Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-22 / 44. szám
Megtér ül-e ötszázmillió? A ló (vagy a tehén) másik oldalán ? A beszámoló taggyűlésekről jelentjük A legjobb válaszaiéit '„Tartjuk őket, mert muszáj. .. ” „Higgye el, nem érdemes, drága a takarmány, milliókba kerülnek a korszerű istállók, a berendezések, az állatok rendkívül kényesek”. „Ha rajtunk múlna, ■felhagynánk az egésszel, hiszen örülünk, ha nem fizetünk rá, nemhogy nyereséget hozzon.” A megyét járva gyakran találkozhatunk ilyen és hasonló panaszokkal a tsz-ekben. Az elnökök hosszú számsorokat vetnek papírra, lepedőnyi íveket terítenek az asztalra, s az átlagok, végösszegek, termelési mutatók, nettó és bruttó árbevételek dzsungelével igyekeznek állításukat igazolni. Pedig egyszerű közgadasági alaptétel, hogy a technika fejlődésével, a korszerű módszerek alkalmazásával^ minden terméket nagyobb mennyiségben és főként olcsóbban lehet előállítani. Vajon ez nem érvényes az állattenyésztésre? Nem valószínű. Mi hát az elé" gedetlenség oka? Néhány évvel ezelőtt a szarvasmarha- és a tejprogram meghirdetésével a mezőgazdasági üzemekben gyors ütemű fejlesztés indult meg. Öt év alatt kereken tíz szakosított szarvasmarha-telep épült a megyében (korábban egy sem volt), mintegy het- venmillió forinttal. Ha hozzászámítjuk a hasonló értékű kiegészítő járulékos létesítményeket, nemcsak a színvonal emelkedése, hanem a költségek jelentős növekedése is szembetűnő. Ahol szakosított telepek kialakítására nem volt pénz. ott is tatarozták az istállókat, az állományt svájci, hollandi és kanadai fajiakkal frissítették fel, s ezek a változások pénzben ugyancsak jól mérhetők. Öt év alatt a megye mező- gazdasága több mint ötszáz- millió forintot költött az állattenyésztés korszerűsítésére. Jogos a kérdés ezek után, hogy megtérült-e, vagy belátható időn belül megtérül-e a befektetés? A válasz sajnos nem egyértelmű. Néhol igen, de sok helyütt bizony nem. Márpedig ez határozza meg az ágazat további jövőjét. Azokban a szövetkezetekben ugyanis, ahol veszteségesen zárt az állattenyésztés, további fejlesztésre gondolni sem mernek, sőt néhol a rendelkezések kijátszásával a visszafejlesztést fontolgatják. Vajon az itt befektetett több millió forint kidobott pénz lenne? így könnyen lehet. És a jövőnek semmiképp sem ez a járható útja. Mégis, akkor hol csúszott hiba a számításokba? Ezúttal néhány olyan tényre szeretnénk a figyelmet felhívni, melyek. közrejátszhatnak abban, hogy az egyenlet két oldala nem egyezik. Az egyik legfontosabb — amiről a számhalmazok között gyakran megfeledkeznek a vezetők — a szakemberellátottság és a munkafegyelem. Ilyen színvonalú állattartás a korábbi éveknél felkészültebb állattenyésztő mérnököket, gépészeket, közgazdászokat, üzemmérnököket és szakmunkásokat igényel. A technológiának megfelelő hizlalás, etetés, fejes, az istállótelepek tisztán tartása, az egészségügyi előírások szigorú betartása, ma már csak igazán hozzáértő, speciális szakemberekkel képzelhető el. Csak aki tudja mit és főleg miért kell tennie, az fogja feladatát lelki- ismeretesen, hibátlanul ellátni. Hogy milyen nagyoké téren a hiányosságok, az kiderül a népi ellenőrzés egyik jegyzőkönyvéből is: „ ... A nem megfelelő egészségügyi éllátás jelentős számú állati elhulláshoz vezetett;... a majorok szakszerűtlenek, hiányoznak a járványmegelőzés feltételei, nincs elegendő állatorvos, nem kielégítő az állatgondozók szak- képzettsége. Sok helyen komoly tartási és takarmányozási hiányosságok tapasza 1- L iátok.” Ezek már nem pénzügyi, sokkal inkább szervezési Lésdések Az ilyen helyeken (számuk nem kevés) nemcsak hogy komoly tartalmat kap a munkafegyelem, a szakembergárda növelése, hanem egyenesen létszükséglet. A 10—15, de még az öt évvel ezelőtt tanultak sem elegendőek a ma mezőgazdaságában. Egy friss diplomás agrármérnöktől hallottam: „az egyetemeken a legfrissebb kutatási eredményekről tanultunk, de a szakirodalom máris újabb és újabb eljárásokkal, módszerekkel áll elő, amit ha nem