Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-20 / 43. szám

Nevesincsek A Népújság pénteki számának első oldalán jól olvas"« ?ható, majdnemhogy „kiugratott” alcímben közli: „A ter-j Suező; Sedlmayer Jánosné”. A beszámoló, amelyben ez a) Snév szerepelt, a 44 millióért megépült egri Domus áru-5 5ház — és étterem és lakóház is! — avatásáról szólt, és5 íbízvást kijelenthetem, hogy a magyar sajtóközélet gya-? ^korlatéban meglehetősen ritka és ünnepi alkalom volt, < ?hogy a lap munkatársa „kiemelten” irt egy megkapóan ? ?szép és modernségében is a régi városképbe oly h armo-? jnikusan illeszkedő épület tervezőjéről. Bevallom őszin- < ?tén. hogy amilyen lelkesedéssel olvastam a beszámolót, < <s amilyen őszinte érdeklődéssel és jó érzéssel néztem kö" ; írül az új áruházban és az étteremben, legalább annyira < «szolgált örömömre, hogy az anonymuszok névtelenségé-? J bői egy lap első oldalára, méghozzá cím formájában —? <ha még egyelőre csak alcímében — odakerült a tervező j ^neve. ! Az újságban legalább. Mert az épületen hiába keresném a táblát: ki az, aki? ervezte megálmodta, ki volt az az építőművész, akinek? lemcsak ihletettsége, de tudása is, és nemcsak tudása,; le művészete is volt ehhez az épülethez- Amely 44 mil- ióba került- Egy hatodrangú, ámbár jó szándékú festő, -agy grafikus — ezért az újságok is hibásak persze, bár? íz is lehet, hogy nem is ez a hiba — megfelelő, sőt gyak-? an túlságosan is „megfelelő” publicitást kap egy-egy > ilkalmi kiállítása nyomán. Nevét nem mulasztják el? megemlíteni többször is a lapok, ha szerencséje van, szól? levéről a rádió és bemutatja őt a televízió: bevonul —? “galábbis a félhalhatatlanság birodalmába. Vonuljon. Az idők rostáján majd kihull. Vagy nem.; \z utókor könyörtelenül dönt az ilyen kérdésekben. Járom az egri utcákat. Igen, ezt Hild építette, ez a? 'azola-kapu. az a Fazola, aki... Nevek csatlakoznak az? pületekhez emlékeim és tudásom nyomán, úgy hozzá-? artozva már, mint, az alap, amelyre épültek- Tények ess datok citálandók a külföldiek előtt, akiket elcipelünk? mindenhez, ami százévesnél idősebb és mindnek tudjuk? 3 alkotója nevét- Járom az egri utcákat — és nemcsak? z egrieket — nézem korunk épületeit és elönt a méreg.? t fenébe is, hol van még egy olyan nemzedék, amely? nmaga kincseiről becsületes szót alig tud ejteni, amely-? lek és akiknek semmi, és sehol, és soha nem jó, ami épül.? t lakótelep nem eléggé lakó, ha igen, nem eléggé telep.? lz új épület nem eléggé új, az építők mind gazemberek,? e lusta és felelőtlen lógós az minden bizonnyal, és min-? enki, és ami külön öröme lehet ennek a nemzedéknek,« ogy hirdetheti: nekünk még építészeink sincsenek.? >lyan igaziak! Hazajönnek külhonból, és az első megjegyzés, de a armadik minden bizonnyal, hogy igen, ott tudnak, már-; lint építkezni és tervezni. Amiből világosan és egyértel-; lűen is kiderül, hogy itten, azaz 'Magyarországon nem adnak. Általános alany ez. Nem tudnak. Ők. Az építé- zek és az építők. Senki- Egyetlen egy sem­Csak azt tudnám én, hogy akkor hogyan sikerült fel-' píteni százezer olyan lakást, amit most és holnap is zidni lehet, hogyan egy új országot, ezen belül hogyan Iger bel-, és külvárosának lakónegyedeit, hogyan azokat! középületeket és lakóházakat, amelyeket nézni is gvö~ vörűség? És amelyek legalább