Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

Megtér ül-e ötszázmillió? A ló (vagy a tehén) másik oldalán ? A beszámoló taggyűlésekről jelentjük A legjobb válaszaiéit '„Tartjuk őket, mert mu­száj. .. ” „Higgye el, nem ér­demes, drága a takarmány, milliókba kerülnek a korsze­rű istállók, a berendezések, az állatok rendkívül kénye­sek”. „Ha rajtunk múlna, ■felhagynánk az egésszel, hi­szen örülünk, ha nem fize­tünk rá, nemhogy nyereséget hozzon.” A megyét járva gyakran találkozhatunk ilyen és hasonló panaszokkal a tsz-ekben. Az elnökök hosszú számsorokat vetnek papírra, lepedőnyi íveket terítenek az asztalra, s az átlagok, vég­összegek, termelési mutatók, nettó és bruttó árbevételek dzsungelével igyekeznek ál­lításukat igazolni. Pedig egy­szerű közgadasági alaptétel, hogy a technika fejlődésével, a korszerű módszerek alkal­mazásával^ minden terméket nagyobb mennyiségben és fő­ként olcsóbban lehet előállí­tani. Vajon ez nem érvényes az állattenyésztésre? Nem valószínű. Mi hát az elé" gedetlenség oka? Néhány évvel ezelőtt a szarvasmarha- és a tejprog­ram meghirdetésével a me­zőgazdasági üzemekben gyors ütemű fejlesztés indult meg. Öt év alatt kereken tíz sza­kosított szarvasmarha-telep épült a megyében (korábban egy sem volt), mintegy het- venmillió forinttal. Ha hoz­zászámítjuk a hasonló érté­kű kiegészítő járulékos léte­sítményeket, nemcsak a szín­vonal emelkedése, hanem a költségek jelentős növekedé­se is szembetűnő. Ahol sza­kosított telepek kialakítására nem volt pénz. ott is tataroz­ták az istállókat, az állo­mányt svájci, hollandi és kanadai fajiakkal frissítették fel, s ezek a vál­tozások pénzben ugyancsak jól mérhetők. Öt év alatt a megye mező- gazdasága több mint ötszáz- millió forintot költött az ál­lattenyésztés korszerűsítésé­re. Jogos a kérdés ezek után, hogy megtérült-e, vagy be­látható időn belül megté­rül-e a befektetés? A válasz sajnos nem egy­értelmű. Néhol igen, de sok helyütt bizony nem. Márpe­dig ez határozza meg az ága­zat további jövőjét. Azokban a szövetkezetekben ugyanis, ahol veszteségesen zárt az állattenyésztés, további fej­lesztésre gondolni sem mer­nek, sőt néhol a rendelkezé­sek kijátszásával a vissza­fejlesztést fontolgatják. Va­jon az itt befektetett több millió forint kidobott pénz lenne? így könnyen lehet. És a jövőnek semmiképp sem ez a járható útja. Mégis, ak­kor hol csúszott hiba a szá­mításokba? Ezúttal néhány olyan tényre szeretnénk a fi­gyelmet felhívni, melyek. közrejátszhatnak abban, hogy az egyenlet két oldala nem egyezik. Az egyik legfontosabb — amiről a számhalmazok kö­zött gyakran megfeledkeznek a vezetők — a szakember­ellátottság és a munkafegye­lem. Ilyen színvonalú állat­tartás a korábbi éveknél fel­készültebb állattenyésztő mérnököket, gépészeket, köz­gazdászokat, üzemmérnökö­ket és szakmunkásokat igé­nyel. A technológiának meg­felelő hizlalás, etetés, fejes, az istállótelepek tisztán tartá­sa, az egészségügyi előírások szigorú betartása, ma már csak igazán hozzáértő, spe­ciális szakemberekkel kép­zelhető el. Csak aki tudja mit és főleg miért kell ten­nie, az fogja feladatát lelki- ismeretesen, hibátlanul el­látni. Hogy milyen nagyoké téren a hiányosságok, az ki­derül a népi ellenőrzés egyik jegyzőkönyvéből is: „ ... A nem megfelelő