ismerek, gyakorlatilag semmit sem ér a munkám’’. Ezt igazolja a tiszanánai jó példa is, hiszen az egy tehénre eső tejtermelésük a megyei átlag duplája. A szövetkezetnek ez az ága is túlteljesítette tervét, kemény milliókat tett a közös kasszába. Csakhogy itt nem szokás a fejéssel, vagy az etetéssel 10—15 percet késni. Néhányszor előfordult, s a veszteség máris ezer literekre rúgott. Lám, a látszólag jelentéktelen mulasztás máris ezrekben számolható. De a tiszanánai Petőfiben ezek után komolyan vették a munkafegyelmet, látszik is az eredményeken. De ugyan kérdezte-e valaki tőlük, sikerük titkát? Sajnos, senki. És ez nemcsak az állattenyésztés, de az egész mezőgazdaság másik sarkalatos pontja. Szövetkezeti vezetők ülnek egymás mellett megyei, járási tanácskozásokon, de egynek sem jut eszébe megkérdezni a szomszédját: ti hogyan csinálj átok? A tekintélyféltés, a rangidős büszkesége, a rivalizálás sokszor erősebb, mint a tapasztalatszerzés jogos igéA Szovjetunió és a szoci- 1 alista országok következetes és konstruktív politikájának eredményeként az összes beik eszerető és reálisan gondolkodó erő támogatásával jelentősen megjavult a politikai légkör Európában és világszerte. A szovjet emberek azonban nagyon jól tudják, hogy a tartós béke és a népek biztonsága elérése érdekében még sokat kell fáradozniuk. Bármilyen forradalom — mutatott rá Lenin — csak akkor ér valamit, ha meg tudja magát védeni. A szovjet népinek a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme nagymértékben befolyásolta a világtörténelem egész további alakulását. Az imperializmus legreakciósabb erőire mért döntő vereség a szocialista forradalom győzelmének kedvező feltételét teremtette meg Európa, és Ázsia több országában. A szovjet fegyveres erők a Szovjetunió rendkívül jelentős gazdasági, tudományos és műszaki erősödése, a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedése közepette fejlődnek. A Szovjetunió mai gazdasági potenciálját szinte hasonlítani sem lehet ahhoz az anyagi bázishoz, amelyről a Nagy Honvédő Háborút kezdték. A Szovjetunió ipari termelésének volumene a háború előttinek ma több mint 14-szerese. A szovjet nép hősi erőfeszítése révén az országban felépült a fejlett ■szocialista társadalom. a szovjet nép a kommunizmus építésén munkálkodik. A szovjet harcosok . pedig emlékezetükben tartják a , part utasítását; mes -keü^énye. „Csak nem kérek tanácsot egy 27 éves taknyos- tól?” — mondta felháborodva egy munkában megőszült tsz-elnök. A termelőszövetkezetek közötti együttműködés ma még gyerekcipőben jár hazánkban. Hadd szóljunk végezetül egy olyan problémáról, ami jelentőségében vetekszik a fentiekkel. Ez pedig az állatok takarmányellátása, ami a növekvő árak, a magas önköltség folytán igen megdrágította az állatenyésztést. Mint már annyiszor, félő, most is átestünk a ló másik oldalára. Addig mondogattuk a belterjes fejlesztést, hogy a legeltetésről teljesen megfeledkezünk. Pedig a világ nagy szarvasmarha-tenyésztő, tejtermelő országaiban ma is elfogadott, sőt bevált gazdálkodási forma. Nálunk viszont egyszeriben csak a zárt, batériás istállókra, légkondicionálásra esküsznek, drága tápokkal tömik az állatokat. Bizonyos nemesített fajtáknál ez in" dokolt is. A többség viszont nem ilyen. Közben a tsz-ek takarmánygondokról panaszkodnak, a hiányt az ország más vidékeiről pótolják, s közben a megye évente négyszázezer mázsa széna" tói esik el, a rétek, legelők elhanyagoltsága miatt. Hát így nem csoda, ha költséges az állattenyésztés. Erre utal az a megállapítás is, ami a napokban hangzott el egy országos tanácskozáson: „Gyakran nem veszik tekintetbe, hogy a korszerűség nem azonos a drága költséges kivitellel. A gazdaságok vezetői gyakran eltúlozzák az igényeket, s tovább növelik az egyébként is nagy költségeket.” Most ©gy újabb, várhatóan nehéz gazdasági év küszöbén érdemes ezen ^gondolkozni. És akkor talán egy jövő ilyenkor megjelenő cikket mér úgy kezdhetünk: „tartjuk őket, mert érdemes... ” Cziráki Péter Tulajdonképpen a minősítés váltotta ki a vitát. A felszólalók jól elhatárolható kérdések köré csoportosították a mondanivalójukat. A végén tisztázódtak az álláspontok. A városi pártbizottság képviseletében ár. Szabó Mihály mondott véleményt a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz pártalapszervezetének elmúlt évi munkájáról. Elemezte a munkaterv végrehajtásából fakadt feladatok teljesítésének hatékonyságát. Az eredmények mellett felsorolta azokat a területeket is, ahol nem sikerült a megfelelő eredményeket elérni. A pártcsoportok működése, a pártoktatás és a KISZ- szervezet: ezekről hangzottak el a kritikai megjegyzések. Néhányan igyekeztek megmagyarázni, milyen külső okok hátráltatták a még eredményesebb pártmunkát. Az észrevételek mindig oda irányultak, hogy „nem kaptak segítséget” a részterületért felelősök — a pártoktatásban, a fiatalokkal való foglalkozásban vagy a pártcsoportok munkaprogramjának összeállításában. A pártvezetőség kinyilvánította a véleményét: a pártcsoportok munkatervét segít összeállítani, a KISZ- vezetők elfoglaltságát ■ felülvizsgálja, a pártoktatásban a feltételeket megteremti a foglalkozások megtartásához. De senki helyett nem végez el semmit. A pártmegbízatást azért kapja meg mindenki, hogy annak meg kell felelnie. A KfSZ-szervezet munkáját furcsa ellentmondás jellemzi. Sokat javult a korábbi időszakhoz képest. Bár, jegyezte meg összefoglalójában Falcsik János, a párt- szervezet titkára, ez nem volt nehéz, mivel alig volt összehasonlítási alap. De a KÍSZ-szervezet még mindig: nem az, mint amit elvárnak a 'fiataloktól. Ha az újabb fejlődésnek az az oka, hogy néhány KTSZ-vezető túlságosan sok társadalmi munkát kapott, akkor ezen kell változtatni. Ennél a témánál merült fel az is, hogy a gazdaság vezetői közül néhányan, azok, akik közvetlenül foglalkoznak a tagok irányításával, nem mindig segítik elő a KISZ tevékenységét. De a KISZ-nek ennek ellenére is többet kellene tennie mindenben. így a pártépítésben is jelentős feladata lenne. Tavaly azonban egyetlen fiatal sem kérte a felvételét a pártba. Ami önmagában is értékeli az ifjúsági szervezet munkáját. A vitát a minősítés váltotta ki, mondtuk. Ez a minősítés pedig alig tért el az előző évitől. Vagyis: az eredmények és a hiányosságok is szinte egymásra feleltek a két minősítésben. Ez pedig azt mutatja, hogy a Mátra Kincse Tsz pártalapszervezete munkájában ugyan nem következett be visszaesés, de fejlődés sem. Legalábbis nem olyan mértékben, amire fel kellett volna figyelni. A legfőbb tennivaló tehát adott: meg kell szüntetni a már két évre is jellemző hiányosságokat. A párttagoknak kell példát mutatniuk abban, hogy a megnövekedett feladatoknak hogyan kell megfelelni. Végül is: a beszámoló taggyűlés nagyon Ő6zinte, nyílt légkörben zajlott le. Szóki- mondóan tisztázták a legfontosabb tennivalókat, jelezve így is, hogy a pártdemokrácia erősítése nemcsak elv, hanem gyakorlat is a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz kommunistáinak körében. (gmf) Nemcsak az időjárás Eredmények és tervek Dagyrédén A vezetőség annak rendje és módja szerint számot adott a közgyűlésnek az elmúlt évi gazdálkodás eredményeiről, rámutatva azokra a hiányosságokra is, amelyek a mázsák és hektók számának növekedését visz- szafogták. Tetszik, nem teszik, a mezőgazdaságban ma még az időjárást mint döntő tényezőjét a gazdálkodás végeredményének, nem lehet figyelmen kívül hagyni. De nemcsak ez a kulcsa mindennek. Hanem az ember. A maga leleményességével, ötleteivel, szorgalmával, lelkiismeretességével. A beszámoló sorolta is a termésátlagokat, amelyek általában elismerésre méltóak. Nem is lehet ez másként, hiszen a gazdaság bevétele egy év alatt majdnem kilenc százalékkal növekedett. Ebből az is következik, hogy a tagoknak is több forint jutott, mint egy évvel korábban. De ott van az ellenkező oldal is: három mázsával lett kevesebb az őszi búzából hektáranként, a kukoricából pedig öt mázsávaL Ha csak A. béke és szocializmus őrhelyén deni mindazt, amit a néphozott