olyanok mint a világ! ármely városának bármely okosan és a kellő ésszerű­ég határain belül mozgó pénzügyi lehetőségekkel fel-! pült városrészei. És amelyek célszerűek, nem pedig úi- azdagként hivalkodóak, amelyek emberi léptékűek, nem edig a felfuvalkodott nagyzási hóbort kifejezői. Járom az egri utcákat és nézem az épületeket, az jakat és a régieket. Az utóbbiakon ott a tábla rajta; ünden. amit illik tudni, még az is, hogy kinek épült a iáz száz, vasv kétszáz éve. és az is. hogy ki építette. És; ézem az újakat: sehol és semrpi. Ezek csak úgv maguk-; ól épültek fel. Egy varázslat, egy csoda folytán. Hipp.: Shopp este még semmi, de reggel már ott állt az énület ?És bárki beláthatja hogy egy materialista szemléletre tberendezkedett társadalomban mégsem lehet olyasmit a! ?ház falára táblázni, hogy: tervezte és építette a varázsló?! Persze hogy van mérgünk az építőiparral. Ostoba »mondással — amely talán nem is annyira ostoba —: ha nem dolgozna, nem lenne hibája; persze hogy hőven van »felelőtlenség, nemtörődömség és hozzá nem értés is- Sőt: ?nem akarok riasztani, de nem kell ahhoz nagy jóstehet­ség hogy bejelentsem, lesz még gond ezzel az új és va­llóban nagyon szép épülettel is, aminek kapcsán e sorokat £ papírra vetem- De hát tanuljunk meg örülni akkor, ami­dkor itt az ideje, és a lehetősége az örömnek. < Annak idején jómagam igen csak fanyalogva fogad­jam a nagy lelkesedést — ha jól emlékszem, még kitün- ítetésosztás is volt — amikor felavatták és átadták, hét! »esztendei huzavona után. az egri Centrum Áru házat... ‘Igaz. el ne felejtsem, tervezője, aki a késésről a legkeve­sebbet tehet, nos, szóval, a tervezője, Peschka Alfréd. > méltán kapott Ybl-díjat érte. De az is igaz. hogy az ő ? nevét sem hirdeti semmiféle tábla. Mr*t három éven és [határidőn belül felépült egy impozáns és a városképet »immáron végérvényesen meghatározó épület — hát iga- >zán van oka örülnie az embernek. Es mérgelődnie is, mert im az öröm kapcsán jut az Neszembe, hogy tisztelet a kivételnek, pontosabban a sze­rencsés kivételnek, a magyar építőművészeknek csak hi­ppik van, de nevük nincs. Nálunk. És most jut ez is az eszembe: nem láttam és nem is [tudom, hogy az avatáson ott volt-e Sedlmayer Jánosné. I Lehet, hogy igen. lehet, hogy nem- Valószínűbb, hogy »nem volt ott- Tudniillik azt nem tételezhetem fel, hogy \ott lett volna a meghívottak (!) között és a férfiak, akik [avatták ne üdvözölték volna legalább benne — a nőt ^^AA^^A^^^A^A^AA^AAAAAA^AAAAAAAAAA^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAA/VVNAAA/SAAAAAAAA^VSA/VSAAAAAAAAAA/SAAAAAAwAAAAAAAAAA^ Milyen lesz a fogadtatás? /VWWVWWWWN VSAAAAAAAAAA/WW Szerettük volna megelőzni őket. Ez bizony csak részben sikerült, mert a talpraesett tebbek — amint értesültek a lehetőségekről mindjárt út­ra keltek. Ráadásul nemcsak tárgyaltak, hanem meg is egyeztek leendő főnökeikkel. Az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskolán az idén kélszázhuszonnégyen szerez­nek általános iskolai tanári diplomát Az új rendelkezés három évre a katedrához köti őket, ennyi áldozatot kell hozni­uk a hajdan szívveHélekkel választott hivatásért Ettől függetlenül oda pályáznak, ahová óhajtanak. Kérelmü­ket az alma mater továbbít­ja majd az igazgatóknak. Vajon mivel, miként fo­gadják őket falun. Erre ke­restünk