egészségügyi éllátás jelentős számú állati elhulláshoz vezetett;... a majorok szakszerűtlenek, hiányoznak a járványmeg­előzés feltételei, nincs ele­gendő állatorvos, nem kielé­gítő az állatgondozók szak- képzettsége. Sok helyen ko­moly tartási és takarmányo­zási hiányosságok tapasza 1- L iátok.” Ezek már nem pénzügyi, sokkal inkább szervezési Lésdések Az ilyen helyeken (számuk nem kevés) nemcsak hogy komoly tartalmat kap a munkafegyelem, a szakem­bergárda növelése, hanem egyenesen létszükséglet. A 10—15, de még az öt évvel ezelőtt tanultak sem ele­gendőek a ma mezőgazdasá­gában. Egy friss diplomás agrármérnöktől hallottam: „az egyetemeken a legfris­sebb kutatási eredményekről tanultunk, de a szakirodalom máris újabb és újabb eljárá­sokkal, módszerekkel áll elő, amit ha nem ismerek, gyakorlatilag semmit sem ér a munkám’’. Ezt igazolja a tiszanánai jó példa is, hi­szen az egy tehénre eső tej­termelésük a megyei átlag duplája. A szövetkezetnek ez az ága is túlteljesítette ter­vét, kemény milliókat tett a közös kasszába. Csakhogy itt nem szokás a fejéssel, vagy az etetéssel 10—15 percet késni. Néhányszor előfor­dult, s a veszteség máris ezer literekre rúgott. Lám, a lát­szólag jelentéktelen mulasz­tás máris ezrekben számol­ható. De a tiszanánai Pető­fiben ezek után komolyan vették a munkafegyelmet, látszik is az eredményeken. De ugyan kérdezte-e valaki tőlük, sikerük titkát? Saj­nos, senki. És ez nemcsak az állattenyésztés, de az egész mezőgazdaság másik sarkala­tos pontja. Szövetkezeti vezetők ül­nek egymás mellett megyei, járási tanácskozásokon, de egynek sem jut eszébe meg­kérdezni a szomszédját: ti hogyan csinálj átok? A tekintélyféltés, a rangidős büszkesége, a rivalizálás sokszor erősebb, mint a ta­pasztalatszerzés jogos igé­A Szovjetunió és a szoci- 1 alista országok következetes és konstruktív politikájának eredményeként az összes be­ik eszerető és reálisan gondol­kodó erő támogatásával je­lentősen megjavult a politi­kai légkör Európában és vi­lágszerte. A szovjet emberek azon­ban nagyon jól tudják, hogy a tartós béke és a népek biz­tonsága elérése érdekében még sokat kell fáradozniuk. Bármilyen forradalom — mutatott rá Lenin — csak akkor ér valamit, ha meg tudja magát védeni. A szovjet népinek a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme nagymértékben be­folyásolta a világtörténelem egész további alakulását. Az imperializmus legreakciósabb erőire mért döntő vereség a szocialista forradalom győ­zelmének kedvező feltételét teremtette meg Európa, és Ázsia több országában. A szovjet fegyveres erők a Szovjetunió rendkívül je­lentős gazdasági, tudományos és műszaki erősödése, a dol­gozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedé­se közepette fejlődnek. A Szovjetunió mai gazdasági potenciálját szinte hasonlí­tani sem lehet ahhoz az anyagi bázishoz, amelyről a Nagy Honvédő Háborút kezdték. A Szovjetunió ipari termelésének volumene a há­ború előttinek ma több mint 14-szerese. A szovjet nép hő­si erőfeszítése révén az or­szágban felépült a fejlett ■szocialista társadalom. a szovjet nép a kommuniz­mus építésén munkálkodik. A szovjet harcosok . pedig emlékezetükben tartják a , part utasítását; mes -keü^é­nye. „Csak nem kérek taná­csot egy 27 éves taknyos- tól?” — mondta felháborod­va egy munkában megőszült tsz-elnök. A termelőszövet­kezetek közötti együttműkö­dés ma még gyerekcipőben jár hazánkban. Hadd szóljunk végezetül egy olyan problémáról, ami jelentőségében vetekszik a fentiekkel. Ez pedig az álla­tok takarmányellátása, ami a növekvő árak, a magas ön­költség folytán igen megdrá­gította az állatenyésztést. Mint már annyiszor, félő, most is átestünk a ló másik oldalára. Addig mondogat­tuk a belterjes fejlesztést, hogy a legeltetésről teljesen megfeledkezünk. Pedig a világ nagy szarvasmarha-te­nyésztő, tejtermelő országai­ban ma is elfogadott, sőt be­vált gazdálkodási forma. Ná­lunk viszont egyszeriben csak a zárt, batériás istál­lókra, légkondicionálásra es­küsznek, drága tápokkal tö­mik az állatokat. Bizonyos nemesített fajtáknál ez in" dokolt is. A többség viszont nem ilyen. Közben a tsz-ek takarmánygondokról pa­naszkodnak, a hiányt az or­szág más vidékeiről pótol­ják, s közben a megye éven­te négyszázezer mázsa széna" tói esik el, a rétek, legelők elhanyagoltsága miatt. Hát így nem csoda, ha költséges az állattenyésztés. Erre utal az a megállapítás is, ami a napokban hangzott el egy országos tanácskozáson: „Gyakran nem veszik tekin­tetbe, hogy a korszerűség nem azonos a drága költsé­ges kivitellel. A gazdaságok vezetői gyakran eltúlozzák az igényeket, s tovább növelik az egyébként is nagy költsé­geket.” Most ©gy újabb, várhatóan nehéz gazdasági év küszö­bén érdemes ezen ^gondol­kozni. És akkor talán egy jö­vő ilyenkor megjelenő cik­ket mér úgy kezdhetünk: „tartjuk őket, mert érde­mes... ” Cziráki Péter Tulajdonképpen a minősí­tés váltotta ki a vitát. A fel­szólalók jól elhatárolható kérdések köré csoportosítot­ták a mondanivalójukat. A végén tisztázódtak az állás­pontok. A városi pártbizottság képviseletében ár. Szabó Mihály mondott véleményt a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz pártalapszervezetének el­múlt évi munkájáról. Ele­mezte a munkaterv végre­hajtásából fakadt feladatok teljesítésének hatékonysá­gát. Az eredmények mellett felsorolta azokat a területe­ket is, ahol nem sikerült a megfelelő eredményeket el­érni. A pártcsoportok működé­se, a pártoktatás és a KISZ- szervezet: ezekről hangzot­tak el a kritikai megjegyzé­sek. Néhányan igyekeztek meg­magyarázni, milyen külső okok hátráltatták a még eredményesebb pártmunkát. Az észrevételek mindig oda irányultak, hogy „nem kap­tak segítséget” a részterüle­tért felelősök — a pártokta­tásban, a fiatalokkal való foglalkozásban vagy a párt­csoportok munkaprogramjá­nak összeállításában. A pártvezetőség kinyilvá­nította a véleményét: a pártcsoportok munkatervét segít összeállítani, a KISZ- vezetők elfoglaltságát ■ felül­vizsgálja, a pártoktatásban a feltételeket megteremti a foglalkozások megtartásához. De senki helyett nem végez el semmit. A pártmegbíza­tást azért kapja meg min­denki, hogy annak meg kell felelnie. A KfSZ-szervezet munká­ját furcsa ellentmondás jel­lemzi. Sokat javult a koráb­bi időszakhoz képest. Bár, jegyezte meg összefoglalójá­ban Falcsik János, a párt- szervezet titkára, ez nem volt nehéz, mivel alig volt összehasonlítási alap. De a KÍSZ-szervezet még mindig: nem az, mint amit elvárnak a 'fiataloktól. Ha az újabb fejlődésnek az az oka, hogy néhány KTSZ-vezető túlsá­gosan