létre. A szocialista országok testvéri összeforrottsága és internacionalista politikája kifejezésre jut a varsói szerződés szervezetében, amely a szuverén szocialista államok önkéntes védelmi szövetsége. A szovjet nép gazdaság- fejlesztési sikerei,i az élenjáró szovjet tudomány és technika nagyszerű vívmányai lehetővé tették, hogy létrejöjjenek olyan kolosszális erejű új harci eszközök, amelyek rövid idő alatt és hatalmas területeken tudják megoldani a harci feladatokat. A szovjet fegyveres erők ellátása nukleáris fegyverekkel, különböző osztályú rakétákkal, rakétatechnikával és rádióelektronikus bel rendezésekkel jelentősen fokozta a szárazföldi csapatok, a légierő és a flotta ütőerejét és mozgékonyságát A szárazföldi erők nagyfokú gépesítése és a legmodernebb fegyverzettel váló ellátása lehetővé teszi a fegyvernem nagy ütő- és tűzere- jét, mozgékonyságát, gyorsaságát, valamint azt, hogy egy modern háborúban a feladatok széles körének megoldására legyen képes. Minőségileg újjáalakultak a légvédelmi csapatok. Lényegesen növekedtek a haditengerészeti légierők lehetőségei. Hatalmas erőt képvisel a haditengerészeti flotta, amelynek fő ütőeszköze a ballisztikus rakétákat hordozó atomtengeralattjáró. A Szovjetunió Kommunista Pártja számolva a világ- politika alakulásának bonyolult és ellentmondásos jellegével. az imperializmus agresszív lényegével, továbbra is a Szovjetunió védelmének és a szovjet fegyveres erők harci erejének szilárdítására fordítja figyelmét. A szovjet harcosok pedig szüntelen készenlétben állnak, szeretett hazájuk védelmében. A Szovjetunió Vörös Hadserege születése napján őszinte internacionalizmustól áthatva üdvözöljük a szovjet fegyveres erők egész személyi állományát. „magyarázni” akarta volna a „bizonyítványt” a szövetkezet vezetősége, sűrűn emlegethette volna a mostoha időjárási viszonyokat, az aszályt egyfelől, majd a folios mennyiségű csapadékot másfelől. Miután szembe akartak nézni a tényekkel, éppen azért, hogy az idén is már határozottabban növekedjenek a mázsák és a hektoliterek, felsorolták az egyéb tényezőket is. Elmondták, hogy a talajművelés nem volt kifogástalan. Éppen emiatt a talaj szerkezete sem. és ezért nem tudták a növényvédő szerek a hatásukat úgy kifejteni, ahogy arra képesek lennének, de a műtrágya sem érvényesülhetett a kívánt mértékben. Még a szárazságot is jobban tűrték volna a növények, ha... ! Folytassuk? A példa meggyőző: a rédeiek nem fordították el a fejüket a tényéktől, a valóságtól. Ezért is vállalkozhattak arra, hogy az idei terveikben a termésátlagokat magasabb szintre emelve jelöljék ki. A szüret pedig arra jó példa Nagyrédén, hogy milyen eredményesen kamatozik a gondoskodás: ha megadnak mindent a talajnak, amit kell. Az átlag ezért lett negyven mázsával magasabb a tervezettnél itt. Ügy említettük az előbb: „mindent” megadtak ami igaz, és amit lehetne is részletezni a tápanyag utánpótlását, a metszés módját, a betakarítás idejének lerövidítését sorolva. Hagyjuk az elemzést a gazdaság szakembereire, a tájékozódásunkra a nagyvonalúbb megállapítás is elegendő. Túlhaladt a tervben található számokon a tejtermelés és a húsértékesítés. Ugyanezt már nem mondhatja el magáról a hűtőház, ahol két százalékkal maradtak le a tervhez viszonyítva. Az ok? A málna nem termett úgy, mint várták, mert a fagy kárt tett benne. A zöldségfélékből viszont többet fagyasztottak, mint amennyit terveztek. Végső fokon a hűtőház eredménye jobb lett a vártnál, méghozzá majdnem kilenc százalékkal, ez pedig nem csekélység. Jellemző még a gazdaságra, hogy ebben az évben több mint 24 millió forintot költenek állóeszközökre, felszerelésre. A tervezett eredményük az év végére 32 millió forint. Akárhonnan indulunk is el. mindig arra a végeredményre jutunk, hogy a rédei termelőszövetkezetben a tények számbavétele, elemzése .adja a fejlődés lehetőségét, f A százalékok, akár biztatóak, 'akár figyelmeztetőek — a figyelem középpontjában állnak, mert beszédes számok (G. Molnár F.) 1973-Jcbruár 22^ kedd