választ Recsken és Tamaieieszen. zony máról holnapra nem valósulhat meg minden óhaj. így igaz, ám mégis szo­morú, hogy a pedagógustá­bor a rangsorban majdhogy utolsó... Akad még egy hely — er­re ugyan nem utal a pályá­zati felhívásokat tartalmazó kiadvány — ám ennek be­töltésére matematika—kémia szakos társadalmi ösztöndí­jast küld a megyei, illetve járási művelődésügyi osztály. Az igazgatóhelyettes meg­jegyzi. — Készséggel fogadjuk, csak az a baj. hogy így is sok matematikusunk van. Az ifjú kollega aligha taníthat­ja szakját. Fura „üzlet”, hiszen egyik fél se jár jól. Nagyobb kö­rültekintéssel elkerülhették volna ezt a fiaskót. Ahol Csak albérlet megegyeztek Recsken — az Oktatási Minisztérium által kiadott tájékoztató szerint — 1850 forint törzsfizetést kétszáz forint területi pótlékot, 2— 3000 közötti letelepedési se­gélyt kínálnak az orosz—ma­gyar szakos jelentkezőnek. Ezenkívül napi étkezést és albérletet biztosítanak szá­mára. Maruzs Istvánná igazgató- helyettes arra utal, hogy ez­zel még korántsem zárult a kör. — Lesz heti két-három túlórája, korrepetálhat a napköziben, s ha kedve van hozzá, akkor szakkört is ve­zethet. Igyekszünk — ameny- nyire csak tehetjük — köny. nyíteni az indulással járó gondokon. Nos, ez biztató hír, az vi­szont egyáltalán nem, hogy az egyre erőteljesebben fej­lődő településen 6—700 fo­rintba kerül egy valamire­való albérlet. Amint erről beszélünk, mindjárt keserű élmények sorát emlegetik a nevelők. Gál Gyuláné mondja. — Valamennyien így kezd­tünk hiszen csak az iskolá­ban van elfogadható szolgá­lati lakás. Jó néhány év el­telt. amíg pedagóguskölcsön- nel építhettünk. A fiatalok­nak nincs annyi pénzük, hogy ilyen nagy vállalkozás, ba fogjanak. Az idősebbek közül se bol­dogult mindenki, az egyik gyerekeivel magára maradt tanítónő olyan majd százöt­ven éves vályogházban él, ahol folyvást megroppan a tetőzet beáznak a szobák. — Megfeledkezett volna a tanács a tantestület jogos igényeiről? Fodor Istvánná országgyű­lési képviselő a lényegre ta­pint. — Sajnos pénz híján még ennél fontosabb felalatokkal sem birkózhattak meg. Ahol szűkös a pénztárca, ott bú­A tarnaleleszi általános is­kola igazgatója két állást — egy óvónőit és egy tanárit hirdetett. Az érdeklődők mindjárt kopogtattak. Az egyezség hamar meg­született méghozzá mindkét fél elégedettségére. Nyerges Antal a részlete­ket is felvillantja. — A helybeli kislány az idén fejezi be tanulmányait az egri Gárdonyi Géza Gim­názium óvónőképző tagoza­tán. örültem, hogy hozzánk pályázik hiszen a szüleivel él, s így lakást nem kell biz­tosítani számára. Határozott időre, szerződéssel veszem fel ugyanis egy kolléganő gyermekgondozási szabadság, ra ment. elköltözött a falu? bői. Arról viszont nem érte­sített. hogy három év múl­tán itt vagy másutt óhajt-e dolgozni. A megkötöttséggel járó bizonytalanságot nem mindenki vállalta volna. — Nemrég jelentkezett a negyedéves rajz szakos fia­talember. Miért mondott mindjárt igent neki? — Jeles tanuló, megismer­te az itteni viszonyokat. Nem riadozik attól hogy igen sok cigánygyerekkel kell foglal­koznia. Azt mondta: megte­lepedne — feleségével együtt, aki egy év múlva végez — Leieszen. Az a cél, hogy összeszokott testületet. törzs, gárdát alakítsunk ki. A fel­tételek egyénként is kedve­zőek. A területi pótlék négy­száz forint havonta, a letele­pedési segély 3—6000 közötti összeg, ráadásul három szo­bás szolgálati lakást is adunk. Ehhez jön még a túl­óra, s az egyéb megbízatá­sokból származó kereset Az asszonykáról sem feledke­zünk meg, jövőre minden­képpen elhelyezzük. Mi tagadás: szerencsés fér szekrakás ez a házáspár vi-? szonylag gond nélkül kezdi? életét. A dolognak mégis van\ egy szépséghibája. A pályá­zatokat — egy-egy jó helyet? ugyanis többen, ostromolnak? — az egri főiskolán bizolt-? ság rangsorolja. Elsősorban? azokat javasolják, akik mind? a tanulásban mind a közös-? ségi munkában jeleskedtek. Komoly feladat ez. de úgy? tűnik, teljesen feleslegesen? szorgoskodnak, ha a partne­rek már korábban megálla-? podtak. Az igazgató — s ez jogköréből következik — sa-? ját meglátásai alapján dönt,? s ilyenkor aligha veszi figye-? lembe az alma mater véle-? ményét. Jó lenne rendet teremteni? ezen a téren is, mert a ver­senyben jelenleg nem. min-\ dig az a nyertes, aki való­ban megérdemli. Számítanak az ötletekre A fiatalok általában tér-? vekkel, jobbító elképzelések, kel gazdagon érkeznek első? munkahelyükre. Egyéniségük? csak akkor bontakozik ki, ha? igénylik komolyan veszik öt-? leteiket. Mit remélhetnek a Recs_ ken és Tarnaleleszen kez­dők? Maruzs Istvánná örvende­tes hírekkel lep meg. — Kelj az ifjonti lendület,; hadd kísérletezzenek a friss í diplomások. A szakmai fél-; tékenység fogalmát mi sosem; ismertük. Együttműködési; megállapodást kötöttünk a; bányász művelődési házzal,; az új emberekre számít a; helyi közművelődés: szakkö-J röket, kiscsoportokat vezet­hetnek. Hasonló a helyzet Leieszen? is. — Az egri dolgozók gim-? náziumának kihelyezett ta-? ’gozata működik nálunk. Az? újonnan jövők itt is kama-> toztathatják tájékozottságuk kát. A rajz szakos kolléga? képzőművészeti kört indít-? hat. Bizalom és önzetlen segít-; ség. E két szóval jellemez-« hetnénk a fogadtatást. Ez? megnyugtató, akkor is. ha? gondok akadnak. Aggasztó az, hogy nem min­dig a legkiválóbbaké a pál­ma. Miként valósuhatna meg? az érdemek elismerése? Csak? úgy. ha figyelembe vennék? azt a munkát, amit a tanár-« jelöltek produkáltak. A mód­szer már másodrendű kér-? dés. Érdekes a budapesti? példa, A jeles rendű pálya-? zók törzsfizetését kétszáz a? jó átlageredményűekét száz? forinttal egészítik ki minden? iskolában. Ösztönző fogás, másutt is? alkalmazhatnák, mert az ok­levél, az annyira várt dtp-? loma négy év igyekezetének? hiteles tükre.— P.I. N. FEJES ERIKA: Halálban Is otthon VÁCI-EMLÉK Jegenyék, nyírfák, rónák, rozsok — Szíved homokján otthonosok.? Üjkrumpük: eltojó baromfi had: Csillagkép öledben, nyíri zsinat. Hús habarcs, mézelő akác-\ virág Megköti sarudat, pecsétli szád. Koszorút hajtanak rád a rozsok — Nyár és nyír, jegenyék: vérrokonok. Poros út hántol be hermelin-? be: ALSZIK A MAGYAROK JESZENYINJE Futó homokra szült nyíri falvak Szőkén és szelíden betakar­nák- — KARÁCSONDI IMRE: Song dalom a dalé már egészen szívem a hité már egészen mégsem hiszem hogy jó vagyok hogy tiéd legyen dalom szava j hát lángból legyen minden sora mégsem hiszem hogy tűz vagyok lobogjon lelkem láng-szegélye égjena versem legmélyére versem végén salak legyek ne higgyem hogy jó lehetek Mi újság ? (Fotó: L’Humanite Dimanch)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents