Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-23 / 45. szám

fr&AG PBOLETABJAI, EGYESÜLTETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVIII. évfolyam, 45. szám áSA: 80 FILLER 1977. február 23., szerda Moszkvában tanácskoztak az orenburgi gázvezeték r r a rr* építői Színestévé-szerviz Egerben A szinestévé-készülékek egyre népszerűbbek a megyeszék­helyen is, így — természetesen — a GELKA egri központi szervizében is bevezették a szolgáltatást: a színeskészülc- kek javítását. Képünkön: Miké Lajos műszerész KF-hango- lást végez az oszcilloszkópon, azaz: gyógyít — ha le akarjuk fordítani magyarra... (Fotó: Szántó György) Március 5—6; A Magyar Nők Országos Tanácsának II. konferenciája Genfi leszerelés A cél - nukleáris fegyverkísérletek általános betiltása ’ Az ENSZ leszerelési bi­zottságának keddi ülésén a , Szovjetunió képviselője be- I terjesztette a nukleáris fegy­verkísérletek általános és j, teljes betiltásáról szóló szer­ződéstervezetet. Mint emlékezetes, a szov­jet javaslatot egyhangúlag jóváhagyta az ENSZ-köz- gyűlés 30. és 31. ülésszaka. Az ENSZ közgyűlésének a szovjet javaslattal kapcsola­tos határozatai felszólították az atomhatalmakat, hogy a nukleáris fegyverkísérle­tek általános és teljes be­tiltásáról szóló szerződéi megkötése céljából kezdje­nek tárgyalásokat 25—30 atomfegyverrel nem rendel­kező országgal. Viktor Lihacsov a Szov­jetunió képviselője a lesze­relési bizottság keddi ülésén elhangzott felszólalásában aláhúzta a nukleáris kísér­letek általános betiltását cél­zó ENSZ-határozatok mi­előbbi megvalósításának szükségességet. A moszkvai Btomcsendegyezménnyel el­kezdett folyamatot a nuk­leáris fegyverkísérletek ál­talános betiltásával kell be­fejezni. A feltételek erre teljes mértékben megértek — hangoztatta a szovjet de­legátus. Cyrus Vance az Egyesült 'Államok külügyminisztere j hazaérkezett (Izraelt és ót í arab országot érintő) egyhe- [ tes közel-keleti körútjáról. A Washington közelében levő Andrews légitámaszpon­ton újságíróknak nyilatkoz­va kifejtette: az általa fel­keresett országok vezetői egyetértenek a béke meg­teremtésének szükségességé­ben, ám az arabok és az , izraeliek között mély szaka- i dék tátong a palesztin prob­A Magyar ENSZ Társaság Intéző Bizottsága kedden ülést tartott, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, be­számolt az ENSZ-közgyűlés legutóbbi. 31. ülésszakáról, amelynek 124 napirendi pont feletti vitájában 144 tagor­szág képviselője fejtette ki kormánya álláspontját és 266 határozati javaslatról dön­töttek. A legtöbb felszólaló síkra szállt a nemzetközi bé­ke és biztonság további meg­szilárdításáért, az enyhülés elmélyítéséért, kiszélesítésé­ért és katonai térre történő kiterjesztéséért is. A közgyű­lés légköre — mondta a kül­ügyminiszter-helyettes — alapjában véve nyugodt és alkotó volt, számunkra po­litikailag is kedvezett, jól érzékeltette a világban vég­bemenő pozitív változásokat. Tizennyolc napirendi pont (foglalkozott a leszereléssel, e témák kapcsán 24 ha­Moszkvában kedden meg­tartották az orenburgi gáz­vezeték építésében résztvevő országok kormányközi bi­zottságának ülésszakát. A 3. ülésszakon Mihail Leszecsko szovjet miniszterelnök-he­lyettes elnökölt. A tanácsko­záson rész vett magyar dele­gációt dr. Szekér Gyula mi­niszterelnök-helyettes vezet­te. Az ülésszakon Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió delegációja vett részt. Február 21-én és 22-én Berlinben tanácskozást tar­tottak a Bolgár Népköztár­saság, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztár­saság és a Szovjetunió kül­ügyminiszter-helyettesei. Véleménycserére került sor kölcsönös érdeklődésre szá­léma megoldásának, a kö­zel-keleti béke helyreállítá­sának módját illetően. A külügyminisztérium ve­zetője tájékozódó körútját „pozitívnak” minősítette, no­ha elismerte, hogy az izrae­li—arab ellentétek még ko­rántsem szűntek meg Sze­rinte közel-keleti látogatása nyomán az amerikai kor­mány „jobban megérti e térség problémáit”. Közölte, hogy kőrútjának eredményeiről ma számol be tározat született. Különösen nagy jelentőségűnek értékel­jük a fegyverkezési verseny megszűntetése érdekében előterjesztett szovjet javas­latot és az erőszak tilalmá­ról 6zóló nemzetközi egyez­ményre vonatkozó ugyan­csak szovjet javaslatot a bé­kés egymás mellett élés per litikájának térhódítása, az enyhülés kiterjesztése érde­kében. Dr. Simái Mihály, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára, aki egyben elnöke az ENSZ Társaságok Világszövetségé­nek (WFUNA), beszámolt a világszövetség 5. európai re­gionális konferenciájáról, amélyet januárban tartottak a finn fővárosban a helsinki záródokumentumnak a gaz­dasági együttműködéssel kapcsolatos kérdéseiről. A magyar küldöttség aktív résztvevője volt a nemzet­közi tanácskozásnak. Á gázvezeték építésének helyzetét elemezve a tanács­kozás megállapította, hogy a nemzetközi együttműködés keretében épülő létesítmé­nyen tavaly 1200 kilométer hosszúságú vezetéket fektet­tek le és a terveknek megfe­lelően folytatódott a szi­vattyúállomások, utak és egyéb kiegészítő létesítmé­nyek építése is. Az ülésszak megvitatta továbbá az idei tervfeladatok végrehajtásá­val kapcsolatos kérdéseket. mottartó nemzetközi kérdé­sekről. A tanácskozás a testvéri barátság és kölcsönös együtt­működés légkörében, a Var­sói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületé 1976. no­vemberi ülésének szellemé­ben folyt le. Oscar Fischer, 'a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere vacsorát adott a tanácskozás résztve­vői tiszteletére. James Carter amerikai el­nöknek, majd a kongresz- szust, az Egyesült Államok szövetségeseit és a Szovjet­uniót, a genfi közel-keleti békekonferencia társelnökét fogja tájékoztatni. A Magyar Külügyi Intézet meghívására Budapestre lá­togatott dr. Franz Karasek, az Osztrák Néppárt külügyi szóvivője és előadást tartott az intézetben. Az osztrák politikust fogadta Gyenes András, az MSZMÍ3 KB tit­kára, az országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke és Púja Frigyes külügyminisz­ter. (MTI) A szovjet hadsereg és ha­ditengerészeti flotta megala­kulásának 59. évfordulója al­kalmából kedden ünnepséget rendeztek az ideiglenesen hazánkban tartózkodó Szov­jet Déli Hadseregcsoport pa­rancsnokságán- Az ünnepsé­gen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Havasi Fe­renc, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Benkei András Mintegy másfél esztendő­vel a Központi Bizottság­nak a nők helyzetével, élet- és munkakörülményeinek ja­vításával foglalkozó határo­zata után, 1971 októberében tartotta meg első országos konferenciáját a Nőtanács. Időszerűvé vált hogy fel­mérjük az eltelt időszak eredményeit, áttekintsük, mi­lyen intézkedések születtek a női egyenjogúság érvényre- juttatására, a dolgozó nők többletterheinek csökkenté­sére. Ezért március 5—6-án a II. országos nőkonferen­cián 600 meghívott részvé­telével a Központi Bizottság határozatának tükrében, a XI. pártkongresszuson elfo­gadott határozatok alapján áttekintjük a lányok, aszr szonyok helyzetét — mon­dotta el Németi Irén, a nő­tanács elnökségének tagja kedden a MNOT székházá­ban megtartott sajtótájékoz­tatón. A tanácskozáson elhang­zik a MNOT beszámolója, majd megújítják a válasz­tott testületeket és újjává­lasztják a tisztségviselőket. Hazánkban az eltelt eszten­dők eredményei — a dolgo­zó nők, a családanyák élet- és munkakörülményeit ja­belügyminiszter és Papp Ár­pád a Munkásőrség orszá­gos parancsnoka. Részt vet­tek az ünnepségen társadal­mi és tömegszervezeti veze­tők, s ott volt a Magyar Néphadsereg tábornoki ka­rának számos tagja. Megje­lent J. A. Naumenko vezér- ezredes, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői Főparancsnokának magyar- országi képviselője, valamint V, J. Pavlov nagykövet ve­zetésével a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének vító • központi és munkahe-. lyi intézkedések — egyér­telműen bizonyítják: a lá­nyok, asszonyok sajátos gondjainak megoldása a tár­sadalom egészének ügye, programja lett. Ám a politi­kai, közjogi értelembeh biz­tosított női egyenjogúság hiánytalan érvényre jutta­tásának rendkívül fontos feltétele a társadalom. a férfiak és a nők tudatának formálása is. Fontos feladat az is, hogy az összes folgalkoztatottak 42 százalékát jelentő nő­dolgozók folyamatosan to­vábbképezzék magukat. s hogy tanulási kedvüket ne gátolják a család ellátásá­nak fokozott terhei. A ta­nácskozáson ezért részlete­sen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. A nőtanács tagjain, a kü­lönböző szakterületek kép­viselőin kívül ott lesz a konferencián a párt-, állami és tömegszervezetek, a szö­vetkezetek számos vezetője. Figyelemmel kísérik a ta­nácskozás eseményeit az eu­rópai szocialista országok testvérmozgalmainak küldöt­tei és a Nemzetközi Demok­ratikus Nőszövetség képvise­lői. több magas rangú képviselő­je. A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után F. K. Iscsenko altábornagy üdvözölte az ünnepség részt­vevőit, majd F. F. Krivda vezérezredes, a déli hadse­regcsoport parancsnoka mél­tatta az évforduló jelentősé­gét. Az ünnepség első része az Internacionálé hangjaival ért véget majd a déli had­seregcsoport ének- és tánc- együttese adott nagy sikerű müsnH­Kiváló munka, átlagos kereset? A JELSZÓ — tartalmát, értelmét, de sokan és sokfé­leképpen magyarázták már — imigyen szól: „egyenlő munkáért, egyenlő bér... ” Ezt sikerült a gyakorlatban akként megfordítani, hogy „egyenlő bérért, egyenlő munka...” Vagyis: amíg a nálam jóval kisebb képessé­gű, alacsonyabb teljesít­ményt produkáló kollégám majdnem ugyanannyi bért kap, mint én, addig minek törjem magam... miért hoz­zam ki magamból a lehetsé­ges maximumot? Ügyes ismerős szöveg? So­kan eszerint dolgoznak és hisznek is a maguk fabrikál­ta elméletben. Persze az igaz­sághoz tartozik, hogy vannak emberek — és vannak hely­zetek — akiknél és amikor, nem az á fontos, hogy mit teljesít a másik és ezért a teljesítményért mennyit kap; amikor csak az a fontos, hogy a lehető legtöbbet nyújtsak, még akkor is ha az átlagon felüli teljesít­ményt csak átlagos bérrel honorálhatják. Sajnos azon­ban nem ez a jellemző. SZOCIOLÓGUSOK bizony­gatják: maguk a legérdekel- tebbek, a munkások és az al­kalmazottak sem fogadják el mindig a gyakorlatban érvé­nyesített differenciálást. Amikor a boríték vastagsága jelzi a teljesítményt, a vég­zett munka értékét, akkor nagyon sokan, nem hajlan­dók elfogadni az esetleges alacsonyabb minősítést, s a differenciálás mögött kizá­rólag a főnökség szubjektív szempontjait sejtik. Még ak­kor is, ha — formailag — a béreket nemcsak a főnök­ség, hanem az a bizonyos üzemi három- vagy négy­szög határozza meg... Következésképpen: diffe­renciálni népszerűtlen és há­látlan dolog: minek hara­gudjon meg a műhely, a munkahely közvéleménye a főnökre, ebben a munkaerő­ínséges világban? Ezt a félel­met ma már kevesen vallják be a vezetők közül, sokkai inkább arra hivatkoznak — s ebben is van elgondolkoz­tató igazság —, hogy ugyan miből -differenciáljak? Mi­ből, amikor a rendelkezésre álló bérfejlesztési összeg vi­szonylag kevés, az úgyneve­zett mozgóbér összege pedig egyre zsugorodik, hiszen egy­re nagyobb hányadát alapbé- resítik. Nemrégiben magam is tanúja lehettem egy mun­kahelyi vitának, ahol ötven- valahány ember között kel­lett — volna — alig négy­ezer forintnyi bérfejlesztést differenciáltan szétosztani. Hosszas vita után — amely­ben a többség az egyenlő szétosztás mellett kardosko­dott — végül is a vezető döntött: 10—20 forintonként differenciált, vagyis az elv­nek formailag eleget tett. de a közvéleménnyel sem szállt 6zembe. A szóban forgó munkahelyen továbbra is bé­ke és csend honol: senki sem morgolódik a túlságo­san nagy keresetkülönbség miatt. Akik viszont eddig is azt vallották, hogy az egyen­lő bérért egyenlő munka jár, azok ezután sem változtat­nak álláspontjukon. ENNEK VESZÉLYÉT kel* lene minden munkahelyen minden vezetőnek felismer­nie, s e veszély elhárítására vállalni az erőteljes differen­ciálás esetleges ódiumát. Még akkor is, ha munkaerő- ínséges világban élünk — látszólag! — és 'sértődöttsé­gükben a gyengébbek közül jó néhányan otthagyják a munkahelyet. A bértömeg­gazdálkodás — már a kísér­leti szakaszban is — bebizo­nyította, hogy kellő érde­keltséget teremtve, egy sor munkahelyen igenis lehet a hiányzó embereket pótolni a meglevők szervezettebb, jobb és intenzívebb munkájával. Ebből az is következik, hogy a differenciált bérezés nem csupán elhatározás, bem rendelet és szabályozás, ha­nem elsősorban vezetői rá­termettség kérdése. V. Cs Cyrus Vance közel-keleti útjáról Harmincéves a Magyar ENSZ Társaság Szocialista külügyminiszter-helyettesek berlini tanácskozása Ünnepség a Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokságán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents