Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk:

Körút és körkép

Mario Soares legújabb kőrútjának célja, mint ezt ő maga oly szívesen hangoztatja, gazdaságilag is mind közelebb hozni Portugáliát a Közös Piachoz, a nyugat-európai gazdasági integrációhoz. Katonailag ez az integráció már régen megvalósult, a rosszemlékű diktátor, Salazar korszakában. A NATO akkor annyira fokosnak tartotta „Európa nyugati szélét”, hogy minden „„zalonképességi aggályt” félretéve, a fasiszta rezsimet katonai gépezetének részévé tette.

Számos megfigyelő vallja ma is: ez a nyugati

döntés évtizedekkel elodázta, ami végül 1974. április 25-én bekövetkezett. Nagyszerű forradalmi folyamat kezdete volt az a nap, napjaink Portugáliáját viszont éppen az a szomorú tény jellemzi, hogy ezek a vívmányok — veszélybe kerültek.

Nem az a fő baj, hogy dr. Mario Soares kabinetje gőzerővel dolgozik a nyugati gazdasági integrációhoz való csatlakozásán, hanem az, hogy ezért túlságosan nagy árat hajlandó fizetni. Ezért hatja át érthető aggodalom azt a nyilatkozatot, amit Alvaro Cun- hal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára adott a Magyar Távirati Iroda lisszaboni tudósítójának.

Az az ár, amit a Közösö Piac — és „mellesleg” a NATO — brüsszeli főhadiszállása a hitelekért és az EGK-hoz való eljövendő csatlakozás lehetőségéért kér, körülbelül a következő:

1. A hazai tőke hatalmi helyzetének restaurálása. Ez a forradalmi folyamat megtorpanását, sőt visszafordítását jelenti; megkérdőjelezi az eddigi államosításokat és a- munkásság beleszólási jogát számos üzem vezetésébe.

2. Ami mindezzel szorosam összefügg: a Jelenlegi irányvonal visszaszerezheti a külföldi monopóliumok számára a portugáliai vadászterületet.

3. Az ország létérdeke, a baloldali egység helyett a kabinet és a szocialista párt inkább jobbra tekint, nyilván ugyancsak a brüsszeli hitelezők nyomásának engedve.

Miközben Soares körúton van, Cunhal nyilatkozata körképet vázolt fel. A körkép színei sötétek, de- hát a „modell”, a portugál valóság jelenleg ilyen. A derűsebb árnyalatok ígérete nem az egyoldalú külföldi orientációban, hanem a demokratikus erők egységének lehetőségében rejlik.

Kétes korüfrrtinréZ Wfott

Salvador! választások

Vasárnap — mint az várható volt — kétes körülmények között zajlottak le az elnökválasztások a négymillió lakosú kis közép-amerikai országban, Salvadorban. Carlos Humberto Romero ezredes, egykori hadügyminiszter, az eddig is uralmon levő Nemzeti Egyetértés Pártja jelöltje rögtön a szavazások befejeződése után bejelentette győzelmét és még azt sem tartotta szükségesnek, hogy megvárja a szavazólapok összeszámlálását. Romerót támogatják az amerikai monopóliumok, a sal- vadori hadsereg tisztjei és a helyi oligarchia.

A nemzeti ellenzéki szövetség jelöltje, Ernesto Claramount ezredes, nyugalmazott katonatiszt a választások törvénytelen lebonyolításával vádolja a kormányt. Kijelentette, hogy a vasárnapi választásokon a szavazóhelyiségek többségében súlyos szabálytalanságok voltak. Az ezredes hangsúlyozta. hogy a hatóságok megakadályozták a szavazás törvényes lebonyolítását.

Hírek szerint a rendőrség a választások idején több személyt letartóztatott, és valószínűleg több sebesült áldozata is van a választásoknak. Az ellenzék közlése

szerint voltak olyan szavazóhelyiségek, ahol már a választások megkezdése pillanatában gyanúsan sok volt a szavazólapok száma.

A hivatalos eredményeket öt-hat nap múlva teszik közzé, mindazonáltal szinte biztosra vehető, hogy a törvénytelenül lebonyolított választások győztese a reakciós Romero ezredes. (MTI)

Krimi a börtönben

Valóságos (krimi játszódott le vasárnap az olaszországi Saluzzo börtönében.

Egy fegyveres rablással vádolt fogoly megszökött cellájából, tűzharcot vívott őreivel, majd a börtön területéről kijutva behat M egy közeli lakásba. A 20 éves Franco Bartoli az ott élő család öt tagját túszul ejtette. és azóta is alkudozik a hatóságokkal. Noha az örökökéi vívott tűzpárbaj során megsebesült, és sok vért vesztett, hírügynökségi jelentések szerint hétfőn hajnalban még tartotta magát. Közölte (követelését is: tárgyalni akar az olasz belügyminiszterrel, vagy VI. Pál pápával a börtönfeltételekről.

Röviddel Bartoli szökése után a saluzzoi börtön hat másik foglya is fellázadt, és rövid időre túszként fogva tartották az egyik őrt. Aző szökésüket azonban megtudták akadályozni.

Hétfő reggeli jelentés szerint Bartoli a túszok szabadon bocsátása fejében szabad távozást követelt maga és néhány fogolytársa számára.

Áradás Bretag

A franciaországi Bretagne-han áradnak a folyók. A képen: árvíz Rennes város közelében.

(Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

Mint ismeretessé vált. a portugáliai Estremoz “páncélosezrednél február 15—16- án kisebbfajta lázadás tört ki: a katonák egy része éhségsztrájkot kezdett és megtagadta az engedelmességet elöljáróinak. Kilenc katonát letartóztattak, leváltották az ezred parancsnokát és több tisztjét.

(MTI)

Felavatták Koszigin mellszobrát

Hétfőn szülővárosában, Le- ningrádban ünnepélyesen leleplezték Alekszej Koszigin bronz mellszobrát. A szocialista munka kétszeres hősének, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének mellszobrát a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendeletére állították fel.

A szoboravató ünnepségen! jelen voltak az SZKP lenin- grádi területi bizottsága irodájának tagjai, a leningrádi pártbizottság titkárai is. Az ünnepségen Lev Zajkov. a leningrádi városi tanács végrehajtó bizottságának elnök» mondott beszédet.

(MTI)

Cunhal nyilatkozata

A PKP demokratikus alternatívát kínál

Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatot adott országának politikai helyzetéről az MTI lisszaboni tudósítójának.

„Aggódunk országunk politikai helyzetének közeljövőben várható alakulása miatt. A nemzetközi imperializmus támogatta portugál jobboldal arra törekszik,

A cárizmus végnapja! (5.)

»•« A két tömeg összeölelkezett”

II. Miklós a főhadiszálláson február 25-én, vasárnap este táviratot kapott a Duma elnökétől: „A helyzet komoly. Ismételten kérem Felségedet az ország bizalmát élvező kormány kinevezésére.” A cár odafordult Alekszejev tábornokhoz és azt mondta: „Ez a kövér Rodzjanko azt sem érdemli meg. hogy válaszoljak neki.” Válasz helyett utasította Ivanov tábornok főhadsegédet, a galíciai front parancsnokát, vonja ki négy legjobb ezredét a frontvonalból és segítsen Habalovnak Pé- tervárott.

Azon az estén Buchanan angol nagykövet ezt írta naplójába: „Bár tudom,

hogy a városban kétszáz halott feleszik, a nagykövetség környéke nyugodtok tűnik.” Maurice Paléolo- gue francia nagykövet este 11 órakor tért haza egy fogadásról és naplója tanúsága szerint az ő tapasztalatai is hasonlóak voltak. De hétfőn, február 26-án a francia nagykövet már ezt írta naplójába: „Fél nyolckor, éppen, amikor végeztem az öltözködéssel, különös hangokat hallottam a Sándor-híd felől. Vörös zászlókat lengető tömeg hömpölygőit a híd égjük oldaláról, a másik partról pedig egy ezrednyi katonaság indult feléjük. Azt hittem hamarosan kezdődik a vérfürdő. De nem ez történt : a két tömeg, az

egyenruhás és a munkásokból álló összeölelkezett.”

Két órával később Knox tábornok, am 1 katonai attasé katonákat * látott, akiket „izzó szemű forradalmár diákok” vezettek. A tábornok ezután beszámol

arról, hogy hamarosan lángok csaptak ki a Bíróság, az Arzenál, a Belügyminisztérium és a cári rendőrség főhadiszállása épületéből. Délre a Péter-Pál-erőd huszonötezer katonája csatlakozott a forradalomhoz. A foglyok kiszabadultak.

Ezen a hétfőn tartotta utolsó ülését a cári kormány.

A CSELEKVÉS PILLANATA

A februári forradalomban egy életképtelennek bi- zonyult rendszert mindenekelőtt a tömegek spontán kétségbeesése, gyűlölete és önfeláldozása söpört el. Az egyetlen szervezett erőnek az a párt bizonyult, amelyet a legjobban üldözött a cári önkény: a bolsevikoké. A forradalom árja minden központi irányítást képtelenséggé tett, de a lenini eszmék és a Svájcból is rendszeresen érkező lenini instrukciók éreztették hatásukat. A bolsevikok a fel- bolydult méhkasban nem tudtak rendszeresen érintkezni egymással, de sejtjeik így is nagy erőnek bizonyultak.

Kajurovnak. a viborgi pártbizottság egyik tagjának emlékezését a következőképpen idézi Gyúr kő László: „...Senkivel sem beszélhettem meg a teendőket. Nem is volt rá idő, éreztük, hogy elérkezett a cselekvés pillanata... Összegyűjtöttem az Erikszon-pártsejt néhány tagját és javasoltam, vegyünk vörös anyagot. Két zászlót készítettünk... Az egyiket Mihail Poljakovnak, a másikat Alekszandr fiamnak adtam, s megmondtam nekik, csak akkor bontsák ki a zászlót, ha már nagy

tömeg gyűlt össze. Aztán elindultam a Nyevszkij Proszpektre...”

Lenin ezekben a napokban — tehát akkor, amikor szinte még senki nem ismerte fel hogy ez már a forradalom — megértette, hogy mindenáron és minden eszközzel haza kell térnie.

Voltaképpen csak utólag lehetett rekonstruálni, hogy Oroszországban 1917. február 27-én este győzött a forradalom. A Duma ideiglenes bizottságot alakított és átvette a hatalmat. A Tauriai-palotában, amelyet egykor Nagy Katalin építtetett kegyencének, Fa- tyomkinnak. ezen az estén mégsem csak a Duma ülésezett: megalakult a Munkás- és Katonaküldöttek Tanácsa.

Kerenszkij. az Ideiglenes Kormány későbbi elnöke ezt írta erről az estéről: „A palota két különböző szárnyában két különböző Oroszország tanácskozott: az uralkodó osztályoké, akik elvesztették a játszmát, bár erre még nem döbbentek rá, és a dolgozóké, akik a hatalom felé meneteltek, bár ők sem tudták ezt.”

Február 28-án szerdán a francia nagykövet ezt irta naplójába: „A Tauriai-palota, a Duma székhelye felé tökéletes rendben, zenekarukkal az élen meneteltek a cári birodalom leghíresebb ezredei. A régi zászlók mellett vörös lobogókat lengetett a szél. Amikor a Kozák Kíséret és a Testőrgárda tisztjeinek

gombijaikéban megpillantottam a vörös kokárdát, megértettem, hogy a régi Oroszország nincs többé.”

AZ ŰJ HATALOM MAGJA

A régi Pétervár sem létezett többé. Oroszország központja, a Tauriai-palota lett. amelynek egyik szárnyában már dolgozott a jövendő hatalom magja: a

Szovjet.

1917. április 3-án este 11 órakor a Finnlandi-pálya' udvarra érkezett egy zömök szakállas férfi, aki hosszú éveket töltött száműzetésben, mégis oroszlán- része volt az ébredésben. Személyesen még kevesen ismerték, de nevét és tevékenységét már sokan. ,

Még néhány hónap és nemcsak egész Oroszország, hanem az egész világ megismeri — immár nemcsak őt. nemcsak a nevét. hanem mindazt, amit ez a hatalmas homlok, ez a név jelent. Még néhány hónap és öt kontinensen ismerik fel — az elnyomók riadtan, az elnyomottak mámoros örömmel —hogy a Föld egyhatodán valami más, valami sohasem-volt van születőben: hogy a februárban meglazult eresztékek helyén nemcsak a régi Oroszországon, hanem a régi világon támadt végleges és betömhetetlen rés. Még néhány hónap és a nagyszerű Februárt a Nagy Október követi. Az a hónap, amikor a Néván lassan, kérlelhetetlenül a Téli Palota felé fordítja ágyúit az Auróra.

...Vlagyimir Iljics Lenint lelkes tömeg kísérte a bol- sevikok székházéhoz, a Ksesinszkaja-palotához. A palota tulajdonosa és névadója a híres primabaleri- na II. Miklós szeretője volt. A Svájcból hazatért száműzött az elegáns kegyencnő bu'doárja mellett mondta el, még megérkezése estéjén, április téziseit A programot, amely felvázolt? a lerombolt régire építendő új világ körvonalait.

Harmat Endre *

hogy nyíltan reakciós kormányt csikarjon ki, vagy rábírja a szocialista pártot a jobboldallal való koalíciós összefogásra. A PSZP-kor- mány a tőke pozícióinak helyreállítására és a demokratikus forradalom alapvető vívmányai, az államosítások, a földreform és a munkásellenőrzés ellen irányuló politikájával megnyitja a kaput a külföldi monopóliumok uralma előtt. Folytatódik a fasiszta összeesküvés is” — mondta Cunhal.

A PKP a demokratikus alternatíva tervét állítja szembe a jobboldali alternatívával: ez a kormány politikájának módosítását és olyan kabinet megalakítását jelentené, amely folytatja a fasizmus megdöntése után végbement gazdasági és társadalmi átalakulást. Ez az alternatíva nem valósítható meg a PKP, a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatása, részvétele nélkül.

A PKP szeretne ugyan összefogni a PSZP-vel, de ez eddig azért nem sikerült, mert a PSZP következetesen elutasította a PKP-nak közös platform kialakításának megvitatására tett javaslatát. „A kommunisták és a szocialisták együttműködése estéjén, áprilisi téziseit A cia léte szempontjából, hogy

nekünk a lényeges nézetei-» térések ellenére is türelmesen arra kell törekednünk, hogy a két párt egyetértésre jusson” — mondta Cunhal. Hozzáfűzte, a kommunista és a szocialista dolgozók testvériesen együttműködnek «to sok vállalatnál, a mezőgaz- 'T daságban, sok szakszervezet-SjJjsI ben, a társadalmi és a politikai élet különféle területein, növekszik azoknak a szocialistáknak a száma, akik a kommunisták felé fordulnak. „Hisszük, hogy ez a folyamat végül is meghatározza majd a PSZP szövetségi politikáját, jóllehet a szocialista vezetők most jobbra orientálódnak és ezzel a politikájukkal veszélybe sodorják a demokráciát.”

A kommunisták azt javasolják a súlyos gazdasági gondok orvoslására, hogy a nemzeti forrásokra támaszkodjanak és mozgósítsák a dolgozókat olyan demokratikus gazdaságpolitikával, , amely összhangban van a forradalom által mélyrehatóan átalakított gazdasági- társadalmi szerkezettel. Javasolják Portugália nemzetközi kapcsolatainak kiszélesítését és sokrétűbbé tételét, különösen a szocialista és a „harmadik világ” országaival kialakított gazdasági és kulturális együttműködés elmélyítését. (MTI)

Hajtóerő (?)

„Több beruházással a munkanélküliség ellen” (Az NSZK-bcli Gewerkschaftliche Umschau — Szakszervezeti Szemle — karikatúrája — KS)

Tötfu^T pánf SosoB lázadása