sok társadalmi mun­kát kapott, akkor ezen kell változtatni. Ennél a témá­nál merült fel az is, hogy a gazdaság vezetői közül né­hányan, azok, akik közvet­lenül foglalkoznak a tagok irányításával, nem mindig segítik elő a KISZ tevékeny­ségét. De a KISZ-nek ennek el­lenére is többet kellene ten­nie mindenben. így a párt­építésben is jelentős feladata lenne. Tavaly azonban egyet­len fiatal sem kérte a felvé­telét a pártba. Ami önma­gában is értékeli az ifjúsági szervezet munkáját. A vitát a minősítés váltot­ta ki, mondtuk. Ez a minősí­tés pedig alig tért el az előző évitől. Vagyis: az eredmények és a hiányossá­gok is szinte egymásra felel­tek a két minősítésben. Ez pedig azt mutatja, hogy a Mátra Kincse Tsz pártalap­szervezete munkájában ugyan nem következett be visszaesés, de fejlődés sem. Legalábbis nem olyan mértékben, amire fel kellett volna figyelni. A legfőbb tennivaló tehát adott: meg kell szüntetni a már két évre is jellemző hiá­nyosságokat. A párttagoknak kell példát mutatniuk abban, hogy a megnövekedett fel­adatoknak hogyan kell meg­felelni. Végül is: a beszámoló tag­gyűlés nagyon Ő6zinte, nyílt légkörben zajlott le. Szóki- mondóan tisztázták a leg­fontosabb tennivalókat, je­lezve így is, hogy a pártde­mokrácia erősítése nemcsak elv, hanem gyakorlat is a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz kommunistáinak körében. (gmf) Nemcsak az időjárás Eredmények és tervek Dagyrédén A vezetőség annak rendje és módja szerint számot adott a közgyűlésnek az el­múlt évi gazdálkodás ered­ményeiről, rámutatva azok­ra a hiányosságokra is, ame­lyek a mázsák és hektók számának növekedését visz- szafogták. Tetszik, nem teszik, a me­zőgazdaságban ma még az időjárást mint döntő ténye­zőjét a gazdálkodás végered­ményének, nem lehet figyel­men kívül hagyni. De nem­csak ez a kulcsa mindennek. Hanem az ember. A maga leleményességével, ötletei­vel, szorgalmával, lelkiisme­retességével. A beszámoló sorolta is a termésátlagokat, amelyek általában elismerésre mél­tóak. Nem is lehet ez más­ként, hiszen a gazdaság bevé­tele egy év alatt majdnem kilenc százalékkal növeke­dett. Ebből az is következik, hogy a tagoknak is több fo­rint jutott, mint egy évvel korábban. De ott van az ellenkező ol­dal is: három mázsával lett kevesebb az őszi búzából hektáranként, a kukoricából pedig öt mázsávaL Ha csak A. béke és szocializmus őrhelyén deni mindazt, amit a népho­zott létre. A szocialista országok testvéri összeforrottsága és internacionalista politikája kifejezésre jut a varsói szer­ződés szervezetében, amely a szuverén szocialista álla­mok önkéntes védelmi szö­vetsége. A szovjet nép gazdaság- fejlesztési sikerei,i az élenjá­ró szovjet tudomány és tech­nika nagyszerű vívmányai lehetővé tették, hogy létre­jöjjenek olyan kolosszális erejű új harci eszközök, amelyek rövid idő alatt és hatalmas területeken tudják megoldani a harci feladato­kat. A szovjet fegyveres erők ellátása nukleáris fegy­verekkel, különböző osztályú rakétákkal, rakétatechniká­val és rádióelektronikus bel rendezésekkel jelentősen fo­kozta a szárazföldi csapatok, a légierő és a flotta ütőere­jét és mozgékonyságát A szárazföldi erők nagy­fokú gépesítése és a legmo­dernebb fegyverzettel váló ellátása lehetővé teszi a fegy­vernem nagy ütő- és tűzere- jét, mozgékonyságát, gyor­saságát, valamint azt, hogy egy modern háborúban a feladatok széles körének megoldására legyen képes. Minőségileg újjáalakultak a légvédelmi csapatok. Lénye­gesen növekedtek a haditen­gerészeti légierők lehetősé­gei. Hatalmas erőt képvisel a haditengerészeti flotta, amelynek fő ütőeszköze a ballisztikus rakétákat hordo­zó atomtengeralattjáró. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja számolva a világ- politika alakulásának bonyo­lult és ellentmondásos jel­legével. az imperializmus ag­resszív lényegével, továbbra is a Szovjetunió védelmének és a szovjet fegyveres erők harci erejének szilárdításá­ra fordítja figyelmét. A szov­jet harcosok pedig szünte­len készenlétben állnak, sze­retett hazájuk védelmében. A Szovjetunió Vörös Had­serege születése napján őszin­te internacionalizmustól át­hatva üdvözöljük a szovjet fegyveres erők egész szemé­lyi állományát. „magyarázni” akarta volna a „bizonyítványt” a szövet­kezet vezetősége, sűrűn em­legethette volna a mostoha időjárási viszonyokat, az aszályt egyfelől, majd a fol­ios mennyiségű csapadékot másfelől. Miután szembe akartak nézni a tényekkel, éppen azért, hogy az idén is már határozottabban nö­vekedjenek a mázsák és a hektoliterek, felsorolták az egyéb tényezőket is. Elmond­ták, hogy a talajművelés nem volt kifogástalan. Éppen emiatt a talaj szerkezete sem. és ezért nem tudták a növényvédő szerek a hatásu­kat úgy kifejteni, ahogy ar­ra képesek lennének, de a műtrágya sem érvényesülhe­tett a kívánt mértékben. Még a szárazságot is jobban tűr­ték volna a növények, ha... ! Folytassuk? A példa meggyőző: a ré­deiek nem fordították el a fejüket a tényéktől, a való­ságtól. Ezért is vállalkozhat­tak arra, hogy az idei ter­veikben a termésátlagokat magasabb szintre emelve je­löljék ki. A szüret pedig arra jó pél­da Nagyrédén, hogy milyen eredményesen kamatozik a gondoskodás: ha megadnak mindent a talajnak, amit kell. Az átlag ezért lett negy­ven mázsával magasabb a tervezettnél itt. Ügy említet­tük az előbb: „mindent” megadtak ami igaz, és amit lehetne is részletezni a táp­anyag utánpótlását, a met­szés módját, a betakarítás idejének lerövidítését sorol­va. Hagyjuk az elemzést a gazdaság szakembereire, a tájékozódásunkra a nagyvo­nalúbb megállapítás is ele­gendő. Túlhaladt a tervben ta­lálható számokon a tejterme­lés és a húsértékesítés. Ugyanezt már nem mond­hatja el magáról a hűtőház, ahol két százalékkal marad­tak le a tervhez viszonyítva. Az ok? A málna nem ter­mett úgy, mint várták, mert a fagy kárt tett benne. A zöldségfélékből viszont töb­bet fagyasztottak, mint amennyit terveztek. Végső fokon a hűtőház eredménye jobb lett a vártnál, méghoz­zá majdnem kilenc százalék­kal, ez pedig nem csekély­ség. Jellemző még a gazdaság­ra, hogy ebben az évben több mint 24 millió forintot költenek állóeszközökre, fel­szerelésre. A tervezett ered­ményük az év végére 32 mil­lió forint. Akárhonnan indulunk is el. mindig arra a végered­ményre jutunk, hogy a rédei termelőszövetkezetben a té­nyek számbavétele, elemzése .adja a fejlődés lehetőségét, f A százalékok, akár biztatóak, 'akár figyelmeztetőek — a fi­gyelem középpontjában áll­nak, mert beszédes számok (G. Molnár F.) 1973-Jcbruár 22^ kedd

Next

/
Thumbnails
Contents