fordul ki belőle, mert választékot nem tártak eléje. Ez utóbbit gyakran tapasztalhatjuk a ru­házati termékeknél éppúgy, mint bútorvásárlásnál. Ha ezek­hez társul — márpedig sűrűn társul — a technológiai fegye­lem fellazulása, a termelői minőségellenőrzés szemhunvása, a kereskedelmi átvétel igénytelensége, akkor kiteljesedik a kép, megvan a magyarázat arra, hogyan kerülnek a megszo­kott áruk más és más minőségben az üzletekbe. Sok bosszúság, vásárlói méreg, s aligha alaptalan bízal-* matlanság forrása mindez. A vevő meghökkenve tapasztal­ja, hogy kedvelt,.'évele ótá fogyasztott hentesáruja más színű és. ízű; mint-volt, a kötőfonallal, bár látszatra .ugyanaz, akár a korábbi, nem fejezhető be a pulóver, mert színezése más, mint az előző motringé, s a készételből, amit annyira sze­retett a család, most kifelejtettek valamit... Igaz, a gyártók sincsenek könnyű helyzetben. Változik az alapanyag minő­sége — amit például a tartósítóiparban a legnagyobb gond —, pénz híján nem sikerül előteremteni a tökéletes techno­lógiai sorrend valamennyi eszközét — amivel a textilruhá­zati iparban bajlódnak —, az alkatrészek nagy száma miatt — ezt leginkább a tartós fogyasztási cikkek gyártói mond­hatják el — rendkívül nehézkes a gyártás közbeni minő­ségellenőrzés. s folytathatnánk a végtelenségig. Mégis, a hangsúly a jogos követelményre, az azonos áru mindenkori azonos minőségére jut, mert hiszen nem a vevő van a gyár­tóért, hanem fordítva. VANNAK CÉGEK és termékek, amelyek évek, évtizedek óta őrzik hírüket, rangjukat, s ennek magyarázata a meg­bízhatóság, a minőségért vállalt tényleges vagy átvitt értel­mű garancia. Már az ókori Rómában azt tartották: míves munkáért arannyal fizetnek. Napjainkban ez ügy igaz, hogy egyre többen ragaszkodnak — s a pénzükért teljes joggal — a megszokott minőséghez, szívesen adják a forintot érte, de azt akarják kapni amire szükségük van, amit megszoktak és megszerettek, LÁZÁR GÁBOR tatta a névadó Csirmaz De­zső érdemeit, példamutató életútját. A városi úttörőelnökség és a zászlóalj parancsnokságá­nak 1. számú díszparancsát olvasták fel ezután, amely az úttörőgárda előtt álló szép, érdekes és izgalmas feladatokról szólt. Aztán fel­harsant Szilvási Lajos pa­rancsnok vezényszava, s pat­togó indulóra behozták az MHSZ városi szervezetének ajándékát, az új zászlót, amelyet Zoók György őr­nagy adott át a pajtások­nak, s akik ezt hatalmas „hajrá”-val köszönték meg. Ekkor özv. Csirmaz Dezső- né lépett a mikrofonhoz, s meghatott szavakkal köszön­tötte a pajtásokat, majd rá­kötötte a piros szalagot a zászlóra. Az úttsörőgárda-zászlóalj tagjai ezután ünnepélyes fo­Yirággal köszöntik az úttörők a névadó Csirmaz Dezső gadalmat tettek, majd az özvegyet egri 1 számú Gyakorló Ál­Koszorúzást ünnepség a szovjet hadsereg évfordulóján A szovjet hadsereg és ha­ditengerészeti flotta megala­kulásának 59. évfordulója alkalmából szerdán koszorú- zási ünnepséget tartottak a Gellért-hegyi Felszabadulási Emlékműnél, amelynek ta­lapzatánál a fegyveres tes­tületek tagjai ^álltak díszőr­séget A szovjet és a magyar Himnusz hangjai után a Ma­gyar Népköztársaság fegyve­res erői nevében Czinege La­jos vezérezredes, honvédel­mi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Papp Ár­pád vezérőrnagy, a Munkás­őrség országos parancsnoka helyezte el a hála és a meg­emlékezés koszorúját. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének képvisele­tében V. J. Pavlov nagykö­vet, F. P. Bogdanov követta­nácsos és D. I. Oszadcsij ve­zérőrnagy. katonai és lég­ügyi attasé koszorúzott. Ezután elhelyezték ko­szorúikat a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó Szovjet Déli Had­seregcsoport Parancsnoksága, a Magyar Partizán Szövetség, a szocialista országok Buda­pesten akkreditált katonai és légügyi attaséi, a KISZ Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság képviselői. Heves megye székhelyén, Egerben is megemlékeztek a szovjet hadsereg és haditen­gerészeti flotta megalakulá­sának 59. évfordulójáról. Eb­ből, az alkalomból tegnap, szerdán délután a népkerti szovjet katona szobránál ko­szorút helyeztek el a fegy­veres testületek, a város KISZ-szervezetei, a Hazafias Népfront és Eger MSZBT- tagcsoportjainak képvise­lői. A szovjet hadsereg és ha­ditengerészeti flotta megala­kulásának 59. évfordulója al­kalmából D. I. Oszadcsij ve­zérőrnagy, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja szerdán fogadást adott a nagykövetségen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents